Part

1001     4|                  isteni nép zúgó moraját, és a házak falai megreszketni
1002     4|                 hideg nap volt Párizsban, és a gőzölgő vér hamarosan
1003     4|                   Fölrohantak a vérpadra, és ujjaikkal, kezeikkel, arcukkal
1004     4|           merített a vérből, megkóstolta, és a körülállókra fecskendezte
1005     4|               homlokát kenték meg vérrel, és a Louis lila színű selyemkabátját,
1006     4|                  a háttérből.~A főhadnagy és a tanár gyorsan megfordultak.~
1007     4|                   simára volt borotválva, és a köpenyeg alatt a papi
1008     4|           ismeretlen kinyújtotta a kezét, és bizonyos jelet mutatott.
1009     4|         köpönyeges ekkor közelebb lépett, és szétvetette kabátját. Aranykereszt
1010     4|        Aranykereszt villant meg a mellén, és Hebenstreit felismerte:~-
1011     4|         szakmánytokról a Jámbor utazónál, és magam is oda igyekeztem,
1012     4|                 megismertelek benneteket, és ezért nem adtam jelt jelenlétemről,
1013     4|               gyújtják fel a jakobinusok, és remélik, hogy az óriási
1014     4|            helyezett el a fekete cimbora, és megfenyegetett, hogy a levegőbe
1015     4|               Most megyek Magyarországba, és teljesítem a párizsi nagypáholytól
1016     4|                   talpra állott a köznép, és a franciák mintájára megrohanta
1017     4|            sötétség már oszladozóban van. És a lámpást én viszem magammal,
1018     4|                 ezalatt Bécsben maradunk, és szervezzük a szabad polgárok
1019     4|               láng Bécsben is láng marad, és itt is talál élesztő anyagra.~
1020     4|               Gondolatban mindenütt veled és melletted vagyunk! Kívánom,
1021     4|               kopóitól! - mondta az apát, és gyorsan elbúcsúzott társaitól.~
1022     4|                   kapus rejtekfülkéjében, és éles szemmel figyelt ki
1023     4|         találkozott a kapuboltozat előtt, és halkan összesúgott.~Az apát
1024     4|            kúszott be a kapuboltozat alá, és csakhamar lámpást vontak
1025     4|              sietve oltották el a lámpát, és gyorsan eltűntek a világosodó
1026     4|                 látszottak az utca végén, és az út közepén, egy vasrácson
1027     4|            valahová a Dunába torkolódott, és zúgva, morogva vitte magával
1028     4|            megdagadt a föld alatti folyó, és szennyes vize elöntötte
1029     4|               csak a szeme maradt ragyogó és lebilincselően szép.~Bő,
1030     4|             lehetetlen! - felelt az apát, és köpönyeget vett magára.~-
1031     4|                  éjszakai összejövetelről és a szászvári apát hirtelen
1032     4|                   hirtelen megjelenéséről és gyors eltűnéséről számolt
1033     4|                  a szolgálattevő tisztet, és katonaságot vezényeltetett
1034     4|                   izgatott állapotával.~- És ezért utazzak én el? - kérdezte
1035     4|                  az éjszakai jelentésről, és azt fogom kérdezni, hogy
1036     4|              kegyesen kitüntetni szoktak. És ha akad valamely párizsi
1037     4|                végre a szoknyaviselettel, és amely iratért az osztrák
1038     4|              nyugodtan ülök le munkámhoz. És egy arcizmom sem fogja elárulni,
1039     4|              munkákat írt, amely népeknek és császároknak volt álmatlan
1040     4|         fűrészporba hulló királyi fejnél. És nyugodtan, indulatot és
1041     4|                   És nyugodtan, indulatot és szenvedélyt el nem áruló
1042     4|              káröröm, a vigyorgó diadalok és gonosz gyanakvás kifejezésével
1043     4|                   a szászvári apát kezét, és kénye-kedve szerint taposhat
1044     4|              békés polgárházak kéményein, és érzem a földet megmozdulni
1045     4|                    országokat, vallásokat és társadalmakat megrázkódtató
1046     4|                 testvéreimhez!~- Hallgass és figyelj! Szorítsd a füledet
1047     4|            Szorítsd a füledet a falakhoz, és állapítsd meg a falak mögött
1048     4|                nevezhetünk testvérünknek, és kit ellenségünknek! Hajtsd
1049     4|                Hajtsd a fejedet a földre, és jelentsd, amikor távolról
1050     4|                  járj, senkinek ne higgy, és nézd meg az arcokat olyankor
1051     4|                hogy senki sem látja őket. És most menj, megáldalak a
1052     4|                    megáldalak a szabadság és egyenlőség nevében!~Livinska
1053     4|                 elkapta az apát úr kezét, és megcsókolta. Aztán szenvedélyesen
1054     4|            Martinovics meghajtotta magát, és eltávozott. A kabinetirodából
1055     4|              némán megszorította a kezét. És hangosan azt mondta az esetleg
1056     4|                pesti polgár, aki gyermek- és ifjúkorát a Belvárosban
1057     4|                   emlékeztető donjonaival és széles, vaskosaras ablakaival
1058     4|          nemrégiben házasodott másodszor, és fiatal feleségét az őszi
1059     4|                szórakozni Pesten a medve- és bikahecceknél, amelyet párizsi
1060     4|                látott a kakasmulatságban, és egy szép napon konfiskáltatta
1061     4|           tartottak. A polgárok aludjanak és dolgozzanak! - vélte a generális,
1062     4|         dolgozzanak! - vélte a generális, és a Török Császárból minden
1063     4|                 kivételt Barkó generális. És ez a kegyelmes úr volt,
1064     4|                    A kegyelmes úr nevénél és rendjeleinél, valamint egykori
1065     4|                  kellene meglepni önmagát és a világot. Micsoda ruhában
1066     4|               ruhában kellene megjelenni, és miféle virágokkal kellene
1067     4|               mágnásestély után a polgári és katonai estély következett.
