| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Krúdy Gyula A podolini kísértet IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Part
1 9 | Tokajban szüretelték az 1722-ik esztendőben. ~A nagyszakállú 2 12 | legendákon? ~A regényt írtam 1900-ban.~ 3 4 | januárius tizenharmadika, a 40 katona napja vagyon. Újhold 4 6 | amikor megismerkedtem az öreg A-val. ~Marczinkáné, aki áhítattal 5 11 | leugrott a bakról - hetyke abauji gyerek volt -, és a kardja 6 3 | hegyoldalból, a vár valamelyik ablakában megjelent egy fehér kendőcske. 7 2 | félénken nézegetett a konyha ablakán át abba a világba, amit 8 2 | kőlépcsőn. ~Az egyik emeleti ablakban egy pillanatig még látható 9 6 | látott. ~Igen ám, de az ablakfüggöny egy részecskéjén át odakívülről 10 6 | ugrott, és félrevonta az ablakfüggönyt. Odakünn kékes-halovány 11 10 | sűrűn fényesített. És az ablakokból a zordon vasrácsok helyett 12 5 | lábával felkapaszkodott az ablakpárkányra, és teljes szívvel, odaadással 13 5 | felelt és már nyitotta is az ablakszárnyat. - Csípd meg! - kiáltott 14 5 | rúgással elkergette a kutyát az ablaktól. ~- Mit akar itt, hé? - 15 5 | odafönn halkan koppanjon az ablaküveg. A köpönyeges levette kalapját, 16 Val| Teréziának sok birodalmi tervei, ábrándjai közepette eszébe jutottak 17 5 | egy szebb, nyugodalmasabb, ábrándosabb világba, mint Heidelberga, 18 5 | Utóvégre a diákok olyan ábrándosan énekeltek néha az utcasoron, 19 5 | éjszakai ábrándozást amely ábrándozás különös hangokat csalt ki 20 5 | pedig nem hagyott fel az ábrándozással. Sőt mikor a hold a felhő 21 5 | csak folytatta az éjszakai ábrándozást amely ábrándozás különös 22 5 | ábrándozott, amint Heidelbergában ábrándozni szoktak a magyar diákok. ~ 23 5 | akár az órák mesterének ábrándoznia a zenén. Ábrándozott Kavaczky 24 3 | oltárterítőket hímező, ábrándozó és bánatos asszonyféle. 25 7 | amely a várkisasszonyt ábrázolja lóháton, csöndesen visszaereszkedett 26 2 | legjobb, amit tehet. Egy piros abroszba kötötte a holmicskáját, 27 10 | tartott, a szolgálók végtelen abroszokat kezdtek fölteregetni. A 28 6 | üreg volt, ahol hófehér abroszon, ezüsttálban valamely sült 29 6 | varázsolódtak a hófehér abroszra. Később azt is észrevette 30 7 | Sötétpiros volt az arca és acélszürke szeme mint éles penge szegeződött 31 11 | csiger nem nekünk való! Add a hajdúmnak, kocsisomnak. ~ 32 3 | ilyen tudós embernek bátran adhatna plébániát a szepesi püspök. ~ 33 1 | földre dobta a kalapját. ~- Adj ennem - szólt az asszonyhoz. ~ 34 10 | Mária vigyáz, Riminszkyhez adja feleségül. ~Mások nem ebből 35 6 | szomorúan nyávogott. ~- Adjátok ide a macskáját! - kiáltotta 36 6 | felelt a várkisasszony -, adjon egy üveg jó bort vagy finom 37 5 | órácskák, mikor egyre-másra adogattam el boltom kincseit, még 38 3 | beletörök... De könnyen nem adom magam, ördög komám. Meg 39 11 | tartozom neked, és mivel vagy adósom nekem? ~Riminszky, a nagy 40 9 | barátok persze nem nagyon adtak hitelt ennek a beszédnek. ~ 41 11 | az országos korhelyek nem adták be a derekukat. ~Negyedik 42 7 | hogy meggyőztem, kezébe adtam a pisztolyt, amelyet előbb 43 5 | a diákoknak pedig eszük ágában sem volt felhagyni a búcsúzkodással. 44 4 | visszategezte Riminszkyt. ~- Mit ágálsz, ember? Mit hánykolódol, 45 5 | érteném, ha az valami ritka agár volna, de a Poprádra igazán 46 9 | elhozatta Tiszahátról az agarait. A menyecske nem tudta mire 47 9 | hogy mit akar az ura az agarakkal. ~- Tán csak nem agárral 48 9 | agarakkal. ~- Tán csak nem agárral kergeti a németet, apámuram? - 49 5 | jámbor polgár-muzsikusokban ágaskodni kezdett minden csöpp vér, 50 12 | Ez csak olyan, mint az agg ember szerelme: több benne 51 1 | sem találja gyönyörűségét. Agglegény volt, senkinek nem volt 52 5 | éppen ellensége. ~Wart úr aggodalmai azonban korántsem oszlottak 53 5 | nevetett, amikor a Lizi aggodalmait hallotta a lakáspénz dolgában. 54 3 | pap szívére tette a kezét. Aggodalmas arccal hallgatódzott. ~- 55 1 | nagy cseréptálakban, és aggódva lesték, hogyan veszi kezébe 56 3 | inkább megbomlott a Kavaczky agya. Különösen az bosszantotta, 57 3 | lefejezték Bécsben. A megbomlott agyában számtalan társa akadt a 58 4 | fölébredt, és ijedten felült ágyában. Sötét téli hajnal volt 59 8 | úrnőm hívott. ~Megint az ágyán ült, az arca fehér és a 60 3 | törvényt, hogy ne szóljon az ágyú, ha a várúr megharagszik. 