1-500 | 501-1000 | 1001-1200
Part
501 3| tudnám. Még azt is tudom, hogy ahány öregember meghal a
502 3| Mert hisz azt sem tudja, hogy annak a nagy fának, amelynek
503 3| hallottunk róla! Hallottuk róla, hogy még azt sem tudja: ki volt
504 3| apja, nemhogy azt tudná, hogy merre van Magyarország,
505 3| sodort ide Késmárk városába, hogy egy öreg katonának, akinek
506 3| mindennapi imádsága az, hogy: "Áldd meg, Isten, Rákóczi
507 3| és csak azért állott meg, hogy a fejét megcsóválja.~- Diák
508 3| számlálva a napom. De esküszöm, hogy amint kibontják újra a zászlót,
509 3| tőlem. Íme, lásd, uram, hogy készen vagyok!~Az öreg katona
510 3| acél. Tudd meg, diák uram, hogy ez a kard nincsen egyedül
511 3| érkezett futár a főbíró úrhoz, hogy ebédre megtiszteli Késmárkot
512 3| dragonyos. De lehetséges, hogy még vacsorára is itt maradnak.
513 3| asszonyság váltig erősködött, hogy ő bizony nem főz az ellenség
514 3| keservesen felsóhajtott: hogy mért is nem jön haza Rákóczi,
515 3| is nem jön haza Rákóczi, hogy rendet csináljon ebben az
516 3| csak ezt jöttem megmondani, hogy Siska bátyámnak el ne járjon
517 3| Csak arra tért magához, hogy az öreg katona a vállát
518 3| tanácsomat, amondó volnék, hogy üdvös dolog volna lóra kapni,
519 3| aki él. Érzik, tudják, hogy valami készülőben van. Még
520 3| van. Még attól is félnek, hogy a halottak feltámadnak,
521 3| késmárki darabontok hitték, hogy halott vagyok, amikor az
522 3| ráfektettek a Szent Mihály lovára, hogy majd annak rendje-módja
523 3| nagyságú volt.~- Hallottam, hogy mit beszélgettetek idelent -
524 3| magamban, itt az ideje, hogy én is beleszóljak a társalgásba,
525 3| kivinnélek ebből a városból, hogy senki sem tudná, hogyan.
526 3| uramhoz, és jelentse meg neki, hogy ebédre vendégei lesznek...~-
527 3| Kanizsit. - Majd meglátod, hogy milyenforma a föld alatt
528 3| szepességiek keservesen érezték, hogy saját városaikban azt se
529 3| őket. Eleinte azt hitték, hogy elbujdostak ők is az országból,
530 3| vacsorázóasztal mellett, az igaz, hogy nagyon keveset beszélt,
531 3| vacsoránál, azt mondták, hogy semmi baja sem volt az öreg
532 3| bűnt követett el, mint azt, hogy minden ezüst- és aranymarháját
533 3| derengeni az emberek agyában, hogy a késmárki polgárok se meg
534 3| besúgták az ellenségnek, hogy az elveszettnek hitt Rákóczi-párti
535 3| a kéménybe is bebújtak, hogy a halálra ítélt polgárokat
536 3| szárnyuknak kellett volna lenni, hogy a városból kimenekülhessenek.~
537 3| mert hírt kaptunk arról, hogy a Kárpátok felett ismét
538 3| csillaga. Jöttem tehát, hogy kéznél legyek.~Kanizsi csodálkozva
539 3| Rodostóban már tudják, hogy Magyarországon készül valami?~-
540 3| sóhajtásokat. Most már tehát tudod, hogy ki vagyok.~- Te vagy a rodostói
541 3| Az vagyok. Eljöttem, hogy körülnézzek az országban:
542 3| van-e még reménység arra, hogy a szabadság feltámadjon
543 3| ahová eltemették? Eljöttem, hogy kibontsam a Rákóczi lobogóját,
544 3| voltam, kályhafűtője voltam, hogy mellette lehessek mindig.
545 3| most megindult Rákóczi fia, hogy visszatérjen apja örökébe.
546 3| sarokban akkora tűz égett, hogy egy ökröt is meg lehetett
547 3| Isten hozott, diák! Tudjuk, hogy kik vagytok, és mi járatban
548 3| feleljetek, ti halottak, hogy köszörülik-e már a kardokat?~
549 3| kérdezzétek meg az élőket, hogy készen vannak-e ők is?~-
550 3| alatt -, mert úgy tudom, hogy avégett ereszkedtetek le
551 3| teríteni szoktak.~- Látom, hogy nem mindennapi emberekkel
552 3| Csak azt mondom neked, hogy ne tüzelj. Hagyd a halottakat
553 3| asztalra csapott. - Nyugodni, hogy megdermedjen halálos álmában,
554 3| Ti tehát azért jöttetek, hogy lángba borítsátok újra az
555 3| jöttünk - süvöltött a diák -, hogy az alvók fülébe kiáltsuk:
556 3| folytatta a főbíró -, hogy újra meginduljanak a vérpatakok,
557 3| Szepességbe, Rákóczi Késmárkjába, hogy itt tűzzük ki a felkelés
558 3| diák csodálkozva látta, hogy a hatalmas magiszter a legkisebb
559 3| főbíró parancsot adott, hogy a titkos ajtót a toronyszobában
560 3| mégis megtalálták a módját, hogy üzenetet juttassanak az
561 3| vették észre a késmárkiak, hogy a kút ragyogó tisztaságú
562 3| puskaművest, akinek az a híre, hogy nincs a világon olyan szerkezet,
563 3| fejcsóválva jelentette ki, hogy ilyen szerkezetet még ő
564 3| pedig nagyon jól tudta, hogy mi baja van a kútnak.~Mielőtt
565 3| az egész város megtudta, hogy Késmárkon két fogoly Rákóczi-vitézt
566 3| börtönben vannak a vitézek, hogy idáig még hír sem hallatszott
567 3| csakhamar megnyugodtak abban, hogy a Thököly-várban két Rákóczi-vitézt
568 3| Jávornoki uram. Ő tudja, hogy miért. Bizonyára a polgárok
569 3| polgárok. A főbíró jól tudja, hogy senki sem vonja felelősségre,
570 3| számított, midőn azt hitte, hogy végképpen eltaposta a parazsat,
571 3| olyanok voltak az idők, hogy a kardot szegre kellett
572 3| bízvást azt lehetett hinni, hogy háromig se tud olvasni.
573 3| letette a vizsgát arról, hogy ért a csillagászat rejtelmes
574 3| csillagokba néző nem látja meg, hogy mi történik körülötte a
575 3| előre örvendezett magában, hogy ismét leülhet kedves, nagy
576 3| megmondhatnád az apádnak, hogy bocsássa már szabadon azt
577 3| szabadságáért is. Tudom, hogy te nem tehetsz az apád bűneiért,
578 3| mert én azt mondom neked, hogy nagy bűn az, amit apád elkövetett.~
579 3| Ha a főbíró nem tudja, hogy ki volt Rákóczi, majd megtanítjuk
580 3| köpönyeg. Benci ámulva látta, hogy rövid kard van a köpönyeg
581 3| árulkodás. Itt a kezem, hogy segítségtekre leszek a tervetekben.
582 3| volt itthon?~- Jól tudod, hogy mióta az ellenség a városban
583 3| tudom elviselni. Tudod, hogy apánk két Rákóczi-vitézt
584 3| nekünk kell kiszabadítani, hogy jóvátegyük azt, amit atyánk
585 3| bátyjára. Nem szokta meg, hogy ennyit beszéljen vele a
586 3| magát. De megszokta Ágnes, hogy senkinek se mondjon ellent.
587 3| akkor még úgy nevelték, hogy ne legyen akaratuk.~- Kedves
588 3| neked. Csak attól félek, hogy édesatyánk ellen cselekszünk,
589 3| sohasem mondott semmit) -, hogy leányokkal nem lehet komoly
590 3| akkor őt?~- Én nem tudom, hogy édesapánk valami hibát követett
591 3| csodálkozom rajtad, Benci bátyám, hogy így beszélsz apánkról.~Az
592 3| azok már egyebet, mint azt, hogy mikor viszik őket a vesztőhelyre.~-
593 3| hallgatta a rablánc hangját -, hogy kiszabadítsalak benneteket.
594 3| bennünket, szegény rabokat, hogy szót szólj hozzánk, nem
595 3| nem láttad-e még ma este, hogy valami különös alkotmányt
596 3| nincs számotokra, csak az, hogy nemsokára ki fogtok szabadulni.~-
597 3| lemondott arról a szándékáról, hogy megismertesse magát a foglyokkal.
598 3| főbíró fiában! Elhatározta, hogy elhallgatja a nevét, és
599 3| nevében jelentem nektek, hogy nemsokára üt a szabadulás
600 3| Siska János tért vissza, hogy bezárja éjszakára a Thököly-várat.
601 3| amíg meg nem vallotta, hogy a tegnapi látogató senki
602 3| fiúk vállalkoznak arra, hogy az apák vétkét jóvátegyék!~
603 3| azt gondolhatta magában, hogy az egykori, Mátyás király
604 3| rosszkedvében azt mondogatta, hogy a várfalak réseiből halomra
605 3| kapitánynak hívták a környéken, hogy miért, annak ez a magyarázata:~
606 3| volt a szent meggyőződése, hogy valahol, valamiképpen reá
607 3| Régi vágya volt ugyanis, hogy várúr legyen, és a félig
608 3| fordulásával, előfordult az is, hogy a labancok kerekedtek felül
609 3| nyomban megtudták a zászlóról, hogy a kuruc vagy a labanc jár-e
610 3| senkinek se jutott eszébe, hogy onnan kifüstölje. Hanem
611 3| volt Szélkakas kapitány, hogy az ember mosolygás nélkül
612 3| különbözött a gazdájától, hogy hosszú és vékony volt, mint
613 3| olyan pici süveget viselt, hogy éppen csak a feje búbjára
614 3| feje búbjára fért. Igaz, hogy a süveg mellett hosszú,
615 3| gyékénykosárral a karján, hogy a rideg várba némi élelmet
616 3| utcahosszat. Mert az már igaz, hogy a Szélkakas kapitány kardja
617 3| is:~- Most olyan idő jár, hogy én tartom a gazdámat. Nincsen
618 3| vagyunk mi a gazdámmal, hogy csak úgy bolondjába nekiinduljunk
619 3| országokban elkövetett, hogy a kuruc is, labanc is szerette
620 3| Aztán? Az az igazság, hogy azokat a hőstetteket nem
621 3| én. Senki más, mint én.~- Hogy lehet az, Burkó?~- Úgy lehet,
622 3| az, Burkó?~- Úgy lehet, hogy ha valami baj volt, a gazdám
623 3| csak annyiban segített, hogy számlálta a burkusokat.
