Part

1001     5|             foltocskákat. Jó szerencse, hogy a szürke szőnyeg alól itt-ott
1002     5|               fölkelésből azt jelentik, hogy tulajdonképpen mégse volt
1003     5|            fölkelőket, és tudták róluk, hogy otthon ki milyen, micsodás.
1004     5|               bizony nem rajtuk múlott, hogy Napóleon gránátosaival meg
1005     5|                 az ura után. Félő volt, hogy az ország többi vármegyéi
1006     5|               ér az egész inszurrekció. Hogy verekedne már az ember jóízűen,
1007     5|                lustaság is olyan dolog, hogy csak addig jó, amíg az ember
1008     5|               búvói tán azt mondhatnák, hogy a harcias vitézség a mi
1009     5|           joggal tűnődhetik tehát azon, hogy mit csináltak a mai hivatalnokok
1010     5|               egyszer megyei gyűlésben, hogy, hogy nem, kigyulladt a
1011     5|                 megyei gyűlésben, hogy, hogy nem, kigyulladt a tekintetes
1012     5|       aranygombos mentéje. Lehet az is, hogy valami pajkos kancellista
1013     5|            benne Bodó uramnak.~Mondják, hogy akkor már deres fejű, deres
1014     5|             jegyezve. De én azt hiszem, hogy ez a nagy könyv éppen olyan
1015     5|                 fiskálisok abból éltek, hogy megkeressék. Keresték is:
1016     5|            császárról.) De már mondtam, hogy a szájhagyományokra mit
1017     5| szájhagyományokra mit se adjunk. Lehet, hogy a bisztrai nemesi birtok
1018     5|           püspökség; de az is meglehet, hogy csak amolyan apró nemesi
1019     5|               palotában születni azért, hogy kitűnő hazafi legyen az
1020     5|        elfeledte, és szívesen vallotta, hogy a Bodók az első emberek
1021     5|          apjától (a híres háborúzótól), hogy a Gaálok a legelső emberek
1022     5|           ország első embereinek. (Hej, hogy csikorgatta a fogát az a
1023     5|              pedig akkorákat durrantak, hogy tán még Bisztrán is meghallotta
1024     5|                 tudhatta a vármegyében, hogy a karddal, amelyet Bodó
1025     5|        vagdostak le a régi Bodók. Igaz, hogy a háborúk elmúltával disznóöléshez
1026     5|             nemesurak. Ha azt mondanám, hogy a világ fönnállása óta olyan
1027     5|            minden épkézláb nemese. Hej, hogy csörögtek a fegyverek! Délelőttönként
1028     5|               ragyogtak. A jó ég tudná, hogy micsoda az összefüggés az
1029     5|               utol, Bodó uram!~ ~Persze hogy nem érte utol. De hát bánta
1030     5|              Majd meg azt hozták hírül, hogy nem bántja a frankus a magyart.
1031     5|                már nagyon hánykolódott, hogy így, amúgy, elindul maholnap
1032     5|            szerették a tréfát. Higgyük, hogy csak Bodó Sámuel volt az
1033     5|                   Mondják Bodó uramról, hogy már ebben az időben is oly
1034     5|               időben is oly lusta volt, hogy a legyet nem szívesen kergette
1035     5|        megmutatom én nektek, szájhősök, hogy mi az igazi vitézség!~Az
1036     5|         ólomkalamárisa nem rendelkezik. Hogy egy szegény asszony sírdogált
1037     5|            magyar nemzetet. Azt mondta, hogy olyan vitéz gyerekeket,
1038     5|                is van a világon? Lehet, hogy ezelőtt volt, de hát régen
1039     5|               aki arról volt nevezetes, hogy ha elkezdett egyszer beszélni
1040     5|                 úgy segítettek magukon, hogy koccintgattak derűre-borúra,
1041     5|              jött a megyeház felé. Hej, hogy nevettek az asszonyszemek
1042     5|          Hagyjátok el. Ha tudtam volna, hogy ennyire megörültök neki,
1043     5|      szempárokat látott... Szerencséje, hogy olyan lusta ember volt,
1044     5|                 Csak onnan lehet tudni, hogy hol van az út, ahol a szikladarabok
1045     5|               útnak az a nevezetessége, hogy pénzért tán máig sem építették
1046     5|           Magyarország felé. Hej, pedig hogy szeretnének már otthon lenni!
1047     5|                 magatokra! Még megérem, hogy egymagam maradok az egész
1048     5|                 már azon kellett lenni, hogy hamarosan másik trombitást
1049     5|           trombitaszó tanítja meg arra, hogy mit kell tennie. Ha rohamra
1050     5|                 vette és belefújt. Hej, hogy zendült föl egyszerre az
1051     5|                 dörmögte az őrmester. - Hogy hívnak, öcsém?~- Vad Marci
1052     5|           Huszárgúnyát húztak rá. Igaz, hogy lötyögött az rajta, mintha
1053     5|    jobbról-balról.~- Sose hittem volna, hogy még huszár leszek valamikor!
