1-500 | 501-1000 | 1001-1477
Part
1 1| régi közmondásban létezett, és így egyelőre senki sem felelt
2 1| aki macskabőr bekecsében és vidrasüvegében szinte az
3 1| bibliai mondásokat ragasztott, és öregkorára már annyira beleélte
4 1| bőrövet, amelyben az arany- és ezüstpénzt hordta haza a
5 1| amikor végre leoldta az övet, és a feleségének nyújtotta.~-
6 1| mozdulatokkal dörzsölte a derekát, és hamisan hunyorított a szemével.~-
7 1| ember, akinek nagy eszét és furfangosságát talán még
8 1| alatt a templom kapujánál, és Ulászló nevében aranyos
9 1| újdonsült menyecskék derekára. És kocsiba ültették a zálogot.
10 1| felelt a sánta szenátor, és szokatlanul hosszú mutatóujját
11 1| Egyik-másik polgár nevetett, és a fejét rázogatta. Fabriczius,
12 1| arccal vetette közbe:~- És nem akasztották fel a lábánál
13 1| Egyszer jártam Podolinban, és a templom küszöbén megálltam
14 1| vésve, hogy a város esze és jótevője volt.~- Az akasztófáravaló! -
15 1| körül beálló változásról, és pokolba kívánták Lubomirski
16 1| Mátyás, az ottani főbíró, és a saját fülével akarta hallani
17 1| ha ebben a percben zajgás és lárma nem támad Krisztus
18 1| boltozatos ablakhoz lépett, és a körmével levakarta az
19 1| erre! - kiáltotta a takács, és zörgetett az ablakon.~A
20 1| a vászonra), felnyílott, és Fabriczius esperessel az
21 1| kiáltott a sánta Parka, és hirtelen ravaszul elmosolyodott,
22 1| szép selyemköntöst viselni, és az aranypecsétet hűséggel
23 1| eltakarta hamvas, pirosas arcát, és kék szemére lebocsátotta
24 1| előtt hímzett ingvállakat és régi selymeket, amelyeket
25 1| egy hordó bort megittak, és jóízűen aludtak a frissen
26 1| elaludt a tűz a kandallóban, és a szelet hallottuk énekelni.
27 1| szerelmesen gondolnak valakire, és félig álmodnak, félig ébren
28 1| leányok. Erősen betakaróztam, és a fülemre tapasztottam a
29 1| nehezen lélegzettek álmukban, és ahányan voltak, annyit sóhajtottak.
30 1| csak felkelt a helyéről, és egyenesen a kürtőnek tartott,
31 1| egyenesen a kürtőnek tartott, és felkapaszkodott a sonkafüstölésre
32 1| tolatta öblös karosszékét, és csendesen elmosolyodott,
33 1| házainál, ahol bort mértek, és szállást adtak a vándorlóknak,
34 1| szállást adtak a vándorlóknak, és valami kocsmai szag volt
35 1| fejét a vidrabőr süvegből, és megnézte a Hain-féle kalendáriumot.~-
36 1| van Krakkóban! - mondta, és elszíntelenedett, öreges
37 1| télen viselt, kigombolgatta, és egy délutánon meghívta borozásra
38 1| sárga topánkás öreg emberke, és nagy óvatossággal pislant
39 1| álldogált a függöny mellett, és ravaszkás szemei fürgén
40 1| nagy selyemmetélő kést, és a levegőbe emelte. A többiek
41 1| oroszlánkarmokon nyugvó asztal mellé, és a süvegét a kezében hintáztatta.~-
42 1| lublói zálog is. Hümmögve és vigyázatosan lépkedett körül
43 1| körül a fényes pádimentumon, és mintha csak véletlenül tenné,
44 1| villog, mint egy drágakő, és az orra cimpái szinte reszketnek. "
45 1| nemsokára letépik rólam, és seprővel kergetnek Lublóig
46 1| rendeli.~Topogott a lábával, és azon vette magát észre,
47 1| lát, ő már nagyon öreg... És én a cselédje leszek a nénikének.~-
48 1| kezdte rázogatni a fejét, és olyan furcsán káromkodott,
49 1| leányasszony megragadta a kezét, és megcsókolta.~- Ezentúl mindig
50 1| kertjeit, levette a süvegét, és megsimogatta izzadó üstökét.~
51 1| bajuszát húzogatta az ujjaival, és egyik lábáról a másikra
52 1| lublói zálog, Budeusz Anna és a bélai borovicskafőző leánya,
53 1| kínpadra vonattam a kapusokat, és azok bizonyos sárga csizmás
54 1| rókát - mondta Parka uram, és biztatóan hunyorított a
55 1| elhelyezkedett a szánon, és elgondolkozva nézett a messzi
56 1| No, jó utat, Prihoda, és meleg bort a Vöröstoronynál.~-
57 1| Gömbölyűek, hamvasbarnák, és a szemükben a Poprád napfényes
58 1| fenyves erdő ritkulni kezdett, és egy szelíd dombhajlás felett
59 1| magával. Jó borokat ittunk, és szarvast sütöttünk a máglyarakás
60 1| helyen elcsúszott a havon, és messzire repült.~- Hopp,
61 1| alatti barlangba értek, és a katona tüzet csiholt,
62 1| a katona tüzet csiholt, és meggyújtotta a barlangban
63 1| nyakunkba Krisztus takácsa. És bizony elítélnek...~- Hol
64 1| most már vérszemet kapott, és szinte reszketett a ritkás,
65 1| Itt vannak! - kiáltotta, és széles vállával, faltörőkos
66 1| fejével az ajtónak rohant, és a tölgyfa nagy koppanással
67 1| termekben medvebőrök hevertek, és ételszag érzett a levegőben.
68 1| közbe a zsoldos katona, és félretolta Parka uramat
69 1| odalépett a zsoldos katonához, és lehajtotta előtte a fejét,
70 1| Veronika kézen fogta őket, és bevezette a terembe.~- Rakjunk
71 1| a lángok fölé tartotta, és hirtelen így szólott a keresztlányához,
72 1| pengetése mellett énekelt, és az a nóta olyan szomorú
73 1| Giskra-várban a sánta Parka szenátor és a névtelen zsoldos katona.
74 1| lészen vége a gyöngyéletnek. És azután a lőcsei hóhér következik.~
75 1| javaiból. Reggeltől estig evett és ivott, majd a leányasszonyokkal
76 1| kormos testű kondérban bort és pálinkát főzött. Az apjánál,
77 1| aranyhaját, világító nyakát és vállát. És ha a kezét kinyújtotta
78 1| világító nyakát és vállát. És ha a kezét kinyújtotta az
79 1| fordulhat a sorsom! - dünnyögte, és mikor igen jól érezte magát,
80 1| megtanult inni, dorbézolni, és együtt énekelte a zsoldossal
81 1| körülszaladgálták a hordóvárat, és alkalmasint szívesen segédkeztek
82 1| vacsorához készülődött, és a kését fente a tűzhely
83 1| előtt hevert a medvebőrön, és álmos szemét a katonára
84 1| karjára támasztotta a fejét, és ásítván, megmutatta a fehér
85 1| csendesen kezdett káromkodni, és a derekáról lefelé oldozta
86 1| Gábriel Veronika előrelépett, és az öklével a katona arcába
87 1| csapott. A zsoldos felordított és utánakapott. A medvebőrön
88 1| kígyómódra elébe siklott, és a katona végigvágódott a
89 1| három asszony rárohant, és sietve megkötözte. Később
90 1| az erkélyhez vonszolták, és hosszabb erőlködés után
91 1| Gyermekeim - felelt szelíden és szomorúan az öreg szenátor -,
92 1| kovácsnál hét évig, a komoly és nehéz szűrszabóságnál nyolc
93 1| tanult, tapasztalt útközben. És egy-két évi vándorlás után,
94 1| három országon utaznak át, és csak akkor kell újra javítani,
95 1| megköszönte az útravalót, és úgy nekiindult az országútnak,
96 1| beteg lakatokat, zárakat, és sehol sem időzött tovább,
97 1| maga szögét a sok közé, és a szegek formájáról megállapítgatta,
98 1| tett vánkosnak a feje alá, és lehunyta a szemét. Éppen
99 1| mondta a zöld vadász, és magára hagyta Palkót. Elment
100 1| diákból, Mátyás király, és volt nagy álmélkodás, amikor
101 1| hirtelen Budán termett, és nála jobban senki sem tudott
102 1| akkor is bőrszaga volt, és csirizzel ragasztották.
103 1| Gaál Sámuel utálta a bőrt és a csirizt. Amíg a talpakat
104 1| csomó gyerek sírt körülötte, és ő egyebet nem mondott gondolatban,
105 1| verekedni török-pogány ellen, és ha a király véletlenül észrevette
106 1| lassan deres fejű ember lett, és még mindig csak ott tartott,
107 1| A csizmadia felébredt, és kinézett a hollószínű éjbe.~-
108 1| diákok a jó Gaál Sámuelra, és mindenéből kiették.~De a
109 1| az éjszakai vendég előtt, és míg a mécsest meggyújtotta,
110 1| diák. Nagy orra volt -, és míg körülnézett a szegényes
111 1| mindig a királyt keresi.~És a varga nem ábrándult ki
112 1| király szolgája vagyok, és a nevem Tamás. De annyit
113 1| szólt Tamás, a vándordiák, és nevetett.~A varga ezalatt
114 1| gyerekeket, az asszonyokat, és így szólt hozzájuk:~- Megengedem,
115 1| összetörjétek a lábasokat és egyéb cserepeket. Most már
116 1| Összetörtek mindent a házban, és az öreg Gaál szelíden biztatta
117 1| palotában, ő már fölébredt, és valami rejtekajtón kisurrant
118 1| rejtekajtón kisurrant az őrök és fegyveresek közül. Sohasem
119 1| között egy rejtett kastélya, és a kastélyban egy még rejtettebb
120 1| megfogadta a Tamás diák tanácsát, és egy hó leforgása után Budára
121 1| gyaloglásban néha elfáradt a lába, és akkor a lábára húzta azt
122 1| már hozták is. Ezüsttálcán és ezüstvillákkal. A csizmadia
123 1| villát addig. Bicskával és kézzel ettek Magyarországon.
