1-500 | 501-1000 | 1001-1200
Part
1 1| ugyanis azt a legendát, hogy a gyermek Krisztus szepességi
2 1| beleélte magát a legendába, hogy szemhunyorítás nélkül híresztelte,
3 1| szemhunyorítás nélkül híresztelte, hogy az összes mennybéli szenteket
4 1| azzal volt elfoglalva, hogy a derekáról leoldozza a
5 1| harmadik volt e néven, hogy a Szepességben azokat a
6 1| életében büszke volt arra, hogy udvari dáma volt a lengyel
7 1| pecsétnek az épségétől függött, hogy fizet-e adót abban az esztendőben
8 1| öreganyám úgy emlékezett, hogy volt egy város a Szepességben,
9 1| a vörös márványra vésve, hogy a város esze és jótevője
10 1| késmárkiak örvendeznek, hogy ezentúl nem kell adót fizetni.~
11 1| kezdte az özvegy Budeuszné -, hogy megkérdezzük: el kell-e
12 1| már a koponyák Késmárkon, hogy efféle szamárságokkal zavartok
13 1| gondolkozásomban? Nem látjátok, hogy gondolkozom? - Pedig csak
14 1| Annuskám, keresztapád kérdi, hogy el akarsz-e menni Krakkóba
15 1| szenátora, aki arra vigyázott, hogy Krakkóig, a hivatalos átadásig
16 1| Késmárkon.~- Úgyis előre tudom, hogy a mi lányunk lesz a legszebb
17 1| szepességiek. Azt hiszik, hogy a menyecskék pecsétjét azoknak
18 1| logikáját, de már megszokták, hogy a szenátor gondolkozzon
19 1| tüzet raktak a vitézek, hogy a polgárok a várost tűzveszedelemtől
20 1| olyan furcsa hangja volt, hogy lúdbőrös lett tőle a hátam.
21 1| padlót.~- Mondtam ugye, hogy a kéményt bepecsételjük!
22 1| Szepességben... Mármost hogy menjek én a Szaniszló király
23 1| csak azért is, szívecském, hogy a Krisztus takácsának ne
24 1| Kozsnyiczki! Hitted volna valaha, hogy tizenhat menyecskét mernek
25 1| mellénye zsebébe.~- Azt mondod, hogy a király már öreg ember?
26 1| eresztik őket! Azt mondod, hogy akkor nem fizetnek a tizenhat
27 1| volnék.~Ilyenformán történt, hogy egy tavaszi napon Krakkóban,
28 1| aranybrokát függönyök mögé. Hogy jutott idáig? A szepességi
29 1| leányokon. Nini, némelyik hogy megfogyott! A másik meg
30 1| szigorúan emelte fel a fejét.~- Hogy mert ide belépni? Itt tilos
31 1| bolondozz, lelkem... Hisz tudod, hogy Kornádi uram nemcsak az
32 1| megakadt valamin. Azon, hogy Nezsideri Katherina (férjezett
33 1| neki - kezdte tompán -, hogy nem érdemlem meg az imádságát
34 1| azon vette magát észre, hogy izzad az üstöké a süveg
35 1| fogok Kornádi bácsiért... Hogy az üzlet jól sikerüljön.~-
36 1| hírrel ébresztette fel, hogy itt vannak a szepességi
37 1| nagyeszű ember volt. Tudta, hogy áldozatot kell odadobni,
38 1| maradok. Majd kiszagolom én, hogy hová tette Krisztus takácsa
39 1| ár. Azt fogom csinálni, hogy elindulok a takács rókanyomán.
40 1| szenátor kiszámíthatta, hogy a lublói főbíró alkonyatig
41 1| éjszaka a Kárpát közé? Lehet, hogy golyót kapunk vagy buzogányütést...~
42 1| szorított a katonával.~- Hogy hívnak?~- Mostanában sehogy.
43 1| mondja meg, nagy jó uram, hogy takarosak-e azok a menyecskék,
44 1| szenátor jól tudta azt, hogy Krisztus takácsa valamikor
45 1| De hát nem lehetséges-e, hogy a hűtlen macska újra visszatér
46 1| teljes bizonyossággal tudni, hogy nem húzódott-e meg a pincében
47 1| Bizonyos lehetett arról is, hogy a leányoknak sem jut eszükbe
48 1| katona.~- Az a fődolog, hogy bennünket nem faltak fel -
49 1| asszony. A vége az volt, hogy Kornádi széket emelt rám,
50 1| engedi, mint az elődje, hogy a szepességiek lányokkal
51 1| ambícióval mászott felfelé, hogy a sánta szenátor nem győzte
52 1| mozdulatán meglátszott, hogy nem először jár éjszakának
53 1| Bolondnak néztek tán engem, hogy hiába jöttem ide téli éjszaka,
54 1| vállatokat! Meg aztán igaz-e, hogy fenyőszaga van a szájatoknak?
55 1| lehajtotta előtte a fejét, hogy aranyszőke haja a földig
56 1| gyújtsatok tüzet. Azt hiszem, hogy még a csonka fülem is megfagyott,
57 1| kitudódik.~A zsoldos nevetett, hogy nagy, erős fogai megvillantak.~-
58 1| nóta olyan szomorú volt, hogy napestig lehetett hallgatni,
59 1| lehetett hallgatni, anélkül hogy a hallgató vagy az éneklő
60 1| takácsához folyamodott, hogy elszöktesse a hóhér pallosa
61 1| pompásan hevert a medvén, hogy aki őt lustálkodni látta,
62 1| a jóérzésüktől függött, hogy mikor lészen vége a gyöngyéletnek.
