| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Krúdy Gyula A podolini kísértet IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Part
2009 5 | pálcáról és minden zenei fegyelemről, és olyan hangokat hallatott, 2010 3 | megharagszik. Elnémult a fegyvercsörgés a hegytetőkön, a várnépség 2011 9 | Mert különben igen takaros fehércseléd volt. ~- Mindegy az - türelmetlenkedett 2012 5 | volna, hogy Lizinek az arca fehérebb lészen a rendesnél. De a 2013 6 | volt János barát, hiába fehéredett meg a haja - szelíden legyintett. ~- 2014 8 | füvet. ~A felhők nagyon fehérek voltak, és egészen közel 2015 10 | megtántorodtam, mert egy fehérruhás nőszemély a mellembe vágott. 2016 9 | térségen nyargalva jött a fehérszakállú Mik, és mögötte a nyeregben 2017 12 | a szél, mintha egy csomó fehérszárnyú madár röpködne az öreg fej 2018 5 | menyasszonyom se valami közönséges fehérszemély, hanem tisztességes úrihölgy. ~ 2019 5 | Heidelbergában láttak. Lompos, fehérszőrű, középnagyságú kutya volt. ~ 2020 5 | lovaglóostorával kegyetlenül fejbevágta a nemes mént. ~Az angolon 2021 5 | Kavaczky megelégedetten fejbiccentéssel vett tudomást. Szemeit most 2022 5 | összeráncolt homlokával a fejbőrét mozgatta. Miután a szólás 2023 9 | érkezett. ~- Könnyű a nagyságos fejedelemnek türelemmel várnia az uramra - 2024 9 | Magyarország és Erdély nagy fejedelme bekopogtatott a határszéli 2025 1 | határon túl levő országban, és fejedelmekkel voltak atyafiságban. Jártak 2026 6 | vacsorázni. Riminszky, a karját! ~Fejedelmi mozdulattal kapaszkodott 2027 9 | esztendőben. ~A nagyszakállú fejek erre mind bólintottak, Riminszky 2028 5 | bandukolni. Bort nem ittam, fejem nem zúgott, és a szemüvegem 2029 4 | vidrabőr kucsmáját deres fejéről, és magyarázni kezdte a 2030 7 | melegség szaladgált ereiben, a fejétől a lábáig, és így szólt a 2031 5 | látogató ezzel mintha be is fejezte volna jövetele célját. A 2032 2 | Ancsurka megigazította a fejkendőjét, és halkan mondta: ~- Öreg 2033 Val| A városkák folytatták a fejlődésüket ott, ahol elhagyták Zsigmond 2034 Val| hosszú álmából, mozogni, fejlődni kezdett. Igen ám, csakhogy 2035 Val| alatt a városka semmit sem fejlődött. Elég bajuk, gondjuk volt 2036 2 | idő volt, hogy a sírásók fejszével ásták meg a sírt a hegyoldali 2037 1 | fürösztötte a birkákat; fejte az anyajuhokat, és olyan 2038 12 | kanyarodott, egy bozontos fejű vak ember bandukolt, kezében 2039 9 | legszebb kucsmájukat nyomták a fejükbe. ~Kállay János uram gyönyörű 2040 5 | egy másik kísértet - egy feketeszemű ördög cipel magával. Meg 2041 6 | volt a szobában. ~Lefeküdt fekhelyére, és ébredező kis macskáját 2042 5 | sem. Egész nap álmodozva fekszem kis szobácskámban, és estére 2043 3 | és a medvebőr pamlagra fektették. ~- Hívjátok a tisztelendő 2044 6 | viseld magad. Most menj, és feküdj le. ~Lassú léptekkel indult 2045 6 | becsapta az ablakot. ~- Feküdjünk le - mondotta rekedtes hangon. ~ 2046 5 | úr ébren van-e? Vajon nem feküdt-e már le, szokása szerint? 2047 6 | Ott, ahol Ancsurkának a fekvőhelye volt, a falból egy kis ezüstcsengő 2048 6 | Kijelölte Ancsurkának a fekvőhelyét, és sajátkezűleg csukott 2049 1 | Bezárkózott a szobájába, és járt fel-alá, szünet nélkül, pihenés 2050 10 | elérhette volna. Riminszky felágaskodott és figyelmesen végignézte 2051 1 | Felkeresték a városka vénei, és felajánlották neki e méltóságot. Riminszky 2052 2 | rongyos, színehagyott kendőt felakasztott a feszületre, de hát mit 2053 5 | lassan-lassan el-elmaradoztak a felállások vagy talán Wart uram felejtett 2054 5 | ellenfeleket háttal egymásnak felállította. A pisztolyokat kisorsolta, 2055 5 | szokása volt sértődötten felállni és kimenni a szobából. ~ 2056 11 | Erzsébet - suttogta mintegy félálomban. ~A pallos megvillant a 2057 7 | Maga adta a kezébe annak a félbolond Kavaczkynak a pisztolyt, 2058 5 | már a befőttes üvegeket felbontotta, Kavaczky megnyugodva szólalt 2059 4 | földhöz csapta a lakatot, felborított egy régi szerszámos ládát, 2060 5 | néha hetekre, majd ismét felbukkan valahol Európa valamelyik 2061 6 | vadgalambszínű pantallóban, félcipőben és kezében szalmakalapját 2062 9 | Ideje volna már újakkal felcserélni a régi holmikat. ~- Cseréld 2063 5 | Kavaczky fiam biztatására felcseréltem ebben az esztendőben másikkal. ~ 2064 5 | Riminszky. ~A vándorlónak felcsillant a szeme. ~- Igen, pengetem 2065 4 | szalagot, amellyel tegnap óta feldíszítette a macskát. Vidám, fürge 2066 5 | amellyel az ócska Wart-házat feldíszítették. Virágkoszorúk kerültek 2067 3 | ragyavert, gyérszakállú, feldúlt vonású arcnak mindegy volt, 2068 6 | az erdők, hegyek. Semmi féle hang nem jött belőlük, a 2069 5 | akik szobájukban ilyenkor felébrednek. S ebben a percben felhangzott 2070 3 | Ha elhallgattak, nyomban felébredt az a nyugtalan lélek: ~- 2071 Val| befújdogálni. A városka, felébredvén hosszú álmából, mozogni, 2072 6 | ivott. Evés közben sem feledkezett meg nagy, kiülő szemével 2073 12 | még kísértet korában sem feledkezhet meg teljesen régi öreg szolgájáról. 