Part

  1 2 |               rózsaszínű arcát: ~- Te, Ancsurka, te! Te még valamikor aranycipőben
  2 2 |            merítette Kusnya uram, hogy Ancsurka egyszeri látásra megismert
  3 2 |            kovács beszédére így felelt Ancsurka: ~- Nem lehet az, hogy az
  4 2 |                 A hajójegyet - rebegte Ancsurka, és boldogan sietett haza
  5 2 |               Prihodáné utolsó szavai. Ancsurka a temetés után egy-két napig
  6 2 |                Elbírja tehát a dolgot. Ancsurka azt gondolta magában, hogy
  7 2 |                szemei behunyvák, pedig Ancsurka forró fohászkodásában mindig
  8 2 |              suhant el egy csörgő szán Ancsurka mellett. ~- Hó! - kiáltott
  9 2 |                hóban! Hová igyekszel? ~Ancsurka fölemelkedett térdeiről.
 10 2 |              nem nyitotta rá a szemét. Ancsurka tehát a földre nézett, és
 11 2 |              butyrát a hátulsó ülésbe. Ancsurka persze nagyon szégyenkezett,
 12 2 |              porzott a hó a nyomukba. ~Ancsurka észre sem vette, egyszerre
 13 2 |          megállítva a vágtató fogatot. Ancsurka leszállott, a szán már tovább
 14 2 |               kifelé visz a városból. ~Ancsurka hamarosan megtalálta azt
 15 2 |               legény volt a kapunyitó. Ancsurka szorongva nézett a törpére. ~-
 16 2 |                  kérdezte az mérgesen. Ancsurka megigazította a fejkendőjét,
 17 2 |            nénikémhez jöttem. ~A törpe Ancsurka bocskorára pillantott. ~-
 18 2 |             bogár. ~Megcsippentette az Ancsurka hidegtől kipirult arcát.
 19 2 |              asszony. ~- Te voltál az, Ancsurka? A jó Istenke áldjon meg.
 20 2 |               miért is nem jöttél már, Ancsurka? A macska vigye el a dolgod,
 21 2 |         látható volt a Riminszky feje. Ancsurka a kendője alól félszemmel
 22 2 |     hasonlítanál te ahhoz a Máriához? ~Ancsurka csak ekkor jutott szóhoz: ~-
 23 2 |                szájnak a mozgásából az Ancsurka szavait: ~- Meghalt - ismételte
 24 2 |              No, de hozom a bocskort. ~Ancsurka azalatt fölmelegítette dermedt
 25 2 |                olyan jókedve sohasem. ~Ancsurka félénken nézegetett a konyha
 26 2 |              egészséggel. ~Letérdepelt Ancsurka elébe, és felhúzta a lábára
 27 2 |               vállam is fehér - mondta Ancsurka és elpirosodott. ~Marczinkáné
 28 2 |          eltévesztettek volna tégedet, Ancsurka? ~A bocskor már a lábán
 29 2 |            hízelkedve simogatta meg az Ancsurka arcát. ~- Megmondtam ugye
 30 2 |             sürgősen akarna mindent az Ancsurka tudomására hozni. ~- Lásd,
 31 2 |                fogadjalak szolgálatba, Ancsurka, ha éppen kedved van hozzá.
 32 2 |                csavarogna az a szegény Ancsurka az országúton? Vajon minek? -
 33 2 |               vajon minek csavarognál, Ancsurka? Se apád, se anyád, hová
 34 2 |            Annát: ~- Hová mennél, he? ~Ancsurka a meglepetéstől bámulva
 35 2 |                havas világon, amelyből Ancsurka eddig csupán annyit ismert,
 36 4 |                       Negyedik fejezet~ANCSURKA CIPŐT KAP~Menjünk vissza
 37 4 |              nagyon ne erőltesse magát Ancsurka, arra elég gondja volt a
 38 4 |               hosszú útról tért haza.) Ancsurka engedelmeskedett, és a nehéz
 39 4 |                   Mit csinálsz te ott, Ancsurka! ~- A tekintetes úr bundáját
 40 4 |              már nincs a világon? Hé? ~Ancsurka ijedten nézte a mérges törpét.
