| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Krúdy Gyula A podolini kísértet IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Part
1006 9 | a kolostorba. ~Egyszeri csöngetés amolyan szegény vándorlólegény 1007 6 | összerázkódott egy éles, rövid csöngetésre. Eszébe jutott úrnője parancsa, 1008 2 | mondd csak öreg Mik, ki csöngetett máma? Mit feleljen erre 1009 2 | Nálunk nemigen szoktak csöngetni, mert mi nem szeretjük a 1010 9 | a kolostorban háromszor csöngettek. ~A pincemester egy kis 1011 9 | addig hordó, amíg benne egy csöppecske folyadék vala. ~A pincemester - 1012 8 | az a szerelem, amely egy csöppnyi boldogságot, örömet nem 1013 5 | kimondhatatlan volt az öröme. Azért a csöppségért élt, halt. Midőn a rugókat 1014 6 | csöndben csak a szán csengőinek csörgése hallik. ~Alkonyatra hajlott 1015 8 | elvisz innen, de szánkójának csörgését nem hallom. ~Vajon már mindenki 1016 Val| furmányos-szekerek nagy csörömpöléssel döcögtek a városka kövezetén, 1017 5 | a vasvessző a pisztolyok csövében. A golyót ünnepélyesen a 1018 12 | kapaszkodott. ~- Jaj, be hideg csókjai vannak az éjnek! Ez a novemberi 1019 5 | fejjel zokogott, és könnyes csókokkal hintette be a Wart Sámuel 1020 11 | kitárta karját. ~- Az ajkamat csókold meg. Jöjj, Riminszky, jöjj. ~ 1021 4 | vagyok. Jer ide Anci, hadd csókoljalak meg! ~Majd kérdezgetni kezdte 1022 6 | gondolta magában. - Eddig nem csókolództak, még csak nem is mosolyogtak 1023 3 | uraság. Pedig még meg sem csókolta az ifjú asszonyt. ~- Mindig 1024 6 | háznál. Marczinkáné akkora csókot nyomott a barát kezére, 1025 5 | széles asztalra, és egy nagy csokrot kapott a sarokban álló ingaóra, 1026 5 | várba egy postacsomag. A csomagban mindig egy tárgy volt: gömbölyű 1027 1 | ember látott annyit egy csomóban; az öreg Riminszky pedig 1028 5 | kabát. Csatos vén cipőben csónakázott harisnyás lábaival, és a 1029 2 | csöpp rongyos kendőcske a csontig járó hidegségben? A megfeszített 1030 4 | elkészülnek a férgek. Néked erős csontjaid vannak, Riminszky. ~Riminszky 1031 5 | rajta, amelyeknek beteg csontjait újakkal pótolja, és tüdejüket 1032 2 | gyorsan csak tellett öreg csontjaitól, sietve tipegett fel a kőlépcsőkön. 1033 4 | Néhány év alatt a legerősebb csontokkal is elkészülnek a férgek. 1034 2 | mondogatták. - Az első éjszaka csonttá fagy, amit idekünn tölt 1035 3 | ásót kalapálták, ha élén csorba támadott. ~A lovagregényeket 1036 5 | hosszasan tárgyalt egy mezei csősz-féle emberrel. Az utakat tudakolta, 1037 6 | ezüstharangot megkondított. ~Halk csoszogás hallatszott a tornác felől, 1038 2 | Odabévülről a kapu alatt csoszogó lépések hallatszottak. Zörrent 1039 3 | az már nem jutott eszébe. Csóválgatta a fejét, aztán hosszú sarkantyús 1040 9 | ennek a beszédnek. ~Igen csóválgatták a fejüket, amíg az éjjel 1041 3 | gazdájának. ~A tótok a fejüket csóválták: ~- Ördöngös Krumpli György - 1042 5 | barangolt a heidelbergai csúcsos háztetők fölött, és ábrándos 1043 3 | útjában álltak a Kavaczkyak. Csuda volna, ha békén meghagynák 1044 11 | kezeit levette és zavarosan, csudálkozva nézett körül. ~- Ó, Erzsébet - 1045 11 | csupán, akinek cérnaszálon csüng az élete. ~Riminszky ijedt 1046 5 | szeretettel csupán a romlott órák csüngenek rajta, amelyeknek beteg 1047 6 | hogy már olyan öreg és csúf vagyok, mégis hamarosan 1048 4 | házasodni? - kérdezte a doktor csúfolódva. ~Sietve kocogott lefelé 1049 3 | kordéján elgurult. Az amerikai csúfondáros nevetéssel nézett a termetes 1050 10 | félek semmitől. ~Rocskay csúfondárosan nevetett: ~- Dehogy is fél. 1051 6 | szólt János barát, és csuhája zsebéből egy darab krétát 1052 6 | megtörölte a száját. Leverte a csuhájáról a kenyérmorzsát és komoly 1053 5 | ember vagy. Bezzeg engem csukhatnának a legmélyebb pincébe, hiábavaló 1054 5 | szerencséje. Bátran be is csukhatta volna boltját, ha meg tudott 1055 1 | vidéken is, nem szebbek, sem csúnyábbak mint Toporcon, vagy Lublón. 1056 4 | Mátyástól. ~A suszter felállott. Csúnyán nevetett, és gúnyosan felelt: ~- 1057 9 | csapot, és aranyszínű nedv csurgott a hordócskából a kristálypohárba. ~ 1058 5 | Most szétveretném az egész csűrhet. ~A diákok ordítozása megreszkettette 1059 5 | hogy Pogrányit egyszer csuromvizesen hozták haza. A diák beleugrott 1060 2 | sietett haza az anyjához. ~Így csurrant, cseppent néha valami kis 1061 12 | csaknem a meredély szélére csusszant már. A bástya felső része 1062 12 | kövek megmozdultak, tovább csusszantak helyükből, és ha a gyík 1063 5 | hétszámra nem lehetett hallani, dacára annak, hogy az öreg ember 1064 10 | csemegéktől. ~Riminszky dacosan tolta el a doktor kezét: ~- 1065 5 | Én mindig azt gondoltam - dadogta -, hogy az egész csak tréfa. 1066 4 | nagyon kicsi volt. Egész nap dajkálta, táplálta, dédelgette. Az 1067 5 | pillanatig arra gondol, hogy ez a dal neki szól. ~Kilépnek a lakodalmas 1068 3 | Fújni kezdte Kavaczky kedves dalát, és Kavaczky mély medvehangján 1069 5 | szonátát. ~Hallott-e valamit a dalból Kavaczky de Nizsder, bajos 1070 11 | trombitában, a kürtből a Rákóczi dallamai tódultak ki. Fújta az öreg 1071 3 | jutott, mindent a Rákóczi dallamára. Ha kifáradt a táncban, 1072 5 | belefújt, majd valamely régi dalnak kezdetét fújta el, miközben 1073 5 | énekelt. Csupa régi német dalok voltak, és Lizi teljes szívvel 1074 5 | elfogódva kérdezte: ~- És a dalokkal hogy van a doktor úr? Barátja-e 1075 5 | a doktor úr? Barátja-e a daloknak, amelyeket a diákok fújnak 1076 5 | hogy kedves álmai lettek e daloktól. Miért haragudott volna 1077 3 | pipázgattak, iddogáltak, dalolgattak eleget ők is, amint rendes 1078 5 | Heidelberga, ahol utóvégre is nem dalolnak a diákok éjnek éjszakáján 1079 5 | hunyorított: ~- Nem szokásom dalolni. ~Majd midőn látta, hogy 1080 7 | mert kényszerített rá. Dalolt és öklével csapkodta az 1081 5 | és lélekkel, ábrándozva dalolta a régies melódiákat. Csinos 1082 3 | lányok, legények itt is úgy daloltak, mint másfelé, ha rájött 1083 8 | fiatalnak éreztem magam. ~Még daloltam is álmomban egy régi dalt, 1084 12 | víg és szomorú napok; néha daloltunk, máskor búsultunk, de mindig 1085 12 | visszavarázsolni. Azon szerelmet, mely dalra nyitja fel az ajkakat, és 1086 8 | daloltam is álmomban egy régi dalt, amelyhez, sajnos, hiányzott 1087 4 | Marczinkánét egy kimustrált, két darabban heverő ócska lakat képviselte, 1088 Val| utazó idegen, amíg a városi darabontok aludni nem zavarták őket. 1089 4 | orvosságos üveggel, hogy ezer darabra zúzza azt. ~Neki ugyanis 1090 9 | silbakok tisztelegtek - hosszú dárdájukat kétszer a kövezethez koppantották -, 1091 10 | apródok álltak és páncélos, dárdás vitézek segítették le a 1092 Val| az iskolai tudományokat a debreceni nagy kollégiumban nyeldeste. 1093 4 | nap dajkálta, táplálta, dédelgette. Az öreg Mik, aki nemigen 1094 6 | hol van Szentpétervár? Dehogyis tudod!... Most pedig fordulj 1095 11 | lógtak a nyakán, mint valami dekrétumon. ~Riminszky próbálta kibetűzni 1096 9 | országút keresztezi egymást, délfelé érkezett Szuhinka uram a 1097 3 | bizonyos spanyol nádvessző. ~A delikvens fogcsikorgatva tűrte a botütéseket, 1098 5 | udvaráról hiányzik az a nagy delizsánc, amelyet Kavaczky megbízatásából 1099 9 | ebédlőteremben - mert éppen délre járt az idő. ~De ha nem 1100 5 | vidám volt egész nap, és még délutáni álmában is vígan vakkantott 1101 5 | tartotta. Pogrányi pedig egész délutánokat elkalandozott Lizi kisasszonnyal 1102 4 | magára ezen a gondolatteljes délutánon. ~ ~ 1103 12 | álldogáltak a hegyoldalakban, és a denevérek ezüstfelhőkön utaztak tovább 1104 5 | lesbe állok, és letöröm a derekadat. ~Poprád ezzel már nem sokat 1105 6 | falban egy kis ajtó látszott derékmagasságban. Csakhamar halk kopogtatás 1106 11 | korhelyek nem adták be a derekukat. ~Negyedik napon a félhomályos 1107 3 | lublói szolgabíró húzatta deresre, ha éppen olyan kedve volt 1108 5 | kapnak bort, pálinkát vagy derest, ha rossz kedvemben vagyok. 1109 8 | Reggelre kelve ott feküdt dermedten a küszöbön, és már egy csöpp 1110 8 | kezét, amelyet jéghideg dermedtségében földörzsöltem. ~Mintha csodálkozott 1111 5 | vagy talán éppen magam derülök kedvre - leüzenek az udvarra 1112 5 | diák még mindig rózsásan, derülten, egyenesen Kavaczkyra mosolyogva 1113 10 | hagyj itt. ~Mintha valami derűs napsugár röppent volna ebben 1114 2 | egy óriási batár, amelynek deszkáját szürkére mosta az idő. A 1115 11 | tilos éjszakának idején devernyálni? ~A zsidó kezét-lábát mozgatta: ~- 1116 6 | következő percben már hozta nagy diadallal a fehér cicát. ~- Megfogtam, 1117 4 | tudott felelni. Az öreg Mik diadalmasan rázta meg nagy szakállát. ~- 1118 5 | nélkül fújták azt a régi diák-nótát, amely századok óta hangzik, 1119 5 | leugrott a fatörzsről, és a diákhoz simulva, könnyű, boldog 1120 5 | tesznek szert azzal, hogy diákokat fogadnak a házukba. Mondd, 1121 5 | Miért haragudott volna a diákokra? ~Ezen beszélgetés után 1122 5 | évszázadok óta az arcokat a diákpárbajoknál. A Pannóniában görbe magyar 1123 5 | reá, megdöbbenve bámult a diákra: ~- Tyű, a kiskésit! Erre 1124 5 | sem különbözött a többi diáktól. Az akkori idők divatja 1125 4 | minden rábeszélése, hiába dicsérte munkáját Fintor Mátyás, 1126 5 | oboa, amely számára nagyobb dicsőséget és elismerést szerzett minden 1127 2 | a hó, és a nagy hidegben dideregni látszottak a megfeszített 1128 2 | egy új síron, amelyre egy didergő, vékonyka növendékleány 1129 3 | meggondolt hangon, ünnepélyesen diktálta: ~- Én, Kavaczky György, 1130 3 | nehéz ércedény dongott a diófa asztalon. Kavaczky kedvet 1131 9 | szálltak vissza a poharak a diófaasztalra. ~Riminszkynek kipirosodott 1132 9 | kemény koponyák koppantak a diófán, a kezek ökölbe szorultak, 1133 9 | az ábrándos, egy sötét diófaszekrényből karhosszúságú fúvó hangszert 1134 4 | ijedtnek látszott. Az öreg Mik dirigálta a leányt: ~- No, beszélj 1135 5 | töltve. ~- Azt hiszem, elég distancia lesz húsz lépés? - kérdezte 1136 1 | emelte még a háznak külső díszét. Közönségesen Riminszky-háznak 1137 5 | haragudj, öreg. Nekem is vannak diszkrét dolgaim. ~Kavaczky egyszerre 1138 3 | azt hiszem, hogy öltek ott disznót is fagyos télben, és az 1139 5 | ismeretes búzavirágszínű díszruhában. Széles kard az oldalán, 1140 10 | temetés órájáról. Megszokott díszruhája volt rajta, csupán a jobbkarján 1141 11 | benn mozdulatlanul ült a díszruhás férfi. ~A podolini ház előtt 1142 5 | amikor először felpróbálta a díszruhát. Tetszelegve nézegette magát 1143 5 | és járatos volt a magyar díszruhavarrásban. Itt rendelte meg Kavaczkynak 1144 5 | végre fölemelte a fejét a dívány karfájáról. A holdvilágos 1145 7 | fegyvert a kezéből és a díványra dobtam, mert, megvallom, 1146 5 | öltözött férfiú közeledett. A divat a bő Schiller-köpenyegnek 1147 Val| király korában. Ugyanazok a divatok, szokások uralkodtak; Coronini 1148 12 | bánt. Sőt aranypénzeket dobál néha a hegytetőről a völgyben 1149 7 | Vén ember, az országútra dobatlak. Téged pedig, kis béka, 1150 3 | várurat, amíg az ebrúdon dobatta ki őket végezetül. ~A sziklafészek 1151 5 | feléje. Kavaczkynak is nagyot dobbant a szíve. ~- A kakas csípjen 1152 4 | nagy medvebőr. Ugyan ki dobhatta oda előre? Talán az öreg 1153 12 | aranyakat szokott a völgybe dobni. Ha az aranyakról nem hallottunk 1154 4 | megrázkódott, és hevesen kezdett dobogni a szíve. Valami különös 1155 6 | sarokban, maga sem tudta miért, dobogó szívére szorította a kezét, 1156 11 | amelyet csak véletlenül nem dobtak a folyóba akkor, amidőn 1157 7 | a kezéből és a díványra dobtam, mert, megvallom, hogy a 1158 4 | A sarokba már oda volt dobva egy nagy medvebőr. Ugyan 1159 Val| furmányos-szekerek nagy csörömpöléssel döcögtek a városka kövezetén, amely 1160 5 | Összetöröm a fejed, te becstelen dög. ~De Poprádnak mondhatott 1161 3 | országútra. ~- Ne lássam a dögöt - mondta utálattal. ~Mert 1162 5 | Valahogyan roppant büszke, dölyfös lett és hiú a nevetségességig. ~- 1163 5 | körül, elvörösödött, és dölyfösen mormogta a Riminszky fülébe: ~- 1164 3 | áthallatszott a becsapódó várkapu döngése. ~A legenda szerint a trombitás 1165 3 | odabévülről hangzó nehéz lépések döngését. ~Egyszer újra kitárult 1166 3 | Kavaczky kedvet kapott ettől a döngéstől: ~- Úgy van, pajtás, most 1167 4 | kapuboltozat alatt nehéz, döngő lépések hallatszottak. ~ 1168 3 | férfi volt, nehéz lépései döngtek a vár folyosóin, de soha 1169 10 | kinyílott, és Riminszky hintaja döngve gördült be az udvarra. ~ 1170 3 | mindig. A vár falait nem döntötte le Lipót király törvénye, 1171 12 | hosszan hallgatja az égi dördüléseket, belemereszti szemét a villámok 1172 5 | menekült be az erdőbe. ~A dördülésre a kocsma felől is futólépések 1173 10 | Hiszen ismered, uram, a dörgést: nemigen eresztenek senkit 1174 5 | ajtóban. ~- Min gondolkozol? - dörgött Kavaczky. - Tán nem tetszik 1175 5 | jobb lett volna. ~Kavaczky dörmögve szabadkozott, mire Pogrányi 1176 11 | fel néha, hogy a füledbe dörögje: te csalfa, hűtlen, gaz 1177 6 | szökött, és ott hízelkedett, dörzsölődzött a ruhája körül. Később az 1178 6 | ledobta a bundáját, és fázósan dörzsölte a kezét: ~- Hideg volt, 1179 5 | török a Günsberger-féle dohánykereskedés cégérében, Lizi kisasszony 1180 4 | és a többire. Én vágom a dohányt, és szurkálom a pipát, és 1181 4 | furfangos závárú a Rocskay doktorét. Marczinkánét egy kimustrált, 1182 4 | összeveszett. ~- Mit tudtok ti, doktorok? - kiáltozta haragjában, 1183 4 | sarokból álmélkodva hallgatta a doktort: ~- Fuss a doktor után, 1184 4 | Riminszky talán mégis megtudja a doktortól, hogyan lehet elsvindlizni 1185 12 | ezüstfelhőkön utaztak tovább a dolgaik után - néha napokig állt 1186 5 | Nekem is vannak diszkrét dolgaim. ~Kavaczky egyszerre igen 1187 7 | Tudja, Riminszky, némely dolgokban én is csak olyan közönséges 1188 5 | akart többet rendbe hozni a dolgokból, még egy darabig mozgott, 1189 10 | lőcsei lányok mind szépek, dolgosak, erkölcsösek. Hogyha a három 1190 4 | gúnyolódva. - Ámbátor nem dolgozom ilyen kisasszonyoknak, csak 1191 10 | sárgaszoknyás tót leányok dolgoztak. Össze lehetett téveszteni 1192 10 | szegény tót asszony, eleget dolgoztál, kapáltál már; majd én vigyázok 1193 5 | Pogrányi úrral volna egy kis dolgunk! ~A diák vidor arccal emelkedett 1194 2 | látni fogod még azokat a dollárokat, gyöngyöm. Addig is vigyázz 1195 3 | máglyát az udvar közepén dologtalan cselédek melegedésére, sőt 1196 6 | falból egy kis ezüstcsengő domborodott ki: ~- Mikor ezt a csengőt 1197 3 | asztalt. A nehéz ércedény dongott a diófa asztalon. Kavaczky 1198 7 | szervezete tönkrement a vad dorbézolásban, lelke egyensúlya megbomlott, 1199 8 | felelt. Lehunyta a szemét és dorombolt. ~Itt az az újság, hogy 1200 4 | talán havazott is, a szél dorombolva kóborolt a régi ház zeg-zugai 1201 8 | messzefekvő állomás, amely eddig a drót révén mindig egymás közelében 1202 9 | kapufülkéből egy csengettyű drótja vezetett a pincemester szobájába. ~ 1203 3 | kéményekben gonosz ördögök dúdoltak búgó hangokon, az ablakok, 1204 7 | van időm!" Ez a gyávasága dühbe hozott. Már csaknem azon 1205 4 | vannak, Riminszky. ~Riminszky dühében az asztalra csapott: ~- 1206 4 | helyettük Rocskay. ~Riminszky dühöngése se hozta ki sodrából. Szelíden 1207 3 | Akkor már magánkívül volt a dühtől, fájdalomtól. ~- Ügyvédet 1208 3 | haldokló nem engedte, amíg dülöngőző betűkből össze nem állította 1209 1 | nyelvével, végre rosszkedvűen dünnyögi: ~- Eh, ez sem az igazi. ~ 1210 2 | nem iszik... ~- Ej, ej - dünnyögött közbe Marczinkáné. - Megint 1211 5 | és váratlanul megjelenő dugóhúzón, akkor eszébe jutott a sarokban 1212 5 | hamarosan kivégzett a jól ismert dugóhúzóval. Néhány pohárral felhajtott 1213 5 | látszott, amely szaglászva dugta be az orrát a házba, amint 1214 4 | édesanyám. Csak az orromat dugtam ki a padláslyukból. Juj, 1215 1 | városokban megfordulni, ahol duhaj kedvében verekedett, táncolt, 1216 11 | mélyedt a tekintete, aztán duhajon az asztalra csapott: ~- 1217 10 | volna ideállítani, ahogy az dukál. A halottakra vigyázni szokás. 1218 2 | a falut. Amikor a falusi dűlőútról a nagy országútra ért, ott 1219 1 | újhelyi főzőasszonyt. Főzött a Dunántúl, főzött az Alföldön, Erdélyben, 1220 5 | távoli toronyban, mint egy durcás gyerek, sírdogált magában 1221 5 | tekintete az öngyilkosságra. A durranástól a paripája félreugrott, 1222 5 | lesz abból, hogy a tarackok durrognak? ~Kavaczky elgondolkozott. ~- 1223 8 | én hajam szőke és nagyon dús, arcom pedig piros, mint 1224 5 | hogy az öreg Wart úr, aki ebéd ideje alatt mindenféleképpen 1225 1 | megvirrad. Ezeken az álombéli ebédeken, olyan eledelekkel traktálnak, 1226 1 | mással, mint vég nélküli ebédekkel. Midőn elalszom, elkezdek 1227 1 | Midőn elalszom, elkezdek ebédelni, és még mindig asztalnál 1228 1 | Marczinkáné főzte ott a juhászok ebédjét. ~Riminszky a földre dobta 1229 5 | pipája társaságában a régi ebédlő sarkába került, és ott oly 1230 5 | volt a régi házikó ódon ebédlőjében. ~Kavaczky pipája társaságában 1231 5 | hangulatai töltötték el a csendes ebédlőszobát, amelyre változatlanul nyugalommal 1232 9 | férfiú gyülekezett össze az ebédlőteremben - mert éppen délre járt 1233 6 | Tisztelendő úr, ha nem veti meg ebédünket, szívesen látjuk - szólt 1234 5 | Igen alattomos, ármányos ebnek látszott, amely szaglászva 1235 5 | haragudjon-e inkább, vagy a hűtlen ebre, amely búcsú nélkül elhagyta. 1236 6 | Lefeküdt fekhelyére, és ébredező kis macskáját magához szorítva, 1237 10 | a szobákon. Csupán arra ébredtem fel, hogy lépések kopognak 1238 3 | mentek sok százesztendős ébrenlét után. A legendának is vége 1239 9 | legkülönösebb gondolatokat ébresztették lelkében. Így például arra 1240 10 | a levegőben, érdeklődést ébresztve még azokban is, akik jóllakva 1241 3 | mulattatták a várurat, amíg az ebrúdon dobatta ki őket végezetül. ~ 1242 5 | hallotta azt a nyugtalanító ebugatást, megengedte magának a következő 1243 11 | hogy azok jobbak minden eddigi ismert lakatnál. ~A podoliniak 1244 6 | Nehéz ezüsttányérok, antik edények súlya alatt roskadozott 1245 8 | megtudtam, hogy a ragyogó edényekben igen erős pálinkák voltak, 1246 3 | gondjuk volt az ugorkás edényekre, mint a lantoló ritterekre. ~ 1247 10 | szüksége Prihoda Annának az édesanyjára. Mária azt mondta neki: " 1248 5 | Pogrányi elmesélte, hogy az édesapja pap egy alföldi mezővároskában. 1249 5 | Ugyan, hogy beszélhet így az édesapjáról? ~Kavaczky furcsán nevetett. 1250 12 | az Angyalffy Gábornak az édesatyja volt az, aki sok esztendő 1251 3 | vándor komédiás-truppot, vagy effélét vettek észre az őrködő cselédek 1252 3 | gondolkozva nézett a viharos téli égbe. A sötét fellegek, mintha 1253 5 | hárfázhatnak szebben odafönn az égben, mint ahogy Lizi hárfázott. 1254 8 | szobájában maradt, és az égboltozaton, amely nagyon közel látszott 1255 6 | egyébért se imádkoznának az egekhez, mint hóért, minél több 1256 8 | életbe. Persze, itt nem lehet egerészni, mint Podolinban lehetett. 1257 5 | fordult Riminszky felé: ~- Az egészben csak az a legfurcsább, hogy 1258 5 | Riminszky, még nem loptad el az egészet? ~Majd a csipkéket vette 1259 9 | aztán kerülj haza épen, egészségesen. ~Mentek, mentek a magyar 1260 2 | bocskorok. Most már viseld te egészséggel. ~Letérdepelt Ancsurka elébe, 1261 12 | villámok vakító fényébe. ~Az eget beírják a kék, tüzes vonalak, 1262 12 | Kárpátok földet rengető, egetverő zivataraiban a régi vár 1263 12 | a kísértet künn jár az égiháború közepette a szabadban. Meg-megáll 1264 Val| négy kapu nyílott a négy égitáj felé. A Poprád ott szaladt 1265 12 | sziklacsúcson, s szemét az égre veti. ~A tótok keresztet 1266 6 | volt tele az éjszaka az égtől a földig. A hóesés eltakart 1267 5 | és a levegőbe emelte. ~- Egy-kettő, menjünk. ~Így került vissza 1268 3 | talán másfelé is meghagytak egy-kettőt mutatóba a százhatvan vár 1269 5 | törődött a diák beszédével. Egyáltalában egy percig sem vette komolyan 1270 5 | elvégzi produkcióját, és egyáltalán nem törődik azzal, hogy 1271 3 | futott a szobába. A cselédek egybehangzó vallomása szerint akkor 1272 5 | Riminszky. ~Riminszkynek volt egyben az a gondja is, hogy előteremtse 1273 5 | rövidszakállú fiatalember. Egyebekben semmiben sem különbözött 1274 8 | tudatlanságával sorozhatott volna egyébhez is...) ~A vak trombitás 1275 5 | világosabb lett volna, mint egyébkor. Öregember képzelődése! - 1276 7 | Hisz sohase beszélgetünk egyébről, mint a múltról. ~- Hát 1277 10 | melle felett, és hosszú egyenes kard, hüvely nélkül feküdt 1278 3 | világon. A kranyokai tótok egyenlők a nizsderi váriakkal. ~Harmadnapra 1279 3 | elhitetni, mint csupán azt, hogy egyenlőség van a világon. A kranyokai 1280 7 | vad dorbézolásban, lelke egyensúlya megbomlott, és az esze ritka 1281 4 | háztetőkről tudott volna egyet-mást elmondani, de Toporcon már 1282 5 | maga is bejárta a német egyetemeket, és azt szeretné, ha fiából 1283 5 | mielőtt búcsút mondana az egyetemnek. Egymást kergették a pohárköszöntők. 1284 5 | akkor, amidőn a heidelbergi egyetemről nem valamely kisváros professzori 1285 5 | esték. A két diák csendes egyetértésben élt egymás mellett. A zenés 1286 10 | tekintve a szegény szepesi egyházmegyét. ~Riminszky szakított az 1287 5 | tudott meg, hogy a lovarnő egyike a legkalandosabb teremtéseknek. 1288 5 | kedvem. Ha meggondolom, egyikhez sem. Egész nap álmodozva 1289 5 | Lizi kisasszonynak, aki egyikőjüket sem látszott különösebben 1290 5 | sokáig hagyta magát bíztatni, egykettőre odafönn volt az ablakon, 1291 12 | nagyon szomorú vagy. Mint egykor a toporci határcsárdában 1292 4 | nagyon boldogan simultak egymáshoz. ~- Én is olyan árva kis 1293 5 | testében. ~Tántorogva tett egypár lépést. A leány fölemelte 1294 2 | és sötéten állott előtte. Egypárszor megpróbálta a kilincset 1295 5 | jártak az órácskák, mikor egyre-másra adogattam el boltom kincseit, 1296 3 | Ennek a részeges időnek egyszeriben vége lett, amint Kavaczky 1297 5 | pengette a hárfát. ~A szép együttlétet az zavarta meg, hogy egyszer 1298 2 | mint három öreg tótnak együttvéve. Ezt pedig onnan merítette 1299 5 | nem szeretném, ha a kutyám éhen maradna. ~Wart Sámuel amolyan 1300 5 | jóllakik, doktor úr se marad éhesen. Legyen szerencsém. Tessék, 1301 3 | vaddisznó. ~- Annál többet ehetsz vaddisznó-pecsenyét. ~Az 1302 5 | A Wart házában senki sem éhezik. Leányom is nagy kedvelője 1303 5 | Így kapok én lakótársat ehhez a lakáshoz. ~Lizike furcsának 1304 1 | csak szaporítsd. Egyszer éhínség talál kiütni, és akkor felszökik 1305 5 | hold sokáig késett ezen az éjen. A hazatérő diákok és korhelyek 1306 8 | dolgokat gondoltam magamban. ~Éjfélig nem történt semmi, akkor - 1307 10 | aki a legényekre vigyáz. Éjfélkor valamennyien elszöktek, 1308 11 | észre nem veszi, hogy bár éjfélre járt az idő, a csárdában 1309 5 | tornyokban már régen elütötték az éjfélt az órák. Mikor a kutyaugatást 1310 9 | a kolostorban, amikor az éji vendégek hajnalhasadáskor 1311 12 | Riminszky-házra. Néha rátörtek a buzgó éjjeliőrök, és a város kapujáig kergették, 1312 12 | mással csókolózni, mint az éjjellel. A borral csókolózni, Filkó, 1313 6 | sokáig-sokáig nézte a hópelyhes éjjelt. ~Úgy esett a hó, mint ahogy 1314 5 | amelyben éppen a holdvilágos éjről, és az éjben bolyongó kesergő 1315 11 | Nem tudod, hogy tilos éjszakának idején devernyálni? ~A zsidó 1316 5 | a kutyámat sem lopják el éjszakánkint - dörmögte magában, és jókedvében 1317 6 | volna a hidegnek ígérkező éjszakára. A szán repült, a lovak 1318 5 | Hol töltötted ismét az éjszakát, te sehonnai? ~Poprád felelet 1319 6 | szoktam félni semmitől. Még az éjszakától sem! ~A szőke hölgy összerezzent. ~- 1320 11 | s egy kerek aranypénzt ejtett az ivó keményre vert pádimentumára. ~ 1321 4 | Ancsurka nyomban foglyul ejtette, reáborítván a kötényét. ~ 1322 8 | földíszítette Péter bátyó mindenféle ékességekkel, amelyeknek színét ugyan 1323 5 | megcsókolhatná Kavaczkynak, hogy ekkora úr létére feleségül veszi. ~- 1324 11 | napig. A csata sebesültjei ekkorára ismét magukhoz térnek, kipihenik, 1325 5 | Naponként virágcsokrokat, ékszereket küldött a menyasszonyának. 