Part

 1     2|  ELMÚLTAK ÖRÖKRE A SZÉP NAPOK~Az apám pénzverő volt a királyi
 2     2|  tépegesse gond miatt.~- Kért az apám pénzt a pápai nunciustól,
 3     2|         kölcsön.~- Kért pénzt az apám kölcsön Fortunátus Imrétől,
 4     3|        tovább folytatta:~- Az én apám lengyel volt, de Rákóczi
 5     3|         hímzéséről.~- Hol van az apám? - kérdezte Benci felelet
 6     3|   egyetlen fiam, legyen ősz hajú apám a bűnös, a régi törvényt
 7     4|        lutheránus pap, drága, jó apám, elfelejtett kutyabőrt adni
 8     5|         leányka voltam, mikor az apám meghalt. De még most is
 9     5|          idők ködében úgy áll az apám alakja, mint azoké a képzelt
10     5|       Hadd mondom el, ki volt az apám.~Volt az apámnak egy ezüstszürke
11     5|          a társaságában töltötte apám az idejét.~Rárót könnyű
12     5|        Ráró, a szőlőbe megyünk." Apám felült a kétkerekű kocsira,
13     5|        szőlőt evett a dombon, az apám pedig a sárgarigók nótáját
14     5|          míg egyedül voltunk, az apám nélkül. Gondoltam, segítek
15     5|    Persze csak súgva, halkan. Az apám sohasem beszélt a drótosokkal,
16     5|     gyepen ettek, ahol ültek.~Az apám összevont szemöldökei alól
17     5|           Nem lesz ebből baj?~Az apám egy szót se felelt. Látszólag
18     5|         arcú, szomorú apámra.~Az apám is mosolygott és a pecsenyére
19     5|           mondta kedvetlenül.~Az apám elszomorodott. Franciául
20     5|   présház ajtaja bezáródott - az apám mögött.~Vajon mi lehetett
21     5|        véltem a présházban, hová apám a vándorokkal bezárkózott.
22     5| körülülték a rongyos emberek. Az apám ült az asztalfőn. Mellette
23     5|       Törökországból? - kérdezte apám.~- Azt, hogy várjunk és
24     5|        Készen vagyunk - szólt az apám. - A hegyben a pincém nem
25     5|      tompa moraj hallatszott.~Az apám arca olyan fehér lett, mint
26     5|      Kell ólomra meg lőporra.~Az apám felsóhajtott:~- Jól van,
27     5|         tetszett ez az ember.~Az apám felemelte halvány arcát.~-
28     5|      után.~- Dócziné - felelt az apám.~Erre elcsendesedtek. Az
29     5|          Erre elcsendesedtek. Az apám pedig az ő halk, nyugodt
30     5|        vándorok, és odamentek az apám mellé. Sorban kezet fogtak
31     5|          a fái szüret - szólt az apám.~A háromszínű zászlót az
32     5|       megtöltötték a kupákat.~Az apám ivott először.~- A hazáért! -
33     5|         lett a vigasság. Csak az apám ült halvány, szomorú arccal
34     5|      menekülhetett volna szegény apám? A zsandárok már körülvették
35     5|      aztán betörték az ajtót. Az apám a nevezetes zászlóba burkolva,