1068     4|                 Az előkelő pesti polgárok és a helyőrség tisztjei töltötték
1069     4|               Kalap utcai palota termeit, és a kegyelmes asszony elragadó
1070     4|                   széjjel, mint egyébkor, és a katonai parancsnokság
1071     4|              jelmezekben jöttek a férfiak és a nők. Fekete selyemálarc
1072     4|                 csinált a két tenyeréből, és úgy hallgatózott a körülötte
1073     4|            körülötte elhangzó beszédekre.~És nem hallott másról beszélni,
1074     4|                 generálist - körülvették, és titkos szavakat sugdostak
1075     4|                  az egyenlőség, szabadság és testvériség!"~No, ezt már
1076     4|                 fogta a tréfás harlekint, és bár az erősen ellenkezett,
1077     4|                 mondta egy panaszos hang, és az álarca alól az öreg kegyelmes
1078     4|                  bolondítani! - dörmögte, és belevette magát az étterembe.~
1079     4|               állott, azután leült ahhoz, és ivott a borából. Ha már
1080     4|           jakobinussapkát viselt a fején, és a testét a Mirabeau ruhái
1081     4|                    felelt az ál-Mirabeau, és körömpróbáig kihajtotta
1082     4|                  a szabad polgár! - szólt és ivott.~A jakobinus erre
1083     4|                   fölemelkedett helyéről, és kedélyesen a generális vállára
1084     4|              mindenki bolond vagy részeg. És nem ment a jakobinus után.~
1085     4|             időben Pesten ezer olyan urat és hölgyet, aki méltó lehet
1086     4|                  palota kapui bezárultak. És nem nyílt fel többé semmiféle
1087     4|                   hirtelen felkerekedtek, és az utcára rontottak. Kérdezősködés
1088     4|                  együtt volt a palotában, és a tarka tömeg zsúfolásig
1089     4|                  mindenki leveti álarcát, és ilyen állapotban búcsúzik
1090     4|                  zengett alá a karzatról, és a táncteremben festői kavarodásban
1091     4|               kabátban, amely térdig ért, és az állat emelő mellénnyel
1092     4|                   méltóságteljes járását, és az olasz vagy a spanyol
1093     4|             mulatságra rendelt termektől, és a függöny mögött kerek széken
1094     4|               átlépkedtek a kis folyosón, és az öregúr újságja mögül
1095     4|               büszkén biccentett fejével, és hosszú pálcájával elkopogott.~
1096     4|         kopogtatására az ajtó felnyílott, és láthatóvá lett a polgárok
1097     4|             kereskedő pláne az ágyra ült, és keresztbe vetett füles csizmáiban
1098     4|           üldögéltek az álarcos polgárok, és egy függöny mögül egy tarka
1099     4|             felelték tompán a polgárok.~- És ti kik vagytok?~- Szabad
1100     4|                 kerestek?~- A szabadságot és egyenlőséget!~- Hol keresitek?~-
1101     4|               Köszönöm, kedves testvérek. És most hallgassátok meg mai
1102     4|                   szakmányunk a Szabadság és Egyenlőség című titkos társaságunknak
1103     4|                  szerezhesse meg öldöklés és gyilkosság nélkül az emberi
1104     4|            legdrágábbikát: a szabadságot. És mely utakon érhesse el a
1105     4|                 érhesse el a legésszerűbb és legideálisabb kormányformát:
1106     4|              értelemben kormányoz Thugut, és ez a szellem terjed az iskolában
1107     4|               szellem terjed az iskolában és társadalomban. A társaság
1108     4|              mindenki ebben az országban. És a társadalom minden rétegét
1109     4|                  a szoba közepére lépett, és levette álarcát.~Az álarc
1110     4|                  a szabad polgár kátéját, és elterjesztettem az országban.
1111     4|            boltost, aki forgalomba hozta. És a generális bottal ütheti
1112     4|                  alkalmat nem találunk.~- És a tagok toborzásával hogyan
1113     4|                harcot a sötétség, butaság és rabszolgaság szörnyeivel.
1114     4|          testestül-lelkestül forradalmár, és ha rajta múlna, már régen
1115     4|                   szempillák árnyékolták, és haja költői csigákban omlott
1116     4|          rózsaszínűre festette még arcát, és rajongó tűz csengett szavában.
1117     4|                   amely a földi asszonyok és lányok kínálkozó öleléséből
1118     4|           Democrite Lamontague. Elmentem, és hirdettem a kátét és a közelgő
1119     4|            Elmentem, és hirdettem a kátét és a közelgő forradalmat. Számos
1120     4|         forradalmat. Számos pesti jurátus és jogász óhajt belépni a Szabadság
1121     4|                 óhajt belépni a Szabadság és Egyenlőség társaságába.
