| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Krúdy Gyula A podolini kísértet IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Part
1508 8 | tudtam magamhoz térni, aztán ellökött magától. Kikergetett és 1509 11 | amidőn a világra jött. ~- Ellöktél, pedig tudtad, hogy nem 1510 11 | meg a hajdú részeg. Talán ellopják a lovaimat, azt sem bánom 1511 9 | szép leányokat szokásos ellopni, elhurcolni idegen országokba, 1512 9 | is meglehet, hogy valaki ellopta a kisasszonyt. Igen értékes 1513 1 | fáradt lábait. ~Egyszerre elmaradt a fenyves erdő, és nagy 1514 Val| föltalálható leszen ez a kor. Ők elmaradtak az időtől, és talán sohasem 1515 4 | mikor köhint neked Jarinkó. Elmégy te is, mint a többi tótok. ~ 1516 2 | neki, hogy legjobb lesz, ha elmegyen szolgálatot keresni. Maholnap 1517 4 | mindig - szólt. - Most pedig elmehetsz. ~Riminszkyt valami kínzó 1518 7 | Versenyt ittam az elborult elméjű emberrel, és vártam az alkalmas 1519 5 | heverészett, és éppen azon elmélkedett, hogy tulajdonképpen roppant 1520 3 | felé, de Borocskay nélkül elmenekültek még a környékéről is a várnak. 1521 8 | emberek közé - de én szívesen elmennék velük akár a világ végére 1522 12 | kezét. ~- Én sem tudok innen elmenni, se életemben, se halálomban. 1523 5 | valamint a kis Lizitől: elmenvén egy szebb, nyugodalmasabb, 1524 5 | dolgokról beszélgettek. Pogrányi elmesélte, hogy az édesapja pap egy 1525 11 | hogy megkezdje annak az elmondását, ami egy darab idő óta a 1526 11 | Fintor uram, a cipész, az elmondhatója, aki halála napjáig emlegeti, 1527 5 | meghallotta Kavaczky halkan elmondott szavait. Fölemelte a fejét, 1528 4 | lecsillapodott annyira, hogy elmondotta mindazt, amit mondani akart. 1529 10 | szertartást végtelenig. Elmondtak mindent, amit ilyenkor szokás -, 1530 5 | madarak. ~Lizi kisasszony elmosolyodott erre a különös hasonlatra. 1531 4 | hogy enyhítsem, esetleg elmulasszam a fájdalmát. ~Leült, receptet 1532 7 | napjaira. Hogy akkor is elmulattasson, elszórakoztasson. Esetleg 1533 7 | senkije, és csupán én tudom elmulattatni, ha együtt lovagolunk a 1534 7 | körülöttem legyen, és igen jól elmulattatott a macskájával. Akkor azt 1535 5 | amidőn már igen sok esztendő elmúlott - az öreg órás estebéd idején 1536 9 | fejcsóválva vigasztalták: ~- Ha élne, már régen itthon volna... 1537 3 | ha a várúr megharagszik. Elnémult a fegyvercsörgés a hegytetőkön, 1538 3 | vén hegyen lassan-lassan elnéptelenedett. Pénze se volt már valami 1539 4 | megédesíteni a kis fogoly rabságát. Elnevezte Ancinak, mert ez volt a 1540 5 | Sebesen lovaikra ugrottak és elnyargaltak. ~~És elmúlt tizenhat esztendő... ~ 1541 8 | szempárban, amely örvények elnyelik azt, aki beléjük néz. ~- 1542 5 | venni a kórustól, szavait elnyomta a diákok kiáltozása. ~Egy 1543 9 | vándorló sarkantyús csizmáit elnyújtotta a tűz mellett, a barátok 1544 11 | szolgabíró, és a tótok nyomban előadták neki a dolgot. ~Angyalffy 1545 11 | iránt érdeklődött, de ekkor előállott Rocskay Teofil, és írásokkal 1546 5 | Csend legyen - üvöltötte az előbbi óriás. - Most jön a szerelmi 1547 11 | megrugdalta az ajtót, és a csaplár előbújt. Jámbor zsidóember volt, 1548 5 | mentünk a szűk sikátorban. Ő elöl, a falhoz, lapulva, én mögötte. 1549 11 | húztak nyársra. A konyhán elölről kezdték a sütést-főzést. ~ 1550 5 | zenebona némely óránál szokott előfordulni. ~Mikor Lizi megpihent és 1551 10 | elszöknének - habár már előfordult az is. ~- Az első éjszaka - 1552 5 | tipegett a sarok felé, ahonnan előhalászott egy vén botocskát, amely 1553 3 | kripta lett volna az, egy élőhalottnak a kriptája... ~Néha azonban 1554 6 | látni zöld kalpagjában, előhívom a másik udvarlómat. Ők kerülik 1555 7 | várkisasszony távol volt, előhúzta trombitáját, amelyet a poros 1556 10 | perc és örökre eltűnik az élők elől a nizsderi várúr. ~ 1557 12 | míg Ancsurka apjával, az előkelő misterrel nagyobb utazást 1558 12 | mindennap borotválkozott. Előkelőbb férfiú nemigen akadt nála 1559 3 | Krumpli Györgyöt csakhamar előkerítették. Éppen csizma volt rajta 1560 3 | tiszteletére a várpince sarkából előkerültek azok a pókhálós üvegek, 1561 5 | kisasszony pedig a nagy esküvői előkészület alatt egyetlen egyszer sem 1562 5 | Pogrányival és lássunk az esküvői előkészületekhez. ~Riminszky kissé korainak 1563 9 | csöndesen fekszik. Csupán az élőket érdekli az, hogy ők már 1564 11 | voltál, akármerre bujdostam előled. Végül elhoztál a sziklavárba, 1565 6 | intek, elveszed a tányért előlem. Vizet öntesz vagy elhozod 1566 3 | falusiak. ~Krumpli György eloltotta nyálával a szivar tüzét 1567 3 | melegedésére, sőt a fáklyákat is eloltották, amelyekkel a sötét hosszú 1568 3 | valaki odarejtőzött