Part

  1 Val|                hosszú száz esztendőkig el volt szakítva a hazától
  2 Val|     Magyarországot sohasem felejtették el teljesen, és fájó szívvel
  3 Val|             felé. A Poprád ott szaladt el a bástyák alatt, mintha
  4 Val|             száz évek tehát úgy múltak el a városka felett, mintha
  5 Val|               állapotain. ~- Már régen el fogjuk felejteni az egész
  6 Val|     elsikkasztani! ~De nem sikkasztott el egy hónapot sem. Az új házakat,
  7 1  |             mindig egy birkát kapnának el a hátulsó lábánál fogva,
  8 1  |             magát a városban. Néha még el is szólta magát: ~- Csak
  9 1  |       figyelmeztetőleg mondta: ~- Rakd el és vigyázz rá, mert én találtam. ~
 10 1  |   engedelmeskedett, de nem mulasztotta el felsóhajtani: ~- Pedig már
 11 2  |             vagy másképpen szólították el a világból, bizony azt nemigen
 12 2  |                a jó Istenről. Ha pedig el találna szakadni a bocskorod,
 13 2  |         mezőkön, sebes vágtatva suhant el egy csörgő szán Ancsurka
 14 2  |                iramodott, és csakhamar el is tűnt a piac túlsó oldalán,
 15 2  |               Ancsurka? A macska vigye el a dolgod, rongyos bocskorban
 16 2  |               anyám meghalt, néni, már el is temettük. ~Marczinkáné
 17 2  |               mellett. Hamarább koptam el, mint a bocskorok. Most
 18 2  |             gondoskodott is róla, hogy el ne tévedjen azon a nagy
 19 3  |             kimondotta a törvény, hogy el kell tűnniök az ország mappájáról,
 20 3  |              várak nem mind pusztultak el... Lehet, hogy talán másfelé
 21 3  |               törvény vasmarka nem ért el a határszéli havasok közé,
 22 3  |                 De azért csak hívjátok el a tisztelendő urat. De hívjátok
 23 3  |             pamlagról, és holtan nyúlt el a szoba keményfa padlózatán. ~
 24 3  |           Budapestről és Bécsből látja el magát mindennel. Ha Komárominé
 25 3  |                köszönetet nem fogadott el érte: ~- Sámuel úr parancsolta -
 26 3  |                régi uraság raktározott el. Özvegy Komárominé talpon
 27 3  |       mindaddig, amíg Riminszky alakja el nem tűnt a hegyoldal bokrai
 28 4  |             haragtól kivörösödve dobta el szerszámjait. ~- A szemem
 29 4  |               a kezével: ~- Ugyan hadd el, vén bolond... Nem harap
 30 4  |                  Ancsurka, ne görbítsd el a szájadat. Nagyon kérlek,
 31 4  |             Nagyon kérlek, ne görbítsd el a szájadat!... ~Ennek a
 32 4  |              voltam érte, magam hoztam el, és magam szóltam így hozzá:
 33 4  |               láttam már macskát; hozd el, Mik, hadd ugrándozzon itt
 34 4  |            Riminszky ránézett: ~- Hadd el, nem kell a macskád. Csak
 35 4  |                  Az öreg Mik úgy kapta el a fejét, mintha le akarnák
 36 4  |        gyereked. ~- No hát akkor mondd el, mit csináltál máma? ~-
 37 5  |             semmit sem tehet, fáradjon el délután az uraság, és akkor
 38 5  |                 Lizi nem utasította őt el, hanem alkuba bocsátkozott
 39 5  |               Kavaczky álmosan fordult el. Azt gondolta magában, hogy
 40 5  |                széles mosolygás terült el az arcán: ~- Azt a kutyát
 41 5  |                Poprád morogva húzódott el a Kavaczky hosszúcsizmás
 42 5  |           kijelentést: ~- Én nem járok el éjszaka, sem hozzám nem
 43 5  |            azonban korántsem oszlottak el. Valamelyes mozdulatot tett
 44 5  |             régi dalnak kezdetét fújta el, miközben szemét lehunyta. ~
 45 5  |          pókhálós szelleme ott vérzett el a sötét ebédlőben a régi
 46 5  |                hogy még nem felejtette el a zenét. Valahol, egy közeli
 47 5  |           amely olyan pontosan kezdett el kopogni az öreg órás kezében,
 48 5  |             vén botocska kopogva vitte el az ódivatú szobából a régi
 49 5  |        Kavaczkynak - az ördög igazodna el a férfiak észjárásán - egyszerre
 50 5  |            rúgásra: ~- Az ördög vigyen el - dörmögte. - Legalább valami
 51 5  |           megfenyegette az öklével: ~- El ne szökj a házból! - mondta. ~
 52 5  |              egyet-kettőt, hogy a pipa el ne aludjon. Wart Sámuel
 53 5  |              Raffaidesz Péter foglalta el, akinek ugyan fogalma sem
 54 5  |          unalmában szándékosan rontott el egyes órákat, hogy később
 55 5  |        Raffaidesz Péter szomorúan ment el, és többé nem mutatkozott.