1122     4|                  titkár sietve lépett be, és titokzatosan mondta:~- Uraim,
1123     4|               lépésekkel megindult előre, és a kezében magasra emelte
1124     4|          hálószobában. Álarcát levetette, és Martinovics apát lobogó
1125     4|                   a hálószoba hátterében, és az olasz táncosnő most már
1126     4|            beváltottam, grófné. Ön látott és hallott mindent. Remélem,
1127     4|        háziasszony elkapta az apát kezét, és megcsókolta.~Martinovics
1128     4|                 asszony. - Egyek vagyunk, és egyek leszünk a szent, nagy
1129     4|             kilépett a keskeny sikátorba, és hosszú, megelégedett léptekkel
1130     4|                  körülutazza a világot! - És a nőkre gondolt, akik szinte
1131     4|                   Ürményiné már a zenénél és éneklésnél megadta magát,
1132     4|                 éneklésnél megadta magát, és boldogan lépett a titkos
1133     4|                  Abafi házába vezette be, és a házikisasszony rövidesen
1134     4|           rövidesen rabja lett az apátnak és a forradalmi eszméknek.
1135     4|             nőkben.~Már elérte szállását, és a kapukulcsot elővette zsebéből.
1136     4|                   asztalon lámpája égett, és egy karosszékben, köpenyegébe
1137     4|             tagjai a legjobb álkulcsokkal és betörőszerszámokkal vannak
1138     4|          elgondolkozva a lengyel asszony, és a földre bámult.~- Tehát
1139     4|                   Rajna mellett dörögnek, és talán eljutnak egyszer hozzánk
1140     4|                 reggelre kialussza magát, és a jelentést kezébe adják.
1141     4|                   utolsó hetében vagyunk, és a tűrhetetlen forróság a
1142     4|              császár Schönbrunnban lakik, és az aranyozott hegyű vasrács
1143     4|                  császár észreveszi őket, és a rácson keresztül meghallgatja
1144     4|         rendőrminiszter csóválja a fejét, és csendesen ümmög magában,
1145     4|               rendőr a homlokát ráncolja, és színlelt bánattal felsóhajt:~-
1146     4|             császár nagy érdeklődéssel. - És honnan vetted a "mosónőket"?~
1147     4|                   este a Práterban.~- Nos és tovább?~- Péter-Pál ünnepén
1148     4|                   felség, a gyász elmúlt. És Ausztria nagy ország, szép
1149     4|               rendőrség, csak felséged.~- És mi az?~- Felséged feje!~
1150     4|                  fővel járnak a Grabenen, és Hackel boltjában hangosan
1151     4|              nagyszabású tűzvész értendő. És jelentésünk van arról, hogy
1152     4|                Saurau elhallgat mellette, és mozdulatlanul áll, mint
1153     4|               szemét az István-toronyról, és Saurauhoz fordult:~- Tudod-e,
1154     4|          megérintette a császár kabátját, és ceremóniás léptekkel elhátrált.
1155     4|             Csendesen mosolygott magában, és még Akli Miklósnak sem mondta
1156     4|                 megzavarodott tudósoknak, és néhány perc múlva egy hatalmas,
1157     4|                  nekiült a nagy könyvnek, és még késő délután is ott
1158     4|            felöltözve várta. Sárga nadrág és bő ujjas volt rajta, széles
1159     4|              Titkon elhagyták a kastélyt, és a kertek alatt várakozó
1160     4|         polgármester ünnepélyesen átadta, és a városban mindenfelé rémhírek
1161     4|            császár nem hagyja el őket!... És amíg én itt vagyok, francia
1162     4|           hullámzott estefelé az utcákon, és a sörházak, vendéglők csakhamar
1163     4|                engedélyezett a mai napra, és az istenadta víg zene- és
1164     4|                 és az istenadta víg zene- és énekszó mellett csakhamar
1165     4|                  tisztességes polgárleány és asszony is felvette ma este
1166     4|        leráncigálták a lováról a mosónék, és nagy deres bajuszára annyi
1167     4|                robogott el táncosnőjével, és egyes páholyoknál, ahol
1168     4|                 férfiú sietett keresztül, és gyorsan befordult abba a
1169     4|                bálján van. Sárga pantalló és lila színű frakk van rajta.~
1170     4|             ellátott elég tapasztalattal, és te ma is a régi könnyelmű,
1171     4|          veszedelmes, de a császár kegyes és jóindulatú. A mai bálon
1172     4|               titkos-férfiak megjelentek, és amint alkalom kínálkozik,
1173     4|                    én hiszek az álmokban, és egy idő óta olyan rettenetes
1174     4|              véreddel. A vérpadon látlak, és a bakó sújt feléd. A fejed,
1175     4|            imádott fejed a homokba gurul, és vér van mindenfelé. Egyik
1176     4|                 tudom a levágott fejeket, és sírva, kétségbeesetten fölébredek.~-
1177     4|         lépésekkel ment a táncterem felé, és eltűnt a kivilágított lépcsőkön.~
1178     4|                  kezdetét vehette a tánc, és Setter fuvarost valaki eltávolította
1179     4|              bólintottak az uracska felé, és halkan így szóltak:~- Vive
1180     4|                  arcot látott maga körül, és egyik-másik arc ismerősnek
1181     4|           ingadozni kezdett a boltozaton, és a következő pillanatban
1182     4|                   meg, a levegőbe emelik, és tovasietnek vele a tomboló,
1183     4|                  kocsiban. A kocsi mögött és a lovak előtt dübörögve
1184     4|              csendesen a lengyel asszony, és nem hagyta abba a kötést,
1185     4|                felelt a kötögető asszony, és nem emelte föl a szemét.~
1186     4|                 fölrántotta az ablakot.~- És a katonaság miért robog
1187     4|                 katonaság miért robog föl és alá éjszaka idején az utcákon?
