1-500 | 501-1000 | 1001-1477
Part
501 3| tipegett-topogott körülöttük, és nagyokat sóhajtott.~- A
502 3| Menjen kend a főbíró uramhoz, és jelentse meg neki, hogy
503 3| amely a torony alatt van, és Rákóczi-szobának hívják,
504 3| Induljon kend - mondta a barát, és kituszkolta Siska Jánost
505 3| leszünk - mondta János pap, és kézen fogta Kanizsit. -
506 3| Rákóczi Ferenc fejedelemhez, és életre-halálra csatlakoztak
507 3| lobogójához. A szabadság elbukott, és a fejedelem kibujdosott
508 3| városokat minden jogaiktól, és katonaság parancsolt az
509 3| tartoztak engedelmeskedni, és a polgári jogaikra büszke
510 3| főbírája volt Késmárknak, és az öreg Jávornoki volt az,
511 3| kopogós táncot is eljárta, és ugyancsak fürgén emelgette
512 3| azt, hogy minden ezüst- és aranymarháját odaadta a
513 3| lappanganak valahol a városban, és akkor jönnek elő, amikor
514 3| Rákóczi-párti polgárok élnek, és Késmárkon vannak. Az ellenség
515 3| unokáit ringatta a térdén, és mesélt nekik a nagy időkről,
516 3| alkudott a vásáron tulkokra, és Linczer uram beállott a
517 3| beállott a takácsműhelybe, és hajtotta a szövőgépet.~Hiábavaló
518 3| tanácsosok szavazzanak!~És a tanácsterem valamely sarkából
519 3| az embermagasságú hordót, és félretolta az útból. Három
520 3| kényelmesen berendezett szobák és nagy tűzhelyek, ahol hatalmas
521 3| vájt kémények vezették el, és a földön széles medvebőrök
522 3| Sokat kérdezel egyszerre, és én mégis röviden tudok felelni.
523 3| valami?~- A bujdosóknak és raboknak van a legjobb postájuk -
524 3| mellette lehessek mindig. És most megindult Rákóczi fia,
525 3| Ki vagy?! - kiáltotta, és a görbe kardot feje fölé
526 3| vastartókban viaszfáklyák égtek, és a sarokban akkora tűz égett,
527 3| szék volt a kőasztal körül, és harminc őszbe csavarodott,
528 3| fölemelkedett helyéről, és hangos szóval így kiáltott
529 3| Tudjuk, hogy kik vagytok, és mi járatban vagytok, mert
530 3| akartatok. Most menjetek, és kérdezzétek meg az élőket,
531 3| Jánosnak hívtak, amíg éltem, és főbírája voltam Késmárk
532 3| halottak mindent tudunk, és mindent látunk.~A harminc
533 3| ember sorban felemelkedett, és megmondta a nevét. Csupa
534 3| volt Travnik, a mészáros, és Liczer, a takács.~- Most
535 3| Minden ajak megérintette, és minden szem könnybe lábadt.~
536 3| megnyomott egy gombot a falon, és csendesen feltárult előttük
537 3| deresedő fejű férfiú ült, és kezében ezüstbuzogányt tartott,
538 3| nyusztprémes kabátjába burkolózott, és kedvetlenül nézett a jövevényekre.~
539 3| nem sajnálja a fáradságot, és felüti a város régi krónikáit
540 3| Lomnic diák néven ismertek, és megmentője volt Késmárknak.
541 3| nemzet felébredt mámorából, és Rákócziban ma már csupán
542 3| pattant fel a barát, és orrcimpái remegtek. (Kanizsinak
543 3| dalolva jár ekéje után, és a véres csatamezők helyén
544 3| ti is, ahonnan jöttetek, és hagyjátok nyugodni a nemzetet.~-
545 3| kiáltott fel a diák, és öklével az asztalra csapott. -
546 3| kis Rákóczi a határon áll, és hozza nektek a legdrágább
547 3| kincset, a szabadságot! És ha már temető és csupa sírhalom
548 3| szabadságot! És ha már temető és csupa sírhalom volna is
549 3| sírokból is kinyúlna egy kar és egy kard. Az utolsó magyarnak
550 3| utolsó magyarnak a kardja. És köszöntené a csillagot,
551 3| meginduljanak a vérpatakok, és tengerként hullámozzanak
552 3| Ezüstbuzogányával a padlóra koppintott, és a toronyszoba három ajtaja
553 3| rengeteg sok fekete varjú és csóka gyülekezett. A főbíró
554 3| megteszem kötelességemet, és őrzöm tovább Késmárkot.~~
555 3| a város. Láncok, kerekek és mindenféle csavarok alkották
556 3| Fabriczky meg is érkezett, és az egész város összegyűlt
557 3| A víz elapadt a kútból, és most már az egész város
558 3| vitézről. Hogyan, mikor és miért kerültek börtönbe?
559 3| Életnek-halálnak ura volt, és felelősséggel senkinek sem
560 3| miért. Bizonyára a polgárok és a város érdekében.~Szép,
561 3| jártak tanulni a nemesifjak. És azután is, amint lecsillapodtak
562 3| lecsillapodtak az idők, Lengyel- és Magyarország felől sok tanulóifjú
563 3| fia, Jávornoki Benci is, és már akkor a külföldet is
564 3| házban lakott a piacon, és a diákok oda jártak tanulgatni.
565 3| városában, egy ódon házban, és került kétszáz aranyforintba.
566 3| a Thököly-vár tornyára, és ott belemerült az ég csodavilágának
567 3| tanításáról hazafelé ballagott, és már előre örvendezett magában,
568 3| megtanítjuk rá.~Benci elvörösödve és szégyenkezve hallgatta a
569 3| szavait. Kerek kis köpönyeg és hegyes kis kucsma volt akkoriban
570 3| alatt.~- Kardot hordotok? És nekem erről idáig nem szóltatok? -
571 3| varróasztalka állott vékony lábakon, és az asztalka mellett ült
572 3| van, Benci? - kérdezte, és feltekintett hímzéséről.~-
573 3| volna el - felelt Ágneske, és könnybe lábadt a szeme. -
574 3| Már estére hajlott az idő, és a téli alkonyat rózsás fénye
575 3| bundájában belépett a kapun, és előkereste a város kulcsait,
576 3| felelt az öreg katona, és a beálló estében elvezette
577 3| Jaj, be hideg van itt! És sötét, mint a csillagtalan
578 3| tompán hangzottak a szavak, és lánccsörgés kísérte a hangokat.
579 3| hogy elhallgatja a nevét, és mikor alulról ismételten
580 3| foglyok elgondolkoztak, és sokáig ültek szótlanul börtönükben.
581 3| maradványában baglyokon és denevéreken kívül más nem
582 3| büszkén a vár urának nevezte, és rosszkedvében azt mondogatta,
583 3| egyik városból a másikba, és a foglalkozása volt: a szerencsepróbálás.
584 3| ugyanis, hogy várúr legyen, és a félig összeomlott vár,
585 3| beszerezni. Egy kuruc zászlót és egy labanc zászlót. Ha a
586 3| környéken valahol csata volt, és a kurucok győztek, a kóbor
587 3| kuruc lobogót a várról, és labanc zászlót tűzött ki
588 3| tornyára kellett nézni, és nyomban megtudták a zászlóról,
589 3| akkora, mint egy hordó, és gyér, sárga szakálla az
590 3| bajusza, mint a cincérnek, és a derekára akkora kard volt
591 3| buzogányt, két embernek valót, és a mentéje a földet seperte.~
592 3| pukkanás Késmárkra hallatszott, és Szélkakas kapitány abban
593 3| szolgák leghűségesebbjét és a hősök hősét: akkor állt
594 3| gazdájától, hogy hosszú és vékony volt, mint egy pózna,
595 3| vékony volt, mint egy pózna, és olyan pici süveget viselt,
596 3| kosárral bejárta a várost, és bekopogtatott a módosabb
597 3| mindig jószívűek voltak, és Burkó kosara lassacskán
598 3| a kosárral házról házra, és még tréfálkozott is:~- Most
599 3| burkus támadt ránk egyszerre. És mind levágtam egy szálig.
600 3| koma nagyon mérges lett, és csak annyit mondott:~- Megszólalnak
601 3| Megszólalnak az ágyúk!~Továbbment és ismételte:~- Megszólalnak
602 3| Kopasz-hegyi váromladékban, és várták a jobb időket. Jobb
603 3| kérdezgették a késmárkiak, és tenyerüket szemük elé emelve
604 3| késmárkiak a piacra gyülekeztek, és onnan nézték a vár ormán
605 3| Rákóczi-zászlót a Kopasz-hegy tetején, és erre olyan vivátot kiáltottak,
606 3| Rákóczi-idők?~Csóválták a fejüket, és sehogy sem értették meg
607 3| a derekukra a nemesurak, és olyan rozsdásak voltak,
608 3| magiszter diákjai a kardot, és mi célból viselik azt a
609 3| tanácsülésben, ahol éppen elnökölt, és haragjában még a kalapját
610 3| a hatalom, amely Késmárk és a többi szepesi városok
611 3| felállítjuk a vérpadot, és a lőcsei hóhér újra munkához
612 3| nézett körül a teremben, és félelmetes hangon megismételte:~-
613 3| rendelik a régi törvényeink. És most hadd hozzák elő a magiszter
614 3| de elszántan felelt:~- És legyen az egyetlen fiam,
615 3| buzogányával megütötte a padlót, és a tanácsterem ajtaja feltárult.
616 3| tornyában Isten imádságára és a király tiszteletére megszólalt,
617 3| főbíró sápadtan bólintott.~- És tudod-e, hogy ezzel felségsértést
618 3| kérdésemre, hogy szerzed te és társaid a kardot, és milyen
619 3| te és társaid a kardot, és milyen célból viselitek
620 3| kétszer a nap, főbíró uram, és minden késmárki polgárnak
621 3| oldalán. Jön Rákóczi haza! És mi hűséggel várjuk. A csillaga
622 3| öreg arcok kipirosodtak, és a szemek felragyogtak.~-
623 3| amelyből felébredtünk.~- És a fia?! - harsogott Kozalik
624 3| piacon. Szélkakas kapitány és az ő hűséges fegyverhordozója,
625 3| honnan nem, lovat szerzett, és lóra ülve vonult a piacra.