124 1| kristályüvegből.~Így éldegélt és lakmározott a buji csizmadia,
125 1| el sem lehetett képzelni. És mosolygó orcával jött a
126 1| szőnyegajtók szétnyíltak, és egy villogó szemű, őszülő
127 1| Gaálok nemesemberek lettek, és egy pár csizma van a címerükben.~
128 2| 1.~DOBZSE ÚR ÉS HÁZA TÁJA~- A király már
129 2| mielőtt aludni tért volna, és engem egyedül hagyott a
130 2| haldoklók jutnak az eszembe. És ebben a percben valóban
131 2| király léptei közeledtek, és az én hátamon futkározott
132 2| hollómadarai őriznek, felnyílott, és a király a terembe lépett.
133 2| megszólításra felállottam, és szokás szerint jobb térdemre
134 2| utoljára csókolta meg a kezét, és lázas ajkaival azt suttogta: "
135 2| elérkezünk Szent Mihály havába, és még mindig nem érkezett
136 2| majd egyszer felnő a fiam, és hátulköti a sarkatokat.
137 2| földre szórta az írásokat, és reájuk taposott.~- A fiam,
138 2| hogy őkelmének bélgörcsei és vértódulásai támadtak, amikor
139 2| foglalja el a magyar trónust, és biztosítsa azt a maga pereputtyának?
140 2| királyom, Ulászlóm a szavait, és félreállott a lábával az
141 2| De az imádság lepergett, és akkor a király felemelte
142 2| látott tűz villant meg, és felkiáltott:~- Mi ez, te
143 2| hirtelen királyom, Ulászlóm, és a szakállához kapott.~-
144 2| szobába, onnan a harmadikba, és a Hollós Mátyás nagy kapuit
145 2| lengyelországi medvebőrökhöz futott, és kiemelte a gyermeket az
146 2| immár megközelítő királyfit, és tenyerével eltakarta a riadtan
147 2| ökörcsorda, hékás, Buzlai! És ezé lesz itt minden élet,
148 2| szól vala hozzám káplánom és derék jó uram, Szerémi György
149 2| Miksa (a németek császára) és a hosszú bajszú Zsigmond (
150 2| Zsigmond (a lengyel király) és a mi urunk, Ulászlónk, adának
151 2| királyunk-urunk levágatta remetehaját és bozontos szakállát, s többé
152 2| érkeztünk szerencsével, és mindjárt az első este az
153 2| kovácsa, akit az ő nagy és sok tolvajságaiért akasztófára
154 2| magára vette ennek az ügyét, és instált a kovács életéért
155 2| Miksa császár, X. Leó pápa és Zsigmond lengyel király.
156 2| összegyülekezett püspök és előkelő uraság tiszteletére
157 2| Ulászlónak, Zsigmondnak és Lajosnak is (amikor a kilencesztendős
158 2| bíbornokok, püspökök, tanácsosok és főurak. Én persze ezalatt
159 2| lófuttatás volt Pozsonyban, és mind a negyvenszer György
160 2| hogy György gróf lovai és lovasai ügyesebbek az övéinél.
161 2| Hosszú bajszát morzsolgatta, és indulatosságában a koronát
162 2| is. Két lóval futtatott, és futás közben hol egyiknek,
163 2| csimbókos szakállaikkal és üstökeikkel, apró lovakon
164 2| lovakon nyargaltak a térre, és kétszer olyan hosszú nyilakat
165 2| palotáig, ahol káplánom és uram, Szerémi György ugyancsak
166 2| hajójával elmerült a Dunán, és halálát lelte a hullámokban.
167 2| ahol a három királyoknak és kíséretüknek volt terítve.
168 2| húsvét volt - Ulászló urunk és királyunk a következő történetet
169 2| aki rendkívül nagy eszéről és tanulmányosságáról volt
170 2| követet vele gyönyörködtesse. És megkérdezte, hogy mit tartana
171 2| A kis király felállott, és végigment a palota nagytermén.
172 2| magyar urak mind letérdeltek, és aranyos köntösét csókolták.~
173 2| Pozsonyban Ulászlóval, Lajossal és Zsigmonddal, a lengyel királlyal -
174 2| városba, ahol annyi haláleset és tűzvész történt. A császár
175 2| szélére.~Mi jöttünk Ulászló és Lajos királyunkkal Bruckból,
176 2| érkezett meg az erdő széléhez, és a hintóvivők ügyességét
177 2| földre. Körülötte a magyar és cseh országnagyok olyan
178 2| ló hátán megpillantotta, és két kezét kitárta.~Kis királyunk
179 2| letérdepelt a császár előtt, és annak jobb kezét megcsókolta.~-
180 2| Lajosunk két halántékát, és hosszasan, összehunyorított
181 2| madarászok, foglyászok és egyéb léhűtők, akik bőségesen
182 2| eltakarodtak az erdőszélről, és a négy király egyedül maradott,
183 2| Ulászlónkkal, Lajosunkkal és Anna királykisasszonyunkkal
184 2| vették, hogy Bakócz uramnak és kíséretének is külön kastély
185 2| mondták a magyar cimborák, és a nagy hasú bormérő hordóit
186 2| uraság, ameddig a szem ellát és a gondolat elrepül ezen
187 2| vasárnap Szerémi György, uram és káplánom az igazságtalan
188 2| nem tudna a lábán állni.~És vacsora után, amikor megtisztálkodva,
189 2| szőke hajú, fekete szemű és fehér arculatú, mint ahogy
190 2| nagy gyülekezet közepette, és csak akkor merészelte a
191 2| Akkor átölelték egymást, és ott állottak a négy királyok
192 2| királyok trónusai előtt: Anna és Mária. A jövendő. A boldogság.
193 2| császár udvarában növekedtek, és mindenféle ceremóniákban
194 2| égő gyertyával a kezében, és járni kezdi a táncot, amúgy
195 2| finomkodtak, lejtettek Mansfelt és Versterburg grófok, mintha
196 2| vele együtt Anna lányunk, és az aranyos gyertyával kezükben
197 2| kutyafuttában kereshettem fel, és most ő meresztgeti a szemét
198 2| jegyváltásokat megkössék.~Káplánom és uram, Szerémi György úr
199 2| főnököm, mire talpra ugrottam, és egy bécsi cimbora frakkjába
200 2| a nagy oltártól jobbra, és csendesen malmozott az ujjaival.
201 2| kis mátka, Anna lányunk és Mária - jövendőbeli királynénk,
202 2| háromembernyi szentképek és arkangyalok társaságában
203 2| szegény elárvult magyaroknak és lengyeleknek.~- Egy tartományért
204 2| emberek, állatok, madarak és növények szerte Magyarországon,
205 2| kézen fogva az unokáját, és letérdepelt a nagy oltár
206 2| szegény kis magyar lány és a gazdag öregember között,
207 2| nekem.~Szerémi György, uram és káplánom ugyanis azt a rendelkezést
208 2| hercegkisasszony szépségét és valóságát azoknak is, akik
209 2| teendője, hogy királyokat és királynékat szüljön a különböző
210 2| évvel (azaz kilenc hónappal és kilenc nappal) idősebb volt
211 2| láttam, hogy Miksa császárnak és hozzátartozóinak is ilyen
212 2| mindenkor szokott. Nézd uradat és káplánodat, Szerémi György
213 2| urat, aki az oltárnál áll, és azért ügyel, hogy majd egyszer
214 2| tájéka felé, Spanyolországba és Magyarországba, a pápához
215 2| Magyarországba, a pápához és a francia királyhoz - miután
216 2| két támláját, előredőlt, és olyan szemeket vetett az
217 2| császár ült le trónusába, és a három király kivont karddal
218 2| vadrózsabogyós bormérőhöz menekedtem, és bár nem voltam valami nagy
219 2| asztalra hajtottam a fejem, és hazaálmodtam magam Magyarországba,
220 2| pénzeszacskóikkal várnak a kapuknál, és még nekem is kölcsönbe adnak
221 2| magosan álló gallérral, vállán és mellén háromszoros gyöngysorral,
222 2| sűrűn recézett fejkötővel, és a fejkötőn egy magas karimájú,
223 2| kidomborodó, keskeny orra és magasan ívelt szemöldöke,
224 2| királykisasszony mindenféle posztókat és a császár képével vert arany
225 2| magát, előhívott engem, és levelet kezdett diktálni
226 2| várossal, Körmöcöt az arany- és ezüstbányákkal és más öt
227 2| arany- és ezüstbányákkal és más öt városokkal.~- Királyi
228 2| ajándék - dörmögtem magamban, és azt néztem, hogy fejezném
229 2| Hrades, Chrudin, Duuort és Jazoyr.~Ilyen nagylelkű
230 2| jövendőmondói, boszorkánymesterei, és azt mondják, hogy nem addig
231 2| ostáblázni ültek le a királyok és a királynék. A királyok
232 2| a királynék. A királyok és királynék elővették az arany-
233 2| királynék elővették az arany- és ezüstérméket, amelyeket
234 2| asztalfőre maga a császár ült, és egy ládácska aranyat készített
235 2| a mi gyermekeink, Lajos és Anna kamaramesterének volt
236 2| császár pénzesládája kiürült, és mi magyarok maradtunk nyertesek.
237 2| Ulászlónk, Lajosunk, Annánk és jövendőbeli királynőnk,
238 2| Mária is. Miksa császár és Zsigmond lengyel király
239 2| panaszosan királyom, Ulászlóm, és öregember módjára keserves
240 2| a két kisasszonyt, Annát és Máriát az eljegyzési ünnepélyek
241 2| vetette bágyadt tekintetét, és fáradtan így szólott:~-
242 2| csillaga fog felragyogni, és a Jagellók napja lehanyatlik.~-
243 2| kérdezte az öreg király, és fogai összevacogtak, keserves
244 2| okozna. Szemei kidülledtek, és keserű szemrehányással,
245 2| Mit tegyek? - kérdezte, és végső erőfeszítéssel felült
246 2| irányában sem, akik megcsaltak, és a hátam mögött Dobzsénak
247 2| király útját az elszántságban és szigorúságban! Várakra,
248 2| amelyet a magyaroktól nyertem, és a még megalázóbb külországi
249 2| szegény, térdeplő deáknak, és fülembe parancsot suttogott,
250 2| György brandenburgi őrgrófot és Frigyes őrgrófot, aki itt
251 2| elhagy! - suttogta a király, és én szaladtam végig a folyosón,
252 2| haldoklásának a hírére, és az öklüket rázogatták felém,
253 2| király szemét, amely zöld és vérrel aláfuttatott volt,
254 2| letérdepeltünk az ágy körül, és a haldokló imádságát mondogattuk,
255 2| kezét, a szemét lehunyta, és az arca, amelyen újra kinőtt
256 2| a halált. Nyugodalommal és szent áhítattal.~De most
257 2| vérrel aláfutott szemeit, és alig hallhatóan monda:~-
258 2| folyosón botorkálnak végig, és félelmetesen megállanak
259 2| benne. Felemeli a fejét, és úgy néz az ajtó felé, mintha
260 2| várna...~Az ajtó felnyílik, és sárosán, fövegesen, köpönyegesen
261 2| király kimászott az ágyból, és nagy fájdalmai miatt az
262 2| Jaj! - kiáltott fel, és kiugorva karjainkból, talpra
263 2| gyorsan megfordult sarkán, és összeesett az ágy előtt
264 2| kijött a király szobájából, és táskás, préposti kezeivel
265 2| magukét a kövér perelőtől.~És mikor a kis király egyszerre
266 2| egész nap ablakánál állott, és a budai hat-hét tornyokat
267 2| magyar címer volt festve, és a kocsin állva mindent lehetett
268 2| vadászok behajtották a vadakat, és kezdetét vette a vadászat.
269 2| vette a vadászat. A kutyák és a vadászok behatoltak a
270 2| behatoltak a palánkok közé, és a szabad térségen, a király
271 2| mulattatott, amelyet elölről és hátulról jól megtámadtak
272 2| hiába verte az apródokat és más fiatalembereket, a király
273 2| császár fia, Ferdinánd, és meg is esküdött vele annak
274 2| esküdött vele annak rendje és módja szerint.~Balbi prépost
275 2| külföldi utazásokban, pakoljon és induljon vele ama messzi
276 2| időben legyeket fogdostak, és nagyon csodálkoztak, amikor
277 2| magyar királyné kocsiját, és Innsbruckból egyenesen Bécsbe
278 2| akkor tizenhat éves volt, és kíváncsian nézegetett széjjel
279 2| álldogáltak mindenfelé, és fegyveres emberek éppen
280 2| dolmányban lovagoltak, fehér haj és fehér szakáll nőtt ki vala
281 2| nevetett étvágyasan a főispán, és boldog volt, amikor Balbi
282 2| Mosa László, Rétházi Lukács és más nemesurak átvették tőlünk
283 2| nyári alkonyaton frájai és kisasszonyai közül kilépett
284 2| szedve most is a nyakáig ért, és a gallérja fehér volt, arannyal
285 2| hímezve, valamint egy férfi és egy női alak. Nyakában lelógó,
286 2| magyaroktól meglepetve, és ijedten a prépost karjára
287 2| szenvedett - monda a prépost, és papos mosoly ült a szájára. -
288 2| királyné most megállott, és egy zománcos ékszert csatolt
289 2| a királynak, Lajosunknak és a királynénak nem nagyon
290 2| Budán tartózkodó főuraktól és főpapoktól, hogy harangszóra
291 2| hozattunk a Rácvárosból, és nagy dínomdánomot csaptunk,
292 2| tudott aludni a kísértetektől és lidércnyomásoktól éjszakának
293 2| a palotában, a királynak és a királynénak is. Igaz,
294 2| éjszaka szakácsával, bor és mulatság mindig volt bőségesen.
295 2| tanácskozik feleségével, kitől és hogyan lehetne pénzt szerezni.
296 2| ahol minden polgárnak háza és vagyona van. Ott csinálják
297 2| csinálják a brabanti csipkéket és a flandriai tapétákat. Posztót
298 2| flandriai tapétákat. Posztót és vásznat. Ott veszik az angolok
299 2| vásznat. Ott veszik az angolok és spanyolok a hajóiknak való
300 2| áruljuk a legjobb paripákat és a heringeket. A legkisebb
301 2| asszonyok génuai vászonba és atlaszba öltözködnek. Ebédre
302 2| füge, datolya, narancs, és a bor Ciprusból jön. És
303 2| és a bor Ciprusból jön. És mit találtam itt? Lovagokat
304 2| találtam itt? Lovagokat és megint csak lovagokat, akik
305 2| Zálogba tettük a kunokat és jászokat - képzelem, milyen
306 2| deák - monda a király, és ilyenkor a hangja megint
307 2| Eperjes, Korpona, Kolozsvár és más városoktól. Némelyek
308 2| szobába Mária királyné, és rajtacsíp, amikor éppen
309 2| rebegte királyom, Lajosom, és megcsókolta azt a kezet,
310 2| folytatta a királyné, és előhozatta az ostáblajátékot,
311 2| tartó szigettel, de Kos- és Csepel-szigetekkel sem.