 41 4 |              Riminszky úr bundájához. ~Ancsurka persze nem tudott felelni.
 42 4 |                megakadt a tekintete az Ancsurka bocskorán, majd Mikhez fordult: ~-
 43 4 |           bezárt ajtóra nézett, hol az Ancsurka bocskorára. Csóválta a fejét,
 44 4 |          fordult a leánykához: ~- Jer, Ancsurka, segíthetsz az öreg Miknek
 45 4 |              éppen akarsz. ~Így jutott Ancsurka váratlanul cipőhöz. ~De
 46 4 |              akit a leányhoz hivattak, Ancsurka vigasztalan volt a bocskorok
 47 4 |                volna Fintor Mátyásnak. Ancsurka nem értette mindjárt a dolgot,
 48 4 |    patikáriusnénak, kezét csókolom... ~Ancsurka erre még pirosabb lett. ~
 49 4 |              előrefutott kaput nyitni. Ancsurka, amikor a hatalmas férfiút
 50 4 |             Fintor a megrendelt cipőt. Ancsurka felpróbálta. ~Tizenkét gomb
 51 4 |               patáliát csapott, amidőn Ancsurka egy délután előkereste régi
 52 4 |                parancsainak, te béka?! Ancsurka, ne görbítsd el a szájadat.
 53 4 |          csattant a Riminszky-házban. ~Ancsurka nyomban fölébredt, és ijedten
 54 4 |                 Aztán? - szólt Mik, és Ancsurka képzeletében látta, hogy
 55 4 |                visszhangoztak odafönn. Ancsurka hiába hunyta le a szemét,
 56 4 |          megtudni lejött a tetőről, és Ancsurka nyomban foglyul ejtette,
 57 4 |            zárogathat, nyitogathat. De Ancsurka sehogy sem akarta belátni
 58 4 |             Értette-e macska azt, amit Ancsurka súgott neki, nem lehet teljes
 59 4 |               hogy nagyon odasimult az Ancsurka kebeléhez. ~- Te vagy az
 60 4 |              én gyerekem! - súgta neki Ancsurka. - Te vagy az Anci, én pedig
 61 4 |                biztatta szenvedélyesen Ancsurka -, te vagy az én gyermekem. ~
 62 4 |                 Aztán játsszatok itt. ~Ancsurka kebeléhez szorítva fehér
 63 4 |              Mi neked a macskád? Nos? ~Ancsurka szégyenlősen nézett a macskájára: -
 64 4 |               akarta volna kivégezni. ~Ancsurka pedig leült a szoba sarkában
 65 4 |               is ilyen macskám volna! ~Ancsurka alázatosan emelkedett fel
 66 4 |            kedved tartja. Megengedem. ~Ancsurka kezet csókolt Riminszkynek.
 67 4 |              Bekiáltott a konyhába: ~- Ancsurka, vedd a macskát. Az úr hivat. ~
 68 4 |               a macskát. Az úr hivat. ~Ancsurka hamarosan előkereste a macskáját.
 69 4 |    játszadoztak a maguk módja szerint. Ancsurka halkan kérdezgette a macskát: ~-
 70 4 |                    A macskám - felelte Ancsurka. ~- Hát te ki gyereke vagy? -
 71 4 |                  folytatta Riminszky. ~Ancsurka behunyta a szemét: ~- Senkié.
 72 4 |            legutóbbi országos vásáron, Ancsurka volt. A macskának nem volt
 73 6 |              fejezet~MIT CSINÁL TOVÁBB ANCSURKA ÉS A MACSKÁJA?~A podolini
 74 6 |              terítette a sarokba, hogy Ancsurka macskájával oda letelepedjen.