volna előlük. ~Kavarczky szederjes arccal 1569 9 | sietett le a várból. A hó már elolvadt, és a hegyek között langyos 1570 4 | sem akarta belátni a csere előnyeit, és Anci ígyen továbbra 1571 5 | Kinyitotta a kaput, és Pogrányit előrebocsátotta. A hűtlen Poprád lesunyt 1572 4 | a kapukulcshoz nyúlt, és előrefutott kaput nyitni. Ancsurka, 1573 7 | Nos? - kérdezte Riminszky előrehajolva. ~- És a lakatokra. ~Riminszky 1574 5 | szózatot látott. Hirtelen előrelépett. ~- Én meg ígérem, hogy 1575 12 | bástya felső része mintha előremászott volna, és a húszöles mélységbe 1576 7 | kesereg. Már készült is ezt elősegíteni, amikor valami eszébe jutott: ~- 1577 3 | végrendelet alá. A falusi bíró előszedte a tüszőjéből a községi pecsétet 1578 Val| VALAMI ELŐSZÓ-FÉLE ~Sok esztendővel ezelőtt 1579 5 | egyben az a gondja is, hogy előteremtse a leghíresebb főzőasszonyt, 1580 5 | sem áll talán vele a pokol előtornácáig. ~Az ajtó becsapódott. Eltűnt 1581 12 | bánatos szemed. Itt állsz előttem, és nagyon szomorú vagy. 1582 9 | magát. ~- A bujdosó, aki itt előttetek ül, senki más, mint Rákóczi 1583 5 | itt-ott hátrahagyott egy előttük elhaladt kocsi. Parasztokat 1584 10 | idején az ifjúságából, hogy elővehesse, ha szüksége lesz rá. ~Hová 1585 7 | szerelmem arcképével együtt. Elővettem a mérget. És Kavaczky megmérgezte 1586 4 | Az öreg Mik hamarosan elővezette Ancit és Ancsurkát. ~- Itt 1587 5 | tértek és a hárfa, oboa már elpihent - az öreg Wart Sámuel és 1588 5 | használhatók, hogy nevednapján elpukkanjanak, ha Korenyák János is úgy 1589 3 | hízók gerincét. ~A várak elpusztultak, a várurak eltűntek, és 1590 5 | csupán azt, hogy Pogrányi elragadtatásában e hosszú beszédért legalább 1591 11 | elhoztál a sziklavárba, és ott elrejtettél a magad számára hétszeres 1592 5 | korhelyek bolondos tréfái elől elrejtőzködtek a kapuk alatt, most már 1593 5 | padlásán lett volna eddig elrejtve, míg elcsendesedik minden 1594 Val| A lengyel lándzsásokat elrendelték a városkapuk őrizetétől 1595 2 | rozsda, a szíjak, bőrök elrongyolódtak. Ki tudja, mikor jártak 1596 3 | hosszú sarkantyús lábával elrúgta maga elől az asztalt: ~- 1597 12 | átnyújtotta. ~Ancsurka kissé elsápadt. Megösmerte a gyűrűt. Wart 1598 Val| lemúlott időt nem lehetett elsemmizni. Olyan varázscsizmát még 1599 Val| esztendőkből nem fog-e egyet is elsikkasztani! ~De nem sikkasztott el 1600 5 | hogy a nizsderi tarackokat elsüsse néhanapján. ~Kavaczkynak 1601 9 | kezük összefonva. A szél elsuhan fölöttük, és azt sem tudják, 1602 6 | háborgatni. ~A kisasszony elsuhogott, mint egy látomány, a félhomályba 1603 4 | doktortól, hogyan lehet elsvindlizni a halált. Az a kutya doktor 1604 8 | Mint mikor a telegráfdrót elszakad valahol a hegyek között, 1605 5 | mártotta a fejét. Komor, elszánt arccal fordult Riminszky 1606 5 | kiabált: ~- Lóra! Lóra! ~Elszánta magát, és nyeregbe zökkent. 1607 1 | tenger birkája volt - annyira elszegényedett, hogy már nem rejtegethette 1608 7 | Nézzen a tükörbe és majd elszégyelli magát Riminszky. A szakálla, 1609 7 | sárgaruhás leányt, és Ancsurka is elszégyellte magát. ~- Kutya mája! - 1610 1 | tanácsurak összenéztek, és elszégyellték magukat. Persze-persze, 1611 3 | Kavaczkynak. A cselédség elszökdösött, a banda megfogyatkozott. 1612 3 | kerekedett. Még a cselédek is elszökdöstek lassan a háztól, vendég 1613 10 | Nem azért, mintha éppen elszöknének - habár már előfordult az 1614 5 | a fejed, ha még egyszer elszököl a háztól! ~S nemsokára ezután 1615 6 | magát, aki valamiképpen elszökött Ancsurka karjából, és a 1616 5 | haragszom már. Hiszen kétszer is elszöktetted szerelmed tárgyát! ~Pogrányi 1617 5 | vállát: ~- Ébredj, Kavaczky, elszöktették a menyasszonyt! - kiáltotta 1618 5 | urat egy biztos gutaütés elszólította a nizsderi várból. Megírtam 1619 9 | állapotokon, amíg mélységesen elszomorodott. A halált csak annyiban 1620 8 | klastrom-tornyocskát. ~És ezen nagyon elszomorodtam. ~Az ajtó egyszerre fölpattant, 1621 7 | akkor is elmulattasson, elszórakoztasson. Esetleg ápoljon betegségemben, 1622 10 | szarkofág födele, örökre eltakarva a nizsderi várurat. Lakatosok 1623 5 | Kavaczky komolyan bólintott. ~- Eltaláltad, csakhogy most másféleképpen, 1624 2 | tüzelőfa van, hogy tavaszig eltart? Ha egy útszéli szalmakunyhóban 1625 8 | közelében volt, egyszerre eltávolodik egymástól... Az az egész 1626 10 | mormoló hangok mindinkább eltávolodtak, aztán nekifogott a munkának. 