Part

   1     1|          tetejéről. - Addig huzakodtatok az adóval, amíg a jó Szaniszló
   2     1|                 és vidrasüvegében szinte az egész világot ellátta már
   3     1|               szepességi vászonból kapta az első ruhácskáját. Azért
   4     1|                 nélkül híresztelte, hogy az összes mennybéli szenteket
   5     1|                  aki a kisujjában hordta az összes törvényeket.~Krisztus
   6     1|                 széles bőrövet, amelyben az arany- és ezüstpénzt hordta
   7     1|               fújt, amikor végre leoldta az övet, és a feleségének nyújtotta.~-
   8     1|                     De hát mit csináljon az ember, ha már ezt hozza
   9     1|                város leányai közül, amíg az esztendei adót be nem fizetjük
  10     1|         pénztárba. Akkor visszakaphatjuk az ott levő leányainkat, de
  11     1|                legértékesebb portékájára az adók biztosítására. Egy
  12     1|           találta legértékesebbnek, akik az oltártól tértek vissza.
  13     1|             király vitézei lesben álltak az esküvő alatt a templom kapujánál,
  14     1|             aranyos pecsétet akasztottak az újdonsült menyecskék derekára.
  15     1|                  a zálogot. Egy év múlva az adófizető bizottság Krakkóban
  16     1|                 helyeslőleg bólintottak. Az öreg Gábriel Péter (a híres
  17     1|                  csendesen közbeszólt:~- Az én nagyanyám egész életében
  18     1|              sihederkoromban. Csak éppen az aranypecsétet kellett hordania
  19     1|               derekán. Annak a pecsétnek az épségétől függött, hogy
  20     1|                  hogy fizet-e adót abban az esztendőben Késmárk. Az
  21     1|                  az esztendőben Késmárk. Az öreg Ulászló király integette
  22     1|                késmárki adóm bánja meg!" Az öreganyám úgy emlékezett,
  23     1|             fejét rázogatta. Fabriczius, az esperes, kivörösödött arccal
  24     1|                fogva azt a pernahajdert?~Az öreg Gábriel Péter vállat
  25     1|               híres bíró sírköve fölött. Az van a vörös márványra vésve,
  26     1|                 esze és jótevője volt.~- Az akasztófáravaló! - morgott
  27     1|               akasztófáravaló! - morgott az esperes, a polgárok pedig
  28     1|                   hejnye!" - mondogatták az öregemberek.~- Hisz már
  29     1|       háromkirályok napjára volt kitűzve az esküvője Budeusz Annával,
  30     1|                   Egyébről sem beszéltek az emberek, mint az adófizetés
  31     1|               beszéltek az emberek, mint az adófizetés körül beálló
  32     1|            Krakkónak a Szepesség helyett az adót.~Délután három lótól
  33     1|               Lőcséről Cornidesz Mátyás, az ottani főbíró, és a saját
  34     1|            Friderika! Mert, szerencsére, az ő esküvője lesz az első
  35     1|          szerencsére, az ő esküvője lesz az első az új esztendőben.~-
  36     1|                  ő esküvője lesz az első az új esztendőben.~- Lőcsének
  37     1|                    Hiába, Lőcsére mindig az asszonyok vigyáztak. Asszonyszoknya
  38     1|              takácsának háza előtt.~- Mi az? - ugrott fel Parka János. -
  39     1|                  és a körmével levakarta az ólomkarikás üvegről a téli
  40     1|         kiáltotta a takács, és zörgetett az ablakon.~A tölgyfaajtó,
  41     1|                   A tölgyfaajtó, amelyre az inges Jézuskát faragtatta
  42     1|                 és Fabriczius esperessel az élen, egy csomó polgár lépett
  43     1|           vőlegénye karjába kapaszkodik. Az öregasszony arcán sűrűn
  44     1|                  folydogálnak a könnyek, az Anna gömbölyű mellét is
  45     1|                 Késmárk eszéhez - kezdte az özvegy Budeuszné -, hogy
  46     1|              engedem! - felelt harciasan az özvegyasszony.~- Én kardot
  47     1|                 a boroskancsót láthatták az asztalon. - A királlyal
  48     1|                  takácsnak a lábában van az esze meg az ereje, amivel
  49     1|                  lábában van az esze meg az ereje, amivel a szövőgépet
  50     1|                 most jutott volna valami az eszébe. - Különben mit rontjátok
  51     1|                 szakállas polgárok, akik az ördögnek sem kelletek, nemhogy
  52     1|                selyemköntöst viselni, és az aranypecsétet hűséggel megőrizni?~
  53     1|                  hangon. - A leányom még az enyém! Krakkóba fog menni,
  54     1|                 kitisztultak a szobából. Az urak ismét helyet foglaltak
  55     1|               tizenhat hajadon-asszonyt. Az újdonsült menyecskék, amint
  56     1|              amikor a szepesiek elhozzák az adójukat, cserében a leány-asszonyokért.~
  57     1|              jobban nem biztosíthatta be az adóját. Mind a tizenhat
  58     1|                 azzal, hogyan hajtják be az adókat a kapitányai. Behajtották
  59     1|              kapitányai. Behajtották azt az ottani atyafiak, apák, férjek,
  60     1|              királyi vitéz kísérte, mint az aranyat, bort vagy puskaport
  61     1|          kelletlen volta őrzi meg. Pedig az ördög bújjék bele, a csúnya
  62     1|                  a szenátor gondolkozzon az egész város helyett.~Parkának
  63     1|                  a gusztusa Szaniszlónak az újmódi adófizetéstől! Most
  64     1|             félteném a késmárki zálogot.~Az udvaron tövestül kivágott
  65     1|  ünnepélyességgel leszedték a pecséteket az ajtóról, ahol a leányok
  66     1|              citerahangot. Akkor hallják az asszonyok, leányok, ha nagyon
  67     1|            csendesen a dupla Veronika. - Az után a zene után elmennek
  68     1|                után a zene után elmennek az egészséges lányok is.~Kozsnyiczki
  69     1|            bepecsételjük! Ismerem én már az effélét. Hajdanában, mikor
  70     1|              háznép szerteszéjjel futott az eltűnt leányasszony keresésére.
  71     1|                  kiáltott:~- Érintetlen! Az a bolond holdvilág volt
  72     1|                  a bolond holdvilág volt az oka mindennek!~A vén hadnagy
  73     1|           burkolt leányasszonyoknak csak az orra piroslott ki a kendőkből.~ ~
  74     1|             aludt a jó király!)~- No, mi az? Tűz van? - kérdezte, mialatt
  75     1|      szepességiek záloga. Odalenn állnak az udvaron. Hová csukjam őket?~
  76     1|                  csukjam őket?~Szaniszló az ablakhoz tolatta öblös karosszékét,
  77     1|          csendesen elmosolyodott, amikor az udvarra pillantott.~- Nono -
  78     1|                     nem is mond bolondot az a régi törvény. Nini, van
  79     1|        széttépték a medvék. Csupa unalom az életem. Hát csak hagyd őket
  80     1|                  aztán magam vigyázhatok az adóimra!~~
  81     1|                 harminc esztendeig járta az országutakat. Ismert minden
  82     1|               járhatatlanokká nem váltak az utak a Kárpátban (Krakkó
  83     1|                  csupán. Morgott valamit az ökörbőrnek, amelyből mellényét
  84     1|                 csak sehogyan sem hiszek az asszonyfélének, amíg a kocsiúton
  85     1|              kulcslyukon szoktak bejutni az asszonyi szívekbe, ha eresztik
  86     1|                 Majd én megvizsgálom ezt az ügyet. Az én eszemen ugyan
  87     1|               megvizsgálom ezt az ügyet. Az én eszemen ugyan nem jár
  88     1|                  óvatossággal pislant be az aranybrokát függönyök mögé.
  89     1|                 derekán egy bőröv. Abban az övben hordták Európa összes
  90     1|             előtt Lőcsén Zsigmond király az udvari bolondjához.~Egy
  91     1|                  másik meg meghízott. De az aranypecsét a Szaniszló
  92     1|       nőszemélyek. Csendesen odahúzódott az oroszlánkarmokon nyugvó
  93     1|                hogy Kornádi uram nemcsak az esküvőket, de a temetéseket
  94     1|                számon tartja! Ott voltam az első urad temetésén, a második
  95     1|         esküvőjén. Nem való vagy te ide, az egynapos hajadonasszonyok
  96     1|                   nagyon is mélyen hajol az oltárterítő fölé, s halovány
  97     1|              volna egy árnyalattal, mint az előbb volt. Nini, a két
  98     1|                 takács atyafiságban volt az egész Szepességgel. Szegről-végre
  99     1|             villog, mint egy drágakő, és az orra cimpái szinte reszketnek. "
 100     1|        reszketnek. "Ennek is hosszú lesz az esztendő" - dörmögte magában
 101     1|                rebegte elfulladva -, tán az uram üzent valamit?...~A
 102     1|                    hogy nem érdemlem meg az imádságát érettem, még a
 103     1|               volna el. Haragosan bökött az ujjával Szaniszló király
 104     1|               seprővel kergetnek Lublóig az udvari pecérek.~- Aztán? -
 105     1|                  magát észre, hogy izzad az üstöké a süveg alatt.~-
 106     1|                 töltöttem el becsülettel az életemet? Azért?~A leányasszony
 107     1|               káromkodott, mint még soha az életében. A halovány leányasszony
 108     1|                 Kornádi bácsiért... Hogy az üzlet jól sikerüljön.~-
 109     1|             sikerüljön.~- Nono - morgott az öreg. - Az üzlet nagyon
 110     1|                Nono - morgott az öreg. - Az üzlet nagyon meggyengült...
 111     1|                 ott a bundák közé, ha... Az ördög vigye el, hát miért
 112     1|          elszöktetni addig, amíg letelik az esztendő? - dörmögte.~~
 113     1|                                  ESTI ÚT~Az esztendő fordult, még Krakkóban
 114     1|             tallérokat végigharapdáltam. Az idén csupa jó pénzt hoztak
 115     1|              lecsüngő bajuszát húzogatta az ujjaival, és egyik lábáról
 116     1|             melyik hadnagyom szerette el az adómat?~Soltyk gróf vállat
 117     1|                  csak hallomásból ismeri az asszonyokat. Hanem kínpadra
 118     1|           Krisztus takácsáról vallottak. Az legyeskedett a zálog körül.~-
 119     1|                  Parka szenátor uramnak. Az majd eligazítja a dolgot.
 120     1|                volt. De ő is csak ember. Az éjjel álommal lepte meg,
 121     1|             Lublóra - mondta a főbíró. - Az adónk itt maradt, a leányunkat
 122     1|                szenátor sóhajtott:~- Hát az én keresztlányom, a kis
 123     1|           Budeusz Anna, talán megéri ezt az én szürke fejemet? Dehogyis
 124     1|                ugrom, ahol a leggyorsabb az ár. Azt fogom csinálni,
 125     1|              Prihoda, a lublói főbíró.~- Az nehéz lenne. Majd én csak
 126     1|             Vöröstoronynál.~- Majd iszom az egészségedre!~A lublói szán
 127     1|                   ahol a határon átkelők az éjszakát szokták tölteni.