63 1| leányasszonyok gondoskodtak arról, hogy egy percre se józanodjon
64 1| Az ördög hitte volna, hogy valamikor még így is fordulhat
65 1| játék vége rendesen az volt, hogy Parka uram térdre vetette
66 1| három zálogot, csak engedd, hogy elmehessek!~A zsoldos nevetve
67 1| kezére-lábára.~- Hogyne! Hogy majd a nyakamra hozd a lőcsei
68 1| Aztán én nem is tudom, hogy mit esztek ti. Romlott húst
69 1| ti. Romlott húst talán, hogy olyan nehéz a leheleted,
70 1| olyan volt az erkölcsük, hogy tudtak engedelmeskedni.~-
71 1| élni. Higgyétek el nekem, hogy minden kedvem elmúlott további
72 1| Hajdanában az volt a szokás, hogy a suszterinas legénnyé avatása
73 1| Nemegyszer megtörtént, hogy a debreceni csizmadialegény
74 1| nekiindult az országútnak, hogy estére már az eperjesi tornyokat
75 1| formájáról megállapítgatta, hogy micsodásak a szegek.~A magyar
76 1| megvasalta a német lovakat, hogy tán még mai napig se mozdult
77 1| kovács tudott annyit mondani, hogy a zöld vadásszal akkoriban
78 1| szemét. Éppen azt álmodta, hogy az eperjesi kovács asztalánál
79 1| evett.~Jóllakott Palkó, hogy mozdulni is alig bírt, de
80 1| gyermekfej.~- Most mutasd meg, hogy mit tudsz - mondta a zöld
81 1| Most már azt is látom, hogy nemcsak ügyes, de becsületes
82 1| Tudod-e, Palkó fiam, hogy ki a zöld vadász?~- Nem
83 1| tudok róla többet, mint azt, hogy az isten áldja meg.~- A
84 1| bajuszt is azért nem viselt, hogy könnyebben eltüntethesse
85 1| erről mesél ez a történet.~Hogy sorjában elmondjunk mindent,
86 1| király abban lelte örömét, hogy alattvalóit megtréfálja,
87 1| Gaál Sámuel. No hiszen, hogy csizmadia volt Gaál Sámuel,
88 1| embernek érezte magát. Igaz, hogy nem volt jobbágy - már az
89 1| csak az járt a fejében, hogy ő jobb sorsra született.
90 1| módja az volt a dolognak, hogy Szárkodit, a várispánt meg
91 1| kilátása volt ilyenformán, hogy nemesemberré lehessen.~Hallotta,
92 1| kalmároktól, vásárosoktól, hogy Mátyásnak, a diáknak, másféle
93 1| másféle módjai is vannak, hogy valakiből nemesembert csináljon.
94 1| csizmadiánál is történik valami -, hogy késő éjszakán egyszer kopogtattak
95 1| a sűrű éjszakában! Igaz, hogy sok diák bolondját járatta
96 1| tovább rendületlenül bízott, hogy egyszer eljön az igazi "
97 1| hisz valamennyi tudta, hogy a vándordiák rongyos köntöse
98 1| pislogott.~- Hallottam azt is, hogy nemesember szeretnél lenni!
99 1| csizmafoltozásért, Gaál. Csudálom, hogy egy várat nem kérsz ajándékba.~-
100 1| Tamás. De annyit mondhatok, hogy nehezen fog menni a dolog.
101 1| csizmáját, abban a reménységben, hogy egyszer a király vetődik
102 1| foltot rakott a csizmára, hogy ezer esztendeig sem szakad
103 1| hozzájuk:~- Megengedem, hogy összetörjétek a lábasokat
104 1| Most már majdnem biztos, hogy nemesember leszek.~A csizmadia
105 1| arannyal. Könnyen tehette, hogy a legelső vadaskertet tartotta
106 1| pletyka - azt tartotta, hogy a király a budai hegyek
107 1| ország túlsó részébe is. Kár, hogy kifogyott a tréfás királyok
108 1| csizmadia nevezetes arról, hogy neki van a legrongyosabb
109 1| tartaná magát érdemesnek arra, hogy jó csizmát viseljen. Abban
110 1| meglátszott azon a csizmán, hogy valamikor nagy úrnak a lábán
111 1| elfelejtette még azt is, hogy nem nemesember. A zöld szárú
112 1| szavát. Arrafelé tartott, hogy felüdítse szomjazó ajkát,
113 1| biztatta a kis cselédeit, hogy törjenek össze mindenféle
114 1| törtek... Arra ébredt fel, hogy viszik.~Puha, kényelmes
115 1| Sámuel, mert azt hitte, hogy az álom folytatódik.~Pedig
116 1| magányt arra használta fel, hogy vörösre csípte a tenyerét.
117 1| Megengedi-e fölséged, hogy Ilona leányasszony bejöhessen?~
118 1| vége?~A vége pedig az lett, hogy hirtelen kürtrivalgás hallatszott
119 1| király. Sohasem hittem volna, hogy a csizmáim még a női szíveket
120 1| legenda? Annyi bizonyos, hogy a Gaálok nemesemberek lettek,
121 2| éjfélkor is eszébe jutott, hogy valakinek levelet írasson.