1188     4|                Gotthardi, Billek kapitány és az ősz Riedl báró. Gilovszky,
1189     4|                     Te asszony, te ördög! És engem hagysz elpusztulni?! -
1190     4|                    kiáltotta Martinovics, és halálos ijedelem ült az
1191     4|                  szoknyája zsebébe tette, és felnyitotta az ajtót.~Odakünn
1192     4|                   naptárak 1794-et írnak, és május van, Budán. A régi
1193     4|                   alázatos barátzsolozsma és imádság, amely ebben a házban
1194     4|               ártatlannak, nemes szívűnek és a legbecsületesebb szándékúnak
1195     4|                 szándékúnak vallja magát, és mégis a hóhér pallosa int
1196     4|         magyaroknak?~Egy osztrák kapitány és egy század katona van megbízva
1197     4|              falak, rengeteg vasrostélyok és száz élesre fent szurony.
1198     4|                királyi tábla felségsértés és hűtlenség miatt halálra
1199     4|                halálraítéltek hallgatnak, és gondolkoznak a nagy keletről,
1200     4|               Olyankor káromkodik, ordít, és az összes szenteket lehúzza
1201     4|                  végre felpattan az ajtó, és a parancsnok teljes szolgálati
1202     4|               mondta csöndesen az idegen, és a köpenyege szárnyát kissé
1203     4|                  felelt Soitten kapitány, és a sarkantyúját összeütötte. -
1204     4|                 vele! - mondta az idegen, és a zsebéből most egy összehajtogatott
1205     4|                  a börtönajtó felnyílott, és Livinska lámpással a kezében
1206     4|                  sarokban barát-térdeplő, és felette egyszerű, barna
1207     4|                pedig a szeme nyitva volt, és az esztendős fogság alatt
1208     4|                 jön a hétszemélyes tábla. És a császár kegyelme...~-
1209     4|           Batsányi testvért felmentették, és az este már a falakon át
1210     4|                  felemelkedett az ágyról, és a feldúlt, kétségbeesett
1211     4|                  akarja, hogy meghaljunk, és a bíróság engedelmeskedik
1212     4|                  lett a börtönében. Fodor és Király főbelőtték magukat,
1213     4|                  állottak a pattantyúsok, és a lakosságot azzal rémítették,
1214     4|           sötétség boruljon e földrészre, és a sötétségben lappangva
1215     4|                Hosszú lépésekkel járt fel és alá börtönében, és fejét
1216     4|               járt fel és alá börtönében, és fejét magasra emelte. Szinte
1217     4|                   nyugalom ült az arcára, és szavai úgy hangzottak, mintha
1218     4|               Livinska, te mindig hűséges és jó voltál hozzánk, megérdemled
1219     4|             lángba borítja a fél világot, és százesztendei gyilkos méreg
1220     4|            naftaként fog ömleni a vérünk, és te még látni fogod Henri
1221     4|                 izzó zsarátnokait, főurak és nemesek gyáva nyulakként
1222     4|             kendőjük még véres XVI. Louis és a párizsi érsek vérétől.
1223     4|                  a párizsi érsek vérétől. És őket kell reávezényelni
1224     4|            megifjodik. Gyűlésbe gyűltünk, és titokban kopogtattunk az
1225     4|                mennünk a bezárt kapuknak, és a paraszt kezében kiegyenesíteni
1226     4|                  már asszony lett újra.~- És még valamiért szégyenlem
1227     4|                    aki fát vágatott velem és a társaimmal a börtön udvarán,
1228     4|                   hatalom. Csak győző van és legyőzött. Németh fiskus
1229     4|                  nem fordíthatjuk ellene. És a bírák, a szegény, ostoba,
1230     4|           kimondották a halálos ítéletet. És most tizenöten megyünk a
1231     4|                napja.~Livinska felállott, és megcsókolta az apát kezét.~-
1232     4|              Letérdepelt a szerzetes elé, és az a fejére tette a két
1233     4|                  erőt, adj a kezébe tüzet és a lelkébe véres gyűlöletet.
1234     4|                  teremjenek nyelve alatt, és ruhája érintése a pestis
1235     4|                  A börtönajtó felnyílott, és Livinska eltűnt a folyosón.
