Part

  1     4|      hajlandóságom is vagyon.~- Kedves Martinovics professzor uram, ön ismét
  2     4|                tud megváltozni. Kedves Martinovics, beszéljünk tehát egymással
  3     4|         elfogadni! - felelt meghajolva Martinovics.~- Látom, hogy újra valamely
  4     4|                 végre! - sóhajtott föl Martinovics, mely sóhajtás nem kerülte
  5     4|           ezért nem ismert meg, kedves Martinovics, hisz ön sohasem látott
  6     4|                a ma érkezett levélben?~Martinovics észrevette az asztalon heverő
  7     4|             magával. - Halljuk, kedves Martinovics: mit is mond e levél a magyar
  8     4|            császár ennek is kinevezte.~Martinovics könnyedén elpirult. Tehát
  9     4|         világért sem engedte meg, hogy Martinovics a folyosóra kísérje. Persze
 10     4|                ajkát csókra nyújtotta. Martinovics hűvösen megcsókolta az asszony
 11     4|           hiába vár, hogy reá leüljél!~Martinovics leült a zsámolyra. Az asszony
 12     4|              el ebben az időben, páter Martinovics?~A barna, kicsinyt őszülő
 13     4|              és tetszelegve állott meg Martinovics előtt.~- Ismered ezt a sapkát,
 14     4|            Ignác? Ez a jakobinussapka!~Martinovics ijedt mozdulatot tett.~-
 15     4|             részéről! - felelt komoran Martinovics. - A forradalom még nem
 16     4|              megláthatjuk.~- Te félsz, Martinovics! - kiáltott föl félig csodálkozva,
 17     4|             zászlóként lobogtatott meg Martinovics felé, midőn a szobába lépett.~-
 18     4|             mély, férfias hangon, hogy Martinovics önkéntelenül elmosolyodott.~-
 19     4|             kíváncsi vagyok - mormogta Martinovics. - Habár lehetséges minden!
 20     4|            forradalom kiüt a Grabenen.~Martinovics nyugodtan felemelkedett
 21     4|        nekitüzesedett arccal hallgatta Martinovics szavait. Aztán hideg, metsző
 22     4|         fölkiáltott:~- Én itt maradok, Martinovics! Tégy, amit jónak látsz!
 23     4|             most menj a császár elébe.~Martinovics kezet csókolt az asszonynak.
 24     4|               és gúnyosan kiáltotta:~- Martinovics, tiszteltetem Leopoldust!~-
 25     4|              Livinska a férfiú fülébe.~Martinovics szinte megkönnyebbülten
 26     4|               a tudományok elpihentek, Martinovics a hárfát vette a kezébe,
 27     4|        cárnőhöz utazott Pétervárra, és Martinovics nagyon habozott, vajon ne
 28     4|              sem. A féktelen becsvágyú Martinovics mindinkább elkeseredett
 29     4|               jókor - felelt cinikusan Martinovics -, amikor a forradalom elsöpri
 30     4|                a kerti kapuig kísérte.~Martinovics hideg arccal, de dobogó
 31     4|           észrevenni kegyeskedik.~Mire Martinovics észrevette volna, már egyedül
 32     4|              tollas süveg van a fején.~Martinovics még ha nem is tudta volna,
 33     4|              széles aranylánc függött.~Martinovics erre térdre borult az uralkodó
 34     4|            szemével figyelmesen nézett Martinovics arcába.~- Ön az új udvari
 35     4|      kegyelméből, mától fogva - felelt Martinovics, és csendesen a császár
 36     4|               szempár összevillant, és Martinovics Ignác ebben a percben megérezte,
 37     4|            Dicső dolog! - kiáltott fel Martinovics. - A század, amelynek vége
 38     4|          felelt a császár, és erősen a Martinovics szemébe nézett. - A franciák
 39     4|               felelt hideg nyugalommal Martinovics. - És nem zárkóztam el e
 40     4|                amit utólag meggondolt.~Martinovics már térdre ereszkedett,
 41     4|            valótlanságot tartalmaznak.~Martinovics nem emelte fel mindjárt
 42     4|          flórenci levelek hazudnak, de Martinovics soha, sohasem fog hazudni!~
 43     4|              mondta tiszteletteljesen.~Martinovics kilépett a kapun. Odakünn
 44     4|            ismertetését! - szólt közbe Martinovics.~Gyurkovics Ferenc, a pesti
 45     4|              híreimet közölni - mondta Martinovics, és fél karjával átölelte
 46     4|               pompás hírek! - biztatta Martinovics a zordon kapitányt. - Leopoldusnak
 47     4|            véleménye van a császárnak?~Martinovics szelíden mosolygott.~- Őfelségének
 48     4|                 nemes barátom - felelt Martinovics csendesítő hangon. - A császár
 49     4|           minden rendben lesz - felelt Martinovics, és szeretetre méltóan simogatta
 50     4|      közéletben, mint a társadalomban!~Martinovics széles gesztussal ölelte
 51     4|               velem egyenlővé lesznek.~Martinovics csöndesen hallgatta végig
 52     4|                nyaktilóra.~- Köszönöm, Martinovics! - mondta a szelíd Hajnóczy. -
 53     4|       semmiféle hivatalt a császártól, Martinovics?~- Valóban, erre nem gondoltam!~
 54     4|         fogadom el! - felelt csendesen Martinovics.~- Balga férfiú! - kiáltott
 55     4|               ismered ezt az országot, Martinovics, nem hallod a szívek dobbanását,
 56     4|       fölvirradt egy új hajnalhasadás. Martinovics, ennek a nemzetnek a megváltása
 57     4|            egész életemet feláldoztam. Martinovics Ignác, a kátét, amelybe
 58     4|        elfogadom a testálását! - felel Martinovics, és kezét nyújtotta az öreg
 59     4|              és a társaság szabályait.~Martinovics már magára öltötte bő köpönyegét,
 60     4|               kiáltott fel meglepetten Martinovics, és a nő keze után nyúlt.~
 61     4|          futott el a sötét éjszakában.~Martinovics egy pillanatig habozott,
 62     4|             kiáltotta egy kemény hang.~Martinovics nyugodtan megállott, és
 63     4|                   Ki vagy? - kérdezte.~Martinovics felelet helyett széttárta
 64     4|            legényeket a fogoly mellől. Martinovics pedig sietve folytatta útját
 65     4|             szögletes kalapjában kilép Martinovics Ignác.~- Pardon, kapitány
 66     4|               járhat-kelhet nyugodtan!~Martinovics finoman mosolygott.~- Ne
 67     4|           Türelmet kérek, tanácsos úr.~Martinovics Ignác ebben az időben már
 68     4|         felséged birodalmában - felelt Martinovics. - Ez éppen olyan járvány
 69     4|          jelentését a kabinetirodának.~Martinovics meghajolt, de nem mozdult
 70     4|      dragonérja alatt kellett áthúzni. Martinovics lábujjhegyre emelkedve foglalatoskodott
 71     4|            ellenszenvével.~- Felség...~Martinovics ajkába harapott, és elsápadt.
 72     4|               császár kegyesen intett, Martinovics térdre ereszkedve megérintette
 73     4|       megcsipkedték vagy megcsókolták. Martinovics mind a kettőből kapott,
 74     4|            kiáltott fel rosszat sejtve Martinovics. - Engem keres?~- Önt keresem,
 75     4|               sem jött hang a torkára. Martinovics ugrott föl elsőnek.~- Nemde
 76     4|           Megyek a Burgba! - kiáltotta Martinovics, és talpra ugrott.~Fölkapta
 77     4|            Jöjj vissza friss hírekkel!~Martinovics erre már nem felelt.~ ~Hajnalfelé
 78     4|                jakobinus klub főnöknek Martinovics Ignácot, a szászvári apátot
 79     4|         meglepetten nézett egymásra.~- Martinovics a császár kéme! - mormogta
 80     4|             nevem, testvérek! - felelt Martinovics. - Tudtam mai szakmánytokról
 81     4|             behatolt a pinceablakokon.~Martinovics csuromvizesen ért lakására.
 82     4|           szobácskája vízben úszott.~- Martinovics, tudom, hogy el szándékozik
 83     4|              utazzak én el? - kérdezte Martinovics nyugodtan mosolyogva. -
 84     4|          adatok megegyeznek.~Déltájban Martinovics Ignác, a szászvári apát
 85     4|           továbbra nem veszik igénybe. Martinovics meghajtotta magát, és eltávozott.
 86     4|           vagyok felindulva! - felelte Martinovics.~Az öreg uracska félig szemrehányóan,
 87     4|              Még nem - felelt suttogva Martinovics. - Holnap indulok Magyarországba.~
 88     4|    hálószobában. Álarcát levetette, és Martinovics apát lobogó szeme világított
 89     4|                 nagyon köszönöm önnek, Martinovics, hogy megengedte a hallgatózást!
 90     4|            apát kezét, és megcsókolta.~Martinovics magához vonta a grófnét,
 91     4|               a karos gyertyatartóval.~Martinovics kilépett a keskeny sikátorba,
 92     4|                intett.~- Ön nem tudná, Martinovics, hogy a politikai rendőrség
 93     4|                kérdezek öntől valamit, Martinovics. Nem emlékszik, hogy valaki
 94     4|            régen elfelejtettem akarni, Martinovics - mondta egykedvűen. - Énbennem
 95     4|          közelebb!~- Elutazom - mondta Martinovics.~- Azt helyesen teszi. Barkó
 96     4|             kopogása sem hangzott már, Martinovics még mindig bánatosan nézett
 97     4|               Livinska! - kiáltott föl Martinovics a köpönyeges, széles kalapú,
 98     4|             kiáltott föl türelmetlenül Martinovics. - Már mindenki tudja Bécsben,
 99     4|                van az egész rendőrség.~Martinovics legyintett.~- Saurau nagyon
100     4|        balvégzetem! - kiáltott hevesen Martinovics. - Távozz tőlem, sötét csillag!
101     4|        megragadta az apát úr karját.~- Martinovics, én hiszek az álmokban,
102     4|          szobájában Livinskát találta.~Martinovics halotthalványan, kétségbeesve
103     4|                 Ments meg! - kiáltotta Martinovics, és halálos ijedelem ült
104     4|            villant elő.~- Íme, itt van Martinovics, a szászvári apát! - kiáltotta
105     4|           nemzeteket nemesít nevével. ~Martinovics felemelkedett az ágyról,
106     4|            napon híre futamodott, hogy Martinovics apátot a tabáni templomban
107     4| katona-plébános, Bonefini, közrefogják Martinovics Ignácot, és az érsek elé
108     4|           Valaki hangosan felkiáltott. Martinovics volt. Elájult és összeesett.