1326 9 | magyarföldön? Lesz-e szabadság? Él-e még Rákóczi? ~- A szabadság 1327 5 | amelynek szaga nincsen. Poprád el-elhallgatott, de aztán csak folytatta 1328 5 | Később aztán lassan-lassan el-elmaradoztak a felállások vagy talán 1329 9 | idegen országokba, ahol eladják őket. Némelyikért annyi 1330 5 | Megveszem a kutyát. ~- Nem eladó - felelt kurtán Kavaczky. ~ 1331 5 | elmúlt év eseményeire, az eladott órákra, az órákhoz tartozó 1332 1 | között. Ha egyik-másik nyájat eladta a lengyelországi vásárokon, 1333 1 | nélküli ebédekkel. Midőn elalszom, elkezdek ebédelni, és még 1334 6 | a hóra. Most már igazán elaludtak az erdők, hegyek. Semmi 1335 12 | országúton szánkójába vette az elárvult, világnak indult tót leánykát. 1336 Val| városi tanács mindenféle elavult jogoknak alapján örökös 1337 10 | Riminszky-házat, ugyancsak elbámulhatott, ha útja véletlenül rövid 1338 1 | egy nyomorult légycsípés elbánik olyan erős emberrel, mint 1339 4 | a kakas csípje meg, majd elbánnék vele - dörmögte elkeseredve -, 1340 3 | nem lehetett olyan könnyen elbánni, amit a fejébe vett egyszer, 1341 2 | nyitni azt a lakatot... ~Az elbeszélés hevében Marczinkáné nyitotta 1342 5 | annyit, amennyit Pogrányi elbeszéléséből ismert. A Pannóniának voltak 1343 5 | Riminszkyvel szeretett leginkább elbeszélgetni.) ~- Hát ön miért nem próbálja 1344 2 | szakadatlan munkában van. Elbírja tehát a dolgot. Ancsurka 1345 11 | tódultak ki. Fújta az öreg elboruló arccal, Riminszky pedig 1346 3 | Szétfeszítette az ingét és elborzadva látta, hogy Kavaczkynak 1347 5 | mormogta magában: ~- Remélem, elbúcsúzik tőle a szerencsétlen flótás. ~ 1348 1 | Riminszky nem jelentkezett. Elbujdosott, eltűnt a vidékről. A podolini 1349 5 | mégsem járja, uram, hogy úgy elcsábította tőlem a kutyát, amelyet 1350 3 | ingyenélők (egyszer Borocskayt is elcsapták a hivatalából) hiába zörgettek 1351 8 | szamár öreg urak fejének az elcsavarásához. ~- Szalagot kötsz a hajadba, 1352 5 | hűséges kutya azonban mégis elcsavargott mindennap arrafelé, amerre 1353 12 | való volt, és erre nyomban elcsendesedett volt minden. ~... Lőcsén 1354 5 | volna eddig elrejtve, míg elcsendesedik minden Heidelbergában. Enyhe 1355 6 | menjen. Szeretném, ha minden elcsendesedne, ha már megnyugodnék... ~ 1356 Val| bölcsességéről, maga is elcsodálkozott a városok középkorias állapotain. ~- 1357 5 | rendes leányka volt - nagyon elcsodálkozva hallgatta a Kavaczky előadását 1358 5 | megelégedetten, nyugalmasan éldegélni. A beteg órák nem foglalták 1359 5 | házunkhoz, és csendesen éldegélünk. ~Lizi - ebben az időben 1360 10 | egyet. Majd megunja, majd eldobja... A legszebb bocskorból 1361 11 | értem. És most elhagysz, eldobsz, elfelejtesz. Ó, Riminszky, 1362 7 | magával - vagy velem... Aztán eldobta a pisztolyt. "Nem - mondta -, 1363 11 | Elhagytál, megcsaltál. És akiért eldobtad az én gyémánt szívemet, 1364 5 | ujjmozdulat volt... A pisztoly eldördült, füstje szállott csendesen, 1365 1 | voltak. Néha megkívánt egyes eledeleket, és addig nem nyugodott, 1366 1 | álombéli ebédeken, olyan eledelekkel traktálnak, amelyeket a 1367 3 | kedélyességével vakargatja meg az eledelüket habzsoló hízók gerincét. ~ 1368 7 | hirtelen megnyomott egy elefántcsont-gombot a falon, és a szoba hátterében 1369 6 | A bútorok ragyogtak az elefántcsonttól és aranytól. Nehéz, vastag 1370 4 | gyerekem... ~Az öreg Mik elégedetlenül sodorta meg a szakállát, 1371 5 | csinos ember vagyok - mondta elégedetten. - Hej Riminszky, kár, hogy 1372 1 | nyugodott, amíg étvágyát ki nem elégítette. Kövér, puffadt ember volt, 1373 5 | feküsznek. A zavaroknak elejét veendő, szorgalmasan húzogatta 1374 3 | Sámuelre. ~A bíró ijedtében elejtette a tollat. A pap meghökkenve 1375 7 | pillanatban esdekelve térdelt elém, hogy később fegyvert fogjon 1376 5 | Kavaczky a komoly, csendes elemet alkotta. Az öreg Wart úr 1377 9 | Ellopták a kis Ancsurkát. ~Mik eleresztette a csizmát, és a szája tátva 1378 10 | magasabban feküdt, semhogy valaki elérhette volna. Riminszky felágaskodott 1379 5 | egy szót sem. Csakhamar elérik a vendégfogadót, amely a " 1380 11 | volna. ~Riminszky úr egyszer elérkezettnek látta az időt, hogy megkezdje 1381 12 | podolini országúton. S immár elérkezvén az ismeretlen országba, 1382 12 | történt, hogy Prihoda Anna elérte azt a szabadságot, amely 1383 7 | tőlünk. ~- Tőlünk? - kérdezte élesen Erzsébet. - Talán bizony 1384 12 | már nem élt akkor s így elesett azon nagy megelégedettségtől, 1385 5 | Wart a haldoklók csodálatos éleshallásával meghallotta Kavaczky halkan 1386 6 | kis angyal odafenn az égi éléskamrában annak a zsáknak a száját, 1387 8 | belebetegedett a tétlen életbe. Persze, itt nem lehet egerészni, 1388 1 | küldök neked. Elhordhatod életed végéig. ~Persze, a szekérderék 1389 12 | tudok innen elmenni, se életemben, se halálomban. Tudod-e, 1390 2 | úgy megütött, hogy egész életére megsiketült az ütéstől. 