Part

  1 1 |           végrendelkezését: ~- Az öreg úr azt hagyta, hogy szaporítsd
  2 1 |          vannak, meg miegymás. Az öreg úr az utolsó percig nem hitte,
  3 2 |               vidrakucsmás, nagybundás úr, akinek a bajusza fehér
  4 2 |           állottak meg, a fehérbajuszú úr hátrafordult: ~- Mit csinálsz
  5 2 |               a szemét. A fehérbajuszú úr nem sokat törődött vele.
  6 2 |                  szólt a fehér bajuszú úr, egy pillanatra megállítva
  7 2 |                gazdám, nemes Riminszky úr nem szeretjük a lármát,
  8 2 |                gazdám, nemes Riminszky úr. ~A törpe bőbeszédűsége
  9 2 |             adta már ezt nekem az öreg úr. Fiatal menyecske voltam,
 10 2 |             voltam, ő se volt még öreg úr. Hat pár volt belőle. A
 11 2 |                gazdám, nemes Riminszky úr semmi egyebet nem kérdezett
 12 2 |            előre, hogy nemes Riminszky úr mit fog kérdezni. De hát
 13 2 |          őkelme. Az én uram, Riminszky úr, a legjobb ember a világon.
 14 2 |               én uram, nemes Riminszky úr, akinek több őse volt vajda,
 15 2 |            levegőbe egy darabig. ~- Az úr azt parancsolta - szólt
 16 2 |             éppen kedved van hozzá. Az úr azt mondta, minek csavarogna
 17 3 |                 Bolondság, tisztelendő úr... Csak egy kis mérgezés
 18 3 |             kérdezte Kovik tisztelendő úr. ~Kavaczkynak hab jött ki
 19 3 |          Sámuel személyében. Kornidesz úr rendesen elvégezte a dolgát,
 20 3 |               szolgabírónál is nagyobb úr volt ez az asszony. A pörlekedők
 21 3 |            fogadott el érte: ~- Sámuel úr parancsolta - mondta egyszerűen. ~
 22 3 |                a dologban, hogy Sámuel úr néha a legcsudálatosabb
 23 3 |                 hogy itt van Riminszky úr. ~Riminszkyt mindig fogadja
 24 3 |           egész éjjel, és ha Riminszky úr megéhezett, Péter bátya
 25 3 |          levegőnek beszéltem, a vadász úr eltűnt. ~- Nos, hát mi van
 26 4 |                hogy szellőztesse ki az úr bundáját, sapkáját. (Riminszky
 27 4 |              Ancsurka! ~- A tekintetes úr bundáját teregetem. ~- Az
 28 4 |             hogy az én uram, Riminszky úr holmijához csak nekem szabad
 29 4 |               felelnétek, ha Riminszky úr meg találná kérdezni, hogy
 30 4 |                aztán nyúlj a Riminszky úr bundájához. ~Ancsurka persze
 31 4 |                    Tél van, tekintetes úr, mezítláb nem járhat. ~-
 32 4 |                öreg Miknek a Riminszky úr bundájánál. Segíthetsz,
 33 4 |         kisasszonyoknak, csak a főbíró úr kisasszonykáinak, a postamesternének,
 34 4 |           tette hozzá: ~- De hát ha az úr parancsolta, mit csinálhatunk
 35 4 |       házirendre, mint akkor, midőn az úr otthon volt, nagy patáliát
 36 4 |                ellenszegülsz Riminszky úr parancsainak, te béka?!
 37 4 |            cipő Fintor, mert Riminszky úr ezt parancsolta... Ne kíméld,
 38 4 |               én gyermekem. ~Riminszky úr betegen jött vissza abból
 39 4 |           körülötte, amelyet Riminszky úr természetesen nem ivott
 40 4 |               kemény hangon. Riminszky úr ekkor megfordult a medvebőrön.