61 3 | amidőn a nagyurak saját ágyúikon hirdették a várfalakról 62 3 | Ha már nem szólhatnak az ágyúim a bástyákon, legalább ez 63 3 | bánatukat? Igaz, hogy ezek az ágyúk olyankor is megszólalhattak, 64 9 | Annyi szolgálóleányod lesz, ahány ujjad van, és mindnek te 65 9 | Mik, annyiszor cseréld, ahányszor akarod. ~- Köszönöm, uram - 66 7 | meghalok... ~A várkisasszony ahelyett, hogy ellágyult volna erre 67 9 | atyák ismét bólintottak. ~Áhítatos csend volt, a pincemester 68 9 | Hegyalján - mondta. ~És az atyák áhítatosan néztek a hordócska felé. ~ 69 10 | mezők felé mutatott: ~- Ahun megy ni. A füzesek alatt. ~ 70 10 | ládában mindig akadt valami ajándék Ancsurkának meg Marczinkánénak. 71 5 | estéjén megkapta a maga ajándékát, a pisztolygolyót. Riminszky 72 7 | nagyon megörült a gyönyörű ajándéknak. A sárga ruha egy kicsit 73 7 | nyomban elfogadta a borzalmas ajánlatát, csak azt kötötte ki, hogy 74 7 | kétségbeesésemben azt az ajánlatot tettem neki, hogy megcsókolhat, 75 10 | vonás rajzolódott volna az ajka mellé. ~- És a halottat 76 9 | Kállay-donációból... ~A főnök ajkához emelte a poharat, és csendesen 77 9 | kellett összeszedegetni ajkai körül, ahová az kifolyt. ~ 78 12 | mely dalra nyitja fel az ajkakat, és a szíveket megdobogtatja... ~ 79 11 | kísértet kitárta karját. ~- Az ajkamat csókold meg. Jöjj, Riminszky, 80 6 | kelni. ~Egy pillanatig ujját ajkára tapasztva, hallgatódzva 81 9 | barát megnedvesítette öreg ajkát. A bornak egy részét bizony 82 5 | S ezzel már eltűnt a ház ajtajában. Kavaczky megelégedetten 83 6 | kopogtatás hallatszott az ajtócska felől. Ancsurka sietve nyitotta 84 4 | elkeseredve vetette hátát az ajtófélfának. Mogorván nézett a levegőbe, 85 3 | Fegyveres cselédek álltak az ajtókban, akik lándzsát szegeztek 86 6 | vastag szőnyegek lógtak az ajtókon, ablakokon s a pádimentumon 87 3 | léptekkel indult a régi tölgyfa ajtónak, amely mögött hajdan Kavaczky 88 5 | itthon találsz. ~Majd az ajtónál más jutott eszébe: ~- Egyebet 89 5 | hátra a lakását Szemben az ajtóval egy nagy álló velencei tükör, 90 2 | szeme ott a toporci temető akácfái között egy új síron, amelyre 91 5 | lehunyta szemét, így az utolsó akadály is elmúlt, amely boldogságunkat 92 5 | be hivatását? Itt némely akadályok mutatkoztak, mert Lizihez 93 2 | ilyesmihez. Nagyszerű lakatosok akadnak arrafelé, lelkecském!... 94 5 | Engedelmeskedem atyám végső akaratának. ~- Riminszky! - kiáltotta 95 4 | harap az én bundám. ~A szeme akaratlanul odatévedt ismét azokra a 96 Val| iskolába, és a régi krónikák akárhány polgármesterről tudnak, 97 1 | botja volt, téli időben akárhányszor verekedett ezzel a bottal 98 3 | és rámérte a huszonötöt, akárhogyan tiltakozott is ellene. Komárominé 99 4 | szádat, Mik. Lódulj, nem akarlak látni. ~Mik erre a váratlan 100 3 | utolsó Kavaczkyban, hogy akármennyit ivott, sohasem volt részeg. 101 11 | vőlegényemet, nyomomban voltál, akármerre bujdostam előled. Végül 102 2 | kedvéért kész lett volna akármikor megesküdni erre. Aztán hízelkedve 103 Val| parancsoltak a népességnek. De akármilyen soká tartott a podoliniak 104 4 | kapta el a fejét, mintha le akarnák vágni. Pedig csak a doktor 105 11 | amelyet ugyancsak össze akartál zúzni, de a gyémánt erősebb 106 6 | a medvebőrt is a nyakába akasztotta volna, de nem lehetett. ~- 107 11 | Elhagytál, megcsaltál. És akiért eldobtad az én gyémánt szívemet, 108 5 | társaságába keveredett, akikkel reggelig nótázott, és akkor 109 8 | Bársony, a tengerszem tündére, akiről éppen tegnap olvastam a 110 7 | nézett, ahol a falusi házikók akkoráknak látszottak, mint a gyufaskatulyák. 111 9 | asztalra csapott: ~- Tíz akó bort küldök a kolostornak, 112 3 | Írjad! ~A bíró reszkető ákom-bákomokkal írta, amint Kavaczky meggondolt 113 10 | Az éjjeliőr tisztelgett alabárdjával: ~- Bennem sincs, jó uram. 114 5 | biztonsággal kopogtak végig alabárdjukkal a százesztendős köveken. 115 5 | komoly összeütközésbe az alabárdos éjjeli bakterekkel, és Kavaczky 116 5 | pislogott be a hajnal. Az alabárdosok az utcákon hazafelé kopogtak, 117 3 | voltak. A sarkantyús csizmát, alabárdot, vitézi köntöst levetették 118 7 | a megölt szerelemnek az alakjával. ~Riminszky fölsóhajtott: ~- 119 7 | Hallucinált és rémlátásában az én alakom fölcserélődött előtte annak 120 12 | vetve nézik a skarlátpiros alakot, s dehogy is mernének a 121 5 | miközben mindenféle képek alakultak ki a szürke fátyolból. A 122 5 | lett, amikor Poprád a maga alamuszi modorában ránevetett. ~- 123 5 | és benne családi fészket alapított. Bizonyos Klein Clara nevű 124 11 | legyen - boldogtalan nők alapítványa. ~Miután Rocskay uram állítását 125 11 | joga az övé. Aztán pedig alapítványé legyen - boldogtalan nők 126 Val| mindenféle elavult jogoknak alapján örökös száműzetésre ítélt 127 6 | furfangos