122 2| Ki hallott már olyant, hogy egy királyné gyermekágyas
123 2| hátamon futkározott a hideg, hogy miféle nagy úrnak kell majd
124 2| sohase felejthetem el neki, hogy a podolini kolostorban neveltetett.~
125 2| követe, aki hírét hozná, hogy a király szívesen veszi
126 2| vigyázzon magára a barát is, hogy a fiamat meg ne haragítsátok,
127 2| elmentek Budára mulatni -, hogy uramkirályom még mindig
128 2| írást azért találták ki, hogy a betűk elrejtsék a szárnyaik
129 2| leveleket, én jól tudom, hogy őkelmének bélgörcsei és
130 2| támadtak, amikor hírét vette, hogy a királynak fia született.
131 2| megenni tudja az aranyakat, hogy a haskója nem szakad meg
132 2| nyelven karcosan káromkodott, hogy semerre nem találja királyomat.~
133 2| végigsúrolva az ajtófélfát, hogy az véres maradt utána.~-
134 2| királyfiuk születésekor, hogy éjszakái zavartalanok legyenek
135 2| eleven bárányok között aludt, hogy melege legyen az éj hűvösségében.
136 2| vala a lemásolt levelekből, hogy miért megyünk Pozsonyba,
137 2| de arra nem gondolhattam, hogy én is helyet kaphatok a
138 2| kovács életéért ilyen okból: hogy nekik szükségük van az ő
139 2| az elöljárók azt felelik, hogy annyi szarvas vétket nem
140 2| voltak.~Hát nem mondhatnám, hogy rosszul töltöttük az időt
141 2| Márton-templomban. Igaz, hogy a nagymisét végig kellett
142 2| alaposan összevesztek az urak, hogy egynémelyik már a kardja
143 2| nagyon bántotta őt az a hír, hogy György gróf lovai és lovasai
144 2| is tudtuk a históriából, hogy a tatárok nagyon jól tudnak
145 2| a bormérőhelyre mentünk, hogy szájunk keserűségét eloszlassuk.
146 2| kongresszusra, amelyről azt hittük, hogy ünnepélyes szövetségkötésével
147 2| fantázia. Ma híre jött, hogy Bertalan, münsterbergi herceg,
148 2| babonásabb krakkói uraságokat, hogy a kongresszusról gyorsan
149 2| csak annyi dolgunk volt, hogy a Szent Márton-templom harangozójáért
150 2| egyszer ezt a gyermeket, hogy a mailandi követet vele
151 2| gyönyörködtesse. És megkérdezte, hogy mit tartana a gyermeknek
152 2| mailandi követ azt feleli, hogy az ilyen okos gyermekek,
153 2| ülők hamar észbe kaptunk, hogy ez a parabola nem vonatkozhatik
154 2| asztalnál, azt javasolta neki, hogy ideje volna aludni menni.~
155 2| leégett. Azt beszélték, hogy a bíbornok titkárai nem
156 2| királytársaival, mert attól tart, hogy a pozsonyi tűzvész megismétlődik.~
157 2| a követek hírül hozták, hogy Miksa császár a harti erdőnél,
158 2| Elmehettünk Pozsonyból, anélkül hogy valamely nagyobb bajba keveredtünk
159 2| urakon nem vettem észre, hogy valamely különösebb elfoglaltsággal
160 2| hintóvivők ügyességét bizonyítja, hogy egyik se előzte meg a másikat.
161 2| fel szívhez szóló hangon, hogy az erdő szélén álló magyarokban
162 2| megint csak összenéztünk, hogy együtt vagyunk-e mind a
163 2| vadkant az erdő mélyéből, hogy a királyoknak gyaloghintaikat
164 2| gyaloghintaikat sem kellett elhagyni, hogy közeli szemlélői lehessenek
165 2| sinkorán ebekkel. Igaz, hogy legalább egy tucatnyi eb
166 2| király egyedül maradott, hogy beszélgessenek a maguk módja
167 2| őkelme azt hitte magában, hogy urunk-királyunk, Ulászlónk
168 2| meghozták a rendelkezéseket, hogy melyik király hol töltendi
169 2| fejüket, amikor hírét vették, hogy Bakócz uramnak és kíséretének
170 2| leginkább arra emlékszem, hogy Bécsben minden ember trombitált,
171 2| mesélték a bécsi cimborák, hogy Miksa császár másfélezer
172 2| bormérőhelyen beszélték, hogy kettős jegyváltás lesz a
173 2| minden bormérőhely körül, hogy az embernek elrontsák a
174 2| ilyenformán hallottam, hogy minket voltaképpen azért
175 2| No, hát ez derék dolog, hogy a lányunkat férjhez adjuk,
176 2| királyunkat, Lajosunkat, hogy feleségül adja hozzá az
177 2| adtak a várkapu őrségének, hogy a magyarokat, ha azok kiszökni
178 2| pletykálta a cselédség, hogy vacsora után felhajtotta
179 2| báli terembe, látjuk ám, hogy a szála közepén egymagában
180 2| jól tették a hopmesterek, hogy a magyar uraknak nem adtak