624 3| fejét, akkor azt mondta, hogy elég is lesz mára, holnapra
625 3| Burkó szavain.~Megtörtént, hogy némelyik háznál nem kapta
626 3| A késmárkiak tudták jól, hogy Burkó azokra a kopaszhegyi,
627 3| idők alatt azt gondolták, hogy valahol háború támad, s
628 3| emelve igyekeztek meglátni, hogy vajon miféle zászlót tűzött
629 3| olyan vivátot kiáltottak, hogy a késmárki piac visszhangozta
630 3| meg egykönnyen azt sem, hogy miért hordanak a magiszter
631 3| olyan rozsdásak voltak, hogy a rozsda miatt a hüvelyükből
632 3| Titkos kezek működnek abban, hogy a város békéjét zavarják.
633 3| eltávozott dragonyosok után, hogy a város nyugalma újra helyreálljon.~-
634 3| Vigyázzon minden ember, hogy ne vétsen a városa ellen!
635 3| ellen! Vigyázzon mindenki, hogy felkelésben, lázadásban
636 3| mondom, szenátor uraim, hogy a késmárki piacra újra felállítjuk
637 3| meg:~- Vigyázz, főbíró, hogy a bibliai Ábrahám sorsára
638 3| bólintott.~- És tudod-e, hogy ezzel felségsértést követtél
639 3| a bűnöm! Én azt hiszem, hogy ártatlan vagyok. Annak a
640 3| felelj arra a kérdésemre, hogy szerzed te és társaid a
641 3| ócska vas, fegyverdarab, hogy a szegény paripa csak úgy
642 3| azt parancsolta Burkónak, hogy hívja le a főbírót.~De Burkó
643 3| amire a paripa úgy megijedt, hogy csaknem levetette a lovast.~-
644 3| kapitány. - Tudja meg kend, hogy Késmárk városát ezennel
645 3| kapitány uram, mindig mondtam, hogy ne kezdjünk ki a főbíróval.~
646 3| lépett, és ámulva látta, hogy a fogoly Roskoványi és a
647 3| szóval a diák.~- Köszönjük, hogy nem engedte nevetségessé
648 3| felemelte ezüstbotját.~- Hogy merészel ez a fiatalember
649 3| főbíró uramhoz. Holnap lehet, hogy nem kérni jövünk többé.~-
650 3| diák. - Engedd meg, főbíró, hogy a diákok a terembe lépjenek.~-
651 3| szárnyát vállukra vetették, hogy a derekukra csatolt kard
652 3| Vagy talán álmodom csupán, hogy az én egyetlen, tudós, jó
653 3| Nem, nem, az nem lehet, hogy a vér vízzé váljon, a fiú
654 3| még kérünk... De ki tudja, hogy holnapra nem feszítjük-e
655 3| a börtönök vasajtajának, hogy kiszabadítsuk foglyainkat!~-
656 3| egykori főbírája. - Eljöttünk, hogy fölemeljük szavunkat az
657 3| halott" édesapád kér, hogy térj vissza Rákóczihoz,
658 3| a szent Bibliára tettem, hogy Késmárkra háborúban és békében,
659 3| és éjjel vigyázni fogok. Hogy baj ne érhesse a nemes várost.
660 3| szólt Jávornoki. - Érzem, hogy nem vagyok méltó e tisztségre,
661 3| gyermekkoromban azt mondták, hogy olyan nehéz vagyok, mint
662 3| toronyban. Úgy látszik, hogy a dragonyosok térnek vissza.
663 3| amikor még ideje volt arra, hogy a padlást bújja, mert bezzeg
664 3| rettenetessé teszi az éjszakát, hogy az embernek a szívére tódul
665 3| kipróbálhatom.~- Én úgy érzem, hogy nekem az utolsó - felelt
666 3| felelt a magiszter -, hogy az öreg Jávornoki János
667 3| tanácsolnám tehát neked, hogy menekülj dél felé.~Jávornoki
668 3| és emlékeztek még reá, hogy erre a kiáltásra mintha
669 3| kapitánya. - Hát nem tudjátok, hogy az utolsó kuruc is rég elveszett
670 3| abban különbözik a többitől, hogy százmázsás testének a meglódításához
671 3| szükség, hanem abban is, hogy csak nagy ünnepen szólal
672 3| falevéltől, mintha érezte volna, hogy sohasem látja meg az ő kedves
673 3| az ellenség kihirdette, hogy össze kell törni minden
674 3| hírül vitték a fejedelemnek, hogy elégették az ő kedves tárogatóját,
675 3| magyarság!~Történt ugyanekkor, hogy a debreceniek új harangot
676 3| határozták tehát a debreceniek, hogy olyan harangot csináltatnak,
677 3| a hortobágyi pásztor is, hogy mikor van dél.~Elkészült
678 3| Hadd hallják! Tudják meg, hogy Debrecennek telik ilyen
679 3| voltak tehát a debreceniek, hogy nagyharangjukkal "lepipálták"
680 3| Először arra gondoltak, hogy a harangot a polgármester
681 3| polgármester.~Igen ám, de hogy lehet uramnak hívni egy
682 3| Ebben megegyeztek.~Történt, hogy amidőn a harangot felhúzták
683 3| híre futamodott a városban, hogy Rákóczi Ferenc meghalt Rodostóban
684 3| olyan bús hangon zúgott, hogy megrendült mindenkiben a
685 4| húsos száj arról beszél, hogy ez a férfiú nemcsak a bánatot
686 4| szájat, azt tapasztaljuk, hogy sok vad indulat, szenvedély,
687 4| mozdulatlanságán látszik, hogy ez az ember megtanult várakozni.
