Part
1 1| Kutyaharapástól lett a szenátor úr nyomorék. Azóta mindig kutyát
2 1| Hát még a Szaniszló király úr pecsétjét hogyne lehetne
3 1| utolsó lakatot is.~- Vadász úr, nyitva a láda! - mondta
4 1| rajta valami nyoma. Egy nagy úr dobhatta oda a koldusdiáknak,
5 2| 1.~DOBZSE ÚR ÉS HÁZA TÁJA~- A király
6 2| jó uram, Szerémi György úr:~- Deák, a rongyos gúnyád
7 2| a kisfiú a követnek: az úr is kicsiny korában igen
8 2| mellettem guthi Országh Ferenc úr, aki a végeknek volt a bánja,
9 2| és uram, Szerémi György úr egy rocska vízzel öntött
10 2| lépcsőjére. A világhatalmú nagy úr, olyan koronás köntösben,
11 2| tallérját. Hát persze, a lengyel úr nem veszteni jött Bécsbe.~
12 2| a disznót.~Balbi prépost úr azonban hiába verte az apródokat
13 2| módja szerint.~Balbi prépost úr egy napon csak kiadja a
14 2| van - felelt Balbi prépost úr.~A magyarok kerek, fekete
15 2| elmaradozott mögöttük, a prépost úr is jól kiveszekedte magát
16 2| Brandenburgi György őrgróf úr, a királyi palota főrendezője
17 2| ravaszsággal az egri püspök úr -, de azért kellő engedelemmel
18 2| kísérendni királynéját.~Az egri úr azonban nem engedett, makacskodva
19 2| More Fülöp pécsi püspök úr számadójával.~Uram, királyom
20 2| törököket. Menjen a fővezér úr maga, ha több törököt akar
21 2| Azoknak parancsoljon az érsek úr! - kiabált vissza Pekri
22 2| volt Thurzó kincstárnok úr barátsága révén.~- Talán
23 2| nincs a királyról!~- Püspök úr, velünk tarthat - felelt
24 2| tót király?~A jó püspök úr annyit tudott, hogy Zápolyának
25 3| rózsaszínű nyakkal.)~- Az ezredes úr megörül majd, ha hírét veszi,
26 3| hadnagy.~- Legalább az ezredes úr volna itthon! - sóhajtott
27 3| elszállítandó Detrekőről.~- Tábornok úr ismer engem - kezdte az
28 3| Lemondok az eskortról, tábornok úr, itt csak baj volna nekem,
29 3| asszonynak ismer engem, tábornok úr, akit cserélgetni lehet?
30 3| grófnő... A brigadéros úr küldött az ön őrizetére,
31 3| őket a sodrófával. A főbíró úr csak nagy nehezen tudta
32 3| város biztonsága. Magiszter úr pedig olyan könnyedén jár-kel
33 3| főbíró hallgatott.~Hej, nagy úr volt akkor a késmárki főbíró!
34 3| fáradságát.~- Jöjjön az ifjú úr - felelt az öreg katona,
35 4| és egy hajlott hátú öreg úr lép a szobába, aki az udvari
36 4| Nem baj az, professzor úr - nevetett kedélyesen a
37 4| még mindig a régi, tanár úr, sima nyelvvel, hideg szívvel
38 4| Gotthardi felé.~- Kegyelmes úr, a ruhák lehetnek újak,
39 4| eltréfálkozni. Halljuk, tanácsos úr! Mert a császár ennek is
40 4| Oroszlánban.~A kegyelmes úr még mindég nevetve szedegette
41 4| annyit, kedves tanácsos úr, fogadja szerencsekívánataimat.
42 4| Martinovicsot:~- A tanácsos úr itt megáll, és csendesen
43 4| nagyságos Gyurkovics tanár úr, hagyjuk talán máskorra
44 4| Grácia, nagyságos tanár úr! Én uram és parancsolom,
45 4| Társaságában.~- Köszönöm, tanár úr, nem fogadom el! - felelt
46 4| tisztelgett.~- Pardon, tanácsos úr! - mondta katonásan.~Elparancsolta
47 4| Ignác.~- Pardon, kapitány úr, az ijedelemért, amelyet
48 4| Türelmet kérek, tanácsos úr.~Martinovics Ignác ebben
49 4| kezével.~- Nos, tanácsos úr, talán az örök ifjúság cseppjeit
50 4| csak Goethe János Farkas úr fogja föltalálni, felség,
51 4| szalagot majd a tanácsos úr segítségével veszem föl.~
52 4| termetű férfiú volt Pilleau úr, aki állandóan hófehér vászonsapkát
53 4| tovább utazzanak.~Pilleau úr nem szerette azokat az utazókat,
54 4| sem melegedett fel Pilleau úr irányában, ha az utas a
55 4| lássék jelentőségük), Pilleau úr nem törődött tovább vendégével.
56 4| érintették ilyenkor Pilleau úr kíváncsiságát. Unatkozó
57 4| sötét udvaron, és Pilleau úr füléhez hajolva, halkan
58 4| röviden az idegen.~Pilleau úr még egyszer tetőtől talpig
59 4| erőteljesen megfogta Pilleau úr karját.~- Ne fecsegjen annyit,
60 4| volna a fájdalomtól. Pilleau úr azonban mosolygott csupán,
61 4| megingott a levegőben. Pilleau úr szinte magánkívül ugrott
62 4| utazóból, anélkül hogy Pilleau úr kaput nyitott volna előtte,
63 4| 5.~AZ APÁT ÚR MEGJELENIK~A titkos szoba
64 4| pillanat lehetett, kedves tanár úr. Mindnyájan sajnálhatjuk,
65 4| ebben az időben az apát úr lakott egy földszinti szobácskában,
66 4| teljes hosszúságában.~Az apát úr tanácstalanul állott egy
67 4| ledobta magáról, az apát úr könyvekkel megrakott szobácskája
68 4| fokozatosan tüzesedett ki az apát úr szavaira. Előbb könnybe
69 4| Livinska elkapta az apát úr kezét, és megcsókolta. Aztán
70 4| Valóban egy öreg kegyelmes úr lakott e palotában, aki
71 4| hazaballagtak, legfeljebb Laczkovics úr, az obsit nélküli Gréven-huszárkapitány
72 4| generális. És ez a kegyelmes úr volt, akinek estélyein ő
73 4| mindig jelenni.~A kegyelmes úr nevénél és rendjeleinél,
74 4| foglyokkal. A kegyelmes úr általában már nem csinált
75 4| uradalmi fiskussal. A kegyelmes úr, bár tömérdek pénz felett
76 4| egész, hiszen a kegyelmes úr nem játszik pénzben. (Vajon
77 4| kerekedik egykor a kegyelmes úr tréfás bonjaiból?)~A fiatal
78 4| volt, amely a kegyelmes úr palotáját megtöltötte vendégekkel.
79 4| álarcot!~- De generális úr, hogy tudja elrontani a
80 4| álarca alól az öreg kegyelmes úr, a házigazda arca tűnt elő.~
81 4| legveszedelmesebb, ha mosolyog.~- Saurau úr lehet veszedelmes, de a
82 4| asszony megragadta az apát úr karját.~- Martinovics, én
83 4| Ausztria!~A sárga nadrágos úr eleinte ijedten nézett a
84 4| ablakon.~- Barkó generális úr küldi Soitten kapitánynak! -
85 4| folyosóra.~- Hol van az az úr? - kérdi izgatottan.~- A
86 4| generálisok rétjére Kazinczy úr is, aki pedig amúgy istenigazában
87 4| legyőzött. Németh fiskus úr tudta, hogy mit csinál,
88 4| elvégezni a dolgot. Az érsek úr fején pásztorsüveg, és a
89 4| könnyeztek, még az öreg Gutfreund úr is számtalanszor köhögött
90 5| kigyulladt a tekintetes úr szép, aranygombos mentéje.
91 5| dobott parazsat a tekintetes úr mentéjére. A mente finom
92 5| legyintse. A tekintetes úr csendesen húzódott meg az
93 5| Rekty Balázs tekintetes úr farkasbőr bundája is. Bodó
94 5| kellett szenvednie.~- Az úr is a szabolcsi kompániából
95 5| óvakodjon erre járni az úr, mert betörik az oldalát.
96 5| megkergették. Be ne menjen az úr a faluba.~Szegény Bodó Sámuel
97 5| napjáig ellehet a nemzetes úr - mondogatta, ha Bodó Sámuel
98 5| Honnan hozta ezt, tekintetes úr?~- Nem a boltostól! - felelt
99 5| Ezt tessék, tekintetes úr - figyelmeztette Dócziné
100 5| mennek a temérdek koronás úr mellett. Hogyan jutna eszébe
101 5| János hozta. A tekintetes úr a veteményeskertjében ült
102 5| Rudnyánszky Gyula szerkesztő úr rendelte meg a cigánynál
103 5| alatt, és Santrock karnagy úr jeladására rágyújtott arra
104 5| Ifjú, könnyelmű gróf úr, aki először mutatkozik
105 5| csak Hock főtisztelendő úr, ez a végzetszerű jós fogja
106 5| a Vígszínházban. Hatvany úr Kertbeny Károly Mária viselt
107 5| holnapi cikket. Hatvany úr autójába fogat, és fuvarozza
108 5| korteskedéstől felhevült vidéki úr, aki most olyan nagyon igyekszik
109 5| az urat és ispánt, az új úr és az új ispán kedvéért?~...
|