626 3| Mellette Burkó lépkedett, és egy ormótlan nagy lándzsát
627 3| üggyel-bajjal kihúzta a kardját, és azt parancsolta Burkónak,
628 3| kedves gazdámat - felelte, és elbújt a ló háta mögé.~Szélkakas
629 3| kiáltotta Burkó hátulról, és a lándzsa nyelével ütötte
630 3| lóról Szélkakas kapitányt, és vitték a tömlöc felé, miközben
631 3| a tanácsterembe lépett, és ámulva látta, hogy a fogoly
632 3| hogy a fogoly Roskoványi és a szenátorok megelégedetten
633 3| akarjuk ontani. A bolondok és félkézkalmárok nem valók
634 3| magát a főbírói székbe, és zordon kedvvel nézett körül.~-
635 3| diák sietett be az ajtón, és az arca nagy felindulást
636 3| késmárki diák áll odakünn, és kard van mindegyiknek a
637 3| határon áll Havasalföldnél, és holnap talán már a haza
638 3| Jávornoki ajkába harapott, és szótlanul intett.~Harminc
639 3| tartották. Ragyogott a szemük, és a köpönyegük szárnyát vállukra
640 3| magas termetű ifjúember, és a főbíró elé lépett.~A tanácsurak
641 3| Benci, a főbíró fia állott, és Jávornoki András sápadt
642 3| De az én fejem tiszta, és mindent tudok. Helyemben
643 3| tudok. Helyemben maradok, és vaslakatot teszek a szívemre,
644 3| e fiú kezére.~Így szólt, és a láncot Benci kezére csukta.~
645 3| hátterében.~Rejtekajtó pattant, és a föld alól harminc ősz,
646 3| A sírból tértünk vissza, és ajkunkon egy név van: Rákóczi.
647 3| hogy Késmárkra háborúban és békében, nappal és éjjel
648 3| háborúban és békében, nappal és éjjel vigyázni fogok. Hogy
649 3| érhesse a nemes várost. És ti bajba akarjátok dönteni
650 3| akarjátok dönteni a várost. Élők és "halottak" egyformán. A "
651 3| halottak" térjenek vissza, és legyen nyugalom a városban.~-
652 3| tört keresztül a tömegen, és hang nélkül, szótlanul leborult
653 3| fel a nagy, erős ember, és a hangja megtört. - Ágneském,
654 3| kiáltották a diákok is.~És mint égbe repülő sasok szárnycsattogása,
655 3| félreverték a harangokat, és vad, ijedt lárma hangzott
656 3| kiszabadítani. János magisztert és Kanizsi diákot vállukra
657 3| emelve vitték be a városba, és az egész város egy nevet
658 3| őrségre a harminc száműzött és visszatért öreg polgárt
659 3| fegyver, egy hadseregre való, és várja a további parancsot.~
660 3| további parancsot.~Harci zaj és lárma közepette ereszkedett
661 3| változott az öreg ezen az estén, és még a bajuszát is kipödörte.~-
662 3| Kuruc lettem újra - mondta, és ragyogott az arca. - Nincs
663 3| harsogják újra a hegyek és a völgyek. A nap reggelre
664 3| mormogta a magiszter, és többet nem szólt.~Hát a
665 3| Otthon ült, a Fugger-házban, és hallgatta azokat a meséket,
666 3| kopogtattak az ajtaján, és János magiszter lépett a
667 3| rendelte a déli kapuhoz, és az öregeket északra. Arról
668 3| felé.~Jávornoki felállott és kiegyenesedett.~- Olyan
669 3| megszorította a főbíró kezét, és szótlanul elment.~János
670 3| előtt. Betörték a kaput, és egyszerre szabad lett az
671 3| hallották még fülükbe csengeni, és emlékeztek még reá, hogy
672 3| tért magához. De a második és harmadik is. János olvasója
673 3| kiáltotta háromszor, és hullott az ellenség, mint
674 3| a hajnali égboltozatra, és vad harci zaj hallatszott.
675 3| roskadt össze a piacon, és ezt kiáltotta:~- Vivát Rákóczi!~ ~
676 3| Reggelre megszólaltak a dobok, és a vérpadra egy sápadt arcú
677 3| hajtotta fejét a tőkére, és így szólott az alant álló,
678 3| tájak felé. Egy leányka és egy fiatalember. A leány
679 3| szülőváros. Egymás kezét fogják, és szívükben bátorság van.~
680 3| ragyogott a Kárpátok felett.~És századok múlva ragyog ma
681 3| is meghallja a hangját, és azt mondja magában:~- Rákóczi
682 3| a hang a magyar mezőkön, és az emberek leveszik a kalapjukat,
683 4| kalendáriumok 1791-et írnak, és az idő késő őszre hajlik.