688 4| óra a másik után anélkül, hogy odalent az utcán észrevehetné
689 4| lélegzetvételén meglátszik, hogy már nagyon régen vár az
690 4| gondolataiba, észre sem veszi, hogy háta mögött az ajtó fölnyílik,
691 4| azért lettek volna arcán, hogy ez az orr még nagyobbnak
692 4| levélnek a hátsó részét, hogy az aláírót elolvashassa
693 4| mintha arra volna kíváncsi, hogy nincs-e valaki vagy valami
694 4| botommal is intettem önnek, hogy jövök, jövök, várjon tehát,
695 4| fölkapaszkodom, de megfigyeltem, hogy ön nem vesz észre, mélyen
696 4| szeretem, ha előre látják, hogy jövök valahová. Az arcok
697 4| meghajolva Martinovics.~- Látom, hogy újra valamely könyvet készül
698 4| lassan észre kell vennem, hogy megöregszem. Manapság már
699 4| mert nincs szükségem arra, hogy az utcán száz lépésről fölismerjenek.
700 4| hozott annyira eksztázisba, hogy azt sem tudom már, hová
701 4| kucsmában borított fővel, hogy azalatt az arisztokratikai
702 4| illatok csiklandoznák.~- Kár, hogy már vége! - mondta, fölemelkedve
703 4| világért sem engedte meg, hogy Martinovics a folyosóra
704 4| arcvonásait. Hanem úgy látszik, hogy az is tudta, hogy kulcslyukon
705 4| látszik, hogy az is tudta, hogy kulcslyukon át megfigyelik.
706 4| hiszen nem lehetett tudni, hogy odalentről nem figyelik-e
707 4| megrázkódott. Nem lehetett tudni, hogy nevetett-e vagy zokogott.
708 4| diadalmas kifejezése árulta el, hogy nagy lelki gyönyörűségen
709 4| császárnak, és ő látni fogja, hogy okosabb emberrel még nem
710 4| varratott azzal a célzattal, hogy abban jelenik meg a császár
711 4| csak annyira nyílott föl, hogy a bársonyruhás férfiú besuhanhatott
712 4| azzal foglalatoskodott, hogy porcelánfigurákból olasz
713 4| már két nap óta hiába vár, hogy reá leüljél!~Martinovics
714 4| kinyújtotta fehér ujjait, hogy megsimogassa vele a férfi
715 4| bámultam. Nem lehet az, hogy ne diadalmaskodjék a kiváló
716 4| nem akadályozhatja meg az, hogy a denevérek még mindig csaponganak.
717 4| Biztos tudomásom van róla, hogy erős megfigyelés alatt állunk
718 4| Bécsben. Még csak az kellene, hogy a szomszéd ház ablakából
719 4| tanítottál meg Lembergben arra, hogy csak a butaság, a kicsinyesség
720 4| családomat, biztos otthonomat, hogy a közeledben lehessek, amerre
721 4| erősebben állanak helyükön, hogy egyes emberek fölboríthatnák.
722 4| ész azt is parancsolja, hogy ne rohanjunk fejjel a falnak.
723 4| gyanúsabb vagy már Bécsben, hogy tovább is itt maradhatnál.
724 4| engem arra kényszeríthetne, hogy téged, mesteremet, barátomat,
725 4| kiáltotta mély, férfias hangon, hogy Martinovics önkéntelenül
726 4| én beszélni, polgártárs, hogy forgalomba hozzam a forradalmi
727 4| Livinska -, Ignác azt akarja, hogy menjek vissza Lembergbe,
728 4| előtt! Hát lehetséges az, hogy én innen elmenjek?~- Nem,
729 4| veszedelemre. Aztán valószínű, hogy én nemsokára olyan állomást
730 4| bizonnyal megkövetelné, hogy távol maradjak a forradalmi
731 4| szívem a forradalomhoz, hogy ismét vissza tudnék menni
732 4| napon, midőn hírét vette, hogy a pesti egyetemen megüresedett
733 4| arról kapott tudósítást, hogy a tanszéket nem ő, hanem
734 4| amiről sokszor álmodott, hogy a Burg egy oldalkapujánál
735 4| még ha nem is tudta volna, hogy ki a közeledő, aki széles,
736 4| megtudhatta volna abból, hogy a császár egyszerre szétnyitotta
737 4| ebben a percben megérezte, hogy olyan embernek találta a
738 4| előre elképzelte. Megérezte, hogy ő hatalmas észbeli fölényben
739 4| vegyészethez, és azt hiszem, hogy meg lehetne találni a biztos
740 4| Szinte azt lehetne mondani, hogy a vihar előszelét érezzük,
741 4| És a titkos társaságokkal hogy vagyunk? - kérdezte jóakaratú
742 4| azon vette magát észre, hogy egy titkos intés mindenütt
743 4| szerszámok pengése. Lehetséges, hogy már Ali Musztafa idejében
744 4| magisztrátus a határozatot, hogy teljesen elegendő, ha az
745 4| tudni a vak éjszakában, hogy az ivó ablakából (amely
746 4| magatartásán meglátszik, hogy nem régen még a feszes egyenruha
747 4| de én buzdítottam őket, hogy te ígéretedet mindig meg
748 4| gyermekkorom óta. Tudod, hogy cselekedeteimet mindig az
749 4| itt a kései éjjeli órát, hogy önnek szolgálatára lehessek.
