1-500 | 501-532
Part
1 1| az egész világot ellátta már vászonnal, a Krisztus takácsa
2 1| ragasztott, és öregkorára már annyira beleélte magát a
3 1| mit csináljon az ember, ha már ezt hozza magával a mestersége?
4 1| érthetsz te, de a törvényeket már csak bízd rám, Krisztus
5 1| törvényeknek, amelyeken én már ne jártam volna.~- No, hát
6 1| mondogatták az öregemberek.~- Hisz már járni sem tud a vénségtől
7 1| óvta meg a veszedelmektől. Már a "fehér asszony" óta...~-
8 1| vagyunk. Hát bedugultak már a koponyák Késmárkon, hogy
9 1| annak elrontója. De itt már elhibáztátok a dolgot, ti
10 1| kitépem a hajad!~De ezt már özvegy Budeuszné sem tűrhette
11 1| hamispénzverőket. Csakhogy már annyira öreg volt, csupán
12 1| a menyecskén is. Azután már Szaniszló felel a dolgokért.~
13 1| sánta Parka logikáját, de már megszokták, hogy a szenátor
14 1| újmódi adófizetéstől! Most már rendben vagyunk, Anna. Ez
15 1| hátam. Mert én ismertem már ezt a citerahangot. Akkor
16 1| bepecsételjük! Ismerem én már az effélét. Hajdanában,
17 1| Vele fogok álmodni!~- Már csak azért is, szívecském,
18 1| De nem baj! Csak túladjak már egyszer ezen a veszedelmes
19 1| itt körülöttem. Se nem árt már, se nem használ. Meg aztán
20 1| takácsáról, akit idősebb korában már nem is neveztek másképpen,
21 1| zálogba vetett lányokat, ha már Krakkóban leszek - dörmögte
22 1| csemcsegett a szájával.~- Mert én már csak sehogyan sem hiszek
23 1| Azt mondod, hogy a király már öreg ember? Nono, hiszen
24 1| függött a derekán. Mikor már jól szemügyre vette őket,
25 1| közöttük, mert hiszen ő már özvegyasszony volt. Felkapta
26 1| Nono, kis bolondok, hát már Krisztus urunk takácsától
27 1| Hejnye! - kiáltotta. - Ez már cifra dolog.~A leányasszony
28 1| szeretnék jutni hozzá. Ő már nem lát, ő már nagyon öreg...
29 1| hozzá. Ő már nem lát, ő már nagyon öreg... És én a cselédje
30 1| leszek a nénikének.~- Hisz már unokáim vannak - mentegetőzött
31 1| gróf vállat vont.~- Ezt már nehéz volna kideríteni.
32 1| legyintett.~- Kozsnyiczki már csak hallomásból ismeri
33 1| eligazítja a dolgot. Dixi.~Ezután már senki sem szólhatott a jó
34 1| megtalálni a Kornádi nyomát?~- Már meg is van! - kiáltotta
35 1| vállat vont.~- Kaptam én már szöges csizmát is a fejemhez.
36 1| Parka uram az utat mutatta. Már leszakadt az este, mikor
37 1| A balkézről való feleség már régen elmúlott, a takácsot
38 1| hordóformára épített vár, amelyben már csupán a szél lakott. A
39 1| leány vásár Lőcsén...~Akkor már harmadszor járták körül
40 1| örvendezve felkiáltott:~- Most már emlékszem!... Erre jártunk
41 1| menyecskéhez. Gyerünk most már felfelé.~Sziklába vágott
42 1| elítélnek...~- Hol leszek én már akkorára! - nevetett a tigrisszakállú
43 1| lányokat!~A zsoldos katona most már vérszemet kapott, és szinte
44 1| ölelték át egymást.~- Feni már a pallost a lőcsei hóhér,
45 1| fogai megvillantak.~- Én már attól sem félek, te sánta
46 1| megtanulta... Akkor aztán már nem is tehetett egyebet,
47 1| Tizedik napja mulatott már a Giskra-várban a sánta
48 1| akkor a leányasszonyok már szaladtak a nedves bivalybőrökért.~
49 1| benneteket. Úgyis meguntalak már. Nagyon egyformák vagytok.