181 2| a hopmesterünk se tudta, hogy mit kell valójában csinálnunk,
182 2| amit azért kellett fogni, hogy egymásba ne kapaszkodhassanak
183 2| ki a sorból.~Nem tudom, hogy a többi magyar urak mit
184 2| vala bécsi időzésünk alatt, hogy barátomat, a piros bogyós
185 2| alkalmatosnak javasolnak arra nézve, hogy a jegyváltásokat megkössék.~
186 2| olvasod, ne csodálkozzál azon, hogy az aranyos ködtől, amely
187 2| egész világ azt várja tőle, hogy örömében a bőréből bújjon
188 2| rászól az idősebb nővérre, hogy igazítsa meg kontyában a
189 2| a nagy oltár háta mögé, hogy szokásos orvosságából egy
190 2| lemondani ama szokásáról, hogy bajszát még hosszabbra vonja.~
191 2| leesik róla, már megérte, hogy az ember söprögető alsekrestyés
192 2| nézegetett, mert tudnivaló volt, hogy a magyar prímás tud az egész
193 2| gazdag öregember között, hogy a szemünknek se volt ideje
194 2| azt a rendelkezést adá, hogy most bizonyítsam be, hogy
195 2| hogy most bizonyítsam be, hogy nem hiába ettem kenyeret
196 2| budaiak, elmondták vala, hogy ez a Mária kisasszony, a
197 2| famíliának az a teendője, hogy királyokat és királynékat
198 2| foglalkoznak - ilyenformán volt az, hogy Mária hercegkisasszony családja
199 2| mint a felső. Úgy láttam, hogy Miksa császárnak és hozzátartozóinak
200 2| cimboráktól még azt is megtudtam, hogy ez a mozgékony, fürge, nyugtalan
201 2| tetőtől talpig megmustrálták, hogy otthon legyen miről beszélgetniök -
202 2| szakácsok, mindig kevesli. Igaz, hogy napközben legalábbis annyit
203 2| persze sehogy sem tetszett, hogy az ő szép lányuk Magyarországba
204 2| szívem a palástom alatt, hogy egy márványoszlopba kellett
205 2| oltárnál áll, és azért ügyel, hogy majd egyszer mindezeket
206 2| nem felejtik el vala tán, hogy micsoda hűséggel tartoznak
207 2| felettem a sörös csizmák, hogy délután már a lovagjátéknál
208 2| Budára. Persze azt álmodtam, hogy a szerencsés esküvő hírére
209 2| pénzt, ami olyan nehéz, hogy a vállamon se bírom elvinni.
210 2| kellett venni a lábamat, hogy az esti lakodalmi vacsorához
211 2| olyan varázslattal volt rám, hogy álmatlanul töltöttem az
212 2| olyan elcsigázott voltam, hogy már azt hittem néha, hogy
213 2| hogy már azt hittem néha, hogy a bormérésben felejtettem
214 2| királynőnkhöz.~Megírám a levélben, hogy Máriánk huszonötezer magyar
215 2| magamban, és azt néztem, hogy fejezném be a levelet, amikor
216 2| diák, ne mondhassa senki, hogy a magyar király zsugori
217 2| viselte magát! Írjad még oda, hogy Óbudát is Máriának adom.
218 2| boszorkánymesterei, és azt mondják, hogy nem addig van. Meg kell
219 2| van. Meg kell próbálni, hogy a négy király közül melyiknek
220 2| asztal mellett tartózkodni, hogy a játékban segédkezzen a
221 2| csak most kezdi érezni, hogy mennyire kifáradt vala az
222 2| lehetett megvigasztalni, hogy nincs oka a búsulásra, mert
223 2| sírásra fakadt.~Hát az igaz, hogy a császár rendelkezésére
224 2| mert ki tudhatja előre, hogy az ifjú királynak lesz-e
225 2| azt akarnák megmutatni, hogy nem mentek el a téllel,
226 2| uramkirályom, Ulászlónk, hogy mindnyájan sírva fakadtunk,
227 2| Bakócz uram pap létére tudta, hogy kell ilyenkor folytatni
228 2| pillantása elé léptem, elmondtam, hogy igenis gondoltunk a kis
229 2| annyi esztendeig uralkodtál, hogy itt a legnagyobb zavar maradjon
230 2| amúgy is gyanakodva nézik, hogy évek óta idegen frigyeket,
231 2| uramkirályom, Ulászlóm arca, hogy mindnyájan meghökkenénk
232 2| Ah, mily botor voltam, hogy nem követtem dicső elődöm,
233 2| grófságokra kellett volna mennem, hogy erőt mutassak a konspiráló
234 2| volna lábom nyomán járni, hogy megfékezzem ezeket a nyakas,
235 2| eladtad magad. Az kell, hogy nem lehetnek itt idegen
236 2| ország rendei. Nem akarjuk, hogy a fiad is koldus legyen,
237 2| végig a folyosón, anélkül hogy egyetlen pillantásom lett
238 2| bele kellett nyugodnunk, hogy a haldoklóknak élesebb a
239 2| vetek magamra, mert látom, hogy az ágyban uramkirályom felemeli
240 2| fejét, amelyről azt hittük, hogy már semmi erő sincs benne.