 41 4 |              mit csináljak? ~Riminszky úr éjjel sem tudta lehunyni
 42 4 |              Először is ne tegezzen az úr - sziszegte Riminszky, mert
 43 4 |            halnia. ~- Nekem is, doktor úr? - kérdezte ijedten az öreg
 44 4 |                    No, mit akar még az úr? - kérdezte. ~- Mik, maradj
 45 4 |               gazdája, nemes Riminszky úr kiparancsolta volna őt a
 46 4 |             hallotta: ~- Tudja, doktor úr, sok mindenféle bolondság
 47 4 |            öreg Mik - mondta Riminszky úr különös szomorúsággal. -
 48 4 |           Ancsurka, vedd a macskát. Az úr hivat. ~Ancsurka hamarosan
 49 4 |               szólt hozzá. - Riminszky úr látni akar. ~A két lábánál
 50 4 |              az orvossággal, Riminszky úr már ott ült a kanapén és
 51 4 |             legnagyobb lakat Riminszky úr alakját vette föl, egy négyszögletes,
 52 5 |                gyermekruháiból, Sámuel úr a rugókat mindig nehezebben
 53 5 |    tapasztalatait, amelyeket az idegen úr felől szerzett. Sámuel mester
 54 5 |       mosolygott: ~- Már ébren, doktor úr? A doktor urak nem korán
 55 5 |                hajdanában.) ~A "doktor úr" komolyan pislogott, és
 56 5 |              Legyen szerencsém, doktor úr. Tiszteljen meg, Kavaczky
 57 5 |               Tiszteljen meg, Kavaczky úr. ~Kavaczky nagyot szívott
 58 5 |                    Ne búsuljon, doktor úr. A Wart házában senki sem
 59 5 |              kutya is jóllakik, doktor úr se marad éhesen. Legyen
 60 5 |              venné jó néven, ha doktor úr nem tisztelné meg asztalunkat ~
 61 5 |               ahhoz, hogy az öreg Wart úr, aki ebéd ideje alatt mindenféleképpen
 62 5 |             szeretném, tisztelt doktor úr, ha félreismerné az öreg
 63 5 |         szeretnénk, ha tisztelt doktor úr otthont találna nálunk.
 64 5 |             dalokkal hogy van a doktor úr? Barátja-e a daloknak, amelyeket
 65 5 |                zajgását. ~Az öreg Wart úr szomorúan tette vissza dugóhúzóját
 66 5 |          vagyok éppen ellensége. ~Wart úr aggodalmai azonban korántsem
 67 5 |               oboával hogy van, doktor úr? Az oboát gondolom, amelyet
 68 5 |                fog panaszkodni, doktor úr. ~A következő percben az
 69 5 |                házba kanyarodott. Wart úr csendesen felnyitotta az
 70 5 |                   Ha kedve van, doktor úr, velünk töltheti az estét.
 71 5 |           hevesen. ~Aztán, miután Wart úr mögött bezáródott az ajtó,
 72 5 |                ne aludjon. Wart Sámuel úr, az öreg órás ragyogó szemüveggel
 73 5 |               s fiatal szívekben, Wart úr észrevétlenül úgy tette
 74 5 |             még ezt a szonátát, doktor úr. Ettől kedves álmai lesznek -
 75 5 |                tud aludni? Köszönje az úr annak, hogy magyarul szólott,
 76 5 |           elemet alkotta. Az öreg Wart úr lassan-lassan nem találta
 77 5 | csendháborítókra, mert időközben, Wart úr különös szívességéből, a
 78 5 |                jogánál fogva néha Wart úr távollétében engedelmet
 79 5 |            karjára fejét. Az öreg Wart úr a pohárszék sarkában egy
 80 5 |             öreg órás -, hogy Kavaczky úr ébren van-e? Vajon nem feküdt-e
 81 5 |              senkinek, kedves Kavaczky úr. ~Kavaczky komolyan bólongatott
 82 5 |        bánatossá tette a haldokló öreg úr, ezért bizonyos türelmetlenséggel
 83 5 |            teljesen nyugodt lehet Wart úr. Éppen olyan nyugodt, mintha
 84 5 |             kéne bánkódni az öreg Wart úr után. Igaz, hogy jó ember
 85 5 |                Kavaczky. - Hát az öreg úr mire való? ~- Az öreg urat
 86 5 |               szóhoz jutni. ~- Az öreg úr meghalt volna? - mondotta. -
 87 5 |         gyorsasággal intézte Riminszky úr. A diáknak nem lehetett
 88 5 |         jegyezte meg egyszer Riminszky úr Kavaczkynak. ~- Hadd szegényt.