zárak. Az öreg Mik alaposan megmagyarázott minden srófocskát, 128 4 | azt hitte, hogy megnyílik alatta a föld. Körülnézett, háromszor 129 4 | egész néhány esztendei föld alatti fogság. Néhány év alatt 130 5 | Wart uram az ő félszeg, alázatos modorában, félénken közeledett 131 5 | hatalmas hangszerét az oboához. Áldatlan viszálykodások, gyűlölködések 132 12 | fejét, amely fölé a sors áldólag terjesztette karjait. Utazott 133 5 | nem hiányzott ezekből az áldomásokból gyakran a trágár tréfa sem. ~ 134 1 | Főzött a Dunántúl, főzött az Alföldön, Erdélyben, mindig szekéren 135 6 | Egyik szolgálatba ment az Alföldre a másiknak szép szeme volt, 136 3 | tartott. Azok is valahonnan az Alföldről kerültek ide. Még csak tótul 137 8 | az estalkonyban... ~Éppen Ali Babát és a negyven rablót 138 5 | és sovány útipoggyászához aligha illett a neve, hívták Schiller 139 10 | itt? - dünnyögte magában. ~Alighogy elaludt, nyomban felköltötte 140 Val| Szepes vármegye akkori alispánja, aki híres volt nagy eszéről, 141 6 | hattyúnyakú kristályüveg alján még látszott valamely tündöklő 142 9 | kilencvenesztendős - ilyen alkalmakkor el szokta hagyni a kapufülkét. 143 7 | elméjű emberrel, és vártam az alkalmas pillanatot, hogy elhagyhassam 144 6 | amelyek véleménye szerint alkalmasak lehettek a növendék megtévesztésére. 145 5 | cirkuszi lovasmutatvány alkalmával. Ezután egy havas karácsonyi 146 5 | szerint a "költő" menthetetlen alkoholista volt.) ~A diáknak pedig 147 3 | különben se nagy ellenségei az alkoholnak, Kavaczky idejében mértéktelenül 148 6 | a hegytetőn sötéten, az alkonyat csalékony világosságában 149 5 | gondjaiba, és egy ábrándos alkonyaton, amidőn a hegyek felett 150 12 | erdőségekben, sötét völgyekben, alkonyi órákban néha szembe találkoznak 151 5 | a komoly, csendes elemet alkotta. Az öreg Wart úr lassan-lassan 152 5 | utasította őt el, hanem alkuba bocsátkozott vele a lakás 153 5 | tarackok azok. Korenyákot állandó szolgálatomba fogadom. Szeretem 154 Val| elcsodálkozott a városok középkorias állapotain. ~- Már régen el fogjuk 155 Val| jelentését a városokban talált állapotokról. ~- Itten - írja az ezredes -, 156 4 | öreg szolga milyen hősies állásba vágja magát, mert gazdája 157 6 | mindent láthatott, figyelő állást foglalt. ~- Kezdődjön tehát 158 5 | az idegen -, nagyon jeles állat. Igazi példánya azoknak 159 6 | a várkisasszony. - Az én állataimat ne pusztítsa ugyan el! A 160 5 | Leányom is nagy kedvelője az állatoknak... Jelenleg három csíz énekel 161 5 | ember majd csak elunja az álldogálást, és tovább megy. De bizony 162 12 | holdfény, ősz hajú fenyőfák álldogáltak a hegyoldalakban, és a denevérek 163 10 | szavait. ~- Éppen a piacon álldogáltunk, az óra egyet ütött, a kapu 164 3 | szeressem őket, hogy ne állhassam őket... ~- Elég nagy baj 165 3 | hatóság; a nizsderi vár állhatott tovább a kopasz hegy ormán, 166 3 | legalább álmomban bosszút állhattam volna őseimért. ~Valami 167 1 | Riminszkynek a gazdagságát: állítanának valahol egy nagy ollót, 168 4 | lehet teljes bizonyossággal állítani. Csak az bizonyos, hogy 169 10 | excentrikus várúrról, aki némelyek állítása szerint férfiú volt, mások 170 11 | alapítványa. ~Miután Rocskay uram állítását kétségen kívül igazolta, 171 11 | most pedig ezek a jámborok állítják. ~- Tán még meg is mernétek 172 11 | Kavaczky Györggyel szembe állítottad az én szerelmesemet. És 173 10 | Komárominé - két nizsderi legényt állítottam ide meg egy vén embert, 174 5 | mentek, Lizi pedig a sarokba állítva a hárfát, elgondolkozva 175 5 | azután is mindig. ~Miért állnának meg a legpontosabb órák 176 7 | először. Bosszút akartam állni életem megrontóján. Azon 177 8 | között, és két messzefekvő állomás, amely eddig a drót révén 178 6 | mesében is, és nagy fenyőfák állták el a tót leány útját. ~- 179 5 | eresztették le a kriptába. Sokáig álltam ott, gondolkoztam, és mire 180 9 | tartott vaslábain. Ezen az állványon végezték ki a hordókat a 181 9 | fölemelte a hordócskát, és az állványra tette. ~A falakon különböző 182 9 | száz esztendő óta, és ez állványról még sohasem került le addig 183 Val| városka, felébredvén hosszú álmából, mozogni, fejlődni kezdett. 