Part

 1     1|            Jávorka hadnagy esetére. Mikor leány nélkül maradt Késmárk.
 2     1|       törvénykönyv.~- Csend legyen, mikor én beszélek! - kiáltott
 3     1|            ütöttek a bezárt ajtóra. Mikor Kozsnyiczki hadnagy odanyomta
 4     1|             az effélét. Hajdanában, mikor még voltam valaki, minden
 5     1| mindegyiknek ott függött a derekán. Mikor már jól szemügyre vette
 6     1|              Már leszakadt az este, mikor a Vöröstorony fogadó mellett
 7     1|       katona csendesen káromkodott. Mikor a közelben hangzott fel
 8     1|         eresztene... Egyszer régen, mikor még a balkézről való felesége
 9     1|          jóérzésüktől függött, hogy mikor lészen vége a gyöngyéletnek.
10     1|             sorsom! - dünnyögte, és mikor igen jól érezte magát, egy
11     1|             volna neki elrejtőzni.) Mikor ráunt a csavargóéletre,
12     1|      ugyancsak csizmadia volt -, de mikor ő nemesember szeretett volna
13     1|           szokása volt korán kelni. Mikor még mindenki aludt a palotában,
14     1|    Legalábbis Gaál uram úgy érezte, mikor hébe-korba felhúzta utazásában.
15     2|          kongresszusban. Ma délben, mikor éppen azt fejtegette, hogyan
16     2|            Nagyon örvendtünk tehát, mikor a követek hírül hozták,
17     2|           mindnyájan bámészkodtunk, mikor a bécsi várban egy táncos
18     2|        fordult.~- Dobzse! - mondta, mikor a félhold benézett a szoba
19     2|       magukét a kövér perelőtől.~És mikor a kis király egyszerre csak
20     2|             urak csak meghökkentek, mikor ezt a tüneményt partra szállani
21     2|          vágott a hitelezők arcába, mikor fizetésre került a sor.
22     2|              mint Budán megszoktuk, mikor minden este bál volt a palotában.~-
23     2|             aztán meggondolkoztunk, mikor híre futamodott, hogy reggelre
24     2|       Perényi Gábor uram indult el, mikor még olyan sötét volt, hogy
25     2|            a sisak a király fejére.~Mikor lóra ültünk, akkor eszméltem
26     2|        megint csak utazunk éjszaka. Mikor lesz már megállás a sötétségben?~
27     2|            ezek a derék kapitányok, mikor egymást meglátták a királyné
28     2|               És egy őszvégi estén, mikor a hideg szelek miatt már
29     3|              én vagyok a sóhajtása; mikor a dandára élén fergetegként
30     3|        ahonnan a tárogató hangzott. Mikor hegyszakadékok, meredélyek
31     3|          halottaknak vélt polgárok. Mikor a városházán a tanácsos
32     3|          tollas süveg volt a fején. Mikor a jövevényeket meglátta,
33     3|      bebörtönzött vitézről. Hogyan, mikor és miért kerültek börtönbe?
34     3|             egyebet, mint azt, hogy mikor viszik őket a vesztőhelyre.~-
35     3|             elhallgatja a nevét, és mikor alulról ismételten megkérdezték
36     3|       hallani fogtok rólam.~Másnap, mikor az öreg Siska János a foglyoknak
37     3|             járnak felettünk, diák. Mikor a fiúk vállalkoznak arra,
38     3|             számlálta a burkusokat. Mikor a kétszázadiknak levágtam
39     3|            nagy ünnepen szólal meg. Mikor mély, zúgó szava száll a
40     3|       igaznak hiszi a történetemet.~Mikor II. Rákóczi Ferenc elindult
41     3|           Tudta ezt az ellenség is. Mikor Rákóczi Ferenc elbujdosott
42     3|             a hangja se Rákóczinak.~Mikor hírül vitték a fejedelemnek,
43     3|         hortobágyi pásztor is, hogy mikor van dél.~Elkészült a harang.
44     4|             mindig fölhevülve. - És mikor lesz ez a kinevezés? A hitelezőim
45     4|       felelt.~ ~Hajnalfelé azonban, mikor visszatért halotthalvány
46     4|          már csak idő kérdése volt, mikor rendeznek odakünn újra egy
47     4|              Itt lakott Kosciuszko, mikor Bécsben járt. De lakott
48     4|            vagyunk.~ ~...Az apátúr, mikor hajnal felé a lakására tért
49     5|         csizmaszárukban is. Később, mikor a kis Bodókból nagy Bodók
50     5|            képek bukkannak ki, mint mikor régi épületek falán a vakolat
51     5|            pedig kíváncsian nézték, mikor mozdul már meg a híres lusta
52     5|    vadonatúj fegyverzetet vásárolt, mikor elkövetkezett az ideje a
53     5|        semmi. Ő beszélt virradatig. Mikor már elszökdösött mellőle
54     5|            hazatért inszurgensekre, mikor a város északi oldaláról
55     5|       kirakva! Minek volna kirakva, mikor úgyis kő itt minden. Nem
56     5|             hát! Már hogyne tudnám, mikor tudom.~Pap őrmester megcsóválta
57     5|         felelt boldogan a kondás -, mikor akarok! - Csak úgy ragyogott
58     5|         ahol az ellenség tanyázott.~Mikor pedig a város első házához
59     5|              Fiatal leányka voltam, mikor az apám meghalt. De még
60     5|            Galambos bácsi.~Délfelé, mikor a puskaropogás és madárdal,
61     5|       tudták meg, milyen a jó étel, mikor a Dócziné főztjét ették.
62     5|         étel? - kérdeztem Dóczinét, mikor már mindent megszemléltem
63     5|         abban is nagy mester volt. ~Mikor mellém ért Dócziné, megrántottam
64     5|        rongyos vendégektől.~Később, mikor a nagy drótos is el akart
65     5|           lapszust követte el, hogy mikor verbunkos huszárok járták
66     5|            verette ki.~Majd később, mikor Szentpály, a híres pap,
67     5|         folytatni.~Délutánra pedig, mikor sorozni kezdték a híres
68     5|             akik az udvaron várták, mikor kerül rájok a sor, elámulva
69     5|           szekereken.~Késő délután, mikor visszatérnek Csalitból,
70     5|        következő ifjú magyarokat... Mikor Kossuth Lajos visszaadja
71     5|         Széchenyi István.)~ ~K. M., mikor először láttam őt a pesti
72     5|          dolgok a világon - holott, mikor K. M. kiszámíthatatlan pályafutását
73     5|              mint a háború éveiben, mikor bibliai jövendölések alapján
74     5|           ez a pap a helyén maradt, mikor kétszer is megadatott neki,