Part

 1     1|          voltak zárva. Megszámlálták őket. Csak tizenöten voltak.
 2     1|             az udvaron. Hová csukjam őket?~Szaniszló az ablakhoz tolatta
 3     1|          pecséteikre!~- Hová csukjam őket? - tudakolta ismét Soltyk.~
 4     1|               Ugyan miért csuknád be őket? A macskáimat megették a
 5     1|            az életem. Hát csak hagyd őket szabadon. Hadd szaladozzanak
 6     1|       asszonyi szívekbe, ha eresztik őket! Azt mondod, hogy akkor
 7     1|           semmiféle leányzó. Ismerem őket, mintha apjuk volnék.~Ilyenformán
 8     1|              már jól szemügyre vette őket, csöndesen, reszelgetve
 9     1|          kékróka mentékben. Forgatta őket jobbról, balról.~- Hej,
10     1|         aztán a Veronika kézen fogta őket, és bevezette a terembe.~-
11     1|           kedvükben jártak, ellátták őket minden jóval, hiszen a jóérzésüktől
12     1|       lakatokat! Alig bírta kinyitni őket.~De harmadnapra levette
13     1|       magatartásukat, nemessé ütötte őket.~A másik módja az volt a
14     1|          öreg Gaál szelíden biztatta őket:~- Csak törjetek, lelkeim.
15     2|        csorda a Duna-parton, itatják őket a legényeim a hosszú út
16     2|         ilyesmire megtanította volna őket. Nyomban utánuk Vilmos bajor
17     2| búcsúzhattunk tőlük, már viszik vala őket Innsbruck felé, sötét, szomorú
18     2|            mi aztán itt megfogdossuk őket - nevetett étvágyasan a
19     2|           színielőadáshoz invitálták őket. Csak egy hosszú szakállú
20     2|              házunkban megtraktáltuk őket, mert a királynénak gondja
21     3|          teljesen elfelejtette volna őket a nép, melynek emlékezete
22     3|           háború zajongása kizavarta őket otthonukból. A férfiak verekedtek
23     3|            útján tudták meg azt, ami őket érdekelte. Szunyoghné hamarosan
24     3|             a sóhajtás sem érte utol őket.~A szép Szunyoghné hamarosan
25     3|        cselédje, de csak akkor látja őket, ha én küldöm, ha én megengedem.
26     3|           kuruc seregbe nem lehetett őket beosztani, de viszont szélnek
27     3|       viszont szélnek se ereszthette őket a fejedelem, így kerültek
28     3|     bennünket Stahremberg.~- Vagy mi őket - felelte a fiatal hadnagy.~-
29     3|        árnyékától. De meg mulattatta őket, hogy egyszer igazi háborúban
30     3|          vagyon, leselkedik, megóvja őket idő előtti elbukástól. A
31     3|          katonáinak. Majd jóllakatja őket a sodrófával. A főbíró úr
32     3|      ellenség, de sohasem keríthette őket kézre. A főbíró a megjelölt
33     3|        mintha a föld nyelte volna el őket. Eleinte azt hitték, hogy
34     3|         vannak-e ők is?~- Meg fogjuk őket kérdezni - felelt megilletődve
35     3|          börtönből a vérpadra viszik őket?~Jávornoki, a főbíró hallgatott.~
36     3|            erőszakkal szabadítják ki őket. Ha a főbíró nem tudja,
37     3|          mint azt, hogy mikor viszik őket a vesztőhelyre.~- Nekem
38     3|             hüvelyükből sem lehetett őket kirántani. Honnan szerezték
39     3|           Nevetve, rivalogva követte őket a népség, s a kacagás a
40     3|           harsogó nevetéssel követte őket a népség.~Burkó, aki messziről
41     3|           fogoly kurucoknak. Bocsásd őket szabadon, atyám!~Jávornoki
42     3|        hadakozott, de végre elnyomta őket a túlerő. A derék magiszter,
43     3|       eltűnnek a völgyben... Hagyjuk őket bujdosóútjokban. Hadd találják
44     4|       mosollyal a császár.~- Ismerem őket. A tudósok nem zárkózhatnak
45     4|   nyugtalankodtak, de én buzdítottam őket, hogy te ígéretedet mindig
46     4|         hiszik, hogy senki sem látja őket. És most menj, megáldalak
47     4|          portás egyenként számította őket. Amikor az ezredik is átlépte
48     4|            amíg a császár észreveszi őket, és a rácson keresztül meghallgatja
49     4|              a császár nem hagyja el őket!... És amíg én itt vagyok,
50     4|       hűtlenség miatt halálra ítélte őket.~A kolostorban még csend
51     4|              agárkutyái fülön kapják őket. Csak a fekete cimborára
52     4|            párizsi érsek vérétől. És őket kell reávezényelni a jezsuitákra.
53     4|               aztán éjjel eltemették őket a budai hegyekben. Senki
54     5|              asszonyhang:~- Sose éri őket utol, Bodó uram!~ ~Persze
55     5|          hazafelé. Ahol nem engedték őket, ott szöktek, vagy a kardjukkal
56     5|            építették. Itt nem üldözi őket senki, meg aztán biztosan
57     5|            Galambos bácsi kínálgatta őket:~- Emberek, itt bőven ereszt
58     5|             maga. Ha már nem ültetem őket asztalomhoz, legalább ne
59     5|             pápaszemes ember vezette őket, egyenesen a domb felé.~
60     5|        küldöttséget, hogy lepuskázza őket, ha békén nem hagyják. A
61     5|              ha félig agyonverték is őket ezért a csizmadiaszínben
62     5|     megbolondul, és oltár elé vezeti őket.~Ez az öregember, aki vénségére