312 2| kiáltotta, hogy a pápai nunciust és a velencei követet nyomban
313 2| kóborgó lovagok, a színészek és a királyné kisasszonyai,
314 2| az ezüstöt, rezet, vasat, és elvitték a királyné házába,
315 2| bő kapucinus köpönyeget és nagy karimájú kalapot tett
316 2| jobbra-balra nézegetett, és minden palotáról megkérdezte,
317 2| fakadt ki királyném, és nagyon szomorúan sietett
318 2| ravasz róka módjára sunyított és kertelt:~- Királyné őfelsége
319 2| borulni királyném előtt, és a ruhaszegélyét megcsókolni!
320 2| császár, a lengyel király és az osztrák főherceg követe,
321 2| Udvarnokai nem tisztelik, és nem félik. Bárki szabadon
322 2| mint a megsebzett madáré, és hátat fordítva a kancellárnak,
323 2| várta az ételek megfövését és megsülését, már tudtam is
324 2| aki régi jó barátom volt, és tudott mindenről, ami az
325 2| súgtam a konyhamester fülébe, és a királyhoz siettem.~Szegény
326 2| király maga hajlandó fejét és személyét feláldozni, hogy
327 2| feláldozni, hogy országán és népén segítsen. A király
328 2| ellen, aki reggeltől estig és estéről reggelig részeg...
329 2| király korabeli mentéjében, és jelenti, hogy itt vannak
330 2| tekinteni a királyi kincstárba, és vizsgálat tárgyává akarják
331 2| mellett ült a naszádban, és annak kezét fogta. Ha egy
332 2| királyné fogta a király kezét, és a király hallgatta, hogy
333 2| pénzeszsákok, ti püspökfalattól és hegyaljai bortól részegeskedők,
334 2| a tábori prédikátornak és Ferenc-rendi apátnak kellett
335 2| vigyázott lova kantárjára, és a paripa az útban gödörbe
336 2| Györgyöt hívatja sátorába, és azt mondja vala neki, hogy
337 2| a kezébe hajtja a fejét, és tovább aggódik feleségéért.
338 2| inasokkal főzeti az ebédet és vacsorákat, mint Budán,
339 2| tele a bendőjét éjszakára, és melyik nem lett részeg a
340 2| összeperlekedtek. Hetykeséget és bolondságot ad az emberbe
341 2| felelt kis királyunk, és leginkább szeretett volna
342 2| azzal kezdte, hogy mindent és mindenkit összeszidott.~
343 2| Tomori ellenben nem engedett, és vele szembeszállani senki
344 2| gonoszoknak a legravaszabbika és legderekabbja volt. Olyan
345 2| Tomori a király sátora előtt, és legjobb volt ilyenkor elmenni
346 2| elmenni valamerre a mezőre, és lefeküdni, hogy az ember
347 2| hogy az ember ne lásson és ne halljon semmit.~Királyunk,
348 2| Batthyány bánnal jött a seregbe, és valamely elintézendő dolga
349 2| vonulva üldögélt sátorában, és őszülő szakállát és bajszát
350 2| sátorában, és őszülő szakállát és bajszát vájkálta a kezeivel.
351 2| lecsillapodva visszatért délután, és jelenté, hogy nem kell már
352 2| sétálgatásra is indult a táborban, és sétájában mi, udvari emberek
353 2| felé, amerről most jött, és a Németboly felé vezető
354 2| fakó, most jövök Nyárádról, és elhozám magammal az összes
355 2| egymás segítségére legyünk, és holtig tartó barátságot
356 2| szerzetesek a rendekből és kolostorokból. Azoknak parancsoljon
357 2| indulás ideje.~Batthyány és Tahy uram indultak el legelsőnek,
358 2| tartja fenn a rendet. Trepka és Schlick a zsoldosokkal,
359 2| kezemet - mondá királyom, és az éji esőtől megfehéredett
360 2| mellvértet - mondta Szerémi uram és káplánom, amikor a királynak
361 2| pecsétgyűrűjét - szólt káplánom, és a király jobb kezének a
362 2| sátorban, meggyónt, imádkozott, és megáldatta magát gyóntatójával,
363 2| volt szüksége az oroszlán- és bikavérű paripának. Vajon
364 2| amikor a csatának vége volt, és azt néztük, hogy merre meneküljünk
365 2| vala az udvari legények, és futólépésben viszik a Duna-partra,
366 2| magára kapkodott öltözetben, és elparancsolta a folyosóról
367 2| innen el! - felelt Mária, és a két karja közé szorított
368 2| becsapongtak a denevérek, és együtt röpködtek a futkározó
369 2| futkározó frajokkal. Lángja és füstje nem volt a tűzvésznek,
370 2| temetés volna a palotában, és a koporsókat egymás után
371 2| folyosó ajtajához ugrott, és a holdvilágnál bizonytalanul
372 2| Bornemissza János, a várnagy, és a kulcsköteget a királynénak
373 2| megfutamodtak a csatából, és most elözönölvén az országutakat,
374 2| emelgetik. A pogány lassú és tunya, előbb a csatatér
375 2| biztos, a hajó bizonytalan. És a tíz mázsa ezüstpénzen
376 2| aureus quatuor Evangeliorum és a szertartásoknál használatos
377 2| kiáltotta a királyné, és előkereste a legegyszerűbb
378 2| Magyarország királynéját.~...És most, mielőtt végleg elhagyta
379 2| királyi palotát, bánatainak és örömeinek tanyáját... Nem
380 2| elhatározottan a gyermekkirályné, és Budára mutatott ablakából. -
381 2| mint a garastalan szegények és a zsidók.~~
382 2| németek?! - kiáltott fel, és mindjárt parancsot adott
383 2| baját. Aztán pedig a kocsik és poggyászok megvizsgálásához
384 2| budai palota kincseivel és a királyné komornáival.
385 2| tapasztalásból, hogy a mi hírnökeink és kémeink mindig gyorsabbak
386 2| Brodaricsot. Saly János és Nádasdy uram, akik Budáról
387 2| vettek el a kincstártól, és azóta nyomuk veszett...~-
388 2| kedvet kapott a levelezéshez, és miután nekem néhány levelet
389 2| Ferenc uram, a komáromi és tatai vár kapitánya, de
390 2| Vettük hát sátorfánkat, és harmadnapra, szeptember
391 2| követe állott a királyné elé, és ezt az üzenetet adá át:~-
392 2| bezárkózott a pozsonyi várba, és nem hajlandó azt átadni
393 2| pozsonyiak megsajnáltak, és a Főtéren adtak valami kvártélyt,
394 2| küldtek kétszáz kenyérrel és egy akó borral. Igaz, hogy
395 2| nem lophatott el mindent.~És mindennap érkeztek a pozsonyi
396 2| érkeztek a pozsonyi házba újabb és újabb vendégek, amikor híre
397 2| megjelent előtte álmában, és közölte vele, hogy a másvilágon
398 2| csupán egy szál köpenyegben és papucsban érkezett meg,
399 2| nádorispán sem késhetett soká. És csak egyszerre megjelent
400 2| veszett csatából, akiket török és magyar martalócok kergettek
401 2| konyhán mindig égjen a tűz, és éhes gyomorral senki se
402 2| Schlick testvérek, Albin és Albert, ezek a derék kapitányok,
403 2| királyné házában, az örömtől és a sírástól szólni sem tudtak.~
404 2| házunk elé cipelni a konyhára és pincébe való küldeményeket.
405 2| merítsünk a továbbiakhoz. És lassan az udvarnál híre
406 2| híveimnek mutatják magukat.~...És egy őszvégi estén, mikor
407 2| rettent fel dominám, és olyan fehér lett az arca,
408 2| körülvették dominánkat, és azt magyarázták neki, hogy
409 2| ismerték volna eléggé.~- És fegyverek ne legyenek a
410 2| futamodásra vette a lépést, és rohanvást ment fel az emeletre,
411 2| lépcsők, mert igen nehéz és erős ember volt, aki nem
412 2| magától a vadpecsenyéket, és ezért arculata vörösborszínű
413 2| dominám felé lépegetett, és fülelve nézett szét a nagy
414 2| megállott királyném előtt, és medveszemét villogtatva
415 2| lihegéssel, amely a lépcsőugrálás és erős felindulás miatt elővette -,
416 2| hogy gyűlölködő szívekkel és alattomos tekintetekkel
417 2| trónust, amelyre királyok és magyar urak esküt tettek.
418 2| csak joga szerződést kötni, és a gyengébbnek megtartani.
419 2| felborult a magyarokkal. És én megint királynévá teszem,
420 2| süvített fel dominám, és olyant tett, amire az a
421 2| köpött az erdélyi vajdának, és kifutott a szobából.~
422 3| Híres-nevezetes asszonyok és férfiak, akik itt szerepelnek,
423 3| jár a dohos sírboltokban, és a halottak koporsóikban
424 3| melynek emlékezete biztosabb és jobb a történetírók okmányainál.
425 3| tájakra bámulnak lőréseikkel és üres ablakaikkal, lépten-nyomon
426 3| eseményeivel, vitézeivel és asszonyaival hasonlatos
427 3| szerelmeit csupán mesék és regék alakjában értheti
428 3| szabadság szeretete naggyá és hősökké tette is a férfiakat,
429 3| nagyszerű, amint az idő és az időben felmerült eszmék
430 3| tábort ütött a vár alatt, és táborában szívesen látta
431 3| Szunyoghné hamarosan felpakolt, és ment Ocskay után Detrekőre. (
432 3| feljegyzések szerint szebb és rosszabb asszony nem volt
433 3| meghasadt a ruha a vállán, és onnan bódító fehérség szikrázott
434 3| féltékenység elvakulttá tette, és hirtelen odaugrott a táncoló
435 3| A brigadéros megfordult, és kedvetlenül mérte végig
436 3| begombolta aranyhímes kabátját, és lesimította felbomlott fürteit.~-
437 3| hogy Budetint elhagyjad, és te most mégis itt vagy!
438 3| megkaphatnak. Nyomban megfordulsz, és mégy vissza oda, ahonnan
439 3| Ocskay. Budetin unalmas és veszedelmes, az öreg Szunyogh
440 3| generális kószál a környéken, és az az utálatos vénember
441 3| Hajnalban útra kél a dandár, és te Detrekőn maradsz.~Egy
442 3| brigadéros uram.~A várban és a vár körül még sokáig folyt
443 3| brigadérost. Az sátorába vonult, és odarendelte Sigót, a legjobb
444 3| Szunyoghné hangját, aki bús és vidám dalokkal mulattatta
445 3| bástyákról: Rákóczi villáma és daliás hadnagyai messze
446 3| Pexa Istvánné, Kaluzsniné és a többi várbeli asszony
447 3| kapitányt néha előkapta, és kemény szemrehányásokkal
448 3| az én nevemet kiáltja, és kardját úgy húzza ki. Én
449 3| legyen szépen otthon Ocskón, és nevelje hűségesen, gondosan
450 3| porcelán virágváza lefordult, és darabokra törött. Stupovszki
451 3| törött. Stupovszki odaugrott, és babonásán dörmögte:~- Grófnő,
452 3| Összeszorította az öklét, és olyan mosoly vonaglott végig
453 3| lengyel keresztet vetett, és estére kilelte a hideg.
454 3| magyar asszonynak. Fegyver és páncél akadt elegendő a
455 3| végigsétált Szunyogh Lászlóné, és ilyen szóval fordult a csüggedőkhöz:~-
456 3| eresztette, de a tiszteket és főként az asszonyokat foglyul
457 3| beszélgetést, amelyet Stahremberg és Szunyoghné folytattak az
458 3| hogy a grófnő igazat mond, és ezért gondoskodtam, hogy
459 3| vagy császárivá teszi, és aranyláncot akaszt a nyakába.~
460 3| Ocskayt, mert szeretem, és ő is szeret engem!...~-
461 3| bizonyos - felelt a grófnő, és fölpirult az arca. - Aki
462 3| méltóságodnál. Csupa asszony. És azért félek én az asszonyoktól,
463 3| Stahremberg gróf nyugodtan és határozottan felelt:~- Nem
464 3| letépték rólam a ruhát, és én ruhátlanul menekültem
465 3| toppant a vad horda elé, és engem megmentett. Ocskay
466 3| arcáról az ősz szakállt és bajuszt. Szunyoghné szinte
467 3| Jávorka? Hogy kerültél ide? És most hová viszel?~Jávorka
468 3| zuhanjon terhével a hintó, és a magyar történelem talán
469 3| háborúk tündéri képe, diadala és szomorúsága midőn elvonul
470 3| voltak, mint mindig azelőtt és azóta. A Zrínyi Ilonák nagyságukkal,
471 3| Háborúz, mint egy férfi, és bátorságot, hősiességet
472 3| jégből lett volna a lovas és paripája. Bizony derék vitéznek
473 3| fülére húzott süveggel és kezén óriási prémes kesztyűvel
474 3| vitéz segítségére sietett, és nagy nehezen lábra állította.
475 3| állította. Az arcába nézett, és akkor látta, hogy a hidegtől
476 3| megdagadt arc még fiatal, és a vitéz bajusza és szakálla
477 3| fiatal, és a vitéz bajusza és szakálla is csak a hótól
478 3| vitézről elolvadt a jég és a hó. A forró ital, amely
479 3| csak a tüzet élesztgette, és nem felelt mindjárt az öreg
480 3| tűznél. Felállott helyéről, és a vén katona vállára tette
481 3| nyitva maradt a szája. Kétség és öröm tükröződött az arcán.
482 3| Megragadta a vitéz kezét, és remegő hangon kiáltott fel:~-
483 3| Az én nevem Kanizsi, és diák vagyok. Küldetésem
484 3| őrtorony szűk szobájában, és csak azért állott meg, hogy
485 3| kibontják újra a zászlót, és Rákóczi fegyverbe szólítja
486 3| őrtorony sarkába lépett, és egy titkos ajtócskát nyitott
487 3| szablyát, vasszeges buzogányt és rozsdás pisztolyt vett elő.
488 3| kardot kirántotta hüvelyéből, és a fényes acélt, amelyen
489 3| Rákócziért! - rebegte. - És másért senkiért se röpül
490 3| fényesítenek az öreg katonák. És a kardok csak a hívó szót
491 3| Podoliné a tűzhely mellé, és keservesen felsóhajtott:
492 3| darabont ivott egy korty italt, és kétfelé törölte a bajuszát.~-
493 3| Kanizsi lehajtotta a fejét, és mély gondolatokba merült.
494 3| dolog volna lóra kapni, és hamarosan itt hagyni Késmárkot.
495 3| őrtoronyban, a szoba felett, és az emeletre vezető falépcső
496 3| Kanizsi talpra ugrott, és valami fegyver után nézett.
497 3| rémülten húzódott az ajtó felé, és keresztet vetett.~- Feltámadt
498 3| Idecipeltek az őrtoronyba, és ráfektettek a Szent Mihály
499 3| itt - mondta a nagy barát, és a tűzhöz lépett. - Még odafent
500 3| széles vállakon nyugodott, és a hideg idő ellenére fedetlen
1-500 | 501-1000 | 1001-1477 |