Part

  1     1|            dörmögte odavetőleg. - De hát mit csináljon az ember,
  2     1|           már ne jártam volna.~- No, hát akkor ezt fejtsd meg! -
  3     1|       lélegzettel lesték a szavát.~- Hát van ilyen törvény - morogta
  4     1|          közbe a Krisztus takácsa. - Hát aztán haragba estetek a
  5     1|             parancsolja, elviszik.~- Hát azt én nem engedem! - felelt
  6     1|          perlekedni? Szépen vagyunk. Hát bedugultak már a koponyák
  7     1|            mondta szemérmesen.~- No, hát akkor menjetek haza! - szólt
  8     1|    kétségbeesve a fiatal nótárius. - Hát elhagysz?! Ezt érdemeltem
  9     1|      Egészben véve nem kellünk neki. Hát oda megyünk, ahol egy másik
 10     1|              Csupa unalom az életem. Hát csak hagyd őket szabadon.
 11     1|           amíg ő a Szentföldön járt. Hát azt a lakatot is ki lehetett
 12     1|       lakatot is ki lehetett nyitni. Hát még a Szaniszló király úr
 13     1|             a tizenhat városok adót? Hát hiszen eddig se fizettek.
 14     1|              a folyosói képekről. De hát a híres Ulászló sem vághatta
 15     1|      nevetett:~- Nono, kis bolondok, hát már Krisztus urunk takácsától
 16     1|             a kezében hintáztatta.~- Hát mit csináltok? - kérdezte,
 17     1|        csodák is a világon!~- Vannak hát! - hunyorított a szemével
 18     1|         zörrent fel a takács. - Én?! Hát azért töltöttem el becsülettel
 19     1|          üzlet nagyon meggyengült... Hát ha megismered a szekeremet
 20     1|             ha... Az ördög vigye el, hát miért nem vigyáztál arra
 21     1|             nyújtózkodott.~- Helyes. Hát add nekik vissza a lányokat.
 22     1|           Számba vettem a leányokat. Hát három hiányzik közülük.
 23     1|          sánta szenátor sóhajtott:~- Hát az én keresztlányom, a kis
 24     1|          szolgálatban részt vehetni. Hát csak induljunk, nagy jó
 25     1|       elhagyogatták az asszonyok. De hát nem lehetséges-e, hogy a
 26     1|            férfnemen levő embert. De hát bolond volna, ha eresztene...
 27     1|       bejárást kellett felfedezniük.~Hát azt is megtalálták. A katona
 28     1|              Hejnye, a vén gazember! Hát még ruhával is ellátta a
 29     1|             egy kis háborút. Gyertek hát, galambocskák!~A leányasszonyok
 30     1|                 Az - felelt Palkó.~- Hát csak akkor lesz ennivalónk,
 31     1|          nyúltál magadtól a pénzhez. Hát csak töltsd meg talléraimmal
 32     1|         hanem a koldusdiák csizmája. Hát csak nekifanyalodott úgy
 33     1|               Az vagyok, deák.~- No, hát kelj fel, Gaál, vége a királyságnak.
 34     2|             királynak fia született. Hát talán Miksa császárnak higgyek,
 35     2|              csak maga a király - de hát ez egy Jagelló.~Pozsonyba
 36     2|             amíg birtokomban voltak.~Hát nem mondhatnám, hogy rosszul
 37     2|            is félrecsapta a fején.~- Hát jöjjenek elő most a törökjeim
 38     2|      közönségesen használni szoktak. Hát azt már azelőtt is tudtuk
 39     2|     léptetett vala a találkozóra.~No hát, aki ezt a kilencesztendős
 40     2|             volt neki a helye.~- No, hát ez derék dolog, hogy a lányunkat
 41     2|             az unokáját, Máriát. No, hát erre a Mária hercegkisasszonyra
 42     2|           értette a kincsek értékét.~Hát meg kell adni, Miksa császár
 43     2|            felesége halála után. "De hát éppen az ilyen gyermekek
 44     2|              volna néhány tallérját. Hát persze, a lengyel úr nem
 45     2|             keserves sírásra fakadt.~Hát az igaz, hogy a császár
 46     2|        udvaron, sem a folyosókon, de hát bele kellett nyugodnunk,
 47     2|            amolyan böjtös ebéd lesz.~Hát így is volt. Sárkány Ambrus
 48     2|               A KIRÁLYNÉ PÉNZT KERES~Hát volt már királynénk, csak
 49     2|               szívesen nyújtózkodott hát napestig ő is az ágyban
 50     2|            ott vannak a leveleink.~- Hát a pannonhalmi apáttól?~Megcsavartam
 51     2|             ebben az asszonyban.~No, hát nemsokára elkövetkezett
 52     2|    ráfizettünk minden éremdarabra.~- Hát már én nem csinálhatok semmit
 53     2|              megadással bólintott.~- Hát várjunk!~Mintha csak boldogult
 54     2|            aki azt mondja: "Dobzse!"~Hát várjunk! De jött az öreg
 55     2|     kincstárába nézni, mert az üres.~Hát ilyen a világi élet sorja.
 56     2|     meggyőzésére kevesen vagyunk. De hát mire való a magyar vitézség,
 57     2|          tartó barátságot kössünk.~- Hát senki se megy Nyárád felé?! -
 58     2|           már éjfélkor elindultak.~- Hát mi hova megyünk, uramkirályom? -
 59     2|        nekivágnom az utazásnak.~- De hát hová megyünk?! - sikoltozott
 60     2|          miatt, kijött a sodrából.~- Hát már az ebédutáni álmot is
 61     2|   ellenkeznék, azt meg kell kötözni. Hát a szegény komornák nem is
 62     2|             adni ennek a németnek.~- Hát abból mi igaz, hogy királyomat
 63     2|         Lajosunk.~Dominám szólott:~- Hát akkor hozd el nekem a holttetemet,
 64     2|           mellett is éveket töltött. Hát ez a bizonyos Lesieczki
 65     2| háborúvesztéssel gyanúsítják. Vettük hát sátorfánkat, és harmadnapra,
 66     2|             Mit csinál a tót király?~Hát Zápolyáról mindenki tudott
 67     2|          sírástól szólni sem tudtak.~Hát nem lehetett panaszkodni,
 68     2|              a bormérőhelyre vitték.~Hát persze hogy Zápolya álruhába,
 69     3|            középkori hercegnőnél, de hát nem mindig a realitás szempontjából
 70     3|     legelsőjét, ha én megengedem. De hát minek is annak az asszonynak
 71     3|            de szép idő is volt!~- No hát, az az idő nemsokára ismét
 72     3|             mondta csendes hangon:~- Hát azt nem tudja kend, bátyám,
 73     3|        kétfelé törölte a bajuszát.~- Hát csak ezt jöttem megmondani,
 74     3|            mondottak a fejére. Pedig hát ott ült az öreg Linczer
 75     3|          megmentője volt Késmárknak. Hát hogyne ismerném én Késmárkot!~-
 76     3|              a felkelés zászlaját.~- Hát azt nem fogjátok megtenni! -
 77     3|         tartogatnak bebörtönözve.~De hát hol, melyik börtönben vannak
 78     3|            előtt nemigen jön haza.~- Hát nagyapa nem volt itthon?~-
 79     3|         éjjel is a feje alá teszi.~- Hát akkor vezessen kend engem
 80     3|             hallgatás után felelt:~- Hát ahhoz a pompás ebédhez mit
 81     3|           nagyobb volt, mint ő maga. Hát még a csizmája. Hát még
 82     3|            maga. Hát még a csizmája. Hát még a sarkantyúja! Egy óriás
 83     3|            eléldegéltünk valahogy.~- Hát aztán, Burkó?~- Aztán? Az
 84     3|      ólomkarikás ablakaihoz siettek.~Hát bizony nagy látványosság
 85     3|             érte a kis gazdám!~Hanem hát a harang szünet nélkül kongott
 86     3|      magiszter, és többet nem szólt.~Hát a nap hőse, Jávornoki András,
 87     3|             dragonyosok kapitánya. - Hát nem tudjátok, hogy az utolsó
 88     3|             fejét vették.~Nem maradt hát itthon még a hangja se Rákóczinak.~
 89     3|            az isten is János, legyen hát a harang is János!~Ebben
 90     4|      kicsinyesség ösmeri a félelmet. Hát vajon félhetek-e én már
 91     4|              a lembergi asszonyka. - Hát nem együtt olvastuk Payne
 92     4|                Ó, kedves jó Ignácom, hát ismersz te olyan félelmet,
 93     4|            vagyok a rendőrség előtt! Hát lehetséges az, hogy én innen
 94     4|            mindennapi kenyered.~- No hát elég szégyen volt, hogy
 95     4|             élcelődött:~- Nem bánom, hát ma éljen a szabad polgár! -
 96     4|             felindulással az apát. - Hát nincsenek már megbízható
 97     4|          rendőr konokul bólintott.~- Hát miért nem engedsz nekik
 98     4|       sétapálcájával a kavicsokat.~- Hát mit akar még kedvelt népem?~-
 99     4|           Gilovszky tanuló vagyok.~- Hát csak studírozzon tovább,
100     4|               Borzasztó! Rettenetes! Hát már nem szeret engem a népem?
101     4|      éjszakáim ismét megszaporodnak. Hát már nem sétálhatok én többé
102     4|             felelt komoran Saurau.~- Hát miért nem csinálsz rendet?! -
103     4|               Saurau! Mindig Saurau! Hát az a szörnyű kiáltás, amely
104     4|           hagyják aludni a rabot.~De hát Barkó generálisnak ezt nem
105     4|     borzadozott a mi színeinktől. De hát mért nem borzadozott jobban?...
106     4|             végrehajthassa ítéletét.~Hát az már igaz volt, hogy a
107     5|             is belőlük.~Hogyne volna hát nagy idő száz esztendő!
108     5|              se volt még az öreg. De hát az öregemberekből se költözött
109     5|             ember, mint manapság. De hát azelőtt minden másképpen
110     5| fegyverkovács tudta elsütni... No de hát mindegy. Táblabíró apáink
111     5|               akkor szónokoltunk. De hát nem mindig járt jó idő a
112     5|            magyaroknak adtak életet. Hát a lustaság se volt olyan
113     5|        használták a becses acélt. De hát a disznót is le kellett
114     5|              vitéz emberhez való.~De hát ennek a szép életnek is
115     5|        Persze hogy nem érte utol. De hát bánta is azt Bodó uram.
116     5|   elbujdosott ott, ahol lehetett. De hát nagyapáink szerették a tréfát.
117     5|          közülük, csak Bodó uram. De hát ki törődött volna Bodó urammal
118     5|         inszurgensek tiszteletére.~- Hát mit üzen Bonaparte? - kérdezgették
119     5|           látott soha életében.~- No hát akkor vivát Bonaparte! -
120     5|         Lehet, hogy ezelőtt volt, de hát régen volt az. Ma már nincs
121     5|      meresztette szemét Bodó uram. - Hát olyanok is voltak? Én senkivel
122     5|         hitte el. Honnan hozta volna hát az ágyúgolyót? Az ilyesmit
123     5|              kevés van a világon.~De hát ez az út se olyan, mint
124     5|      jegyezte meg egy vén huszár.~De hát most már azon kellett lenni,
125     5|         értik már a trombitajeleket.~Hát mármost hol vegyenek alkalmatos
126     5|             tülköt? - kérdezte.~- Én hát - felelt hetykén a törpe
127     5|            hetykén a törpe kondás.~- Hát a huszártrombitát tudnád-e
128     5|             tudnád-e fújni?~- Tudnám hát! Már hogyne tudnám, mikor
129     5|              Vad Marci a nevem.~- No hát, Vad Marci, akarsz-e huszár
130     5|             Sehol se kellettem.~- No hát, velünk meglehetsz, mert
131     5|              disznópásztorból.~Hanem hát hiába fújta olyan nagyon
132     5|          kapta fel a fejét.~- Kinek? Hát a vendégeknek.~- Nem tudom,
133     5|            sértődötten fortyant fel. Hát már ezt is, azt is neki
134     5|    lecsavarni derekáról.~- Kezdődjön hát a fái szüret - szólt az
135     5|           volt a birodalomban. Pedig hát volt, lehetett...~Az utolsó
136     5|  megválasztani, Váradon meg Klapkát, hát én azt mondom, hogy nekünk
137     5|     mégiscsak erősebb a buzogánynál.~Hát a kemény koponyájú unokák
138     5|           kérdezte Gencsy Ábrahám.~- Hát az adóval mi lesz? - tódította
139     5|      nagybőgő túlmormogja a zajt.~...Hát ilyen komédiákat csináltak
140     5|              egymás fejét, előveszik hát Görgeyt, mint végső gerundiumot,
141     5|          időjárás azt megengedné. De hát mit is lehetett volna Görgey
142     5|        tételek felett birokra kelni. Hát folyt a háború... Csak K.
143     5|     méltatlanságtól remegő hangon:~- Hát öcsém, nem azért jött haza,
144     5|           sírós hangon kérdezgeti:~- Hát már nem lesz forradalom
145     5|            elég radikális V. J.).~...Hát itt vagyunk a nagyszerű
146     5|              nem szívesen hittek, de hát muszáj volt hinni, mert
147     5|          szegény néppel bánni!~No de hát ennek is vége volt, mint