Part

 1     2|          tanár - a legképmutatóbb barát - se tudott úgy csoszogni,
 2     2|           lett már megint innen a barát?~A megszólításra felállottam,
 3     2|       ereszkedtem uram előtt.~- A barát aludni ment.~- Dobzse! -
 4     2|     skríba, de vigyázzon magára a barát is, hogy a fiamat meg ne
 5     2|          kályhafűtő, várkapitány, barát, hopmester mind repül innen,
 6     2|       vonulás óta megmaradt. Ez a barát, aki komiszabb posztóból
 7     2|         az ember volt, akinek egy barát parancsolhatott volna.~-
 8     3|   keresztet vetett.~- Feltámadt a barát! - kiáltotta.~- Ne féljetek.
 9     3|       kiáltott fel. - Az éjszakai barát, akit megfagyottan találtunk
10     3|    tüzeltetek itt - mondta a nagy barát, és a tűzhöz lépett. - Még
11     3|           is éreztem a meleget.~A barát már nem volt fiatal ember,
12     3| beszélgettetek idelent - kezdte a barát. - Azt gondoltam magamban,
13     3| társalgásba, mert ez a jó fiú - a barát a diákra mutatott - még
14     3|              szólt dörgő hangon a barát. - Én János pap vagyok.
15     3|        azon kend! - szólalt meg a barát. - Menjen kend a főbíró
16     3|          Induljon kend - mondta a barát, és kituszkolta Siska Jánost
17     3|        volt annak minden szeme.~A barát a derekára csavarta a félelmetes
18     3|     lovasság lovainak dobogása.~A barát az őrtorony pincéjébe vezette
19     3|       Nincs szükség puskaporra.~A barát hatalmas két karjával megragadta
20     3|    látszott, amelynek a nyitját a barát jól ismerte. Egy-két perc
21     3|         megszólalt:~- Ki vagy te, barát? Honnan jössz? Mit akarsz?~
22     3|       legjobb postájuk - felelt a barát. - Mi, ha ott messze Rodostóban
23     3|     kardot feje fölé emelte.~- Jó barát! - felelt János pap.~- A
24     3|         őr.~- Rákóczi! - felelt a barát.~Az őr félrelépett, utat
25     3|    késmárki halottaknak - szólt a barát.~A pálmaág kézről kézre
26     3|          személyemhez.~A hatalmas barát fürkészve nézett Jávornoki
27     3|        Jávornoki! - pattant fel a barát, és orrcimpái remegtek. (
28     3|     másikig.~- Jöttünk - felelt a barát - a hűséges Szepességbe,
29     5|          ember mellett, mint a jó barát: soha el nem hagyja, búban-bajban,