241 2| akinek gyámjai nem engedték, hogy atyja dísztelen haldoklásának
242 2| régen nem hittem volna, hogy csak annyit is számítok
243 2| ledér, amelyről azt hivém, hogy örökre elhagyott.~Éppen
244 2| pedig az lett az eredménye, hogy egyszer csak így szólott
245 2| jegyességből. Azt akarom, hogy végre mellettem legyen Mária,
246 2| gyanúsított az udvarnál, hogy gonosz ösztöneinél fogva
247 2| ösztöneinél fogva nem átallotta, hogy szemet vessen a szép, ifjú
248 2| az őzeket, szarvasokat, hogy néha órákba tellett egy-egy
249 2| megint csak szomorú volt, hogy megint csak a bánat jégkérge
250 2| megtámadtak a betanított ebek, hogy a bugyogós ujjú vadász két
251 2| király egyre azt hangoztatta, hogy meg akar házasodni, mert
252 2| hercegkisasszony már évek óta várja, hogy valamikor érte jönnek. Az
253 2| várakozás, mert hírét vettük, hogy Anna lányunkat már két hónappal
254 2| csak kiadja a rendelkezést, hogy a deák, aki már járatos
255 2| nagyon örvendezett vala, hogy Budáról elmehet, ahol már
256 2| egyenesen Bécsbe mentünk, hogy Miksa császár még egyszer
257 2| azt gondoltam magamban, hogy ennél a búcsúzásnál a császár
258 2| maga mély zsebébe nyúlni, hogy az utat folytathassuk, ami
259 2| panaszképpen felemlítette, hogy ezek a jóízű halak eljöhetnének
260 2| kikötőben várakozó urakon, hogy nem tudnak betelni Mária
261 2| megengedte néha magának, hogy hangosan gondolkozzon.~Királyném,
262 2| rebegte a királyné -, hogy egy fehér hajú ember lesz
263 2| csak olyan ember vagyok, hogy nem törődöm azzal, ha a
264 2| ritkán ebédeltünk...~Igaz, hogy a királynak, Lajosunknak
265 2| akkor konyhamesterünket, hogy kérne pénzt vagy alamizsnát
266 2| főuraktól és főpapoktól, hogy harangszóra legalább megteríthessünk.
267 2| a királynénak is. Igaz, hogy Brandenburgi hálás volt
268 2| Brandenburgi hálás volt ezért, hogy éjszaka segítettek neki
269 2| mert az volt a szavajárása, hogy amúgy is csak egyszer élünk.
270 2| mégiscsak jól akart lakni, mint hogy engedelmeskedett főudvarmestere
271 2| királynénkról már Bécsben hallánk, hogy nagyon szeretett enni-inni,
272 2| néha hangosan kiáltozott, hogy elsomfordáltunk az ebédlőből,
273 2| akik mindig azt hiszik, hogy a középkorban élünk. Olyan
274 2| hosszú sarkantyúkat hordanak, hogy majd kiverik egymás szemét.
275 2| aztán Lajosunkon volt a sor, hogy a fejét törje, kitől kellene
276 2| kellene pénzt kölcsönözni, hogy legalább a királynénak adhasson
277 2| Esztergomra, Szebenre, Szegedre, hogy a jó Isten bocsássa meg
278 2| szakállát, mert azt hitte, hogy abban van a zsidóknak az
279 2| volt, nem alkalmatos arra, hogy valaki is tépegesse gond
280 2| király erre rendelkezett, hogy nyomban írnék levelet Máténak,
281 2| szenvedtél, gondolkoztál, hogy még a fáklyatáncnál sem
282 2| kisasszonyaim már azt mondogatják, hogy valami nagy teher nyomja
283 2| előhozatta az ostáblajátékot, hogy néhány fordulót játsszon
284 2| mert már hírét hallottam, hogy Csehországból pénzt hoztak
285 2| innsbruckiról hamar kitudódik, hogy bukott kereskedő, aki darab
286 2| pedig azért jött Budára, hogy a királyné vagyonát rendbe
287 2| palotába a maguk palotáiból, hogy hírmondást halljanak az
288 2| már hangosan hirdeté vala, hogy majd rendet csinál a budai
289 2| levele, aki megengedte, hogy a budai templomok egyházi
290 2| amely hangosan kiáltotta, hogy a pápai nunciust és a velencei
291 2| megfelelő férfitársaságban, hogy a királyné parancsának eleget
292 2| budai templomokat járta, hogy az egyházi kincseket az
293 2| akikről később tudtuk meg, hogy tanult pénzverő legények.
294 2| alkalmas lett volna arra is, hogy benne borosedényeket elhelyezzünk.
295 2| minden palotáról megkérdezte, hogy vajon az kié volna. Szalkay
296 2| ezt mondta:~- Úgy tudom, hogy kancellár uramnak csak egy
297 2| pénzünket, kisütvén róla, hogy több benne a réz, mint az
298 2| sietett vissza a palotába, hogy alig tudám őt követni.~A
299 2| vadászatoknál ejtett. Belátom, hogy Magyarország királynéja
300 2| árulhat tojást a budai piacon, hogy konyhapénzre tegyen szert,
301 2| királyt. Ne felejtsék el, hogy én Csehország királynéja
302 2| az én életem árán is.~Ó, hogy szerettem volna akkor térdre
303 2| egyértelműleg konstatálták, hogy amíg királyunk korban fejlődik,
304 2| a palota felé sietett, hogy alig tudtam követni kapucinus
305 2| Én pedig azt gondoltam, hogy régi királyaink alatt már
306 2| a konyhába értem volna, hogy vacsorámat biztosítsam a
307 2| küldött a budai Fuggerokhoz, hogy azt németországi rokonaihoz
308 2| meg mindegyik levélben, hogy a király jobban fél a magyarországi
309 2| segítségüket. Írd meg, deák, hogy a király maga hajlandó fejét
310 2| és személyét feláldozni, hogy országán és népén segítsen.
