Part

  1 Val|             a szegény podoliniak már azt hitték, hogy soha többé
  2 Val|           Magyarországban. Mi bizony azt hittük, hogy még mindig
  3 Val|           természetes rendje szerint azt a lemúlott időt nem lehetett
  4 1  |          Habár némelyek tudni vélték azt is, hogy Riminszkynek nagy
  5 1  |         dolga sem volt. A podoliniak azt mondták, hogy úgy él, mint
  6 1  |           király. Én a magam eszével azt gondolom, hogy Riminszky
  7 1  |          róla, a tanácsbeli urak már azt várták, hogy Riminszky egy
  8 1  |      végrendelkezését: ~- Az öreg úr azt hagyta, hogy szaporítsd
  9 1  |             értettük meg. Körülbelül azt vettük ki, hogy a családi
 10 1  |             meg más, mint a tüszője. Azt nem bírták megenni a bestiák.
 11 1  |      tartotta a podolini közvélemény azt, hogy Riminszkyt ilyenkor
 12 2  |           Prihoda Mária sem gondolta azt, hogy örök életű lészen
 13 2  |            csupán az fájhatott, hogy azt a leánykát nem vihette magával
 14 2  |    szólították el a világból, bizony azt nemigen lehetett sohasem
 15 2  |          lehetséges... De én ismerem azt a ravasz Prihodát. Furfangos,
 16 2  |              lángjainál, amíg valaki azt a tanácsot adta neki, hogy
 17 2  |             tehát a dolgot. Ancsurka azt gondolta magában, hogy bizony
 18 2  |          kötötte a holmicskáját, még azt is, ami az édesanyja után
 19 2  |          fohászkodásában mindig csak azt nézte, vajon nem pillant-e
 20 2  |        Ancsurka hamarosan megtalálta azt a házat, amelyiket keresett.
 21 2  |         valami. ~- Megállj csak. Még azt se tudom, hogy ki vagy,
 22 2  |              folyásáról! Bizony, már azt is elfelejtettem, hogy Toporc
 23 2  |            nem kérdezett tőlem, mint azt, hogy ki volt az, aki a
 24 2  |        megsiketült az ütéstől. Tudja azt mindenki az én uramról,
 25 2  |              akkor is ki kell nyitni azt a lakatot... ~Az elbeszélés
 26 2  |       levegőbe egy darabig. ~- Az úr azt parancsolta - szólt Marczinkáné -,
 27 2  |              kedved van hozzá. Az úr azt mondta, minek csavarogna
 28 3  |           ember az olvasmányai révén azt hihetné, hogy a régi lovagvárakban
 29 3  |   szerelemről és háborúról. Pedig én azt hiszem, hogy öltek ott disznót
 30 3  |              építői. Építette bizony azt a saját úri passziójából
 31 3  |             föl a történelem, és így azt kell elfogadni, amit rejtélyes
 32 3  |        legendák mondanak. ~A legenda azt mesélte, hogy Nizsder várának
 33 3  |              várnak, hogy elkerülték azt még a varjúk is. Kavaczky
 34 3  |     csinálnék a várral? Kire hagynám azt, amikor még egy macskám
 35 3  |       kiáltott rá -, hallottad-e már azt, hogy valaki minden ok nélkül
 36 3  |          dúdolt. A trombitás először azt hitte, hogy talán megcsalja
 37 3  |           sötét éjszakában, mindjárt azt gondoltam magamban, hogy
 38 3  |      csavarog a hegyek között. Előbb azt hittem, hogy rabló vagy,
 39 3  |           csilingelő lélekharangtól. Azt szakadatlanul húzták a Kavaczky
 40 3  |            és megnyálazva, odanyomta azt is. ~A haldokló ezalatt
 41 3  |        ajtóhoz lépett és felnyitotta azt. Kitárta a szárnyas ajtót
 42 3  |              asszonyfélének még csak azt se engedte meg, hogy a vár
 43 3  |           volt, aki szörnyen lenézte azt a görbe országot, ahová
 44 3  |         akart elhitetni, mint csupán azt, hogy egyenlőség van a világon.