684 4| hajolnak, szintén könyvek és újságok; a sarokban egy
685 4| amely a régi Grabenre néz, és benne az üvegeket ódon ólomereszték
686 4| testét, de fekete bajusza és szakálla van. A lábáról
687 4| haloványságát erősbíti a fekete haj és szakáll, az első pillanatra
688 4| sok keserűség, fájdalom és csalódás volna írva arra
689 4| orr keletiesen hajlott, és a vastag, húsos száj arról
690 4| férfiú nemcsak a bánatot és keservet ismeri az élet
691 4| meg ezt az arcot, szemet és szájat, azt tapasztaljuk,
692 4| percben kiszámíthatatlanul és ismeretlenül törnek elő
693 4| révén. A homlok fehérsége és simasága észről, akaraterőről
694 4| simasága észről, akaraterőről és nyugalomról beszél.~A férfialak
695 4| megtanult várakozni. Csüggedés és nyugtalanság nélkül hagyja,
696 4| A várakozó, reménykedő és terveket kovácsoló férfiú
697 4| mintha odabenn, az indulatok és érzések tanyáján, minden
698 4| mögött az ajtó fölnyílik, és egy hajlott hátú öreg úr
699 4| háromszögletes kalapját és csontfejű pálcáját a hóna
700 4| orr mered előre. A ráncok és mélységes barázdák mintha
701 4| nézdelődik széjjel a szobában, és fürgén, gyorsan pislog be
702 4| nyitott könyvekbe, nesztelenül és rendkívüli óvatossággal
703 4| a félig nyitott ládákba, és a színes kabát ujjától félig
704 4| lábait keresztbe veti, és kedélyesen mosolyogva nézi
705 4| nézi a vizenyős szemével és hatalmas orrával a nyúlánk,
706 4| kényszer folytán megfordul, és csodálkozva nézi látogatóját,
707 4| szerzetes. - Ön itt van, és én hátat fordítottam önnek?~-
708 4| révén, amelyhez némi kedvem és hajlandóságom is vagyon.~-
709 4| csöndesen a kis öregember, és jókedvűen pattogtatta a
710 4| jönnöm az ön lakásához, és én az Oroszlán közön fordultam
711 4| valahová. Az arcok miatt sem, és szavak miatt sem, amelyeket
712 4| mégpedig francia nyelven és névtelenül. Amiben ön mostan
713 4| képzeletbeli beszédről. És őfelsége, Lipót császár,
714 4| kormánytanácsos a belső zsebébe nyúlt, és ottan keresgélt, miközben
715 4| császár szereti a jó szemeket és a jó füleket - mosolygott
716 4| csikós-gulyásokhoz hasonló fekete ümögben és gatyában, üstökben gombozott
717 4| viaskodik: aranyhegyeket ígér, és kijózanodása után tökmaggal
718 4| hallgatta a kemény szavakat, és nagy orra olyanformán mozgott,
719 4| szedegette össze a kalapját és a botját a pamlag sarkából.
720 4| sétálgatni az üvegházak mögött. És most isten önnel. Remélem,
721 4| kulcslyukon át a szobába, és meglesni az egyedül maradott
722 4| kezét összefonta mellén, és közömbös, hideg arccal nézett
723 4| óvatosan kinyitotta az ajtót, és a folyosót üresnek találván,
724 4| Az arcát a párnába fúrta, és teste megrázkódott. Nem
725 4| Végre, végre! - mormogta, és tízszer-hússzor végigolvasta
726 4| esztendő óta. Halkan nevetett, és teljes öntudatlansággal
727 4| szólok én a császárnak, és ő látni fogja, hogy okosabb
728 4| császár előtt. Bozontos haját és bajuszát rendbe szedte,
729 4| bajuszát rendbe szedte, és tetszelegve nézett végig
730 4| csigalépcsőn az emeletre, és benyitott egy ódon ajtón.
731 4| az asszony fehér kezében, és az asszony is nevetett,
732 4| Ignác, éppen reád gondoltam, és kedves játékunkat játszottam,
733 4| tárta ki a férfiú felé, és ajkát csókra nyújtotta.
734 4| megcsókolta az asszony homlokát, és kedvetlenül taszította el
735 4| kérdezte az asszony, és fázósan burkolózott csipkés
736 4| baj - mondta az asszony, és az arca, amelyen az asszonyi
737 4| csüggedést, Ignác! Fel a fejjel, és vedd elő gyönyörű eszedet,
738 4| emberi elmék. Királyok, papok és nemesek, az emberi butaság
739 4| forradalmi lázban vonaglik, és az elhomályosult szemekbe
740 4| testvériség korát éljük. És éppen te csüggednél el ebben
741 4| hirtelen fölemelkedett, és a szekrényből egy furcsa
742 4| Vörös színe volt a sapkának, és fehér-vörös-kék kokárda
743 4| kontyára illesztette a sapkát, és tetszelegve állott meg Martinovics
744 4| a papok által kitalált és hirdetett erkölcsök sokkal
745 4| félrebillentette fején, és vadul keresztültáncolta
746 4| Vörös sapka volt a fején, és az arca színe cinóberszínűre
747 4| A ruhája csupa cifraság és szalag. Fehér-vörös-kék
748 4| hölgyek által rendezett zene- és énekestélyeket sem, ahol
749 4| forradalmat a matézis segélyével. És a kedves Gilovszky bariton
750 4| fölött. Helyemen maradok, és téged visszavárlak. Engedelmesség
751 4| Bármikor visszatérsz: ajtóink és szívünk nyitva állanak előtted.