184 10 | mozdulatlanságban, mintha örök álmára készülne benne valaki. ~ 185 5 | Riminszky oldalba nyomta az almásszürkét, amelyen ült. A lovasok 186 4 | Marczinkáné egykedvűen hámozott almát a konyha sarkában, mert 187 9 | történetét. ~Georgius atya álmatag, szőke férfiú volt, fölállt 188 6 | rajta volt. Valami különös álmatagság, önkívület és beteges sápadtság 189 11 | mögé. ~- Riminszky Kázmér, álmatlan éjjeleken sohasem látod 190 6 | neki, hogy Ancsurka ezen álmélkodott. ~- Látod, kisasszonyka - 191 4 | öreg Mikre, aki a sarokból álmélkodva hallgatta a doktort: ~- 192 11 | nincs. Én ma fehéret fogok álmodni. ~A világtalan ember erre 193 5 | díványról gyanakodva nézte az álmodó kutyát. ~- No megállj! - 194 11 | pálinkától vagy véreset álmodol, mint egy csatatér vagy 195 11 | fantáziájukat, mert igen fantaszta, álmodozó nép a szláv nép. Egyszer 196 11 | csendesen emelgette magát: ~- Az álmoknak nem parancsolsz, Riminszky 197 Val| fölébredtek az emberek hosszú álmukból, megdörzsölték a szemüket: ~- 198 5 | semmit, ment vele, mint az álomjáró. A falakon, lépcsőkarokon 199 5 | Mintha valami csodálatos álomlátás fagyott volna az arcára. 200 5 | így próbálkoztam volna az álommal és valósággal, egyszerre 201 5 | hangjai, mint valamely elmúlt álomnak emlékei, bongtak, visszhangoztak 202 9 | sohasem tudni, hogy mikor alszik az élelmes kalmár. ~Hajnalban 203 12 | örökségből. Bezzeg azóta alszunk bőven, öreg Filkó. ~A kutya 204 5 | régies melódiákat. Csinos alt hangja volt, és Kavaczky 205 5 | egyet-kettőt, hogy a pipa el ne aludjon. Wart Sámuel úr, az öreg 206 3 | a vak ember már félig aludott és fújta, fújta még álmában 207 11 | mindenki elpusztult, a cselédek aludtak, kidőltek, csak az országos 208 4 | csináltál máma? ~- A kemencén aludtam, édesanyám. ~- A háztetőn 209 10 | rejtette. ~Riminszky mint egy alvajáró bolyongott a várban, ahol 210 2 | Hátha éppen a te apádat is ama szegény tótok közül választotta 211 5 | visszacsalogassa hűtelen kutyáját. ~Ámde hiábavaló volt minden büszkesége, 212 5 | csipkéket vette végszámra, amelyekért nehéz aranytekercseket izzadt 213 3 | fáklyákat is eloltották, amelyekkel a sötét hosszú folyosókat 214 6 | annak a zsáknak a száját, amelyikben a krumplit tartják. Be nagy 215 2 | megtalálta azt a házat, amelyiket keresett. Sokat hallott 216 5 | kapta az egyik csizmáját, amelynél fogva a nyeregbe akarja 217 6 | kis és nagy betűket. És amennyiben nem ismernéd, a betűkre 218 5 | annyit nézett Kavaczky, amennyire egy fehér, lompos juhászkutya 219 5 | lassan indult vissza, arra, amerről jött, csakhogy Poprádot 220 10 | nyomta a kezét. ~- Baj van, amice. A masina odabenn ugyanis 221 3 | vendég se volt olyan vendég, amilyenek hajdanában mulatoztak a 222 5 | ó-tajtékpipákhoz hasonlított, amilyeneket Kavaczky hajdanában a szülői 223 3 | csak amolyan sasfészek, amilyennel valamikor a cseh rablók 224 1 | juhhúsos kását tudna főzni, amilyet álmomban ettem, amelynek 225 5 | különös hangot hallatott, amitől egyszerre megjuhászkodott 226 10 | Erzsébetnek csakhamar sikerült az, amivel a doktor hiába próbálkozott. ~ 227 6 | járta körül az asztalt és Ancira, bár az nyomban hadiállapotba 228 2 | akarja az ő feleségét meg Ancsurkáját gazdaggá tenni. De az is 229 9 | maradt. ~- Kinek kellett a mi Ancsurkánk? - kérdezte nagy megilletődéssel. - 230 9 | Vajon ez történt volna a mi Ancsurkánkkal is? ~- Ülj lóra, Mik, és 231 9 | vállat vont, amikor Riminszky Ancsurkáról tudakozódott. ~- Megszökött 232 4 | nevetett, és úgy kérdezte Ancsurkától: ~- Hát ki a te gyereked? ~- 233 5 | hárfa és az oboa felváltva andalították a fiatal és a vén emberek 234 Val| végig kellett csinálni. Andrássy János, Szepes vármegye akkori 235 3 | Sámuel. Egy felvidéki anekdota szerint az ilyen tudós embernek 236 5 | fejbevágta a nemes mént. ~Az angolon kívül számos más imádója 237 6 | kioldaná valamelyik kis angyal odafenn az égi éléskamrában 238 2 | legény vagy-e a talpadon? Az angyalát, öreg Mik, tedd le a vitézi 239 12 | Mik mindig újabb és újabb Angyalffy-csemetéket hordott a hátán, és sötét 240 4 | kikelve. ~Rocskay Teofil angyali nyugalommal felelt: ~- Ne 241 5 | Meggyőződése szerint az angyalok sem hárfázhatnak szebben 242 10 | nem volt szüksége Prihoda Annának az édesanyjára. Mária azt 243 2 | ünnepélyesen nézett Prihoda Annára, mintha ezzel a mondással 244 11 | inkább tűrtem volna. Még csak annyiba se vettél, mint egy elkergetett 245 9 | Cseréld fel, öreg Mik, annyiszor cseréld, ahányszor akarod. ~- 246 6 | vezette. Nehéz ezüsttányérok, antik edények súlya alatt roskadozott 247 3 | Lipót király törvénye, de antul jobban megviselte az idő. 248 1 | fürösztötte a birkákat; fejte az anyajuhokat, és olyan sajtokat küldött 249 2 | ekkor jutott szóhoz: ~- Az anyám meghalt, néni, már el is 250 4 | Riminszky-házba, ahol Prihoda Anna, az anyátlan-apátlan tót leányka, havas télben 251 2 | boldogan sietett haza az anyjához. ~Így csurrant, cseppent 252 5 | kísérte az öreg