 128     1|                   Csillogó szemmel nézte az is a mentéket. Azzal beszédbe
 129     1|             régit pedig elfelejtettem.~- Az sem baj. Három leányasszonyt
 130     1|               katona hajtott. Parka uram az utat mutatta. Már leszakadt
 131     1|              utat mutatta. Már leszakadt az este, mikor a Vöröstorony
 132     1|                 A katona egyet sóhajtott az ólomkarikás ablak felé,
 133     1|               közelben hangzott fel újra az üvöltés, a zsoldos visszafordult
 134     1|                  a zsoldos visszafordult az ülésben.~- Legalább azt
 135     1|                 hevesen végig a lovakon.~Az üvöltés lassan-lassan elmaradozott
 136     1|                 a takácsot elhagyogatták az asszonyok. De hát nem lehetséges-e,
 137     1|       le-lepislantott a tutajosokra vagy az utazó kereskedőre egy-egy
 138     1|            Dunajec völgyében helyezte el az üresen maradott Giskra-várban.
 139     1|          Giskra-várban, ha arrafelé vitt az útja a lengyelországi vásárokra.~
 140     1|            mindig találhatott melegséget az elhagyott várban...~- Hejnye,
 141     1|             szinte szikrázó fénnyel járt az acélszürke égboltozaton,
 142     1|        fejcsóválva a középkori katona.~- Az a fődolog, hogy bennünket
 143     1|              kedves német menyecske volt az az asszony. A vége az volt,
 144     1|                  német menyecske volt az az asszony. A vége az volt,
 145     1|               volt az az asszony. A vége az volt, hogy Kornádi széket
 146     1|                 meg buzogányt fogtam rá. Az asszony miatt... Később
 147     1|                  király nem engedi, mint az elődje, hogy a szepességiek
 148     1|                 lányokkal kereskedjenek. Az én nagyapám még Isztambulba
 149     1|                  zsoldos.~- De itt marad az én deres fejem!~Aztán mégiscsak
 150     1|              holdat, amint a mély kútból az udvar közepén kimászott.~-
 151     1|           zsoldos szaglálódva járt körül az árkádos folyosón, bedugta
 152     1|              ablakon, sorban próbálgatta az ajtókat. Szinte világított
 153     1|           azonban több szerencséje volt. Az első emelet nyitott folyosóján
 154     1|                 ruhadarabokat csörgetett az éjféli szél.~- Asszonyruhák! -
 155     1|                Ezer közül is megismerném az ő vásznát. Hejnye, a vén
 156     1|           koponyájával nekivetette magát az ajtónak. A szenátor elképedve
 157     1|         vaspöröllyel. Recsegett-ropogott az ajtó - odabévülről pedig
 158     1|               zsoldos rettenetes fejével az ajtónak rohant, és a tölgyfa
 159     1|             fényességével megvilágította az erkélyt. Oda menekült a
 160     1|            menekült a három leányasszony az éjféli támadás elől. Egy
 161     1|    kétségbeesetten felkiáltott:~- Inkább az ördög maga jött volna helyetted!~
 162     1|                  félretolta Parka uramat az útjából. - Bolondnak néztek
 163     1|             Tőlem ne féljetek.~Veronika (az özvegyasszony) volt a leányasszonyok
 164     1|             hóhér!~A katona megsimogatta az asszony nyakát.~- Vágja
 165     1|                  asszony nyakát.~- Vágja az öreganyjáét! - zörgött. -
 166     1|          öreganyjáét! - zörgött. - Félre az útból, szenátor uram! Itt
 167     1|                  katona vagyok. Ma ebben az országban vagyok, holnap
 168     1|                  Úgyis felakasztom magam az éhségtől, ha a királyok
 169     1|       leányasszonyok összesúgtak odakünn az erkélyen, aztán a Veronika
 170     1|            pengetése mellett énekelt, és az a nóta olyan szomorú volt,
 171     1|             anélkül hogy a hallgató vagy az éneklő megunta volna. Ott
 172     1|              hadnagytól, aki ezt a nótát az ablaka alatt énekelte. Addig
 173     1|             hóhér pallosa elől. Eltörött az aranypecsét az övén.~Gábriel
 174     1|                  Eltörött az aranypecsét az övén.~Gábriel Veronika (
 175     1|                  övén.~Gábriel Veronika (az özvegyasszony) mindenféle
 176     1|                  névtelen zsoldos katona az esztendős koplalás után
 177     1|             leányasszonyokkal enyelgett. Az arca, mely megérkezésekor
 178     1|    megérkezésekor rozsdabarna volt, mint az őszi erdő, lassanként tüzespirossá
 179     1|                 bort és pálinkát főzött. Az apjánál, a híres bélai borovicskafőzőnél
 180     1|         megtanulta azoknak a pálinkáknak az elkészítését, amelyekhez
 181     1|                És ha a kezét kinyújtotta az álomkép után - az álom valóra
 182     1|            kinyújtotta az álomkép után - az álom valóra vált.~- Az ördög
 183     1|                   az álom valóra vált.~- Az ördög hitte volna, hogy
 184     1|              elől, a játék vége rendesen az volt, hogy Parka uram térdre
 185     1|             hiszen egyedül nem is ízlene az ital.~A szenátor, aki józan
 186     1|              azokat a nótákat, amelyeket az hosszú vándorlásában mindenfelé
 187     1|             megmutatta a fehér fogait.~- Az éléskamránkat valaki kiürítette.