752 4| kedves halottainkról szokás. És most menj a császár elébe.~
753 4| most összeszedte magát, és gúnyosan kiáltotta:~- Martinovics,
754 4| homlokkal tépelődött jelen sorsa és jövője fölött. Ez a kéz
755 4| a nyugatról jövő eszmék és gondolatok befogadására,
756 4| Martinoviccsal Voltaire-t, Rousseau-t és Raynal abbét. De ismerte
757 4| természetrajz rendszeresítőjét. Cook és Bougainville, a Csendes-óceán
758 4| a hárfát vette a kezébe, és érzelmes hangon dalolt francia
759 4| francia regéket Livinskának és barátnőinek. A férjétől
760 4| vagy jókedvű katonatisztek és diákok látogatták, akik
761 4| Györgyöt, a híres írót és tudóst látta vendégül, aki
762 4| cárnőhöz utazott Pétervárra, és Martinovics nagyon habozott,
763 4| példáját.~A tervezgetések és tudományos vitatkozások
764 4| mindinkább elkeseredett anyagi és erkölcsi állapota miatt.
765 4| emberiséget megváltó erő izzott.~És egy napon, midőn hírét vette,
766 4| fölhasználta e munka megírásánál. És midőn kétségek között eltöltött
767 4| kegy gondolkozóba ejtette, és nemsokára ezután folyamodott
768 4| megacélozta tetterejét, és végre mégiscsak elérkezett
769 4| szolgálattevő udvari tisztnek, és a kapu kinyílott előtte.~
770 4| ablaksorait, az elzárt erkélyeket és fehér lófarkas gárdistákat.
771 4| teljesítenek szolgálatot, és a rokokó pompa utolsó maradványai
772 4| egyenesre nyírott bokrok és fák még őszi hervadásukban
773 4| hatalmas lovagcsizmáiban, és dárdája nyelével mutatja
774 4| kabátú udvari ember lép elő, és megszólítja Martinovicsot:~-
775 4| tanácsos úr itt megáll, és csendesen bevárja, amíg
776 4| egyedül áll a pálmafa mellett, és a piros futószőnyegen egy
777 4| csatolva a lakkcsizmájára, és gömbölyű tollas süveg van
778 4| aranygyapjas rend jelvénye és széles aranylánc függött.~
779 4| borult az uralkodó előtt, és megvárta, amíg jelt kapott
780 4| fogva - felelt Martinovics, és csendesen a császár arcába
781 4| két szempár összevillant, és Martinovics Ignác ebben
782 4| nehézség, felség. A gőzgépet és a légszeszt feltalálták,
783 4| valamelyest a vegyészethez, és azt hiszem, hogy meg lehetne
784 4| következnek be - felelt a császár, és erősen a Martinovics szemébe
785 4| vihar előszelét érezzük, és tompa mennydörgést hallunk
786 4| laboratóriumában a lombikok és a csészék között nem hallotta
787 4| nyugalommal Martinovics. - És nem zárkóztam el e tanok
788 4| zárkóztam el e tanok elől.~- És a titkos társaságokkal hogy
789 4| császár elgondolkozott, és egy lépést tett előre. Mintha
790 4| már térdre ereszkedett, és így hallotta a császár szavait:~-
791 4| embereket, akiknek jó szemük és jó fülük van! A flórenci
792 4| dobogott a szíve a torkában, és a császár már messze járt,
793 4| helyzetéből felemelkedett, és hosszasan Leopold után nézett.~-
794 4| előtte a testőrök az ajtókat, és báró Kern kapitány mély
795 4| Odakünn már bealkonyodott, és a Szent István-toronyban
796 4| Hirtelen eszébe jutott valami, és önkéntelenül elmosolyodott.~
797 4| Livinska asszonynál ma ének- és zeneestély van, tehát a
798 4| Kék Dunához volt címezve, és többnyire hajósok és más,
799 4| címezve, és többnyire hajósok és más, vízzel foglalatoskodó
800 4| hangzott ki ivójából víg ének és húros szerszámok pengése.