1627 3 | előparancsolta. (Nizsderen még éltek a vár régi cselédei, ingyenélői - 1628 3 | olajban, aranyrámába zárva élték második életüket, hiába 1629 11 | akartam lenni a kedvedért. Éltem szeszélyeidnek, rabja voltam 1630 5 | szegény egyszerű asszonynak az eltemetése nem szokott földrengést 1631 3 | nem is volna senki, aki eltemetne. ~A vak ember megnyugtatta: ~- 1632 3 | szakadt, a hóbortos várurat eltemette a hatóság; a nizsderi vár 1633 12 | Riminszky urat csendesen eltemették; más nem sírt utána, mint 1634 4 | ördögbe! Hát Mik meghalt, eltemettétek már az öreg Miket? Hol van 1635 11 | akit mi a nizsderi várban eltemettünk? Halott volt-e az, akit 1636 12 | szerencséjük van! ~A hegyeken elterülő nagy, néma erdőségekben, 1637 10 | podoliniak. - Néhány esztendőt eltett annak idején az ifjúságából, 1638 5 | Tehát még él - mondta. ~És eltette az ólomgolyócskákat legtitkosabb 1639 2 | Talán bizony az Úristen eltévesztette a dolgot. Egy kisasszonykának 1640 2 | Ej, no, hát egészen eltévesztettek volna tégedet, Ancsurka? ~ 1641 9 | felemelte a földről az eltört kilincset, és megnyugtatólag 1642 9 | hogy a lőcsei gyolcsos eltörte közben a lábát. ~Estére 1643 7 | van... Mikor Pétervárott eltörtem a lábam, és többé nem kaptam 1644 9 | kérdezte Riminszky, és eltolta a poharat. ~- Erre jött, 1645 12 | legalábbis Poprádnak a fia... Itt éltünk sokáig ezek között a falak 1646 5 | figyelemmel kísérte a dugóhúzó eltűnését, ennyit jegyzett meg: ~- 1647 11 | szél a hegyről - vagy pedig elüldözte volna a nyomorúság. Négyrét 1648 2 | forgatom jobbra-balra, nézem elülről, hátulról, próbálgatom, 1649 5 | heidelbergai tornyokban már régen elütötték az éjfélt az órák. Mikor 1650 9 | De hát unta magát. Hiába, elunta magát, és búcsút mondott 1651 12 | meg az előkészületeket az elutazáshoz, és fényes csizmái úgy nyikorogtak 1652 10 | úr se maradt tétlenül. ~Elutazott Podolinból, és mikor visszajött, 1653 5 | közeledik. ~- Az uraságok immár elutaztak. A számla azonban itt maradt. ~ 1654 5 | fölemelte fejét Poprád, és vígan elvakkantotta magát. ~Kavaczky gyanakodva 1655 11 | Halld meg, mielőtt örökre elválnánk, hogy mindig tudtam mindent. 1656 5 | leány fölemelte a fejét, és elváltozott hangon sikoltott reá: ~- 1657 5 | sem látta. A cirkuszban elvégzi produkcióját, és egyáltalán 1658 6 | hátam mögé és ha intek, elveszed a tányért előlem. Vizet 1659 1 | földre nézne. ~- Hátha valaki elveszített előtte egy ezüst húszast - 1660 12 | volt erősítve. A vén ember elveszítette valahol a kalapját, a haját 1661 3 | keletkeztek, sokat tódítanak vagy elvesznek az igazságból. Utóvégre 1662 7 | megdermedt madárkát sem hagynák elveszni, és az árva gyereket sem 1663 5 | paripája félreugrott, és elvétette a mazurkalépést. A lovarnő 1664 3 | egyik-másik vendégét. ~Eleinte még elvetődtek a várba a környékbeli urak, 1665 10 | ez a Riminszky, az Isten elvette az eszét. Minek neki Prihoda 1666 11 | Megölted a kedvesemet, elvetted a vőlegényemet, nyomomban 1667 5 | és megegyeztek a zenei élvezetekben. Míg Lizi hárfázott, és 1668 5 | kialudt. S végül a zenei élvezetet is elfelejtve megköszönni, 1669 7 | mellé, és annak illatát élvezhetem. ~A várkisasszony tréfásan 1670 3 | Kavaczky idejében mértéktelenül élvezték a szeszt. Ha a várban szólott 1671 5 | kinyitom az ablakot, aztán elviheti - felelt és már nyitotta 1672 5 | meresztette a fejét. ~- Lássa, elvihetném, ha akarnám - mondta most 1673 3 | értem. Itt vagyok, pajtás, elvihetsz. ~Az idegen nem felelt se 1674 8 | tett, hogy visszajön, és elvisz innen, de szánkójának csörgését 1675 6 | ez a leány - kiáltotta. - Elviszem valahová, ahol jobb helye 1676 9 | Lipovnicán, de az országút erre elviszen, és mi mindent tudunk, ami 1677 10 | segíthetne a koporsója elzárásánál! ~Az izmos Erzsébetnek csakhamar 1678 1 | szokásához híven, mogorva, elzárkózott életet élt. Átutazó vásárosok 1679 5 | fel egy ódon diófaszekrény elzárt fiókját, és onnan sebesen 1680 8 | énekelnek. De Péter bácsi elzárta az ajtót. ~- Mi itt mindnyájan 1681 Val| és így nem volt teljesen elzárva a külvilágtól. A furmányos-szekerek 1682 5 | beszélgetett vele. Valami elzüllött írnok volt a vándor, aki 1683 1 | farkasok, és a derék, szép szál emberből nem maradt meg más, mint 1684 5 | csak a rugók és kerekek embere nem látta meg, hogy arcának 1685 10 | a koporsóban, és hűséges embereitől sorjában elbúcsúzott. Amikor 1686 6 | léptekkel, mint a részeg embereké. Lehajtott fejjel járta 1687 3 | álmában mindig fej nélküli emberekkel társalkodott. ~- Meglássátok - 1688 1 | podolini polgár. ~Az alföldi embereknek a gazdagsága földekben, 1689 5 | órákra, az órákhoz tartozó emberekre, üzleti barátaira és ellenfeleire. 