 45 3  |              Legalább még elfelejtik azt is, hogy élnek - mondta
 46 3  |               mikor pedig észrevette azt, hogy a tótok rájártak a
 47 3  |            az, amit tudni szeretnék! Azt szeretném tudni, van-e bajusza
 48 3  |          amit a fejébe vett egyszer, azt végrehajtotta, mert különben
 49 3  |             megint. A nizsderi várúr azt üzeni, hogy befogjad a szádat,
 50 3  |             vont: ~- Hogy pödörje ki azt, ami nincs? ~Erre a vakmerő
 51 4  |  földerítésére. ~Egyszer Marczinkáné azt találta parancsolni Ancsurkának,
 52 4  |          azzal az én gazdám, ha csak azt tudja, hogy csütörtök van?
 53 4  |             semmit. Hagyd ott rögtön azt a bundát. ~A csinos szónoklatot
 54 4  |               ne félj. Ha az Úristen azt rendelte, hogy kisasszony
 55 4  |            fülébe. ~Értette-e macska azt, amit Ancsurka súgott neki,
 56 4  |           erre a váratlan fordulatra azt hitte, hogy megnyílik alatta
 57 4  |              kifelé az ajtón, mintha azt várta volna, hogy meggondolják
 58 4  |            bújjon beléd, doktor. Hát azt gondolod bolond fejeddel,
 59 4  |             rongyos kis reuma miatt! Azt gondolod rólam? ~Rocskay
 60 4  |         előre, mit akarsz mondani... Azt akarod mondani, hogy nem
 61 4  |             valami bolondos gondolat azt súgta, hogy Riminszky talán
 62 4  |             különös szomorúsággal. - Azt a leányt pedig küldd föl
 63 4  |              hogy ezer darabra zúzza azt. ~Neki ugyanis az volt a
 64 5  |               Lizi az ebet nézte, és azt kérdést intézte Kavaczkyhoz,
 65 5  |          jött: ~- És hogyan gondolja azt uram, hogy majd az eb lakótársat
 66 5  |     néhányszor rászólt a kutyára, de azt nem lehetett lebeszélni
 67 5  |            az égi sajtot. ~Egyszerre azt veszi észre Kavaczky, hogy
 68 5  |         Kavaczky álmosan fordult el. Azt gondolta magában, hogy az
 69 5  |     mosolygás terült el az arcán: ~- Azt a kutyát szeretném! - kiáltott
 70 5  |        Kavaczky csizmaszárát. Mintha azt mondogatta volna, nagy hízelkedve: ~-
 71 5  |    hosszúcsizmás lábai közeléből. ~- Azt mondja - dünnyögte Kavaczky -,
 72 5  |          megnyugodva szólalt meg: ~- Azt hiszem, mégsem a Poprád
 73 5  |      kedvében járni, végre felhajtsa azt a pohár óbort, amelynek
 74 5  |       familiáris emberek vagyunk; mi azt szeretnénk, ha tisztelt
 75 5  |              miután már nem hallotta azt a nyugtalanító ebugatást,
 76 5  |           mondott a dologhoz, bizony azt nemigen kérdezte senki.
 77 5  |              de a figyelmes szemlélő azt is észrevette volna, hogy
 78 5  |         Kavaczky uramat, mintha csak azt mondta volna: ~- Ugyan hagyd
 79 5  |        behúzta, és félénken odalógva azt látszott kérni Kavaczkytól,
 80 5  |              a német egyetemeket, és azt szeretné, ha fiából is pap
 81 5  |                felelt Pogrányi. - De azt hiszem, ha harminckettő
 82 5  |           Ami a bursokat mulattatja, azt én nevetségesnek, unalmasnak
 83 5  |            Igazad van. Néha magam is azt gondolom, hogy költő veszett
 84 5  |        tudtam, hogy tied ez a kutya. Azt hittem, a másé... ~Kavaczky
 85 5  |              háznál, és az öregember azt tartja, hogy a leány érdekében
 86 5  |            várt egyebet, mint csupán azt, hogy Pogrányi elragadtatásában
 87 5  |            mormogta Pogrányi. - Csak azt nem tudom, hogy Wart úrnak,
 88 5  |   gyönyörűséggel hallgatta Pogrányi, azt talán nem is kell külön
 89 5  |             és valósággal, egyszerre azt vettem észre, hogy ő csendesen
 90 5  |           indította arra Lizit, hogy azt az öreg keskeny kezet el
 91 5  |         amennyit tudott. ~Olykor még azt is sajnálta magában Kavaczky,
