Part

  1 Val|               abban az időben, amikor én a városka lakója voltam,
  2 1  |              úgy él, mint egy király. Én a magam eszével azt gondolom,
  3 1  |               lengyel királyságot, és én visszakapom családi méltóságomat
  4 1  |           Rakd el és vigyázz rá, mert én találtam. ~Az ördög tudja,
  5 1  |           néha nevetve mondogatta: ~- Én már húsz esztendeje nem
  6 1  |        aranyat adnék egy tál kásáért! Én mondom, Riminszky. ~Hát
  7 1  |           kásának. ~- Majd megmutatom én Riminszky uramnak - mondta
  8 1  |          olyan kását, mint amilyen az én kásám, még álmában sem evett. ~
  9 2  |       inasokkal. Mert sokat hallottam én már olyan szegény tótokról,
 10 2  |                 Nem lehet az, hogy az én édesapám éljen. Nostyek
 11 2  |              az itthon maradottak. Az én édesapám pedig egy dollárt
 12 2  |               Lehet, lehetséges... De én ismerem azt a ravasz Prihodát.
 13 2  |        leányka kezét. ~- No, ne félj, én nem harapok... Nem vagyunk
 14 2  |           mint ahogyan a világ hiszi. Én, és a gazdám, nemes Riminszky
 15 2  |            nem szeretjük a lármát, se én, se gazdám, nemes Riminszky
 16 2  |             Megmondtam ugye előre? Az én gazdám, nemes Riminszky
 17 2  |                Lódulj, öreg seprő. Az én uram parancsolta, hogy menj
 18 2  |           másképpen beszél őkelme. Az én uram, Riminszky úr, a legjobb
 19 2  |        ütéstől. Tudja azt mindenki az én uramról, hogy vele nem jó
 20 2  |        mégiscsak nagy szüksége van az én uramnak. Ha én nem volnék,
 21 2  |        szüksége van az én uramnak. Ha én nem volnék, teszem fel,
 22 2  |            meg az ajtókat, ablakokat? Én kovács is voltam valamikor -
 23 2  |          kovács is voltam valamikor - én minden voltam. Lakatos és
 24 2  |             olyan furfangos zár, amit én föl ne tudnék nyitni. De
 25 2  |       lakatokhoz is értek. Egyszer az én uram Lengyelországból hozott
 26 2  |           arrafelé, lelkecském!... Az én uram elhozta a lakatot,
 27 2  |            Szóról szóra ezt mondta az én uram, nemes Riminszky úr,
 28 3  |       szerelemről és háborúról. Pedig én azt hiszem, hogy öltek ott
 29 3  |              a régi várak ügyében, és én fantáziálok, amidőn a régi
 30 3  |            ellen... Hogyan folytassam én most ezt az álmot? ~A banda
 31 3  |            megsiratna! ~- Megsiratlak én, uram - felelt a trombitás. ~
 32 3  |   Szabadsághősöké legyen ez a vár, ha én meghalok... Ha én meghalok -
 33 3  |             vár, ha én meghalok... Ha én meghalok - dünnyögte. -
 34 3  |          közöm nekem az asszonyokhoz? Én úgy születtem, hogy ne szeressem
 35 3  |         sóhajtotta a vak trombitás. - Én bezzeg szerettem őket; nagyon
 36 3  |             megsirass. Majd megleszek én anélkül is. Hallgass, hallgass,
 37 3  |              váramat hagyhassam, mert én nemsokára meghalok. ~Elhangzottak
 38 3  |         megvan az a reménységem, hogy én leszek a győztes. Az asztal
 39 3  |             ünnepélyesen diktálta: ~- Én, Kavaczky György, Nizsder
 40 3  |               az asszony-bíró elé. ~- Én gentleman vagyok - mondta
 41 3  |             ordítá. - Majd megmutatom én nektek, hogy ki vagyok én!... ~
 42 3  |             én nektek, hogy ki vagyok én!... ~Komárominé egykedvűen
 43 3  |         kendővel. Sietve fordult meg. Én meg utána kiáltok: - Hó,
 44 4  |           Jegyezd meg, leány, hogy az én uram, Riminszky úr holmijához
 45 4  |         megérinteni. Azért vagyok itt én, azért vagyok a szolgája
 46 4  |         lakatosa, kovácsa és a többi. Én vigyázok a zsebkendőkre,
 47 4  |   zsebkendőkre, ingekre és a többire. Én vágom a dohányt, és szurkálom
 48 4  |              Már most mit ér azzal az én gazdám, ha csak azt tudja,
 49 4  |            vén bolond... Nem harap az én bundám. ~A szeme akaratlanul