1236     4|                   arcát a két tenyerével, és hangtalan, kétségbeesett,
1237     4|            történetünk hősére vonatkozik, és íme, itt leírjuk Kapeller
1238     4|                 Ferenc császár uralkodik, és Budán elkövetkeznek végre
1239     4|                  amelyeket mindenki várt, és mindenki rettegett. Körülbelül
1240     4|                  bocsánatát a császárnak, és ígéri, hogy ezentúl a leghűségesebb
1241     4|                   magas állású férfiaknak és asszonyoknak a nevét is
1242     4|               deli alakját, tüzes szemét, és Lizi egyszerre csak így
1243     4|              érsek úr fején pásztorsüveg, és a papság vad elkeseredéssel
1244     4|                 Márton pap a Vízivárosból és a hórihorgas katona-plébános,
1245     4|          közrefogják Martinovics Ignácot, és az érsek elé kísérik. Az
1246     4|             felemelkedik bársonyszékéről, és a nép felé fordul. Harsány
1247     4|       kötelességeiről, megvetve az isteni és emberi törvényeket, lábbal
1248     4|                  vált azon tisztességekre és kiváltságos állásra, amelyek
1249     4|                 minden egyházi hivataltól és javadalomtól megfosztom
1250     4|                   javadalomtól megfosztom és degradálom.~A szászvári
1251     4|                  apát erre felemelkedett, és szintén szólani akart a
1252     4|               néphez, de az érsek intett, és a papok énekelni kezdtek.
1253     4|                  olajat. Haját megnyírja, és tégladarabbal dörzsöli le
1254     4|                  Az érsek szemébe nézett, és a homloka olyan fehér volt,
1255     4|                csöndesen széjjeloszoltak, és nagyon sok síró asszonnyal
1256     4|               temetés lett volna valahol.~ÉS ezzel elkövetkezett a kivégzések
1257     4|               hogy mire kell a köszörűkő, és senki sem aludt ezen az
1258     4|              város. Május huszadika volt, és a legelső szép nyári nap
1259     4|             szekereken jöttek az emberek, és sátrakban töltötték az éjszakát.
1260     4|               majd ágyúszekerek döcögtek, és Barkó generális szürke lovon
1261     4|                legények szomorúak voltak, és rettenetesen káromolták
1262     4|             félelmetesen villogott szeme, és csöndesen, de állandóan
1263     4|              gondolkozna. Az arca csöndes és nyugodalmas.~Hajnóczy, egykori
1264     4|          Majercsik. Hetvenesztendős volt, és reszketett a feladat előtt.
1265     4|             kemény nyakat kell leszelnie, és tíz év óta nem volt pallos
1266     4|                 Martinovics volt. Elájult és összeesett. A hóhér lenyiszálta
1267     4|                ott virultak, nyiladoztak. És mindenki csodájára járt
1268     5|          letűnteket - a lepörgött napokat és ó, a gyorsan múló éveket
1269     5|               múló éveket számon tartjuk, és dehogy engednénk el egyet
1270     5|                  köztünk a kemény öregek, és hőstetteiket emlegetik,
1271     5|            meghasad imitt-amott a kárpit, és alóla ismeretlen képek bukkannak
1272     5|                   régi művészek freskóit. És ezek a fölfedezett freskók
1273     5|              ismerték a vitéz fölkelőket, és tudták róluk, hogy otthon
1274     5|                meg otthon az udvarházban. És a rozsdás kardok se valának
1275     5|           élcelődtek a nemesi fölkelésen, és a két magyar hazában minden
1276     5|                  inszurgensek Győr alatt, és bizony nem rajtuk múlott,
1277     5|             István országának határairól, és erre vége lett a víg, muzsikás,
1278     5|                Szabolcs, Szatmár, Zemplén és Bihar leglustább embere
1279     5|                  járt jó idő a szónokokra és a harcosokra - mit csináltunk
1280     5|                   forgácsolódott széjjel, és az anyák erős, szívós magyaroknak
1281     5|                   gallér prémes részéből, és akkor tüzet fogott a szomszéd
1282     5|             bisztrai nemesi birtoknak ura és birtokosa.~A múlt század
1283     5|                 az összes magyar birtokok és birtokosok be voltak jegyezve.
1284     5|            tornácú házzal, tágas udvarral és lustán kapargáló tyúkokkal.
1285     5|                 született Bodó Sámuel is, és innen kísérték örök nyugodalomra
1286     5|                kedvéért azt is elfeledte, és szívesen vallotta, hogy
1287     5|                   asszonyszemek ragyogása és sarkantyúpengés között!
1288     5|          összegyűlt mindenki, akiben szív és lélek volt: indulni kellett
1289     5|                   lóra kaptak a fölkelők, és táncoló paripáikat kifelé
1290     5|       asszonyszemek még jobban ragyogtak, és az öreg toronyban kongott
1291     5|                Kongott, kongott a harang, és a fölszálló por elfödte
1292     5|               sarkantyú az ablakok alatt, és csak a csendbiztos nyargalt
1293     5|               szájából, hegyeset koppint, és a távolba mutat.~- Ott mennek!...~
1294     5|                hazán vonult a hős csapat, és semmitől nem ijedt meg útközben.~
1295     5|                   híreket az elmentekről, és az üres asztalok mellett
1296     5|                   De szorította kancáját, és nem sokat törődött a szidalmakkal,
1297     5|                 kiáltott föl Bodó Sámuel, és visszadugta a kardját hüvelyébe.~
1298     5|                  megnyergelték a lovakat, és továbbmentek. A tavaszi
1299     5|            fejével Bodó uram dörmögésére, és segített neki támasztani
1300     5|                   ragyogtak, mint valaha. És a sarkantyúk pengéséhez
1301     5|                 Bonaparte! - feleltek rá, és a cigány húrja szakadozott.~
1302     5|               valahol nemes Sári Emánuel, és emelte poharát a hazatért
1303     5|                     Benyúlt a tarsolyába, és egy irtó nagy ágyúgolyót
1304     5|                  Egyet elkaptam reptiben, és a tarsolyomba dugtam. Hadd
1305     5|                már csupán a sasok járnak, és zöld moha tapad a sziklák
1306     5|                zúgó patakokra hidat vert, és ledöntötte az útban álló
1307     5|          szabadság közeledését hirdették, és lenn a völgyben, hol összegyülekezett
1308     5|              ember nem lakta hegyvidéken, és mindig előttük vannak a
1309     5|                    Hí a haza!" - mondták, és elindultak hazafelé. Ahol
1310     5|               trombitát. A szájához vette és belefújt. Hej, hogy zendült
1311     5|                  sarkantyúba kapta lovát, és belefújt a huszártrombitába.