801 4| volt már a föld színével, és lépcsőkön kellett lefelé
802 4| még mindig 1791-et írnak, és karácsony havában vagyunk
803 4| A Duna jege megállott, és a hajósélet kipusztult a
804 4| boltajtó felől elkapja a szél, és sebesen görgetve viszi előre
805 4| aranycsizmát. Pest sötét és kihalt. Az olajmécseseknek
806 4| vágódik be a barátok utcájába, és messzire megzörget valamely
807 4| közeledik a Kék Duna kapujához, és megzörgeti a kaput a karikával.~
808 4| múlva fölnyílik a kapu, és a köpenyeges férfiú magas
809 4| aranyfejű lovaglóvesszővel és fején széles barettben megjelenik
810 4| hirtelen fölemelkedik, és hatalmas karjait kitárva,
811 4| cselekedeteimet mindig az ésszerűség és okosság szabványai szerint
812 4| nyújtott kezet. Megrázta, és tiszteletteljesen mondta:~-
813 4| fogott kezet a jövevénnyel, és vastag pápaszeme alól szórakozottan
814 4| csakhamar zsebébe nyúlt, és mielőtt bármit is előrebocsátott
815 4| elveinek terjesztéséről és a megalakítandó Reformátorok
816 4| nagyságos tanár úr! Én uram és parancsolom, Leopoldus császár
817 4| mulatozok jelenleg Pesten, és ugyanezért kértem az urakat
818 4| pesti lovassági tábornok és a titkosrendőrség feje nem
819 4| epésen Gyurkovics Ferenc, és mérgesen dugta tubákszínű
820 4| kapitányt kívántam látni, és vele kedvező híreimet közölni -
821 4| közölni - mondta Martinovics, és fél karjával átölelte a
822 4| barátom - mondta mély hangján, és bajuszát harciasan csavarta
823 4| elismerés az obsit volt és egy rongyos érdempénz! -
824 4| dörmögte közbe a kapitány. - És irodalmi működésemről milyen
825 4| Cartouche-nál, a francia rablónál. És vajon maga Trenk Frigyes
826 4| halálosan beleszeretett, és emiatt a porosz király üldözőbe
827 4| királynak. Megírta élményeit, és az egész világ nevetett
828 4| még mindig fölhevülve. - És mikor lesz ez a kinevezés?
829 4| lesz - felelt Martinovics, és szeretetre méltóan simogatta
830 4| üldögélt az asztal mellett, és nagy figyelemmel hallgatta
831 4| hallani, midőn mágnások és nemesek velem egyenlővé
832 4| Meghallgatta előterjesztésemet, és nemsokára hivatalt kapsz
833 4| hevesen az öreg professzor, és izgatottan felemelkedett
834 4| köztársaságot alkotjuk meg, és a papok elkobzott vagyonából
835 4| érted a titkos sóhajtásokat és nyílt panaszokat. Ebben
836 4| bennünket, hisznek bennünk, és már nagyon sokan együtt
837 4| káromolták, ma Dumouriez és Kosciuszko egészségére koccintanak.
838 4| ápolásával kicsíráznának, és nem vesznének el a semmiségben
839 4| testálását! - felel Martinovics, és kezét nyújtotta az öreg
840 4| jeleket, a tagok névsorát és a társaság szabályait.~Martinovics
841 4| magára öltötte bő köpönyegét, és elbúcsúzott az éjféli társaságtól.
842 4| Laczkovicsot megölelte és megcsókolta.~- Mérséklet,
843 4| kabinet kezei hosszúak, és megvan a jó szokása, hogy
844 4| megtáncoltatta vállán a köpenyeget, és gyors léptekkel fordult
845 4| meglepetten Martinovics, és a nő keze után nyúlt.~A
846 4| A nő kisiklott kezéből, és szélgyorsasággal futott
847 4| visszhangoztak fel a sikátorban, és szürke köpenyeges katonák,
848 4| Martinovics nyugodtan megállott, és a katonák körülvették.~A
849 4| vont elő köpönyege alól, és a fogoly arcába világított.~-
850 4| kigombolta a kabátját, és ott a mellén megvillant
851 4| tiszt leeresztette a lámpát, és szabályszerűen tisztelgett.~-
852 4| használják. Az udvari szabók és szabónők lázasan teszik
853 4| mozdulatlanul ül egy széken, és várja a megváltó csengettyűszót,
854 4| császároknak szerencsétlen ősük, és óvakodjanak sorsától.~Báró
855 4| éppen szemben ül a képpel, és talán századszor olvassa
856 4| fehérségét, az orca ráncosságát és a lábak rokkantságát szokták
857 4| a faltól, mint egy ajtó, és az ámuló kapitány elé az
858 4| utat választottam tehát. És most kérem, jelentse őfelségének,
859 4| tiszteletteljesen meghajolt, és csakhamar eltűnt a nehéz,
860 4| másodperc múlva már visszatért, és olyan alázatossággal, amely
861 4| félretolta a kapitányt az útból, és így szólott:~- Én majd felelek
862 4| vakmerőségemért! - mondta, és belépett a piros függönyök
863 4| velencei tükör előtt állott, és Krantz Ferdinánd, az öreg
864 4| közelgő udvari vegyészt, és nyájasan intett neki kezével.~-
865 4| udvari bálra? - kérdezte, és szeme felvillant.~- Az örök
866 4| összeesküvések? - kérdezte a császár, és fáradtnak, betegesnek látszott
867 4| Gyurkovics? - mormogta a császár, és az aranygyapjút akasztotta
868 4| ezüstfejű komornyikra szegezte, és a császár a tükörből elértette
869 4| foglalatoskodott a császár vállánál, és ebben a pillanatban suttogva
870 4| mindig a szalagot igazgatta, és gyors, alig hallható hangon
871 4| nevetéssel csóválta meg a fejét, és hirtelen haraggal mondta:~-
872 4| Martinovics ajkába harapott, és elsápadt. A császár még
873 4| mosolyog. Igaz, hogy fáradtan és szomorúan, de mégis mosolyog.~-
874 4| Gondolni fogok reájuk. És most Isten önnel, az ajtónál
875 4| arcát látta maga előtt, és sehogy sem tetszettek neki
876 4| dörmögte magában aggodalmasan, és egy falmélyedés előtt elővette
877 4| kulcslyukba illesztette, és a titkos ajtón át a szabadba
878 4| engedélyt adott a mulatozásra, és a bécsi nép élt is az engedelemmel.
