Part

1501     4|        forradalomról és az asszonyokról, az öreg báró Riedl, a híres
1502     4|          forradalom kérdését. Gilovszky, az ábrándos fejű tanuló szokás
1503     4|               hangú Marie tant, aki erre az estére levetette a forradalmi
1504     4|            hallunk szép zenét és éneket.~Az udvari vegyész a szívére
1505     4|             jöhet ily későn? - kérdezték az egymásra vetett tekintetek.~
1506     4|               uracska lépett a szalonba. Az arca nagy ijedelmet és felindulást
1507     4|                  Borzasztó dolog történt az udvari bálon. Császár őfelsége
1508     4|            mondtam - szólott nyöszörögve az öreg uracska. - Végem van,
1509     4|                  ébren várakozva töltjük az éjszakát. Jöjj vissza friss
1510     4|                  részében már eloltották az olajlámpásokat, amelyek
1511     4|             közelebbi atyafiságban volna az anyavárossal.~A külvárosok
1512     4|                  Szent István-torony őre az elővárosban, a bécsi polgár
1513     4|          kirándulásból sohasem hiányzott az elemózsiáskosár, sem a borosüveg.
1514     4|           lakosokat is.~A külváros lakói az évről évre megismétlődő
1515     4|                egyik viskó a másik után. Az ottani lakosok szerfölött
1516     4|       barlangjaikhoz. Alig fordult egyet az esztendő, már újra fölépült
1517     4|               Csak a tavaszi kolera volt az, amelynek nem örvendezett
1518     4|                 kutya- és madárárusokat. Az üstáruló cigányok, valamint
1519     4|         hallomásból tudták, hogy odakünn az elővárosban beszentelés
1520     4|               füstölőt a kezében ezekben az időkben, és jó keresete
1521     4|          csodadoktoroknak, bűbájosoknak. Az ablakokat hónapszámra nem
1522     4|                  városi fizikus (vagyis: az orvos) tanácsára égették
1523     4|                 már a kapun belül, ebben az időben egy régi vendégfogadó
1524     4|                 címezve.~A fogadók ebben az időben csaknem egyforma
1525     4|                  féltek a fáradalmaktól, az utazás veszedelmeitől. A
1526     4|                  akkor hónapokig tartott az utazás. A tágas udvarú,
1527     4|              udvarú, vastag falú fogadók az út mentén napokig látták
1528     4|                  napokig látták vendégül az utazókat, amíg kedvük támadt
1529     4|             utazókat, amíg kedvük támadt az utazás folytatására.~A magyarok,
1530     4|                  akik Bécset látogatták, az Arany Oroszlánban szállottak
1531     4|               magyar, hogy apái meséltek az Arany Oroszlán ablak nagyságú
1532     4|                 naftalámpások ragyogtak. Az Arany Oroszlánban éppen
1533     4|                 haragudott meg azért, ha az Arany Oroszlánból éjszaka
1534     4|               politizáljanak.~De hagyjuk az Arany Oroszlánt sárga falaival
1535     4|              jelentette. (Hiszen gyakran az Arany Oroszlánnál nem is
1536     4|             jutott tovább a magyar. Félt az ismeretlen városban az eltévedéstől.)~
1537     4|              Félt az ismeretlen városban az eltévedéstől.)~A Jámbor
1538     4|        tekintetének vannak kitéve. Ebben az időben Európa tele volt
1539     4|               csupán azért alakult, mert az emberek kedvüket lelték
1540     4|              hangulata tért volna vissza az elmosódott zene módjára
1541     4|                  elmosódott zene módjára az emberi elmékbe. Titkos társaságok
1542     4|               aggasztó kifejezést öltött az arca. A homlokát összeráncolta,
1543     4|           Pilleau úr nem szerette azokat az utazókat, akik nem takarták
1544     4|           világított. Nem sokra becsülte az olyan utast sem, aki elmondta,
1545     4|                megy. Még ha közölte vele az utazó a titkos társaság
1546     4|                 Pilleau úr irányában, ha az utas a söntésben vagy éppen
1547     4|              utas a söntésben vagy éppen az ebédlőszobában foglalt helyet.
1548     4|            érkeznek-e újabb vendégek.~Ha az utazó erre sem mutatott
1549     4|              nyugodtan falatozott tovább az ebédlő képei alatt (amelyek
1550     4|             helyén, és tudomást sem vett az utazóról, aki rendesen felszólítás
1551     4|               hisz a hazugságokban.~Azon az estén, amely egy késő őszi
1552     4|            borult rá Bécs városára ebben az esztendőben, M. Pilleau
1553     4|                   előre - mondta röviden az idegen.~Pilleau úr még egyszer
1554     4|                 gyönyörködve mormogta:~- Az ördögbe! Ez már aztán komoly
1555     4|            vitték előre, míg a lámpással az utat mutatta. A Jámbor utazó
1556     4|               titkos lépcsőt, mint ebben az időben a legtöbb ház. A
1557     4|                venni a falban. A lámpást az asztal közepére helyezte,
1558     4|               körül más nevezetesség is.~Az idegen a keskeny ágyra telepedett,
1559     4|         tiszteletteljességgel a fogadós.~Az idegen legyintett kezével.~
1560     4|                 kérdezte földig hajolva.~Az idegen az ajtó felé mutatott.~-
1561     4|                földig hajolva.~Az idegen az ajtó felé mutatott.~- Megyek -
1562     4|             alázatosan hajlongva hátrált az ajtó felé. - Egy zsinór
1563     4|              ajtó felé. - Egy zsinór van az ágy felett. Ha azt meghúzza,
1564     4|                  és sóhajtva nyitotta ki az ajtót. Fejcsóválva, de büszkén
1565     4|                  gondolta-e meg a dolgot az idegen.~- Komoly ember! -
1566     4|                 a szívére szorította, és az izgalomtól remegő hangon
1567     4|              Parancsolni tetszett velem?~Az idegen egy darabig még fel
1568     4|               fogok - felelt M. Pilleau.~Az idegen újra az ajtóra mutatott,
1569     4|                  Pilleau.~Az idegen újra az ajtóra mutatott, és mielőtt
1570     4|                bezárta volna maga mögött az ajtót, az ágyra vetette
1571     4|              volna maga mögött az ajtót, az ágyra vetette magát, és
1572     4|                  lángok világították meg az éjszakát a külváros felől.