2074 1 | Podolinba költöztek, sohasem feledkeztek meg arról, hogy az őseik 2075 Val| Már régen el fogjuk felejteni az egész középkort, a szepesi 2076 11 | és egy nagy butykost itt felejtettek. ~- Ide vele! - harsant 2077 Val| Nagy Magyarországot sohasem felejtették el teljesen, és fájó szívvel 2078 2 | vigyázz magadra, sohase felejtkezzél meg a jó Istenről. Ha pedig 2079 10 | ijesztgetésével. Én ugyan nem félek semmitől. ~Rocskay csúfondárosan 2080 5 | erdőségekben. ~Kavaczky nem annyira félelemből, mint inkább lustaságból 2081 6 | nem is várta be Ancsurka feleletét. Az asztalhoz lépett, és 2082 7 | Ebédet főz - sietett a felelettel Ancsurka. ~- Már nem. Azaz, 2083 5 | felett és szelíden, szomorúan felelgetett, ha Kavaczkynak néha eszébe 2084 5 | érdemesnek a feleletet. Mit is felelhetett volna ilyen bolondságra? ~ 2085 8 | mélység sötétlett. Mintha félelmes örvények kavarogtak volna 2086 2 | Nemigen érzett valami nagy félelmet a szívében, mert a törpe 2087 4 | nap is van máma? No, mit felelnél, te kis csirke? Felelj, 2088 4 | együtt. Kíváncsi vagyok, mit felelnétek, ha Riminszky úr meg találná 2089 11 | Megesküszünk, pan szolgabíró! - felelték egyhangúan a tótok. ~A kísértet 2090 6 | Riminszky úrhoz, aki gyorsan felelvén, farkasétvággyal evett tovább. 2091 5 | öreg ember arcát láttam felém fordulni, a haja ezüstfehér, 2092 5 | pajtás - szólt Pogrányi felemelkedve. ~Kavaczky két kezét nyújtotta 2093 11 | és az út mentén a virágok felemelték fejüket. Repült a fogat, 2094 5 | talán nem is kell külön felemlíteni. ~Így múltak el a tavaszi 2095 5 | várban magam akarok lakni a feleségemmel. ~- Nagyon helyes - bólogatott 2096 10 | illendő módon elhozhassa feleségének, négy fehér lovat fogatott 2097 9 | A leányka a kocsmáros feleségével aludt, míg Szuhinka uram 2098 5 | belátta ennek az kérdésnek a felesleges voltát, és nem ismételte, 2099 1 | juhászság, hogy kamaszkorában félesztendeig lakott a virágos hegyek 2100 1 | Klebák Mihály -, de annak a felét sem értettük meg. Körülbelül 2101 5 | hangját hallotta. És midőn a felettünk kiismerhetetlen sors rendelkezéséből 2102 Val| ellenére nem lefelé, hanem felfelé folyván. A pirospöttyös 2103 4 | kiáltozott az öreg Mik. - Felfogadtunk az utcáról, mint talált 2104 4 | Neki ugyanis az volt a felfogása, hogy aki orvosságot használ, 2105 10 | visszakívánkozik a földre. ~Riminszky félfüllel hallgatta ezt a babonás 2106 11 | kocsiban. Tán a tetőt is felgyújtotta volna, ha Riminszky éppen 2107 5 | pedig eszük ágában sem volt felhagyni a búcsúzkodással. Mindig 2108 3 | Kavaczky egy újabb kupa bor felhajtása után ezzel a szóval fordult 2109 5 | dugóhúzóval. Néhány pohárral felhajtott a csillogószínű borból, 2110 5 | vendége kedvében járni, végre felhajtsa azt a pohár óbort, amelynek 2111 5 | felébrednek. S ebben a percben felhangzott a Poprád vonítása a ház 2112 9 | ölesvastagságú falak között felhangzottak. A poharat sem vetette meg 2113 5 | ábrándozással. Sőt mikor a hold a felhő mögé rejtőzködött, hangos 2114 10 | volna - a köntös ködből és felhőből -, és öleseket lépett. ~- 2115 6 | elsuhogott, mint egy látomány, a félhomályba borult szobából. ~Ancsurka 2116 11 | őt, szegényt. ~Riminszky felhorkant: ~- Nem igaz, nem igaz... ~ 2117 5 | megleszünk valahogyan. Majd én felhúzom őket holnap - tette hozzá 2118 3 | Hogyan kényszeríttette felhúzott sárkányú pisztollyal a gyuvodai 2119 10 | tarthatta tovább vissza megrázó felindulását. ~Egyetlen szökéssel az 2120 11 | próbálta kibetűzni a pecsétek felírását, de nemigen ment neki. ~- 2121 Val| sötét falain százesztendős felírások hirdetik, hogy itt valamikor 2122 9 | hordócskába, hogy ez szinte feljajdult belé. ~Georgius egy Rákóczi-korból 2123 6 | megesznek a farkasok? ~- Miért féljek én? Féljen maga - szólt 2124 6 | farkasok? ~- Miért féljek én? Féljen maga - szólt nyugodtan a 2125 4 | szenvedőnek látszott. ~- Ne féljetek! Te pedig fogd be a szádat, 2126 5 | legmélyebb pincéjébe? ~Riminszky felkacagott. ~- Az ördögbe! Ismét meg 2127 5 | világon van. Két első lábával felkapaszkodott az ablakpárkányra, és teljes 2128 5 | viszlek! ~Hatalmas karjaival felkapta a költőt, és a levegőbe 2129 4 | neki, mert még éjjel is felkelt ágyából, és megtapogatta 2130 5 | állottak, könnyű volt őket felkelteni. Kavaczky fel is költötte 2131 1 | polgármesternek akarták megválasztani. Felkeresték a városka vénei, és felajánlották 2132 10 | egyedül nemigen bírt vele, felkiáltott végtére: ~- Ugyan, nagysád, 2133 6 | múlott el, hogy tisztelendő Felkis János uram jelentkezett 2134 10 | Alighogy elaludt, nyomban felköltötte az öreg Mik. ~Lovas ember 2135 5 | ivóestéken pohárral a kezükben felköszöntőt mondtak kedveseikre. Többnyire 2136 3 | viharos téli égbe. A sötét fellegek, mintha közvetlenül a vár 2137 5 | csak akkor mert nyugodtan fellélegezni, amikor odalenn heverészett 2138 3 | reszketett volna a nagy, borral fellocsolt terem fülledt levegőjében. ~- 2139 4 | erre nem felelt semmit. Felment a szobájába, és nehéz lépései 2140 2 | két öregre. A kis szívében felmerült a toporci keresztút Krisztusának 2141 9 | egymás mellett. Volt ott félméteres csap is, amelyet tízakós 2142 10 | ütött, a kapu csendesen felnyílt, és fehér árnyék suhant 2143 5 | pókhálós palackkal, amelyet felnyitásra vett elő az órásmester. 2144 5 | amelyet Kavaczky mindennap felnyitott, és kegyeletes hangulatban 2145 10 | kóborló útjára! ~Nyomban felöltözött, és elindult Nizsderre. ~ 2146 10 | intézkedése a várúrnak. Akkor már felöltözve feküdt a koporsóban, és 2147 5 | lassan térdre zuhant, majd féloldalra dőlt. Még kinyújtotta a 2148 5 | tükröződött a szeméből. ~Kavaczky féloldalt nézett rá. Lassan felemelte 2149 3 | hallgass, nem akarok tudni se felőled. Takarodj a szemem elől, 2150 10 | Riminszky - nemigen volt valami félős ember - nyugtalanul nézett 2151 1 | megelégedetten rakta ki az asztalra a félpatkót, ócska vasdarabokat. Öreg 2152 6 | faliszekrényhez ment, és annak ajtaját felpattantotta. Halk csengetés hallatszott. 2153 5 | öregember aki éppen úgy felpofozta a fiát, mint a kocsisát, 2154 9 | kipirultak, és a szemek felragyogtak. ~- Más világ van - sóhajtott 2155 5 | vezető úton, úgy taszította félre, hogy annak eszébe se jutott 2156 7 | volna tennem, hogy semmi félreértés ne legyen közöttünk. Ez 2157 5 | nyomban megnyerte tetszését. Félrehívta és beszélgetett vele. Valami 2158 6 | mozdulatlanul állott a sarokban, és félreismerhetetlen bámulattal nézte az Ancsurka 2159 5 | tisztelt doktor úr, ha félreismerné az öreg Wartot és házát. 2160 3 | trombitás - a kürtöt régen félretette, mert senki sem volt kíváncsi 2161 5 | A durranástól a paripája félreugrott, és elvétette a mazurkalépést. 2162 6 | fel. ~Talpra ugrott, és félrevonta az ablakfüggönyt. Odakünn 2163 5 | többé Kavaczkyt. ~Riminszky felrúgta az ajtót, és három-négy 2164 2 | kocsis leugrott a bakról, felsegítette Ancsurkát meg a butyrát 2165 12 | csusszant már. A bástya felső része mintha előremászott 2166 3 | cseh rablók megrakták a felső-magyarországi hegycsúcsokat. Bástyái, 2167 4 | csak akkor számíthat, ha a felsőbb természeti hatalmak is beleegyeznek 2168 1 | engedelmeskedett, de nem mulasztotta el felsóhajtani: ~- Pedig már megszokhatta 2169 Val| esztendővel ezelőtt egy felsővidéki, kis szepességi városkának 2170 Val| az idegen gyámság alól felszabadult városnak mégis a legelső 2171 5 | így a rézóra, amely hajdan félszáz esztendőt töltött a hosszú 2172 5 | diákok. ~Wart uram az ő félszeg, alázatos modorában, félénken 2173 5 | Mindig újabb ötletek kerültek felszínre, amely ötletekhez aztán 2174 1 | éhínség talál kiütni, és akkor felszökik a birkahús ára. ~Kázmér 2175 3 | az amerikai. ~Dehogy is félt most már attól, hogy huszonötöt 2176 3 | aki a csirkét megsütötte, feltálalta volna. Az volt a jó szerencse, 2177 5 | végtére ő sem volt fából - feltámaszkodott a díványról, és néhány erőteljes 2178 5 | hogy annak eszébe se jutott feltartóztatni többé Kavaczkyt. ~Riminszky 2179 11 | mély kondulás, és a kapu feltárult. Az öreg Mik kacskaringós 2180 3 | a földhöz, mintha attól féltek volna a falak, hogy egyszer 2181 6 | Már mondtam, hogy nem féltem - felelt nyomban a kisasszony. ~ 2182 6 | karjába, aki a másik szobában felterített asztalhoz vezette. Nehéz 2183 2 | Legalábbis olyannak nem jó, aki félti az életét. ~Prihoda Anna 2184 Val| következő polgármesterek féltő gonddal őrizték a város 2185 6 | gúnyolódva felelt: ~- Ne féltsen, Erzsébet. ~- Már mondtam, 2186 11 | vár környékén. Másfelé is feltünedezett. ~Kóborolt, bolyongott a 2187 8 | amíg végre késő délután feltűnt mélyen a vár alatt az öreg 2188 4 | nyomban fölébredt, és ijedten felült ágyában. Sötét téli hajnal 2189 3 | mint inkább Borocskay után. Felüzentek a várba, vajon ott van-e 2190 11 | röhejjel kísérte. Ennek a félvad állapotban levő csavargónak 2191 5 | helyet. A hárfa és az oboa felváltva andalították a fiatal és 2192 5 | azt a tacskót. Legalább felvidít a bolondságaival. ~Lizi 2193 5 | háztól! ~S nemsokára ezután felvidulva hallotta a vén botocska 2194 2 | lélek. Egyszer - s ekkor felvillant a Mik szeme - egy öles juhászgazdát - 2195 9 | nem engedlek el magamtól. ~Felvitte az emeletre, és ott a legnagyobb 2196 3 | végezte, kiugrott ágyából és felzörgette a vak trombitást a folyosói 2197 9 | nagy volt a kedvük, a pohár feneke sűrűn kopogott az ivó asztalán. ~ 2198 3 | várudvarok mély kútjának fenekén, mint akkor, amidőn a várkutak 2199 11 | lábain sietve üget az udvar fenekéről. Kinyitja az udvar ajtaját. ~- 2200 3 | krónikák szerint a vár különös fennmaradásának az a története van, hogy 2201 5 | minden Heidelbergában. Enyhe fénnyel szórta be a néptelen utcákat, 2202 6 | Aranylámpásban ragyogó fény égett. ~Ancsurka nagyranyílt 2203 5 | ablakokon a hold szelíd fénye lopódzott a szobába. Ez 2204 12 | szemét a villámok vakító fényébe. ~Az eget beírják a kék, 2205 10 | görbelábú öreg ember sűrűn fényesített. És az ablakokból a zordon 2206 8 | szemével, amely néha úgy fénylett, mint a meztelen kard. ~ 2207 3 | vadászruhás úrforma. A hold fénylőn világított, a bokrok levelét 2208 6 | Akkora volt, mint valami fenyő-óriás a hegyek között. Kissé gúnyolódva 2209 11 | csakhamar eltűnt a hegyoldal fenyőbokrai között. ~A tótok tátott 2210 6 | hegyek oldalán mélységes mély fenyőerdők jelentek meg, havas fenyők 2211 2 | melengette fázós kezeit a fenyőfa lángjainál, amíg valaki 2212 3 | adta. Amikor Veszelka János fenyőfa-fuvarozás közben pálinkával leitta 2213 1 | járt-kelt a nyáj után. A fenyőfából összetákolt kunyhóban főzte 2214 12 | belecsapkod a hegyormokba, sudár fenyőszálakba - a kísértet künn jár az 2215 5 | és ábrándos sugarai enyhe fényt árasztottak a szűk, kacskaringós 2216 6 | ezüsttálakat, a ragyogó fényű lámpákat és pompás bútorokat. ~- 2217 3 | sütöttek, versenyt mulattak a férfiakkal, mint derék asszonyszemélyekhez 2218 4 | eljön értünk. Azért legjobb férfiasan viselni a bajt, amelybe 2219 2 | az emeletről egy kemény férfihang szólalt meg: ~- Öreg Mik. ~ 2220 11 | vagyok. Asszony, akibe három férfinak a bátorsága, szíve és esze 2221 7 | látvány volt a várkisasszony a férfiöltözetben. Az arcát pirosra festette 2222 5 | azt tartotta, hogy csak férfiruhában szokott kilépni házából, 2223 4 | csontokkal is elkészülnek a férgek. Néked erős csontjaid vannak, 2224 5 | elbúcsúzott az idevalósiaktól, férjétől, a hozzátartozó rugóktól 2225 1 | Zsigmond király óta sem festettek. A kapuja ennek is zárva 2226 7 | visszaereszkedett helyére, és a festmény előtt ott állott a várkisasszony 2227 6 | konyha ajtaja barnára volt festve, és Ancsurkának oda kellett 2228 5 | azért kerültem ebbe a német fészekbe, mert nemrégiben mindenáron 2229 5 | vásárolt és benne családi fészket alapított. Bizonyos Klein 2230 2 | nyakából, odatérdepelt a hóra a feszület elé. A feszületen vastagon 2231 2 | a hóra a feszület elé. A feszületen vastagon feküdt a hó, és 2232 2 | országútra ért, ott találta a feszületet az út szélén, rajta a megfeszített 2233 2 | színehagyott kendőt felakasztott a feszületre, de hát mit ér egy csöpp 2234 5 | egyetemeket, és azt szeretné, ha fiából is pap lenne. ~- Hány esztendős 2235 Val| Magyarországba küldték a fiaikat iskolába, és a régi krónikák 2236 5 | aki éppen úgy felpofozta a fiát, mint a kocsisát, kitört 2237 3 | valamit az idegenről... Fiatal-e vagy öreg? Tót-e vagy magyar? 2238 5 | hajdúval. ~Hadd lássa a fiatalasszony, hogy kihez ment férjhez. 2239 5 | nagyon régen ismerte volna a fiatalembert, pedig bizonyos volt benne, 2240 5 | szoktam, ha eszembe jutnak fiatalkorom emlékei! ~Kavaczky összeráncolta 2241 8 | és én nagyon könnyűnek, fiatalnak éreztem magam. ~Még daloltam 2242 2 | elkopott, ez megmaradt. A fiatalságom nem tartott ki a bocskorok 2243 11 | Arról az életemről, amely fiatalságomtól a tied volt. Megölted a 2244 9 | boron. Mindig más és más figurák. ~És akkor, amidőn páter 2245 10 | bevésték a szokásos betűket, figurákat, képeket. Ő meg hallgatta 2246 5 | Magában igen szánandó figurának találta. Szóba sem állott 2247 6 | megvizsgál. Lásd, most is engem figyel, mindig rám mereszti azt 2248 3 | alatt, bár Kavaczky sokszor figyelé az onnan kihangzó lépteket. 2249 5 | látott, ugyancsak bőséges figyelemben részesült a diák részéről. 2250 5 | látszott hallgatózni, de a figyelmes szemlélő azt is észrevette 2251 5 | legöregebb fúga sem kerülte el a figyelmét. ~Hogy a hárfát ugyancsak 2252 5 | felejtette hozzátenni az intő figyelmeztetést: ~- No megállj! Ezentúl 2253 1 | bizonyos özvegy Marczinkánénak, figyelmeztetőleg mondta: ~- Rakd el és vigyázz 2254 5 | csaholt, Kavaczky most hiába figyelmeztette szelíden vagy szigorúan: ~- 2255 6 | ahol mindent láthatott, figyelő állást foglalt. ~- Kezdődjön 2256 5 | úri barátom, és ne sokat filozofáljunk. Utóvégre nagyobb dolgok 2257 5 | oboa visszavándorolt a régi fiók mélyére, és a dugóhúzó is 2258 5 | volna. Pedig csupán egy fiókban volt, amelyet Kavaczky mindennap 2259 5 | diófaszekrény ismeretes fiókjába, és olyan pillantást vetett 2260 5 | heverne a diófaszekrény fiókjában. De hát lehet, minden lehetséges. 2261 5 | ódon diófaszekrény elzárt fiókját, és onnan sebesen elővette 2262 3 | Kálmán, a legelső lőcsei fiskális egyszer bejelenti a telekkönyvnél, 2263 2 | bőrszíj volt, amelyen még ott fityegett valami maradványa a szíjhoz 2264 7 | kegyetlenségével annak a megholt fiúnak az alakját. Hallucinált 2265 5 | aztán úgy szeretem azt a fiút, hogy nem tudok meglenni 2266 5 | fejébe. ~- Mi történt ezzel a fiúval? - kérdezgette magában, 2267 5 | tenni. Úgy is az volt a fixa ideája, mint annak a bizonyos 2268 11 | nyugalommal a csárdás. ~- Fizess, Filkó! - szólt a trombitás, 2269 11 | csárdás, ha aranypénzzel fizetek neki; mert az aranypénz 2270 7 | szerelmemet kivégezte. És még nem fizetett meg semmiért. ~Riminszky 2271 3 | tudtak felőle, hogy pontosan fizette a bérüket. Az egykori trombitás - 2272 5 | A Poprád ugatott, mintha fizették volna érte. Ugatott torkaszakadtából, 2273 11 | mindened voltam. Mivel fizettél ezért? ~- Elhagytál, megcsaltál. 2274 5 | elbúcsúzik tőle a szerencsétlen flótás. ~Aztán a postakocsi ládájából 2275 5 | másnap este a nézőtéren főbelőtte magát a lovarnő szemeláttára. 2276 10 | ereszkedett le a szarkofág födele, örökre eltakarva a nizsderi 2277 10 | karvastagságú csavarokkal a koporsó födelét. Onnan már nem jöhet vissza, 2278 10 | némely békétlenkedőket fölakasztottak... Riminszky állítólag így 2279 9 | álmatag, szőke férfiú volt, fölállt az asztaltól, és midőn visszatért, 2280 12 | amelyeket évszázadok előtt fölcipeltek. ~Ennek a kiugró bástyának 2281 7 | rémlátásában az én alakom fölcserélődött előtte annak a megölt szerelemnek 2282 5 | tanult magyarul - mondta fölcsillanó szemmel Kavaczky. - Most 2283 5 | ezüstkés, amellyel a sültet földarabolni lehet. Legyen szerencsém, 2284 12 | holtnak vélt férfiú házat és földbirtokot vásárolt. A jó Prihoda János 2285 1 | kisfiú még alig látszott ki a földből, már úgy értette az apja 2286 3 | tótok rájártak a kútra, földdel behányatta. A borkereskedő 2287 1 | De hát itt nincsenek se földek, se gulyák, se ménesek. ( 2288 1 | embereknek a gazdagsága földekben, gulyákban, ménesekben fekszik. 2289 4 | ház mogorva csendjének a földerítésére. ~Egyszer Marczinkáné azt 2290 2 | Marczinkáné ráncos vén arca is földerült a bocskorok láttára. ~- 2291 3 | kipróbált katonák mind. A földesúr tehát megugrott a hadak 2292 9 | ezen a környéken a legelső földesuraság volt. Talán még az országút 2293 10 | kalapjukat a megye legelső földesurasága előtt. ~A lipovnicai kolostornak 2294 10 | néhány megyei honoráciorral, földesurasággal, akik idejében tudomást 2295 3 | összegyűjthesse a hadait. De a földesúrnak nem voltak hadai, Alapi 2296 3 | megharagudott valamelyik szomszéd földesúrra, és haragjában hadat üzent 2297 12 | gondolják a tótok. ~A Kárpátok földet rengető, egetverő zivataraiban 2298 4 | mindig nevetett. ~Az öreg Mik földhözvágta a sapkáját: ~- Bizony ez 2299 4 | pecsételve, mint valamennyi földi halandóé. Itt hiába lármázunk, 2300 6 | tele az éjszaka az égtől a földig. A hóesés eltakart mindent. ~- 2301 8 | feküdt. ~A halott kutyát földíszítette Péter bátyó mindenféle ékességekkel, 2302 3 | Krumpli György, egyszerű földmíves abban találtatott, hogy 2303 8 | jéghideg dermedtségében földörzsöltem. ~Mintha csodálkozott volna 2304 5 | az eltemetése nem szokott földrengést okozni. A királynék is meghalnak, 2305 5 | urat legjobb barátja, a földsüket helikonista is elhagyta. ~- 2306 5 | Poprád is ugatott odalenn a földszinten a zenei szünetekben, amely 2307 5 | szünet nélkül hangzott a ház földszintjén. Kihallatszott az utcára, 2308 5 | lépkedett lefelé Kavaczky. ~A földszintre érve halkan füttyentett, 2309 5 | kutyaugatást hallott volna a földszintről. Hallgatózott, elgondolkozott 2310 12 | szemét és szőke fejét, amely fölé a sors áldólag terjesztette 2311 10 | rossz, hogy ha hirtelen fölébredne, és szétütne a koporsó körül 2312 3 | jegesfürdő, amely a holtat fölélesztette), az utolsó Kavaczky halála 2313 11 | raktak tüzet. Most egyszerre fölelevenedni látszott a régi várélet, 2314 2 | szégyenkezett, alig merte fölemelni a szemét. A fehérbajuszú 2315 3 | feküdt a földön. A cselédek fölemelték, és a medvebőr pamlagra 2316 9 | holdvilágos éjszaka volt, de fölhagyott szándékával, amikor meghallotta, 2317 9 | szegődtek - majd - ha nagyon fölhalmozódott a puskaporuk -, a saját 2318 11 | kendtek már a pokolba! ~Lukai fölhevülten vágta a földhöz a poharát: ~- 2319 3 | járhat? ~Krumpli György fölhorkant: ~- Miért, miért? Hiszen 2320 7 | bánatom közepette egyszerre fölidézte az elborult lelkű emberek 2321 9 | ezüstlapról kibetűzte ezalatt a fölírást: ~- A Kállay-donációból... ~ 2322 8 | a világ végére is. ~... Fölírom ezeket a dolgokat, mert 2323 5 | Kavaczky leshelyéről egyszerre fölismerte benne a múlt éjszakai férfiút. ~ 2324 10 | magának azt a bátorságot, hogy följebb kapaszkodjon a lépcsőkön. 2325 9 | Istenben boldogult páter Szuhai följegyzése szerint ezt a bort Tokajban 2326 3 | lakik. Ezentúl többször fölkeresem. ~S így levelezett az élelmes 2327 5 | lépésekkel indult a "költő" fölkeresésére. ~Pogrányi éppen valami 2328 7 | eljött, és Kavaczky nevében fölkeresett. Jöjjek és legyek a nizsderi 2329 8 | látszott. Ó, be szerettem volna fölkiáltani: ~- Vigyen el, Riminszky 2330 3 | kapta meg. A házaló zsidó fölkiáltott: ~- Nem is tudtam, hogy 2331 3 | ami nincs? ~Erre a vakmerő föllépésre a jó Komárominé nem tudott 2332 2 | bocskort. ~Ancsurka azalatt fölmelegítette dermedt tagjait a kályha 2333 10 | ittál pálinkát. ~Riminszky fölment a szobájába. A sötétes folyosón 2334 7 | hogy ezt az árva gyermeket fölnevelem, és magam mellett tartom 2335 5 | az első ebédet. Az ajtó fölnyílott, és Wart Sámuel, az öreg 2336 7 | inkább megajándékozlak. ~Fölnyitott egy tágas faliszekrényt, 2337 7 | senki gyermekére? ~Erzsébet fölnyitotta a szemét. Valami nagy szomorúság 2338 8 | hallatszott. Az ablakot csöndesen fölnyitottam, és figyelve hallgatóztam. ~ 2339 5 | a sarokba került, többé fölösleges volt akár Lizinek, akár 2340 12 | alatt, karja összefonva, és fölötte bánatosan suhan el a szél. 2341 8 | elszomorodtam. ~Az ajtó egyszerre fölpattant, és Riminszky úr kipirosodott 2342 Val| aki bizonyosan tudná, hogy fölséged előtt mely uralkodók valának 2343 12 | beírják a kék, tüzes vonalak, fölszántják a látóhatárt, mintha megvadult 2344 Val| szepesi városokban még mindig föltalálható leszen ez a kor. Ők elmaradtak 2345 12 | leánya, akinek Riminszky úr föltalált végrendeletében egész vagyonát 2346 12 | hozott a tengeren túlról. Föltalálta Ancsurkát, és nagyon boldog 2347 10 | végtelen abroszokat kezdtek fölteregetni. A konyhában akkora tűz, 2348 8 | velem találkozzon. ~Ezalatt fölvettem sárga bársonyruhámat, hajamba 2349 7 | ha megöli magát. A szeme fölvillant, és nyomban elfogadta a 2350 5 | szemed, te vén gyámoltalan? - förmed rá Riminszky. ~A nagyszakállú 2351 1 | nem mosta le teljesen a föstéket az idő. Így aztán bizonyos 2352 1 | mint amilyen távol van a fösvény embertől a pazarlás. Még 2353 10 | gazdagon kihányva, kócsagtollas föveget se hord minden ember. ~Amikor 2354 Val| átaludott esztendőkből nem fog-e egyet is elsikkasztani! ~ 2355 2 | históriáját, hiába látszott fogadalmat tenni Mik az imént arra 2356 3 | Riminszky úr. ~Riminszkyt mindig fogadja a nizsderi várúr. Riminszky 2357 2 | szólt Marczinkáné -, hogy fogadjalak szolgálatba, Ancsurka, ha 2358 5 | szert azzal, hogy diákokat fogadnak a házukba. Mondd, Lizi, 2359 5 | hajlandók volnának házukhoz fogadni. A hirdetés után következő 2360 3 | fájdalomtól. ~- Ügyvédet fogadok - ordítá. - Majd megmutatom 2361 5 | Korenyákot állandó szolgálatomba fogadom. Szeretem a bátor embereket. 2362 7 | ez csak ennyit mondott a fogai között: ~- Kotródj! ~Amint 2363 3 | várat? ~Péter zenész erre a fogas kérdésre leeresztette a 2364 11 | felemelték fejüket. Repült a fogat, előtte a négy fehér lóval. 2365 2 | pillanatra megállítva a vágtató fogatot. Ancsurka leszállott, a 2366 10 | feleségének, négy fehér lovat fogatott a kocsijába, és a bakra 2367 3 | nádvessző. ~A delikvens fogcsikorgatva tűrte a botütéseket, amelyeket 2368 5 | Nizsderen akár százszámra fogdoshatod össze az ilyen kuvaszokat. ~ 2369 4 | keményen, mintha valami fogháznak lett volna az őrmestere. 2370 3 | gentleman vagyok - mondta foghegyről. - Szeretném látni, hogy 2371 Val| időtől, és talán sohasem fogják utolérni a valóságos időt - 2372 7 | elém, hogy később fegyvert fogjon reám. Kicsavartam a fegyvert 2373 Val| állapotain. ~- Már régen el fogjuk felejteni az egész középkort, 2374 4 | valamely furfangos lakattal foglalatoskodott a kocsiszínben, ahol lakatosműhelyét 2375 5 | postakocsi. Körülötte kovácsok foglalatoskodtak, úgy látszik, valami baj 2376 5 | kisváros professzori katedráját foglalja el - utóvégre ez mindennapi 2377 3 | tudni annak, aki munka és foglalkozás nélkül akarja leélni a sorstól 2378 5 | a hallgatag férfiú, aki foglalkozására nézve pékmester volt, egy 2379 11 | mindig kell valami, hogy foglalkoztassa a fantáziájukat, mert igen 2380 5 | bizonyos Raffaidesz Péter foglalta el, akinek ugyan fogalma 2381 5 | éldegélni. A beteg órák nem foglalták le minden gondolatát, hisz 2382 9 | amelyben boraink története foglaltatik. Halljuk e hordócska történetét. ~ 2383 3 | kaszabörtönök és sínylődő foglyok merülnek fel a képzeletemben, 2384 4 | tetőről, és Ancsurka nyomban foglyul ejtette, reáborítván a kötényét. ~ 2385 2 | mondom magamban, ha ördögök fognak kuglizni a fejeddel, akkor 2386 4 | mint megédesíteni a kis fogoly rabságát. Elnevezte Ancinak, 2387 4 | néhány esztendei föld alatti fogság. Néhány év alatt a legerősebb 2388 4 | kötényét. ~A kis macska így fogságba esett, és Ancsurkának egyéb 2389 3 | maradt. ~A cselédek nem fogtak vendéget az országúton, 2390 10 | nem ebből a szempontból fogták fel a dolgot. ~- Bolond 2391 3 | vára a hegytetőn nagyon fogyatékos, leromlott ruházatban húzta 2392 2 | behunyvák, pedig Ancsurka forró fohászkodásában mindig csak azt nézte, vajon 2393 2 | kinyílni, kénytelen volt nagy fohászkodások között ahhoz a karikához 2394 10 | Lengyelországban. A lázadást vérbe fojtották, némely békétlenkedőket 2395 11 | rongyos vándor muzsikást, és főként szerette volna, még egyszer 2396 5 | helyen nem tudott megmaradni. Foltos köpönyegéhez, görbe botjához 2397 8 | szikráztak a különböző színű folyadékok. ~Legelsőbb azt hittem, 2398 6 | és ezzel Ancsurka élete folyása meg volt pecsételve. ~Nemigen 2399 2 | keveset tud az ember a világ folyásáról! Bizony, már azt is elfelejtettem, 2400 Val| voltak, és a hűtelen folyó folyását már a nagy királynő sem 2401 Val| amelybe minden folyó befelé folyik, nem pedig kifelé. ~A zálogba 2402 5 | soha sem iszom. Szeretek a folyóparton sétálgatni, és nagyokat 2403 3 | felzörgette a vak trombitást a folyosói oldalon át. ~- Jelentsd, 2404 3 | amelyekkel a sötét hosszú folyosókat világították. Ha világosság 2405 5 | Szobaleányok, frájok szaladgáltak a folyosókon. Odabenn a menyasszonyt 2406 8 | folyosón. ~A földalatti folyosót úrnőm kívánságára választotta. ~ 2407 4 | Hallottam én már ilyent! Ne folytasd Riminszky, tudom előre, 2408 5 | nyakig sárosan, porosan, hogy folytassák kalandozásukat az éjszakában. 2409 3 | Bécs városa ellen... Hogyan folytassam én most ezt az álmot? ~A 2410 3 | nagyon keresgéli az álom folytatását, de hát az már nem jutott 2411 10 | barátaim. A másvilágon folytatjuk a háborút. Odaát talán győzedelmeskedik 2412 Val| igaza volt. ~A városkák folytatták a fejlődésüket ott, ahol 2413 9 | egyszerűen Ancsurka -, és gyalog folytattam utamat Toporc felé. ~- És 2414 3 | az utolsó Kavaczkyt. ~A folytonos tivornyában mindig inkább 2415 5 | ismerek még itt senkit, és folytonosan otthon járnak a gondolataim. ~ 2416 Val| nem lefelé, hanem felfelé folyván. A pirospöttyös pisztrángok 2417 6 | amelyből a boldogtalanság fonalát szövi? ~A bútorok ragyogtak 2418 9 | Timóteuszhoz, aki ez idő szerint főnöke volt a kolostornak. ~Nagy, 2419 3 | lengyel pálinkát, amelyet kis fonott fűzfavesszőből való takarókban 2420 8 | bársonyruhámat, hajamba szalagot fontam. Hátha mégis meglátna Riminszky 2421 5 | hagyjuk az ostobáskodást. Fontosabb dolgok várnak rád. ~Riminszky 2422 11 | volt az, szalmába, vesszőbe fonva. Ökölnyi ólomfeje volt, 2423 5 | meg volt elégedve a dolgok fordulatával. ~- Legalább a kutyámat 2424 4 | látni. ~Mik erre a váratlan fordulatra azt hitte, hogy megnyílik 2425 2 | Krisztussal. Ugyan kihez fordulhatott volna máshoz tanácsért, 2426 5 | ember arcát láttam felém fordulni, a haja ezüstfehér, az orcája 2427 9 | barátok ilyen kérdéssel fordultak hozzá: ~- Mondd, vándor, 2428 11 | kérdezte a tótok felé fordulva. ~- Megesküszünk, pan szolgabíró! - 2429 9 | laktak, éppen úgy tudták forgatni a kardot, mint az olvasót. 2430 2 | van. Megnézem a lakatot, forgatom jobbra-balra, nézem elülről, 2431 9 | öreg Mik, aki gazdája körül forgolódott, felemelte a földről az 2432 11 | tüzes volt, a szeme vérben forgott. ~- Pedig valamit kérdezni 2433 5 | kiáltott be, tölcsért formálva tenyeréből. ~Kavaczkyt nem 2434 5 | minden látható ok nélkül forogni kezdtek keze alatt. Így 2435 5 | munkálkodtak, a kerekecskék forogtak, a diákok énekeltek, mert 2436 9 | találjam föl én a türelemnek a forrását? ~Az atyafiak ellátogattak 2437 2 | behunyvák, pedig Ancsurka forró fohászkodásában mindig csak 2438 12 | amerikai gentleman, és még a főszolgabíró is kezet fogott vele. Fájdalom, 2439 9 | híres Jánosik, vásárosok fosztogatója. ~Mi történt, mi nem történt 2440 10 | senki belépni a kápolnába. Főtisztelendő Timóteusz atya volt az első, 2441 5 | Kavaczkyt, aki lehajtott fővel bandukol. Egész úton nem 2442 1 | a legjobb juhhúsos kását főzi. ~Nosza, nekifogtak az asszonyok 2443 5 | napokon át tanácskozott a főzőasszonnyal, amíg az esküvői lakoma 2444 1 | maga korában a leghíresebb főzőasszony volt, akit vittek az ország 2445 3 | rendeletet: ~- Paprikás csirkét főzzetek! ~Az ablak bezárult, és 2446 5 | Wart úr. ~Szobaleányok, frájok szaladgáltak a folyosókon. 2447 6 | sietett, és széket törölt a fráternek. A konyhában vidáman pattogott 2448 10 | a kapuban gunnyasztó vén frátert. ~- Nos, mit mondanak? Mi 2449 5 | Pogrányi néhanapján már friss virágokat hordtak haza Lizi 2450 7 | kék szeme ragyogott. Még a frizuráját is valamiképpen másnak látta, 2451 3 | nekivetette a papirosnak. A toll fröcsögött, karmolta, tépte a papirost, 2452 9 | Hogy a hegyoldalakban a fű kiüti fejecskéjét, az véleménye 2453 5 | Riminszky letérdepelt a fűbe, és kinyitotta a fekete 2454 5 | kalappal előtte hevert a fűben. Nyugodtan, minden meglepetés 2455 5 | arccal emelkedett föl a fűből. Mintha valami kellemes 2456 10 | vidámságot jelentő világos függönyök nevettek ki. ~Amíg az ódon 2457 8 | esett. Zsebkendőt, ruhát, függönyt. ~Mikor már a körmei is 2458 5 | egy fekete férfiú állott a függönytelen ablak előtt, és látszólag 2459 11 | nem költ fel néha, hogy a füledbe dörögje: te csalfa, hűtlen, 2460 9 | s egyszer Riminszky úr füléig hajolva így talált szólani: ~- 2461 5 | mondta. ~És a kutya hegyező fülekkel rontott utána. ~Aznap délben 2462 5 | kiadta, nem talált süket fülekre a félhomályos sarokban sem. 2463 3 | énekelt azelőtt. A trombitás fülelt, Kavaczky mindig hangosabb 2464 1 | közé menni. A kucsmáját a fülére húzta; közben nem nézett 2465 9 | támaszkodva. A kapu alatt a kis fülkében a legvénebb barát olvasta 2466 3 | borral fellocsolt terem fülledt levegőjében. ~- Pogrányi 2467 5 | mellette guggolt, hegyező füllel. A jövő-menőkre legfeljebb 2468 4 | feldíszítette a macskát. Vidám, fürge lépésekkel futott föl az 2469 5 | Hallgassa csak meg... ~Szokatlan fürgeséggel nyitotta fel egy ódon diófaszekrény 2470 5 | orosz hadsereg. ~Kavaczky fürkészve nézett a Riminszky szemébe. ~- 2471 1 | juhászlegénykedett, nyírta, fürösztötte a birkákat; fejte az anyajuhokat, 2472 5 | végképpen összezilálta hosszú fürteit - ami nem megy, az nem megy. 2473 5 | Kavaczky úgy bámult bele a füstbe, mint mindig azelőtt. ~Egy 2474 5 | semmiségeken. ~Kavaczky a pipája füstjébe bámult. ~- Akár csak a költők - 2475 5 | szívesen mosolygott a Kavaczky füstkarikáin, mint a Pogrányi ábrándos 2476 5 | mialatt a legsajátságosabb füstkarikákat eregette részben a mennyezet, 2477 5 | Kavaczky ült. Legfeljebb egy füstpöffenet jelzi, hogy a melódia, amelynek 2478 5 | halkan füttyentett, de a füttyre nem kapott feleletet. Felnyitotta 2479 5 | banditával. A férfiú halkan fütyörészve közeledett, könnyedén, vidáman, 2480 9 | szokása szerint egész éjjel fütyülgetett. Mondják, hogy álmában éppen 2481 9 | hogy álmában éppen úgy fütyült, mint ébren. Így nemigen 2482 9 | Odalenn feküsznek, mélyen a füvek alatt, és kezük összefonva. 2483 8 | mohón enni kezdték a zöld füvet. ~A felhők nagyon fehérek 2484 10 | mutatott: ~- Ahun megy ni. A füzesek alatt. ~Ekkor Riminszky 2485 11 | Péter, a kutyádat is, Péter. Fújj egy nótát, öreg, azokból 2486 5 | hallatszik a diákok éneke. Fújják végtelenül: tovább, tovább, 2487 3 | az a nyugtalan lélek: ~- Fújjátok, a rézangyalát!... - kiáltotta 2488 12 | nyomában. ~- A helikont se fújjuk másnak, csak a magunk mulattatására, 2489 5 | daloknak, amelyeket a diákok fújnak az utcán és a kocsmákban? ~ 2490 3 | gazember, talán utoljára fújod. Elviszi az ördög az utolsó 2491 7 | gondolom, hogy nem is neki fújom, hanem valaki másnak, aki 2492 9 | langyos szél, amely arcába fújt, és a kis bokrok színes 2493 5 | pipáztak, és vég nélkül fújták azt a régi diák-nótát, amely 2494 10 | gyertyák, fáklyák, tömjén fullasztó levegőjéből sietett mindenki 2495 5 | olvastam valamikor, hogy furcsák a magyarok. Igen furcsa 2496 5 | ehhez a lakáshoz. ~Lizike furcsának találta az okoskodást, de 2497 6 | lengyel munka - mondta a furfangosabb zárakra, s igen jólesett 2498 5 | régi kalapon is, valamint a furfangosan eltűnő és váratlanul megjelenő 2499 4 | amelyet az öreg Mik nem a furfangosságáért, mint inkább a csinosságáért 2500 Val| elzárva a külvilágtól. A furmányos-szekerek nagy csörömpöléssel döcögtek 2501 11 | Asztalosok kalapáltak, fúrtak, faragtak a podolini házban 2502 4 | hallgatta a doktort: ~- Fuss a doktor után, jöjjön vissza. ~ 2503 5 | megszólalni és az oboa legszebb futamai hatástalanul enyésztek el 2504 12 | tiszteletére, amikor híre futamodott, hogy a menyasszony árva. 2505 5 | Kisírt szemű szobalányok futkostak fel s alá. ~- Hol a kisasszony? - 2506 11 | futottak, talán még most is futnának, ha Cservenkán nem jön velük 2507 3 | tisztaeszű ember. Hóbortos futóbolond volt, aki végigtivornyázta 2508 5 | dördülésre a kocsma felől is futólépések közeledtek. Egy bokor mögül