1054     5|             majd megmutatom én egyszer, hogy ki vagyok!~A huszárok erre
1055     5|        alkonyatkor azzal tértek vissza, hogy nem lehet továbbmenni, mert
1056     5|                volna, tán el se hinném, hogy éppen olyan törékeny és
1057     5|         vigyázott a zászló becsületére, hogy minél hamarabb fogyjon a
1058     5|        legutolsója volt Dócziné. Lehet, hogy rajta kívül volt még egynéhány,
1059     5|           bácskaiakkal meg kassaiakkal, hogy a dunántúliakat ne is említsem,
1060     5|             ették. Vagy az is meglehet, hogy boszorkány volt ez a Dócziné:
1061     5|         manapság a híres orvosok. Igaz, hogy ő is orvos volt. Az emberek
1062     5|            pasziánsznak sikerülni kell, hogy ne vigyék még egyszer Kufsteinba
1063     5|                 Olyan idők voltak azok, hogy a gyermekek törték a fejüket
1064     5|               egy üstöt. Az jelentette, hogy kész az ebéd.~Nekünk a diófa
1065     5|                érezzék koldus voltukat, hogy a földről esznek.~Galambos
1066     5|                 bácsi olyan ember volt, hogy ha az én apámtól valami
1067     5|                ebédeltünk, észrevettem, hogy a szegény utasok, akik eddig
1068     5|               sompolyogni, észrevettem, hogy nem kanyarodik ám az országútra,
1069     5|        Törökországból jövök - kezdte -, hogy itt lehessek a fái szüreten.~-
1070     5|                   kérdezte apám.~- Azt, hogy várjunk és reméljünk. Klapka
1071     5|               én szívem pedig úgy vert, hogy majd kiugrott.~Most már
1072     5|            üzennek semmit. Azt mondták, hogy törődjünk bele sorsunkba.
1073     5|                De sohase múlott el nap, hogy kárt ne tettem volna az
1074     5|                 az eke után. Halljátok, hogy zeng a nótától a szőlőhegy?
1075     5|         országot? Bizony mondom nektek, hogy kialudt az a nagy tűz, mely
1076     5|              Sápadt arca arról beszélt, hogy sokat szenvedett és gyötrődött.
1077     5|               Adjatok kardot a kezembe, hogy a csatatéren halhassak meg.~
1078     5|              talán olyan messzire ment, hogy onnan vissza sem jöhet többé.~-
1079     5|        környéken, és megmondják nektek, hogy Sárffy Sámuel eladta a hazáját,
1080     5|            Hazabocsátották Kufsteinból, hogy kémkedjen otthon. Úgy gondolkoznak
1081     5|               amire a történelem tanít, hogy az utolsó nemesi fölkelés
1082     5|                 eszébe a történelemnek, hogy például Nagy Lajos király
1083     5|               Szinte furcsa elgondolni, hogy Mária Terézián kívül más
1084     5|               történelemírók kimondták, hogy utoljára Napóleon hadai
1085     5|                nyírségi emberek tudják, hogy a nemesség akkor kelt föl
1086     5|                emberöltő telt el azóta, hogy a kutyabőrt padlásra tették,
1087     5|                régi Magyarországot úgy, hogy már azok sem emlékeznek
1088     5|            egyszer még föltámadt. Igaz, hogy a történelem erről mit sem
1089     5|                 feltámadásról.~Történt, hogy elkövetkezett "a kis negyvennyolc",
1090     5|                egy tucat levelet. Igaz, hogy csak a dunántúli vármegyékkel
1091     5|                 kortársaktól hallottam, hogy a haza bölcse, akármi egyéb
1092     5|              arról folyt a tanácskozás, hogy kit kellene követnek küldeni
1093     5|                s így beszélt:~- Hallom, hogy Debrecenben Kossuthot akarják
1094     5|             Klapkát, hát én azt mondom, hogy nekünk egyik se kellene.