311 2| hitújítónak, Németországba, hogy eltöröljük azt a törvényt,
312 2| mentéjében, és jelenti, hogy itt vannak a Szent György
313 2| De beteg voltam attól is, hogy a királyném egész úton nem
314 2| és a király hallgatta, hogy mit beszél az asszony:~-
315 2| Te csak azon igyekezz, hogy minél hamarabb hazakerülj
316 2| Szabolcs megyéből jött, hogy a királyt a hadjáratba elkísérje.
317 2| ágyúkat Ferdinánd?~Tudtam, hogy Csepelen sokat fogunk sírdogálni,
318 2| királyom nem engedte meg, hogy királyném útjában őt tovább
319 2| közbelépni, a káplánokkal együtt, hogy a királyt a királynétól
320 2| királyi istállómesternek, hogy így járnak mindazok, akik
321 2| hátranézegetés is volt az okozója, hogy a király nem vigyázott lova
322 2| találomra lehetett megmondani, hogy merre járnak az esztergomi
323 2| búcsúra jönnének; igaz, hogy mindegyiknek kard volt az
324 2| és azt mondja vala neki, hogy nagyon rossz álma volt a
325 2| Hiába mondja neki káplánom, hogy ez mindig így szokott lenni
326 2| tanácsolja a királynak, hogy a derék Oláh Miklóst ültesse
327 2| el a királynéhoz Budára, hogy az vigyázzon biztonságára.
328 2| álmai megjavultak. Igaz, hogy reggeltől estig kifárad
329 2| uram idejéből, elmondja, hogy éjszakai testőrködési idején
330 2| olyan panaszosan kiáltozik, hogy ő már sokszor kivont karddal
331 2| kísérteteknek, de félő, hogy a király sátra körül bolyongó
332 2| konyhamester ugyan esküdözött, hogy most is ugyanazokkal a szakácsokkal,
333 2| Kérdezd meg a mi urainkat, hogy melyik nem rakta tele a
334 2| mert természetem olyan, hogy elbírja a bort.~Mohácsnál
335 2| azzal állított be hozzánk, hogy hol maradtak a társzekerek
336 2| elől, aki azzal kezdte, hogy mindent és mindenkit összeszidott.~
337 2| akik azt mondják róla, hogy a gonoszoknak a legravaszabbika
338 2| a mezőre, és lefeküdni, hogy az ember ne lásson és ne
339 2| tombolt tovább Tomori, hogy paraszti posztóból varrott
340 2| őrjöngő papnak megmondani, hogy az álgyuk a dunai hajókon
341 2| én bizony nem állok oda, hogy a pallosával kettéhasítson.
342 2| nyomban felhasználták arra, hogy bosszújukat kitöltsék.~-
343 2| kitöltsék.~- Mindegy az, hogy én verem agyon a cimborát,
344 2| visszatért délután, és jelenté, hogy nem kell már annyira félni,
345 2| Csak az okoskodók mondták, hogy most olyan nagy erővel jött
346 2| nagy erővel jött a török, hogy meggyőzésére kevesen vagyunk.
347 2| rendes janicsárok, látom, hogy spanyol lőfegyverük van.~
348 2| vezető országúton körülnézne, hogy nincs-e ott elrejtőzve valamely
349 2| magyar urakat eléggé ahhoz, hogy tudhassa, hogy a harc előtt
350 2| eléggé ahhoz, hogy tudhassa, hogy a harc előtt egymás közötti
351 2| feldühösíteni magunkat, hogy aztán a csatában megint
352 2| Bali béget kell kiugratni, hogy hátulról orozva ne jöhessen
353 2| csehországi nemességet, hogy kevesedmagával jött el a
354 2| mikor híre futamodott, hogy reggelre csata lesz, hajnalban
355 2| gondolt volna arra valaki, hogy ez legyen az utolsó éjszakája
356 2| sehogy se ment a fejembe, hogy a csata előtt a királynak
357 2| Sehogy sem tetszik nekem, hogy a király, mióta Budáról
358 2| Azon vettem magam észre, hogy a meleg harmat kiverte a
359 2| mikor még olyan sötét volt, hogy a sátrak köteleit sem lehetett
360 2| ültünk, akkor eszméltem rá, hogy reggelizni el is felejtettem,
361 2| Ferdinándtól kapta ajándékba, hogy teljes biztonságban igyekezzen
362 2| Sehogy se tetszett nekem, hogy a csatában majd még a maga
363 2| vége volt, és azt néztük, hogy merre meneküljünk az ordítozó
364 2| velük. Annyian jöttek ránk, hogy némelyiknek a kezébe már
365 2| Én nem tudnám megmondani, hogy hány kutyafejű bukott el
366 2| holtan, haldokolva.~Ki tudná, hogy mi történt tőlünk messzebb,
367 2| meg.~Itt volt az ideje, hogy megragadjam a király lovának
368 2| félrerántja magát az ugrás előtt. Hogy jó példával járjak elöl,
369 2| járjak elöl, elhatározom, hogy én ugratok előbb a makrancos
370 2| ugrasztottak ki azzal a hírrel, hogy Mária királyné még az éj
371 2| semmi szükség nem volt arra, hogy a gyanakvó budaiak bármit
372 2| még csak annyit tudtak, hogy a csata Mohácsnál elveszett,
373 2| minden erejét összeszedte, hogy össze ne roskadjon e borzasztó
374 2| kulcsokat.~- Azt hiszed, hogy nem rabolnak ki itt mindent
375 2| törökök? Csak az a kérdés, hogy melyik jön előbb.~- Felséged
376 2| Budára: akkor mindegy nekünk, hogy mi történik az elhagyott
377 2| türelmetlenkedett a királyné. - Tudom, hogy idegeid ércből vagy pedig
378 2| pókhálós szemével. Tudta ő, hogy ebben a bábeli felfordulásban
379 2| magadhoz, ember! Nem látod, hogy gyönge nő létemre mily bátran
380 2| Sokba került nekünk az, hogy a király maga ment el a
381 2| öltöztetni a katonákat, hogy méltók legyenek a királyhoz.~
382 2| császár hozományát hoztam. Ó, hogy ezt a napot is meg kellett
383 2| vihetnék magammal a palotából, hogy ne kellessen szükséget szenvednem
384 2| Elviszem a korvinákat zálogba, hogy legyen valami emlékem abból
385 2| szolgáik felvertek a hírrel, hogy a királyné szökni akar Budáról.
386 2| kételkedőknek a megnyugtatására, hogy nem menekedik el az országból
387 2| szentekre kérem felségedet, hogy ne hagyja el addig Budát,
388 2| mást, mint engedelmet kért, hogy palotájába siethessen az
389 2| keserűséggel.~- Nem kell, hogy bárki is felismerje Magyarország
390 2| Esztergomba. Mindig mondtam, hogy ezek a németek szerencsétlenséget
391 2| lármájukkal. Nem csoda, hogy Orbánusz Endre, az esztergomi
392 2| parancsot adott a huszárjainak, hogy csináljanak rendet a menekülők
393 2| futamodnak a Duna partja felől, hogy soha nem látott hajóhad
394 2| küldtek előre abból a célból, hogy a várost elpusztítsa. Némelyek
395 2| váltig azt hangoztatták, hogy a budai hajók korántsem
396 2| embernek, aki azt mondta, hogy hetvenhat hajót olvasott
397 2| huszároknak a parancsolatot, hogy a frájokat a várba kell
398 2| szárazon is, nem csoda, hogy nagy csetepaté kerekedett,
399 2| Ti vagytok az okai annak, hogy háború van! - ordította
400 2| folyosókon tartózkodtak, ahelyett hogy a vacsorafőzéssel törődtek
401 2| izgalmat a palotában az okozta, hogy megjött Czettricz Ulrik,
402 2| váltig azt hangoztatta, hogy a csatában a király háta
403 2| németnek.~- Hát abból mi igaz, hogy királyomat a Csele-patakon
404 2| Ulrik váltig erőlködött, hogy úgy igaz, amint ő elmondta
405 2| mert addig nem hiszem, hogy a király meghalt. Menj Sárffy
406 2| győri várparancsnokhoz, hogy adjon neked tizenkét lovast,
407 2| addig nem tudom elhinni, hogy férjem nincs az élők sorában.~
408 2| Azt beszélte a pletyka, hogy a királyné olyan erősnek
409 2| olyan erősnek mutatkozott, hogy egyetlen könnyet sem ejtett.
410 2| Burgio báró hírül hozta neki, hogy mi történt komornáival.~-
411 2| királyné tudja tapasztalásból, hogy a mi hírnökeink és kémeink
412 2| arról is jött vala posta, hogy az ország keleti részében
413 2| elindultunk Komáromnak.~Emlékszem, hogy ugyanezen úton, ugyancsak
414 2| a szájamban van. Tudtuk, hogy minden Habsburg nagyevő,
415 2| Ferdinándhoz, V. Károlyhoz, hogy a hátam borsódzott bele,
416 2| Somogyi csak nagyot nézett, hogy minek esketi őt oly nagy
417 2| ismeretes lengyel lovag hozott, hogy a király nehéz sebével Pozsony
418 2| megörültünk, mert előre tudtuk, hogy ebben a gazdag városban
419 2| Mohácsra.~- Előre tudtuk, hogy ti fogjátok elveszteni a
420 2| Budáról, előre utazott, hogy a pozsonyi várat, amelynek
421 2| mióta Pozsonyba költöztünk, hogy már lúdbőrös lett a hátam,
422 2| nagyon örvendeztek annak, hogy királyi udvar van a városukban,
423 2| és egy akó borral. Igaz, hogy pontosan felírtak mindent,
424 2| amikor híre futamodott annak, hogy itt ütöttük fel szállásunkat,
425 2| a kérdése a vendégekhez, hogy mi hír Lajos királyról,
426 2| álmában, és közölte vele, hogy a másvilágon van, ne várja
427 2| papucsban érkezett meg, hogy nekünk kellett ruhával szolgálni,
428 2| püspök úr annyit tudott, hogy Zápolyának esze ágában sem
429 2| mindig gyanúsak voltak, hogy Zápolyával tartanak, de
430 2| királynénak gondja volt arra, hogy a konyhán mindig égjen a
431 2| nem lehetett panaszkodni, hogy az ürességtől kongott volna
432 2| az ausztriai katonákkal, hogy a királynénak házi őrsége
433 2| színe elé járulhattunk, hogy az ő nyugalmából, meg nem
434 2| udvarnál híre futamodott, hogy Máriánk, királynénk fél
435 2| Hä user Lénárt ezredes, hogy a pozsonyi őrhaddal pozdorjává
436 2| királyné látogatására.~- Félek, hogy elveszítem koronámat, mert
437 2| sánta nádorispántól. Érzem, hogy azok fognak elhagyni leghamarabb,
438 2| emberével üzent a királynénak, hogy beszélni szeretne vele,
439 2| mindenki tudta az udvarnál, hogy Zápolya bűnös zsoldjában
440 2| és azt magyarázták neki, hogy szép szóval tán megingatni
441 2| Zápolyát ama szándékában, hogy a magyar korona után nyújtogassa
442 2| bormérőhelyre vitték.~Hát persze hogy Zápolya álruhába, ausztriai
443 2| mintha attól tartott volna, hogy tőrt állítottak neki. Döngtek
444 2| vajda, mert nem akarom, hogy búsan távozzon Pozsonyból.~
445 2| egymással, ha azt akarjuk, hogy Magyarország még egyszer
446 2| jöttem el ide, ahol tudom, hogy gyűlölködő szívekkel és
447 2| képzelheti azt, királyné, hogy egy szegény osztrák főherceget
448 2| olyan jól tudja, mint én, hogy ebben az országban nincsenek
449 2| Azért nem házasodtam, hogy egyszer majd feleségül vehessem.