1391 6 | mielőtt betölti tizenötödik életévét, már kisasszony legyen. 1392 3 | virágzottak, de mi volt az a régi élethez képest, amidőn a nagyurak 1393 7 | máskülönben szomorú emberi életnek. Versenyt ittam az elborult 1394 3 | lovagregényeket a valóságos élettől átvette a költészet, mert 1395 2 | gondolta azt, hogy örök életű lészen a földön. Nevezetes 1396 3 | aranyrámába zárva élték második életüket, hiába pödörgették a bajuszukat, 1397 1 | járt az idő, a nagy útban elfáradt, megéhezett. A juhásztanya 1398 11 | most elhagysz, eldobsz, elfelejtesz. Ó, Riminszky, ha tudnád, 1399 8 | Talán már az öreg Mik is elfelejtette, hogy Ancsurka a világon 1400 11 | cselédet - az utamat is elfelejtetted kiadni. Csak elmentél, hogy 1401 3 | Ezt a vak embert a többiek elfelejtették magukkal vinni, vagy az 1402 3 | ablakból. ~- Legalább még elfelejtik azt is, hogy élnek - mondta 1403 5 | végül a zenei élvezetet is elfelejtve megköszönni, gyorsan ajánlotta 1404 9 | ezred katonaság is bátran elfért volna. Öt nagyszakállú, 1405 5 | diák. A lakás elég tágas. Elférünk benne. Költözz ide, pajtás. ~ 1406 1 | semmiféle hivatalnak az elfogadására. Habár az idők során akadt 1407 3 | történelem, és így azt kell elfogadni, amit rejtélyes személye 1408 7 | szeme fölvillant, és nyomban elfogadta a borzalmas ajánlatát, csak 1409 3 | A vendégei kedvéért néha elfogatott néhány sovány csirkét a 1410 5 | az ebédlőben Kavaczky elfoglalta a számára kijelölt széket, 1411 7 | mozgó uszályt akarta mindig elfogni. ~- Hess, Anci, hess, te 1412 5 | sajátságos Kavaczkyra, és elfogódva kérdezte: ~- És a dalokkal 1413 9 | amely bort a barátok békésen elfogyasztottak. ~Azonkívül mindig akadt 1414 12 | Most pedig, mert minden elfogyott, jövünk Nizsderre, és keressük 1415 6 | csizmában. ~Amikor Ancsurka elfordította a fejét, azt látta, hogy 1416 2 | valamit a szakállába és elfordult. ~- Már megint fecsegtél, 1417 5 | Majd szégyenkezve, félig elfordulva kérdezte: ~- És az oboával 1418 11 | Hamar hozzatok tömjént, majd elfüstölöm én innen az ördögöt, hogy 1419 3 | meghaljon, mint ahogy a mécsest elfújja a szél? Hallottál-e már 1420 3 | udvarára. És a rezesbanda elfújván a Rákóczit, eltávozott anélkül, 1421 3 | végrendelkezem. ~A cselédek elfutottak. Valamelyik meghúzta a lélekharangot 1422 5 | ellen Riminszky. ~Kavaczky elgondolkodott: ~- Nincsenek, de éppen 1423 5 | lehajtsa fejét és gondolkozzon, elgondolkozzon. ~Amikor Kavaczky de Nizsder 1424 3 | a szamarait, és kordéján elgurult. Az amerikai csúfondáros 1425 3 | hordtak a pincéből és bortól elgyöngült vendégeket ápoltak a maguk 1426 7 | alkalmas pillanatot, hogy elhagyhassam őtet. Hadd gondolja, hogy 1427 8 | Ancinak nem szabad a szobát elhagyni. S itt ülünk és szomorkodunk. ~ 1428 2 | valami kis vigasztalás az elhagyottak közé, ha a világot járt 1429 11 | raboltál értem. És most elhagysz, eldobsz, elfelejtesz. Ó, 1430 12 | a hegytetőről a völgyben elhaladó vándor lábához. Az aranypénz 1431 5 | kellett várakoznia a kutya elhallgatása után, hogy odafönn halkan 1432 3 | csendesebb tempóban. Ha elhallgattak, nyomban felébredt az a 1433 12 | ismeretlen országokba - elhallik a moraj, a nehéz égi szekerek 1434 6 | tovább hallhassa a völgyben elhaló száncsörgést... ~Ancsurka 1435 5 | hagyomány szerint valamikor az elhalt barátok koporsóit eresztették 1436 5 | korhelyek éneklése már régen elhangzott a sötét mély utcácskákban; 1437 3 | én nemsokára meghalok. ~Elhangzottak a lépései az éjben. A trombitás 1438 10 | tudatik. A legendák rendesen elhanyagolják az efféle részletdolgokat. ~ 1439 5 | a másik, szokása szerint elharapva nevének néhány betűjét. - 1440 5 | út, akkor is megmaradna elhatározása mellett? ~- Akkor is - felelte 1441 7 | gondolkoztam, nem tudtam elhatározni magamat. Végre az az ördögi 1442 5 | került, ahol kényelmesen elhelyezkedett... S a vén botocska kopogva 1443 5 | órásmester fején kényelmesen elhelyezkedő régi kalapon is, valamint 1444 10 | mondott többet: ~- Örökké nem élhet senki. ~Hát már most hogyan 1445 3 | a kevés tudománnyal nem élhetett meg máshol, mint a nizsderi 1446 3 | idő. Amint az emberek nem élhetnek örökké, úgy nem örökkévalóság 1447 3 | semmi egyebet nem akart elhitetni, mint csupán azt, hogy egyenlőség 1448 1 | lagzi volt készülőben, oda elhívták az újhelyi főzőasszonyt. 