 188     1|                  A katona megcsördítette az ostort, hanem a leányasszonyok
 189     1|                 Szisszenés nélkül tűrték az ostorcsapásokat, a vér kiserkedt
 190     1|           megunta a dolgot, leeresztette az ostort.~- Helyes. Tehát
 191     1|                katona a földre köpött.~- Az ördögbe veletek! Legalább
 192     1|                ördögbe veletek! Legalább az orcátokat mostátok volna
 193     1|                 Veronika előrelépett, és az öklével a katona arcába
 194     1|                sietve megkötözte. Később az erkélyhez vonszolták, és
 195     1|                  hosszabb erőlködés után az erkélyről kivetették az
 196     1|                  az erkélyről kivetették az éjszakába az ordító zsoldost.
 197     1|                  kivetették az éjszakába az ordító zsoldost. A katona
 198     1|                 akkoriban még olyan volt az erkölcsük, hogy tudtak engedelmeskedni.~-
 199     1|             felelt szelíden és szomorúan az öreg szenátor -, én már
 200     1|                 A ZÖLD VADÁSZ~Hajdanában az volt a szokás, hogy a suszterinas
 201     1|                  érdemelték a kis inasok az ünnepet. A kádárnál hat
 202     1|                Palkó. Vándorútra indult.~Az öreg Zobrói útravalónak
 203     1|                  helyen kell megfordulni az igazi kovácsnak. Az első
 204     1|          megfordulni az igazi kovácsnak. Az első Bécs városa, ahol a
 205     1|         vándorlegényt.~Palkó megköszönte az útravalót, és úgy nekiindult
 206     1|             útravalót, és úgy nekiindult az országútnak, hogy estére
 207     1|             országútnak, hogy estére már az eperjesi tornyokat sem látta
 208     1|                 német szeget is ismerte. Az apró fejű olasz szegek recézett
 209     1|               körülnézett Bécs városában az ottani kovácsok között,
 210     1|               Megmutatta a kalapácsát, s az emberek munkát adtak neki.
 211     1|            patkolni kellett a patájukat.~Az eperjesi kovács aztán úgy
 212     1|              rendelkezik.~Kérdezősködött az útjában mindenfelé a zöld
 213     1|             járni.~Még egyszer végigment az országokon, amelyeket bejárt
 214     1|                   Már magyarul beszéltek az emberek körülötte, amikor
 215     1|                  Éppen azt álmodta, hogy az eperjesi kovács asztalánál
 216     1|                  a vállán fegyver, amint az erdőben vadászott.~- Miféle
 217     1|                elromlottak. Gyere velem.~Az erdőből a hegytetőre vezette
 218     1|                 nem vagyunk túl a bajon. Az éléskamra kulcsát is elvesztettem.
 219     1|               cseléd miatt. Éhes vagy?~- Az - felelt Palkó.~- Hát csak
 220     1|           munkának. Furfangos lakat volt az, nehezen engedett, Palkó
 221     1|               zárral. De csak kinyitotta az ajtót.~A kamra tele volt
 222     1|            ugrott erre Palkó. Hisz éppen az kellett neki legjobban.
 223     1|               bölcsőben ringatott.~- Hol az a láda? - kérdezte.~A zöld
 224     1|                nem volt életében. Mintha az ördögök szerkesztették volna
 225     1|                   De harmadnapra levette az utolsó lakatot is.~- Vadász
 226     1|              róla többet, mint azt, hogy az isten áldja meg.~- A zöld
 227     1|                vadász senki más - mondta az öreg kovács -, mint Mátyás,
 228     1|         Ilyenformán szokta megjutalmazni az ügyes iparoslegényeket.~~
 229     1|         esztendővel ezelőtt bebarangolta az országot. Ha rákerült a
 230     1|                vedlett.~Nagy király volt az a Mátyás. Fenékig ürítette
 231     1|               ürítette a kelyhét azoknak az élvezeteknek, amelyek a
 232     1|              kolduló vándor, változtatta az álruháit, mint egy színész. (
 233     1|             lenni. Bezzeg bámulták volna az útszéli csárdások, akik
 234     1|                elmondjunk mindent, abban az időben, amikor a király
 235     1|            egyetlen csizmadia lett volna az országban! De volt sok más
 236     1|              akkor is, mint mindig, mert az emberek - amin Gaál uram
 237     1|            szörnyen csodálkozott - abban az időben is lábbal jöttek
 238     1|              hogy nem volt jobbágy - már az apja megváltotta magát,
 239     1|                  kalapálta, folyton csak az járt a fejében, hogy ő jobb
 240     1|        csizmatalpra.~Hogyan lettek abban az időben a nemesek?~Elmentek
 241     1|               ütötte őket.~A másik módja az volt a dolognak, hogy Szárkodit,
 242     1|            végett, aztán nemesember lett az illető. De ez csak a külföldről
 243     1|                  illett, akik görnyedtek az arany alatt, amit a derekukon
 244     1|             éjszakán egyszer kopogtattak az ablakán.~A csizmadia felébredt,
 245     1|                  a hollószínű éjbe.~- Ki az ördög dörömbözik? - kérdezte
 246     1|               bízott, hogy egyszer eljön az igazi "diák".~Nem soká gondolkozott,
 247     1|      gondolkozott, nyomban ajtót nyitott az éjszakai vendég előtt, és
 248     1|                 vette a vendéget.~Bizony az éppen olyan volt, mint a
 249     1|             Ahány rongyos diákcsizma van az országban, mind énhozzám
 250     1|                nemes csizmadia sem ebben az országban. Éppen te legyél
 251     1|               országban. Éppen te legyél az első? A király vagy a királynak
 252     1|            megnézte a csizmát.~- Jó lesz az. Aztán ott legyen kend.
 253     1|                fölköltötte a gyerekeket, az asszonyokat, és így szólt
 254     1|         Összetörtek mindent a házban, és az öreg Gaál szelíden biztatta
 255     1|                  2.~A budai várban abban az időben még élet volt. Egy
 256     1|             valami rejtekajtón kisurrant az őrök és fegyveresek közül.
 257     1|               jár a király hajnalonként. Az udvari pletyka - akkor is
 258     1|          felkereste azt a népet, amelyet az éjszaka gyűjtött a kapuk
 259     1|                  amíg Budára szabad lesz az út. Szerette, módfelett
 260     1|                   Egy jó tréfáért elment az ország túlsó részébe is.
 261     1|                  csizmát viseljen. Abban az időben még takarékosabbak
 262     1|             rongyos csizmát. A csizmának az már mindegy, Gaál uramnak
 263     1|             csizmának nevezték. A szára, az zöld szattyánból volt, a
 264     1|                 ki tudja? A király talán az ország legrongyosabb csizmáját
 265     1|                  mert ugyancsak kifáradt az éjszakai utazásban. Hajnalodott.
 266     1|              hajnal volt. A fák, amelyek az erdőben komoly hallgatásban
 267     1|               Valahol patak csörgedezett az erdőben. Gaál hallotta a
 268     1|                 ezüstkígyócska szelné át az erdőt, úgy kanyargott a
 269     1|             Sámuel, mert azt hitte, hogy az álom folytatódik.~Pedig
 270     1|            tartson még ez a kedves álom.~Az a vitéz, akinek a piros
 271     1|           legalább legyen valami értelme az álomnak. Legalább jóllakik
 272     1|              mert más nem jutott eszébe.~Az aranyhímes ember eltűnt.
 273     1|                 a buji csizmadia, amikor az aranyhímes vitéz megkérdezte
 274     1|              lépett a szobába. Szép volt az istenadta, szebb teremtést
 275     1|               ennek a vége?~A vége pedig az lett, hogy hirtelen kürtrivalgás
 276     1|                 kürtrivalgás hallatszott az udvarról. A bájos hölgy
 277     1|                 rá a csizmadiára, amikor az javában álmodozott.~- Dehogyis
 278     1|           csizmadiára.~- Ki vagy te, aki az én csizmáimat hordod?~A
 279     1|                Gaál, a buji csizmadia.~- Az vagyok, deák.~- No, hát
 280     1|                  a királyságnak. Itt van az igazi király. Sohasem hittem
 281     2|             szemedet nyitva tartani ezen az éjszakán, Lajos deák - monda
 282     2|              Ulászló urunk megbízásából.~Az ablak tárva volt, szellő
 283     2|         mondanivalóira, jobban szerettem az ilyesmit a káplán úrra bízni.
 284     2|               szerint gorombáskodhattam.~Az éjszaka múlott, a folyosókon
 285     2|                 pádimentumot kopogtatták az alabárdosok, mintha azt
 286     2|                  alabárdosok, mintha azt az üreget keresnék, ahová a
 287     2|       kettőt-hármat - nem vagyok barátja az éjjeli harangozásnak, mert
 288     2|             holtak vagy haldoklók jutnak az eszembe. És ebben a percben
 289     2|                  meglátogatott bennünket az Úristen, amikor Anna de
 290     2|             király léptei közeledtek, és az én hátamon futkározott a
 291     2|              miféle nagy úrnak kell majd az éjszaka levelet írnom. A
 292     2|                 király a terembe lépett. Az orromat a kalamárisba dugtam.~-
 293     2|                királyra nézni, mert ezen az éjszakán szomorúbb volt,
 294     2|                magamét a káplánomtól, ha az írások nem lesznek rendben.
 295     2|              pulpitusról a földre szórta az írásokat, és reájuk taposott.~-
 296     2|               reájuk taposott.~- A fiam, az én Lajos fiam majd rendet
 297     2|               mind repül innen, mégpedig az ablakon keresztül, egyenesen
 298     2|                  itt a mihaszna életnek, az agárnyújtózkodásnak, a madárfüttyutánzásának,
 299     2|                mellett a palotában, amíg az udvari népek elmentek Budára
 300     2|                 amikor papucsos lábaival az iratcsomagokon taposott:~-
 301     2|       iratcsomagokon taposott:~- Ezekben az írásokban csupa hazugság
 302     2|          mindenki hazudik, aki írni tud. Az írást azért találták ki,
 303     2|              alatt a rókafejű embereket, az alattomos gazokat. Írhat
 304     2|                  bíbornok, Lang Máté ért az aranycsináláshoz, nem úgy,
 305     2|          aranycsináláshoz, nem úgy, mint az én Bakóczom, aki csak megenni
 306     2|                   aki csak megenni tudja az aranyakat, hogy a haskója
 307     2|     vadpecsenyének a színét, amely ebben az országban található? Egy
 308     2|  vaddisznócombért eladná étvágyasságában az összes Jagellókat; vagy
 309     2|            kamatot kínálok is neki, mint az uzsorásaimnak. Dobzse! Majd
 310     2|                 és félreállott a lábával az írásokról, amikor azokat
 311     2|                  éppen őrségváltás volt, az alabárdosok éjfél után már
 312     2|        bordézsmával, aminek én adtam meg az árát száraz kortyaimmal.~
 313     2|              amit mindig megtett, amikor az ellenségei ellen kitört.