1690 11 | héten komoly, szavahihető emberektől hallottam ilyesmit, most 1691 5 | mozdulatlanul. Egyetlen emberféle, nagycsizmás, vidrakucsmás, 1692 2 | félhomályos kapualjban egy emberforma törpe állott, aki bozontos 1693 3 | Harmadik fejezet~EGY IGAZI EMBERGYŰLÖLŐRŐL ~Lipót király alatt megcsinálták 1694 5 | mintha egy hozzá hasonló emberhez szólott volna. ~Kavaczkynak 1695 5 | Egy törpe, nagyszakállú emberke tartja a lovak kantárát. ~- 1696 3 | hogy a nizsderi várúr olyan emberkerülő volt, hogy élő ember még 1697 11 | ide a kezed! - szólt a vén emberre. ~Az üveg száját a Péter 1698 3 | legendák, amelyek a láthatatlan emberről keletkeztek, sokat tódítanak 1699 2 | arcán. A nagyujjával az emelet felé bökött. ~- Persze, 1700 2 | télen. ~Ebben a percben az emeletről egy kemény férfihang szólalt 1701 10 | vagy egy tucat markos ember emelgeti a márványszarkofág több 1702 11 | ember erre csak csendesen emelgette magát: ~- Az álmoknak nem 1703 10 | sisak, páncél és kard. ~Emelik-emelik a koporsófedelet, még egy 1704 5 | figyelte mellének nyugtalan emelkedését. Lábujjhegyen közeledett 1705 10 | márványdarab csendesen himbálózva emelkedik a levegőbe. Rajta márványból 1706 6 | mozdulatlan komorsággal emelkedtek a mesében is, és nagy fenyőfák 1707 5 | jelentéktelen körülmény emellett, hogy orosz nagyhercegek 1708 5 | egy lapos fekete táskát emelt ki, s egy lovásszal az erdőbe 1709 3 | és a szamarak ugyancsak emelték a lábukat a takaros asszony 1710 10 | Egyetlen szökéssel az emelvényen termett, ott ahol a halott 1711 5 | még sohasem panaszkodott emiatt egyik szomszédunk sem. Ön 1712 11 | elmondhatója, aki halála napjáig emlegeti, hogy milyen kényes volt 1713 11 | várurat. Utóvégre mit is emlegettek volna rajta oly sokat! ~ 1714 5 | néhányszor, mintha vidám emlékek jutottak volna az eszébe. ~ 1715 5 | Pogrányi szép verset faragott emlékére, amely vers hallásakor Lizi 1716 6 | csak tegye el a mai nap emlékéül. ~Öreg szemeiből víz szivárgott 1717 7 | az egy zeneszámot, amely emlékezetében megmaradott: a Rákóczi-indulót. 1718 9 | hangon: ~- Kállay János uram emlékezetére! ~Ivott és az atyák vele 1719 5 | ugatását, amely gyermekkoromra emlékeztet. ~Kavaczkynak se volt a 1720 11 | Mintha a Kavaczky nevének az említésére megmozdult volna valami 1721 6 | hozzászokva, hogy a nevén említsék. Az öreg Mik azonban, aki 1722 5 | mindig hallatszik a diákok éneke. Fújják végtelenül: tovább, 1723 5 | állatoknak... Jelenleg három csíz énekel odafönn. ~Kavaczky megrúgta 1724 8 | mehetnék, ahol a mosóleányok énekelnek. De Péter bácsi elzárta 1725 5 | hazatérő diákok és korhelyek éneklése már régen elhangzott a sötét 1726 5 | Goethénél, ahol a bús szerelmet énekli - a csendes asszony elbúcsúzott 1727 5 | el többé kutyádat, csak engedd meg, hogy néha hallgassam 1728 5 | szétterpesztette, kutyájára engedékeny pillantást vetett, és pipázgatva 1729 6 | kulcsa nálam van. ~Ancsurka engedelmesen kezet csókolt. ~A szőke 1730 5 | hajtotta le a fejét. ~- Engedelmeskedem atyám végső akaratának. ~- 1731 5 | úrnak tartozol azzal az engedelmességgel, amellyel nekem tartoztál 1732 9 | leányhoz. - Többé soha nem engedlek el magamtól. ~Felvitte az 1733 2 | amennyit a nagy hegyek látni engedtek. A nagy hegyen túl vajon 1734 5 | Cirkuszigazgatók versengtek kezéért, és ennél többet nem is igen kell 1735 1 | dobta a kalapját. ~- Adj ennem - szólt az asszonyhoz. ~ 1736 2 | szokott fecsegni -, azért énrám mégiscsak nagy szüksége 1737 5 | volt másféle kalap, mint az enyémen... Azaz, az én régi, fekete 1738 5 | legszebb futamai hatástalanul enyésztek el abban a sarokban, ahol 1739 4 | Annyit azonban tudok, hogy enyhítsem, esetleg elmulasszam a fájdalmát. ~ 1740 9 | apámuram, aztán kerülj haza épen, egészségesen. ~Mentek, 1741 11 | Gácsországból, Lukai, az eperjesi legátus tartották legtovább 1742 5 | egyszerre kitört a szerelmi epidémia. Minél hidegebb volt Lizi, 1743 5 | várfalak tégláit, midőn házat építenek. ~Pogrányi ugyanakkor csengő-bongó 1744 3 | voltak kemény sziklából épített falai. ~Régi krónikák szerint 1745 3 | sastanyát a vár építői. Építette bizony azt a saját úri passziójából 1746 3 | volna a sastanyát a vár építői. Építette bizony azt a saját 1747 Val| középkorias stílusban tervezték az építők. Lubomirszky hercegnek, 1748 Val| aki a városkának templomot építtetett, arcképét megföstették a 1749 1 | Egyiket a másik után vette, építtette a majorokat, és a juhászaiból 1750 12 | régi, örök időkre szánt épületekbe. Mintha a vízcsöppeknek 1751 9 | Mindössze öten lakták az óriási épületet, ahol egy ezred katonaság 1752 9 | kristálypoharakba, mintha folyékony érc lenne, hamarosan megtette 1753 3 | meg az asztalt. A nehéz ércedény dongott a diófa asztalon. 