1573     4|                 érdemes tulajdonosa, aki az egész éjszakát ébren töltötte,
1574     4|                  a vészharang zúgását és az eleinte szórványosan, majd
1575     4|                  morajló lárma verte fel az éjszakát. Az éjszakai tűzvész
1576     4|             lárma verte fel az éjszakát. Az éjszakai tűzvész szenzációja
1577     4|                  tűzvész szenzációja még az asszonyokat és gyerekeket
1578     4|                és gyerekeket is kicsalta az ágyakból. A módosabb polgárok
1579     4|            gyújtogat vagy összeesküszik.~Az éjszakai tűzveszedelem csaknem
1580     4|       tűzveszedelem csaknem egész Bécset az utcára csalogatta. A tapasztaltabbak
1581     4|           franciák mégis legjobban értik az összeesküvés módját, hiszen
1582     4|                folyosóra. Megvárta, amíg az utolsó is belépett az idegen
1583     4|               amíg az utolsó is belépett az idegen utazó szobájába,
1584     4|             fogadós a padlásra érkezett, az éjszakai emberek már levetették
1585     4|            vetették.~A francia utazó ült az asztalfőn, és hárman ültek
1586     4|             Titokzatosan világította meg az olajlámpás a halovány arcokat
1587     4|         olajlámpás a halovány arcokat és az asztal lapjára helyezett
1588     4|         főhadnagyot, a bécsi költőt, aki az Eipeldaui című dühös forradalmi
1589     4|              volt a főhadnagy, aki ebben az órában inkább illett volna
1590     4|               méltányolja! - szólt közbe az idegen.~- A forradalmi eszméket
1591     4|              felé is, hogy végigvonuljon az egész világon.~- Más előterjeszteni
1592     4|           ezenkívül, polgártárs? - kérdé az idegen.~- De igen! - felelt
1593     4|           hirtelen lelkes pír öntötte el az arcát. - A forradalomnak
1594     4|                elé fogott paripák fülébe az alkalmas percben tüzes taplót
1595     4|              klubnak! - mondta csöndesen az idegen, és a költő mellett
1596     4|                tudjuk, hogy a matematika az, amely csalhatatlan. Csupán
1597     4|               azok, akiket besorozhatunk az egyenlőségi szövetségbe,
1598     4|                  szövetség végre eltörli az arisztokráciát és a velejáró
1599     4|              ember, aki tagja akar lenni az egyenlőségi szövetségnek,
1600     4|                 szövetségnek, jelvénnyel az utcán. E jelvénynek legalkalmatosabb
1601     4|          kalapján viselne minden polgár. Az utcán találkozunk valamennyien,
1602     4|                legidősebb centúrió leend az elnök.~- Előterjesztjük
1603     4|                 a klubnak - mondá halkan az idegen. - Held lelkész polgártársunkat
1604     4|                   lángba borulva jelezte az időt, midőn a párizsi konvent
1605     4|               parancsol majd Bécsben is.~Az emberiség gyönyörű eszméktől
1606     4|                  férfiú méltó papja volt az eszméknek, amelyek az emberek
1607     4|               volt az eszméknek, amelyek az emberek lelkéről leszedegették
1608     4|                 csavart tekercset dobott az asztalra. Gróf Soltyk -
1609     4|                   kiáltotta emelt hangon az idegen. - A párizsi jakobinus
1610     4|                  párizsi jakobinus klub, az örök világosság páholya,
1611     4|     sütkérezhessék. Új életre ébredjenek az elsenyvedt testek, a föld
1612     4|                 A konvent elküldi nektek az emberiség legdrágább kincsét,
1613     4|            emberiség legdrágább kincsét, az örök szabadságot. A halottakat
1614     4|            francia konvent karja átöleli az egész földkerekséget, és
1615     4|                 egész földkerekséget, és az örök testvériség nevében
1616     4|          hetekben tartott ülésében, ahol az öreg Payne Tamás, az Emberi
1617     4|                ahol az öreg Payne Tamás, az Emberi jog szerzője elnökölt,
1618     4|          elnökölt, és Clootz Anacharsis, az emberiség szónoka, Lux Ádám
1619     4|           emberiség szónoka, Lux Ádám és az öreg Trenk Frigyes voltak
1620     4|                öreg Trenk Frigyes voltak az elölülők, Forster György
1621     4|              tartoztok engedelmességgel.~Az összeesküvők meghajtották
1622     4|                  ő parancsolja! - felelt az öreg Riedl báró.~- Ő rendelkezik
1623     4|                  gőgösen összeszorította az ajkát, és nem felelt.~-
1624     4|                  Soltyk lelkesen csapott az asztalra.~- Azt nem fogja
1625     4|                                       5.~AZ APÁT ÚR MEGJELENIK~A titkos
1626     4|                  eső még sötétebbé tette az éjszakát, és a tüzet néző
1627     4|             borzasztó bőgéssel iramodtak az erdők felé.~- Most majd
1628     4|              sörözni.~Egy öregember, aki az unokáit vezette kezén, és
1629     4|        rémülettől, hangosan kiáltotta:~- Az mind semmi! Három medve,
1630     4|                 mind semmi! Három medve, az csak három medve! De az
1631     4|                  az csak három medve! De az én nagyapám még látta azt
1632     4|                 a Grabenen, és fölfalták az embereket.~Majd a katonaság
1633     4|                 Hebenstreit főhadnagy és az öreg Riedl báró egy kapumélyedés
1634     4|               király fejét is leüttette.~Az öreg Riedl fanatikusan mormogta:~-
1635     4|                   amíg össze nem szedjük az elvtársakat, és századokba
1636     4|                lovasok elől.~Hebenstreit az öreg Riedl karjába kapaszkodott,
1637     4|                   hogy a nép között volt az orleáns-i herceg is, aki
1638     4|            teljesítsd kötelességedet, és az isteni nép parancsolatát!"~
1639     4|            isteni nép parancsolatát!"~Ez az éles hang olyan hatással
1640     4|                  végét: a nap fölbukkant az égboltozat peremén, a zsarnok
1641     4|                nagy térség visszhangozta az isteni nép zúgó moraját,
1642     4|             világon, mint Párizsban volt az esztendő első heteiben.~-
1643     4|                   kiáltotta a főhadnagy.~Az ismeretlen kinyújtotta a
1644     4|                  Szabad polgár! - felelt az idegen.~- Honnan jössz?~-
1645     4|               esetleg nem tudtok - szólt az apát. - Titkos jelentés
1646     4|              érkezett a kabinethoz, hogy az éjszakáról éjszakára megismétlődő
1647     4|                 gyújtogatás azonban csak az előjátéka annak a nagy tűzvésznek,
1648     4|            jakobinusok, és remélik, hogy az óriási tűzvésznél megjelenik
1649     4|                   A titkosrendőrség műve az egész. Ilyen módon akarják
1650     4|                Saurau gróf nem válogatós az eszközeiben - felelt a szászvári
1651     4|          hasadékán. Hiába találták zárva az ajtókat eleinte, becsúsztak
1652     4|            embereit tették el először is az útból. Hiszen tudjátok,
1653     4|                Hiszen tudjátok, hogy én, az elhunyt király bizalmasa,
1654     4|           Schloissnigg a kabinetirodában az én helyemen tölt be bizalmi
1655     4|            franciák mintájára megrohanta az urakat. A lázadást elfojtották,
1656     4|                 gyökeren végiglappangott az egész ország alatt, többé
1657     4|        híradásaid, Democrite Lamontague!~Az öreg Riedl megölelte Martinovicsot.~-
1658     4|                Saurau kopóitól! - mondta az apát, és gyorsan elbúcsúzott
1659     4|                  látszott lefelé érkezni az esőcseppekben.~Körülbelül
1660     4|                Egy árny suhant keresztül az utcán, aztán még egy másik.~
1661     4|                   és halkan összesúgott.~Az apát azt gondolta magában: "
1662     4|                francia tanító! Mit keres az itt, a titkos ügynök társaságában?"~
1663     4|                 a világosodó éjszakában.~Az apát megvárta, amíg a lépések
1664     4|          léptekkel haladt szállása felé.~Az Eisenhutgasse, ahol ebben
1665     4|                Eisenhutgasse, ahol ebben az időben az apát úr lakott
1666     4|      Eisenhutgasse, ahol ebben az időben az apát úr lakott egy földszinti
1667     4|           kapumaradványai még látszottak az utca végén, és az út közepén,
1668     4|             látszottak az utca végén, és az út közepén, egy vasrácson
1669     4|                 a város szennyesét.~Ezen az éjszakán a heves zivatar
1670     4|                  szennyes vize elöntötte az Eisenhut utcát teljes hosszúságában.~
1671     4|              utcát teljes hosszúságában.~Az apát úr tanácstalanul állott
1672     4|         tanácstalanul állott egy darabig az elöntött utca felső végén.
1673     4|               azt gondolta magában, hogy az áradás legalább eltart délig.
1674     4|                  senki.~Nekivágott tehát az áradásnak. Néhol térdig
1675     4|                 térdig érő vízben gázolt az utcán. A pincékből baljóslatú
1676     4|        megzörgette egy ideges, heves kéz az udvarra nyíló ablakot. Az
1677     4|                az udvarra nyíló ablakot. Az ablaküveg szinte táncolt
1678     4|                 ablaküveg szinte táncolt az ökölütések alatt. Az apát
1679     4|             táncolt az ökölütések alatt. Az apát megriadva ugrott talpra.~
1680     4|                ugrott talpra.~Félrehúzta az ablakon a függönyt.~Megismerte
1681     4|                 teljesen elszegényedvén, az apát tanácsára az utóbbi
1682     4|        elszegényedvén, az apát tanácsára az utóbbi időben a titkosrendőrség
1683     4|              köpönyegét ledobta magáról, az apát úr könyvekkel megrakott
1684     4|                  hagyni Bécset! - kezdte az asszony izgatottan, elfulladva
1685     4|                  most rögtön elutazna!~- Az lehetetlen! - felelt az
1686     4|                  Az lehetetlen! - felelt az apát, és köpönyeget vett
1687     4|                   Önnek el kell utaznia. Az éjjel szolgálatban voltam.
1688     4|                 bizonyos forrás szerint) az éjszakai tűz ismét felzavarta
1689     4|                ki a tűzvész színhelyére, az esetleges rablások, zavargások
1690     4|    kabinetirodába, mintha mit sem tudnék az éjszakai jelentésről, és
1691     4|                 részemre, amely munkával az utóbbi időben kegyesen kitüntetni
1692     4|      szoknyaviselettel, és amely iratért az osztrák kormány csengő aranytallérokat
1693     4|            messze van a nap, amikor ezek az arcok a rémülettől elhalványodnak!
1694     4|            lekonyulnak. Csak hadd higgye az utolsó kancellista is, hogy
1695     4|                fokozatosan tüzesedett ki az apát úr szavaira. Előbb
1696     4|           senkinek ne higgy, és nézd meg az arcokat olyankor is, amikor
1697     4|                nevében!~Livinska elkapta az apát úr kezét, és megcsókolta.
1698     4|                közölt a lengyel nővel.~- Az apát otthon töltötte az
1699     4|                  Az apát otthon töltötte az éjszakát? - kérdezte.~Livinska
1700     4|             rendőrség egyik vezetőjét.~- Az apát hajnalban került haza! -
1701     4|                felelt a sárga bajuszú. - Az adatok megegyeznek.~Déltájban
1702     4|                     felelte Martinovics.~Az öreg uracska félig szemrehányóan,
1703     4|               azt akarta volna mondani: "Az én szememet akarod te megcsalni?"~-
1704     4|                  indulok Magyarországba.~Az öreg uracska némán megszorította
1705     4|                   És hangosan azt mondta az esetleg hallgatózó falaknak:~-
1706     4|                   igaza van! Nagyon szép az új női kalapdivat a Grabenen!
1707     4|          ÉJSZAKÁJA~A régi pesti Belváros az utolsó húsz esztendőben
1708     4|                  a régiek helyén -, hogy az öreg pesti polgár, aki gyermek-
1709     4|                 ember manapság már nincs az élők között, aki az árvíz
1710     4|                nincs az élők között, aki az árvíz előtti Pestből megismerné
1711     4|              előtt a Belváros dísze volt az a Kalap utcai palota, amely
1712     4|           másodszor, és fiatal feleségét az őszi idők bekövetkeztével
1713     4|                 korlátok közé szorította az akkori pesti katonai parancsnok.
1714     4|             Török Császárból minden este az őrjárat tisztította ki a
1715     4|                legfeljebb Laczkovics úr, az obsit nélküli Gréven-huszárkapitány
1716     4|               városában, azután már csak az őrjárat csizmáinak a kopogása
1717     4|             névnap, bál tilos volt ebben az időben. Nem lehetett tudni,
1718     4|            reggeltől estig verte a lapot az uradalmi fiskussal. A kegyelmes
1719     4|                 dolog. Ártatlan mulatság az egész, hiszen a kegyelmes
1720     4|       feldíszíteni a palotát.~Nos, erről az oldalról ugyan nem kellett
1721     4|             találkozót. Barkó generális, az estélyek állandó meghívottja,
1722     4|    megelégedéssel tapasztalta, hogy ezen az estélyen a legérdekesebb
1723     4|                 a bizonyos angol lordnak az esete volt, aki azért lőtte
1724     4|              katonai estély következett. Az előkelő pesti polgárok és
1725     4|     meghívókártya. Ez arra volt jó, hogy az álarcosok könnyen igazolhassák
1726     4|             könnyen igazolhassák magukat az őrjárat előtt. A farsangi
1727     4|            Fekete selyemálarc takarta el az arcukat. Az ember nem különböztethette
1728     4|       selyemálarc takarta el az arcukat. Az ember nem különböztethette
1729     4|              csak gúnyolódtak volna vele az álarcosok, mintha mindenki
1730     4|                  második ember tagja már az összeesküvésnek."~"Éljen
1731     4|                 összeesküvésnek."~"Éljen az egyenlőség, szabadság és
1732     4|                 tréfás harlekint, és bár az erősen ellenkezett, egy
1733     4|             vezette. A generális levette az álarcát:~- Ismer engem,
1734     4|       parancsolom, hogy nyomban vegye le az álarcot!~- De generális
1735     4|             mondta egy panaszos hang, és az álarca alól az öreg kegyelmes
1736     4|                  hang, és az álarca alól az öreg kegyelmes úr, a házigazda
1737     4|            dörmögött a fülébe -, hogy ez az estély nem egyéb, mint a
1738     4|            mosolyogni tudott a generális az álarca alatt.~- Engem bizony
1739     4|             dörmögte, és belevette magát az étterembe.~Ott kikereste
1740     4|             étterembe.~Ott kikereste azt az álarcost, aki előtt a legtöbb
1741     4|            részeg ember szokott mondani.~Az álarcos pedig, aki jakobinussapkát
1742     4|               polgár éjszakája! - felelt az ál-Mirabeau, és körömpróbáig
1743     4|                  jakobinus keresztülment az álarcosokkal teli termeken.
1744     4|               nagyon kitett magáért ezen az estén. Legalább ezer meghívót
1745     4|                is sok! Honnan vett abban az időben Pesten ezer olyan
1746     4|              amit egyszer a fejébe vett. Az ezer vendég sorban megérkezett,
1747     4|                  számította őket. Amikor az ezredik is átlépte a küszöböt,
1748     4|                 vendégek érkezését, hogy az esetleg gyanúsakat kiválasszák
1749     4|               hirtelen felkerekedtek, és az utcára rontottak. Kérdezősködés
1750     4|                 polícia fogházába vitték az ezren felül jelentkező meghívós
1751     4|            jelentette be a rendőrségnek, az egész ügy csendesen elaludt,
1752     4|                 generális.~De ne vágjunk az események elé.~Az ezer vendég
1753     4|                vágjunk az események elé.~Az ezer vendég együtt volt
1754     4|                  hogy jelmezzé válhasson az akkori viselet, Mária Terézia
1755     4|           kabátban, amely térdig ért, és az állat emelő mellénnyel együtt
1756     4|                  a középkori polgár járt az ő kulcsos városaiban, ahol
1757     4|               méltóságteljes járását, és az olasz vagy a spanyol viselet
1758     4|           átlépkedtek a kis folyosón, és az öregúr újságja mögül mindegyikkel
1759     4|             mondta tréfás udvariassággal az öregúr. - Az út erre a grófné
1760     4|              udvariassággal az öregúr. - Az út erre a grófné lakószobáiba
1761     4|             titkárhoz:~- Együtt vagyunk?~Az öregúr némán bólintott.~
1762     4|               Nehéz tölgyfaajtó zárta el az utat, amelyen a grófi család
1763     4|                  jakobinus kopogtatására az ajtó felnyílott, és láthatóvá
1764     4|                  londoni kereskedő pláne az ágyra ült, és keresztbe
1765     4|                csizmáiban gyönyörködött. Az apró taburetteken komolyan
1766     4|         taburetteken komolyan üldögéltek az álarcos polgárok, és egy
1767     4|                 feje kandikált néha elő.~Az egyik középkori polgár magasra
1768     4|            öldöklés és gyilkosság nélkül az emberi kincsek legdrágábbikát:
1769     4|             mindnyájunk számára meghozza az áhított egyenlőséget. A
1770     4|              Vissza a butasághoz!" Ebben az értelemben kormányoz Thugut,
1771     4|                   és ez a szellem terjed az iskolában és társadalomban.
1772     4|               megérthesse mindenki ebben az országban. És a társadalom
1773     4|               vállú jakobinus, aki eddig az ajtó mellett állott, gyorsan
1774     4|              lépett, és levette álarcát.~Az álarc alól Laczkovics kapitány
1775     4|              kátéját, és elterjesztettem az országban. Találtam nyomdát,
1776     4|                 büszkén jelentette, hogy az egész vármegye területén
1777     4|             haragvó kapitány -, amelyben az aluvó vármegyék fülébe dörögtem,
1778     4|                egymás között szövetséget az osztrák járom lerázására.
1779     4|                 hogy ehhez nem értek!... Az én egyenes, nyílt természetem
1780     4|            szélnek a Gréven-huszároktól, az testestül-lelkestül forradalmár,
1781     4|                   Nemsokára elkövetkezik az az idő, amikor kétszázötvenezer
1782     4|                Nemsokára elkövetkezik az az idő, amikor kétszázötvenezer
1783     4|               vagyok! Szeretek nekivágni az ellenségnek!~Dörmögve húzódott
1784     4|                  omlott fehér homlokára. Az ifjúság rózsaszínűre festette
1785     4|              annyira magához tudta vonni az ifjút, hogy leghívebb szerelmese
1786     4|           igazgatóm? - kérdezte a főnök.~Az ifjú rajongó tisztelettel
1787     4|                   kiáltozás hallatszott. Az órák egyet ütöttek a kastélyban,
1788     4|                kastélyban, elkövetkezett az álarcok levetésének időpontja.
1789     4|                eddig nem találták sehol.~Az ezüstfejű titkár sietve
1790     4|            titokzatosan mondta:~- Uraim, az idő egyre jár! Szíveskedjenek
1791     4|             rejtett folyosón. Arra kérem az urakat, egyenkint lépjenek
1792     4|                 hálószoba hátterében, és az olasz táncosnő most már
1793     4|             arccal, lázas szemmel lépett az apáthoz.~- Ah, köszönöm,
1794     4|             kezét.~- Testestül-lelkestül az önöké vagyok! Életem legfőbb
1795     4|             bízni fogunk benned - felelt az apát.~A háziasszony elkapta
1796     4|              apát.~A háziasszony elkapta az apát kezét, és megcsókolta.~
1797     4|                  száját csókolta meg... ~Az ajtón kopogtattak:~- Egy
1798     4|               szent, nagy forradalomban.~Az apát eltűnt a hosszú folyosón,
1799     4|            végében még mindég ott állott az ősz titkár a karos gyertyatartóval.~
1800     4|      házikisasszony rövidesen rabja lett az apátnak és a forradalmi
1801     4|             Sámuelné, a belvárosi órásné az órák belsejébe francia forradalmi
1802     4|           forradalmi jelszavakat vésett. Az apát most sem csalatkozott
1803     4|               Szokás szerint körülnézett az utcán, vajon nem követte-e
1804     4|       meghökkenve állott meg a küszöbön.~Az asztalon lámpája égett,
1805     4|                 kerül ön ide? - kérdezte az apát.~Az asszony szomorúan
1806     4|                 ide? - kérdezte az apát.~Az asszony szomorúan intett.~-
1807     4|                Tudtam - mondta csendesen az asszony -, mert a Kéményseprő
1808     4|            Kéményseprő utcát? - mormogta az apát. - Ön talán tud valamit,
1809     4|          kiáltott föl nagy felindulással az apát. - Hát nincsenek már
1810     4|         szőnyegek, elzárt ajtók? Ki volt az?... Önnek tudnia kell.~-
1811     4|                  kell.~- Nem tudom, mert az illető csak rendkívüli alkalmakkor
1812     4|                  emlékszem... - mormogta az apát. - Azazhogy mégis...
1813     4|              Sehy?~- Színész! - dörmögte az apát. - Miféle ember lehet
1814     4|                egy kóborló komédiás, aki az országutakon, korcsmaszínekben
1815     4|                 korcsmaszínekben tanulja az életfilozófiát? Sokáig nem
1816     4|               Bécsbe utazzam? - kérdezte az apát, megértve az asszony
1817     4|               kérdezte az apát, megértve az asszony célzását.~- Ó, én
1818     4|          egykedvűen. - Énbennem már csak az tartja a lelket, hogy a
1819     4|            jobbik fele már meghalt. Csak az az ágyúdörgés hangzana közelebb!~-
1820     4|                fele már meghalt. Csak az az ágyúdörgés hangzana közelebb!~-
1821     4|                 megmondom önnek, hogy ki az a Sehy.~A lengyel asszony
1822     4|                  Schönbrunnban lakik, és az aranyozott hegyű vasrács
1823     4|              felség! - kiált be a kertbe az arra hajtó fiákeres.~A zöldségeskofák
1824     4|                 nem tartom képesnek arra az én kedvelt bécsi népemet,
1825     4|                 tegnap, hogy aki táncol, az nem haragszik.~- Akli bolond -
1826     4|                  Néha mérgében is táncol az ember.~A császár nevetett.~-
1827     4|                    Tudom rólatok. Amikor az udvari bolondom meg szokott
1828     4|          Péter-Pál ünnepén már fehérlett az éjszaka a vasalt szoknyától.~-
1829     4|                  megbékíteni azzal, hogy az őrjárat többé nem viszi
1830     4|                 be a verekedő fiákerost, az éneklő diákot, a trágár
1831     4|               trágár népénekest. Azoknak az embereknek valami más kell,
1832     4|                   csak felséged.~- És mi az?~- Felséged feje!~A császár
1833     4|                  is el lehet hinni. Ezek az emberek, bízván felséged
1834     4|                 terv készült Semonville, az elfogott francia delegátus
1835     4|                  fái felett. Idelátszott az István-torony csúcsa. Mintha
1836     4|              Ferenc végre levette szemét az István-toronyról, és Saurauhoz
1837     4|                     Végre aláírja felség az üldöztetési rendeletet...~
1838     4|            találja ki a gondolataimat... Az jutott eszembe, hogy egyszer
1839     4|                  ám tudni. Nehogy megint az utamban legyen az a sok
1840     4|                 megint az utamban legyen az a sok kellemetlen titkosrendőr,
1841     4|                császár vállat vont.~- Ha az nem alkalmatlan polgáraimnak...~-
1842     4|                  Mindegyik megfordította az előtte fekvő fóliáns lapját,
1843     4|                 tartott még tovább annál az időnél, amikor a Habsburgok
1844     4|              egyes élményeit... Mindjárt az első kép egy téli éjszaka
1845     4|          öltözetet választott ki magának az akkori rajzok közül.~Minden
1846     4|                 szám alatt található fel az a bizonyos öltözet a császári
1847     4|                  fogadást, hogy lelopják az István-toronyról a keresztet...~-
1848     4|                éber szem vigyáz ma éjjel az öreg Istvánra.~- Azért lehetünk
1849     4|           rendőrminiszter igazat mondott az uralkodónak. Bécsben mérhetetlen
1850     4|       katonasággal töltötte meg estefelé az utcákat, amitől a nép valósággal
1851     4|             tömegben hullámzott estefelé az utcákon, és a sörházak,
1852     4|            engedélyezett a mai napra, és az istenadta víg zene- és énekszó
1853     4|             csakhamar elfelejtette, hogy az utcakeresztezéseknél mogorva
1854     4| Schwarczenberg-dragonyosok állanak némán az éjszakában. A titkosrendőr-ügynökök,
1855     4|                nyomtalanul eltűntek. Még az öreg Bruder Klos is hibázott,
1856     4|       olajlámpások itt-ott felgyulladtak az utcákon, hirtelen megjelentek
1857     4|              Hangos jókedv visszhangzott az utcákon, mint nagy fehér
1858     4|                  a mosónék báljának. Még az anyacsászárnő idejében építették
1859     4|           helyiséget. (A legenda szerint az első valcert Mária Terézia
1860     4|             Mária Terézia táncolta körül az óriási teremben, pedig már
1861     4|             fiatal menyecske.) Egy ideig az Aranyszarvashoz címezve,
1862     4|                  a kalapot is lesodorták az urak fejéről. Ezen nevetett
1863     4|                 annak áldoztam föl, hogy az utadból elhárítsam az akadályokat.
1864     4|               hogy az utadból elhárítsam az akadályokat. Figyelmeztetni
1865     4|              terveket forral. Talpon van az egész rendőrség.~Martinovics
1866     4|         Ignáciusz, sohasem változol meg. Az élet ellátott elég tapasztalattal,
1867     4|                  jóindulatú. A mai bálon az összes bécsi titkos-férfiak
1868     4|               Ferenc, hogy mi nem törünk az életére.~- Ne menj a bálba,
1869     4|                     csengett Livinska. - Az út ma még szabad Franciaország
1870     4|               lengyel asszony megragadta az apát úr karját.~- Martinovics,
1871     4|                   Martinovics, én hiszek az álmokban, és egy idő óta
1872     4|                asszonyálmok! - dörmögött az apát.~- Fuss Franciaországba,
1873     4|                   ott biztonságban vagy!~Az apát komoran összeráncolta
1874     4|                  egy rövid szakasza volt az, amidőn azt hittem, hogy
1875     4|               segítőtársam vagy. Sajnos, az utóbbi időben csalatkoztam
1876     4|            furfangban. A zsebembe teszem az egész políciát.~- Saurau
1877     4|                 mint a róka! - kiáltotta az asszonyi rendőr, de az apát
1878     4|         kiáltotta az asszonyi rendőr, de az apát többé nem hallgatott
1879     4|             kivilágított lépcsőkön.~Ezen az éjszakán pedig ez történt:~
1880     4|            tiszteletteljesen bólintottak az uracska felé, és halkan
1881     4|              tűnt föl előtte. Nini, hisz az az öreg uracska ott Gotthardi,
1882     4|                föl előtte. Nini, hisz az az öreg uracska ott Gotthardi,
1883     4|               lelkesedéssel veszik körül az álruhás fejedelmet. Ferenc
1884     4|             lámpa égett.~Ebben a percben az óriási lámpa ingadozni kezdett
1885     4|                  éjszakai levegő csapott az arcába, amikor magához tért.~
1886     4|             kérdezte Ferenc bágyadtán.~- Az történt, hogy a jakobinusok
1887     4|              Schönbrunnban vagyunk.~ ~...Az apátúr, mikor hajnal felé
1888     4|                    kiáltott föl. - Annak az átkozott lámpának éppen
1889     4|               Saurau! Mindig Saurau! Hát az a szörnyű kiáltás, amely
1890     4|            testvérek között? - kiáltotta az apát.~- A grófnak olyan
1891     4|                 nem emelte föl a szemét.~Az apát talpra ugrott.~- Livinska!
1892     4|               talpra ugrott.~- Livinska! Az éj tele van balsejtelemmel!
1893     4|                  el ma éjjel a városból.~Az apát fölrántotta az ablakot.~-
1894     4|            városból.~Az apát fölrántotta az ablakot.~- És a katonaság
1895     4|                föl és alá éjszaka idején az utcákon? A nehézvértesek
1896     4|               legrosszabb helyre jöttél!~Az apát tágra nyílt, rémült
1897     4|                  rémült szemekkel bámult az asszonyra.~- Livinska! Megőrültél?!~
1898     4|                   Livinska! Megőrültél?!~Az asszony csöndesen kötött.~-
1899     4|              léptél volna, már hallottam az utcáról a titkosrendőrség
1900     4|                   Őrület! - kiáltott föl az apát.~- A vágtató katonaság
1901     4|          Hebenstreit már elfogatott. Még az éjjel Saurau előtt lesz
1902     4|         Prandstetter, a városi tanácsos, az öreg Gotthardi, Billek kapitány
1903     4|            Gotthardi, Billek kapitány és az ősz Riedl báró. Gilovszky,
1904     4|                    kiáltott vad haraggal az apát.~- Sajnos, hiába kerestelek
1905     4|                 Sajnos, hiába kerestelek az éjszakában.~- Franchettinét,
1906     4|             éjszakában.~- Franchettinét, az olasz kardkovács feleségét
1907     4|               Persze, a tisztek ma éjjel az utcákra voltak rendelve.~-
1908     4|                  és halálos ijedelem ült az arcára.~Az utcáról heves
1909     4|                  ijedelem ült az arcára.~Az utcáról heves lódobogás
1910     4|             heves lódobogás hallatszott.~Az asszony letette a kötést.~-
1911     4|                gaz nőszemély! - süvített az apát vad felindulással. -
1912     4|                apát vad felindulással. - Az árulás a te műved!~A lengyel
1913     4|             lengyel asszony összeharapta az ajkát.~- Arra vigyázz -
1914     4|            zsebébe tette, és felnyitotta az ajtót.~Odakünn a sötét folyosón
1915     4|               kopók módjára ragadták meg az apátot, de az nem védekezett.~
1916     4|               ragadták meg az apátot, de az nem védekezett.~Nyugodtan
1917     4|                 ki a vendégem előtt!~~8.~AZ ÉJ A FERENCESEK KOLOSTORÁBAN~
1918     4|                   Vajon kiegyenlítődik-e az égi mérlegen az a sok alázatos
1919     4|         kiegyenlítődik-e az égi mérlegen az a sok alázatos barátzsolozsma
1920     4|             hegyek között orgona nyílik. Az éjjeli szél a kolostor felé
1921     4|           sodorja a virágillatot. Mintha az volna az egyetlen pártfogójuk
1922     4|            virágillatot. Mintha az volna az egyetlen pártfogójuk a szegény
1923     4|                meg innen valaki.~Mielőtt az este leszállott volna, tizenöten
1924     4|                  Körülbelül éjfélre járt az idő, amikor hevesen megrántották
1925     4|           Olyankor káromkodik, ordít, és az összes szenteket lehúzza
1926     4|                 összes szenteket lehúzza az égből. Egyszer még azt is
1927     4|                  bezörgetett a szobájába az öreg kapus.~Szokás szerint
1928     4|                  szurony nyomult ki azon az ablakocskán, amely az ajtó
1929     4|               azon az ablakocskán, amely az ajtó közepén volt. A helyzettel
1930     4|               elől. Aki nem ugrik félre, az csak rossz járatban levő
1931     4|              este bizonyosra veszi, hogy az éjjel meggyilkolják.~A káromkodások
1932     4|                 alatt a kapusnak sikerül az ablakocskán át a szobába
1933     4|               csillapul, végre felpattan az ajtó, és a parancsnok teljes
1934     4|                ki a folyosóra.~- Hol van az az úr? - kérdi izgatottan.~-
1935     4|                  folyosóra.~- Hol van az az úr? - kérdi izgatottan.~-
1936     4|               dörmög magában:~- Még csak az hibázna, hogy Barkó generális
1937     4|           világítanak!~A kapus bevezette az ajtó előtt várakozó idegent.
1938     4|                  előtt várakozó idegent. Az még mélyebben húzza a szemére
1939     4|           tetőtől talpig végigméri.~- Ön az a bizonyos Livinski, aki
1940     4|                  úrtól levelet hozott?~- Az vagyok! Én hoztam a levelet.~-
1941     4|                vagyok - mondta csöndesen az idegen, és a köpenyege szárnyát
1942     4|                 De még nem kézbesítették az ítéletet a fogolynak!~-
1943     4|           beszélni akarok vele! - mondta az idegen, és a zsebéből most
1944     4|    összehajtogatott írást vett elő. - Ez az irat felhatalmaz engem arra,
1945     4|                  parancsnok kezébe vette az aranypecsétes írást, amely
1946     4|         tisztelgő állásban olvasta végig az engedélyt, aztán mélyen
1947     4|                  számú fogoly cellájába. Az ajtó becsukódott mögötte.~-
1948     4|                  A férfi meg sem mozdult az ágyon, pedig a szeme nyitva
1949     4|                  a szeme nyitva volt, és az esztendős fogság alatt megnőtt
1950     4|               feleletet, csendesen leült az ágy szélére, a barátcsuhás
1951     4|          végtelenség telt volna el addig az ideig, amíg a fogoly megmozdította
1952     4|           mormogta halálos szomorúsággal az asszony.~- Tudtam, hogy
1953     4|                 Tudtam, hogy eljössz még az éjszaka. Te ügyes vagy,
1954     4|               Most már mit sem ér többet az ügyességed, okosságod. Lefejeznek!~-
1955     4|                ki ezt a rettenetes szót! Az út odáig még nagyon messzire
1956     4|                messzire van. Ez még csak az elsőfokú bíróság ítélete
1957     4|               levenni rólam. Nem egyenes az út a vérpadhoz sem.~- A
1958     4|                testvért felmentették, és az este már a falakon át meghozta
1959     4|                Martinovics felemelkedett az ágyról, és a feldúlt, kétségbeesett
1960     4|          Livinska. Elvégezték pedig azon az estén, amikor Bécsben Saurau
1961     4|               Szinte kihívó nyugalom ült az arcára, és szavai úgy hangzottak,
1962     4|                csak addig élhetnék, amíg az első égő szurokkoszorút
1963     4|                semmit sem követtetek el.~Az apát oda sem hallgatott.~-
1964     4|                 és titokban kopogtattunk az ajtókon, holott fejszével
1965     4|                 a politikai körökben nem az igazság dönt, hanem minden
1966     4|               tisztában volt azzal, hogy az ágyút immár nem fordíthatjuk
1967     4|         legnagyobb balgaság volt ezektől az emberektől kegyelmet remélni.~
1968     4|                felállott, és megcsókolta az apát kezét.~- Áldj meg,
1969     4|          Letérdepelt a szerzetes elé, és az a fejére tette a két kezét.~-
1970     4|            gyűlöletet. Legyen szörnyeteg az emberek szemében, legyen
1971     4|              voltak körülötte. Eltakarta az arcát a két tenyerével,
1972     4|                rettegéssel vetette magát az ágyra.~~
1973     4|                csöndes fiatalember volt, az 1794-iki esztendőben különböző
1974     4|                történetírás, mint inkább az unatkozás elleni áfium volt.
1975     4|                 tudtuk, mi budaiak, hogy az elfogott férfiak közül (
1976     4|             végrehajthassa ítéletét.~Hát az már igaz volt, hogy a főtisztelendő
1977     4|             láttak, még kerékbetörést is az öregebbek, mind azt mondták,
1978     4|                 olyan haragos arccal ült az első sorban, mintha saját
1979     4|              öklével elvégezni a dolgot. Az érsek úr fején pásztorsüveg,
1980     4|                  Martinovics Ignácot, és az érsek elé kísérik. Az apát
1981     4|                 és az érsek elé kísérik. Az apát még most is magasan
1982     4|                   Térdepelj le! - mondja az érsek.~Az apát engedelmeskedik.~
1983     4|         Térdepelj le! - mondja az érsek.~Az apát engedelmeskedik.~Az
1984     4|                 Az apát engedelmeskedik.~Az érsek felemelkedik bársonyszékéről,
1985     4|                  csend lett egyszerre:~- Az egyház azon papjait, kiket
1986     4|      hatóságoknak ki kell szolgáltatnia, az egyházi rendtől megfosztja,
1987     4|               tőlük védőkarjait elvonná. Az előttünk levő szerencsétlen
1988     4|                kötelességeiről, megvetve az isteni és emberi törvényeket,
1989     4|              törvényeket, lábbal taposta az Isten, a király, a haza
1990     4|                  iránti köteles hűséget!~Az érsek (kövér, fáradt ember
1991     4|            amelyek a papot megilletik. - Az érsek magasra emelte a hangját: -
1992     4|               szólani akart a néphez, de az érsek intett, és a papok
1993     4|            kezdtek. Most a két áldozópap az oltári kelyhet nyújtja az
1994     4|                az oltári kelyhet nyújtja az apátnak, hogy igyon belőle.~
1995     4|             ajkához emelhette volna azt, az érsek hevesen kiragadta
1996     4|             kezéből.~- Többé nincs jogod az áldozáshoz! - kiáltotta.~
1997     4|            áldozáshoz! - kiáltotta.~Majd az egyházi ruhákat tépte le
1998     4|                  férfiak könnyeztek, még az öreg Gutfreund úr is számtalanszor
1999     4|              bűnös apát maradt nyugodtan az egész ceremónia alatt. Az
2000     4|                az egész ceremónia alatt. Az érsek szemébe nézett, és