450 2| király a másvilágra ment, hogy utat nyisson Szapolyai Jánosnak.~-
451 2| sikoltotta megint királynőm, hogy a kezemben megremegett a
452 2| a tőr. - Azt várja itt, hogy az arcába dobjam az igazi
453 3| Nem olyan régen éltek még, hogy teljesen elfelejtette volna
454 3| legendás volt-e az a kor, hogy eseményeit, történeteit,
455 3| holt asszonyoknak. Igaz, hogy mulatságosabb egy élő leányzó
456 3| asszonyok dolgát, megjegyzi, hogy a detrekői asszonyok nemcsak
457 3| elterülő völgyet, síkot. Hogy ott már sohasem harsan meg
458 3| asszonyoknak udvaroltak, hogy másnap már Beckón táncoljanak.
459 3| vidámság volt az életük; hogy néha-néha megkergették a
460 3| arca, meg talán attól is, hogy Thuróczynénak meghasadt
461 3| megörül majd, ha hírét veszi, hogy az ő drága hitvese milyen
462 3| hangon. - Megtiltottam neked, hogy Budetint elhagyjad, és te
463 3| cselekedett.~Megfordult, hogy parancsot adjon a grófnő
464 3| megfenyegette az apósomat, hogy fölperzsel mindnyájunkat,
465 3| elbújjon, ha azt nem akarja, hogy csizmát szabassak a bőréből!~
466 3| vagyok. Engedd meg, Ocskay, hogy itt maradhassak Detrekő
467 3| eddig ismertem. Azt akarod, hogy én menjek már tovább a hadaimmal.
468 3| vigyázzon rá kegyelmed, hogy a haja szála se görbüljön
469 3| Julianna grófnővel szemben, hogy elkerülték a társaságát.
470 3| a lengyellel: - Tudod-e, hogy ki vagyok én, kapitány?
471 3| beszélsz, Stupovszki. Igaz, hogy van Ocskaynak hites felesége,
472 3| Ocskaynak hites felesége, igaz, hogy van két apró cselédje, de
473 3| ördög. Majd megmutatom én, hogy ördög van, azoknak a némbereknek
474 3| vonaglott végig az arcán, hogy Stupovszki ijedten hátrált.~-
475 3| strázsája volt a kapunál, hogy éjféltájban egy titokzatos
476 3| szándékom. De aztán láttam, hogy a kísértet eltűnik az asszonyok
477 3| Még sohasem hallottam, hogy az ördögnek sarkantyúja
478 3| szállt ki derékhadával, hogy Detrekőt a kurucoktól elvegye.~
479 3| mérgesen köhintett.~- Tudom, hogy az neked elég, te huncut!
480 3| De meg mulattatta őket, hogy egyszer igazi háborúban
481 3| Stupovszki kapitány azt hitte, hogy álmodik.~A kis szőke, gyermeteg
482 3| csüggedőkhöz:~- Bolondok kendtek, hogy fel nem adják a várat. Stahremberg
483 3| kezdte az asszony -, tudja, hogy mindig hű császárpárti voltam.~
484 3| Ámde a látszat azt mutatja, hogy a grófnő igazat mond, és
485 3| és ezért gondoskodtam, hogy megfelelő számú lovas kíséret
486 3| Grófnő pedig megígérte, hogy vagy a kezünkbe adja Ocskay
487 3| még van időm beváltani. Hogy Ocskay labanc legyen, addig
488 3| érthetetlen volt. Engedje meg, hogy szerencsés utat kívánjak
489 3| Nos, az én kívánságom az, hogy szeretném látni ugyanígy
490 3| Te vagy az, Jávorka? Hogy kerültél ide? És most hová
491 3| ereje a brigadéros úrnak, hogy széttapossa a fejét a szép
492 3| ölelése okozója volt annak, hogy két esztendő múltán elveszett
493 3| gyeplőtartó, erős karjának, hogy a mélységbe zuhanjon terhével
494 3| szemei előtt, úgy látja, hogy az asszonyok akkor is olyanok
495 3| kellett lennie a lovasnak, hogy a fáradalmat, hideget eddig
496 3| nézett, és akkor látta, hogy a hidegtől kimart, megdagadt
497 3| vaskondérban főtt a tűz felett, hogy abból a város őrei mindig
498 3| fejét borította, jelentette, hogy Siska János nem mai gyerek,
499 3| öcsém - felelt dörmögve -, hogy messze földről jöttél, nem
500 3| nem tudja kend, bátyám, hogy ha az erdőben kidől egy
1-500 | 501-1000 | 1001-1200 |