1095     5|               Aki azon fog munkálkodni, hogy állíttassák vissza a magyar
1096     5|                 ütöttek a szavai. Igaz, hogy azok a kemény szabolcsi
1097     5|             régi magyar sírok koponyái, hogy azokat se kard, se buzogány
1098     5|        megmondani. Csak annyi bizonyos, hogy nekünk minél régibb, konzervatívabb
1099     5|                 mint követnek. Mondják, hogy nem csupán ő volt az egyedüli,
1100     5|              azt a lapszust követte el, hogy mikor verbunkos huszárok
1101     5|                 kállói piacon, mondván, hogy minden embert elhív most
1102     5|             összetűzött, megfenyegette, hogy nem fogja eltemetni, ha
1103     5|               még marasztotta... Azért, hogy végre követnek válasszák
1104     5|                Tököt ültetek, és nézem, hogy nő.~Hatalmas, sárga tökök
1105     5|          kertben. Némelyik akkora volt, hogy ember nem tudta volna fölemelni.~-
1106     5|          olvastam a Vasárnapi Újságban, hogy olyan tök termett nálad,
1107     5|            csendesen elmagyarázta neki, hogy micsoda nagy elégtétel érte,
1108     5|        apránként adogatta elő a dolgot, hogy a nagy öröm meg ne ölje
1109     5|                 esett.~- Nem is hittem, hogy ilyen haragtartó az öreg.
1110     5|                 keltek szárnyra felőle. Hogy titkon el akarja hagyni
1111     5|             regélt a mindent tudó fáma, hogy az öreg táblabíró azzal
1112     5|                 nála járt küldöttséget, hogy lepuskázza őket, ha békén
1113     5|             legendának tetszik - lehet, hogy az is -, hogy egyetlen ember
1114     5|          tetszik - lehet, hogy az is -, hogy egyetlen ember ellen fölkeljen
1115     5|                apáink. Még csak annyit, hogy az öreg Dobokay azért mégsem
1116     5|               kelt fel - vagy meglehet, hogy ezt is csak azért tette,
1117     5|            annyian voltak az országban, hogy nyugdíjjogosultságuk megállapításához
1118     5|         veszekednek már a kertben azon, hogy kinek volt igaza: Kossuthnak
1119     5|                kötelességüknek tartják, hogy a kirándulás örömei mellett
1120     5|                 magyar ember azt hiszi, hogy már javában ismeri történetüket. (
1121     5|                 feladatukká tűzik vala, hogy a Magyar Figyelő című lapban
1122     5|         befüttyentett.)~Annyi bizonyos, hogy Görgey olyan ember volt,
1123     5|             arcvonásával sem árulta el, hogy eszébe jutnának a klagenfurti
1124     5|                a dolgot, nem emlékszem, hogy visegrádi mulatozásaim alatt
1125     5|                  akinek az volt a híre, hogy bombáival, torpedóival majd
1126     5|              ért el odáig a fantáziája, hogy elmondhassa a tábornokról,
1127     5|              elmondhassa a tábornokról, hogy ekkor meg ekkor így szólott (
1128     5|              szőhette emlékezései közé, hogy ekkor meg ekkor ezt vagy
1129     5|          vállvonogatással teli élethez, hogy emiatt nem jut eszébe akkor
1130     5|                 Görgey szidalmazásában, hogy az effajta káromkodásokkal
1131     5|                Regényalak volt, anélkül hogy a ponyvaregényeket megihlető
1132     5|                a falkúszó folyondárnak, hogy van mozgás a világon, csak
1133     5|            magyar, vérbeli, történelmi, hogy csak magyarok érezhetik
1134     5|                 el annyi száz esztendő, hogy fojtott gondolat nélkül
1135     5|            maradt a magyar múlt időnek, hogy most már alig emlékeznek
1136     5|                az a kínos álomtalanság, hogy valóban áruló volt-e Görgey.~
1137     5|              engedelmet Ferenc József", hogy a turini szent remete hátramaradott
1138     5|            előtti ifjúnak kell lennünk, hogy azt a csodálatos érzést
1139     5|                írtak össze a vicclapok, hogy Csicseri Bors révén nagy
1140     5|                még az a legfőbb gondja, hogy lapját pontosan értesítse
1141     5|      eseményekről, nem gondol még arra, hogy párbajban keresztüllövi
1142     5|                valaki azt mondaná neki, hogy rövidesen Amerikába kell
1143     5|                 hírlapírók azt hisszük, hogy nincs más gondolata (e pajkos
1144     5|            ebédutánis hangulatban arra, hogy a pesti lapszerkesztőségekben
1145     5|            fújják föl azt a körülményt, hogy a Jaj de huncutot Rácz Károly
1146     5|         szoktatták le a polgárok arról, hogy mulatságaikba beleavatkozzanak.
1147     5|          zenélése - megszokták azt itt, hogy a cigányok (például nagyvásárkor)
1148     5|                 F. meg pláne nem tudta, hogy miről van szó, amikor a
1149     5|             alatt felismeri vendégében, hogy kinek kell francia mustárt
1150     5|         ránézésre eltalálja körülbelül, hogy kinek milyen a nótája...
1151     5|           szagolta magában Rácz Károly, hogy ennek az idegenszerű úrnak
1152     5|                volt, amelyről látszott, hogy nincs az inghez varrva,
1153     5|          fogadóban, miután észreveszem, hogy a még nem mindennapi ünnepeltetéshez
1154     5|          folyamok mentén? Lehetséges-e, hogy a hosszú várakozásban fáradozó
1155     5|            nyelv olyan különös portéka, hogy megismerszik nyomban, mint
1156     5|             bukkan fel a föld mélyéből, hogy gólya fürössze benne a piros
1157     5|              alatt, éjszaka is utazunk, hogy átléptük-e már a magyar
1158     5|           beszédén nagyon is megérzett, hogy sokáig külföldön élt. Nem
1159     5|       szónoklatain még nagyon érződött, hogy külföldi iskolába járt,
1160     5|        postaigazgatósággal veszekedtek, hogy engedtessék meg nekik ama
1161     5|         szokásos hírlapírói kedvezmény, hogy táviratukban szavanként
1162     5|                 Csak K. F. nem értette, hogy tulajdonképpen miért is
1163     5|               pedig az a hír volt róla, hogy házasulandó özvegyember.
1164     5|              mindig reménykedtek abban, hogy az öreg egyszer mégis csak
1165     5|                 káromkodni.~- No öcsém, hogy vág a bajusz? - kérdezte
1166     5|               helyébe.~K. F. kijelenti, hogy nem akar Nyíregyházán követ
1167     5|                amit akarunk. Kimondjuk, hogy Kossuth fia a követünk,
1168     5|             milyen kellemetlen ránézve, hogy a budapesti sajtó olyan
1169     5|             öcsém, nem azért jött haza, hogy itthon forradalmat csináljon?! -
1170     5|               atyám megírta leveleiben, hogy legyen békesség - felelt
1171     5|         nyíregyházi dalárda megsejtvén, hogy Kossuth fia mely házaknál
1172     5|               tenor, abban leli örömét, hogy megremegteti hangjával az
1173     5|               magukkal viszik a kapuba, hogy azok is lássák a nevezetes
1174     5|          Podmaniczkyról mindenki tudta, hogy akkor se mozdul ki Pestről,
1175     5|          valamely emberi történelemből, hogy ki volt az első magyar mágnás,
1176     5|               grófnak kell hozzá lenni, hogy valaki a fejére merje tenni,
1177     5|               szokás unatkozni, anélkül hogy eszébe jutna az ásítozónak
1178     5|                kártyavetőnő megjósolja, hogy majd Kál-Kápolnán síró parasztok
1179     5|                 Annyi pénzt költött el, hogy azt már se az Első Hazai
1180     5|      személyesen ismertük. Azt mondják, hogy nem történnek véletlen dolgok
1181     5|                 tán csak azzal törődik, hogy mit fog csinálni az unalmas,
1182     5|          elballag a házak fala mellett, hogy valamely hasonló öreg úrral
1183     5|            bukását. Szinte érthetetlen, hogy ez a pap a helyén maradt,
1184     5|             kétszer is megadatott neki, hogy bepillantson a jövőbe!)~ ~
1185     5|            előnyomakodik Göndör Ferenc, hogy kabátja ujját hajtogatva,
1186     5|                olyan különösen ejti ki, hogy egyikünk-másikunk már előre
1187     5|                ideig mindennap leírtak, hogy azután elfelejtsenek.~-
1188     5|                 hírlapírói legendákban, hogy fiatalabb munkatársait még
1189     5|                Wilsonban? - Azt hiszem, hogy nem szívesen hittek, de
1190     5|               nem tartották érdemesnek, hogy frakkot öltsenek. Berinkey,
1191     5|                  nem is hinné az ember, hogy az ilyen okos főszerkesztők
1192     5|                hó. Károlyi elhatározza, hogy valamit tenni kell a tespedés
1193     5|          jeleket, amelyek azt mutatnák, hogy nemsokára vége lesz a Károlyi-uralomnak.
1194     5|                sem tudom megállapítani, hogy minek is örülnek olyan földöntúlian!
1195     5|      földöntúlian! Csak annyi bizonyos, hogy aki látta Magyarországot
1196     5|                 körül, nem gondolhatta, hogy a történelemírók milyen
1197     5|       elkövetkező időkről.~Hiszen igaz, hogy az a vörös képű, névnaptól,
1198     5|            olyan nagyon igyekszik azon, hogy Károlyi Mihály kezét elkaphassa,
1199     5|             azért megy el a földesuruk, hogy a birtokát közöttük szétossza?
1200     5|               az eledelt a vendégeknek, hogy legjobb lett volna ott maradni