 314     2|              ellenségei ellen kitört. De az imádság lepergett, és akkor
 315     2|                  palotámból?!~Nem mertem az írásaim szedegetéséről felemelni
 316     2|                  küszöbön hallatszottak. Az udvarmesterünk apja, a vén
 317     2|               ugyancsak jól végigsúrolva az ajtófélfát, hogy az véres
 318     2|         végigsúrolva az ajtófélfát, hogy az véres maradt utána.~- Uram,
 319     2|         behajtottam a nyakas székelyeken az ökördézsmát, amellyel a
 320     2|               vérbe került.~- Hol vannak az ökrök? - kiáltott fel hirtelen
 321     2|           felemelte a hangját:~- Vigyázz az ökrökre, te vén Buzlai,
 322     2|                 te vén Buzlai, mert azok az ökrök többé nem Dobzse Lászlóé,
 323     2|                  aki tudja, hogyan lehet az ökrökből aranyat csinálni;
 324     2|                 megeszik egy ökröt. Ezek az ökrök a fiamé, a királyfié,
 325     2|             királyné kápolnájának, égett az éji mécses, amelyet X. Leó
 326     2|                  és kiemelte a gyermeket az ágyból, aki itt tisztára
 327     2|                aludt, hogy melege legyen az éj hűvösségében. A király
 328     2|             visító gyermek száját.~- Ezé az ökörcsorda, hékás, Buzlai!
 329     2|            kaphatok a vendégségben, ahol az asztal végén is zászlósurak
 330     2|                  méreget - nem javult ez az ember semmit azóta se, mióta
 331     2|               Dobzse Lászlónak csúfolni. Az ördög győzi a juhos kását!
 332     2|                szerencsével, és mindjárt az első este az asztal végén
 333     2|                 és mindjárt az első este az asztal végén ülhettem a
 334     2|               történetet mesélte el vala az asztalfőn:~- Vala egy falunak
 335     2|                falunak egy kovácsa, akit az ő nagy és sok tolvajságaiért
 336     2|                köznép magára vette ennek az ügyét, és instált a kovács
 337     2|                 hogy nekik szükségük van az ő szántóvető munkájuknál
 338     2|                  a kovácsmesterséget. De az elöljárók azt felelik, hogy
 339     2|              alig van szükségünk, inkább az egyik takácsot kell a kovács
 340     2|              pártfogói voltak, akik soha az életben nem hagyják el.
 341     2|                   hogy rosszul töltöttük az időt Pozsonyban, csak éppen
 342     2|                 szabadságot kaptunk arra az időre, amíg az urak délután
 343     2|              kaptunk arra az időre, amíg az urak délután két óráig tanácskoztak
 344     2|              ördög ez a Szapolyai.~No de az utolsó napon, amikor a bőséges
 345     2|                már alaposan összevesztek az urak, hogy egynémelyik már
 346     2|                  mert nagyon bántotta őt az a hír, hogy György gróf
 347     2|              lovai és lovasai ügyesebbek az övéinél. Hosszú bajszát
 348     2|                 láthatólag felvidámodott az eredményen, két kézzel morzsolgatta
 349     2|              szerencsétlenséget mondanak az emberek erre a kongresszusra,
 350     2|                  szultánt.~- Mi történt, az istenért?! Ifjú királyunk...~-
 351     2|                 amelyből rosszakat jósol az emberi fantázia. Ma híre
 352     2|                 Duna fenekén vannak azok az ajándékok, amelyeket a császár
 353     2|               szívesen szóba ereszkedett az alsóbbrendű népességgel
 354     2|               alsóbbrendű népességgel is az asztal végén. Talán éppen
 355     2|          mailandi követ azt feleli, hogy az ilyen okos gyermekek, ha
 356     2|              mondta a kisfiú a követnek: az úr is kicsiny korában igen
 357     2|      urunk-királyunk történetén, míg mi, az asztal végén ülők hamar
 358     2|             levegőbe dobálta, serlegével az asztalt verdeste. Hiába
 359     2|                   Hiába nézett Ulászlónk az asztal végére, a zaj nem
 360     2|          megérintvén a kis király vállát az asztalnál, azt javasolta
 361     2|                  szívesen tették lábukat az utcákra, a zsidó kalmárok
 362     2|               elmenekedtek a pénzeikkel, az asszonyokra bevakolták az
 363     2|                az asszonyokra bevakolták az ablakokat. Mit csináljon
 364     2|   Trautmannsdorfban, mert ritkácska volt az erdő.~De már oda is értünk
 365     2|               erdő.~De már oda is értünk az erdő szélére.~Mi jöttünk
 366     2|              királyunkkal Bruckból, ahol az éjszakát töltöttük volna,
 367     2|          elfoglaltsággal töltötték volna az éjszakájukat.~A három gyaloghintó
 368     2|              három irányból érkezett meg az erdő széléhez, és a hintóvivők
 369     2|                 gyanakodónak látszott ez az öregember, aki nem teszi
 370     2|            átszőtt aranybrokát ruha volt az aranypáncélos lovon ülő
 371     2|            csillagok. Nem, dehogyis ezek az urak voltak azok, akik az
 372     2|                az urak voltak azok, akik az éjszaka Bruckban borban
 373     2|                    Vladiszlausz! - szólt az öreg Miksa császár, amikor
 374     2|               Ludovikusz! - kiáltott fel az öreg császár, amikor tündöklő
 375     2|                 tündöklő kis királyunkat az arany ló hátán megpillantotta,
 376     2|               szívhez szóló hangon, hogy az erdő szélén álló magyarokban
 377     2|             ékszerdarabot zálogba vittem az elmúlt években. (Mi magyarok
 378     2|          kétezerhatszázan, mert most meg az idegen császárért is meghaltunk
 379     2|              hajtott fel egy vén vadkant az erdő mélyéből, hogy a királyoknak
 380     2|                 a vén vadkan küzdelmének az elbocsátott sinkorán ebekkel.
 381     2|                 amíg a kan megadta magát az utolsó döfésnek, amelyet
 382     2|            valóban meg lehettek elégedve az uraságok, különösen Zsigmond,
 383     2|                 megemelte a jobb kezével az aranyláncon nyakában függő
 384     2|               urak, léhűtők eltakarodtak az erdőszélről, és a négy király
 385     2|               melyik király hol töltendi az éjszakát. Mi Ulászlónkkal,
 386     2|          pereputtyunk. A lengyel királyt az encersdorfi kastélyba vezették
 387     2|               azért szabad a magyaroknak az utcán is emelgetni a fokosaikat,
 388     2|            vitézeket már rendre intették az alabárdosok meg egyéb éjjeli
 389     2|                  bormérőhely körül, hogy az embernek elrontsák a mulatságát.)~
 390     2|               úgyse volt valami jó dolga az asszony nélküli palotában! -
 391     2|                hogy feleségül adja hozzá az unokáját, Máriát. No, hát
 392     2|                  ő lesz a királynénk, ha az Úristen is úgy akarja.~Láthattuk
 393     2|    feltartóztassák, mert estére bál lesz az udvarnál, nehogy valaki
 394     2|                 György, uram és káplánom az igazságtalan sáfárról prédikált
 395     2|          igazságtalan sáfárról prédikált az udvar népének - estére meglátjuk
 396     2|              arculatú, mint ahogy azokat az angyalokat ábrázolják, akik
 397     2|             hozzáfutamodott, megcsókolta az apró kontyocskába kötött
 398     2|                  ügyetlenebbül tartották az égő gyertyát a kezükben,
 399     2|                  együtt Anna lányunk, és az aranyos gyertyával kezükben
 400     2|      Legszívesebben meghaltam volna azon az éjszakán, amikor a királyi
 401     2|              Királylányok táncolnak vala az öreg deák előtt... Nem kell
 402     2|             megmámorosítani magamat erre az éjszakára, amúgy is olyanokat
 403     2|          olyanokat fogok álmodni, mintha az anyám ringatna.~Pedig még
 404     2|                én szolgálok neki. Hiába, az ilyen bécsi bormérő akármennyit
 405     2|                  a csontokról, amelyeket az urak vacsorájáról az udvarra
 406     2|           amelyeket az urak vacsorájáról az udvarra vetettek.~Mert most
 407     2|                  csodálkozzál azon, hogy az aranyos ködtől, amely szememre
 408     2|          láthattam valamit (a karzatról) az eseményekből, ünnepélyekből.
 409     2|                   és csendesen malmozott az ujjaival. Nem volt ő hozzászokva
 410     2|             kívánkozott már haza, még ha az uzsorások a kölcsönbe adott
 411     2|                  volt, mint szokott néha az ember az olyan ünnepeken,
 412     2|               mint szokott néha az ember az olyan ünnepeken, amikor
 413     2|                  olyan ünnepeken, amikor az egész világ azt várja tőle,
 414     2|                  egymástól. Anna lányunk az idősebb nővér, Mária az
 415     2|                  az idősebb nővér, Mária az elkényeztetett kisöcs, aki
 416     2|               imádkozás közben is rászól az idősebb nővérre, hogy igazítsa
 417     2|                  róla, már megérte, hogy az ember söprögető alsekrestyés
 418     2|                 hogy a magyar prímás tud az egész világon legszebben
 419     2|         kiegyenesedett, most következett az ő dolga: az esketés, amelyet
 420     2|                  következett az ő dolga: az esketés, amelyet messze,
 421     2|                 amelyet messze, messzire az elhagyott magyar hazában,
 422     2|         leszakításához: most következett az esketés, amelyet várva várnak
 423     2|              megváltozásukért ebben van.~Az öreg Miksa császár a koronával
 424     2|              császár a koronával a fején az oltár elé vezette a tizenhárom
 425     2|              nagyapa vezetné kézen fogva az unokáját, és letérdepelt
 426     2|               amelyet a tél közeledtével az unatkozó kapusok szobájukban
 427     2|                 Olyan gyorsan végezte el az egybekelést a szegény kis
 428     2|                 meg a torkomban kopogott az örömtől. Zavarodottságomban
 429     2|                  a tekintetemmel. Hiszen az ő kislányát esketé most
 430     2|                  ő kislányát esketé most az imént a prímás uram a nagy
 431     2|                 Ulászlóm még mindig csak az előbbi egykedvűséggel ült
 432     2|      egykedvűséggel ült a helyén, mintha az egész dolog nem érdekelné,
 433     2|             ELMÚLTAK ÖRÖKRE A SZÉP NAPOK~Az apám pénzverő volt a királyi
 434     2|                 nem hiába ettem kenyeret az udvari háztartásban, írnám
 435     2|              származik, amely famíliának az a teendője, hogy királyokat
 436     2|          foglalkoznak - ilyenformán volt az, hogy Mária hercegkisasszony
 437     2|                hercegkisasszony családja az uralkodást választotta mesterségének.