 50 4  |           cipőt már csak hadd varrjam én neked. Tudom, ha újra cipőre
 51 4  |              a nád a szélben. ~- Jaj, én szép drága bocskoraim -
 52 4  |       boldogan simultak egymáshoz. ~- Én is olyan árva kis macska
 53 4  |              kebeléhez. ~- Te vagy az én gyerekem! - súgta neki Ancsurka. -
 54 4  |          Ancsurka. - Te vagy az Anci, én pedig az öreg Prihodáné
 55 4  | szenvedélyesen Ancsurka -, te vagy az én gyermekem. ~Riminszky úr
 56 4  |             nézett a macskájára: - Az én gyerekem... ~Az öreg Mik
 57 4  |        gondolod bolond fejeddel, hogy én tán meghalok? Egy rongyos
 58 4  |               a kezével: ~- Hallottam én már ilyent! Ne folytasd
 59 4  |           úgyis megmondom. Hát igenis én nem vagyok tót. Semmiféle
 60 4  |           Jarinkó... de azért egyszer én is csak elmegyek, ebben
 61 4  |               válaszom, uram, hogy ha én nem egy darab csontot, hanem
 62 4  |              a macskát: ~- Te vagy az én gyermekem? ~Mindjárt felelt
 63 4  |               is a macska helyett: ~- Én vagyok a te gyereked. ~-
 64 4  |              viselted magad. Akkor az én gyerekem vagy. ~Mire az
 65 4  |         behunyta a szemét: ~- Senkié. Én árva vagyok. ~- No, azért
 66 5  |           magyar ember van. Így kapok én lakótársat ehhez a lakáshoz. ~
 67 5  |             fejét bólogatta hozzá: ~- Én mindig korán kelek. Korán,
 68 5  |                  Jól van, öreg bácsi. Én nekem egészen mindegy -
 69 5  |             következő kijelentést: ~- Én nem járok el éjszaka, sem
 70 5  |            hozzám nem járnak éjszaka. Én és a kutyám ahhoz vagyunk
 71 5  |         Raffaidesz barátom, addig míg én élek, szó sem lehet a dologról!...
 72 5  |            találkozott vele addig. ~- Én egy hónap óta vagyok itt -
 73 5  |              bursokat mulattatja, azt én nevetségesnek, unalmasnak
 74 5  |           megtehetnéd. Vén fiú vagyok én már. Az idejét se tudom,
 75 5  |             fiatal barátjával. ~- Hát én meg azért kerültem ebbe
 76 5  |                   Gyere el máskor is. Én otthon ülő medve vagyok.
 77 5  |          magamat láttam meg... Mintha én, vagy egy hozzám hasonló
 78 5  |           mint az enyémen... Azaz, az én régi, fekete nagy kalapom
 79 5  |              elöl, a falhoz, lapulva, én mögötte. Csak akkor vettem
 80 5  |              eresztette a mécsest: ~- Én sem. Lásd, én sem. Mikor
 81 5  |             mécsest: ~- Én sem. Lásd, én sem. Mikor legrosszabbul
 82 5  |           megleszünk valahogyan. Majd én felhúzom őket holnap - tette
 83 5  |          Nincs már olyan órás, aki az én szerkezetemet megjavítaná.
 84 5  |              Hirtelen előrelépett. ~- Én meg ígérem, hogy soha-soha
 85 5  |                  Pajtás, nem érdemlem én ezt tőled. Hagytad volna,
 86 5  |        nyugodt hangon szólalt meg: ~- Én úgyis nemsokára elmegyek
 87 5  |             is beszélt volna vele? ~- Én elköltözöm - mondta a diák. ~-
 88 5  |              Kavaczky. - Miért vágnám én le a feleségem nyakát? ~-
 89 5  |        feleségem nyakát? ~- Mit tudom én?! - dörmögött Riminszky. ~
 90 5  |           tartományban! Bezzeg, ha az én Marczinkáném itt volna! ~
 91 5  |              hintóban legyen helye az én kedves kutyámnak, a Poprádnak
 92 5  |            vannak a vár tarackjai? Az én gyermekkoromban volt vagy
 93 5  |              a szemét Riminszkyre. ~- Én mindig azt gondoltam - dadogta -,
 94 5  |         Szerény véleményem szerint az én igen tisztelt barátom, Kavaczky
 95 5  |            lovagról... ~- A lovag, az én vagyok! - mondta mosolyogva,
 96 6  |             betűkre megtanítsalak. ~- Én minden betűt ismerek - felelt
 97 6  |              ugrott. ~- Itthon van az én nemes uram! - kiáltotta
 98 6  |                  Ezentúl te leszel az én kis szobalányom, a barátném...
 99 6  |        duzzogva a várkisasszony. - Az én állataimat ne pusztítsa
100 6  |             farkasok? ~- Miért féljek én? Féljen maga - szólt nyugodtan
101 6  |       Riminszky úr komoran mondta: ~- Én nem szoktam félni semmitől.
102 6  |               mosolygott. ~- Nem érek én rá inni az úton. Most szeretnék
103 6  |             hogy nem lehet. Nálam, az én jelenlétemben nem lehet
104 6  |             nemet a fejével. ~- Pedig én világosan hallottam - mormogta,
105 6  |           öreg úr? Senki más, mint az én apám, aki órásmester volt
106 6  |             engem napestig, hajnalig. Én beszélek hozzá, és felelek
107 7  |            kiáltotta. - No, majd adok én nektek! Vén ember, az országútra
108 7  |           Riminszky, némely dolgokban én is csak olyan közönséges
109 7  |           Miért is csaltam volna meg? Én már nem vagyok ifjú ember,
110 7  |             Erzsébet, hallgasson meg. Én tartozom magának egy vallomással,
111 7  |              nincs senkije, és csupán én tudom elmulattatni, ha együtt
112 7  |        megbánja, ha arra gondol, hogy én tizenhat esztendő előtt
113 7  |            világra, más lett volna az én életem. Maga ölette meg
114 7  |              a pisztolyt, amellyel az én szegény szerelmemet kivégezte.
115 7  |             Riminszky vállat vont. ~- Én ártatlan vagyok. Fiatalság,
116 7  |               nem szöktette volna el, én szöktettem volna. Mert szerettem
117 7  |              a nizsderi vár asszonya. Én eljöttem, és mikor kocsim
118 7  |             csupán rossz álom volt az én megjelenésem. Mély bánatom
119 7  |        Hallucinált és rémlátásában az én alakom fölcserélődött előtte
120 7  |           Minek szennyezze be vére az én becsületes kezemet, miért
121 7  |              is azt tanácsolja." Erre én megijedtem. Nem akartam
122 7  |          megnyugodni látszott, amikor én végső kétségbeesésemben
123 8  |               föl nem csókol? ~Persze én nem tudtam felelni úrnőmnek,
124 8  |              idegen emberek közé - de én szívesen elmennék velük
125 8  |               Így találta ki, hogy az én hajam szőke és nagyon dús,
126 8  |               úrnőm nem hívott be, és én magamban azt gondoltam,
127 8  |             mind közelebb jöttek - és én nagyon könnyűnek, fiatalnak
128 9  |             de vajon hol találjam föl én a türelemnek a forrását? ~
129 9  |           Riminszky arcába nézett: ~- Én eddig nem gondoltam semmit.
130 9  |               Honnan a manóból tudnám én valamennyinek a szándékát?
131 9  |               rá a foga? ~- Mit tudom én - dörmögte Riminszky. -
132 10 |         dolgoztál, kapáltál már; majd én vigyázok az árvádra." És
133 10 |  selyemruhákat. Hát olyan szép vagyok én? Hittem volna valaha, hogy
134 10 |               tisztelendő testvér? ~- Én azt gondolom, hogy délután
135 10 |           dolgod van, hogy itt vagyok én, gyógyíts meg. Kinevezlek
136 10 |             az úr az ijesztgetésével. Én ugyan nem félek semmitől. ~
137 11 |              tömjént, majd elfüstölöm én innen az ördögöt, hogy békén
138 11 |                  az eszme enyém volt, én hozom a tömjént. ~És hosszú
139 11 |            kiáltozta legharsányabban. Én pedig megtudtam, hogy a
140 11 |      zacskóban csupa aranypénz volt. ~Én se voltam lusta. Látni nem
141 11 |         mesterségemnek. ~Így jutottam én a toporci csárdába, nemes
142 11 |              menyegző. Középút nincs. Én ma fehéret fogok álmodni. ~
143 11 |              dolga - zörgött Péter -, én már nemigen tudok különbséget
144 11 |              ide, Péter. Azt kérdezem én tőled, öreg, sok mindent
145 11 |     megcsaltál. És akiért eldobtad az én gyémánt szívemet, az egy
146 11 |        Györggyel szembe állítottad az én szerelmesemet. És a te pisztolyod
147 12 |               mint az öreg Poprád, az én régi barátom. Vagy legalábbis
148 12 |       megszorította a Péter kezét. ~- Én sem tudok innen elmenni,
149 12 |               Tudod-e, hogy ki vagyok én? Én a kísértet vagyok. ~
150 12 |           Tudod-e, hogy ki vagyok én? Én a kísértet vagyok. ~A vak
151 12 |               gratulálását: ~- Tudtam én mindig - szólt határozott