50 1| szomorúan az öreg szenátor -, én már öreg ember vagyok ugyan,
51 1| országútnak, hogy estére már az eperjesi tornyokat sem
52 1| Midőn Bécsbe érkezett, már tudta a kötelességét.~Első
53 1| kocsikerékkel való bánásmódot.~Most már csak egy szege maradt.~Arról
54 1| odáig. Kölnben, Bécsben már új szegeket talált a maga
55 1| vándorlók jártak itt azóta.~Már magyarul beszéltek az emberek
56 1| kiáltott fel a zöld vadász. - Már régen láttam kovácsot. A
57 1| Egyet-kettőt koppantott a kapura - már nyitva is volt.~- Ügyes
58 1| mondta a szót, mire Palkó már egy fél rőf kolbászt is
59 1| a zöld vadásznak.~- Most már azt is látom, hogy nemcsak
60 1| hogy nem volt jobbágy - már az apja megváltotta magát,
61 1| hogyan lehetne ő nemesember. Már a mestersége se tetszett
62 1| sok diák bolondját járatta már vele. A kóbor diákok olyanok,
63 1| Bizonyosan messziről jössz már ezzel a lyukkal. Talán Debrecenből.
64 1| Be sokszor megcselekedte már ezt.~Térdre vetette magát
65 1| vagy a királynak a szolgái már adósok minden csizmadiának.~-
66 1| elindult a sötét éjben.~Gaál - már akkor is ilyenek voltak
67 1| és egyéb cserepeket. Most már majdnem biztos, hogy nemesember
68 1| mindenki aludt a palotában, ő már fölébredt, és valami rejtekajtón
69 1| pletyka - akkor is volt már udvari pletyka - azt tartotta,
70 1| csizmát. A csizmának az már mindegy, Gaál uramnak meg
71 1| meg jólesett. Rongyosabb már nem lehetett a csizma, mint
72 1| a lábán, mert ha egyszer már rongyos a csizma, annak
73 1| Valahol Buda körül járt már Gaál Sámuel. A csizma a
74 1| álom folytatódik.~Pedig ez már nem álom volt, hanem valóság.
75 1| csizmadia elgondolkozott. Ha már álmodik, legalább legyen
76 1| álom?~A pecsenyét pedig már hozták is. Ezüsttálcán és
77 1| reggelinek. A rubinszínű bort már könnyebben kezelte. Azt
78 1| bejöhessen?~Gaál uramnak már jókedve volt.~- Lássuk azt
79 1| istenadta, szebb teremtést már el sem lehetett képzelni.
80 1| mosoly terült el.~- Tudom már, ki vagy. Te vagy Gaál,
81 2| ÉS HÁZA TÁJA~- A király már megint egyedül bolyong a
82 2| a káplán úrra bízni. Én már levelet csak a végvári kapitányoknak
83 2| átlábolni szokott. Ki hallott már olyant, hogy egy királyné
84 2| szólott királyom -, hová lett már megint innen a barát?~A
85 2| turkálók, istentagadók!~Én már tudtam - mert a két esztendő
86 2| az alabárdosok éjfél után már álmosabban kopogtattak a
87 2| mert a sarkantyús lépések már a küszöbön hallatszottak.
88 2| mulatozni.~Én persze tudom már vala a lemásolt levelekből,
89 2| király történetén, mert már javában megtanult nevetni
90 2| a bőséges tanácskozásban már alaposan összevesztek az
91 2| az urak, hogy egynémelyik már a kardja tokjával kezdé
92 2| használni szoktak. Hát azt már azelőtt is tudtuk a históriából,
93 2| tudnak bánni a nyilakkal, már a Mohi-pusztán megmutatták
94 2| a széke mellett. Nekünk már csak annyi dolgunk volt,
95 2| negyedik királyt - mint már ilyenkor lenni szokott -,
96 2| ritkácska volt az erdő.~De már oda is értünk az erdő szélére.~
97 2| egymásnak kezet.~Miksa császár már öreg ember volt, de olyan
98 2| Mi lesz a világból, ha már egy pap is így komázik a
99 2| tudtuk volna, itt Bécsben már minden bormérőhelyen beszélték,
100 2| Bezzeg a lengyel vitézeket már rendre intették az alabárdosok
101 2| a bécsi várban is, de mi már csak olyan emberek vagyunk,