1312     5|                  Végignyargalt a városon, és egy percig se hagyta abba
1313     5|          cselfogást.~Így szólt Vad Marci, és elmondta az éjszakai huszárrohamot,
1314     5|               most is csodálatos regényes és páratlan hősnek látom őt.
1315     5|                 gyermekkoromban olvastam, és álmaimban velük voltam.
1316     5|                   Igen szigorú, igen szép és igen jó volt, és tán erősebb
1317     5|                igen szép és igen jó volt, és tán erősebb is volt mindenkinél,
1318     5|                 hogy éppen olyan törékeny és gyenge ember volt, mint
1319     5|             világra, amikor én születtem, és így tízéves korában már
1320     5|                volt jószágigazgató, ispán és a gyermekek nevelője. Hajdanában,
1321     5|             zászlótartó: Galambos bácsi - és csak pipázni szeretett.~
1322     5|                 kétkerekű kocsiba fogták, és míg a kocsis a hintó elé
1323     5|                 az ezüstszürke lovacskát, és a fülébe dörmögte: "Ráró,
1324     5|                   toporzékolt az udvaron, és az anyám felpakolta a gyerekeket
1325     5|        szőlőpásztor durrogatta mordályát, és végig a dombon daloltak
1326     5|             présházak kéménye füstölgött, és nagy, dohos hordókat hengergettek
1327     5|                   fogyjon a bor az utasok és vándorok között. Egykor
1328     5|             Délfelé, mikor a puskaropogás és madárdal, valamint a szedő
1329     5|    népszínművekben. Jöttek a vályogvetők, és miután már hajnal óta muzsikáltak,
1330     5|            forgolódott a szilvafák alatt, és főzte a szüreti lakomát.~
1331     5|                amíg az ételt megkóstolta, és ízét sóval, paprikával,
1332     5|       fűszerszámmal megadta. Félrevonult, és pasziánszkártyáival mulatta
1333     5|                  Ahhoz már nekigyürkőzött és szaladt a szolgáló, szakácsné,
1334     5|                rakta a kártyáit a gyepre, és töprengve ült felettük.~-
1335     5|                  beszélget is másokkal.~- És ha nem jön ki?~- Akkor elviszik! -
1336     5|             ilyenkor nagyon halvány lett, és ijedten nyúlt a derekához.
1337     5|                   felugrott az asztaltól, és sietve bicegett a vándorlók
1338     5|                  felé.~Anyám utánanézett, és aggodalmasan fordult apámhoz:~-
1339     5|                 az úton - mondta Dócziné, és mosolygott halavány arcú,
1340     5|             apámra.~Az apám is mosolygott és a pecsenyére nézett.~- Ezt
1341     5|              présház környéke kitisztult, és a présház ajtaja bezáródott -
1342     5|            tölgyfa asztalon mécses égett, és az asztalt körülülték a
1343     5|           Mellette Galambos bácsi állott, és papirosról olvasott neveket.~-
1344     5|               drótostót.~Ledobta kalapját és parókáját, a bajuszát önkéntelenül
1345     5|                 apám.~- Azt, hogy várjunk és reméljünk. Klapka jön a
1346     5|             állott fel. Kalapját ledobta, és haját hátrasimította. A
1347     5|               álom minden a szabadságról. És dajkamese minden, amit Klapkáról
1348     5|                  mint a fal.~Beney leült, és eltakarta az arcát.~- Tovább,
1349     5|               bajusza, merész, barna arca és ragyogó kék szeme még most
1350     5|           álmomban. Dacosan nézett körül, és az indulattól remegő hangon
1351     5|               pisztollyal, csellel, orvul és nyíltan öljük az ellenséget.
1352     5|                elrejtenek, ha elfáradtam, és vigyáznak rám, ha alszom.
1353     5|              pengőt.~Benyúlt az inge alá, és egy megdagadt bugyellárist
1354     5|                adjátok oda az özvegyeknek és árváknak.~A vándorok halkan
1355     5|                   bácsi lassan felállott, és megsimogatta kopasz fejét.
1356     5|                  Minden elcsöndesült már, és a paraszt ismét dalolva
1357     5|              poharat, mely előtte állott, és a földre öntötte belőle
1358     5|            beszélt, hogy sokat szenvedett és gyötrődött. Halkan mondta:~-
1359     5|                  vagy vigasztalót. A gond és a bánat megtört. Gyermekeim,
1360     5|                  elhallgattak a vándorok, és komoran néztek egymásra.