750 4| Biztos voltam ugyanis arról, hogy ön a káté megismeréseért
751 4| teljesen bizonyos abban, hogy báró Barkó pesti lovassági
752 4| kifüggesztve a városokban, hogy minden alattvaló személyesen
753 4| Trenk Frigyes tehet róla, hogy Nagy Frigyes nővére halálosan
754 4| vesszük észre magunkat, hogy egyedül hagytak. Sem a mágnások,
755 4| császár kegyesen megígérte, hogy kinevez provinciális comissariusnak,
756 4| No hát elég szégyen volt, hogy eddig is engedték koplalni
757 4| életemben arra törekedtem, hogy nemesebben gondolkozzam,
758 4| gyakran úgy rémlik nekem, hogy szegény drága nőmet is azért
759 4| beszélt a borosasztal mellett, hogy mit is csinálna ő, ha egyszer
760 4| már a paraszt is tudja, hogy van messze nyugaton egy
761 4| távozom, mert bizonyos, hogy kémek járnak a nyomomba!
762 4| és megvan a jó szokása, hogy a kabinet tagjai egymást
763 4| egy pillanatig habozott, hogy a nő után siet, de nem sok
764 4| elmehet ő is öltözködni, hogy teljes parádéban jelenjen
765 4| a császári előszobában, hogy mindig szemük előtt legyen
766 4| hiába sóvárog tehát azon, hogy csak egyet-kettőt mondhatna
767 4| sehogy sem tudta belátni azt, hogy a császárt öltözködés közben
768 4| kérem, jelentse őfelségének, hogy itt vagyok.~- Elcsapatom
769 4| Kern. - Mégis hallatlan, hogy a palotában a császár legbizalmasabb
770 4| urak sohasem gondolják meg, hogy mit cselekszenek. Én ismerem
771 4| ifjúság cseppjeit fedezte fel, hogy kedveskedjen vele a mai
772 4| Többször jelentettem már, hogy sok megbízhatatlan elem
773 4| császár újra mosolyog. Igaz, hogy fáradtan és szomorúan, de
774 4| a Belváros szűk utcáin, hogy megkopogtassa a Müllergasse
775 4| kezét.~- Köszönöm önnek, hogy meglátogatott. Ma énekli
776 4| sohasem akarta elismerni, hogy a számos előváros közül
777 4| csak hallomásból tudták, hogy odakünn az elővárosban beszentelés
778 4| még azzal sem törődtek, hogy a külvárosi emberek ilyenkor
779 4| nyomorultak ordításától. Mondják, hogy egyszer a városi fizikus (
780 4| érintve Bécsig vezetett, hogy Bécstől német földön át
781 4| manapság a gyorsvonat. Igaz, hogy akkor hónapokig tartott
782 4| a Bécsbe érkező magyar, hogy apái meséltek az Arany Oroszlán
783 4| policájnak volt esze. Azt mondta, hogy inkább csak mulassanak a
784 4| estefelé szoktak megérkezni, hogy reggel tovább utazzanak.~
785 4| utast sem, aki elmondta, hogy honnan jön, és merre megy.
786 4| aggodalmaskodva szokta megjegyezni, hogy a kapu még nyitva van, és
787 4| nyitva van, és nem tudhatni, hogy nem érkeznek-e újabb vendégek.~
788 4| voltak a helyükre akasztva, hogy első pillanatra ne lássék
789 4| arca azt látszott mondani, hogy neki ugyan beszélhetnek,
790 4| határozottan tetszett neki, hogy milyen türelmetlen, ideges
791 4| megszorította a fogadós karját, hogy bárki más felkiáltott volna
792 4| furfangosan volt elhelyezve, hogy észre sem lehetett venni
793 4| és többször hátranézett, hogy nem gondolta-e meg a dolgot
794 4| levelek a bécsi császárnak, hogy a népet mulattatni kell,
795 4| tapasztaltabbak azon vitáztak, hogy vajon hány ember fog beleégni
796 4| sietett, büszkén gondolt arra, hogy a franciák mégis legjobban
797 4| közeledik Bécs felé is, hogy végigvonuljon az egész világon.~-
798 4| bátorsága azon törött meg, hogy nem tudott ellenállni a
799 4| Hiszen mindnyájan tudjuk, hogy a matematika az, amely csalhatatlan.
800 4| számvetés útján tudhatjuk meg, hogy hányan vagyunk azok, akiket
801 4| Én tehát úgy terveztem, hogy egy napon végre színt kell
802 4| Held olyan szépen beszélt, hogy ezt meg kell hallania a
803 4| kétszáz aranyat azon célra, hogy Held Párizsba utazzon, és
804 4| konventnek tudomására hozza, hogy sokan vagyunk Bécsben, akik
805 4| Tudnotok kell ugyanis, hogy a leghatalmasabb konvent
806 4| A konvent elhatározta, hogy valamennyi szegény, leigázott,
807 4| szolgaságban levő népnek megengedi, hogy a nap sugaraiban, amely
808 4| indítványára elhatározta, hogy Ausztria és Magyarország
809 4| mindazokkal, akiket illet, hogy a párizsi jakobinus klub
810 4| meg most, jámbor utazó, hogy hívják polgári nevén Democrite
811 4| felelt.~- Tudnunk kell, hogy kinek engedelmeskedjünk -
812 4| hatalmát és létezését. Ám hogy a dolgoknak gyorsabb haladást
813 4| fogja tenni! A klub tudja, hogy mit parancsolt. Nekünk csupán
814 4| Jámbor utazóból, anélkül hogy Pilleau úr kaput nyitott
815 4| füleid hosszúak, ajánlom, hogy tégy sót a nyelvedre!"~~
816 4| minden éjszaka Bécsben, hogy a zavarban könnyebben dolgozhassatok.~
817 4| Hebenstreit. - Mintha nem tudná, hogy a szabad polgár Párizsban
818 4| mögöttük. Észre sem vették, hogy a hátuk mögött a sötétségben
819 4| követte a kocsit. Azt mondják, hogy a nép között volt az orleáns-i
820 4| Forradalom térre. (Kár, hogy a vakmerő herceget nyomban
821 4| annyit el tudott mondani, hogy ezennel megbocsát mindenkinek,
822 4| mindenkinek, nem kívánja, hogy vére átokként hulljon Franciaország
823 4| volt a hóhérlegényekre, hogy nyomban megragadták a királyt,
824 4| sajnálhatjuk, kortársak, hogy ott nem lehettünk e napkelténél.~
825 4| magam is oda igyekeztem, hogy a Párizsból érkezett idegennel
826 4| azt kellett észrevennem, hogy kémek járnak nyomomban.
