Part

 1     3|           Különöseket beszél, grófnő. Ön mindig rejtélyes, bizarr,
 2     3|              brigadéros úr küldött az ön őrizetére, de fájdalom,
 3     4|              kiált fel a szerzetes. - Ön itt van, és én hátat fordítottam
 4     4| fölkapaszkodom, de megfigyeltem, hogy ön nem vesz észre, mélyen el
 5     4|          Martinovics professzor uram, ön ismét megvonta a bizalmát
 6     4|               kellett volna jönnöm az ön lakásához, és én az Oroszlán
 7     4|         Gotthardi kormánytanácsos, az ön régi barátja, már nem tud
 8     4|             tehát egymással őszintén: ön nagy szívességet készül
 9     4|               jóízűen nevetett.~- Ah, ön még mindig a régi, tanár
10     4|         nyelven és névtelenül. Amiben ön mostan töri a fejét, az
11     4|               kegyesen alájegyezte az ön udvari vegyésszé való kinevezési
12     4|              kedves Martinovics, hisz ön sohasem látott ebben az
13     4|       jelentéseink mondják. Nem volna ön szíves egypár sort belőle
14     4|          nézett Martinovics arcába.~- Ön az új udvari vegyész? -
15     4|            mutatta meg az utat.~- Ért ön az aranycsináláshoz?~- Felség,
16     4|              a távoli országokból. Az ön laboratóriumában a lombikok
17     4|            voltam ugyanis arról, hogy ön a káté megismeréseért jött
18     4|              kapitány. A rendelkezést ön adta a svájcinak, különös
19     4|           hirtelen haraggal mondta:~- Ön sehogy sem tudja páter Dominit
20     4|             nem azonosítom magamat az ön ellenszenvével.~- Felség...~
21     4|              Nagyon tetszett nekem az ön magyar barátja, az a kemény
22     4|               a Jámbor utazó kapuján. Ön felnyitja a kaput, és bevezeti
23     4|       Ígéretemet beváltottam, grófné. Ön látott és hallott mindent.
24     4|        Livinska asszony.~- Hogy kerül ön ide? - kérdezte az apát.~
25     4|           asszony szomorúan intett.~- Ön nem tudná, Martinovics,
26     4|               ellátva?~- Honnan tudta ön, hogy haza fogok jönni,
27     4|          utcát? - mormogta az apát. - Ön talán tud valamit, Livinska?~-
28     4|              nagyobb biztonságban van ön. Én pedig majd nemsokára
29     4|        írószerrel. "Udvari hivatalnok ön?" "Nem. Tanuló vagyok...")~
30     4|           tetőtől talpig végigméri.~- Ön az a bizonyos Livinski,
31     4|             hoztam a levelet.~- Tudja ön azt, hogy kivételes nagyon
32     4|              voltam készülve rá.~- Ki ön voltaképpen?~- Én a császári