879 4| sörházakban víg zene zengett, és a Mária Terézia-korabeli,
880 4| város. Cifra ruhás urak és hölgyek mentek karba fogózva
881 4| kihordozták a bútorokat, és táncteremmé alakították
882 4| bölcsességeit a forradalomról és az asszonyokról, az öreg
883 4| elmerülve ült a pianinónál, és nagy fekete szemét egy pillanatra
884 4| ismét hallunk szép zenét és éneket.~Az udvari vegyész
885 4| jelentek meg a konyha felől, és éjféltájban, midőn a hangulat
886 4| közeledtek a csigalépcsőn, és havas felöltőben egy sovány,
887 4| Az arca nagy ijedelmet és felindulást árult el, a
888 4| pillanatig elvakították látását, és tétovázva nézett körül.~-
889 4| őfelsége hirtelen rosszul lett, és úgy vitték hordágyon szobájába.~
890 4| kiáltotta Martinovics, és talpra ugrott.~Fölkapta
891 4| Fölkapta a köpönyegét, és csaknem kalap nélkül akart
892 4| halotthalvány arccal, ziháló mellel és kétségbeesett tekintettel,
893 4| szinte erőtlenül esett össze, és a fejét a Livinska ölébe
894 4| A császár meg fog halni. És nekem végem van örökre -
895 4| UTAZÓHOZ~Éjszaka van 1793-ban, és Bécsben, a város nagyobbik
896 4| tulajdonképpeni Bécset a sáncokon és falakon kívül övezte, a
897 4| vándorcigányok, komédiások és mindenféle rabló söpredék
898 4| jelenség volt a tűzvész és a kolera. A pusztító tüzet
899 4| bécsi polgár feleségével és gyermekeivel amolyan kirándulásfélét
900 4| viskókat, a szemétdombokat és nemritkán a szerencsétlen
901 4| császár eltiltotta a medve- és kutyahecceket, a söpredék
902 4| a piszkos csatornákhoz és föld alatti barlangjaikhoz.
903 4| fölépült a leégett külváros, és most már csak idő kérdése
904 4| Ilyenkor becsukták a kapukat, és a Belváros utcáiról kikergették
905 4| koldulókat, a cigányokat és a kutya- és madárárusokat.
906 4| a cigányokat és a kutya- és madárárusokat. Az üstáruló
907 4| kezében ezekben az időkben, és jó keresete volt a csodadoktoroknak,
908 4| hónapszámra nem nyitották föl, és még azzal sem törődtek,
909 4| feltörték a városi pincéket, és a bor és pálinka patakokban
910 4| városi pincéket, és a bor és pálinka patakokban folyt
911 4| Ahol a sáncok kezdődnek, és a külváros végződik, de
912 4| kezdődött Lengyelországban, és a lengyel királyok bőkezűségéből
913 4| kanyargó csigalépcsőről és a homályos ebédelőteremről,
914 4| Oroszlánt sárga falaival és sötét udvarával, mely a
915 4| a császári Bécs pompáját és fényűzését jelentette. (
916 4| Düsseldorfban, Bécsben és Lembergben voltak e fogadók,
917 4| legtöbb titkos társaságnak, és igen jó üzleteket csinált
918 4| vászonsapkát viselt fején, és harisnyás, félcipős lába
919 4| mozdulatlanul a söntésben, és üres tekintettel bámult
920 4| homlokát összeráncolta, és fontoskodva tette hátra
921 4| hallgatta a kerékzörgést, és olyanformán mérte végig
922 4| elmondta, hogy honnan jön, és merre megy. Még ha közölte
923 4| hogy a kapu még nyitva van, és nem tudhatni, hogy nem érkeznek-e
924 4| közömbös arccal állott helyén, és tudomást sem vett az utazóról,
925 4| utazókocsi hozta a vendéget, és a postakocsis a legmogorvább
926 4| nézett körül a sötét udvaron, és Pilleau úr füléhez hajolva,
927 4| talpig megnézte vendégét, és határozottan tetszett neki,
928 4| vezessen a szobámba - szólt, és úgy megszorította a fogadós
929 4| azonban mosolygott csupán, és gyönyörködve mormogta:~-
930 4| vezette a házba a vendégét, és jókedvűen nyitogatta fel
931 4| asztal közepére helyezte, és széles gesztussal fordult
932 4| keskeny ágyra telepedett, és a köpenyeget kissé leengedte
933 4| Mozdulatlanul ült a helyén, és ajkait összeszorította.~-
934 4| Megyek - dörmögte a fogadós, és alázatosan hajlongva hátrált
935 4| találta meg a kilincset, és sóhajtva nyitotta ki az
936 4| lépkedett lefelé a lépcsőkön, és többször hátranézett, hogy
937 4| ember! - dünnyögte magában, és titokzatosan foglalt helyet
938 4| egyszerre csendesen megmozdult, és néhányszor megingott a levegőben.
