Part
1 3| főbírót ebben az időben Jávornoki Jánosnak hívták. Már az
2 3| volt Késmárknak, és az öreg Jávornoki volt az, aki Késmárk kulcsait
3 3| polgárok felől. A fiatal Jávornoki esküvőjén a késmárki öreg
4 3| mellett bujdosásban, amikor a Jávornoki János lakodalmán a kopogóst
5 3| megjelentek a bujdosók. Az öreg Jávornoki uram az unokáit ringatta
6 3| szavaztak a zöld asztal mellett, Jávornoki főbíró megkondította az
7 3| most így szólt:~- Engem Jávornoki Jánosnak hívtak, amíg éltem,
8 3| jövevényekre.~Ez volt az élő Jávornoki, a késmárki főbíró.~~
9 3| egykori grófját ábrázolta.~Jávornoki, a főbíró, ülve maradt az
10 3| hatalmas barát fürkészve nézett Jávornoki semmitmondó arcába.~- Amiatt
11 3| volt - felelte nyugodtan Jávornoki.~- Nem igaz! - kiáltotta
12 3| csupán megrontóját látja.~- Jávornoki! - pattant fel a barát,
13 3| a Kárpát felett ragyog.~Jávornoki nyugodtan hallgatta végig
14 3| megtenni! - kiáltott fel Jávornoki.~Ezüstbuzogányával a padlóra
15 3| kiáltotta János magiszter.~Jávornoki csúfondárosan mosolygott.~-
16 3| Aztán hazafelé ballagott Jávornoki a piacon keresztül.~A Thököly-tornyon
17 3| A HARMADIK JÁVORNOKI~Bármennyire titokban akarta
18 3| eperjesi kovácsot - mondta Jávornoki, pedig nagyon jól tudta,
19 3| a vérpadra viszik őket?~Jávornoki, a főbíró hallgatott.~Hej,
20 3| Rákóczi-vitézt tart bebörtönözve Jávornoki uram. Ő tudja, hogy miért.
21 3| volt a főbíró egyetlen fia, Jávornoki Benci is, és már akkor a
22 3| akasztani. Nem volt háború.~Jávornoki Bence szelíd, tejképű, csendes
23 3| csillagokra vonatkozó tudományt Jávornoki Benci, esténként pedig felmászott
24 3| csodavilágának szemlélésébe.~Talán Jávornoki Benci volt az egyetlen ember
25 3| szólította meg:~- Hallod-e, Jávornoki, megmondhatnád az apádnak,
26 3| el soha - felelt komolyan Jávornoki. - Különben sem szokásom
27 3| diákok melegen megszorították Jávornoki kezét. Benci mély gondolatokba
28 3| az asztalka mellett ült Jávornoki Ágnes, a Benci húga.~A gyönyörű
29 3| Siska bácsi - szólította meg Jávornoki Benci az öreg katonát -,
30 3| beálló estében elvezette Jávornoki Bencit a Thököly-várban
31 3| mindjárt itt van az éjszaka.~Jávornoki, amint egyedül maradt a
32 3| azért jöttem - folytatta Jávornoki, miután egy darabig visszafojtott
33 3| kérdezte dobogó szívvel az ifjú Jávornoki.~- Száz halált inkább, mint
34 3| eresztene ki a tömlöcből.~Jávornoki Benci, amikor ezt hallotta,
35 3| senki más nem volt, mint Jávornoki, a harmadik Jávornoki.~A
36 3| mint Jávornoki, a harmadik Jávornoki.~A foglyok elgondolkoztak,
37 3| azt a köpönyegük alatt?~Jávornoki, a főbíró, haragosan ráncolta
38 3| lehajtották a fejüket. Jávornoki villámló szemmel nézett
39 3| régi törvényt emlegeted. ~Jávornoki elsápadt, de elszántan felelt:~-
40 3| imádkozik ebben az országban.~Jávornoki villámló tekintettel nézett
41 3| tárogató a riadót fújja...~Jávornoki megdöbbenve nézett körül.
42 3| kend elő, ha mer előjönni!~Jávornoki András sötétpirossá vált
43 3| ezentúl nekem fizeti kend.~Jávornoki Andrásnak elsötétült a homloka.~-
44 3| kezdjünk ki a főbíróval.~Jávornoki az erkélyről a tanácsterembe
45 3| önzetlenül szeretjük a hazát.~Jávornoki nem felelt, csak levetette
46 3| nagy felindulást mutatott.~Jávornoki felemelte ezüstbotját.~-
47 3| kiáltott sötét arccal Jávornoki. - Dőre ifjúság! Hogyan
48 3| egyszerre a tanácsurak.~Jávornoki ajkába harapott, és szótlanul
49 3| mozgás támadt.~A főbíró előtt Jávornoki Benci, a főbíró fia állott,
50 3| a főbíró fia állott, és Jávornoki András sápadt arca krétafehér
51 3| Kérni jöttem! - kezdte Jávornoki Benci remegő hangon. - Eljöttem,
52 3| miért nem ébredek már fel?~Jávornoki Benci megerősítette hangját:~-
53 3| Bocsásd őket szabadon, atyám!~Jávornoki András keserűen kacagott:~-
54 3| vagyok - felelt zordonon Jávornoki.~- Atyám! - esdekelt Benci. -
55 3| foglyainkat!~- Árulás! - hörögte Jávornoki. - Darabontok! Elő, darabontok!
56 3| apja, a torzonborz, agg Jávornoki János nyomult be a tanácsterembe.~
57 3| eljöttek a halottak - kezdte Jávornoki János, Késmárk egykori főbírája. -
58 3| Hallgasd meg atyád szavát! Jávornoki András, "halott" édesapád
59 3| városban.~- Fiam - kiáltott föl Jávornoki János -, hallgasd meg ősz,
60 3| visszafojtott lélegzettel figyelt.~Jávornoki Ágnes tört keresztül a tömegen,
61 3| egy reszkető leányhang.~Jávornoki András a két karjával fölemelte
62 3| Késmárk főbírája! - szólt Jávornoki. - Érzem, hogy nem vagyok
63 3| követő mély csendben az öreg Jávornoki hangja dördült meg:~- A
64 3| lehet bedönteni. Különben is Jávornoki János - a "halottaiból"
65 3| nem szólt.~Hát a nap hőse, Jávornoki András, a leköszönt főbíró
66 3| kérdezte szórakozottan Jávornoki.~- Onnan - felelt a magiszter -,
67 3| magiszter -, hogy az öreg Jávornoki János a diákokat rendelte
68 3| hogy menekülj dél felé.~Jávornoki felállott és kiegyenesedett.~-
69 3| menekülni képes? Nem, magiszter, Jávornoki sohasem menekül. Jávornoki
70 3| Jávornoki sohasem menekül. Jávornoki a helyén marad, történjék
71 3| ködös világosságában az öreg Jávornoki János állott legelöl, mellette
72 3| él! - kiáltotta az öreg Jávornoki.~Mögötte a harminc késmárki
73 3| répa.~A "késmárki halottak" Jávornoki vezetésével szemberohantak
74 3| a várost az ellenség...~Jávornoki Benci átölelte Kanizsit.~-
75 3| lesújtott.~Így halt meg Jávornoki András, az utolsó késmárki
76 3| egy fiatalember. A leány Jávornoki Ágnes, akit Kanizsi diák
|