Part

 501     2|            erőfeszítéssel felült ágyában az előtte álló prímás előtt.~-
 502     2|                  felelé kérlelhetetlenül az érsek.~- Én hibát nem követtem
 503     2|            Senkit meg nem ölettem, pedig az összes urakat ki kellett
 504     2|              elődöm, Mátyás király útját az elszántságban és szigorúságban!
 505     2|                 életedben eladtad magad. Az kell, hogy nem lehetnek
 506     2|                 Erre kérnek személyemben az ország rendei. Nem akarjuk,
 507     2|                 meddig tartott volna még az ördögűzés a haldoklóval,
 508     2|               haldoklásának a hírére, és az öklüket rázogatták felém,
 509     2|                  Nem felejtettem el, még az iramodásban sem, a király
 510     2|           káposztalevelekkel szórnak be. Az a régi jóság, amelyet valaha
 511     2|                király.~Mi letérdepeltünk az ágy körül, és a haldokló
 512     2|             kezét, a szemét lehunyta, és az arca, amelyen újra kinőtt
 513     2|                  hallottunk lépteket sem az udvaron, sem a folyosókon,
 514     2|            sarkantyús lépések közelednek az udvaron, az őrség álmos
 515     2|           lépések közelednek az udvaron, az őrség álmos hangjára rádörrent
 516     2|            mintha a kilincset keresgélné az éji vendég. Én keresztet
 517     2|                magamra, mert látom, hogy az ágyban uramkirályom felemeli
 518     2|             Felemeli a fejét, és úgy néz az ajtó felé, mintha onnan
 519     2|             valami szörnyűséget várna...~Az ajtó felnyílik, és sárosán,
 520     2|                  király hirtelen felülve az ágyban.~Valaki elszaladt
 521     2|                  mert a király kimászott az ágyból, és nagy fájdalmai
 522     2|                  és nagy fájdalmai miatt az ágy szélére kuporodott.
 523     2|                uramat-királyomat, balról az ismeretlen nándorfejérvári
 524     2|              vitéz. A királynak zakatolt az egész teste, forró gőz ömlött
 525     2|         megfordult sarkán, és összeesett az ágy előtt a medvebőrön.~
 526     2|                 Így halt meg ágyon kívül az utolsóelőtti Jagelló, mintha
 527     2|                  a budai palotában, mint az a pókháló, amely Ulászló
 528     2|             Ennek a gondolkozásnak pedig az lett az eredménye, hogy
 529     2|             gondolkozásnak pedig az lett az eredménye, hogy egyszer
 530     2|               titokban azzal gyanúsított az udvarnál, hogy gonosz ösztöneinél
 531     2|          fiatalember - mindig megríkatta az asszonynépet, annyi zsákmányt
 532     2|                  a kürtök nem verték fel az erdőség csendjét. A konyhamester
 533     2|                 vadaskerti vadászat volt az a mulatság, ahová el lehetett
 534     2|           tornyokat olvasgatta, mint már az atyja is cselekedte. A vadaskerti
 535     2|             állva mindent lehetett látni az eseményekből. Kétöles palánkkal
 536     2|                 ahová már napokkal előbb az udvari vadászok behajtották
 537     2|            vadászokat. Itt kergették meg az őzeket, szarvasokat, hogy
 538     2|              lacikonyha mellett üldögélt az asszonynép, a fáradt vadászok
 539     2|                 kutyák nagyokat ugráltak az odavetett koncok felett.
 540     2|                 koncok felett. Néha csak az este vetett véget a mulatságnak,
 541     2|                  aki őt szemügyre vette.~Az én szívemen is komor jégkéreg
 542     2|           prépost úr azonban hiába verte az apródokat és más fiatalembereket,
 543     2|                akar házasodni, mert unja az életét.~Nem volt mit tennünk -
 544     2|              hogy valamikor érte jönnek. Az utóbbi időben tán még nehezebb
 545     2|                  gróf fizette helyettünk az utolsó várkapust is.~- Aztán
 546     2|         Szerencsére ott volt a prépost - az ilyen prépostnak, még ha
 547     2|               még egyszer elbúcsúzhasson az unokájától. Én azt gondoltam
 548     2|                mély zsebébe nyúlni, hogy az utat folytathassuk, ami
 549     2|                  kiáltozással buzdította az embereit, érthetetlen nyelven
 550     2|         medveszemükkel gyanakodva nézték az idegen kocsikat, de meg
 551     2|              olyan fehér arca volt, mint az oltárterítő, a haja pedig
 552     2|        szakajtóval tétettem magam mellé, az asztal alá a rákból, amelyet
 553     2|             Másnap este értük el hajóval az óbudai partokat, ahol Batthyány
 554     2|               magyaroknak. Látszott vala az óbudai kikötőben várakozó
 555     2|                 A prépost bólongatott.~- Az országban mindenütt Lajos
 556     2|                 korában mutatkoznak vala az apró fehér fürtei.~- Különös -
 557     2|        prépostnak nyújtott.~- Fogadja el az egyház javára. Szegény Lajos,
 558     2|                  Néha még annyi se, mint az öreg király alatt, aki valamely
 559     2|           szeretek, mert aki nem ebédel, az nem ember. Azt könnyen megkörnyékezi
 560     2|         csüggedés, csalárdság, hamisság. Az éhes ember hazudja a legnagyobbakat.~
 561     2|                legalább megteríthessünk. Az ügyes szakács egyszer a
 562     2|                  csaptunk, amelynek csak az este vetett véget, amikor
 563     2|               palota, készülődés történt az esti tánchoz.~Akkoriban
 564     2|              bőségesen. Vén korhely volt az őrgróf, aki semmit nem sajnált
 565     2|                  se a jó falatokat, mert az volt a szavajárása, hogy
 566     2|              estére volt mindig pecsenye az asztalon, mintha valami
 567     2|          nyújtózkodott hát napestig ő is az ágyban ama jó vacsora reményében.