1754 3 | ember, aki ezen beszédes ércek nyelvén értette meg a királyi 1755 2 | maradt volna elég fa az erdeiben. De Riminszkynek nem volt 1756 5 | azt tartja, hogy a leány érdekében jobb két diák, mint egy 1757 9 | szolgálóleányka olyan nagyon érdekelné. ~Riminszky magas szárú 1758 5 | csak a vége felé látszott érdekelni, megdöbbenve nézett ezüsthajú 1759 6 | valamit. Véleménye szerint érdekesebb történettel nem is igen 1760 9 | fekszik. Csupán az élőket érdekli az, hogy ők már meghaltak, 1761 5 | beleunt az üldözésbe. Talán az érdeklődése csappant meg, talán a nizsderi 1762 10 | tekeregtek a levegőben, érdeklődést ébresztve még azokban is, 1763 10 | hazulról. Hát még mennyire érdeklődtek azok, akiknek gyomruk történetesen 1764 5 | kapuboltozat alatt. A fogadós érdeklődve nézett utánuk, az udvaron 1765 9 | Ferenc, Magyarország és Erdély nagy fejedelme bekopogtatott 1766 1 | Dunántúl, főzött az Alföldön, Erdélyben, mindig szekéren volt és 1767 9 | mindig uralkodik Magyar- és Erdélyországokban. ~A vándorló erre elnevette 1768 5 | vállára: ~- Pajtás, nem érdemlem én ezt tőled. Hagytad volna, 1769 1 | Egyszerre elmaradt a fenyves erdő, és nagy erdei tisztásra 1770 9 | öl fát hoznak holnap az erdőből a kolostor udvarába - mondta. ~ 1771 5 | megmagyarázta, hogy a közeli erdőcskébe mentek sétálni. Riminszky 1772 5 | Kavaczky visszamaradt az erdőcskében. ~A diák bevezette Lizit 1773 7 | együtt lovagolunk a sötét erdőkben, vagy vadászunk a havasok 1774 2 | Persze, tellett bőven az erdőkből. Riminszky jókedvében a 1775 3 | árbirtokhoz tartozott egy nagy erdőség is, túl a határszélen. Ennek 1776 3 | a határszélen. Ennek az erdőségnek meghalt a gondozója, bár 1777 3 | Nem hozhatjuk közelebb az erdőt. ~- Az is igaz - szólt az 1778 9 | tartóztatta, de küldte: ~- Eredj, apámuram, aztán kerülj 1779 5 | birkózni, és farkasoktól erednek. Megveszem a kutyát. ~- 1780 9 | uram nyomban beszélgetésbe eredt vele, magam is oda-odafigyeltem, 1781 5 | legsajátságosabb füstkarikákat eregette részben a mennyezet, részben 1782 7 | különös melegség szaladgált ereiben, a fejétől a lábáig, és 1783 5 | Riminszkynek kidagadtak homlokán az erek. Olyan pillantást vetett 1784 5 | szekrényébe, mint valami ereklyéket. ~A sors - ez a nagy szemfényvesztő - 1785 5 | dühösen Kavaczky. ~A kutya az erélyes hangra néhány tétovázó lépést 1786 8 | lehetett. Nincsenek háztetők, ereszek, amelyeken föl lehetne kúszni. 1787 8 | voltak, és egészen közel ereszkedtek a fákhoz, amelyek lilásszínű 1788 12 | vakolták, és a nagy kövek eresztékeibe belopódzott a víz. Ezeken 1789 3 | legfeljebb csak egyetlen ablak eresztékein szűrődhetett az éjszakába. 1790 2 | amely kovácsolt vasból való eresztékeivel, hatalmas zárjával némán 1791 6 | hópelyhek helyett krumplit eresztene a földre. Megtehetné, könnyen 1792 10 | uram, a dörgést: nemigen eresztenek senkit sem a várba. Rocskay 1793 11 | nem látok aranyat. Miért ereszteném tovább a jámbor muzsikust, 1794 5 | Wart Sámuel az asztalra eresztette a mécsest: ~- Én sem. Lásd, 1795 5 | elhalt barátok koporsóit eresztették le a kriptába. Sokáig álltam 1796 4 | morogta. - Egyébként elég érett vagy már. ~Benyitott Riminszkyhez: ~- 1797 12 | megelégedettségtől, amelyet érezhetett volna, hogy jóslata beteljesedett. ~ 1798 5 | sohasem jön ide Heidelbergába. Éreztette vele eleget ezután az ellenszenvét. 1799 5 | találna nálunk. Ugyebár, Lizi? Érezze magát nálunk jól; gondolja 1800 5 | Kavaczky. - Most pedig lépj érintkezésbe barátommal, Pogrányival 1801 5 | legfőbb ideje, hogy véget érjen a gonosz álom. - A szobában 1802 7 | udvarlóinkat hűtlenségen érjük. Bolondság, de igaz: eddig 1803 9 | azért, mintha nem lett volna érkezése a levélíráshoz. Csak azért 1804 9 | amolyan szegény vándorlólegény érkezését jelentette, aki hálás köszönettel 1805 9 | közben a lábát. ~Estére érkeztek Primókára, amint Riminszky 1806 3 | Így jár mindenki, aki az erkölcsök ellen vét. ~A szamaras kordé 1807 10 | lányok mind szépek, dolgosak, erkölcsösek. Hogyha a három tulajdonság 1808 5 | világon legnagyobb öröm érné ebben a pillanatban. ~A 1809 11 | pálinkában van tűz, van erő, van benne fantázia. A lengyel 1810 8 | Péter bácsi alakja. A térdig érő hóban lassan bandukolt, 1811 2 | szívében, mert a törpe minden erőlködése mellett sem látszott rossz 1812 4 | szolgálói teendőkben nagyon ne erőltesse magát Ancsurka, arra elég 1813 11 | akartál zúzni, de a gyémánt erősebb volt a te kemény kezednél 1814 12 | fekete kutya nyakába volt erősítve. A vén ember elveszítette 1815 5 | feltámaszkodott a díványról, és néhány erőteljes rúgással elkergette a kutyát 1816 5 | esztendővel ezelőtt még fegyveres erővel jött volna érte. ~A diák 1817 5 | Lizi kisasszony háztartási erszényéből nemcsak az aranypénzek, 1818 9 | ellopta a kisasszonyt. Igen értékes kék szeme volt, amint egy 1819 2 | az Úristen? ~Prihoda Anna értelmes leányka volt. (A toporci 1820 5 | kedves fiam. ~Kavaczky értelmetlenül bámult Wart uramra. Igen 1821 6 | lennie. De hát mért nem értesített szokás szerint? Mi baja 1822 8 | érted, te béka.~- Te nem értesz máshoz, mint szamár öreg 1823 4 | Prihoda Anna a macska fülébe. ~Értette-e macska azt, amit Ancsurka 1824 8 | úrnőmnek, hisz nem is igen értettem, hogy mire akar tőlem feleletet. 1825 1 | de annak a felét sem értettük meg. Körülbelül azt vettük 1826 6 | mormogta magában. - Érthetetlen, hogy hová lehetett. Számításom 1827 5 | Nemcsak meghallja, de meg is érti. S megtudja belőle, hogy 1828 5 | Kavaczky. ~A földszintre érve halkan füttyentett, de a 1829 4 | mindegyiket más és másféle érzelemmel. A lakatok is másféleképpen 1830 5 | kíváncsi; hisz a költők érzelmei az időjárással együtt változnak. ~ 1831 5 | volna fogalma az emberi szív érzelmeiről, akkor talán még előtte 1832 5 | Hogy Pogrányival mi történt érzelmek dolgában, arra talán még 1833 7 | ellágyult volna erre az érzelmes beszédre, haragosan állott 1834 5 | Ezen az estén különösen érzelmesen fújta az oboát, és vastag 1835 5 | megszólaltassa azon saját érzeményeit. Többnyire maga költötte 1836 4 | a szíve. Valami különös érzés járta át. ~- Szép lesz a 1837 7 | áll előtte, akinek talán érzései, sejtelmei vannak. ~- Be 1838 7 | megvallom, hogy a bosszú érzete hozott ide először. Bosszút 1839 8 | amely valamikor éppen olyan érző volt, mint a többi, hogy 1840 Val| asszonyt, bizonyos Wart Erzsébetet. De hiszen éppen ezt akarom 1841 5 | a rezesbandájával. Wart Erzsébetről sokáig nem jött semmi posta. 1842 10 | Ismerem csalafintaságod, Erzsi - gondolta tovább. - Kíváncsi 1843 9 | érzékeny búcsút vett a kapitány Erzsikétől és megírta, hogy a fejedelem 1844 7 | soha. Egyik pillanatban esdekelve térdelt elém, hogy később 1845 5 | előtt a legtermészetesebb esemény volt, hogy a győztes Raffaidesz 1846 5 | visszagondolt az elmúlt év eseményeire, az eladott órákra, az órákhoz 1847 5 | Siegfried meghallgatta az esetet, aztán kigombolta tarka 1848 5 | lehetséges lesz-e, azért minden eshetőségre kellene számítani... Például 1849 5 | órájára pillantva. - Az eskető pap vár. ~Kavaczky felemelkedett. 1850 11 | Tán még meg is mernétek esküdni arra, mit mondtatok? - kérdezte 1851 5 | keresnék már itt? Mikor lesz az esküvőd, Kavaczky? ~Kavaczky, mintha 1852 12 | névnapokra, temetésekre és esküvőkre el szoktak jönni. ~Mister 1853 12 | vallott neki szerelmet. ~Az esküvőt a vén lipovnicai kolostorban 1854 3 | Kavaczky nemzetségnek, tiszta ésszel végakaratomként rendelem... ~ 1855 7 | eljöttem, és mikor kocsim az est sötétségében a vár felé 1856 8 | szánnal együtt eltűnt az estalkonyban... ~Éppen Ali Babát és a 1857 5 | elmúlott - az öreg órás estebéd idején így szólt Lizihez: ~- 1858 3 | talán éppen karácsony estéje volt - elkeseredve hallgatta 1859 5 | várban minden karácsony estéjén megkapta a maga ajándékát, 1860 7 | kemény, kegyetlen szavak jól estek lelkének, és már éppen megnyugodni 1861 5 | múltak el a tavaszi napok és esték. A két diák csendes egyetértésben 1862 5 | egyetlen percig. Karácsonyi estéken gondolt rá valaki a nagyvilágban, 1863 6 | lépett. ~- Parancs! ~Az esteli mély hang ismét megszólalt: ~- 1864 5 | egymás mellett. A zenés estélyeken Pogrányi képviselte a lelkes, 1865 3 | tyúkjának tojásait, s a várúr estenden egy hentes kedélyességével 1866 3 | ismét. A nizsderi várban esténként nem raktak máglyát az udvar 1867 5 | doktor úr, velünk töltheti az estét. Ma zenélni fogunk. ~Kavaczky 1868 3 | Ittak reggeltől estig, estétől reggelig. Ha sok volt a 1869 3 | napról napra veszített az eszéből. (Mindig nagyon kevés volt 1870 5 | volna eligazodni Riminszky eszejárásán. ~Egyszer valami különös 1871 10 | fogsz túljárni a Riminszky eszén. ~A halott arca meg se mozdult. ~- 1872 Val| alispánja, aki híres volt nagy eszéről, bölcsességéről, maga is 1873 10 | Riminszky, az Isten elvette az eszét. Minek neki Prihoda Anna? 1874 5 | ördög igazodna el a férfiak észjárásán - egyszerre mindenféle régen 1875 11 | magaslatára emelkedve -, az eszme enyém volt, én hozom a tömjént. ~ 1876 3 | parasztokat mindenfelé új eszmékkel az urak ellen heccelte. 1877 5 | kedve szokott lenni, többet esznek, többet isznak az emberek. ~- 1878 2 | pillantott. ~- Mindjárt észrevehettem volna, hogy mi járatban 1879 5 | Odasietek, ahol előbb állott, s észreveszem az alacsony, rozsdás kis 1880 5 | fiatal szívekben, Wart úr észrevétlenül úgy tette szájához az oboát, 1881 5 | a holdra, amelyet éppen észrevett barangolásában. ~Kavaczky 1882 Val| volna, hogy az átaludott esztendőkből nem fog-e egyet is elsikkasztani! ~ 1883 Val| várossal együtt, és hosszú száz esztendőkig el volt szakítva a hazától 1884 Val| azzal az átaludott száz esztendőkkel? A dolgok természetes rendje 1885 8 | vén szolgának amely annyi esztendőn át hűségesen szolgálta a 1886 5 | egyszer az ügy, mégpedig azon esztendőnek végső napján, havas Szilveszter 1887 5 | ki zsebéből. ~- Akár egy esztendőre előre kifizetem - mondta 1888 11 | arannyal. Szegény ember vagyok, esztendőszám nem látok aranyat. Miért 1889 3 | rezesbanda. A muzsikusokat esztendőszámra fogadta, mint a cselédjeit, 1890 5 | órája, a diákoknak pedig eszük ágában sem volt felhagyni 1891 5 | amíg az esküvői lakoma ételrendjében megállapodtak; végül az 1892 9 | gyolcsos, aki éppen itt etetett a kolostor előtt, úgy rámeresztette 1893 1 | főzni, amilyet álmomban ettem, amelynek íze még mindig 1894 1 | addig nem nyugodott, amíg étvágyát ki nem elégítette. Kövér, 1895 10 | Riminszky szakított az európai viselettel. Szárnyas kabátban, 1896 7 | ön, aki valamikor egész Európát meghódította szépségével 1897 5 | Teljesen egyedül volt. S evégből elkeseredésében földhöz 1898 3 | megugrott a hadak elől, és évekig nem mert hazakerülni. Ezen 1899 6 | hatalmasan evett, ivott. Evés közben sem feledkezett meg 1900 6 | nem tetszett. Az a ló tíz évig táncolt mazurkát minden 1901 9 | felelt. ~Mizsonyai tovább évődött. ~- Csak arra vagyok kíváncsi, 1902 3 | A nizsderi várban évről évre szólott a kranyokai rezesbanda. 1903 3 | életét. A nizsderi várban évről évre szólott a kranyokai 1904 9 | akik már nem látják az évszak változását. Odalenn feküsznek, 1905 9 | Addig sohasem vette észre az évszakok változását. Télen rövid 1906 9 | hordók foglaltak helyet. Ezekben a hordókban is puskapor 1907 5 | tulajdonságait, de nem hiányzott ezekből az áldomásokból gyakran 1908 4 | szemével. Hogyan tudott volna ő ezekre a rendkívüli kérdésekre 1909 9 | poharat sem vetette meg ezenközben, s egyszer Riminszky úr 1910 9 | óriási épületet, ahol egy ezred katonaság is bátran elfért 1911 3 | asszonyság zsebe mindig tele volt ezüst- és aranypénzzel, hanem azért 1912 9 | illett. ~A pincemester egy ezüstcsapot vett le a szögről, és hamarosan 1913 6 | fekvőhelye volt, a falból egy kis ezüstcsengő domborodott ki: ~- Mikor 1914 5 | láttam felém fordulni, a haja ezüstfehér, az orcája beesett, szemén 1915 12 | hegyoldalakban, és a denevérek ezüstfelhőkön utaztak tovább a dolgaik 1916 5 | érdekelni, megdöbbenve nézett ezüsthajú apjára: ~- Lássa, papa - 1917 7 | bejönni a folyosóról, ha az ezüstharang hívta. Ancsurka pedig egész 1918 5 | szarvas-agancsos kését, ezüstkanalát már az asztalra készítette, 1919 5 | emeleten is van kés, valódi ezüstkés, amellyel a sültet földarabolni 1920 5 | megcsillant többször a folyó ezüstlapja. Vidám bokrocskák szegélyezték 1921 9 | pincemester a hordóra vert ezüstlapról kibetűzte ezalatt a fölírást: ~- 1922 12 | vagy ült mozdulatlanul az ezüstruhás kísértet odafönn a bástyafokon. ~ 1923 10 | lépésnél finoman muzsikál az ezüstsarkantyú? De még zöld mentét, arannyal 1924 3 | volna. Mintha a boszorkányok ezüsttála lett volna a birtokában, 1925 6 | boszorkányosnak látta mindezt: a nehéz ezüsttálakat, a ragyogó fényű lámpákat 1926 6 | ahol hófehér abroszon, ezüsttálban valamely sült párolgott. 1927 6 | asztalhoz vezette. Nehéz ezüsttányérok, antik edények súlya alatt 1928 5 | Kavaczky - végtére ő sem volt fából - feltámaszkodott a díványról, 1929 4 | egy új csontot kellene fabrikálni a régi helyett. Erre az 1930 2 | Az első éjszaka csonttá fagy, amit idekünn tölt a temetőben. ~ 1931 7 | Riminszky úr? - kérdezte fagyosan. ~Riminszky megzavarodva 1932 5 | valami csodálatos álomlátás fagyott volna az arcára. Járt-kelt 1933 8 | valóságból a képzeletbe. Vagy fáj az élet, vagy pedig nem 1934 8 | örömet nem szerez, csak fájdalmat? ~- Szenvedtél-e már, sírtál-e 1935 4 | enyhítsem, esetleg elmulasszam a fájdalmát. ~Leült, receptet írt, és 1936 2 | eltávozott lelkének, csupán az fájhatott, hogy azt a leánykát nem 1937 Val| felejtették el teljesen, és fájó szívvel gondoltak a messzi 1938 5 | az utat, másfelől virágos fák köszöntöttek rájuk... ~Riminszkyt 1939 12 | amely domb fölött fekete fakereszt jelölte a Riminszky másvilági 1940 8 | egészen közel ereszkedtek a fákhoz, amelyek lilásszínű virágok 1941 6 | fáklyafény lobogott odabenn, a fáklya alatt egy hatalmas termetű 1942 6 | ereszkedett le. A félhomályban fáklyafény lobogott odabenn, a fáklya 1943 3 | cselédek melegedésére, sőt a fáklyákat is eloltották, amelyekkel 1944 Val| Rókában, ahol az ivó sötét falain százesztendős felírások 1945 3 | általában mindig. A vár falait nem döntötte le Lipót király 1946 11 | ivók fülét. ~A terem fekete falára ragyogó betűkkel vetette 1947 5 | neki kedveskedett a legjobb falatokkal, Kavaczky pedig tiszta szívből 1948 10 | vezettek, mind be vannak falazva. Amikor megkérdezte, hogy 1949 6 | Ancsurkának a fekvőhelye volt, a falból egy kis ezüstcsengő domborodott 1950 5 | a kacskaringós szúette falépcső korlátján virágfüzérek lógtak. 1951 3 | van már csupán. Abban a faliszekrényben van papiros, ténta. Korubány, 1952 6 | Gyors léptekkel egy kis faliszekrényhez ment, és annak ajtaját felpattantotta. 1953 7 | megajándékozlak. ~Fölnyitott egy tágas faliszekrényt, és onnan találomra kivett 1954 2 | Mik elkeseredve vetette falnak a hátát. ~- Éppen csak arra 1955 7 | egy elefántcsont-gombot a falon, és a szoba hátterében megjelent 1956 3 | vagy lengyel területen. A falu - egy nagyon rongyos kis 1957 10 | üveges hintó vitte a kis tót faluba, és a lakosok lekapták a 1958 2 | sohasem megtudni. Korinszki, a falubeli vén kovács, aki háromszor 1959 3 | egy nagyon rongyos kis tót falucska - a hazáé volt, és az odavaló 1960 6 | meghalt volna. Rongyos tót falucskákon vágtattak keresztül. Riminszky 1961 3 | gondolat, hogy annak a rongyos falucskának a védelmére építették volna 1962 5 | az uraság. Meg azután így faluhelyen nem is igen akad kalendárium 1963 10 | hintóján végigrobogott a kis falukon, a tótok lekapták a kalapjukat. 1964 5 | vont. ~- Otthon egy egész falura megalkudtam volna ennyi 1965 2 | kerítette, aztán otthagyta a falut. Amikor a falusi dűlőútról 1966 6 | jött belőlük, a rongyos kis falvak, amelyeket néha útközben 1967 5 | polgáremberek vagyunk; mi familiáris emberek vagyunk; mi azt 1968 11 | fantáziájukat, mert igen fantaszta, álmodozó nép a szláv nép. 1969 11 | valami, hogy foglalkoztassa a fantáziájukat, mert igen fantaszta, álmodozó 1970 1 | A véka arany izgatta a fantáziákat. Akadtak olyanok is, akik 1971 3 | amelyek jobbára csupán a fantáziákban élnek. A hold sohasem nézegette 1972 3 | régi várak ügyében, és én fantáziálok, amidőn a régi várak omladékai 1973 6 | a szánkójába. ~Riminszky fanyarul mosolygott. ~- Nem érek 1974 10 | verejtéket. ~A véső a kalapács fáradhatatlan munkájának meglett az a 1975 11 | látszottak, a pincemesterek fáradhatatlanul gurították fel a hordókat. 1976 5 | nélkül ő semmit sem tehet, fáradjon el délután az uraság, és 1977 5 | uradalom nem érte meg többé a fáradozását? Ki tudott volna eligazodni 1978 4 | megfordult a medvebőrön. Nagyon fáradtnak, szenvedőnek látszott. ~- 1979 11 | Asztalosok kalapáltak, fúrtak, faragtak a podolini házban is. Az 1980 6 | Magam is hallottam, sok a farkas. ~Riminszky kiegyenesedett. 1981 6 | ördögbe! - morgott nagy farkasbőrbundáját magára kapva. - Szeretném 1982 6 | úrhoz, aki gyorsan felelvén, farkasétvággyal evett tovább. Ettek, ettek 1983 5 | komondoroknak, amelyek a farkasokkal szoktak birkózni, és farkasoktól 1984 5 | farkasokkal szoktak birkózni, és farkasoktól erednek. Megveszem a kutyát. ~- 1985 1 | ezzel a bottal útonálló farkassal. Különben is hatalmas, nagyra 1986 5 | Felelet helyett csak a lompos farkával ütögette a Kavaczky csizmaszárát. 1987 5 | talpra állott, hízelkedő farkcsóválással közeledett feléje. ~- Hát 1988 5 | hűtlen Poprádot. A kutya farkcsóválva, ragyogó szemmel közeledett 1989 5 | Kavaczkynak valami bolond farsangi tréfája. ~Riminszky nyújtózkodva 1990 6 | felnyitotta a szemét. Ledőlt fatörzsek, hóval belepett bokrok szegélyezték 1991 5 | után. Lizi kisasszony egy fatörzsön ült, a diák levetett kalappal 1992 5 | kezét. A leány leugrott a fatörzsről, és a diákhoz simulva, könnyű, 1993 5 | ruhadarabok, virágok és fátylak; aki innen elment, nagyon 1994 5 | képek alakultak ki a szürke fátyolból. A kis órásmester, a nagy 1995 6 | kísérni a tűzhelyen levő fazekakat. Késével néha rábökött egyik-másik 1996 6 | szakértő pillantást vetett a fazekakba. ~- Jó dolgotok van - mondta. - 1997 6 | írhatja le csodálkozását, ha a fazékban véletlenül volt valami a 1998 6 | néha rábökött egyik-másik fazékra. ~- Hát ez mit rejt magában? - 1999 2 | szomszédoknál. Sírdogált, melengette fázós kezeit a fenyőfa lángjainál, 2000 8 | takartam, hogy valahogy meg ne fázzon az úton, amikor úrnőm is 2001 2 | asszony. - Éjjel-nappal fecsegnél, ha akadna, aki hallgatna 2002 2 | tudom, nagyon sokat szokott fecsegni -, azért énrám mégiscsak 2003 2 | elfordult. ~- Már megint fecsegtél, Mik - szólt az öreg asszony. - 2004 5 | szellő száll a folyó felől és fecskék nyilaznak a vén háztetők 2005 5 | Később útszéli kocsma piros fedele tűnt fel egy erdőcske szélén. 2006 10 | márványszarkofág több mázsa súlyú fedelét. ~Az óriási márványdarab 2007 5 | zömöktermetű pincelakót fedezett fel, amelyet hamarosan kivégzett 2008 6 | ott semmit már föl nem fedezhetett, amikor száncsörgés hallatszott