827 4| jelentés érkezett a kabinethoz, hogy az éjszakáról éjszakára
828 4| jakobinusok, és remélik, hogy az óriási tűzvésznél megjelenik
829 4| jakobinusok elhatározásán múlik, hogy a tumultusban, a hirtelen
830 4| a császárt félrevezetni, hogy elrendelje üldöztetésünket!~-
831 4| üldöztetésünket!~- Magam is azt vélem, hogy Saurau gróf nem válogatós
832 4| útból. Hiszen tudjátok, hogy én, az elhunyt király bizalmasa,
833 4| cimbora, és megfenyegetett, hogy a levegőbe robbant. Nem
834 4| visszavonulásnál. Elmentem, hogy újra visszajöjjek. Mert
835 4| lámpást én viszem magammal, hogy megvilágítsam hazám minden
836 4| melletted vagyunk! Kívánom, hogy nyúljanak ki a magyar kezek
837 4| magyar kezek olyan messzire, hogy elérhessék a mi kezeinket!~-
838 4| szobácskában, arról volt nevezetes, hogy itt végződtek valamikor
839 4| lehetett látni. Mondják, hogy amíg a vasrács mozgatható
840 4| Aztán azt gondolta magában, hogy az áradás legalább eltart
841 4| úszott.~- Martinovics, tudom, hogy el szándékozik hagyni Bécset! -
842 4| visszatértem a titkos kabinetba, hogy szolgálati jelvényemet átadjam,
843 4| tűzvész éjszakáján. Lehet, hogy gróf Saurau ennek a jelentésnek
844 4| megakadályozására. Hallom, hogy idegen ezredbeli vértesek
845 4| és azt fogom kérdezni, hogy nincs-e valami lefordítani
846 4| a forradalom asszonyait, hogy szakítsanak végre a szoknyaviselettel,
847 4| arcizmom sem fogja elárulni, hogy ugyanaz a kéz, amely a pékmester
848 4| apátot. Hiszen én tudom, hogy nem messze van a nap, amikor
849 4| az utolsó kancellista is, hogy a fekete cimbora végképpen
850 4| kezdett.~- Mesterem, mondd, hogy mit cselekedjem, hogy méltóvá
851 4| mondd, hogy mit cselekedjem, hogy méltóvá legyek a nagy Oriensből
852 4| mögött felhangzó szavakból, hogy kit nevezhetünk testvérünknek,
853 4| olyankor is, amikor azt hiszik, hogy senki sem látja őket. És
854 4| Ott azt felelték neki, hogy köszönik eddigi szolgálatait,
855 4| jelentkeztek a régiek helyén -, hogy az öreg pesti polgár, aki
856 4| akkorát változott a város, hogy a belvárosi Rip van Winkle
857 4| már messziről elárulta, hogy főrangú lakója van a háznak.~(
858 4| bekövetkeztével Pestre hozta, hogy a falusi élet unalma után
859 4| időben. Nem lehetett tudni, hogy a francia hadifoglyok melyik
860 4| felülállott azon a gyanún, hogy konspirációba bocsátkozik
861 4| felkerekedett már korán reggel, hogy a bezigue-t folytassa a
862 4| ki látott volna a jövőbe, hogy micsoda óriási per kerekedik
863 4| ezalatt tervezhette egész nap, hogy ugyan miféle estéllyel is
864 4| megelégedéssel tapasztalta, hogy ezen az estélyen a legérdekesebb
865 4| voltak ezen alkalommal, hogy a mágnásasszonyok elsápadtak.~
866 4| meghívókártya. Ez arra volt jó, hogy az álarcosok könnyen igazolhassák
867 4| ugye? Nos, parancsolom, hogy nyomban vegye le az álarcot!~-
868 4| álarcot!~- De generális úr, hogy tudja elrontani a mulatságot! -
869 4| Bocsánat!... Elfelejtettem, hogy farsang van.~Attól kezdve
870 4| Még arra sem rendült meg, hogy a hadifoglyok kitörnek a
871 4| signoretta dörmögött a fülébe -, hogy ez az estély nem egyéb,
872 4| erre úgy elkezdett nevetni, hogy Barkó generális azt hitte,
873 4| Barkó generális azt hitte, hogy megbolondult. Azután tántorogva
874 4| csöndesen eltűnődött azon, hogy vannak olyan éjszakák, amikor
875 4| a legfőbb pesti rendőr, hogy nem mindenki részeg, aki
876 4| figyelték a vendégek érkezését, hogy az esetleg gyanúsakat kiválasszák
877 4| állapodott meg a rendőrség, hogy sokan hamis meghívójeggyel
878 4| meghívó arra kötelezett, hogy éjfél után egy órakor mindenki
879 4| nagyon közel volt ahhoz, hogy jelmezzé válhasson az akkori
880 4| észre kellett volna vennie, hogy azok éjfél felé eltünedeztek
881 4| emelte a kezét.~- Tudjátok, hogy én ki vagyok?~- Testvérünk
882 4| felvilágosítani a nemzetet, hogy nemcsak joga, hanem kötelessége
883 4| munkánkat. Mindnyájan tudjuk, hogy uralkodó császárunk, Ferenc
884 4| eloszlatják a sötétséget, hogy a szabad polgár kátéját
885 4| után, büszkén jelentette, hogy az egész vármegye területén
886 4| vármegyék fülébe dörögtem, hogy vegyenek példát a lengyel
887 4| elé nézett.~- Bevallom, hogy ehhez nem értek!... Az én
888 4| állottam volna ki a porondra, hogy felvegyem a harcot a sötétség,
889 4| Császártól a nádori palotáig, hogy Laczkovics kapitány, akit
890 4| elejtett szavaidtól. Bizonyos, hogy a tagok száma annyira szaporodik.~
891 4| magához tudta vonni az ifjút, hogy leghívebb szerelmese lett.~-
892 4| köszönöm önnek, Martinovics, hogy megengedte a hallgatózást!