 75 6 |             dolgozott a kis konyhában, Ancsurka pedig a macskájával naphosszat
 76 6 |               igen jólesett neki, hogy Ancsurka ezen álmélkodott. ~- Látod,
 77 6 |                a macskának megtetszett Ancsurka, a macska megtetszett Riminszkynek,
 78 6 |     megtetszett Riminszkynek, és ezzel Ancsurka élete folyása meg volt pecsételve. ~
 79 6 |             aki valamiképpen elszökött Ancsurka karjából, és a háztetőre
 80 6 |        elővette burnótos szelencéjét. ~Ancsurka megijedve lapult a falhoz,
 81 6 |               ismerek - felelt ijedten Ancsurka. ~A fráter - mert csupán
 82 6 |        növendék megtévesztésére. Mikor Ancsurka az X betűt is hiba nélkül
 83 6 | félreismerhetetlen bámulattal nézte az Ancsurka betűvetését, most nagyot
 84 6 |          előtte két hórihorgas kanca. ~Ancsurka azt sem tudta, mi történik
 85 6 |              de nem lehetett. ~- Jöjj, Ancsurka - szólt Riminszky. - Elviszlek
 86 6 |           belőled. Jöjj, te kis béka. ~Ancsurka már az udvaron állott. ~-
 87 6 |               befagyott volna a szája. Ancsurka pedig erősen szorította
 88 6 |                kis cica boldogan aludt Ancsurka ölében. ~Midőn már csaknem
 89 6 |                havas útra kanyarodott. Ancsurka felnyitotta a szemét. Ledőlt
 90 6 |                   Ott jó dolgod lesz. ~Ancsurka nem is igen tudta elég bizonyosan,
 91 6 |            szán hirtelen megállott, és Ancsurka megdörzsölte a szemét. A
 92 6 |         Riminszky kezét. ~- Szállj le, Ancsurka - szólt Riminszky úr. ~De
 93 6 |               nem tudta megvárni, amíg Ancsurka kikászálódik a pokrócokból,
 94 6 |               a kendőm alatt - felelte Ancsurka. ~Sötét nagy udvaron mentek
 95 6 |               viseld magad, ígérd meg, Ancsurka, hogy jól viseled magad. ~-
 96 6 |                megfáztunk. No vetkőzz, Ancsurka. Csókolj kezet a nagyságos
 97 6 |   kisasszonynak... Te kis neveletlen! ~Ancsurka eleget tett annak, amit
 98 6 |         megsimogatta a fejét és arcát. Ancsurka észrevette, hogy igen finom
 99 6 |                   Ezentúl itt maradsz, Ancsurka... Ugye, az a neved? Hát
100 6 |                 De már nem is várta be Ancsurka feleletét. Az asztalhoz
101 6 |              öreg tót ember lépett be. Ancsurka nyomban meglátta rajta,
102 6 |              most valaki mély hangon. ~Ancsurka Riminszkyre nézett, de nem
103 6 |             Igenis - felelt alázatosan Ancsurka. ~- Szép szemed van, de
104 6 |               lakat kulcsa nálam van. ~Ancsurka engedelmesen kezet csókolt. ~
105 6 |    Aranylámpásban ragyogó fény égett. ~Ancsurka nagyranyílt szemmel nézte
106 6 |         hallatszott az ajtócska felől. Ancsurka sietve nyitotta ki. Az ajtó
107 6 |              párolgott. Ugyanide rakta Ancsurka a kiürített tálakat, tányérokat. ~
108 6 |                tovább. Ettek, ettek és Ancsurka titkon nézte őket. ~- Vajon
109 6 |               Később azt is észrevette Ancsurka, hogy mielőtt a tálak megjelennének,
110 6 |            mint ez a kis pesztra itt. ~Ancsurka felé vágott hamuszínű szemével,
111 6 |        nyugodtan a várkisasszony. ~(És Ancsurka ebben a pillanatban hátul
112 6 |              nem is akarok beszélni. ~(Ancsurka megjegyezte, hogy egy csöpp
113 6 | várkisasszonynak, majd megsimogatta az Ancsurka arcát: ~- Jól viseld magad,
114 6 |            arcát: ~- Jól viseld magad, Ancsurka. Ha jövök, pedig nemsokára
115 6 |                elhaló száncsörgést... ~Ancsurka a sarokban, maga sem tudta
116 6 |          visszaküldelek Riminszkyhez. ~Ancsurka gondolta magában, hogy mily
117 6 |          félhomályba borult szobából. ~Ancsurka legelsőbben lefektette Ancit,
118 6 |            igen természetes volt, hogy Ancsurka az ablakhoz lopódzott, és
119 6 |                 Ki tudja, meddig nézte Ancsurka a hóesést az ablak mellett,
120 6 |            kérdezte megcsukló hangon. ~Ancsurka ijedten intett nemet a fejével. ~-
121 6 |        lábamhoz, és melegítsd a kezem, Ancsurka. ~A leány engedelmeskedett.
