Part

 1     1|           akkor ezt fejtsd meg! - kiáltott diadalmasan a takács. -
 2     1|          csípd meg, Peter Hans! - kiáltott közbe a Krisztus takácsa. -
 3     1|     vénségtől Szaniszló király! - kiáltott fel elkeseredve Savniczai
 4     1|           Bolondság, bolondság! - kiáltott a szenátor. - A királlyal
 5     1|      legyen, mikor én beszélek! - kiáltott a sánta Parka, és hirtelen
 6     1|         szenátor.~- Anna, Anna! - kiáltott kétségbeesve a fiatal nótárius. -
 7     1|            Jövendőbeli vőmuram! - kiáltott éles hangon. - A leányom
 8     1|  hiányzott.~- Tyű, a ponciusát! - kiáltott Kozsnyiczki hadnagy. - Hová
 9     1|         Persze, mert holdkóros! - kiáltott fel a nagy szakállú Cornidesz,
10     1|        Cornidesz uram diadalmasan kiáltott:~- Érintetlen! Az a bolond
11     1|              Krisztus takácsa?! - kiáltott fel Szaniszló. - Ismerem
12     1|     valami befagyott patak van! - kiáltott fel Parka uram. - Nyomon
13     1|           szél.~- Asszonyruhák! - kiáltott fel, amikor megvizsgálta
14     1|             No, ez derék dolog! - kiáltott fel a zöld vadász. - Már
15     2|            Hol vannak az ökrök? - kiáltott fel hirtelen királyom, Ulászlóm,
16     2|        nyújtotta.~- Ludovikusz! - kiáltott fel az öreg császár, amikor
17     2|           megcsókolta.~- Atyám! - kiáltott fel szívhez szóló hangon,
18     2| apácakolostorba vannak csukva?! - kiáltott fel panaszosan királyom,
19     2|           térde táncolt.~- Jaj! - kiáltott fel, és kiugorva karjainkból,
20     2|           ember Magyarországon? - kiáltott fel Mária királyné.~- Mióta
21     2|           hiszen ma péntek van! - kiáltott fel a királyné. - Mi Innsbruckban
22     2|      elhinni.~- A dunai szirén! - kiáltott fel Rétházi uram, aki öregember
23     2|     tallért sem.~- Eb ura fakó! - kiáltott most Mária királyném, aki
24     2|           máshol lesz a helyük! - kiáltott fel indulatosan Mária. -
25     2|          ezek a budai németek?! - kiáltott fel, és mindjárt parancsot
26     2|           is Pozsonyba megyünk! - kiáltott fel szegény dominám, mert
27     2|          A kincseim, a pénzeim! - kiáltott fel a királyné. - Mindenem
28     3|  szolgálta Zrínyi Ilonát, vivátot kiáltott.~- Három évig csak mi is
29     3|        lakolni fog.~- Kegyelem! - kiáltott a lengyel. - Én megadom
30     3|           kezét, és remegő hangon kiáltott fel:~- Uram, ki vagy te?!
31     3|       megcsóválja.~- Diák uram! - kiáltott fel lelkesen. - Öreg ember
32     3|          a szemét.~- Szentigaz! - kiáltott fel. - Az éjszakai barát,
33     3|       legyek.~Kanizsi csodálkozva kiáltott fel:~- Hogyan? Rodostóban
34     3|    helyéről, és hangos szóval így kiáltott fel:~- Isten hozott, János
35     3|          nemzetet.~- Nyugodni?! - kiáltott fel a diák, és öklével az
36     3|          nem fogjátok megtenni! - kiáltott fel Jávornoki.~Ezüstbuzogányával
37     3|  cselekednénk.~- Mindig mondtam - kiáltott fel Benci (pedig sohasem
38     3|    Rákóczi diadalmas seregével! - kiáltott fel a hang, amely Kanizsié
39     3|        jelent ez a fenyegetés?! - kiáltott sötét arccal Jávornoki. -
40     3|         szemét.~- Te is, fiam?! - kiáltott fel. - Vagy talán álmodom
41     3|     nyugalom a városban.~- Fiam - kiáltott föl Jávornoki János -, hallgasd
42     3|     főbíró lába elé.~- Leányom! - kiáltott fel a nagy, erős ember,
43     3|     Jöjjön, aminek jönnie kell! - kiáltott fel eltompult hangon.~Az
44     3|          az egész város egy nevet kiáltott, a Rákóczi nevét. Vitték
45     3|      várost.~- János magiszter! - kiáltott a diák. - Miért e csüggedés,
46     4|          Te félsz, Martinovics! - kiáltott föl félig csodálkozva, félig
47     4|         öltözet ez, Marie tant? - kiáltott fel.~- Ez lesz a forradalmi
48     4|         szénből.~- Dicső dolog! - kiáltott fel Martinovics. - A század,
49     4|         az udvarnál...~- Kérlek - kiáltott közbe a kapitány dörgő hangon -,
50     4|    Martinovics.~- Balga férfiú! - kiáltott fel hevesen az öreg professzor,
51     4|        hangon a nő.~- Livinska! - kiáltott fel meglepetten Martinovics,
52     4|       fogadták.~- Végre, végre! - kiáltott a férfias hangú Marie tant,
53     4|      Gotthardi, kegyelmes uram! - kiáltott fel rosszat sejtve Martinovics. -
54     4|      tervről nem tudunk semmit! - kiáltott fel nagy megrökönyödéssel
55     4|        Tehát kikémleltek ismét! - kiáltott föl nagy felindulással az
56     4|         nem is szóltál, Saurau! - kiáltott fel a császár nagy érdeklődéssel. -
57     4|         hogy a kürtös segítségért kiáltott. Ezen aztán mindenki nevetett.~
58     4|           a vállát.~- Livinska! - kiáltott föl Martinovics a köpönyeges,
59     4|      Tudom, mit akarsz mondani! - kiáltott föl türelmetlenül Martinovics. -
60     4|              Menj, balvégzetem! - kiáltott hevesen Martinovics. - Távozz
61     4|           nem csinálsz rendet?! - kiáltott föl hevesen, indulatosan
62     4|           székbe.~- Rettenetes! - kiáltott föl. - Annak az átkozott
63     4|           alá vették.~- Őrület! - kiáltott föl az apát.~- A vágtató
64     4|      engem hagysz elpusztulni?! - kiáltott vad haraggal az apát.~-
65     5|           Bodó tekintetes uram! - kiáltott rá.~- Maradjunk a tanácskozásnál! -
66     5|     szívta.~- Kutya kutyánszki! - kiáltott föl Szolnok táján. - Még
67     5|         ide.~- Akkor nincs baj! - kiáltott föl Bodó Sámuel, és visszadugta
68     5|     őrmester, ilyenkor keservesen kiáltott fel:~- Fiúk, huszárok, jobban
69     5|       törpe trombitást.~- Fiúk! - kiáltott dörgő hangon. - Ne bántsátok
70     5|        pillantottam, mindjárt rám kiáltott:~- Elmenj innen, még megzavarsz!...
71     5|          hamu alatt parázs van! - kiáltott közbe a gerillavezér.~-
72     5|            Senki sem kérdezte, ki kiáltott. Talán azt hitték: Dócziné.
73     5|         megtiszteltetés kutya?! - kiáltott fel méltatlankodva Turcsányi. -