1361     5|               lobogott az asztal közepén, és megvilágította a sápadt
1362     5|                 az embereket a környéken, és megmondják nektek, hogy
1363     5|                   felállottak a vándorok, és odamentek az apám mellé.
1364     5|                 Sorban kezet fogtak vele, és sorban megcsókolták.~Galambos
1365     5|                   az asztalra terítették, és megtöltötték a kupákat.~
1366     5|                  gerillavezér állott fel, és zengő hangon elszavalta
1367     5|                   támaszkodva hallgatták, és elborult arccal bólintottak
1368     5|        Zsandár-sisak volt. A nap rásütött és ragyogott.~Nyolc zsandár
1369     5|            zörgettem meg a zsindelytetőt, és kétségbeesett hangon kiáltottam:~-
1370     5|             Kialudt a mécses az asztalon, és a domb felé felpattant az
1371     5|                      Gyújtsd fel a házat, és menekülj!~De hová menekülhetett
1372     5|          évszázadokon át, csupán királyok és azoknak barátai. Szinte
1373     5|                kutyabőrt padlásra tették, és ez az egy emberöltő elvégezte
1374     5|                küldtek az országgyűlésre, és Deák Ferenc mindennap megírt
1375     5|                beköszöntött az alkotmány, és a nagykállói vármegyeházán -
1376     5|                  vissza a magyar nemesség és vele a régi rendszer. Nekem
1377     5|                   nagy tudományú alispán, és a kállói urak fejében szeget
1378     5|        nyikorognának valóban a kapuzárak, és a döngő, mély folyosókon
1379     5|          lebegtette a híres alispán felé, és nyomban felállott Turcsányi
1380     5|              nemes vármegyék táblabírája, és ékes deák dikcióban válaszolt
1381     5|          szemekben lelkes fény ragyogott, és az arcok kipirosodtak. Az
1382     5|             diskurálgattak egymás között, és a régi asszonyok, ugyancsak
1383     5|                  dörgő hangon az alispán, és az asszonyok elhallgattak.~
1384     5|            meghibbantotta a szabadságharc és a nyomában következő bús
1385     5|                  alatt sarkantyús csizmát és piros huszárnadrágot hordott,
1386     5|        guríttatott a piac túlsó oldalára, és recsegő hangjával túlharsogta
1387     5|                papot:~- Csak a bolondokat és a félkegyelműeket hívja
1388     5|                   Okos ember otthon marad és hallgat!~Persze a nagy pap
1389     5|                  nagy pap sem volt lusta, és felelt a táblabírónak a
1390     5|                    az emberek rámutattak, és azt mondták:~- Aki elárulta
1391     5|             fordult szembe az emberekkel, és villogtak szürke szemei,
1392     5|                már csak nevetett magában, és értelmetlen szavakat dünnyögött.
1393     5|    veteményeskertjében ült egy gyeppadon, és meg se mozdult a deputáció
1394     5|                 csinálnék? Tököt ültetek, és nézem, hogy nő.~Hatalmas,
1395     5|                 sem - mondta lehangoltan, és a deputáció búsan tért vissza.~
1396     5|                  ezalatt a vármegyeházán, és oroszlánhomlokát nyomogatta
1397     5|               párt felgyújtotta a várost, és fokossal döngette a megyeház
1398     5|                 színes asszonyi ruhákkal, és a ruhákból a fehérpiros
1399     5|                 táncoló paripa sörényébe, és az arcán a rémület és aggodalom
1400     5|          sörényébe, és az arcán a rémület és aggodalom még a kíváncsiságnak
1401     5|                   lobognak az ablakokból, és a nagybőgő túlmormogja a
1402     5|               tanította meg a magyarokat, és a káromkodás színezésében
1403     5|       Görgey-villa rácsos kerítése előtt, és öklükkel addig fenyegetik
1404     5|                  meg. Ámde jött a háború, és minden irodalmi törekvésnek
1405     5|                 tábornoknak" nevezték őt, és még magam is láttam néha
1406     5|                 századeleji mulatságokon, és ilyenkor is minden szem
1407     5|                  hirtelen csendet kértek, és rendszerint felállították
1408     5|                   merevülten sétabotjára, és nem néz elgondolkozva a
1409     5|              magyar ember, amikor harminc és egynéhány esztendő előtti
1410     5|            diadalmas férfikort, ragyogást és megelégedést látsz a régmúlt
1411     5|                   adatik magyar embernek, és ez az utolsó sóhajtás, mire
1412     5|         altatgatni a szép mesemondásokkal és szép körmagyar csárdásokkal;
1413     5|                  pattannak fel a földből, és nagy feszülések ropogtatják
1414     5|                volt szótárt is használni. És tudvalevőleg ezek a szótárak
1415     5|             kirúgják a széket maguk alól, és rohannak a távíróhivatalba,
1416     5|        Rákóczi-induló (ama szvihorai dal) és a Kossuth-nóta után természetszerűleg
1417     5|                   a K. u. K. - a császári és királyi közös hadseregbeli -
1418     5|            szerkesztő urak közül Polczner és Gallovits urak nyomban elégtételt
1419     5|                 minden görbe tekintetért, és a debreceni laktanyákban
1420     5|                egyhuzamban muzsikáljanak, és ezalatt mindenféle bolond
1421     5|                   mindenki malac-, borjú- és marhapörköltet, amely eledeleknek
1422     5|                  két szárnyban végződnek, és ugyancsak az inghez vannak
1423     5|                  hiszem, német találmány, és jégeringek felett alkalmazták.