 56 5  |              talán Wart uram felejtett el sóhajtani? Elég az hozzá,
 57 5  |            komoly hangulatai töltötték el a csendes ebédlőszobát,
 58 5  |             mintha a föld nyelte volna el. ~Kavaczky elkeseredve dörmögte: ~-
 59 5  |           mondta volna: ~- Ugyan hagyd el! Mit akarsz? Végtére is
 60 5  |       béküljünk ki. Ígérem, nem csalom el többé kutyádat, csak engedd
 61 5  |              néhány betűjét. - Szíjunk el egy pipát! ~Kinyitotta a
 62 5  |           gondolom, hogy költő veszett el bennem. Verseket írogatok,
 63 5  |          idejét se tudom, mikor múltam el huszonkét esztendős. De
 64 5  |         nyújtotta az ifjúnak: ~- Gyere el máskor is. Én otthon ülő
 65 5  |         Legalább a kutyámat sem lopják el éjszakánkint - dörmögte
 66 5  |         futamai hatástalanul enyésztek el abban a sarokban, ahol Kavaczky
 67 5  |            legöregebb fúga sem kerülte el a figyelmét. ~Hogy a hárfát
 68 5  |               felemlíteni. ~Így múltak el a tavaszi napok és esték.
 69 5  |        megreparált óránál. ~Így múlott el néhány hónap. Az órásházban
 70 5  |           Lizike, a tótok nem hordanák el a várfalak tégláit, midőn
 71 5  |            mikor egyre-másra adogattam el boltom kincseit, még akkor
 72 5  |         amelyeket még eddig nem raktam el, más fogja betenni megillető
 73 5  |              azt az öreg keskeny kezet el ne bocsássa, hanem erősen
 74 5  |           hosszúszárú csizmákat küldte el aludni. De a csizmák a sarokban
 75 5  |          mellényemben. Sohasem hagyott el, leghűségesebb barátom,
 76 5  |             meg ígérem, hogy soha-soha el nem hagyom Lizi kisasszonyt. ~
 77 5  |         voltunk, most csak nem hagyjuk el egymást? ~A diák csak bólongatott
 78 5  |            ellenvetését, sietve hagyta el a szobát, és hosszú lépésekkel
 79 5  |               Riminszky, és jól végezd el a rádbízottakat. ~Kavaczky
 80 5  |              Riminszky, még nem loptad el az egészet? ~Majd a csipkéket
 81 5  |                darabig lóháton kísérik el a fiatal házaspárt. ~Riminszkynek
 82 5  |        professzori katedráját foglalja el - utóvégre ez mindennapi
 83 5  |                magyar karddal intézték el a lovagias ügyeket, és így
 84 5  |   pisztolypárbajtól sem, és nem múlott el esztendő, hogy pisztolygolyó
 85 5  |                   A nizsderi várúr még el sem mondta szerelmének történetét.