 438     2|                tudomány kell hozzá, mint az oktalan állatok, medvék,
 439     2|          oroszlánok szelídítéséhez, mert az ember minden fenevadnál
 440     2|           atyafiai nagyon jól értik vala az uralkodás tudományát, Burgundiában,
 441     2|          kasztíliai Johanna volt, akinek az elméje férje halála után
 442     2|               halála után. "De hát éppen az ilyen gyermekek szoktak
 443     2|              cimborák. - Nagyon jó dolog az, ha az Úristen elveszi az
 444     2|                   Nagyon jó dolog az, ha az Úristen elveszi az apának
 445     2|                az, ha az Úristen elveszi az apának vagy az anyának az
 446     2|           Úristen elveszi az apának vagy az anyának az eszét, mert annál
 447     2|                az apának vagy az anyának az eszét, mert annál többet
 448     2|                amely csaknem füléig ért.~Az ajka csókra termett volt
 449     2|                 enni, mint vadászat után az urak. Akármilyen ebédporciót
 450     2|                sehogy sem tetszett, hogy az ő szép lányuk Magyarországba
 451     2|          hercegkisasszonyt a szentélyből az oltárig vezette, olyan változáson
 452     2|               éppen te veszítenéd el itt az eszed, amikor az ország
 453     2|                  el itt az eszed, amikor az ország főurai mind olyan
 454     2|             akinél szebb pap nincs talán az egész világon sem, milyen
 455     2|                  ki áldásra a két karját az oltár felé lépdelő gyermekek
 456     2|                 árnyalattal sem vörösebb az arca, mint mindenkor szokott.
 457     2|                 Szerémi György urat, aki az oltárnál áll, és azért ügyel,
 458     2|              Bakócz uram gyorsan végzett az előzetes házasságkötéssel
 459     2|           futárok a bécsi Burg udvaráról az eljegyzés hírével a világ
 460     2|                  nagy harangja elkondul.~Az egész szertartás alatt talán
 461     2|                 és olyan szemeket vetett az esküvő gyermekekre, mintha
 462     2|         kellene-e a királyon eret vágni? Az ilyen öreg embernek már
 463     2|               öreg embernek már nem való az izgalom.~Ezután Miksa császár
 464     2|                  Szent Jakab havában még az olyan nagy templomban is
 465     2|              bormérés egy hűvös sarkában az asztalra hajtottam a fejem,
 466     2|            kellett venni a lábamat, hogy az esti lakodalmi vacsorához
 467     2|               vacsorához megérkezhessek. Az asztalfőn Lajosunk ült Máriával.
 468     2|         asztalfőn Lajosunk ült Máriával. Az ilyen fejedelmi gyermekek
 469     2|                hogy álmatlanul töltöttem az éjszakát, habár a sok mulatozásban,
 470     2|              várát öt várossal, Körmöcöt az arany- és ezüstbányákkal
 471     2|               Csehországból pedig legyen az övé az Elbe folyó melletti
 472     2|        Csehországból pedig legyen az övé az Elbe folyó melletti Hrades,
 473     2|                  jövedelmet hoztak abban az időben, de a szép, ifjú
 474     2|              csak fizetnek talán, ha már az öreg Ulászlónak mit sem
 475     2|          királyok és királynék elővették az arany- és ezüstérméket,
 476     2|                 kaptak Miksa császártól. Az asztalfőre maga a császár
 477     2|            aranyat készített maga mellé. Az udvari emberek, főurak,
 478     2|             kamaramesterének volt szabad az asztal mellett tartózkodni,
 479     2|                gyakorlottan pörgette meg az elefántcsont karikákat,
 480     2|              hogy mennyire kifáradt vala az öregembernek nem való dáridóban.
 481     2|                  adta.~- Igen, de mit ér az, ha a lányok nincsenek itthon,
 482     2|           nincsenek itthon, Budán, hanem az innsbrucki apácakolostorba
 483     2|             keserves sírásra fakadt.~Hát az igaz, hogy a császár rendelkezésére
 484     2|             kisasszonyt, Annát és Máriát az eljegyzési ünnepélyek végeztével
 485     2|                  ki tudhatja előre, hogy az ifjú királynak lesz-e majd
 486     2|             hegyekben a hosszú tél után, az öregemberek mindenfelé hangosabban
 487     2|                 halálra?~- Szeretnék már az Úristen előtt állani - felelé
 488     2|                majd fiad nevében vezetik az ország ügyeit, amikor te
 489     2|                 el, deák, mit csináltunk az álmatlan, hosszú éjszakákon,
 490     2|                 a lengyel királynak...~- Az ország rendei nem fognak
 491     2|            rendei nem fognak beleegyezni az idegen gyámokba. Az ország
 492     2|          beleegyezni az idegen gyámokba. Az ország rendei nem szövetkezhetnek
 493     2|              hangján, amely túlemelkedik az orgona búgásán, amikor az
 494     2|                az orgona búgásán, amikor az oltár előtt megszólal.~Én
 495     2|            majdnem a föld alá süllyedtem az idegenbe küldött levelek
 496     2|              hangja:~- Nem hagyhatod itt az országot, amelyben annyi
 497     2|        legnagyobb zavar maradjon utánad! Az ország rendei amúgy is gyanakodva
 498     2|                   Mit tegyek? - kérdezte az öreg király, és fogai összevacogtak,
 499     2|                 is. Irtózatos volt ebben az órában uramkirályom, Ulászlóm
 500     2|            mindnyájan meghökkenénk attól az elkeseredettségtől, amely