 568     2|         kiáltozott, hogy elsomfordáltunk az ebédlőből, nehogy a királyi
 569     2|           Posztót és vásznat. Ott veszik az angolok és spanyolok a hajóiknak
 570     2|                  állnak a pohárszékeken. Az asszonyok génuai vászonba
 571     2|                elégszer mondtam tanácsot az apjának, amikor a koronához
 572     2|               hogy abban van a zsidóknak az ő nagy pénzcsináló tudományuk.
 573     2|             tépegesse gond miatt.~- Kért az apám pénzt a pápai nunciustól,
 574     2|              adott kölcsön.~- Kért pénzt az apám kölcsön Fortunátus
 575     2|        pannonhalmi apáttól?~Megcsavartam az emlékezetemet.~- Attól nem
 576     2|                lehetett hasznodat venni, az étvágyad pedig veszedelmesen
 577     2|               Deák - fordult most hozzám az égi tünemény -, ezentúl
 578     2|                  királyné, és előhozatta az ostáblajátékot, hogy néhány
 579     2|               Lajosunkkal.~Én futamodtam az ebédlőbe, mert már hírét
 580     2|                 is van kilátás, ha ugyan az udvarmesterek el nem lopták
 581     2|              udvarmesterek el nem lopták az egész pénzküldeményt, amint
 582     2|                  tűrnek meg maguk körül. Az innsbruckiról hamar kitudódik,
 583     2|                  fizetésre került a sor. Az innsbruckit néhányszor jól
 584     2|                hogy hírmondást halljanak az innsbrucki kereskedő szándékairól,
 585     2|             Kíváncsi vagyok, hogyan akar az a nő pénzt keresni, akit
 586     2|             magyarán latornőnek nevezett az országgyűlésben! Jobb lesz,
 587     2|                   Három férfi volt ebben az asszonyban.~No, hát nemsokára
 588     2|                 szünet volt. - Hozzuk el az ölünkben, a hátunkon az
 589     2|                  az ölünkben, a hátunkon az egyházi kincseket, mielőtt
 590     2|                 palotában, amelyet ebben az órában nem őrzött senki.
 591     2|                  templomokat járta, hogy az egyházi kincseket az éjféli
 592     2|                hogy az egyházi kincseket az éjféli órában összeszedjék...
 593     2|             volna, megjelent a palotában az innsbrucki huszonöt némettel,
 594     2|                 legények zsákokba rakták az ezüstöt, rezet, vasat, és
 595     2|            királynénk házat örökölt vala az apósától. Jó nagy ház volt,
 596     2|                  megkérdezte, hogy vajon az kié volna. Szalkay László
 597     2|                  Szalkay László uramnak, az egri püspöknek több palotája
 598     2|               csak egy gazdasszonya van. Az a bizonyos Heléne, akit
 599     2|        válaszolni, mert sohasem ismertem az asszonyok gondolkozását.~
 600     2|                 Szent János utcába, ahol az előre várható nagy kalapálás
 601     2|                lángoló szóval a királyné az innsbrucki bukott kereskedőt,
 602     2|                bukott kereskedőt, amikor az valahonnan előkerült.~A
 603     2|                   Mindennek Szalkay uram az oka. Ő tette gonosz hírűvé
 604     2|              hogy több benne a réz, mint az ezüst. Öt pénzünkért csak
 605     2|                uram, mi baja van magának az én pénzemmel?~Szalkay uram
 606     2|             cserebere üzleteivel. Eladta az egyik falat, vett helyette
 607     2|              királyném szava.~- Én ugyan az ország kancellárja vagyok -
 608     2|            felelt alattomos ravaszsággal az egri püspök úr -, de azért
 609     2|                amit azelőtt tett, amikor az ifjúi temperamentuma nem
 610     2|             fogom menteni a királyt! Még az én életem árán is.~Ó, hogy
 611     2|            szegény szolga voltam, akinek az esti sötétségben majd a
 612     2|                  kísérendni királynéját.~Az egri úr azonban nem engedett,
 613     2|             császár, a lengyel király és az osztrák főherceg követe,
 614     2|             akkor is a királyhoz, amikor az mezítelenül tartózkodik
 615     2|               javában el volna választva az ilyen egri úrnak a feje
 616     2|                 a konyhai folyosón várta az ételek megfövését és megsülését,
 617     2|                 gombócevőket (mert éppen az volt vacsorára) -, nem olyan
 618     2|                    nem olyan veszedelmes az a kétszázezer török! Ezer
 619     2|               Ezer magyar széjjelkergeti az egész hadsereget.~Csak éppen
 620     2|                 és tudott mindenről, ami az udvarnál történik, súgott
 621     2|              tegnap magam készítettem el az ugorkasalátát.~- Vigyázz
 622     2|                 nyugágyán. Egyik oldalán az orvos állott, másfelől Mária
 623     2|                  A nádort, a kancellárt, az urakat mind ez ideig hiába
 624     2|                 leveleket, amelyeket még az éjjel el kell küldened a
 625     2|                magyarok ellen, akik csak az ivásban, emberölésben, pénzgyűjtésben
 626     2|            Dobzse!"~Hát várjunk! De jött az öreg Bornemissza uram, Mátyás
 627     2|              előttük a kincstárt - monda az öreg Bornemissza -, mert
 628     2|              nekik a lyukas zsebedet, de az én háztartásomhoz semmi
 629     2|                  Bornemissza uram átadta az írást. A királyné az ablakhoz
 630     2|              átadta az írást. A királyné az ablakhoz ment, miután elkérte
 631     2|                  kincstárába nézni, mert az üres.~Hát ilyen a világi
 632     2|               nótákat danoltak. Mint már az ilyen vízi emberek szoktak.
 633     2|              volt Szent Jakab hava ebben az esztendőben - hideget éreztem
 634     2|                bozontoskodott, mint akár az apjáé, mert borbélyt nem
 635     2|            borbélyt nem engedett magához az utolsó hetekben. Valahogyan
 636     2|             hetekben. Valahogyan megnőtt az orra is, mint a holtaknál
 637     2|               hallgatta, hogy mit beszél az asszony:~- Ne félj, nem
 638     2|              szegény magyarokat - felelé az uramkirályom -, régen megbánták
 639     2|                  kell nagylelkűnek lenni az ellenségeimmel szemben,
 640     2|                  elejtése után. Pedig ez az idő valóban nem arra való.
 641     2|               régi királyom, Ulászló. De az öregúrnak csak kölcsönkérési
 642     2|         folytonos hátranézegetés is volt az okozója, hogy a király nem
 643     2|                  kantárjára, és a paripa az útban gödörbe lépett. A
 644     2|              Most már lassabban mentünk. Az a háromezer ember, aki velünk
 645     2|            megmondani, hogy merre járnak az esztergomi érsek bandériumai.
 646     2|              hogy mindegyiknek kard volt az oldalán.~Reggel a király
 647     2|                 királynéhoz Budára, hogy az vigyázzon biztonságára.
 648     2|              Pakson, Tolnán. A királynak az álmai megjavultak. Igaz,
 649     2|                   Napról napra sápadtabb az arca, amikor előjön sátorából.
 650     2|              kuktákkal, inasokkal főzeti az ebédet és vacsorákat, mint
 651     2|            Hetykeséget és bolondságot ad az emberbe a borivás. Én mindig
 652     2|             feléledt volna.~- Hol vannak az álgyuk?! - bömböli Tomori
 653     2|               mezőre, és lefeküdni, hogy az ember ne lásson és ne halljon
 654     2|                MAGYARORSZÁG~- Hol vannak az álgyuk?! - tombolt tovább
 655     2|              volna. Ki merte volna ennek az őrjöngő papnak megmondani,
 656     2|                  papnak megmondani, hogy az álgyuk a dunai hajókon maradtak,
 657     2|                  volt elég időnk azoknak az elszállítására. Hadd hallja
 658     2|          elszállítására. Hadd hallja meg az igazságot mástól a pap,
 659     2|         bosszújukat kitöltsék.~- Mindegy az, hogy én verem agyon a cimborát,
 660     2|                nem követelte többé rajta az ágyúkat. Alkonyattal még
 661     2|                 kisebb hadjárathoz. Csak az okoskodók mondták, hogy
 662     2|               hadipatkó, amely szétzúzza az ellenség fejét, íjas puska
 663     2|                  ezeknek a parancsnokuk, az pedig lófarkas csapatvezér.
 664     2|                   Pekri uram azonban nem az az ember volt, akinek egy
 665     2|                Pekri uram azonban nem az az ember volt, akinek egy barát
 666     2|           Nyárádról, és elhozám magammal az összes törököket. Menjen
 667     2|      kolostorokból. Azoknak parancsoljon az érsek úr! - kiabált vissza
 668     2|                Pekri uram.~Volt még ezen az estén több veszekedés is
 669     2|             Simon főpincemesterrel, mert az elrejtette a borokat a vitézség
 670     2|             várgróf személyében korholta az egész csehországi nemességet,
 671     2|                 mondogatták fenyegetőzve az országbíráék, főpincemesterek,
 672     2|              arra valaki, hogy ez legyen az utolsó éjszakája ama hosszú
 673     2|             darab arannyal tölti derekán az éjszakát, azt is kölcsön
 674     2|                  kért kölcsönt. Így tett az apja is, amikor halálát
 675     2|                 homlokomat, nemsokára üt az indulás ideje.~Batthyány
 676     2|          lehetett látni. Búcsúzni jöttek az ébren levő, sátora előtt
 677     2|                  felséges uramat, amikor az írószerszámaimmal előbújtam
 678     2|             kezemet - mondá királyom, és az éji esőtől megfehéredett
 679     2|                  a királynak segédkezett az öltözködésnél - tegnap kipróbáltam
 680     2|       öltözködésnél - tegnap kipróbáltam az egyik török fogoly lőfegyverével.
 681     2|                  a mutatóujjára felvonta az arany pecsétgyűrűt a magyar
 682     2|           felejtettem, pedig nem szoktam az ilyesmiről megfeledkezni,
 683     2|                lovat sokszor kipróbálták az ugratásokban, a vadászatokban,
 684     2|            lovagjátékokban. Nem hibázott az sohasem. A király vaskesztyűs
 685     2|              ilyen fogásra volt szüksége az oroszlán- és bikavérű paripának.
 686     2|                   Még Majthényi uram is, az udvarmesterünk, amolyan
 687     2|             hátában, hanem a lábában van az ereje.~...Ez a nagy német
 688     2|                   hogy merre meneküljünk az ordítozó törökök elől. Nagyon
 689     2|            közülük, mert ott verekedtünk az első sorban. Én nem tudnám
 690     2|              alatt. Nagy szomorúság volt az egész idő alatt a szívemben,
 691     2|                már végezetül egy magyar, az is földre tiporva, holtan,
 692     2|                 kellett, ha nem akartunk az egyre özönlő pogányság fogságába
 693     2|               nem sebesíté meg.~Itt volt az ideje, hogy megragadjam
 694     2|                 a lovat elkormányozhatom az első hadisorból, aztán neki
 695     2|             megveszett bestia megtagadja az engedelmességet. Kétszer-háromszor
 696     2|         Kétszer-háromszor vágtatunk neki az ugrásnak, a király lova
 697     2|            király lova félrerántja magát az ugrás előtt. Hogy jó példával
 698     2|               kiáltom uramkirályom felé. Az én lovam partot ér. Hátranézek.
 699     2|                 patakba. A patak partján az üldöző pogányság. A király
 700     2|                  hogy Mária királyné még az éj folyamán el akarja hagyni
 701     2|    üvegkoporsóját valóban felkapják vala az udvari legények, és futólépésben
 702     2|               elparancsolta a folyosóról az udvari hölgyeit, akik asszonyi
 703     2|                  egyedül kell nekivágnom az utazásnak.~- De hát hová
 704     2|          tornyokban csengő hangon vertek az órák, mert még nem menekültek
 705     2|                nem menekültek el Budáról az órások. A palotába a Duna
 706     2|                pöröllyel össze is zúzták az uralkodás évei. De néha
 707     2|                    A bőrével fog fizetni az, aki valami kárt tesz a
 708     2|                 bútoraimban! Vigyázzatok az ágyamra!~A bútorok döngve,
 709     2|             vonultak lefelé a lépcsőkön. Az eresztőkötelek úgy feszültek,
 710     2|           magyarok, akár a törökök? Csak az a kérdés, hogy melyik jön
 711     2|            csatából, és most elözönölvén az országutakat, csorba nélkül
 712     2|                  nélkül maradt kardjukat az ártatlanokra emelgetik.
 713     2|                 Bornemissza, amíg szabad az út!~A várnagy, aki talán
 714     2|                 út!~A várnagy, aki talán az egyetlen férfi volt a budai
 715     2|              tiszteletben fogják tartani az ajtókon elhelyezett királyi
 716     2|                 nekünk, hogy mi történik az elhagyott palotával.~- Hagyj
 717     2|              alakja a daliának... Mintha az imént metszették volna le
 718     2|                imént metszették volna le az akasztófáról. A királyné
 719     2|                lett. Sokba került nekünk az, hogy a király maga ment
 720     2|      Bethlenfalvi! Térj magadhoz, ember! Az éj múlik, reggelre, mire
 721     2|                 nem állhatok ki koldulni az országutakra.~- Tíz mázsa
 722     2|                palotákból is előkerültek az urak, akiket hű szolgáik
 723     2|            királyné szökni akar Budáról. Az eleven zálog, akit Lajos
 724     2|   megnyugtatására, hogy nem menekedik el az országból a törökök elől,
 725     2|                országból a törökök elől, az eleven zálog itt akarja
 726     2|               hogy palotájába siethessen az úti szükségletekért.~- A
 727     2|        találkozunk, ahol Lógod felé visz az út! - kiáltotta a királyné,
 728     2|                  felismerhetetlen legyen az országutakon, amelyekre,
 729     2|            fakadt sírva, mert lelke ezen az éjszakán örökké acéllá változott,
 730     2|                  megsimogatta a falakat, az ajtókat, az ablakokat, melyeknek
 731     2|      megsimogatta a falakat, az ajtókat, az ablakokat, melyeknek nyelvét
 732     2|           hallatszott, nyeregbe szállott az az ötven lovas, amely Máriát
 733     2|        hallatszott, nyeregbe szállott az az ötven lovas, amely Máriát
 734     2|           érkeztünk.~Jól tudtuk errefelé az utat még a sűrűsödő, augusztusvégi
 735     2|                 A kapukat bezártuk, mert az utcákról dobpergés, lárma
 736     2|           egyszerre telve lett Esztergom az ő szekereikkel, málhás lovaikkal,
 737     2|              csoda, hogy Orbánusz Endre, az esztergomi várnagy, aki
 738     2|             kijött a sodrából.~- Hát már az ebédutáni álmot is elveszik
 739     2|              ebédutáni álmot is elveszik az embertől ezek a budai németek?! -
 740     2|                  ellenséges hajók, hanem az ő hajóik, amelyeket tegnap
 741     2|         Esztergom felé. Igaza volt annak az embernek, aki azt mondta,
 742     2|          szeretnek verekedni, jól bánnak az evezőrudakkal a szárazon
 743     2|      átkutatásához kezdtek.~- Ti vagytok az okai annak, hogy háború
 744     2|                 nélkül nem viselhetők el az izgalmak, amelyeknek valamennyien
 745     2|           valamennyien ki vagyunk téve."~Az izgalmat a palotában az
 746     2|                  Az izgalmat a palotában az okozta, hogy megjött Czettricz
 747     2|            kardszúrással megölte. Nem ez az igazság, Czettricz? Vigyázz
 748     2|               elhinni, hogy férjem nincs az élők sorában.~Azt beszélte
 749     2|           történt komornáival.~- Hol van az esztergomi érsek?! - kiáltozta
 750     2|          kiáltozta magánkívül dominám.~- Az érsek a csatatérről aligha
 751     2|                 fejvesztettség általános az országban a csatavesztés
 752     2|                 is jött vala posta, hogy az ország keleti részében bizonyos
 753     2|             rablóbandát toborzott, amely az Alföldön útját állja a csatából
 754     2|                önös céljaira gondol! Még az éjszaka továbbmenekülünk,
 755     2|              kulacsainkról gondoskodtunk az éjszakai útra. A pincében
 756     2|                  király nélkül tette meg az utat, mert a királynak más
 757     2|        menyhalakat, csukákat, amelyeknek az íze még ma is a szájamban
 758     2|         mindenféle megjegyzéseket tettek az udvari írnokok.~Sárkány
 759     2|                jó úrnak, dominám, okulva az esztergomi példán, kemény
 760     2|                őkegyelme a fejét, amikor az esztergomi hírek elértek
 761     2|                   Itt ért utol bennünket az a hír, amelyet egy hazugságairól
 762     2|             olyan városban maradni, ahol az embert háborúvesztéssel
 763     2|            állott a királyné elé, és ezt az üzenetet adá át:~- Bornemissza
 764     2|                  azt átadni másnak, mint az új királynak...~- A kincseim,
 765     2|                királyné. - Mindenem erre az egy emberre volt bízva.
 766     2|                 lettem.~- A kincseket is az új királynak adja át Bornemissza
 767     2|               Most már ott voltunk tehát az áhított Pozsonyban, a becsukott
 768     2|         királyokkal. Régen elmúltak azok az idők, amikor a leveleimben
 769     2|                fogadta a vendégeket, még az imádkozáshoz sem volt ideje.
 770     2|                 volt ideje. Most már nem az volt a kérdése a vendégekhez,
 771     2|                  között... A királynénak az volt az egyetlen kérdése:~-
 772     2|                    A királynénak az volt az egyetlen kérdése:~- Mit
 773     2|          megütközni a törökkel.~- Futott az, felség, Szeged alól, Fegyvernekig
 774     2|            meglátták a királyné házában, az örömtől és a sírástól szólni
 775     2|               lehetett panaszkodni, hogy az ürességtől kongott volna
 776     2|         pozsonyiak mindennap megtetézték az ajándékaikat. Különösen
 777     2|               Miklós gróf is megérkezett az ausztriai katonákkal, hogy
 778     2|                  Két szekérrel is jöttek az ajándékok, néha még vidulni
 779     2|                  a pozsonyi majorságból. Az örökös bánat nem jó az egészségnek;
 780     2|                   Az örökös bánat nem jó az egészségnek; ha már életben
 781     2|             borzalom után, becsüljük meg az életünket.~- Mit csinál
 782     2|             színe elé járulhattunk, hogy az ő nyugalmából, meg nem tört
 783     2|                  továbbiakhoz. És lassan az udvarnál híre futamodott,
 784     2|                csúfolt Zápolya Jánostól, az erdélyi vajdától. Hiába
 785     2|             dominám, és olyan fehér lett az arca, mint a mohácsi nap
 786     2|                   akikről mindenki tudta az udvarnál, hogy Zápolya bűnös
 787     2|            palotában! - üzente még, mire az ausztriai gyalogosokat a
 788     2|                érkezett meg késő éjszaka az udvarba. A legények tollas
 789     2|            lépést, és rohanvást ment fel az emeletre, mintha attól tartott
 790     2|               búsan távozzon Pozsonyból.~Az erdélyi vajda két lépésnyire
 791     2|           Magyarország legyen. Én vagyok az erősebb, a hatalmasabb,
 792     2|               felindulásban volt ő is.~- Az országot megmenteni. Király
 793     2|                  megmenteni. Király kell az országba.~- Ott van a bátyám,
 794     2|         csúfondárosan nevetett.~- Hiszen az egy szegény koldus. Se vagyona,
 795     2|              János, a leggazdagabb ember az országban, akinek a legnagyobb
 796     2|            dominám. - A szerződés, amely az ausztriai háznak biztosítja
 797     2|               tudja, mint én, hogy ebben az országban nincsenek szerződések,
 798     2|         országban nincsenek szerződések, az erősebbnek van csak joga
 799     2|               már megszállottak a házat, az én parancsaimnak engedelmeskednek.~-
 800     2|               tőr. - Azt várja itt, hogy az arcába dobjam az igazi nevét?~-
 801     2|               itt, hogy az arcába dobjam az igazi nevét?~- Halljuk tehát!~-
 802     2|           dominám, és olyant tett, amire az a nagy mahomet ember megingott
 803     2|                ember megingott a helyén. Az arcába köpött az erdélyi
 804     2|                 helyén. Az arcába köpött az erdélyi vajdának, és kifutott
 805     3|                  Szép asszonyok sétálnak az egykori Rákóczi-várak romba
 806     3|            okmányainál. Kétszáz esztendő az emberi életben rengeteg
 807     3|              vagy ebédelt. A kuruc világ az ő legendáival, félig igaz,
 808     3|               férfiak vitézebbek voltak, az asszonyok szebbek voltak,
 809     3|           esztendővel visszafelé megyünk az időben.~Valóban olyan legendás
 810     3|            Valóban olyan legendás volt-e az a kor, hogy eseményeit,
 811     3|             értheti meg a mai magyar? Ha az idők forgása, a nemzet lángolása,
 812     3|            hősökké tette is a férfiakat, az asszonyok akkor is megmaradtak
 813     3|                megmaradtak asszonyoknak. Az asszonyok - valamint a szép
 814     3|             gyáva, hős, nagyszerű, amint az idő és az időben felmerült
 815     3|               nagyszerű, amint az idő és az időben felmerült eszmék
 816     3|           felmerült eszmék diktálták, de az asszonyok minden időben
 817     3|                 időben egyformák voltak. Az asszony sohasem változott,
 818     3|                  sohasem változott, mert az alaptermészete ugyanaz maradt.~
 819     3|           kétszáz esztendő pora vonja be az alakjukat. Kétszáz esztendő
 820     3|                esztendő pedig nagyon sok az asszonyok életében. Vagy
 821     3|               nemcsak a szépségükről, de az erényeikről is nevezetesek
 822     3|           férfiak verekedtek mindenfelé, az asszonyok csendesen fontak,
 823     3|               detrekői szép asszonyokra! Az asszony, különösen, ha szép
 824     3|            mindjárt a szerelemre gondol. Az asszonyok pedig lassan-lassan
 825     3|                 a környéken kalandozott, az asszonyok elmerengve nézték
 826     3|              harcoló katonaság már abban az időben is jobban tetszett
 827     3|                időben is jobban tetszett az asszonyoknak az egy helyben
 828     3|                 tetszett az asszonyoknak az egy helyben élő, mozdulatlanságra
 829     3|                Hol is tanultak volna meg az asszonyok nyelvén szólni,
 830     3|              várfalakat bámulták. Bezzeg az Ocskay tisztjei értették
 831     3|                  mulatság, vidámság volt az életük; hogy néha-néha megkergették
 832     3|              maga is nagy kedvelője volt az asszonyfélének, nem is egyhamar
 833     3|                 Budetin, ahol Szunyoghné az apósa kastélyában lakott,
 834     3|                asszonyi szívek már abban az időben is távíró útján tudták
 835     3|             Detrekőre. (Hallott már ő is az odavaló asszonyok szépségéről,
 836     3|                talán, mert asszony volt, az utóbbiban nem nagyon bízott.)
 837     3|                rosszabb asszony nem volt az idő tájt nála - meghökkenve
 838     3|               bortól, tánctól piros volt az arca, meg talán attól is,
 839     3|          Ocskayval törődött, hanem azzal az asszonnyal, aki az ő szerelmesét
 840     3|                 azzal az asszonnyal, aki az ő szerelmesét elcsábította
 841     3|                   rózsaszínű nyakkal.)~- Az ezredes úr megörül majd,
 842     3|               majd, ha hírét veszi, hogy az ő drága hitvese milyen szépen
 843     3|            szépen járja a hajdúk táncát.~Az ezredesné halálsápadt lett.
 844     3|                 Senki se ismert volna rá az előbbeni nősténytigrisre.~-
 845     3|             lépett hozzá.~- Grófnő, most az egyszer helytelenül cselekedett.~
 846     3|    visszakísérésére, de Julianna se volt az az asszony, akivel könnyen
 847     3|                   de Julianna se volt az az asszony, akivel könnyen
 848     3|                el lehetett volna végezni az efféle dolgot. A brigadéros
 849     3|                  unalmas és veszedelmes, az öreg Szunyogh vagy káromkodik,
 850     3|          brigadéros elnevette magát erre az állításra.~- Tudtommal a
 851     3|                 barátnője, mert nem hisz az asszonyok barátságában. ~
 852     3|         generális kószál a környéken, és az az utálatos vénember már
 853     3|                kószál a környéken, és az az utálatos vénember már régen
 854     3|                  már régen megfenyegette az apósomat, hogy fölperzsel
 855     3|             csizmát szabassak a bőréből!~Az asszony átkarolta a férfit.~-
 856     3|           Thuróczyné is hiába várta azon az éjszakán a daliás brigadérost.
 857     3|           éjszakán a daliás brigadérost. Az sátorába vonult, és odarendelte
 858     3|        mulatságát kereste. Nagy sor volt az akkor, a diadalmas Ocskaynak
 859     3|                 Hej, nagy mesterek abban az asszonyok, hogyan kell megbosszantani
 860     3|                  tehetik kiállhatatlanná az életét!~Szunyoghné lakott
 861     3|                 a vár felső traktusában, az alsó traktusban Thuróczy
 862     3|                  gondolata, a bátorsága. Az én két kezem irányítja minden
 863     3|               azt akarja ő is. Én vagyok az álma, én vagyok a sóhajtása;
 864     3|           fergetegként rohan a labancra, az én nevemet kiáltja, és kardját
 865     3|                  úgy húzza ki. Én vagyok az ő csillaga, én vagyok a
 866     3|                küldöm, ha én megengedem. Az a szegény Tisza Ilona, bizony
 867     3|               csak akkor csókolhatja meg az ő daliás urát, minden férfiak
 868     3|        megengedem. De hát minek is annak az asszonynak olyan férfi,
 869     3|              László? Megérteni sem tudja az ő vitézi szilajságát, megérdemelni
 870     3|                  gondosan a gyermekeket.~Az asztalról ebben a pillanatban
 871     3|         babonásán dörmögte:~- Grófnő, ez az Ocskayné gondolata volt.
 872     3|                 Ocskayné gondolata volt. Az elhagyott, magányban sínylődő
 873     3|                  A lengyel kezet csókolt az asszonynak.~- Ne akarja
 874     3|          nevetéssel gúnyolják naphosszat az Ocskay László lelkét, szeretőjét.~
 875     3|              szeretőjét.~Összeszorította az öklét, és olyan mosoly vonaglott
 876     3|             olyan mosoly vonaglott végig az arcán, hogy Stupovszki ijedten
 877     3|         Stupovszki ijedten hátrált.~- Én az ördögöt jól ismerem! - kiáltotta
 878     3|                  a nyakatokra. Talán még az éjjel...~A lengyel keresztet
 879     3|                 Széles kardjára ütött.~- Az volt a szándékom. De aztán
 880     3|                  hogy a kísértet eltűnik az asszonyok traktusába vezető
 881     3|                 lépcsőn. Mégpedig ott is az emeletre ment fel, ahol
 882     3|               grófnő lakik. Nem szokásom az asszonyok dolgába avatkozni,
 883     3|                 székre, ott jajgatott:~- Az ördögé vagyunk mindnyájan!
 884     3|               ördögé vagyunk mindnyájan! Az ördög járt itt Szunyoghnénál,
 885     3|                  sohasem hallottam, hogy az ördögnek sarkantyúja lett
 886     3|               fiatal hadnagy.~- Legalább az ezredes úr volna itthon! -
 887     3|                  a lengyel.~- Itthon van az ezredesné őméltósága.~Stupovszki
 888     3|                 köhintett.~- Tudom, hogy az neked elég, te huncut! De
 889     3|                vitézektől.~Amíg a várnép az udvaron sorakozott, az asszonyok
 890     3|            várnép az udvaron sorakozott, az asszonyok se maradtak tétlenek.
 891     3|               Olyan is, amelyik ráillett az asszonyokra.~Egyszer csak
 892     3|         asszonyokra.~Egyszer csak jönnek az asszonyok a Thuróczyné vezetésével
 893     3|              Páncéling valamennyin, kard az oldalukon, sisak a kontyukon.
 894     3|              szőke, gyermeteg Thuróczyné az aranyos páncélban, a villogó
 895     3|                évig csak mi is kitartjuk az ostromot - mondogatták.~
 896     3|             segítség érkezik.~Odafentről az emeletről a rostélyos ablakok
 897     3|           húzódtak a védettebb helyekre. Az asszonyok a pincékbe rejtőztek,
 898     3|           Esténként, amikor elcsendesült az ostrom, a várban végigsétált
 899     3|                  kapitány uram.~Még azon az éjjel követ ment a várból
 900     3|                 de a tiszteket és főként az asszonyokat foglyul ejtette.
 901     3|                 és Szunyoghné folytattak az ablaka alatt. A négylovas
 902     3|           négylovas hintó már ott állott az udvar közepén, amely Julianna
 903     3|                  úr ismer engem - kezdte az asszony -, tudja, hogy mindig
 904     3|            lehetséges. Én sohasem hiszek az asszonyoknak. Ámde a látszat
 905     3|                bántódás érje.~- Lemondok az eskortról, tábornok úr,
 906     3|           Adventy kapitányt rendelném ki az eskort vezetőjének?~- Még
 907     3|          Szunyogh Lászlóné. - Régen volt az. Akkor még beértem a kapitányokkal,
 908     3|                mozdulatot tett.~- Mindig az a gaz Ocskay. Grófnő pedig
 909     3|               vágott közbe a tábornok. - Az utóbbi nem olyan nagyon
 910     3|            felelt a grófnő, és fölpirult az arca. - Aki engem megszeret,
 911     3|                     Aki engem megszeret, az örökre az enyém. Olyan asszonynak
 912     3|               engem megszeret, az örökre az enyém. Olyan asszonynak
 913     3|                 Juliannát nem felejti el az, aki egyszer a szemébe nézett.~
 914     3|               asszony. És azért félek én az asszonyoktól, mert ilyen
 915     3|         példányok is akadnak közöttük.~- Az ígéret másik részét pedig
 916     3|               nem mérheti rá senki, mint az, akinek zászlaja alatt harcol.
 917     3|             labanc gyalogság fosztogatta az épületeket, de az elé a
 918     3|            fosztogatta az épületeket, de az elé a traktus elé, amelyben
 919     3|                  a traktus elé, amelyben az asszonyok húzták meg magukat,
 920     3|         labancokat puskatussal verték el az őrök az asszonyház elől.~-
 921     3|            puskatussal verték el az őrök az asszonyház elől.~- Tábornok,
 922     3|         Parancsoljon, grófnő.~- Vonja be az őrséget az asszonyház elől.~
 923     3|            grófnő.~- Vonja be az őrséget az asszonyház elől.~Stahremberg
 924     3|           Szunyogh Lászlónénak eltorzult az arca.~- Haditörvények? Olyan
 925     3|                felelt a tábornok.~- Nos, az én kívánságom az, hogy szeretném
 926     3|                    Nos, az én kívánságom az, hogy szeretném látni ugyanígy
 927     3|                  Én nem vagyok játékszer az asszonyok kezében!~Sarkon
 928     3|           maguktól. Hodolics alatt, ahol az országút eltér, a kocsis
 929     3|                 Hirtelen levette arcáról az ősz szakállt és bajuszt.
 930     3|            diákot ismerte fel.~- Te vagy az, Jávorka? Hogy kerültél
 931     3|                   Jávorka sötéten nézett az asszonyra.~- Ne kérdezze,
 932     3|                  A brigadéros úr küldött az ön őrizetére, de fájdalom,
 933     3|                fájdalom, későn érkeztem. Az árulást már nem akadályozhattam
 934     3|          megérdemlett büntetését elveszi az árulásért. Viszem Ocskay
 935     3|                 Viszem Ocskay Lászlóhoz.~Az asszony kebléből egy nagy,
 936     3|                  szét - rebegte boldogan az asszony.~A hadnagy megsuhogtatta
 937     3|                  A hadnagy megsuhogtatta az ostort. Vitte a négy paripa
 938     3|                völgyeken, erdőkön át azt az asszonyt, akinek fekete
 939     3|        történelem talán másképpen íródik az utolsó kétszáz esztendőben.
 940     3|                   De a rossz asszonyokra az ördög vigyáz. Mert folyton
 941     3|                míg messze Magyarországon az ocskói régi kastélyban egy
 942     3|              atyjuk tiszteletére oktatta az Ocskay apró cselédeit.~Az
 943     3|                az Ocskay apró cselédeit.~Az író leteszi a pennát.~A
 944     3|            szemei előtt, úgy látja, hogy az asszonyok akkor is olyanok
 945     3|           asszony, mint amennyi a férfi. Az asszonyok versenyre keltek
 946     3|               világraszólóan pompázatos. Az asszonyok az ő patyolat
 947     3|                 pompázatos. Az asszonyok az ő patyolat testükre felöltötték
 948     3|                 szeretett volna lenni, s az ő nyomdokába léptek a hazaszeretetben.
 949     3|              sótalan kenyerét megosztják az asszonyok a férfiakkal.
 950     3|             magyar nőnek Rodostóban járt az álma.~Nagy idők! Az asszonyok
 951     3|                 járt az álma.~Nagy idők! Az asszonyok megmutatták, milyenek,
 952     3|              férfiak dolgába, mint ebben az időben. Ha néha ártottak
 953     3|                esztendő leforgása alatt. Az asszonyok, akik jók vagy
 954     3|                aki a lovas vitézt látta, az csodálkozva állott meg.
 955     3|                 nehezen lábra állította. Az arcába nézett, és akkor
 956     3|                Úgy kellett bevezetnie őt az őrmesternek az őrtorony
 957     3|             bevezetnie őt az őrmesternek az őrtorony alsó szobájába,
 958     3|                 hosszú, deres haj, amely az őrmester fejét borította,
 959     3|               ezen a tájon mindenki, még az apró gyerek is. Nem termett
 960     3|              szép idő is volt!~- No hát, az az idő nemsokára ismét visszatér! -
 961     3|                idő is volt!~- No hát, az az idő nemsokára ismét visszatér! -
 962     3|            szakállából a leolvadt havat.~Az öreg Siska Jánosnak felvillant
 963     3|                  fejét.~- Nem tér vissza az az idő sohasem. El van temetve
 964     3|               fejét.~- Nem tér vissza az az idő sohasem. El van temetve
 965     3|             esztendő is múlott el azóta? Az ujjaimon se tudom összeszámlálni.
 966     3|             Törökországban. Nem való már az öregembernek a háború.~A
 967     3|                   és nem felelt mindjárt az öreg katona beszédére. Csak
 968     3|              tudja kend, bátyám, hogy ha az erdőben kidől egy vén fa,
 969     3|                nemzet erdejében, amilyen az a vén fa, a mi nagyságos
 970     3|               még azt sem tudja: ki volt az apja, nemhogy azt tudná,
 971     3|               Kétség és öröm tükröződött az arcán. Megragadta a vitéz
 972     3|               akinek mindennapi imádsága az, hogy: "Áldd meg, Isten,
 973     3|               mondasz-e, vagy te is csak az álmokat mondod el, amilyen
 974     3|                 A vitéz nyugodtan nézett az öreg szemébe.~- Az én nevem
 975     3|                nézett az öreg szemébe.~- Az én nevem Kanizsi, és diák
 976     3|        Küldetésem vagyon Rákóczitól, nem az öregtől, hanem a kis Rákóczitól.
 977     3|               többet is hallasz felőlem.~Az öreg városi katona megtört
 978     3|              Magánkívül topogott ide-oda az őrtorony szűk szobájában,
 979     3|               Rákóczi fegyverbe szólítja az országot, ott leszek! Hisz
 980     3|                uram, hogy készen vagyok!~Az öreg katona az őrtorony
 981     3|            készen vagyok!~Az öreg katona az őrtorony sarkába lépett,
 982     3|                  senkiért se röpül ki ez az acél. Tudd meg, diák uram,
 983     3|               kard nincsen egyedül ebben az országban. Sokfelé tartogatnak
 984     3|             elrejtve kardokat, amelyeket az éjfél csendjében szorgalmasan
 985     3|                szorgalmasan fényesítenek az öreg katonák. És a kardok
 986     3|                egy egész hadserege támad az első tárogatószóra; vén
 987     3|           tárogatószóra; vén katonákból, az apja egykori vitézeiből.
 988     3|                fölé emelt karddal állott az őrtorony közepén.~Kívülről
 989     3|            mindenféle fegyvert elszedett az ellenség a magyaroktól.)~-
 990     3|                  magyaroktól.)~- Te vagy az, Sámuel? No, mi újság van
 991     3|               van a városban? - kérdezte az őrmester.~- Vendégeket kap
 992     3|              héten elmentek a nyakunkról az idegen katonák, jönnek újak.
 993     3|           katonák, jönnek újak. Főznek-e az asszonyok?~- Főznek, szegények,
 994     3|        erősködött, hogy ő bizony nem főz az ellenség katonáinak. Majd
 995     3|             nehezen tudta lecsillapítani az asszonyságot. Felpörkölik
 996     3|                asszonyságot. Felpörkölik az egész várost a dragonyosok,
 997     3|              hogy rendet csináljon ebben az országban.~A darabont ivott
 998     3|                városi darabont kifordult az ajtón. Siska János keservesen
 999     3|               mert nyomban nyakunkon van az ellenség.~Kanizsi lehajtotta
1000     3|                  arra tért magához, hogy az öreg katona a vállát rázogatja.~-