 86 5  |             Riminszky. - Csak nem bújt el az ivás elől? ~- Nem baj,
 87 5  |             könyv nélkül. ~- Hát mondd el - felelte Riminszky. - Siess
 88 5  |             Kavaczky! ~Az öreg Mik már el is kapta az egyik csizmáját,
 89 5  |               Jobb, hogy előbb szökött el, mint később. Itt a csábítójáról
 90 5  |               és kíséret nélkül hagyja el a cirkuszt. Az artista-újságok
 91 6  |                 Nemigen sok idő múlott el, hogy tisztelendő Felkis
 92 6  |             lakatot vont elő. ~- Tegye el, csak tegye el a mai nap
 93 6  |                   Tegye el, csak tegye el a mai nap emlékéül. ~Öreg
 94 6  |       hórihorgas kancák vígan indultak el a csörgő szánnal. ~János
 95 6  |                és nagy fenyőfák állták el a tót leány útját. ~- Ne
 96 6  |              azt mondta, hogy hozzalak el téged a macskáddal. Most
 97 6  |          állataimat ne pusztítsa ugyan el! A minap is egyik lovam
 98 6  |          mintha a legnagyobb hegyet is el akarná borítani, mintha
 99 6  |               meg, Ancsurka, jól! Tűnj el Kavaczky. ~Villámgyorsan
100 6  |          Kavaczky. ~Villámgyorsan tűnt el a pirosképű vajda a szoba
101 7  |            senki sem tudta, merre tűnt el, hová lett, honnan jött?
102 7  |           bánatosan és csendesen fújta el azt az egy zeneszámot, amely
103 7  |           leányhoz: ~- Ülj le és mondd el, hogy mit csináltál azóta,
104 7  |                meg kellett halni, mert el akarta rabolni tőlünk. ~-
105 7  |               diák nem szöktette volna el, én szöktettem volna. Mert
106 8  |           volna fölkiáltani: ~- Vigyen el, Riminszky úr, vigyen el
107 8  |               el, Riminszky úr, vigyen el ebből az elátkozott várból,
108 8  |              az egész idegszál szakadt el a fejemben, amelyen át a
109 9  |                csak a kocsmába se ment el senki, mi után a lábát kinyújtotta,
110 9  |      megszaporodtak, most sem kerülték el a zord falakat. A kapu száz
111 9  |               fejedelem nem is engedte el maga mellől, ott tartotta
112 9  |            udvari vitéznek. Hogy pedig el ne unja magát Kállay uram
113 9  |       menyecske odalenn Tiszaháton már el sem tudta gondolni, hogy
114 9  | kilencvenesztendős - ilyen alkalmakkor el szokta hagyni a kapufülkét.
115 9  |               arra megyek. - Nemsokára el is indultak. Szuhinka uram
116 9  |             valakinek, hogy nem hagyom el ezt az árva gyereket...
117 9  |            lóra. Az éjjel holdvilágos, el nem tévesztheted az utat.
118 9  |                Többé soha nem engedlek el magamtól. ~Felvitte az emeletre,
119 10 |                A varrónők nem fáradtak el, de a kelme sem fogyott
120 10 |                 de a kelme sem fogyott el soha. Még az öreg Marczinkánénak
121 10 |             hogy semmit se mulasszanak el a szertartásból. ~Özvegy
122 10 |           mindig sűrűbb tömegben lepte el a környék népe. ~Sokan még
123 10 |                 akik jóllakva indultak el hazulról. Hát még mennyire
124 10 |          hosszú bársonyfüggöny takarta el a falat. ~Riminszky jött
125 10 |                Riminszky dacosan tolta el a doktor kezét: ~- Bolond
126 11 |              többit, legelsőnek hagyta el a várat. ~Így aztán a legutolsó
127 11 |              az aranyaidat, hogy eddig el nem vették tőled? ~- Azt
128 12 |                a legnagyobb úr utazott el innen a Riminszky Kázmér
129 12 |          Riminszky Kázmér alakjában... el az egész Szepességből! ~
130 12 |               zenét, amíg az csöndesen el nem szunnyad az éjszakában ~-
131 12 |             Mintha a föld nyelte volna el; a bástyák, a sziklák. De
132 12 |         kialudni, amíg az utolsó arany el nem gurult a nizsderi örökségből.
133 12 |                fölötte bánatosan suhan el a szél. Egyedül vagyok,
134 12 |               temetésekre és esküvőkre el szoktak jönni. ~Mister Prihoda
135 12 |              tette, hogy nem felejtett el. ~- Mit akar az öreg gentleman? -