Part

 1     1|            emlékszem, harmadik volt e néven, hogy a Szepességben
 2     2|          tizenkilencedik napja volt e napon, a nap oroszlán jegyében
 3     2| István-templomba.~Jó uram, aki majd e feljegyzéseket olvasod,
 4     2|          nagy barátja a söritalnak, e forró nap után erőt vettek
 5     2|          régi jóság, amelyet valaha e szemben tündökölni láttunk
 6     2|             hogy össze ne roskadjon e borzasztó órában, huszonegy
 7     2|     vacsorázás is kimegy a divatból e nagy felfordulásban - gondoltam
 8     2|      kiáltotta dominám. - Elég volt e veszett csürhéből, amely
 9     2|            amely a szerencsétlenség e borzalmas óráiban is a maga
10     2|             is volna méltó beszélni e vacsoráról. Inkább kulacsainkról
11     2|            szabadulni kellett volna e semmire sem jó cókmóktól.
12     3|      csavarta a félelmetes olvasót.~E pillanatban a föld alól,
13     3|          csupa jó barátaink vannak.~E pillanatban újra felhangzott
14     3|     kapitány már kitűzte a lobogót.~E percben nagy zajgás támadt
15     3|         apját!... Mondd, mit akarsz e helyen, fiam?~- Kérni jöttem! -
16     3|     kérdezte:~- Mi keresnivalód van e helyen, balga gyermek?~-
17     3|          teszem fel a rabság láncát e fiú kezére.~Így szólt, és
18     3|        Érzem, hogy nem vagyok méltó e tisztségre, mert gyönge
19     3|            mert gyönge a szívem.~Az e szavakat követő mély csendben
20     3|            kiáltott a diák. - Miért e csüggedés, ez a szomorúság?
21     4|            Martinovics: mit is mond e levél a magyar nemesemberről?
22     4|         volna Livinska asszony, míg e korban, amelyben élt, minden
23     4|           készültségét fölhasználta e munka megírásánál. És midőn
24     4|      hatalmas észbeli fölényben van e mogorva arckifejezésű katonatiszt
25     4|         csészék között nem hallotta e különös zajokat?~- Hallottam,
26     4|  Martinovics. - És nem zárkóztam el e tanok elől.~- És a titkos
27     4|         ugyanezért kértem az urakat e késői találkozóra. Nem vagyok
28     4|             van Bécsben. Február 29-e. Estére udvari bál lesz
29     4|             mily jólesnek szívemnek e szavak! - felelt tréfás
30     4|        Bécsben és Lembergben voltak e fogadók, ahol a titkos társaságok
31     4|  szövetségnek, jelvénnyel az utcán. E jelvénynek legalkalmatosabb
32     4|              hogy ott nem lehettünk e napkelténél.~Riedl báró
33     4|             tudtam rázni nyakamról. E kapu alá menekültem, ahol
34     4|            öreg kegyelmes úr lakott e palotában, aki nemrégiben
35     4|            tudományos férfiú létére e csöndes helyre vonult vissza
36     4|             ismét sötétség boruljon e földrészre, és a sötétségben
37     4|          legnagyobb igazságtalanság e földön, a mi vérünk lángba
38     5|            ködén át látjuk. Az idő, e nagy dekoratőr, eltakarta
39     5|         országutat befűtötte volna. E mellett a nagy kemence mellett
40     5|              Az emberek felvidulnak e tájon, mint a falevelek.
41     5|           hogy nincs más gondolata (e pajkos Satanellónak), mint
42     5|       tollakat, elméket köszörülnek e kérdések felett nemcsak
43     5|         végzetszerű jós fogja karon e sorok íróját most is, mint
44     5|            tartozó hírlapírók, akik e napokban tűnnek fel. "A
45     5|         éppen a kurucabbak ejtik ki e nevet úgy, amint írva van: