Part

2001     4|            templomban a napsugár egyedül az ő homlokát világítaná meg.~
2002     4|           asszonnyal lehetett találkozni az utcákon, mintha valami nagy
2003     4|                  Vízivárosban Majercsik, az öreg hóhér, ahol tíz esztendeje
2004     4|                  és senki sem aludt ezen az éjszaka.~Másnap korán reggel
2005     4|                 korán reggel talpon volt az egész város. Május huszadika
2006     4|             környékből szekereken jöttek az emberek, és sátrakban töltötték
2007     4|                   és sátrakban töltötték az éjszakát. Egy lacikonyha
2008     4|                  rettenetesen káromolták az utcán tolongó polgárokat.
2009     4|                 gyalog lépkedtek, köztük az apát gyönyörű alakja, fehér
2010     4|                  fehér homloka kiválott. Az arcán isteni nyugalom, a
2011     4|               fölött nagyon gondolkozna. Az arca csöndes és nyugodalmas.~
2012     4|               bíróság előtt:~- Nem méltó az embernek élni ilyen mély
2013     4|                közébük. A szeme lezárva, az arca halotthalovány - fél
2014     4|                már ott állott pallosával az öreg Majercsik. Hetvenesztendős
2015     4|              halott Sigray grófot tolták az emelvényre a legények. Az
2016     4|                az emelvényre a legények. Az öreg hóhér elhibázta az
2017     4|                  Az öreg hóhér elhibázta az első csapást. Elhibázta
2018     4|               semmit, mert elveszítettem az eszméletemet. Csak másnap
2019     5|                                          AZ ÁGYÚGOLYÓ~~
2020     5|                                          AZ ÁGYÚGOLYÓ~Az utolsó "nemesi
2021     5|                             AZ ÁGYÚGOLYÓ~Az utolsó "nemesi fölkelés"
2022     5|                    éppen száz esztendeje az utolsó nemesi felkelésnek -
2023     5|               nemesi felkelésnek - annyi az idő végtelenjében, mint
2024     5|                  gyarlók szeretünk lenni az időszámításban: az órákat -
2025     5|                 lenni az időszámításban: az órákat - a letűnteket -
2026     5|                 C betűt írhassunk,* mint az öreg Bodó Sámuel az én gyerekkoromban. (
2027     5|                 mint az öreg Bodó Sámuel az én gyerekkoromban. (Erre
2028     5|              Erre a C betűre büszke volt az egész família, pedig a rossz
2029     5|           kilencvenesztendős se volt még az öreg. De hát az öregemberekből
2030     5|                 volt még az öreg. De hát az öregemberekből se költözött
2031     5|                  hiúság ördöge ott lapul az ő csizmaszárukban is. Később,
2032     5|                   hogy azelőtt több volt az öreg ember, mint manapság.
2033     5|               világ. S így nem csuda, ha az inszurrekcióról élő embertől
2034     5|                    hallom gyerekkoromban az öreg Bodó Sámuelt, miközben
2035     5|             Félig legenda, félig való ez az egész nemesi fölkelés, amilyen
2036     5|                esztendő ködén át látjuk. Az idő, e nagy dekoratőr, eltakarta
2037     5|                 ugyan szürke szőnyegével az apró, színes foltocskákat.
2038     5|                tulajdonképpen mégse volt az olyan anekdotás háború,
2039     5|                félve lapulnak meg otthon az udvarházban. És a rozsdás
2040     5|               azért mégiscsak ott voltak az inszurgensek Győr alatt,
2041     5|              gránátosok... Mintha bizony az inszurgensek tehetnének
2042     5|              Hazament mindenki. Utóvégre az asszonyok se maradhattak
2043     5|                egy szekérderék menyecske az ura után. Félő volt, hogy
2044     5|                ura után. Félő volt, hogy az ország többi vármegyéi is
2045     5|                Akkor pedig bakfittyet ér az egész inszurrekció. Hogy
2046     5|         inszurrekció. Hogy verekedne már az ember jóízűen, ha odahaza,
2047     5|                hányta magára fegyvereit! Az őrállás se házasembernek
2048     5|           Pörgették a menyecskéket, mint az orsót, pörgették mindennap.
2049     5|                 mellé.~Bodó Sámuel abban az időben - még a vármegyei
2050     5|                 hogy csak addig jó, amíg az ember maga tud róla. A lustaság
2051     5|               tud róla. A lustaság olyan az ember mellett, mint a jó
2052     5|                hagyja, búban-bajban, még az örömben is mellette van.
2053     5|                 örömben is mellette van. Az igazi lusta ember búsulni
2054     5|              nagy kutya megtűri a háznál az ölebet. Csak a lustaság
2055     5|              lustaság nem is szenvedély: az maga már az ember.~Haj,
2056     5|                  szenvedély: az maga már az ember.~Haj, a lustaságra
2057     5|                  akikről mit se olvasunk az egykori feljegyzésekben.
2058     5|                 egykori feljegyzésekben. Az új idők történetírója a
2059     5|           hajdanta nem voltak hivatalok. Az ember joggal tűnődhetik
2060     5|               forgácsolódott széjjel, és az anyák erős, szívós magyaroknak
2061     5|                szóval győzzük - tán mert az a legkönnyebb.~A Bodó Sámuel
2062     5|                  passzív rezisztenciáját az öregek nem felejtették még
2063     5|                  nem felejtették még el. Az volt a nekünk való forradalom!
2064     5|                volna szusszal.) Nem volt az akármilyen kis dolog - négy
2065     5|               aranygombos mentéje. Lehet az is, hogy valami pajkos kancellista
2066     5|                úr csendesen húzódott meg az égő mentében - kemény téli
2067     5|  életveszedelemben forgott ott mindenki, az elősiető hajdúk pedig egy
2068     5|          életében.~- Injúria! - dörögte, az asztalra csapva. - A vármegye
2069     5|                  amely könyvbe állítólag az összes magyar birtokok és
2070     5|               volt - volt; ha nem volt - az se baj. Az a sok apró nemesi
2071     5|                 ha nem volt - az se baj. Az a sok apró nemesi birtok,
2072     5|               nemesi birtok, amely abban az időben Magyarország térképét
2073     5|             nyoma veszett. Most jó volna az a nagy könyv, ha megvolna
2074     5|                  família milliomos volt. Az én nagyapám is sokáig kereste
2075     5|            lettek a milliók? Hová lettek az iskolák? Azt már a legöregebb
2076     5|               tudják tán. Így veszett el az egész régi Magyarország.
2077     5|             Serény Gaál N. Frigyesé is. (Az apja Nagy Frigyes ellen
2078     5|              mint a váradi püspökség; de az is meglehet, hogy csak amolyan
2079     5|                hogy kitűnő hazafi legyen az emberből? Itt született
2080     5|                 Ide temették a Bodókat - az atyafiakhoz, mint a Bodók
2081     5|                 volna el erről a tájról? Az ilyen komprosszesszorátusban
2082     5|              felesége? Olyan, mint abban az időben minden embernek volt.
2083     5|          szívesen vallotta, hogy a Bodók az első emberek Magyarországon,
2084     5|            otthon mindennap azt hallotta az apjától (a híres háborúzótól),
2085     5|                  a legelső emberek ebben az országban. Teréz másképpen
2086     5|                másképpen nem szerethette az urát, mintha a Bodókat vallja
2087     5|                  mintha a Bodókat vallja az ország első embereinek. (
2088     5|                 hogy csikorgatta a fogát az a csontkoponya ott ötlábnyi
2089     5|            lehetne eldönteni, kik voltak az elsőbb emberek: a Bodók-e
2090     5|            vásárolt, mikor elkövetkezett az ideje a nemesi fölkelésnek.
2091     5|             Sámuel. A Bodó fegyvereit se az útszélen találták. Mindenki
2092     5|              jártak-keltek. Némelyik még az öregapja fegyvereit is elhozta.
2093     5|              Pengtek a sarkantyúk, amire az asszonyszemek mindjárt jobban
2094     5|                jó ég tudná, hogy micsoda az összefüggés az asszonyszemek
2095     5|              hogy micsoda az összefüggés az asszonyszemek ragyogása
2096     5|                 irányították a városból. Az asszonyszemek még jobban
2097     5|                 még jobban ragyogtak, és az öreg toronyban kongott egy
2098     5|               nem pengett most sarkantyú az ablakok alatt, és csak a
2099     5|               sárga úton. Vajon ki lehet az elkésett vitéz? A megyeház
2100     5|              vitéz? A megyeház ablakából az asszonyszemek ragyogva tapadnak
2101     5|            terhét a piacra. Ki volna más az elkésett lovas, mint Bodó
2102     5|          szorítja a lovat, megint csurog az izzadság fekete üstökéről,
2103     5|                 volt tudni, merre jártak az inszurgensek. Ahol a cigánynak
2104     5|                csupán seprő maradt, ahol az asszonyok testét már föltörte
2105     5|               vállfűző a sok viselésben: az inszurgensek arra jártak.
2106     5|               Sámuel hallgatta a híreket az elmentekről, és az üres
2107     5|               híreket az elmentekről, és az üres asztalok mellett a
2108     5|                 el kellett szenvednie.~- Az úr is a szabolcsi kompániából
2109     5|               Akkor óvakodjon erre járni az úr, mert betörik az oldalát.
2110     5|                járni az úr, mert betörik az oldalát. Itt jártak a hősök,
2111     5|               megettek-megittak mindent. Az asszonyokat elcsábították,
2112     5|               megkergették. Be ne menjen az úr a faluba.~Szegény Bodó
2113     5|                     Valóságos tatárjárás az útjuk.~De minden szenvedésnek
2114     5|                volt útszéli fogadó abban az időben hazánkban, hol egy-egy
2115     5|               hogy csak Bodó Sámuel volt az egyetlen, aki táborba nem
2116     5|                  nagy kemence, melyet ha az országútra állítottak volna,
2117     5|             országútra állítottak volna, az országutat befűtötte volna.
2118     5|            oldalán.~Tavasz felé járt már az idő, midőn egyszer nagy
2119     5|            egyszer nagy zajgás verte föl az országutat. Bodó uram kipillantott
2120     5|                   Bodó uram kipillantott az ablakon. Jöttek ám a lovasok
2121     5|             ablakon. Jöttek ám a lovasok az úton: a szabolcsi inszurgens
2122     5|          leghíresebb verekedő volt abban az időben. Csajkos, Kisignácz,
2123     5|                  uramról, hogy már ebben az időben is oly lusta volt,
2124     5|                 nem szívesen kergette el az orráról, ám ekkor az egér
2125     5|                  el az orráról, ám ekkor az egér fürgeségével menekedett
2126     5|             dalolását, kulacsok döngését az asztalon, nehéz sarkantyús
2127     5|             sarkantyús lépések dobogását az ivó padlóján.~Tele voltak
2128     5|                 kulacsok fenekei döngtek az asztalon, a paripák nagyokat
2129     5|                 a kenyérsütő kemencéből. Az verte a toborzót. Az inszurgensek
2130     5|         kemencéből. Az verte a toborzót. Az inszurgensek táncra perdültek.
2131     5|              amíg estére kezdett hajolni az idő. Akkor megnyergelték
2132     5|               padlásról.~- Nem addig van az! - dörmögte. - Bodó Sámuelt
2133     5|               nektek, szájhősök, hogy mi az igazi vitézség!~Az öreg
2134     5|               hogy mi az igazi vitézség!~Az öreg korcsmáros bólongatott
2135     5|             estén.~ ~Történt, történt... Az inszurgensek mind hazaértek.
2136     5|               volt dicsőséggel, mámorral az egész vármegye. A nagy fogadóban
2137     5|               húzta a cigány szakadásig. Az asszonyszemek jobban ragyogtak,
2138     5|                most azzal? Zengett a dal az inszurgensek tiszteletére.~-
2139     5|                Bonaparte? - kérdezgették az otthon maradottak.~- Tisztelteti
2140     5|                maradottak.~- Tisztelteti az egész magyar nemzetet. Azt
2141     5|                  volt, de hát régen volt az. Ma már nincs is meg.~Dehogy
2142     5|              fehér asztalnál, kibeszélte az egész éjszakát. Beszélt,
2143     5|            nagyapákat, dédapákat meg még az ezután jövendő nemzedéket
2144     5|                  beszélt. Egyedül maradt az asztalnál, a hangja akkor
2145     5|                 recsegett még:~- Szállok az úrhoz!...~Tehát még álldogált
2146     5|             fegyvere rozsdás. Ki volt ez az elátkozott vitéz?~Senki
2147     5|                 felé. Hej, hogy nevettek az asszonyszemek arrafelé,
2148     5|                 Bodó uram. - Onnan, ahol az ilyenféle golyóbis úgy hullott,
2149     5|                 már nem volt tréfadolog.~Az ágyúgolyó itt volt. Az ilyent
2150     5|                   Az ágyúgolyó itt volt. Az ilyent nem lehet a kovácsnál
2151     5|                   Honnan hozta volna hát az ágyúgolyót? Az ilyesmit
2152     5|                 volna hát az ágyúgolyót? Az ilyesmit nem lehet csak
2153     5|              ilyesmit nem lehet csak úgy az úton találni. Nem bitang
2154     5|                találni. Nem bitang marha az.~Nőtt, nőtt az ágyúgolyó
2155     5|              bitang marha az.~Nőtt, nőtt az ágyúgolyó híre. Aki még
2156     5|                 híre. Aki még nem látta, az többet tudott róla, mint
2157     5|                  korzikai neve van vésve az oldalára. "Itt járt Bonaparte!"
2158     5|             uramnak is felment egyszerre az ázsiója. Ha kérdezték az
2159     5|                 az ázsiója. Ha kérdezték az ágyúgolyó felől, kicsinylőleg
2160     5|                egy egész szekérderékkal.~Az asszonyszemek pedig ragyogni
2161     5|       megöregedett a dicsőség közepette.~Az ágyúgolyó pedig ma is ott
2162     5|               tapad a sziklák oldalához, az ünnepi templomi csendet
2163     5|                 szokott beleorgonálni, s az ég mennydörög hozzá.~Itt,
2164     5|                 van a világon.~De hát ez az út se olyan, mint a többi
2165     5|                mint a többi út. Nincs ám az kővel kirakva! Minek volna
2166     5|                lehet tudni, hogy hol van az út, ahol a szikladarabok
2167     5|              holicsi út.~A holicsi útnak az a nevezetessége, hogy pénzért
2168     5|                  lelkesedés építette ezt az utat; II. Rákóczi Ferenc,
2169     5|                Kárpát havas ormai látták az ő dali seregét, amely lóháton
2170     5|                  száz fejszés ember, aki az utat csinálta. A sziklákat
2171     5|                hidat vert, és ledöntötte az útban álló nagy fákat.~Úgy
2172     5|                  szabadság így vonult át az örök hóval fedett Kárpát-hegységen.
2173     5|                 között, mintha egyenesen az égbe vinne! Akinek dolga
2174     5|                   Már negyednapja mennek az ember nem lakta hegyvidéken,
2175     5|                lenni! Szükség van otthon az ő kardjukra, mert kiütött
2176     5|              parancsolójuk. A fülére van az öreg bajusza csavarva, de
2177     5|                 csavarva, de most fagyos az is, mint egy bokor. A lovak
2178     5|                 napfényes téli nap volt. Az égen nem volt felhő. A huszárok
2179     5|                 tisztelegve a hegytetőn, az édes haza felé...~Aztán
2180     5|               néha sok huszár hiányzott.~Az öreg Pap János, a marcona
2181     5|           megérem, hogy egymagam maradok az egész dicsőséges századból.~
2182     5|               nem jelentkezett.~- Elment az trombitálni, őrmester uram,
2183     5|                  a trombitás fújja hozzá az indulót. Ha meg pihenőre
2184     5|                 aztán vitte nagy nevetve az erdőből a disznópásztort.
2185     5|            erdőből a disznópásztort. Biz az furcsa figura volt. Fiatal
2186     5|               öreg? Ki tudná megmondani? Az arcát benőtte a szőr. Kék
2187     5|                  csak körülnézett.~- Hol az a trombita?~Adtak neki egy
2188     5|               hogy zendült föl egyszerre az erdő! A huszárparipák kényesen
2189     5|        trombitahang zúgva-búgva járta be az erdőt.~- Így még nem is
2190     5|               hallottam fújni - dörmögte az őrmester. - Hogy hívnak,
2191     5|             akarok! - Csak úgy ragyogott az arca a nagy gyönyörűségtől. -
2192     5|                 fújni a trombitát - szól az őrmester.~Lenyírták a bozontos
2193     5|                 rá. Igaz, hogy lötyögött az rajta, mintha egy gyerek
2194     5|               Krimóczy-huszárok százada, az előőrsök alkonyatkor azzal
2195     5|                  lehet továbbmenni, mert az útban eső várost megszállva
2196     5|                 várost megszállva tartja az ellenség. Most már visszafordulhatnak,
2197     5|  visszafordulhatnak, vagy megtámadhatják az ellenséget.~- Mennyi az
2198     5|                  az ellenséget.~- Mennyi az ellenség? - kérdezte Pap
2199     5|         fordulnunk.~Éjszakára lepihentek az erdőbe. Vad Marci még elfújta
2200     5|                elfújta nekik trombitáján az esti takarodót, álomra hunytak
2201     5|          trombitás pedig titkon elhagyta az erdőt. Szakadt az eső, zúgott
2202     5|               elhagyta az erdőt. Szakadt az eső, zúgott a szél, lován
2203     5|            országúton a város felé, ahol az ellenség tanyázott.~Mikor
2204     5|                   teli tüdőből fújta azt az indulót, amellyel a huszárok
2205     5|            éjszakában riadtan ébredt föl az ellenség.~- Itt vannak a
2206     5|            huszár jött volna valahonnan.~Az ellenség fejveszetten szaladgált
2207     5|              Őrmester uram, kitakarodott az ellenség a városból. Menjünk
2208     5|             szólt Vad Marci, és elmondta az éjszakai huszárrohamot,
2209     5|                                          AZ ASSZONYFÁI SZÜRET~Egy öreg
2210     5|             Fiatal leányka voltam, mikor az apám meghalt. De még most
2211     5|                múlt idők ködében úgy áll az apám alakja, mint azoké
2212     5|                 hiszem, mindenki így van az apjával: ők azok a nagyszerű
2213     5|                  Hadd mondom el, ki volt az apám.~Volt az apámnak egy
2214     5|                el, ki volt az apám.~Volt az apámnak egy ezüstszürke
2215     5|              volt, nem tüzes, nem rúgós; az öreg, szelíd lovacskának
2216     5|                  Egy öreg írnoka is volt az apámnak, aki egyszerre volt
2217     5|               pipázni szeretett.~Ezeknek az öregeknek a társaságában
2218     5|               társaságában töltötte apám az idejét.~Rárót könnyű kis
2219     5|       ragasztotta a négy sárkányt, ahogy az anyám szerette, Galambos
2220     5|              megsimogatta jobbról-balról az ezüstszürke lovacskát, és
2221     5|                 Gyí, Ráró!", kigördültek az udvarból. A Szerda meg loholt
2222     5|                 négy sárkány toporzékolt az udvaron, és az anyám felpakolta
2223     5|               toporzékolt az udvaron, és az anyám felpakolta a gyerekeket
2224     5|                felpakolta a gyerekeket s az elemózsiát, a Ráró a szőlőbe
2225     5|            Szerda szőlőt evett a dombon, az apám pedig a sárgarigók
2226     5|         vízeresztő felé. A nap ragyogott az aranypiros táj felett, Galambos
2227     5|                 Galambos bácsi vigyázott az útra, amely a présház mellett
2228     5|             minél hamarabb fogyjon a bor az utasok és vándorok között.
2229     5|            valamint a szedő lányok ajkán az ének gyengült, a vályogvető
2230     5|                zendült fel a nóta. Abban az időben a falusi hangászok
2231     5|            vármegyékben híresek. Dócziné az egész országban híres volt.
2232     5|              Dócziné főztjét ették. Vagy az is meglehet, hogy boszorkány
2233     5|              Igaz, hogy ő is orvos volt. Az emberek gyomrát gyógyította.~
2234     5|                   Büszke is volt Dócziné az ő nagy hírére. Miután a
2235     5|                 volt a tűz mellett, amíg az ételt megkóstolta, és ízét
2236     5|            akárhogy türelmetlenkedett is az éhes vendégsereg.)~Ott pasziánszozott
2237     5|                 konyha körül forgolódni. Az ebéd előtti falat is nagyon
2238     5|               ült felettük.~- Kinek lesz az a sok étel? - kérdeztem
2239     5|                  mihozzánk - feleltem. - Az apámnak nem szabad senkivel
2240     5|              ügyelt.~- Szüretkor szabad.~Az anyámat sokat láttam pasziánszozni,
2241     5|      pasziánszozni, míg egyedül voltunk, az apám nélkül. Gondoltam,
2242     5|                 megzavarsz!... Nézze meg az ember. Az ilyen kis béka
2243     5|                      Nézze meg az ember. Az ilyen kis béka akarná azt
2244     5|              béka akarná azt tudni, amit az öregek se tudnak. Ezt a
2245     5|                 Ha kijön a kártya, akkor az apádat sohase viszik vissza
2246     5|            vigyék még egyszer Kufsteinba az apámat. Kufstein! Ma már
2247     5|             ültek, vagy bujdostak szerte az országban. Meg aztán megtanított
2248     5|               Persze csak súgva, halkan. Az apám sohasem beszélt a drótosokkal,
2249     5|                  aztán kisül minden, még az is, hová rejtette a zászlót..."
2250     5|              zászlaját.~De most nem félt az öreg semmitől. Diktálta
2251     5|              körömszakadtig muzsikáltak. Az öreg egyedül vigadott, mert
2252     5|           közöttük egy óriási drótos is. Az még csak dúdolgatott magában
2253     5|                  bor után.~- Éhesek ezek az emberek, Galambos bácsi -
2254     5|                  megkongatott egy üstöt. Az jelentette, hogy kész az
2255     5|                 Az jelentette, hogy kész az ebéd.~Nekünk a diófa alatt
2256     5|                gyepen ettek, ahol ültek.~Az apám összevont szemöldökei
2257     5|                olyan ember volt, hogy ha az én apámtól valami irányban
2258     5|                 most egyszerre felugrott az asztaltól, és sietve bicegett
2259     5|           apámhoz:~- Nem lesz ebből baj?~Az apám egy szót se felelt.
2260     5|                 egy vak koldus közeledik az úton - mondta Dócziné, és
2261     5|           halavány arcú, szomorú apámra.~Az apám is mosolygott és a
2262     5|                   figyelmeztette Dócziné az apámat a pecsenye finomabb
2263     5|                  vagy vak koldust lesni.~Az anyám szemrehányólag nézett
2264     5|              anyám szemrehányólag nézett az apámra.~- Ez a csacska főzőasszony
2265     5|             semmit - mondta kedvetlenül.~Az apám elszomorodott. Franciául
2266     5|           asszonyom, elég annyit tudnia. Az a csacska asszony pedig
2267     5|                jár-kel, feltűnés nélkül, az ország egyik szélétől a
2268     5|              másikig. Azért tud mindent. Az ő csacskasága nagyobb lakat
2269     5|                 a Dócziné főztjét. Pedig az az asszony érdemelne legalább
2270     5|                Dócziné főztjét. Pedig az az asszony érdemelne legalább
2271     5|                   hogy nem kanyarodik ám az országútra, hanem befordul
2272     5|              présház ajtaja bezáródott - az apám mögött.~Vajon mi lehetett
2273     5|                asztalon mécses égett, és az asztalt körülülték a rongyos
2274     5|            körülülték a rongyos emberek. Az apám ült az asztalfőn. Mellette
2275     5|             rongyos emberek. Az apám ült az asztalfőn. Mellette Galambos
2276     5|          hangzott Galambos bácsi hangja.~Az asztal mellett felemelkedett
2277     5|                   Készen vagyunk - szólt az apám. - A hegyben a pincém
2278     5|               zúgtak össze, mint a szél. Az én szívem pedig úgy vert,
2279     5|              tudtam, kik vannak odabenn.~Az összeesküvők.~Galambos bácsi
2280     5|            örökös szolgaságra teremtette az Isten. Hiú, káprázatos álom
2281     5|                 tompa moraj hallatszott.~Az apám arca olyan fehér lett,
2282     5|                Beney leült, és eltakarta az arcát.~- Tovább, Galambos
2283     5|              ifjú levente emelkedett fel az asztal végén. Kackiás kis
2284     5|                 Dacosan nézett körül, és az indulattól remegő hangon
2285     5|                tovább a háborút, idebenn az országban! Késsel, pisztollyal,
2286     5|                   orvul és nyíltan öljük az ellenséget. Ne engedjük
2287     5|                engedjük megpihenni soha! Az ellenség legyen az üldözött
2288     5|                 soha! Az ellenség legyen az üldözött vad, ne pedig mi.
2289     5|                hogy kárt ne tettem volna az ellenségben. Házaikat felgyújtottam,
2290     5|               Hatvanezer pengőt.~Benyúlt az inge alá, és egy megdagadt
2291     5|            megdagadt bugyellárist dobott az asztalra.~- Kell ólomra
2292     5|                 Kell ólomra meg lőporra.~Az apám felsóhajtott:~- Jól
2293     5|                  a haza, menyasszonyomat az ellenség. Itt van a pénz.
2294     5|               fegyvert, vagy adjátok oda az özvegyeknek és árváknak.~
2295     5|                paraszt ismét dalolva jár az eke után. Halljátok, hogy
2296     5|           vértengerbe akarjátok borítani az országot? Bizony mondom
2297     5|              mondom nektek, hogy kialudt az a nagy tűz, mely az ország
2298     5|              kialudt az a nagy tűz, mely az ország egyik szélétől a
2299     5|           gerillavezér.~- Lehet - mondta az öreg követ. - Ti tudjátok,
2300     5|               Jöjj velem.~Galambos bácsi az írásba nézett.~- Még valaki
2301     5|                 Nekem sohase tetszett ez az ember.~Az apám felemelte
2302     5|             sohase tetszett ez az ember.~Az apám felemelte halvány arcát.~-
2303     5|                  hosszú lánggal lobogott az asztal közepén, és megvilágította
2304     5|                 után.~- Dócziné - felelt az apám.~Erre elcsendesedtek.
2305     5|               apám.~Erre elcsendesedtek. Az apám pedig az ő halk, nyugodt
2306     5|            elcsendesedtek. Az apám pedig az ő halk, nyugodt hangján
2307     5|             nyugodt hangján folytatta:~- Az én házamban nem ér baj benneteket,
2308     5|           hírében állok. Kérdezzétek meg az embereket a környéken, és
2309     5|                 nem lépi házam küszöbét. Az áruló veszett hírében vagyok.~
2310     5|                 a vándorok, és odamentek az apám mellé. Sorban kezet
2311     5|             Galambos bácsi összehajtotta az írást. Aztán kigombolkozván,
2312     5|                 hát a fái szüret - szólt az apám.~A háromszínű zászlót
2313     5|               apám.~A háromszínű zászlót az asztalra terítették, és
2314     5|                  megtöltötték a kupákat.~Az apám ivott először.~- A
2315     5|                  költeményt, amely abban az időben nagyon híres volt.
2316     5|                 hozzá.~Délutánra hajlott az idő... Nem mertem meg se
2317     5|          hangosabb lett a vigasság. Csak az apám ült halvány, szomorú
2318     5|                 arccal a vigadók között: az ő kedvét már nem hozta meg
2319     5|                 a bor.~Egyszerre, amikor az országútra pillantottam
2320     5|                 Nyolc zsandár közeledett az országúton, egy pápaszemes
2321     5|              domb felé.~Keresztülvillant az agyamon minden, amit a vak
2322     5|           beszéltek... Íme, most itt jön az áruló!~Eszeveszetten zörgettem
2323     5|                Dócziné. Kialudt a mécses az asztalon, és a domb felé
2324     5|                és a domb felé felpattant az ablak. Az ablakon egyenként
2325     5|                felé felpattant az ablak. Az ablakon egyenként ugrottak
2326     5|           legutolsó volt a gerillavezér. Az ezt mondta:~- Gyújtsd fel
2327     5|              hallatszott, aztán betörték az ajtót. Az apám a nevezetes
2328     5|                 aztán betörték az ajtót. Az apám a nevezetes zászlóba
2329     5|                                          AZ UTOLSÓ NEMESI FELKELÉS~Közönségesen
2330     5|                 a történelem tanít, hogy az utolsó nemesi fölkelés Győr
2331     5|              Pedig hát volt, lehetett...~Az utolsó nemesi fölkeléssel
2332     5|          fegyverbe a magyar köznemesség. Az iskolában ezt tanítják,
2333     5|                  érdemesnek följegyezni.~Az öreg nyírségi emberek tudják,
2334     5|         kutyabőrt padlásra tették, és ez az egy emberöltő elvégezte
2335     5|                 nyomtalanul enyészett el az erdei avarban. Itt-ott még
2336     5|                negyvennyolc", mint abban az időben a rövid időre beköszöntött
2337     5|              vármegyék követeket küldtek az országgyűlésre, és Deák
2338     5|                  vármegyékkel levelezett az egykori megyei fiskus, akit
2339     5|                se hívtak másképpen, mint az "öregúr", de azért egy tucat
2340     5|            csendesen gondolkozgató. Csak az esze járt messzebb, mint
2341     5|         táblabíráké.) Tehát beköszöntött az alkotmány, és a nagykállói
2342     5|                 kellene követnek küldeni az összehívott országgyűlésbe.
2343     5|             országgyűlésbe. Kállay Ákos, az egykori híres alispán, nagy,
2344     5|               Nekem ugyan nem kell senki az új emberek közül.~Így beszélt
2345     5|               nehezen hozzáférhetők. Már az ősapáknak olyan kemény koponyájuk
2346     5|       horpadásféle, de azt nyilvánvalóan az elmúlt ezer esztendő okozta.
2347     5|             esztendő okozta. Mert hiába, az idő mégiscsak erősebb a
2348     5|           kérdezte Gencsy Ábrahám.~- Hát az adóval mi lesz? - tódította
2349     5|                 deák dikcióban válaszolt az alispánnak.~- Juventus ventus -
2350     5|                lelkes fény ragyogott, és az arcok kipirosodtak. Az öregebb
2351     5|                és az arcok kipirosodtak. Az öregebb urak nyomban latinul
2352     5|                   kiáltotta dörgő hangon az alispán, és az asszonyok
2353     5|              dörgő hangon az alispán, és az asszonyok elhallgattak.~
2354     5|                 Mert Dobokay Ferenc volt az az ember, akit mindennek
2355     5|              Mert Dobokay Ferenc volt az az ember, akit mindennek inkább
2356     5|                   hogy nem csupán ő volt az egyedüli, akinek elméjét,
2357     5|              kóborolt, peregrinált akkor az országban. Hiszen a legjózanabb
2358     5|               estek azon elmúlt években. Az öreg Dobokay, hajdanában
2359     5|                Nem is jött többé vissza. Az öreg táblabíró pedig lelke
2360     5|                 mint a pestisbetegséget. Az emberek kitértek előle az
2361     5|                Az emberek kitértek előle az utcán, a cselédei merő szánalomból
2362     5|                  betévedt a székvárosba, az emberek rámutattak, és azt
2363     5|                    Aki elárulta a hazát!~Az öregúr eleinte dühösen fordult
2364     5|           eleinte dühösen fordult szembe az emberekkel, és villogtak
2365     5|                 vármegyét, gúnyverseiket az öregről faragták, a falusi
2366     5|              fogja eltemetni, ha meghal. Az öreg pedig az emberek gyűlölete
2367     5|                 ha meghal. Az öreg pedig az emberek gyűlölete alatt
2368     5|                 végre követnek válasszák az országgyűlésre. Az a szeszélyes,
2369     5|             válasszák az országgyűlésre. Az a szeszélyes, ábrándos kor
2370     5|              homokfutó fogat, mint abban az időben. Az első küldöttséget
2371     5|             fogat, mint abban az időben. Az első küldöttséget Turcsányi
2372     5|             Turcsányi János, letelepedve az elvadult ember mellé.~A
2373     5|                ökrös szekéren vittek el.~Az elvadult ember büszkén mosolygott.~-
2374     5|          vármegye megválasztotta követül az országgyűlésre. Csendesen,
2375     5|                meg ne ölje a hazaárulót, az üldözöttet. De az cseppet
2376     5|            hazaárulót, az üldözöttet. De az cseppet sem látszott örülni
2377     5|                 már dikciózni se tudnék. Az ember mindennap felejt egy
2378     5|           Turcsányi. - A tisztelet teszi az embert.~- Ilyesmit olvastam
2379     5|               Horatiusban minap - felelt az egykori táblabíró. - Csakhogy
2380     5|            egykori táblabíró. - Csakhogy az amolyan költői hazugság
2381     5|                 A deputáció tagjai, akik az udvaron várták, mikor kerül
2382     5|                    Nagyon meg van bántva az ember. Haragszik reánk.
2383     5|                vén "hazaáruló" dolgának. Az emberek csóválták a fejüket.~-
2384     5|                Talán már teljesen elment az esze. Sohasem is volt meg
2385     5|                Persze most kellene nekik az öreg bölcsessége, nagy tapasztalata!
2386     5|              agyon akarták ütni!~Ilyenek az emberek. Így lett előttük
2387     5|            hittem, hogy ilyen haragtartó az öreg. No de ha nem akart
2388     5|                  mindent tudó fáma, hogy az öreg táblabíró azzal fenyegette
2389     5|         legendának tetszik - lehet, hogy az is -, hogy egyetlen ember
2390     5|                 egy egész vármegye, mert az nem akarja elfogadni tőle
2391     5|            szerint nekik könnyű - lókötő az egész falu; Bodó Emánuel
2392     5|             délcegen lépked Kállay Ákos, az egyik csatlósa éppen most
2393     5|                  visszatérnek Csalitból, az elsárgult zászlót egy görbe
2394     5|             méltóságteljes Bittó Sámuel. Az öreguracska gyámoltalanul
2395     5|             táncoló paripa sörényébe, és az arcán a rémület és aggodalom
2396     5|            hölgyek fehér kendői lobognak az ablakokból, és a nagybőgő
2397     5|            apáink. Még csak annyit, hogy az öreg Dobokay azért mégsem
2398     5|      meglepetések, örömök megrendítették az elvadult, lélekbeteg táblabírót.
2399     5|          hamarább ismertem, mint láttam. Az hiszem, így volt vele minden
2400     5|                emlegették őt? Emlegették az öreg honvédek, akik még
2401     5|                  akik még annyian voltak az országban, hogy nyugdíjjogosultságuk
2402     5|           honvédmenedékházban felejtenek az öregek, nagyon ritkán veszekednek
2403     5|            végeit gyűjtögetik, amelyeket az egész országban az ő részükre
2404     5|             amelyeket az egész országban az ő részükre tesznek félre
2405     5|                 ő részükre tesznek félre az emberek a kabátjuk kis zsebébe.
2406     5|           egyszeriben agyon lehet csapni az ellenfelet. Áruló volt-e
2407     5|            maholnap negyven-ötven évesek az események. Görgey nem volt
2408     5|                ellenséges viszonyban van az előbbi röpirat szerzőjével.
2409     5|                  a csizmadiaszínben vagy az újságokban. Kik emlegetik
2410     5|                üldögélő öregembert, amíg az a népmoraj elől a házába
2411     5|                 volt egy asztaltársasága az Országos Kaszinó pincéjében,
2412     5|               mindenki ismerni vélt, még az is, aki sohasem látta őt.
2413     5|          tudományáról, amellyel korábban az ágyúgolyók járását, későbben
2414     5|                  a seb: a nők csuklottak az izgalomtól, a férfiak elborongtak,
2415     5|                   a férfiak elborongtak, az ifjúság tisztelkedett. Majd
2416     5|                  voltak más okoskodók is az ilyen visegrádi majálisokon (
2417     5|                okos ember hírében állott az is, aki dugóhúzót hordott
2418     5|               feljegyzést tehettem volna az öregúrról, aki annyi legendának
2419     5|                Fedor kapitányról, akinek az volt a híre, hogy bombáival,
2420     5|              vízivárnak neveztek: amerre az öreg Görgey lakott, olyanformán
2421     5|          legpasszívabb alakja, aki attól az időtől fogva, amidőn harmincegy
2422     5|                 csinálni valamit, amikor az időjárás azt megengedné.
2423     5|            programja volt a gyűlöletnek, az istentagadó nemzeti keserűségnek,
2424     5|      parancsnokától tanultam őt ismerni, az öregúr pedig olyan nagy
2425     5|             Görgey szidalmazásában, hogy az effajta káromkodásokkal
2426     5|                  fehér hajó utasai felé. Az emberek felvidulnak e tájon,
2427     5|          Visegrád felé. Már elment innen az is, aki a XIX. század magyarjai
2428     5|                 a Salamon-torony aljánál az a fantomszerű öregember,
2429     5|          elgondolkozva a hajó után, mint az élet számkivetettje. A hajó
2430     5|         foglalkoztatják a nemzetet, mint az a kínos álomtalanság, hogy
2431     5|                    KOSSUTH FIA~Mit látsz az arcodon, te múlt századbeli
2432     5|                  fotográfiádat nézegeted az elmúlt idők limlomjai között?~
2433     5|              régmúlt arcodon, mert ebben az időben "ád engedelmet Ferenc
2434     5|              rakétássá tette darab időre az emberek hétköznapi beszélgetését
2435     5|               kezelésében; úgy látszott, az öreg Madarász József egyedül
2436     5|             nagytemplomi detronizálás... az Athenaeum évről évre kevesebb
2437     5|                ad el Kossuth könyveiből, az Irataim az emigrációból
2438     5|           Kossuth könyveiből, az Irataim az emigrációból című munkából...
2439     5|                 idején... Irányi Dániel, az utolsó szent magyar ember,
2440     5|                sorvad, már alig virágzik az a gyönyörű nagy fa, amelyet
2441     5|        függetlenségi eszmékre tanították az utánuk következő ifjú magyarokat...
2442     5|            adatik magyar embernek, és ez az utolsó sóhajtás, mire eljut
2443     5|               mire eljut Magyarországig, az imádott hazáig - szélzúgássá,
2444     5|                 mezőkön ezen a tavaszon; az ibolyák helyében gyászkokárdák
2445     5|                 Hallgatom őt Debrecenben az Arany Bikában országos körútja
2446     5|                Dienes Márton, akinek még az a legfőbb gondja, hogy lapját
2447     5|                lapját pontosan értesítse az eseményekről, nem gondol
2448     5|              Holott mi, vidéki magyarok (az egy főispánon kívül) egyáltalán
2449     5|          egyáltalán nem gondoltunk ebben az ebédutánis hangulatban arra,
2450     5|                 fel, kardjukra ütögetve, az asztaluktól, ha a mulatozók
2451     5|         szerkesztőknek a tiszt urakéval.~Az Arany Bika éttermében tehát
2452     5|            bolond nótákat sorra vegyenek az egybegyülekezett hajdúsági,
2453     5|              Magyarországra, Debrecenben az Arany Bika üvegeket zörgető
2454     5|               nagykocsmás szaga lett úgy az urak által látogatott udvari
2455     5|      vendégfogadók halhatatlan megírója, az öreg Boz-Dickens tudná tán
2456     5|               vala; a Sesta kert boráról az első kortynál megmondják
2457     5|                     de egyébként ugyanaz az ízes, étvágyas, levest szörpölő,
2458     5|             törülgető hangulat van ebben az étteremben is, mint végig
2459     5|                mint végig Magyarországon az összes vendégfogadókban
2460     5|      pecsenyéjéhez, valamint a cigány is az első ránézésre eltalálja
2461     5|                  Rácz Károly, hogy ennek az idegenszerű úrnak a Jaj
2462     5|           Kossuth Lajos fia lett volna. (Az öreg debreceni polgárok
2463     5|               polgárok sehogy sem tudják az apa-fiús hasonlatosságot
2464     5|               hasonlatosságot felismerni az utódban ama lelket rázó
2465     5|               Finom szövetből készült ez az öltöny, de mégis úgy tetszett,
2466     5|                  alul olyanformán bővült az olaszos, nőies szabású cúgos
2467     5|            amelyről látszott, hogy nincs az inghez varrva, mint ezt
2468     5|               varrva, mint ezt általában az előkelő magyar urak viselik.
2469     5|                  végződnek, és ugyancsak az inghez vannak varrva. Nyakkendője
2470     5|         emlékszem fehér, amely nyakkendő az ingplasztron tegnapiságát
2471     5|                  szeme van, mint azoknak az olasz nőknek, akiket festményekről
2472     5|          vendéglők - olajszagát érezzük. Az arcbőre itt-ott hasonlatos
2473     5|               arcbőre itt-ott hasonlatos az ecetfa vöröses virágjának
2474     5|          ellenben petyhüdtnek látszik ez az arc, mint azoké az uraké,
2475     5|            látszik ez az arc, mint azoké az uraké, akik minden nagyobb
2476     5|                 azaz étlapot -, végül is az unottságukban megállapodnak
2477     5|               életüket a klub étterméből az olvasó- vagy kártyaszobáig
2478     5|                 van apró ráncokkal, mint az olyan embereké, akik mindennap
2479     5|                  mutatkozik, amely arcot az élet semmi körülménye között
2480     5|              megduzzad. - "Ő volna vajon az új üstökös, akiről az öreg
2481     5|              vajon az új üstökös, akiről az öreg Krúdy, a nagyapám házában
2482     5|                beszélgettünk, miután már az öregúr se a himlőoltás,
2483     5|                 meggyógyítására? Ő volna az a csillagpor, amelynek behintése
2484     5|                magyar szemek?... Ő volna az a patikaszer, amelynek használata
2485     5|                 amelytől megvilágosodnak az emberi elmék a Duna és Tisza
2486     5|             Tüzesen nézem, amilyen tüzes az új csikók szeme tavaszkor.~ ~"
2487     5|          Felismerni a felvidéki tilinkó, az erdélyi duda, sőt a régi
2488     5|               pianínóinak a hangjait is. Az első kimondott szavaknál
2489     5|               három krajcár helyett csak az egy krajcárt fizethessék.
2490     5|            birokversenyekkel vetélkedett az akkori hírlapírás. A két
2491     5|                 a dolgot, mint általában az ilyen faluzást a korteskedés
2492     5|         forgatott meg tánc közben, pedig az a hír volt róla, hogy házasulandó
2493     5|            Legalábbis így volt szokásban az egykori követek kilincselése
2494     5|             asszonyféle akadt mindenfelé az országban. De K. F. komoly,
2495     5|                 járó férfiú létére éppen az olyan embereket látogatta
2496     5|                mint például Nyíregyházán az én nagyapámat, aki már a
2497     5|                 reménykedtek abban, hogy az öreg egyszer mégis csak
2498     5|                oltár elé vezeti őket.~Ez az öregember, aki vénségére
2499     5|               Honvédegyletnek is, miután az összes egykori honvédtisztek
2500     5|                kérdezte K. F.-et, amikor az címeres házánál vizitelt,