1449 4 | Rocskay Teofil zömök, elhízott bölcsészkedő ember volt, 1450 1 | szekérderék bocskort küldök neked. Elhordhatod életed végéig. ~Persze, 1451 3 | összeomlott, a tornyokat elhordta a Kárpátok felett átzúgó 1452 10 | ahonnan majd illendő módon elhozhassa feleségének, négy fehér 1453 6 | előlem. Vizet öntesz vagy elhozod az ételt, midőn azon a kis 1454 5 | nyomta. ~- Megyek a költőért! Elhozom azt a tacskót. Legalább 1455 11 | bujdostam előled. Végül elhoztál a sziklavárba, és ott elrejtettél 1456 6 | kiáltott föl: ~- Itt van, elhoztam a macskájával együtt. ~A 1457 10 | kacabajkát. Mindezt még az elhunyt várúr rendezte, intézkedvén 1458 9 | leányokat szokásos ellopni, elhurcolni idegen országokba, ahol 1459 5 | ott, gondolkoztam, és mire elindultam ismét, már tudtam, hogy 1460 12 | kürtöt a hátunkra kötöttük és elindultunk. Jöttünk, jöttünk... ~Filkó 1461 5 | számára nagyobb dicsőséget és elismerést szerzett minden megreparált 1462 3 | felállott, és Veszelka Jánost elítélte: ~- Verjetek rá huszonötöt, 1463 2 | az, hogy az én édesapám éljen. Nostyek Péter, Szalan György 1464 6 | Majdnem minden éjjel eljönnek... A legelső volt egy bársonymellényes 1465 5 | mondta csendesen. - De azért eljövök, már csak a maga kedvéért 1466 5 | pedig egész délutánokat elkalandozott Lizi kisasszonnyal a heidelbergai 1467 1 | Riminszky olvasna, a juhászok elkapnák a juhokat, az olló nyírna, 1468 6 | mondotta az asszonyság, és elkapta Riminszky kezét. ~- Szállj 1469 5 | kedvemben vagyok. Nagyon elkényeztettétek azokat a tótokat odahaza. ~ 1470 5 | szűkölve hátrált. ~Kavaczky elképedve nézte a különös jelenetet 1471 5 | néhány erőteljes rúgással elkergette a kutyát az ablaktól. ~- 1472 10 | A barátok sűrű ráccsal elkerített részben, csinos bársonyszékeken 1473 6 | szemhéját, mintha így akarná elkerülni azt, amit nem akar. Ancsurka 1474 3 | a nizsderi várnak, hogy elkerülték azt még a varjúk is. Kavaczky 1475 5 | köpönyeges szavait. Majd hirtelen elkeseredéssel kiáltott fel: ~- De ez mégsem 1476 5 | nagy zöld kalitkában három elkeseredett madárka ugrándozott és gubbasztott, 1477 4 | legerősebb csontokkal is elkészülnek a férgek. Néked erős csontjaid 1478 10 | kalapácsolást. Mikor mindennel elkészültek, elküldött a várból mindenkit, 1479 7 | volna vele, amire nem volt elkészülve. Mintha megzavarodott volna 1480 1 | ebédekkel. Midőn elalszom, elkezdek ebédelni, és még mindig 1481 1 | amikor visszakerült. Csak elkezdte a juhnyájakat vásárolni. 1482 5 | beszélt volna vele? ~- Én elköltözöm - mondta a diák. ~- Azt 1483 3 | bajuszod. ~A nagyszájú amerikai elköltözvén Kranyokáról, nemigen törődtek 1484 5 | hogy az öreg ember mindent elkövetett újbóli meghódítására. Hangtalanul 1485 7 | foglalkozott? ~Riminszky elkomolyodott: ~- Erzsébet, hallgasson 1486 2 | pár volt belőle. A többi elkopott, ez megmaradt. A fiatalságom 1487 2 | lehet, hogy egyszer csak elküldi a hajójegyet. Azzal, hogy 1488 1 | bocskorból, amire Riminszky elküldte a juhásztanyára, nem lett 1489 7 | várkisasszony ahelyett, hogy ellágyult volna erre az érzelmes beszédre, 1490 5 | örököltem, aki minden jóval ellát. Főz, süt, ápol, nem engedi 1491 9 | a forrását? ~Az atyafiak ellátogattak hozzá, és fejcsóválva vigasztalták: ~- 1492 5 | amellyel atyja, a várúr, bőven ellátta. ~Kavaczky néha, ha ábrándos 1493 3 | mineműségével. A várból bőségesen ellátták a környék szegény népét 1494 5 | aki végre is nem tudott ellenállni az alattomos eb kedvességének 1495 1 | ellenséges sereg; aztán az ellenfél nem kér, hanem visz mindent, 1496 5 | emberekre, üzleti barátaira és ellenfeleire. Ekkor jutott eszébe versenytársa, 1497 5 | kimérte a távolságot. Az ellenfeleket háttal egymásnak felállította. 1498 2 | lábszárak. Mind a kettő ellenkező irányba. A derekán széles 1499 3 | jellemző a legendákra - éppen ellenkezője volt az új várúr a réginek. 1500 5 | oda új lakó költözött. Sőt ellenkezőleg, a zeneestélyek gyakrabban 1501 1 | ha elment a juhászokat ellenőrizni a hegyek közé. A kisfiú 1502 5 | volna? Oda bezzeg nem jön ellenség utánam. Mondd, Riminszky, 1503 5 | elől. ~- Nincsenek neked ellenségeid - vetette ellen Riminszky. ~ 1504 8 | megsimogattam volna, de reám ellenségesen morog. Kapkod fogatlan szájával, 1505 4 | talált gyereket, most pedig ellenszegülsz Riminszky úr parancsainak, 1506 5 | Éreztette vele eleget ezután az ellenszenvét. Nemigen felelt a kérdéseire, 1507 5 | Meg sem várva Lizi újabb ellenvetését, sietve hagyta el a szobát,