botocskát. Apa és lánya között így keletkezett 253 2 | odakünn. Hátha éppen a te apádat is ama szegény tótok közül 254 1 | volt. ~Kázmér megfogadta az apai tanácsot. Szaporította, 255 5 | megdöbbenve nézett ezüsthajú apjára: ~- Lássa, papa - rebegte -, 256 2 | falucskában tél közepén. Az apjáról csak annyit tudott, hogy 257 5 | egyenesen. A föld szegény népe apját, jótevőjét, pártfogóját 258 5 | minden jóval ellát. Főz, süt, ápol, nem engedi eszembe jutni 259 7 | elszórakoztasson. Esetleg ápoljon betegségemben, és lezárja 260 3 | bortól elgyöngült vendégeket ápoltak a maguk módja szerint (Pohánka 261 1 | mindig egyforma gonddal ápolták. Egyszer valamelyik Riminszkyt 262 12 | érte. Ott volt a Szepesség apraja-nagyja. Eljöttek a toporciak hosszú 263 10 | sürögtek-forogtak. A lépcsőkön apródok álltak és páncélos, dárdás 264 1 | akkor felszökik a birkahús ára. ~Kázmér levágta a fejét. ~- 265 Val| különösen a dél felé nyílókon új áramlatok, szelek kezdtek befújdogálni. 266 1 | Mit csinálnál, ha egy véka aranyad volna? - kérdezte megfontolva. ~ 267 11 | Hát aztán hol tartod az aranyaidat, hogy eddig el nem vették 268 12 | Hátha ad újból azokból az aranyakból? Nem látod sehol a kísértetet, 269 9 | úr, annak bízvást lehet aranyból a cipellője sarka. ~- Ne 270 2 | Ancsurka, te! Te még valamikor aranycipőben fogsz járni, négy lovon 271 1 | megpróbálkozott versenyezni a véka aranyért. A maga korában a leghíresebb 272 5 | amely bőven ki volt hányva aranyhímzéssel, vadgalambszínű nadrágot 273 9 | Georgius atya, üsd föl az Aranykönyvet, amelyben boraink története 274 6 | alatt roskadozott az asztal. Aranylámpásban ragyogó fény égett. ~Ancsurka 275 10 | halottját. Finoman sodrott aranypáncél volt a melle felett, és 276 5 | háztartási erszényéből nemcsak az aranypénzek, de még az ezüst tallérok 277 12 | kísértet senkit sem bánt. Sőt aranypénzeket dobál néha a hegytetőről 278 11 | senki azért, hogy egy zacskó aranypénzem van. ~De uram, nem tudtam 279 3 | folyosóin, ahol olajban, aranyrámába zárva élték második életüket, 280 9 | megeresztette a csapot, és aranyszínű nedv csurgott a hordócskából 281 5 | kalapja alól megcsillant aranyszőke haja a tavaszi reggeli napsugárban 282 5 | végszámra, amelyekért nehéz aranytekercseket izzadt ki Riminszky a tarsolyából. - 283 6 | ragyogtak az elefántcsonttól és aranytól. Nehéz, vastag szőnyegek 284 5 | ábrándos sugarai enyhe fényt árasztottak a szűk, kacskaringós utcácska 285 3 | rá. Ellenben a nizsderi árbirtokhoz tartozott egy nagy erdőség 286 5 | embere nem látta meg, hogy arcának olyan színe van, mint a 287 6 | beteges sápadtság tükröződött arcáról: ~- Jár odakünn valaki? - 288 11 | tekintetes úr - felelt arcátlan nyugalommal a csárdás. ~- 289 Val| városkának templomot építtetett, arcképét megföstették a városháza 290 7 | medalionban, a szerelmem arcképével együtt. Elővettem a mérget. 291 3 | gyérszakállú, feldúlt vonású arcnak mindegy volt, hogy milyen 292 9 | lett volna! Igen kedves arcocskája volt... De hát unta magát. 293 11 | mormogta a vak ember. - Az arcodra még emlékszem, nemes uram. 294 9 | kezek ökölbe szorultak, az arcok kipirultak, és a szemek 295 5 | össze évszázadok óta az arcokat a diákpárbajoknál. A Pannóniában 296 2 | pislogott. Azon a kemény, zordon arcon mintegy másodpercig valami 297 7 | odarohant a bábuhoz, és kétszer arcul ütötte; aztán zokogva, sírva 298 6 | kenyérmorzsát és komoly arculatot öltött. ~- Éppen jókor jön, 299 3 | kiabál: ~- Hé, ébredj, vén arkangyal! Fújjad, fújjad, hogy beleszakadj. ~ 300 11 | tartani. Ez a kutya az útszéli árkokat meg a rejtett csárdákat 301 8 | A vak trombitás mély árkot húzott a nagy hóban. Ásott, 302 11 | megholt asszony visszatérő árnya. ~- Tőlem se félsz. Hazudsz, 303 6 | és az erdőben mindenféle árnyak kezdtek játszadozni. A nap 304 9 | fejében. Mindenféle asszonyok árnyékai szálltak keresztül a kristálytiszta 305 10 | látta a fehér, imbolygó árnyékot a folyó felé haladni, mintha 306 Val| hegyek, sötét erdők nagy árnyékukkal ráfeküdtek a városkára. 307 8 | hullott, és amit kiásott az árokból, azt hamar megtöltötte ismét 308 11 | mozdulatot tett. ~- Ne bántsd az ártatlant. ~A pallos nagyot koppant 309 5 | hagyja el a cirkuszt. Az artista-újságok mesés dolgokat írnak lovaglásáról, 310 9 | szekéren. ~- Szép portékát árulnak a krakkói vásáron - mondta 311 10 | már; majd én vigyázok az árvádra." És akire Mária vigyáz, 312 8 | lassan bandukolt, a vállán ásó, kapa, mögötte kis szánon 313 3 | katonák kard helyett az ásót kalapálták, ha élén csorba 314 3 | kihívólag vitette magát az asszony-bíró elé. ~- Én gentleman vagyok - 315 8 | mit csinálni, amióta nincs asszony-cselédem. ~Így szólt, és megsimogatta 316 Val| szemüket: ~- Nini - mondták -, asszony-király van Magyarországban. Mi 317 7 | és legyek a nizsderi vár asszonya. Én eljöttem, és mikor kocsim 318 3 | vár új birtokosa csupán asszonycselédeket tartott. Azok is valahonnan 319 3 | meg olyan volt, mint egy asszonyé. A lábát is úgy rakosgatta 320 1 | vette, nyomban üzent az asszonyért. Legyen ezentúl az ő gazdasszonya. 