 89 5 |                Hm - dörmögte Riminszky úr. - Nem a lánya után? ~Kavaczky
 90 5 |             életben volna az öreg Wart úr. ~Szobaleányok, frájok szaladgáltak
 91 5 |        Helyesnek tartja ezt, Riminszky úr? ~Riminszky vállat vont. ~-
 92 5 |               Kavaczkynak, hogy ekkora úr létére feleségül veszi. ~-
 93 5 |                éppen szó... ~Riminszky úr nyeregbe zökkent. ~- Fogd
 94 5 |            Azonnal, tisztelt Riminszky úr... Nyomban rendelkezésére
 95 5 |           pisztolyt vett elő. Schiller úr nagy érdeklődéssel figyelte
 96 5 |               a pisztolyhoz? ~Schiller úr olyan szakértelemmel bólintott,
 97 5 |             Úgy van - felelte Schiller úr, és nagy érdeklődéssel szemlélte
 98 6 |               hajdanában még Riminszky úr is szerette a lakatokat.
 99 6 |             itt - mondta a tisztelendő úr, és öreg barátok szokása
100 6 |             Mik azonban, aki Riminszky úr távollétében szorgalmasan
101 6 |               van a leány, tisztelendő úr! ~A barát megnézte tetőtől
102 6 |              itt. Nos, tehát Riminszky úr úgy rendelkezett, hogy győződjem
103 6 |            dolgotok lehet akkor, ha az úr is idehaza van! ~Az öreg
104 6 |              harangszó. ~- Tisztelendő úr, ha nem veti meg ebédünket,
105 6 |             Éppen jókor jön, Riminszky úr. A vizsga eredménye kielégítő
106 6 |        kiáltotta indulatosan Riminszky úr. ~Az öreg Miknek se kellett
107 6 |             Ancsurka - szólt Riminszky úr. ~De türelmetlenségében
108 6 |             tett annak, amit Riminszky úr parancsolt. A kisasszony
109 6 |        mosolyogtak egymásra. Riminszky úr se gyerekember már, de a
110 6 |             urat, mint ahogy Riminszky úr óhajtaná.) ~Riminszky úr
111 6 |               úr óhajtaná.) ~Riminszky úr komoran mondta: ~- Én nem
112 6 |             megnyugodnék... ~Riminszky úr fölállott az asztaltól: ~-
113 6 |               a kisasszony. ~Riminszky úr kezet csókolt a várkisasszonynak,
114 6 |           Ancsurka, hogy ki az az öreg úr? Senki más, mint az én apám,
115 7 |                konyhában. De Riminszky úr nem jött. ~Ancsurka már
116 7 |                    Hogy van, Riminszky úr? - kérdezte fagyosan. ~Riminszky
117 8 |           odabenn úrnőm?... ~Riminszky úr ígéretet tett, hogy visszajön,
118 8 |           elátkozott várban? Riminszky úr se gondol már reám? Istenem,
119 8 |                 de benne nem Riminszky úr ült. Sokáig néztem a szán
120 8 |               kiderült, hogy Riminszky úr jött úrnőm látogatására
121 8 |             nem akarta, hogy Riminszky úr velem találkozzon. ~Ezalatt
122 8 |               mégis meglátna Riminszky úr, s eszébe jutna neki engem
123 8 |             visszahívni? ~De Riminszky úr nem jött ki a szobából,
124 8 |               fölpattant, és Riminszky úr kipirosodott arccal lépett
125 8 |              leány itt van. ~Riminszky úr habozva pillantott rám. ~-
126 8 |          bántódása. Ígérem. ~Riminszky úr még mindig habozni látszott.