122 6 |                és a keze reszketett az Ancsurka kezében. ~- Pedig jártak
123 6 |           kékfrakkos öreg bácsi, nemde Ancsurka? Annak a botocskáját mindig
124 6 |              nem mer bejönni. Tudod-e, Ancsurka, hogy ki az az öreg úr?
125 6 |       valamikor. Most már tudod, ugye, Ancsurka? Jobban szorítsd meg a kezem. ~
126 6 |          elkerülni azt, amit nem akar. Ancsurka kezébe kapaszkodik, és hallgatózni
127 6 |                hátrafelé fordította és Ancsurka megrázkódott. Egy ember
128 6 |                zöld sarkantyús csizma. Ancsurka nem tudta levenni róla a
129 6 |         menyegzői ruhájában! Nézd meg, Ancsurka, jól! Tűnj el Kavaczky. ~
130 6 |        türelmetlenkednek. Fordulj meg, Ancsurka. ~Azon a helyen, ahol előbb
131 6 |               a várkisasszony felé, de Ancsurka csakhamar rájött, hogy a
132 6 |                zöld csizmában. ~Amikor Ancsurka elfordította a fejét, azt
133 6 |              az arcát. ~- Akit láttál, Ancsurka, azt szerettem először és
134 6 |           ember szótlanul megfordult. ~Ancsurka csodálkozva meresztette
135 6 |        kiszúrom a szemed. ~Nem is mert Ancsurka odanézni, amíg arra engedelmet
136 6 |                léptekkel indult kifelé Ancsurka. Valami kis pattanás hallatszott
137 7 |             fejezet~A ZÖLDKALAPOS BÁBU~Ancsurka lassan-lassan hozzászokott
138 7 |                A vak trombitás, akivel Ancsurka az első nap megbarátkozott,
139 7 |        ellágyulva fújta hangszerét, és Ancsurka a sarokban ülve hallgatta,
140 7 |          támolygott ki a szobából, míg Ancsurka éppen olyan kicsire húzta
141 7 |               történt is valami, arról Ancsurka nemigen tudott. Attól a
142 7 |               ha az ezüstharang hívta. Ancsurka pedig egész nap cicájával
143 7 |                Riminszky úr nem jött. ~Ancsurka már hónapok óta volt a várban
144 7 |            nélkül meghúzta a haját, és Ancsurka erre sírva fakadt. A kisasszony
145 7 |         korában viselhetett. ~- Nesze, Ancsurka. Próbáld meg viselni. ~Ancsurka
146 7 |        Ancsurka. Próbáld meg viselni. ~Ancsurka persze nagyon megörült a
147 7 |             egy kicsit hosszú volt, de Ancsurka boldogan sétálgatott benne,
148 7 |               csúnya Anci! - kiáltotta Ancsurka, és futva menekült egyik
149 7 |                a sárgaruhás leányt, és Ancsurka is elszégyellte magát. ~-
150 7 |             Riminszky. - De megnőttél, Ancsurka, mióta nem láttalak. Hisz
151 7 |             nagy kisasszony vagy már! ~Ancsurka szokás szerint kezet akart
152 7 |                     Úrnőd itthon van? ~Ancsurka furcsán nevetett: ~- Az
153 7 |                  Riminszky előre ment, Ancsurka lábujjhegyen követte. A
154 7 |          először, hogy milyen is az az Ancsurka. Az arca rózsaszínű volt,
155 7 |            amióta nem láttuk egymást? ~Ancsurka fölvetette a szemét, és
156 7 |          Miknek! Nagyon megörül neki. ~Ancsurka mosolyogva nézett Riminszkyre,
157 7 |                Kalapál! - vágott közbe Ancsurka. ~Riminszky vígan bólintott: ~-
158 7 |             főz - sietett a felelettel Ancsurka. ~- Már nem. Azaz, hogy
159 7 |                és Toporcra költözött. ~Ancsurka csodálkozva hallgatta ezeket
160 7 |               Szeretnél férjhez menni, Ancsurka? ~A leány némán csóválta
161 7 |          megzavarodva emelkedett föl. ~Ancsurka kezet akart csókolni a kisasszonynak,
162 7 |              arra a helyre, ahol előbb Ancsurka ült. ~- Csak nem féltékeny? -
163 7 |            Nemsokára elviszlek innen. ~Ancsurka hálásan, könnytelt szemmel
164 8 |                igazán kisasszony vagy, Ancsurka - mondja a macskám. - Szép
165 8 |             szerelmes levelet irkálsz, Ancsurka? - kérdi a macskám. ~- Nem -
166 8 |              Mit csinált ott a Prihoda Ancsurka? Víg volt-e vagy szomorú? ~
167 8 |              Mik is elfelejtette, hogy Ancsurka a világon van, hisz elég
168 8 |             arccal lépett ki: ~- Jöjj, Ancsurka - mondta - elviszlek. ~Ancit
169 8 |            csendesen - véled álmodtam, Ancsurka. Igen rosszat álmodtam véled. ~
170 9 |           fejezet~MERRE JÁR RIMINSZKY ~Ancsurka naplóját Riminszky Kázmér
171 9 |          nizsderi várban, akkor amidőn Ancsurka már régen nem volt ott. ~
172 9 |            volt ott. ~Egyszerre eltűnt Ancsurka a várból. ~Hova lett, merre
173 9 |              fogom kérdezni, hová lett Ancsurka? ~Erzsébet figyelmesen nézett
174 9 |          Marczinkánét. Ha nála nincsen Ancsurka, akkor már sehol sincs.
175 9 |            mögötte a nyeregben ott ült Ancsurka. Hosszú uszályos ruhája
176 9 |          felelte a vén szolga. ~- Jer, Ancsurka, jer - szólt Riminszky a
177 9 |              tót leánykák. ~- Ülj itt, Ancsurka, és ha kedved tartja, soha
178 9 |            mindnek te parancsolhatsz. ~Ancsurka tágranyitott szemmel hallgatott. ~-
179 9 |             itt kell maradnod mindig. ~Ancsurka azt hitte, hogy álmodik.
180 9 |            megkérdezte, hogy hová lett Ancsurka a gyolcsos szekérről. ~-
181 9 |             gazdát - felelt egyszerűen Ancsurka -, és gyalog folytattam
182 9 |            lehajolt, és megcsókolta az Ancsurka kezét. ~Amire Ancsurkának
183 10|        megtakarított ifjúságot. ~Midőn Ancsurka látogatására ment Lőcsére,
184 10|        lakktopánkában mindenkit láthat Ancsurka. De ugyan van-e Lőcsén olyan
185 10|     Marczinkánénak. A legszebb ruhákat Ancsurka viselte Lőcsén, a legdrágább
186 10|          Riminszky úr - mintha csak az Ancsurka gondolatát találta volna
187 10|                hogy négy is akadna... ~Ancsurka megsimogatta a néni arcát: ~-
188 10|           mintha csiklandozta volna az Ancsurka hangja. ~Történt, hogy Riminszky
189 12|                  Tizenkettedik fejezet~ANCSURKA~Podolinban mást nem mondtak,
190 12|                menyasszony árva. A kis Ancsurka szerelem nélkül maradt,
191 12|             szerelem szempontjából... ~Ancsurka nagyon búslakodott, Marczinkáné
192 12|             költözött Marczinkáné, míg Ancsurka apjával, az előkelő misterrel
193 12|                beteljesedett. ~Utazott Ancsurka virágok között rózsás tavaszi
194 12|                aztán híre támadt, hogy Ancsurka férjhez ment. Valahol a
195 12|             volt az a szerencsés, akit Ancsurka kezével boldogított. Ennek
196 12|                  kiáltott föl boldogan Ancsurka. - Maga is eljött? Be jól
197 12|            tüszőjéből és átnyújtotta. ~Ancsurka kissé elsápadt. Megösmerte
198 12|             megtalálni a vak embert. ~~Ancsurka nagyon boldog asszony lett.