 92 5  |              az utca kései járókelői azt gondolhatnák magukban: ~-
 93 5  |           halt meg, pedig mindnyájan azt hittük már felőle. ~De fájdalom,
 94 5  |       elköltözöm - mondta a diák. ~- Azt még se teszed meg - kiáltott
 95 5  |           Megyek a költőért! Elhozom azt a tacskót. Legalább felvidít
 96 5  |               meg aztán úgy szeretem azt a fiút, hogy nem tudok meglenni
 97 5  |           pukkantak, hogy Lublón már azt hitték, hogy itt van az
 98 5  |             elhatározással. ~- És ha azt mondanám, hogy saját boldogtalanságába
 99 5  |              mindenütt. Némelyek még azt hihetik, hogy valami ünnep
100 5  |            Riminszkyre. ~- Én mindig azt gondoltam - dadogta -, hogy
101 5  |       pipáztak, és vég nélkül fújták azt a régi diák-nótát, amely
102 5  |          fehér női cipő akadt elébe, azt összetaposta haragjában,
103 5  |              maga előtt, és titokban azt hinné, hogy rossz álom az
104 5  |            meg nem ijeszted; tudja ő azt, hogy messze jár mindaz
105 5  |         nyeregbe akarja segíteni. ~- Azt hiszed - mormogja tétovázva
106 5  |            virág volt a kabátján, és azt néha boldogan érintette
107 5  |            pisztolyok már töltve. ~- Azt hiszem, elég distancia lesz
108 5  |       sohasem látta senki. A legenda azt tartotta, hogy csak férfiruhában
109 6  |              kérdezte. - A macskába! Azt hittem, hogy valami kényes
110 6  |          szelíden legyintett. ~- No, azt mindjárt meglátjuk. Nem
111 6  |          hórihorgas kanca. ~Ancsurka azt sem tudta, mi történik vele.
112 6  |              macskádról. És a nénike azt mondta, hogy hozzalak el
113 6  |              Hallani se szabad, csak azt, amit megengedek. ~- Süket
114 6  |             hófehér abroszra. Később azt is észrevette Ancsurka,
115 6  |            bronzparipa szobra mögött azt gondolta, hogy a várkisasszony
116 6  |    imádkoznak ők egyébért is, teszem azt, krumplicskáért. Az volna
117 6  |             akár még nappal is. Néha azt hiszem, hogy már itt van
118 6  |          mintha így akarná elkerülni azt, amit nem akar. Ancsurka
119 6  |          figyel, mindig rám mereszti azt a nagy gömbölyű szemét. ~
120 6  |       Ancsurka elfordította a fejét, azt látta, hogy úrnője hangtalanul,
121 6  |               Akit láttál, Ancsurka, azt szerettem először és egyedül
122 6  |              Ki volt, mi volt? Minek azt neked tudni. ~Sírt csendesen...
123 6  | Szentpétervárott tanultam... Tudod-e azt, hol van Szentpétervár?
124 7  |      bánatosan és csendesen fújta el azt az egy zeneszámot, amely
125 7  |             A macska tudja: ilyenkor azt gondolom, hogy nem is neki
126 7  |           várta Riminszkyt. Valahogy azt remélte, hogy Riminszky
127 7  |         megváltozik minden. Néha még azt is remélte, hogy elviszi
128 7  |           neki a leány sírása, aztán azt szerette volna, ha még jobban
129 7  |     Bolondság, de igaz: eddig mindig azt hittem, hogy éppen úgy rendelkezem
130 7  |             vagy a másik. Most pedig azt tapasztaltam, hogy maga
131 7  |               dörmögött Riminszky. - Azt hiszem, eddig se tartott
132 7  |         letelepedve Riminszky mellé, azt kérdezte: ~- Először is
133 7  |   elmulattatott a macskájával. Akkor azt gondoltam magamban, hogy
134 7  |                Hálátlan ember. Eddig azt hittem, hogy rajtam kívül
135 7  |              életem. Maga ölette meg azt az embert, akit egyedül
136 7  |        szemmel hallgatott. Midőn már azt hittem, hogy meggyőztem,
137 7  |            pisztolyt. Egy pillanatig azt hittem, hogy végez magával -
138 7  |       megölöm magam, ha Riminszky is azt tanácsolja." Erre én megijedtem.
139 7  |             akartam egy harmadikat - azt a harmadikat, aki eddig
140 7  |           öngyilkosságra. Valahogyan azt gondoljam, hogy ezzel szolgálatot
141 7  |              végső kétségbeesésemben azt az ajánlatot tettem neki,
142 7  |            borzalmas ajánlatát, csak azt kötötte ki, hogy a pisztoly
143 8  |             ott nyöszörög, kaparász. Azt hiszem, végét járja a vén
144 8  |           nem látta, de tapintásából azt érezte, hogy ez valami nagyon
145 8  |             amit kiásott az árokból, azt hamar megtöltötte ismét
146 8  |            hívott be, és én magamban azt gondoltam, hogy soha-soha
147 8  |         színű folyadékok. ~Legelsőbb azt hittem, hogy ezen az asztalkán
148 8  |           nyomta a tenyerét. ~- Néha azt hiszem, hogy megpattan valami
149 8  |              amely örvények elnyelik azt, aki beléjük néz. ~- Ülj
150 9  |            szél elsuhan fölöttük, és azt sem tudják, hogy fölöttük
151 9  |              tisztelték Riminszkyben azt is, hogy a borokat szakértelemmel
152 9  |         megdörzsölték a szemüket. ~- Azt hittük, hogy már sohase
153 9  |               Ugyan honnan tudnád te azt, szegény vándorló? A szabadság
154 9  |     lipovnicai kolostorban. ~Most is azt fújta a szőke szakállú barát,
155 9  |           elgondolkozott. ~- Ismerem azt a fránya Szuhinkát - mormogta -
156 9  |              tudja, miért, legjobban azt szerette volna hallani,
157 9  |            mi nem történt az ivóban, azt nemigen kell hosszadalmasan
158 9  |        gondoltam semmit. De most már azt gondolom, hogy aki után
159 9  |      ablakhoz lépett, és felnyitotta azt. A holdvilágos térségen
160 9  |           maradnod mindig. ~Ancsurka azt hitte, hogy álmodik. Lehajtotta
161 9  |            Későbben Riminszky úr még azt is megkérdezte, hogy hová
162 10 |         tótok lekapták a kalapjukat. Azt hitték, hogy maga a király
163 10 |        Annának az édesanyjára. Mária azt mondta neki: "Ereggy pihenni,
164 10 |         butykosa nyakát megcsavarva, azt a föld felé fordította. ~-
165 10 |              újra a levélbe nézett. ~Azt a levelet Komárominé, a
166 10 |         eddig akivel beszéltem, mind azt mondta, hogy beteg sem volt,
167 10 |             képeket. Ő meg hallgatta azt a kalapácsolást. Mikor mindennel
168 10 |        vállát vonogatta: ~- Ki tudná azt bizonyosan? Hiszen ismered,
169 10 |           tisztelendő testvér? ~- Én azt gondolom, hogy délután nagy
170 10 |          mert az egyik bolond fejjel azt mondta, hogy a halott felnyitotta
171 10 |    szarkofágot, de nem vette magának azt a bátorságot, hogy följebb
172 10 |            intézkedésére történt ez, azt a választ kapta, hogy ez
173 10 |             férfiú volt, mások pedig azt állították, hogy nő. Ki
174 10 |   Mozdulatlanul, leskelődve figyelte azt az arcot: ~- Nem, Wart Erzsébet -
175 10 |              feküdt. ~Egyszerre csak azt veszi észre Riminszky, hogy
176 11 |            volna, ha Riminszky éppen azt parancsolja. ~- Ki mulat
177 11 |              el nem vették tőled? ~- Azt nem mondhatom meg, uram -
178 11 |           aranypénzt; ami visszajár, azt is szájába veszi. Hány liter
179 11 |           Talán ellopják a lovaimat, azt sem bánom most... Semmit
180 11 |     Riminszky úr. ~- De igen. Mindig azt álmodom, amit akarok. Még
181 11 |                 Hallgass ide, Péter. Azt kérdezem én tőled, öreg,
182 11 |               kérdezte csöndesen. ~- Azt, hogy hol van a nizsderi
183 11 |          verhettél volna a mellembe, azt is inkább tűrtem volna.
184 12 |             nem mondtak, mint csupán azt, Riminszky urat is utolérte
185 12 |             hogy Prihoda Anna elérte azt a szabadságot, amely után
186 12 |            megközelítették, hogy még azt is látták, hogy hamuszürke
187 12 |           gondoltam magamban. Te meg azt mondtad, Filkó, hogy a nizsderi
188 12 |         halkan beszélt hozzá: - Néha azt hiszem, Filkó, hogy te nem
189 12 |          Wart Erzsébet ujján viselte azt akkor, amikor ő a nizsderi