127 8 |                   Vigyen el, Riminszky úr, vigyen el ebből az elátkozott
128 8 |              meztelen kard. ~Riminszky úr vállat vont: ~- Utóvégre
129 8 |          sokáig sírtam, hogy Riminszky úr elment a várból. ~Úrnőm
130 9 |             innen elmentek. ~Riminszky úr nemigen volt filozófus,
131 9 |              most is, amikor Riminszky úr lován bekanyarodott a kolostor
132 9 |        ezenközben, s egyszer Riminszky úr füléig hajolva így talált
133 9 |                ide veled... ~Riminszky úr - mert hiszen nem tagadhatta -,
134 9 |               aki után ilyen nagyságos úr tudakozódik, mint te vagy,
135 9 |                mint te vagy, Riminszky úr, annak bízvást lehet aranyból
136 9 |              lenn a piacon. ~Riminszky úr nemigen aludt, gyorsan az
137 9 |                a holdsugár. ~Riminszky úr a következő percben odalenn
138 9 |             magammal hozni. ~Riminszky úr hálásan veregette meg az
139 9 |        hűségedet? - kérdezte Riminszky úr. ~Mik a csizmája orrára
140 9 |         hallott... ~Későbben Riminszky úr még azt is megkérdezte,
141 9 |               várban viselt. Riminszky úr hallgatva nézte, és nagyon
142 10|             így megifjodott, Riminszky úr se maradt tétlenül. ~Elutazott
143 10|           voltak, hogy olyan igen nagy úr éppen az ő városukat választja
144 10|              is gondoskodott Riminszky úr - mintha csak az Ancsurka
145 10|               menj férjhez. ~Riminszky úr a díványon ülve, igen nagyokat
146 10|         porcikája. ~- Köszönöm, doktor úr - szólt kinyújtózkodva. -
147 10|            Riminszky jött vissza. A jó úr igen keserves állapotban
148 10|      háziorvosnak. Menjen a pokolba az úr az ijesztgetésével. Én ugyan
149 11|                beszélt addig Riminszky úr, amíg csak hírből ismerte
150 11|            gondolkozott néha Riminszky úr, bár ezt róla senki sem
151 11|                  Könyörgöm, méltóságos úr, csak egy vak muzsikus iszik
152 11|                 Tizenkettő, tekintetes úr - felelt arcátlan nyugalommal
153 11|         régiekből, amikor még Kavaczky úr verte a sarkantyús csizmáját
154 11|             pádimentumhoz! ~- Kavaczky úr - mormogta az öreg - nagyon
155 11|           mormogta az öreg - nagyon jó úr volt. ~A szájához illesztette
156 11|             nem parancsolsz, Riminszky úr. ~- De igen. Mindig azt
157 11|                a vak ember. - Kavaczky úr mellett a szagáról tanultam
158 11|               tudott volna. ~Riminszky úr egyszer elérkezettnek látta
159 11|         környéken?... ~Péter Riminszky úr felé fordította arcát és
160 11|           fehér lóval. Benne Riminszky úr ült, és fejét hátrahajtotta.
161 11|           Odabenn nem mozdul Riminszky úr - többé már sohasem mozdul.
162 12|      harangoztak a nagyságos Riminszky úr tiszteletére, amikor híre
163 12|           virágot letépnek. ~Riminszky úr már halott volt, és Mik
164 12|                örült volna a Riminszky úr váratlan halálának. ~Hisz
165 12|          halálának. ~Hisz a legnagyobb úr utazott el innen a Riminszky
166 12|               legelőbb elment Kavaczky úr. Semmi baja sem volt, mégis
167 12|               itt lenni, ahol Kavaczky úr lakott valamikor. ~A szél
168 12|     határcsárdában megálltál Riminszky úr háta mögött - de Riminszky
169 12|             háta mögött - de Riminszky úr most nincs itt. ~- Ő meghalt
170 12|               leánya, akinek Riminszky úr föltalált végrendeletében