Part

 1     1|          egy csizmadia, bizonyos Gaál Sámuel. No hiszen, hogy
 2     1|      hiszen, hogy csizmadia volt Gaál Sámuel, ezzel ugyan sohase
 3     1|           mert az emberek - amin Gaál uram szörnyen csodálkozott -
 4     1|        volt a lábak tulajdonosa.~Gaál Sámuel azért csodálkozott
 5     1|          csirizzel ragasztották. Gaál Sámuel utálta a bőrt és
 6     1|         amit a derekukon hoztak.~Gaál Sámuelnak nem sok kilátása
 7     1|        esztendő a másikat tolta. Gaál Sámuelből lassan deres fejű
 8     1|          mentek rá a diákok a jó Gaál Sámuelra, és mindenéből
 9     1|          volnál a varga, a híres Gaál?~Minden vándordiák így kezdte,
10     1| vándordiák rongyos köntöse alatt Gaál, a csizmadia mindig a királyt
11     1|         idő alatt.~- Én vagyok a Gaál - felelt szolgálatkészen. -
12     1|      jókora lyuk volt azon. Amíg Gaál Sámuel munkához látott,
13     1|       meg máshol, amikor itt van Gaál, a bolond csizmadia?~- Hallottam
14     1|        diák. - Derék ember vagy.~Gaál a munkához látott, de fél
15     1|     nemessé ütne, ha megismerne.~Gaál Sámuel nagy elhatározással
16     1|     kérsz egy csizmafoltozásért, Gaál. Csudálom, hogy egy várat
17     1|            Én nem vagyok király, Gaál. Én csak a király szolgája
18     1|     álruhában.~- Bolond vagy te, Gaál. Ezer vándordiák között
19     1|           Dehogy! - vágott közbe Gaál. - Majd egy pár vadonatúj,
20     1|          elindult a sötét éjben.~Gaál - már akkor is ilyenek voltak
21     1|     mindent a házban, és az öreg Gaál szelíden biztatta őket:~-
22     1|         tréfás királyok fajtája.~Gaál Sámuel, a mi csizmadiánk
23     1|    voltak a csizmadiák. Legalább Gaál uram csak amúgy mezítláb
24     1|          neki cipelni.~Kutyagolt Gaál Samu. A hosszú gyaloglásban
25     1|        csizmának az már mindegy, Gaál uramnak meg jólesett. Rongyosabb
26     1|     koldusdiáknak, aki a csizmát Gaál uramnál hagyta. Csakhogy
27     1|         a lábán volt. Legalábbis Gaál uram úgy érezte, mikor hébe-korba
28     1|     csizmáját akarja éppen látni Gaál uramon. A királyok szeszélyei
29     1|      Valahol Buda körül járt már Gaál Sámuel. A csizma a lábán,
30     1|         csörgedezett az erdőben. Gaál hallotta a patak szavát.
31     1|         partján, valódi bársony. Gaál Sámuel nem is lett volna
32     1|      kedves cselédeim - mormogta Gaál Sámuel, mert azt hitte,
33     1|      most fél térdre ereszkedett Gaál Sámuel előtt.~- Mit parancsol
34     1|         leányasszony bejöhessen?~Gaál uramnak már jókedve volt.~-
35     1|    Megsimogatta, megcsókolgatta.~Gaál Sámuel hallgatott csendesen.
36     1|        Csizmadia vagyok - felelt Gaál.~A szőnyegajtók szétnyíltak,
37     1|     kezében, aranyhím a ruháján. Gaál fél szemmel rákacsintott.
38     1|      Tudom már, ki vagy. Te vagy Gaál, a buji csizmadia.~- Az
39     1|        deák.~- No, hát kelj fel, Gaál, vége a királyságnak. Itt
40     1|      Micsoda csizmák? - kérdezte Gaál.~- Azok a csizmák, amelyeket
41     5|         püspöké. No meg a Serény Gaál N. Frigyesé is. (Az apja
42     5|         volt. Jó, dolgos, kezes: Gaál Teréz volt a leánykori neve.
43     5|       pompát vesszük figyelembe, Gaál Nagy Frigyes különb ember