893 4| mindent. Remélem, tudja, hogy a mi legnagyobb erényünk
894 4| felé. Magában azt gondolta, hogy a dolgok tökéletesen a rendes
895 4| kerékvágásban mennek ahhoz, hogy Mirabeau mondása valóra
896 4| ült Livinska asszony.~- Hogy kerül ön ide? - kérdezte
897 4| nem tudná, Martinovics, hogy a politikai rendőrség tagjai
898 4| ellátva?~- Honnan tudta ön, hogy haza fogok jönni, hisz gyakran
899 4| hálószobájában történt. Hogy eddig el nem fogták önöket,
900 4| csak annak köszönhetik, hogy a háziasszonyt is belevonták
901 4| Martinovics. Nem emlékszik, hogy valaki a tanácskozás alatt
902 4| asszony.~- Tehát azt akarja, hogy Bécsbe utazzam? - kérdezte
903 4| csak az tartja a lelket, hogy a francia ágyúk a Rajna
904 4| nincsen olyan állapotban, hogy beszélni lehessen vele.
905 4| nemsokára megmondom önnek, hogy ki az a Sehy.~A lengyel
906 4| én kedvelt bécsi népemet, hogy mindenféle tiltott dolgokkal
907 4| Éppen Akli mondta tegnap, hogy aki táncol, az nem haragszik.~-
908 4| egy engedély kibocsátása, hogy a fehér vasalt szoknyát
909 4| lehet megbékíteni azzal, hogy az őrjárat többé nem viszi
910 4| És jelentésünk van arról, hogy terv készült Semonville,
911 4| mert némelyek azt hiszik, hogy bizonyos gyanús iratok találhatók
912 4| olyan nagy figyelemmel, hogy észre sem vette, hogy a
913 4| figyelemmel, hogy észre sem vette, hogy a hűséges Saurau elhallgat
914 4| gondolataimat... Az jutott eszembe, hogy egyszer titkon szeretnék
915 4| előterjeszteni valóm van, hogy engedtessék meg ma éjszakára
916 4| Miklósnak sem mondta meg, hogy hová készül éjszakára. Hanem
917 4| kell! - mondta a császár. - Hogy hívják önt?~- Gilovszky
918 4| képen apró számok jelezték, hogy mely szám alatt található
919 4| éppen abba egyezett bele, hogy a Saurauéhoz hasonló bő,
920 4| Hisz hű Bécsem tudja, hogy a császár nem hagyja el
921 4| arra kötöttek fogadást, hogy lelopják az István-toronyról
922 4| Saurau azt elhallgatta, hogy katonasággal töltötte meg
923 4| hamarosan kiderítették, hogy nagyszabású összeesküvésnek
924 4| csakhamar elfelejtette, hogy az utcakeresztezéseknél
925 4| beavatottabbak azt beszélték, hogy sok tisztességes polgárleány
926 4| bajuszára annyi csókot nyomtak, hogy a kürtös segítségért kiáltott.
927 4| század elején porig leégett. (Hogy lobogtak akkor azok a szegény
928 4| megtelt A vidám pattantyús, hogy a táncot néhány pillanatra
929 4| magasra emelte táncosnőjét, hogy a repülő fehér szoknyák
930 4| búsan mosolygott.~- Szomorú, hogy balvégzetednek nevezel,
931 4| életemet annak áldoztam föl, hogy az utadból elhárítsam az
932 4| mindenki tudja Bécsben, hogy a császár a mosónék bálján
933 4| császárnak. Hadd lássa Ferenc, hogy mi nem törünk az életére.~-
934 4| volt az, amidőn azt hittem, hogy őrangyalom, vigasztalóm,
935 4| helyzeteket. Azt hiszed, hogy Sauraunak egyéb dolga sincs,
936 4| teremtettek a táncteremben, hogy kezdetét vehette a tánc,
937 4| volt. Szinte jólesett neki, hogy hívei mintegy őrcsapatként
938 4| császár csak azt érezte, hogy erős karok ragadják meg,
939 4| bágyadtán.~- Az történt, hogy a jakobinusok csele nem
940 4| le fejét.~- Azt hiszed, hogy nem véletlenül szakadt le
941 4| becsületszavamra, bizonyosan tudom, hogy nem a véletlen műve volt!~
942 4| Grabenen vagy a Práterben, hogy félnem ne kellessen...~-
943 4| indulatosan Ferenc. - Azt várod, hogy előbb megöljenek a jakobinusok?!~
944 4| vannak zárva a kapuk?~- Hogy senki se menekülhessen el
945 4| tudtam lakásomig jutni, hogy vágtató katonákba ne ütközzek.~-
946 4| vigyázz - mondta csendesen -, hogy itt maradhass a bécsi börtönben.