321 4 | intézni hozzá. Ti persze, asszonyfélék, a csirkeeszetekkel csak 322 3 | Amíg az utolsó Kavaczky asszonyfélének még csak azt se engedte 323 1 | Adj ennem - szólt az asszonyhoz. ~Az asszony szó nélkül 324 3 | szerettem azokat a fránya asszonyokat. És ha meggondolom, uraság, 325 1 | Dócziné kudarca után a többi asszonyokban is megszeppent a versengési 326 3 | Kavaczky. - Mi közöm nekem az asszonyokhoz? Én úgy születtem, hogy 327 12 | felelt: ~- Mintha látnálak, asszonyom. Piros ruhád van és bánatos 328 7 | Riminszky hideglelősen nézett az asszonyra, aki halálravált arccal 329 3 | világát is odaadták volna az asszonyságnak. Talán nem csupán azért, 330 3 | volt. Ez a kemény, tagos asszonyszemély kegyetlenül végrehajtotta 331 5 | akartam házasodni. Valami asszonyszemélybe botlottam és apám, a várúr, 332 3 | a férfiakkal, mint derék asszonyszemélyekhez való. De mikor a költők 333 10 | önmagától. - Attól a hóbortos asszonytól még az is kitelik, hogy 334 2 | hogy a sírásók fejszével ásták meg a sírt a hegyoldali 335 9 | feneke sűrűn kopogott az ivó asztalán. ~Szuhinkának nagyon megörültek. ~ 336 3 | töltött pisztolyt vont elő az asztalfiából, és a kántort megcélozta: ~- 337 9 | poharat áhítattal vitte az asztalfőn ülő páter Timóteuszhoz, 338 1 | ebédelni, és még mindig asztalnál ülök, amíg megvirrad. Ezeken 339 3 | komám. Senki úgy nem győzte asztalomnál a bort, mint te. Nem is 340 3 | ércedény dongott a diófa asztalon. Kavaczky kedvet kapott 341 11 | varrtak a varróleányok. Asztalosok kalapáltak, fúrtak, faragtak 342 5 | doktor úr nem tisztelné meg asztalunkat ~Kavaczky tunyán nyújtózott. 343 11 | csárda borából, bár otthon aszút ihatott volna; megkívánt 344 3 | meg, hogy a vár küszöbét átallépje, Pogrányi Sámuel, a nizsderi 345 1 | csalják! Egyszer mégiscsak átcsap a határon, valamely ellenséges 346 3 | de tökéletesen nem tudta átengedni magát a mámornak. Nem bírt 347 3 | utána. A vihar zúgásán is áthallatszott a becsapódó várkapu döngése. ~ 348 8 | világával. Többé nincsen átmenet a valóságból a képzeletbe. 349 7 | szomszéd szobába ment, ahonnan átöltözködve tért vissza. Asszony volt 350 5 | ha doktor Rudolficiszt átszólítanánk a szomszédból. ~Az öreg 351 1 | elzárkózott életet élt. Átutazó vásárosok beszélték, hogy 352 5 | ígérd meg öreg haldokló atyádnak. ~Lizi térdre ereszkedett: ~- 353 1 | meglátogatta valamelyik atyafia, nyomban bocskort ajándékozott 354 9 | türelemnek a forrását? ~Az atyafiak ellátogattak hozzá, és fejcsóválva 355 1 | és fejedelmekkel voltak atyafiságban. Jártak rossz idők, jó idők 356 2 | Prihodáné nagyban tartotta az atyafiságot Marczinkánéval, sűrűn meglátogatta, 357 5 | fejét. ~- Engedelmeskedem atyám végső akaratának. ~- Riminszky! - 358 5 | ajánlotta fel pénzét, amellyel atyja, a várúr, bőven ellátta. ~ 359 3 | elhordta a Kárpátok felett átzúgó vihar. Nizsder vára a hegytetőn 360 3 | maga a várúr hónapszámra avas szalonnán élt. A vendégei 361 9 | Riminszky, aki eddig nemigen avatkozott a dologba, most öklével 362 9 | amidőn a kolostorban éppen Ave Mariát harangoztak. Egy 363 2 | hozom a bocskort. ~Ancsurka azalatt fölmelegítette dermedt tagjait 364 1 | téve az asztal közepére. És azé lészen, aki a legjobb juhhúsos 365 5 | úgy tudott hazatalálni az azelőtti szelíd költő, hogy a kutya 366 10 | érdeklődést ébresztve még azokban is, akik jóllakva indultak 367 7 | lassan-lassan hozzászokott azokhoz a különlegességekhez, amelyek 368 5 | vidáman mosolygott reá. ~- Azonnal, tisztelt Riminszky úr... 369 9 | mézeskalácsosok, hogy ilyen helyre babákat csinálnak. ~Szuhinka uram 370 8 | estalkonyban... ~Éppen Ali Babát és a negyven rablót olvastam, 371 1 | Lehet, hogy ez csak amolyan babona volt, mint a többi: templomba 372 10 | félfüllel hallgatta ezt a babonás asszonyi beszédet. Körüljárta 373 10 | Hát ez megint miféle babonaság? ~Nemigen volt ideje feleletet 374 7 | Hetedik fejezet~A ZÖLDKALAPOS BÁBU~Ancsurka lassan-lassan hozzászokott 375 7 | Az asszony odarohant a bábuhoz, és kétszer arcul ütötte; 376 8 | volt benne. ~Behívtam Péter bácsit, aki nagy óvatossággal vette 377 5 | összeköttetésben voltak az öreg órás bácsival, így a rézóra, amely hajdan 378 3 | nyálával a szivar tüzét és bagó alakjában a fogára nyomta. 