Part

 1     1|        hazatérni.~- Parka uram, engem tömlöcbe vetnek, mire hazaérek
 2     1|     való felesége élt, elhozott engem ide magával. Jó borokat
 3     1|            Bolondnak néztek tán engem, hogy hiába jöttem ide téli
 4     2|   mielőtt aludni tért volna, és engem egyedül hagyott a palota
 5     2|          Kapja magát, előhívott engem, és levelet kezdett diktálni
 6     2|       között lehelte ki lelkét. Engem még a vadkan se mulattatott,
 7     2|         császár nem hívatott se engem, se Balbi Jeromos prépost
 8     3|         Miért kerülnek, utálnak engem, aki különb, szebb vagyok
 9     3|       huzatja karóba.~- Mármint engem? - kérdezte ijedten a lengyel.~-
10     3| Detrekőről.~- Tábornok úr ismer engem - kezdte az asszony -, tudja,
11     3|        szeretem, és ő is szeret engem!...~- Nono! - vágott közbe
12     3|        fölpirult az arca. - Aki engem megszeret, az örökre az
13     3|          Olyan asszonynak ismer engem, tábornok úr, akit cserélgetni
14     3|     toppant a vad horda elé, és engem megmentett. Ocskay László
15     3|     Tudom... Azok a dragonyosok engem keresnek. Már Eperjesen
16     3|         mutatott - még itt hagy engem a Szent Mihály lován, elmenve
17     3|     öregember most így szólt:~- Engem Jávornoki Jánosnak hívtak,
18     3|         Hát akkor vezessen kend engem arra a helyre, ahonnan a
19     3|       baj volt, a gazdám mindig engem tolt előre. Pedig hej, be
20     4|        te olyan félelmet, amely engem arra kényszeríthetne, hogy
21     4| Laczkovics kapitány, te ismersz engem gyermekkorom óta. Tudod,
22     4|   rosszat sejtve Martinovics. - Engem keres?~- Önt keresem, kedves
23     4|    utazó, te eddig nem ismertél engem. Én Riedl báró vagyok, aki
24     4|     levette az álarcát:~- Ismer engem, ugye? Nos, parancsolom,
25     4|    generális az álarca alatt.~- Engem bizony nem fogtok soká bolondítani! -
26     4|          látod, mennyire szeret engem a népem!~A rendőr a homlokát
27     4|  Rettenetes! Hát már nem szeret engem a népem? Ilyen szörnyű hálátlanságra
28     4|        Te asszony, te ördög! És engem hagysz elpusztulni?! - kiáltott
29     4|          Ez az irat felhatalmaz engem arra, hogy a vesztőhelyig
30     5|        kell a hazáért, hívjatok engem is, mert élni érte már úgyse
31     5|        hazugság csak. Hagyjatok engem békén. Hisz nem állok senkinek