1424     5|            jégeringek felett alkalmazták. És olyan szagos volt, mint
1425     5|               amely konyán lefelé görbül, és a végén alig penderedik,
1426     5|              építettek valahol a Níluson, és ezzel minden kötelezettségüknek
1427     5|                   kulccsal kell felhúzni, és belső oldalán a felpattanáskor
1428     5|    megvilágosodnak az emberi elmék a Duna és Tisza folyamok mentén? Lehetséges-e,
1429     5|              amely más a Kárpátok felett, és más Debrecenben; mint a
1430     5|            nyelvet volt kénytelen tanulni és beszélni - a magyar szavak
1431     5|            könyveket bőségesen forgatott, és nemzetközi emberekkel gyakorta
1432     5|               szemét Rákóczi Ferenc urunk és fejedelmünk kisebbik fián
1433     5|                  a sürgönyváltás Debrecen és Nagyvárad között megtörtént,
1434     5|            felvidéki származásúak voltak, és ha valahol négyszemközt
1435     5|         szempontjából is állandóan marták és tépték egymást. Ah, boldog,
1436     5|                 Rácz Károly nótája miatt, és már a banketton össze akartak
1437     5|                   mégis csak megbolondul, és oltár elé vezeti őket.~Ez
1438     5|                 címeres házánál vizitelt, és sehogy sem akart virginiai
1439     5|          Slafroknak hívták ezt a kabátot, és bojtos, piros zsinórral
1440     5|                   közel hajol vendégéhez, és villámló szemekkel kérdi,
1441     5|                 forradalmat csináljon?! - És megragadta két kézzel az
1442     5|                  utcai ház ablakai alatt, és Santrock karnagy úr jeladására
1443     5|           abbahagyják a kenyérdagasztást, és régi jó szokás szerint az
1444     5|                 mindig K. F. kezét fogja, és sírós hangon kérdezgeti:~-
1445     5|              Mihály, akármennyi igazságos és igazságtalan szenvedélyesség
1446     5|               amikor a nyarak még álmosak és üresek voltak Pesten, békés
1447     5|          fogdostak a hírlapok, az utcákon és tereken unottan szólott
1448     5|                    elmenekült a városból, és a különc Károlyi Mihály
1449     5|              boltjaikat a fűzőkészítőnők, és vasárnapra gondolnak egész
1450     5|                  csak Podmaniczky Frigyes és Károlyi Mihály tartózkodnak
1451     5|                rothadt gyümölcscsutkákkal és dinnyehéjakkal volt tele
1452     5|         dölyfösségével ezt az érthetetlen és ízlésesnek alig mondható
1453     5|                   álldogálnak a kastélyok és paloták képcsarnokaiban,
1454     5|        szomjúságukról regélnek a pincérek és a cselédek. Kékvérűnek mondják
1455     5|               Kékvérűnek mondják magukat, és gyakran nincsenek tisztában
1456     5|                  erre nincs is szükségük. És aranyifjú korában Károlyi
1457     5|            kalapjában, amely fehér színű, és grófnak kell hozzá lenni,
1458     5|              terén. Világosszürke zakóban és krémszínű nadrágban. Nagyot
1459     5|              látom, amely palota oly ódon és nemes, mint Jókainak történelmi
1460     5|                 csodáktól elámult szemek, és az öreg belvárosi polgár,
1461     5|                megtalálták ismét álmaikat és étvágyukat - csak Hock főtisztelendő
1462     5|         megjósolja a háború pontos végét, és ugyanígy jósolja most a
1463     5|             jósolja most a Nemzeti Tanács és vele az egész akkori Magyarország
1464     5|                tanítgatta a pesti úrnőket és urakat szószékéből - estélyen
1465     5|                   álomtalanul jár-kel fel és alá... Estélyen vagyunk,
1466     5|               terítgetik, mindenki nyájas és kedves, mert Károlyi meghívása
1467     5|                  hatalmát, népszerűségét, és a fiatalabb évjárathoz tartozó
1468     5|               kezd, mindig csak Wilsonról és a W betűt olyan különösen
1469     5|                   viselt dolgaira gondol, és az Esztendő karácsonyi számát
1470     5|                Hatvany úr autójába fogat, és fuvarozza hazafelé munkatársait.
1471     5|                    éljenekkel, virágokkal és fehér ruhás szüzekkel. Dehogyis
1472     5|                  a napokban Károlyi előtt és körül, nem gondolhatta,
1473     5|                  felejtik majd el az urat és ispánt, az új úr és az új
1474     5|                  urat és ispánt, az új úr és az új ispán kedvéért?~...
1475     5|                nincs itt többé tekintély, és mégis rend van, mert a nép
1476     5|               kétszáz vendég is volt itt, és mindenki jóllakott, lelkesedett
1477     5|          parasztember állt a háta mögött, és a vállát csókolgatta, mint