379 3 | lesöpri őket a magasságból. Bagolynak, varjúnak, még mindig elég 380 5 | hogy az órákkal kellett bajlódnia, de a Pogrányi dolga sehogy 381 5 | dalból Kavaczky de Nizsder, bajos volna eldönteni. Annyi bizonyos, 382 3 | találódtak megtermett menyecskék, bájos kisasszonyok, akik nagyszerűen 383 4 | legjobb férfiasan viselni a bajt, amelybe keveredtünk. A 384 Val| semmit sem fejlődött. Elég bajuk, gondjuk volt a lengyel 385 6 | szobában piros arccal, kifent bajusszal, a fején zöld kalpag, a 386 9 | vitéz, akiknek vékony kis bajuszuk helykén fel volt pederve, 387 3 | életüket, hiába pödörgették a bajuszukat, ráncolták a homlokukat, 388 3 | Kavaczky-ősök az ő torzonborz bajuszukkal, szakállukkal még egy darabig 389 10 | az országutat; a huszár a bakon, Riminszky a hintóban csendesen 390 10 | fogatott a kocsijába, és a bakra zsinóros, kardos huszár 391 5 | összeütközésbe az alabárdos éjjeli bakterekkel, és Kavaczky gyors közbelépésének 392 5 | világosságot gyújtva az öreg baktereknek az utcákon és a szerelmeseknek, 393 5 | utcácskákban; az éjjeli bakterok, miután eddig a jókedvű 394 10 | az öreg Mik, és a városi bakteroknak magyarázott éppen valamit, 395 6 | sarokban, és félreismerhetetlen bámulattal nézte az Ancsurka betűvetését, 396 2 | Ancsurka a meglepetéstől bámulva nézett a két öregre. A kis 397 12 | legendákon? ~A regényt írtam 1900-ban.~ 398 5 | vágyódott, hogy elfelejtse bánatát. Hát amint kisietett a kapun, 399 12 | amint lehajtott fejjel, bánatba merülve kóborol, mintha 400 12 | bánat lakik, hogy az már a bánatnál is több... Persze, amint 401 9 | sóhajtások; se az örömök, se a bánatok. Kavaczky se iszik már bort, 402 7 | az én megjelenésem. Mély bánatom közepette egyszerre fölidézte 403 5 | fontos. ~Kavaczkyt igen bánatossá tette a haldokló öreg úr, 404 3 | várfalakról örömüket vagy bánatukat? Igaz, hogy ezek az ágyúk 405 11 | van egy ember a Jánosik bandájából! kiáltozta legharsányabban. 406 3 | Gazemberek vagytok - kiáltott a bandára. - Miért nem hagytátok, 407 3 | bíró mért reá. (Valamikor bandista volt Korubányi János is.) 408 5 | volna téveszteni valamely banditával. A férfiú halkan fütyörészve 409 5 | Kavaczkyt, aki lehajtott fővel bandukol. Egész úton nem szólnak 410 5 | régi kolostor falai mellett bandukolni. Bort nem ittam, fejem nem 411 8 | néha. Szegény kutya nagyon bánkódhatott, hogy az ajtó nem nyílott 412 5 | ennyire azért mégsem kéne bánkódni az öreg Wart úr után. Igaz, 413 9 | Gondolkozz, Susákné, nem bánod meg, hová lehetett az a 414 11 | bánom most... Semmit sem bánok. Mit ér nekem már az egész 415 8 | Nem lesz neki semmi bántódása. Ígérem. ~Riminszky úr még 416 4 | hallgatta. Csak a tegezése bántotta egy kicsit, utóvégre ahhoz 417 9 | útközben? ~- Bántani nem bántottak. Csak az emberek olyan furcsán 418 11 | ijedt mozdulatot tett. ~- Ne bántsd az ártatlant. ~A pallos 419 11 | hegyeknek. Engem bizony ne bántson senki azért, hogy egy zacskó 420 2 | hír. Beleveszett valami bányába, vagy másképpen szólították 421 5 | amelyet éppen észrevett barangolásában. ~Kavaczky néhányszor rászólt 422 5 | holdvilágos este. A hold magasan barangolt a heidelbergai csúcsos háztetők 423 2 | Nagyszakállú, igen nagy orrú, báránybőrsipkás öreg legény volt a kapunyitó. 424 6 | mitévők is legyenek. A középen báránybundásan, zöldkalpagosan - olyan 425 4 | szaladgáltak a réteken; az égen bárányfelhők úszkáltak, - amikor a kapu 426 4 | virágok nyíltak, és fehér báránykák szaladgáltak a réteken; 427 10 | több báránya, de nem minden báránynak van gyapja. ~Ami bizony 428 10 | máglyákat, ahol egész ökröket, bárányokat sütnek a köznépnek. A pincéből 429 9 | Útközben érte a lipovnicai barát-kolostort. ~A régi kolostor körülbelül 430 10 | volna akkor: ~- Nem baj, barátaim. A másvilágon folytatjuk 431 5 | tartozó emberekre, üzleti barátaira és ellenfeleire. Ekkor jutott 432 5 | dalokkal hogy van a doktor úr? Barátja-e a daloknak, amelyeket a 433 5 | Pogrányi tétován bámult a barátjára. ~- Jó ember volt? - dünnyögte. - 434 5 | elmondom. ~Koccintott fiatal barátjával. ~- Hát én meg azért kerültem 435 5 | esti félhomályban, a régi barátkolostor mellett befordultam abba 436 7 | hamarosan vége lett ezeknek barátkozásoknak a kis leány és a vén trombitás 437 6 | az én kis szobalányom, a barátném... Majd megtanítalak mindenre. 438 5 | topánkák kopogtak, és a barátnők nevetgélve jöttek, mentek. 439 9 | küldött a vendégszerető barátoknak hegyaljai pincéjéből, amely 440 9 | is hadaikkal támadtak a barátokra, ha kincseik megszaporodtak, 441 5 | pedig lépj érintkezésbe barátommal, Pogrányival és lássunk 442 5 | Kavaczkyval is megszakított minden barátságot, és a nizsderi várúr egyedül 443 5 | éles hangon. - Pogrányi barátunk verseiből idéz a nizsderi 444 5 | időt a toronyórák, mint bármikor. A falakról a rézmetszetek 445 5 | rézmetszetek alatt, amelyek barna rámáikkal mozdulatlanul 446 6 | húzott elő. ~A konyha ajtaja barnára volt festve, és Ancsurkának 447 3 | udvar, ahol a malacok és baromfiak között a várúr gyerekei 448 2 | szattyán volt a bőr, piros bársonnyal, csillogó arannyal kihányva, 449 10 | Toporcon ebben a selyemben, bársonyban meglátnának, mindjárt akadna 450 10 | hátterében, ahol hosszú bársonyfüggöny takarta el a falat. ~Riminszky 451 5 | nélkül elő jött a hosszú bársonymellényből, ha alkalom nyílott a munkálkodásra, 452 5 | vissza dugóhúzóját hosszú bársonymellénye zsebébe. ~- Kár, igazán 453 6 | eljönnek... A legelső volt egy bársonymellényes és kékfrakkos öreg bácsi, 454 7 | Pedig hát megnőtt, és sárga bársonyruhájában senkihez sem hasonlított 455 8 | Ezalatt fölvettem sárga bársonyruhámat, hajamba szalagot fontam. 456 5 | fekete kalapot új, szürke bársonysapka váltotta fel. Wart Sámuel 457 10 | elkerített részben, csinos bársonyszékeken foglaltak helyet. Félig 458 2 | ablaknál ódivatú, kopott zöld bársonyzekében, nagy csizmában, amely csizma 459 12 | ezüstruhás kísértet odafönn a bástyafokon. ~Ilyenkor kíváncsi emberek 460 3 | felső-magyarországi hegycsúcsokat. Bástyái, tornyai nemigen voltak 461 9 | kanyargó országutat széles bástyáival és mogorva tornyaival. A 462 Val| századokon át megrongált falakat, bástyákat kijavítani, megerősíteni. 463 12 | fölcipeltek. ~Ennek a kiugró bástyának a tetején látták legtöbbször 464 2 | jó volna egyszer ebbe a batárba beleülni. ~Marczinkáné már 465 2 | tudja, mikor jártak ezen a batáron utoljára a Riminszkyek, 466 11 | akibe három férfinak a bátorsága, szíve és esze szorult. 467 10 | nem vette magának azt a bátorságot, hogy följebb kapaszkodjon 468 3 | billegette szerszámját. ~- Bátyikó - kiáltott rá -, hallottad-e 469 2 | János segítsd a kis leány batyuját. ~A cifra urasági kocsis 470 10 | volna ki - három varrónőt beállított a lőcsei házba, azok aztán 471 5 | jó nagyurak szeszélyeibe beavatkozni. ~Pogrányi egy vödör vízbe 472 4 | anyja simogatta az arcát és becézgette. Egyszer még a toporci kovács 473 3 | svadron huszár élén lovagoltam Bécs városa ellen... Hogyan folytassam 474 3 | nagy nehezen tudta a pap becsalogatni az udvarról. Kavaczky intett 475 3 | zúgásán is áthallatszott a becsapódó várkapu döngése. ~A legenda 476 5 | pokol előtornácáig. ~Az ajtó becsapódott. Eltűnt az illatos szoba, 477 3 | valamelyik ősét lefejezték Bécsben. A megbomlott agyában számtalan 478 3 | várúrról, hogy Budapestről és Bécsből látja el magát mindennel. 479 3 | nekem se lesz jó végem. A bécsi udvarnak mindig útjában 480 4 | svindleré. Úgy ám!... Vagy talán bécsié, mint már a kisasszonyoknál 481 5 | Összetöröm a fejed, te becstelen dög. ~De Poprádnak mondhatott 482 5 | az nem megy. Tisztelünk, becsülünk mint polgártársunkat, de 483 3 | szoba nagy tölgyfa ajtaját becsukódni, mintha valaki odarejtőzött 484 6 | hallani. ~Egy perc múlva már becsukódott mögötte az ajtó. ~A várkisasszony 485 5 | látom, a boltocskát maholnap becsukom, mert legfeljebb karácsonykor 486 Val| vándorlókat, kereskedőket. Éjjel becsukták a kapukat, és a városra 487 9 | Marczinkáné egy darabig nem akart beengedni a házba. Be furcsa maskara 488 5 | haja ezüstfehér, az orcája beesett, szemén vastag szemüveg. 489 6 | Riminszky hallgatott, mintha befagyott volna a szája. Ancsurka 490 4 | Mik egy viharos kiáltással befejezvén, olyan iramodásba fogott 491 Val| hazájához, amelybe minden folyó befelé folyik, nem pedig kifelé. ~ 492 3 | ahová a szabadsághősök befészkelhetnék magukat. Fontos hely volna 493 1 | állandóan szép sárgára volt beföstve. A tulajdonos, hiúsága tette 494 3 | nizsderi várúr azt üzeni, hogy befogjad a szádat, mert ha egyszer 495 6 | is régen tanulhatta maga befonni a haját. ~Az ajtócskán mindig 496 5 | régi barátkolostor mellett befordultam abba a kis szűk utcácskába, 497 5 | ezen alkalommal -, már a befőttes üvegeket felbontotta, Kavaczky 498 Val| áramlatok, szelek kezdtek befújdogálni. A városka, felébredvén 499 2 | Riminszky jókedvében a vármegyét befűthette volna, akkor is maradt volna 500 10 | ha elromlott. ~Riminszky begombolta a kabátját. ~- Visszavonom: