Part

  1     1|          és így egyelőre senki sem felelt a késmárki polgárok közül,
  2     1|  törvényeket.~Krisztus takácsa nem felelt mindjárt, azzal volt elfoglalva,
  3     1|        törvényről beszélj nekem! - felelt a szenátor szigorúan. -
  4     1|     Csendesen azzal a kis ésszel - felelt a sánta szenátor, és szokatlanul
  5     1|          Hát azt én nem engedem! - felelt harciasan az özvegyasszony.~-
  6     1|         ahhoz holdkórosnak lenni - felelt csendesen a dupla Veronika. -
  7     1|            álmodtam, mint mindig - felelt szemlesütve Budeusz Anna.~-
  8     1|         Szaniszló.~- Más baj van - felelt a királyi kincstáros. -
  9     1|       Budeusz Anna.~- Gyermekeim - felelt szelíden és szomorúan az
 10     1|              Kovács vagyok, uram - felelt Palkó. - Ha volna valami
 11     1|          nyitni a zárat?~Palkó nem felelt, csak elővette a szerszámjait.~
 12     1|           miatt. Éhes vagy?~- Az - felelt Palkó.~- Hát csak akkor
 13     1|        alatt.~- Én vagyok a Gaál - felelt szolgálatkészen. - Én vagyok
 14     1|     csizmadia?~- Hallottam rólad - felelt a diák. - Derék ember vagy.~
 15     1|         király. Csizmadia vagyok - felelt Gaál.~A szőnyegajtók szétnyíltak,
 16     2|        hajú fiatal királyunk van - felelt Balbi prépost úr.~A magyarok
 17     2|        ország kancellárja vagyok - felelt alattomos ravaszsággal az
 18     2|     fegyverekkel.~- Útban vannak - felelt kis királyunk, és leginkább
 19     2|        levelében. Csak innen el! - felelt Mária, és a két karja közé
 20     2|      Felséged a magyaroktól fél? - felelt búsan a várnagy.~- Elsősorban
 21     2|             láttára, nyugodtan így felelt:~- Ha a király életben van,
 22     2|          Csak tíz mázsáról tudok - felelt fogvacogva Thurzó. - Negyven
 23     2|        vitték ki a várkastélyból - felelt hideglelősen Thurzó. - A
 24     2|        Püspök úr, velünk tarthat - felelt elszántan Mária. - Útközben
 25     2|        aligha fog visszatérhetni - felelt a báró. - Ám a fejvesztettség
 26     2|           A koronám Budán maradt - felelt dominám. - Ne vegye észre
 27     2|     császár kötött Ulászlóval... - felelt szívére szorított kézzel
 28     3|  mondogatták.~Thuróczyné nyugodtan felelt:~- Legalábbis addig, amíg
 29     3|           Még akkor is, köszönöm - felelt könnyedén elpirulva Szunyogh
 30     3|           suttogva, szenvedélyesen felelt:~- A kezükbe nem adom soha
 31     3|          bizonyos.~- De bizonyos - felelt a grófnő, és fölpirult az
 32     3|          nyugodtan és határozottan felelt:~- Nem tehetem. A haditörvények
 33     3|             Helyesen cselekedett - felelt a tábornok.~- Nos, az én
 34     3|           a toronyban.~A vitéz nem felelt, csak megállította paripáját.
 35     3|             A város istállójában - felelt Siska János.~- Csak vigyázzatok
 36     3|            messze van.~- Nem baj - felelt nyugodtan a vitéz. - Olyan
 37     3|             No, már látom, öcsém - felelt dörmögve -, hogy messze
 38     3|          tüzet élesztgette, és nem felelt mindjárt az öreg katona
 39     3|            viselője!~- Már tudja - felelt a vitéz.~A vén katonának
 40     3|           Vendégeket kap Késmárk - felelt mogorván a darabont. - Éppen
 41     3|           ebédelnek a városházán - felelt Siska János.~- Ott leszünk
 42     3|        akarsz?~János pap csendesen felelt:~- Sokat kérdezel egyszerre,
 43     3|           van a legjobb postájuk - felelt a barát. - Mi, ha ott messze
 44     3|              Segítségedre leszek - felelt János pap. - Késmárkon jó
 45     3|         fölé emelte.~- Jó barát! - felelt János pap.~- A jelszó? -
 46     3|       mozdulatlan őr.~- Rákóczi! - felelt a barát.~Az őr félrelépett,
 47     3|         Meg fogjuk őket kérdezni - felelt megilletődve János pap. -
 48     3|            fogságtól.~A főbíró nem felelt, csak a méltóságát jelképező
 49     3|            Ne tüzelj, magiszter! - felelt mogorván a főbíró. - Csak
 50     3|   határától a másikig.~- Jöttünk - felelt a barát - a hűséges Szepességbe,
 51     3|            nem árulnálak el soha - felelt komolyan Jávornoki. - Különben
 52     3|        bebörtönöztetett?~- Tudom - felelt Ágnes. - Itt főznek nekik
 53     3|        akaratuk.~- Kedves bátyám - felelt Ágneske -, én mindenben
 54     3|          hibát követett volna el - felelt Ágneske, és könnybe lábadt
 55     3|         lakat őrzi azt a börtönt - felelt Siska János. - Meg aztán
 56     3|  fáradságát.~- Jöjjön az ifjú úr - felelt az öreg katona, és a beálló
 57     3|           Azt mindenki mondhatja - felelt az előbbeni hang. - Nekünk
 58     3|    szabadságnak...~- Rákóczinak! - felelt a föld alól egy hang.~-
 59     3|     megkérdezték kiléte felől, így felelt:~- Késmárki diák vagyok!
 60     3|         diák hosszú hallgatás után felelt:~- Hát ahhoz a pompás ebédhez
 61     3|     utcagyerkőcök.~Burkó nyugodtan felelt a csúfolódásra:~- Most a
 62     3|              Dehogyis kémkedtünk - felelt Burkó. - Nem olyanok vagyunk
 63     3|   Jávornoki elsápadt, de elszántan felelt:~- És legyen az egyetlen
 64     3|            venni.~A diák nyugodtan felelt:~- Azt kiáltottam: "Vivát
 65     3|          annak, akié. Rákóczinak - felelt a kopasz Kozalik uram.~-
 66     3|   szeretjük a hazát.~Jávornoki nem felelt, csak levetette magát a
 67     3|       köszönetre nincs szükségem - felelt később. - Amit teszek, Késmárkért
 68     3|           mindegyiknek a derekán - felelt Kázmér diák. - Most még
 69     3|       vagyok atyád. Bírád vagyok - felelt zordonon Jávornoki.~- Atyám! -
 70     3|     kurucoknak.~- Nincs kegyelem - felelt tompa hangon a főbíró. -
 71     3|            Rákóczi leánya vagyok - felelt a mélységes csendben egy
 72     3|            nehéz, sötét a szívem - felelt a magiszter. - Magam sem
 73     3|             hogy nekem az utolsó - felelt csendesen a magiszter. -
 74     3| szórakozottan Jávornoki.~- Onnan - felelt a magiszter -, hogy az öreg
 75     3|        elveszett már?~- Még nem! - felelt János magiszter. - Csak
 76     4|    foglalkoztam, kegyelmes uram! - felelt most már hidegvérűen a szerzetes. -
 77     4|       volna tőlem ezt elfogadni! - felelt meghajolva Martinovics.~-
 78     4|           sohasem valósulnak meg - felelt alázatosan a szerzetes. ~
 79     4|     csipkés kendőjébe.~A férfi nem felelt, csak komoran nézett maga
 80     4|            mindkettőnk részéről! - felelt komoran Martinovics. - A
 81     4|        lehetséges, polgártársnő! - felelt mélységes meggyőződéssel
 82     4|          kiáltotta.~- Elég jókor - felelt cinikusan Martinovics -,
 83     4|         kegyelméből, mától fogva - felelt Martinovics, és csendesen
 84     4|    századok végén következnek be - felelt a császár, és erősen a Martinovics
 85     4|     zajokat?~- Hallottam, felség - felelt hideg nyugalommal Martinovics. -
 86     4|    másképpen lesz, nemes barátom - felelt Martinovics csendesítő hangon. -
 87     4|        aztán minden rendben lesz - felelt Martinovics, és szeretetre
 88     4|         kapitány barátunk?~- Nem - felelt csendes, megfontolt hangon
 89     4|        tanár úr, nem fogadom el! - felelt csendesen Martinovics.~-
 90     4|            Elcsapatom a svájcit! - felelt magához térve ámulásából
 91     4|            felséged birodalmában - felelt Martinovics. - Ez éppen
 92     4|     jólesnek szívemnek e szavak! - felelt tréfás komolysággal. - Hol
 93     4|         keresem, kedves barátom! - felelt reszketeg hangon. - Borzasztó
 94     4|           Martinovics erre már nem felelt.~ ~Hajnalfelé azonban, mikor
 95     4|            Engedelmeskedni fogok - felelt M. Pilleau.~Az idegen újra
 96     4|            az idegen.~- De igen! - felelt a helyparancsnoksági főhadnagy,
 97     4|             ahogy ő parancsolja! - felelt az öreg Riedl báró.~- Ő
 98     4|   összeszorította az ajkát, és nem felelt.~- Tudnunk kell, hogy kinek
 99     4|            Hebenstreit is.~- Nos - felelt a jakobinus -, ez ugyan
100     4|         Riedl báró.~- Annál jobb - felelt a jakobinus.~- Mindnyájunkat
101     4|       égett a házban!~Amire valaki felelt:~- Igen, de a medvék kiszabadultak,
102     4|           vagy?~- Szabad polgár! - felelt az idegen.~- Honnan jössz?~-
103     4|   Lamontague a nevem, testvérek! - felelt Martinovics. - Tudtam mai
104     4|           tudtam, már elmondtam! - felelt Hebenstreit.~- Most pedig
105     4|         válogatós az eszközeiben - felelt a szászvári apát. - Sokat
106     4|               Testvérek vagyunk! - felelt a két elbűvölten hallgató
107     4|       elutazna!~- Az lehetetlen! - felelt az apát, és köpönyeget vett
108     4|   szolgálatkészen.~- Rendben van - felelt a sárga bajuszú. - Az adatok
109     4|  kriptaajtót elevenen.~- Még nem - felelt suttogva Martinovics. -
110     4|         szabad polgár éjszakája! - felelt az ál-Mirabeau, és körömpróbáig
111     4|     testvér, bízni fogunk benned - felelt az apát.~A háziasszony elkapta
112     4|         haragszik.~- Akli bolond - felelt a miniszter. - Néha mérgében
113     4|        Forradalmat akar, felség! - felelt komoran a rendőrfőnök.~A
114     4|            polgáraim üldözésére! - felelt hevesen a császár. - Hisz
115     4|   jakobinusok csele nem sikerült - felelt a főrendőr -, mert közbelépett
116     4|            nem csinálok, felség! - felelt komoran Saurau.~- Hát miért
117     4|       hangja van, amilyent akar! - felelt a kötögető asszony, és nem
118     4|      Rendelkezésére állok önnek! - felelt Soitten kapitány, és a sarkantyúját
119     5|      rikkantásukra pedig rikkantás felelt. Tartott a tánc, a dal,
120     5|           úr?~- Nem a boltostól! - felelt foghegyről Bodó uram. -
121     5|               kérdezte.~- Én hát - felelt hetykén a törpe kondás.~-
122     5|               Már hogyne akarnék - felelt boldogan a kondás -, mikor
123     5|            ki?~- Akkor elviszik! - felelt Dócziné.~Egy darabig még
124     5|           baj?~Az apám egy szót se felelt. Látszólag minden figyelmét
125     5|           elszomorodott. Franciául felelt, de én megértettem.~- Önnek
126     5|      gondolkodás után.~- Dócziné - felelt az apám.~Erre elcsendesedtek.
127     5|        nagy pap sem volt lusta, és felelt a táblabírónak a maga nyers,
128     5|          éppen Horatiusban minap - felelt az egykori táblabíró. -
129     5|             hogy legyen békesség - felelt K. F.~ ~...Ezenközben a