939 4| magánkívül ugrott talpra, és szélsebességgel vágtatott
940 4| kezét a szívére szorította, és az izgalomtól remegő hangon
941 4| idegen egy darabig még fel és alá járt a szobában, aztán
942 4| kapuján. Ön felnyitja a kaput, és bevezeti ide hozzám azokat
943 4| újra az ajtóra mutatott, és mielőtt a fogadós még bezárta
944 4| az ágyra vetette magát, és láthatólag nyomban elaludt.~
945 4| megkondult a vészharang, és piros lángok világították
946 4| Zivataros, szeles éjszaka volt, és a tűzvész percek alatt teljes
947 4| hallgatta a vészharang zúgását és az eleinte szórványosan,
948 4| szenzációja még az asszonyokat és gyerekeket is kicsalta az
949 4| polgárok gyorsan befogattak, és kocsin igyekeztek a tűz
950 4| dörzsölte össze a kezét, és míg a kapuhoz sietett, büszkén
951 4| Csöndesen fölnyílott a kapu, és egymás után rövid időközökben
952 4| keresztül mindent láthatott és hallhatott, ami a szobában
953 4| levetették köpönyegeiket, és a sötét, nagy kalapokat
954 4| utazó ült az asztalfőn, és hárman ültek jobbról, hárman
955 4| olajlámpás a halovány arcokat és az asztal lapjára helyezett
956 4| Verseket írtam királyok, papok és nemesek ellen - kezdte a
957 4| szójárást!~- A klub tudja ezt, és méltányolja! - szólt közbe
958 4| helyparancsnoksági főhadnagy, és hirtelen lelkes pír öntötte
959 4| forradalomnak nemcsak versekre és elszánt férfiakra van szüksége,
960 4| mindent elsöprő rohamának. És miután a forradalmi eszmék
961 4| lándzsákkal, éles kardokkal és mindenféle szúró-vágó szerszámokkal
962 4| taplót kell elhelyezni, és a megvadult állatokat a
963 4| mondta csöndesen az idegen, és a költő mellett helyet foglaló
964 4| eltörli az arisztokráciát és a velejáró kiváltságokat
965 4| kell vallani minden titkos és nyílt forradalmi férfiúnak
966 4| találkozunk valamennyien, és én századokra, ezredekre
967 4| A mellette ülő ősz hajú és fekete bajuszú Denkmann
968 4| hogy Held Párizsba utazzon, és a konventnek tudomására
969 4| az egész földkerekséget, és az örök testvériség nevében
970 4| keblében a világ legnagyobb és legtudósabb elemeit a múlt
971 4| Emberi jog szerzője elnökölt, és Clootz Anacharsis, az emberiség
972 4| emberiség szónoka, Lux Ádám és az öreg Trenk Frigyes voltak
973 4| elhatározta, hogy Ausztria és Magyarország ellenére képviselőt
974 4| Ezennel vegyetek tudomást ti, és tudassátok mindazokkal,
975 4| Engedelmeskedni fogunk neki!~- És a többit, a további teendőket
976 4| Meg fogjuk hallgatni, és úgy cselekedünk, ahogy ő
977 4| összeszorította az ajkát, és nem felelt.~- Tudnunk kell,
978 4| tudatja veletek hatalmát és létezését. Ám hogy a dolgoknak
979 4| kötelességünk.~- Szabadság és egyenlőség! - kiáltotta
980 4| kiáltotta a jakobinus, és hirtelen búcsút vett a társaságtól.~
981 4| eltűnt a titkos szobából. Hol és merre ment ki a Jámbor utazóból,
982 4| Egyenkint lépkedtek ki a kapun, és a falhoz lapulva elhagyták
983 4| sötétebbé tette az éjszakát, és a tüzet néző polgárok sietve
984 4| a medvék kiszabadultak, és borzasztó bőgéssel iramodtak
985 4| az unokáit vezette kezén, és még most is izgatott volt
986 4| is izgatott volt a tűztől és a rémülettől, hangosan kiáltotta:~-
987 4| sétálgattak a Grabenen, és fölfalták az embereket.~
988 4| pocsolyakerülők! - kiáltotta, és a lovaglóostorával jókorát
989 4| irháját.~Hebenstreit főhadnagy és az öreg Riedl báró egy kapumélyedés
990 4| szedjük az elvtársakat, és századokba nem osztjuk...~
991 4| menekült a kapu alá a zivatar és a robogó lovasok elől.~Hebenstreit
992 4| Riedl karjába kapaszkodott, és szenvedélyesen folytatta:~-
993 4| zöld kocsijára ültették, és másfél óráig kocsikáztatták
994 4| gyorsan levágta hosszú haját, és zsebre dugta. Louis, nemhiába
995 4| teljesítsd kötelességedet, és az isteni nép parancsolatát!"~
996 4| nyomban megragadták a királyt, és a kés alá vonszolták. A
997 4| tanúja volt a kivégzésnek, és felejthetetlen pillanatnak
998 4| megérezték volna a szabadság és egyenlőség hajnalhasadásának
999 4| gesztusokkal kísérte szavait.~- És Henri Samson megragadta
1000 4| hajánál fogva a zsarnok fejét, és megmutatta a népnek. A nép
1-500 | 501-1000 | 1001-1477 |