Part
1 5| írhassunk,* mint az öreg Bodó Sámuel az én gyerekkoromban. (
2 5| hallom gyerekkoromban az öreg Bodó Sámuelt, miközben bajuszát
3 5| pörgették mindennap. Persze Bodó Sámuelnak akkor még esze
4 5| kanyarítani a neve mellé.~Bodó Sámuel abban az időben -
5 5| mert az a legkönnyebb.~A Bodó Sámuel idejében még minden
6 5| vármegyének volt táblabírája Bodó Sámuel. A lustaságot tehát
7 5| úr farkasbőr bundája is. Bodó Sámuel még akkor sem mozdította
8 5| flegmáját. ~- Ég a bundája, Bodó tekintetes uram! - kiáltott
9 5| tanácskozásnál! - recsegett vissza Bodó Sámuel ékes deák nyelven.~
10 5| leöntötték a tekintetes urat. Bodó Sámuel ekkor ugrott fel
11 5| sok köszönete volt benne Bodó uramnak.~Mondják, hogy akkor
12 5| deres szakállú ember volt Bodó Sámuel, amikor a lustaság
13 5| emberből? Itt született Bodó Sámuel is, és innen kísérték
14 5| életnél?~Még felesége is volt Bodó Sámuelnak. Milyen felesége?
15 5| leánykori neve. De még a Bodó kedvéért azt is elfeledte,
16 5| Frigyes különb ember volt Bodó Sámuelnál, mert ő vadonatúj
17 5| Bisztrán is meghallotta Bodó Sámuel. A Bodó fegyvereit
18 5| meghallotta Bodó Sámuel. A Bodó fegyvereit se az útszélen
19 5| hogy a karddal, amelyet Bodó Sámuel a derekára köt, valamikor
20 5| az elkésett lovas, mint Bodó Sámuel, a lusta Bodó Sámuel...~
21 5| mint Bodó Sámuel, a lusta Bodó Sámuel...~Egy vén hajdú
22 5| kapujában. Azt megkérdi Bodó uram:~- Hol vannak a fölkelők,
23 5| mutat.~- Ott mennek!...~Bodó Sámuel megint szorítja a
24 5| asszonyhang:~- Sose éri őket utol, Bodó uram!~ ~Persze hogy nem
25 5| utol. De hát bánta is azt Bodó uram. Ment, mendegélt mindenütt
26 5| nem ijedt meg útközben.~Bodó Sámuel hallgatta a híreket
27 5| az úr a faluba.~Szegény Bodó Sámuel így bujdosott úttalan
28 5| ölelték át a tájat, hol Bodó Sámuel megpihent utoljára.
29 5| nincs baj! - kiáltott föl Bodó Sámuel, és visszadugta a
30 5| nemzetes úr - mondogatta, ha Bodó Sámuel már nagyon hánykolódott,
31 5| tréfát. Higgyük, hogy csak Bodó Sámuel volt az egyetlen,
32 5| erőtlenül lehanyatlottak. Bodó uram nagyokat horkolt a
33 5| verte föl az országutat. Bodó uram kipillantott az ablakon.
34 5| dalt énekeltek...~Mondják Bodó uramról, hogy már ebben
35 5| alakuk. Akkor lemászott Bodó Sámuel a padlásról.~- Nem
36 5| addig van az! - dörmögte. - Bodó Sámuelt se a gólya költötte.
37 5| bólongatott deres nagy fejével Bodó uram dörmögésére, és segített
38 5| hiányzott közülük, csak Bodó uram. De hát ki törődött
39 5| De hát ki törődött volna Bodó urammal most, amikor itt
40 5| Ki törődött volna tehát Bodó Sámuellal? Bodó Sámuel?
41 5| volna tehát Bodó Sámuellal? Bodó Sámuel? Olyan nevű ember
42 5| elátkozott vitéz?~Senki más, mint Bodó Sámuel.~Szorította öreg
43 5| még sohase látták volna Bodó Sámuelt.~Bodó uram pedig
44 5| látták volna Bodó Sámuelt.~Bodó uram pedig ment fel egyenesen
45 5| Itt volnék! - kezdte Bodó uram, megigazítva nyakában
46 5| Ferenc megrökönyödve nézett Bodó uramra.~- Honnan hozta ezt,
47 5| boltostól! - felelt foghegyről Bodó uram. - Onnan, ahol az ilyenféle
48 5| többiek? - meresztette szemét Bodó uram. - Hát olyanok is voltak?
49 5| nem akarja kétségbe vonni Bodó uram a szabolcsiak vitézségét?!~
50 5| szabolcsiak vitézségét?!~Bodó Sámuel lustán csóválta a
51 5| Nagy híre futamodott a Bodó Sámuel ágyúgolyójának. Csodájára
52 5| inszurgensek.~- Ott se volt Bodó Sámuel Győr alatt! - kiabáltak. -
53 5| Mégiscsak vitéz gyerek ez a Bodó! A többiek még egy rozsdás
54 5| Bonaparte ágyúgolyójáról. Bodó uramnak is felment egyszerre
55 5| asszonyszemek pedig ragyogni kezdtek Bodó uramra. Akármerre nézett,
56 5| fölkelésből. Ajándékozta: ns. Bodó Sámuel.~~
57 5| lókötő az egész falu; Bodó Emánuel azt a rozsdás kardot
|