Part
1 1| szemmel Parka János, a sánta szenátor, aki a kisujjában hordta
2 1| mestersége? Igazam van, Parka szenátor uram?~- A törvényről beszélj
3 1| beszélj nekem! - felelt a szenátor szigorúan. - A vásznakhoz
4 1| Van ilyen törvény, Parka szenátor?~A sánta ember, akinek nagy
5 1| ésszel - felelt a sánta szenátor, és szokatlanul hosszú mutatóujját
6 1| van! - irigykedett a sánta szenátor, aki délután ott borozgatott
7 1| Kutyaharapástól lett a szenátor úr nyomorék. Azóta mindig
8 1| csomó polgár közeledik. Szenátor uramat keresik. Erre, erre! -
9 1| zokogás.~- Azért jöttünk szenátor uramhoz, mint Késmárk eszéhez -
10 1| bolondság! - kiáltott a szenátor. - A királlyal akartok perlekedni?
11 1| menjetek haza! - szólt Parka szenátor.~- Anna, Anna! - kiáltott
12 1| magáét.~- Ne búsuljunk, szenátor uram. A szoknyák Késmárkon
13 1| Annát Parka János, a sánta szenátor kísérte el a nagy útra.
14 1| de már megszokták, hogy a szenátor gondolkozzon az egész város
15 1| Szaniszló király vitézei, a szenátor csúfolódva felkiáltott a
16 1| vagyunk - mondta a sánta Parka szenátor.~- Beletelik abba egy hét
17 1| Adjatok még egy dolmányt Parka szenátor uramnak. Az majd eligazítja
18 1| királyi udvarból. A sánta szenátor nagyeszű ember volt. Tudta,
19 1| árulja a vásznat.~Parka szenátor felemelte hosszú mutatóujját.~-
20 1| fejemre a lublóiak.~A sánta szenátor sóhajtott:~- Hát az én keresztlányom,
21 1| székesegyház tornya felett. A szenátor kiszámíthatta, hogy a lublói
22 1| ereszkedett a szepességi szenátor.~- Honnan jössz?~- Stockholmból.~-
23 1| meg zsoldot kapok.~Parka szenátor megnézte jól a vándor katonát.
24 1| a pokolba is elmegyek.~A szenátor kezet szorított a katonával.~-
25 1| szemem. Jó utunk lesz.~Parka szenátor a fogadóstól szánt bérelt
26 1| dörmögte a háta mögött Parka szenátor.~Sötét fenyves erdőn nyargaltak
27 1| itt hagyjuk a fogunk.~A szenátor hevesen bólintott.~- A legszebb
28 1| cseh rablók laktak itt. A szenátor jól tudta azt, hogy Krisztus
29 1| dörrent fel a sánta Parka szenátor, amikor képzeletében feltünedezett
30 1| faltak fel - vigasztalta a szenátor. - Paripa még csak akad
31 1| kirántott a hóból. Parka szenátor legyintett a kezével.~-
32 1| talált szurokfenyőt.~A sánta szenátor örvendezve felkiáltott:~-
33 1| mászott felfelé, hogy a sánta szenátor nem győzte eleget inteni:~-
34 1| fejem!~Aztán mégiscsak Parka szenátor pillantotta meg legelőször
35 1| nekivetette magát az ajtónak. A szenátor elképedve nézte a katona
36 1| még, katona! - biztatta a szenátor.~A zsoldos rettenetes fejével
37 1| féljetek! Én vagyok, Parka szenátor... Ezennel elfoglak benneteket.~
38 1| jött volna helyetted!~A szenátor hízelkedve lépett előre.~-
39 1| zörgött. - Félre az útból, szenátor uram! Itt most én beszélek.
40 1| hóhérnak levágni.~Parka szenátor uram még egy utolsó kísérletet
41 1| Giskra-várban a sánta Parka szenátor és a névtelen zsoldos katona.
42 1| valamint a sánta szenátort. A szenátor a rossz lábával nehezen
43 1| rakosgatta fel a bilincseket a szenátor kezére-lábára.~- Hogyne!
44 1| nem is ízlene az ital.~A szenátor, aki józan életű ember volt
45 1| elhelyezte volna a láncokat Parka szenátor kezén, odakívülről, a halott
46 1| farkasok üvöltése.~Parka szenátor csendesen nézte végig a
47 1| engedelmeskedett.~Midőn szabad lett a szenátor, sorban megérintette a leányasszonyok
48 1| szelíden és szomorúan az öreg szenátor -, én már öreg ember vagyok
49 3| Kozalik Pál, a legöregebb szenátor.~- Kozalik uramat is bolonddá
50 3| találják! Mert bizony mondom, szenátor uraim, hogy a késmárki piacra
51 3| összefogdostattam.~Kozalik szenátor mély, rezgő hangon szólalt
52 3| a szemek felragyogtak.~- Szenátor uraim! - kiáltotta magából
|