Part

 1     1|            Cornidesz Mátyás, az ottani főbíró, és a saját fülével akarta
 2     1|         mormogta a szakállába a lőcsei főbíró -, majd meglássuk, kell-e
 3     1|            boroskancsó mellől a lőcsei főbíró. - A késmárkiak örvendeznek,
 4     1|           városból.~Utolsónak a lublói főbíró maradt - neki egyedül kellett
 5     1|            hazaérek Lublóra - mondta a főbíró. - Az adónk itt maradt,
 6     1|          ajánlkozott Prihoda, a lublói főbíró.~- Az nehéz lenne. Majd
 7     1|       hunyorított a szemével.~A lublói főbíró elhelyezkedett a szánon,
 8     1|           kiszámíthatta, hogy a lublói főbíró alkonyatig elérkezik a Vöröstorony
 9     1|           sípszó hangzott ki. A lublói főbíró mulatott odabenn. A katona
10     3|            Éppen most érkezett futár a főbíró úrhoz, hogy ebédre megtiszteli
11     3|        jóllakatja őket a sodrófával. A főbíró úr csak nagy nehezen tudta
12     3|               a barát. - Menjen kend a főbíró uramhoz, és jelentse meg
13     3|               keríthette őket kézre. A főbíró a megjelölt polgárokkal
14     3|                a halálra keresett öreg főbíró. Némelyek még emlékeztek
15     3|           Szakasztott ugyanazt viselte főbíró korában, amikor a városházára
16     3|                a dolog, amikor az öreg főbíró után egymás után feltünedeztek
17     3|              asztal mellett, Jávornoki főbíró megkondította az előtte
18     3|              élő Jávornoki, a késmárki főbíró.~~
19     3|                ábrázolta.~Jávornoki, a főbíró, ülve maradt az asztalnál,
20     3|              ugyan nyugodtan maradhat, főbíró uram. Nem olyan emberek
21     3|                nyomatékosan a késmárki főbíró. - Például a késmárki rejtekutakat,
22     3|                Késmárk városának. Ha a főbíró uram nem sajnálja a fáradságot,
23     3|        tudomány! - dörmögte mogorván a főbíró. - Különösen, ha olyan embernek
24     3|           félek az örökös fogságtól.~A főbíró nem felelt, csak a méltóságát
25     3|                innen a Rákóczi-címert, főbíró uram? Késmárk Rákóczié.~-
26     3|         magiszter! - felelt mogorván a főbíró. - Csak azt mondom neked,
27     3|             Feltámadt újra a fiában.~A főbíró legyintett a kezével.~-
28     3|         torkodra forrasztjuk a szót!~A főbíró kelletlenül vonogatta a
29     3|           Azért jöttetek - folytatta a főbíró -, hogy újra meginduljanak
30     3|     dragonyosok nyomultak a szobába.~A főbíró botjával a jövevényekre
31     3| kezükre-lábukra.~- Félj a halottaktól, főbíró! - kiáltotta János magiszter.~
32     3|               A rabokat elhurcolták, a főbíró parancsot adott, hogy a
33     3|                és csóka gyülekezett. A főbíró elgondolkozva nézte a sötét
34     3|              akarta tartani a késmárki főbíró a két Rákóczi-vitéz elfogatását,
35     3|              viszik őket?~Jávornoki, a főbíró hallgatott.~Hej, nagy úr
36     3|               úr volt akkor a késmárki főbíró! Életnek-halálnak ura volt,
37     3|       nyugalmáért, biztonságáért. Ha a főbíró akarta, a kurucokhoz pártolt
38     3|       labancoké lett. Háborús időben a főbíró feje volt az a fej, amely
39     3|            mint a késmárki polgárok. A főbíró jól tudja, hogy senki sem
40     3|                levő fiatalember volt a főbíró egyetlen fia, Jávornoki
41     3|              szabadítják ki őket. Ha a főbíró nem tudja, hogy ki volt
42     3|            nagy kampósszögön függtek a főbíró házában. Ilyenkor szokta
43     3|             tömlöcajtó kulcsait maga a főbíró uram őrzi. Még éjjel is
44     3|                   Különben az a gonosz főbíró nem eresztene ki a tömlöcből.~
45     3|              bízhatnának azok benne, a főbíró fiában! Elhatározta, hogy
46     3|         köpönyegük alatt?~Jávornoki, a főbíró, haragosan ráncolta össze
47     3|               ellenséget hívja vissza, főbíró uram? - kérdezte csúfondárosan
48     3|     észreveszem! - szólt éles hangon a főbíró. - Ellenség nincs ebben
49     3|              Vészjóslóan süvöltöttek a főbíró szavai a régi tanácskozóteremben.
50     3|                szólalt meg:~- Vigyázz, főbíró, hogy a bibliai Ábrahám
51     3|               nem tükröződött arcán.~A főbíró szúrós szemmel nézett a
52     3|         kiáltottam: "Vivát Rákóczi!"~A főbíró sápadtan bólintott.~- És
53     3|             nyugszik le kétszer a nap, főbíró uram, és minden késmárki
54     3|            kiáltotta magából kikelve a főbíró. - Veszedelembe viszitek
55     3|           torokkal kezdett kiabálni:~- Főbíró! Késmárki főbíró! Jöjjön
56     3|           kiabálni:~- Főbíró! Késmárki főbíró! Jöjjön kend elő, ha mer
57     3|            népség harsogva nevetett.~- Főbíró! - kiáltotta Szélkakas kapitány. -
58     3|             intenek felé.~- Köszönjük, főbíró uram - mondta hangos szóval
59     3|                még kérni jöttünk nemes főbíró uramhoz. Holnap lehet, hogy
60     3|            lengyel diák. - Engedd meg, főbíró, hogy a diákok a terembe
61     3|                termetű ifjúember, és a főbíró elé lépett.~A tanácsurak
62     3|    csoportjában heves mozgás támadt.~A főbíró előtt Jávornoki Benci, a
63     3|               előtt Jávornoki Benci, a főbíró fia állott, és Jávornoki
64     3|          ajkamon. A Rákóczi nevével.~A főbíró a fejét csóválta.~- Mégiscsak
65     3|          vagytok a rabjai - mormogta a főbíró. - Én nem értelek meg benneteket.
66     3|    elszörnyedés moraja zúgott végig. A főbíró saját kezűleg vette le a
67     3|                halottak".~Legelsőnek a főbíró apja, a torzonborz, agg
68     3|           körül a tanácskozóasztalt, a főbíró szinte megkövülve ült a
69     3|               van: Rákóczi. Halld meg, főbíró, a halottak szavát! Hallgasd
70     3|                  felelt tompa hangon a főbíró. - Amíg ezt az ezüstbuzogányt
71     3|           nélkül, szótlanul leborult a főbíró lába elé.~- Leányom! - kiáltott
72     3|            halottaiból" feltámadt öreg főbíró - vette át a főparancsnokságot
73     3|          Jávornoki András, a leköszönt főbíró hol volt ez idő tájt? Otthon
74     3|          magiszter lépett a szobába.~- Főbíró, én megbocsátok neked -
75     3|              magiszter megszorította a főbíró kezét, és szótlanul elment.~
76     3|             András, az utolsó késmárki főbíró.~ ~A dél felé vezető országúton