947 4| mintha senki sem tudná odaát, hogy ötven magyar férfiú, a legtöbbje
948 4| foglyok közül megtudták, hogy a királyi tábla felségsértés
949 4| hiszen gyakran fordult elő, hogy a vizsgálóbírák éjnek idején
950 4| vágta a királyi fiskusnak, hogy a katona még a börtönben
951 4| minden este bizonyosra veszi, hogy az éjjel meggyilkolják.~
952 4| Még csak az hibázna, hogy Barkó generális is megharagudjon
953 4| levelet.~- Tudja ön azt, hogy kivételes nagyon ritka engedelemben
954 4| felhatalmaz engem arra, hogy a vesztőhelyig elkísérjem
955 4| megmozdította a fejét.~- Köszönöm, hogy eljöttél, Livinska! Te voltál
956 4| szomorúsággal az asszony.~- Tudtam, hogy eljössz még az éjszaka.
957 4| lehet írásokat hamisítani, hogy azok valódiaknak látsszanak.
958 4| húzták rám ezt a csuhát, hogy legyen mit levenni rólam.
959 4| meghozta a posta a hírt, hogy a költő verset írt a börtön
960 4| fogoly maga elé bámulva. - Hogy is van ez a vers?~Szép a
961 4| volna, már bizonyos volt, hogy sorsunk meg van pecsételve.
962 4| pecsételve. A császár akarja, hogy meghaljunk, és a bíróság
963 4| lakosságot azzal rémítették, hogy a jakobinusok felgyújtják
964 4| eldőlt. A császár kimondta, hogy a jakobinusokat, a világosság
965 4| oltani a két országban, hogy ismét sötétség boruljon
966 4| Mi legalább tudjuk, hogy miért halunk meg!~- Miért,
967 4| hozzánk, megérdemled tehát, hogy meghallgasd szavaimat. A
968 4| mindig csak reménykedtünk, hogy majd magától mozdul meg
969 4| szégyenlem magam! Azért, hogy kegyelmet kértem. Kegyelmet
970 4| kértünk, holott tudtuk, hogy kegyelem nincs számunkra.
971 4| társaimmal a börtön udvarán, hogy elgyötört testünkben könnyebben
972 4| Ah, mily balga voltam! Hogy nem jutottak eszembe a francia
973 4| tudhattuk volna mi is, hogy a politikai körökben nem
974 4| Németh fiskus úr tudta, hogy mit csinál, midőn felöltözetlenül
975 4| Barkó tisztában volt azzal, hogy az ágyút immár nem fordíthatjuk
976 4| sohasem pardont. Ő tudta, hogy már elvégeztetett. Bécsben
977 4| nyugodtak vagyunk, mert tudjuk, hogy utánunk jönnek más világítók.
978 4| óta tudtuk, mi budaiak, hogy az elfogott férfiak közül (
979 4| akkor, midőn híre jött, hogy a pap (a szászvári apát)
980 4| a császárnak, és ígéri, hogy ezentúl a leghűségesebb
981 4| Meg-kegyelmeztetése esetén ígéri, hogy olyan magas állású férfiaknak
982 4| Keresztapa váltig mondogatta, hogy a papnak már csak azért
983 4| borgazda, Szuharik úrral, hogy a papnak pardont küldenek
984 4| küldenek Bécsből.~Úgy látszik, hogy Gutfreund Kristóf ez egyszer -
985 4| egy napon híre futamodott, hogy Martinovics apátot a tabáni
986 4| megfosztják papi méltóságától, hogy a világi hatóság végrehajthassa
987 4| ítéletét.~Hát az már igaz volt, hogy a főtisztelendő apát egy
988 4| öregebbek, mind azt mondták, hogy ez a pap vagy egy nagy ördög,
989 4| büszke is lett volna arra, hogy őt halálra ítélte a Kúria.
990 4| sem hallott. Azt mondták, hogy most átkozzák meg a bűnös
991 4| pedig a papok úgy énekelnek, hogy bennünk a lélek reszket.~-
992 4| nevében kinyilatkoztatom, hogy őt ezennel minden egyházi
993 4| kelyhet nyújtja az apátnak, hogy igyon belőle.~De mielőtt
994 4| hallottunk. Sohase hittük volna, hogy Budán ilyen dolog fog valaha
995 4| meg két húszasért. Tudtuk, hogy mire kell a köszörűkő, és
996 4| Csak másnap hallottam, hogy a többi elítéltekkel könnyebben
997 4| hegyekben. Senki sem tudja, hogy hová.~Reggelre a kivégzés
998 5| hányan érjük meg a nagy időt, hogy nevünk mellé C betűt írhassunk,*
999 5| a fehér holló. Mondják, hogy azelőtt több volt az öreg
1000 5| akik beszélhetnének róla. "Hogy is volt csak?..." - hallom
1-500 | 501-1000 | 1001-1200 |