102 2| udvarra vetettek.~Mert most már itt volt Mária Magdolna
103 2| bizonyosan nagyon kívánkozott már haza, még ha az uzsorások
104 2| egyetlen gomb leesik róla, már megérte, hogy az ember söprögető
105 2| dallamú sajkásokat ringat már annyi esztendő óta Buda
106 2| hitvány kis fűszálon, amelyet már a hajnali napsugár se tud
107 2| István-templom oltára elől már mátkaként lépdelt a sekrestye
108 2| francia királyhoz - miután már amúgy is kora reggel óta
109 2| Az ilyen öreg embernek már nem való az izgalom.~Ezután
110 2| leend a lovagok hűségére?~Én már nagyon örültem, amikor végre
111 2| sörös csizmák, hogy délután már a lovagjátéknál sem jelenhetek
112 2| vacsora után, persze most már egymással, ami igen szívderítő
113 2| utazásban, szertartásban már olyan elcsigázott voltam,
114 2| elcsigázott voltam, hogy már azt hittem néha, hogy a
115 2| csak fizetnek talán, ha már az öreg Ulászlónak mit sem
116 2| Ulászlónak mit sem fizettek.~Most már javában mehettünk volna
117 2| ment le a lábamról, pedig már Jakab havának vége felé
118 2| voltak a vesztesek. - Most már valóban igyekeztünk haza,
119 2| JÓ ÖREGEMBER HALÁLA~Most már aztán javában ráértünk a
120 2| sem búcsúzhattunk tőlük, már viszik vala őket Innsbruck
121 2| Királyomnak, Ulászlómnak már adósságot se volt kedve
122 2| elkészültél a halálra?~- Szeretnék már az Úristen előtt állani -
123 2| ország ügyeit, amikor te már nem leszel?~Ulászló ekkor
124 2| prímás zsebre tette, most már ott maradhattunk a haldokló
125 2| palotába, vajon meghalt-e már a magyar király.~Mi letérdepeltünk
126 2| haldokló imádságát mondogattuk, már ki hogyan tudta. A szövétnek
127 2| kemény hang:~- A királyhoz.~Már elérik a lépések a grádicsot,
128 2| elérik a lépések a grádicsot, már a folyosón botorkálnak végig,
129 2| amelyről azt hittük, hogy már semmi erő sincs benne. Felemeli
130 2| ostromolja a várat, mi pedig már kifogytunk mindenből.~-
131 2| medvebőrön.~Mire felkaptuk, már nem volt benne élet.~Így
132 2| HOZZUK A KIRÁLYNÉT~Én bizony már régen nem hittem volna,
133 2| akarok házasodni. Elég volt már a jegyességből. Azt akarom,
134 2| tornyokat olvasgatta, mint már az atyja is cselekedte.
135 2| bekerítve a térség, ahová már napokkal előbb az udvari
136 2| a király hazafelé menet már megint csak szomorú volt,
137 2| ahol a hercegkisasszony már évek óta várja, hogy valamikor
138 2| vettük, hogy Anna lányunkat már két hónappal előbb elvitte
139 2| rendelkezést, hogy a deák, aki már járatos a külföldi utazásokban,
140 2| hogy Budáról elmehet, ahol már a csatlósokat se tudták
141 2| Magyarországon, mindig van pénze. Azt már ő tudja, honnan.~A prépost
142 2| amikor bort kértem.~Akkor már ott tétlenkedtek Miksa császár
143 2| bajszukhoz kapkodtak, mint már ilyenkor szokás.~Balbi uram,
144 2| mint maga a király, akinek már tízesztendős korában mutatkoznak
145 2| KIRÁLYNÉ PÉNZT KERES~Hát volt már királynénk, csak éppen pénzünk
146 2| magukat vendégségbe.~Én már csak olyan ember vagyok,
147 2| hazudja a legnagyobbakat.~Most már nagyon ritkán ebédeltünk...~
148 2| éjszakának idején - vénecske volt már a főúr -, ugyanezért éjszaka
149 2| Máriánkról, királynénkról már Bécsben hallánk, hogy nagyon
150 2| reményében. A budai kereskedők már amúgy sem adtak hitelbe
151 2| királynénak adhasson pénzt, ha már senkinek sem adhatott.~A
152 2| tanultam.~Bakócz prímás urammal már könnyebb volt a dolgunk.
153 2| kezdte a királyné -, de most már elég volt a sok jóból. Eleget
154 2| csökkent. A kisasszonyaim már azt mondogatják, hogy valami
155 2| amikor böjtölni nem kellene. Már fehéredik a szakállad is,
156 2| futamodtam az ebédlőbe, mert már hírét hallottam, hogy Csehországból
157 2| pénzküldeményt, amint ez már szokásuk volt.~A királyné
158 2| Ámde királyném, Máriám most már hangosan hirdeté vala, hogy
159 2| minden éremdarabra.~- Hát már én nem csinálhatok semmit
160 2| kancellárral. Körül mély csend volt már Budán, a tornyok elmondogatták
161 2| hogy régi királyaink alatt már javában el volna választva
162 2| megfövését és megsülését, már tudtam is a rossz hírt,
163 2| piruló kacsához, amelyhez már tegnap magam készítettem
164 2| Ámde én, szegény diák, már kora gyermekségem óta ellenséges
165 2| szomorú nótákat danoltak. Mint már az ilyen vízi emberek szoktak.
166 2| Királyomnak a szakálla már javában göndörödött, bozontoskodott,
167 2| uramkirályom -, régen megbánták ők már azt, amit királyuk ellen
168 2| jó ómennak mondani.~Most már lassabban mentünk. Az a
169 2| panaszosan kiáltozik, hogy ő már sokszor kivont karddal akart
170 2| volt. Nándorfejérvárnál már ismeretséget kötöttek vele
171 2| levélírás céljából. Nem írt már senkinek levelet, magába
172 2| és jelenté, hogy nem kell már annyira félni, összeszedett
173 2| mi itt annyian, amennyien már régen nem gyűltünk vala
174 2| Tomori uram Nándorfejérvárnál már elegendő törököt látott
175 2| csapataiknál. Kétezer ember várta már ott harci türelmetlenséggel
176 2| németekkel, csehekkel, tótokkal már éjfélkor elindultak.~- Hát
177 2| királynénak akkor is, midőn már nem tudom mozgatni a kezemet -
178 2| hogy némelyiknek a kezébe már nem is jutott fegyver, csak
179 2| között. Csak itt-ott látszott már végezetül egy magyar, az
180 2| viszik a Duna-partra, ahol már várakozik a teherhajó.~Holdvilágos
181 2| magyar rablók esetlegesen már holnap itt lehetnek. El
182 2| Thurzó. - Negyven mázsát már régen elköltöttünk belőle
183 2| kijött a sodrából.~- Hát már az ebédutáni álmot is elveszik
184 2| a huszárok a kocsikkal, már izgatott emberek futamodnak
185 2| vissza a palotába, mert már meguntam a sok jajveszékelést
186 2| vacsorafőzéssel törődtek volna. "Talán már a vacsorázás is kimegy a
187 2| mint a királyéi. Ma délután már arról is jött vala posta,
188 2| utazunk éjszaka. Mikor lesz már megállás a sötétségben?~
189 2| Azonkívül Komáromban is kezdtek már mozgolódni azok a vitézek,
190 2| át Bornemissza uram.~Most már ott voltunk tehát az áhított
191 2| Pozsonyba költöztünk, hogy már lúdbőrös lett a hátam, mert
192 2| imádkozáshoz sem volt ideje. Most már nem az volt a kérdése a
193 2| határszélen rekedt, no de most már aztán itt volt Pozsonyban,
194 2| nyakába borulva azok, akik már régen elveszettnek hitték
195 2| őrsége is legyen. Volt most már katonai parádé, őrségváltás
196 2| szerettek gyönyörködni. Most már nem győzte egy társzekér
197 2| nem jó az egészségnek; ha már életben maradtunk annyi
198 2| mikor a hideg szelek miatt már csak egymásba kapaszkodva
199 2| palotát!~- Fegyvereseim már megszállottak a házat, az
200 3| arcokat láthatni, amely arcok már régen elporladtak; a városokban
201 3| völgyet, síkot. Hogy ott már sohasem harsan meg a trombita?
202 3| hadnagyok. A harcoló katonaság már abban az időben is jobban
203 3| udvaroltak, hogy másnap már Beckón táncoljanak. Örökös
204 3| szerelmes asszonyi szívek már abban az időben is távíró
205 3| után Detrekőre. (Hallott már ő is az odavaló asszonyok
206 3| sziszegte Szunyoghné.~De már nem Ocskayval törődött,
207 3| az az utálatos vénember már régen megfenyegette az apósomat,
208 3| Azt akarod, hogy én menjek már tovább a hadaimmal. Jól
209 3| várparancsnokot. A lengyel - már akkor is voltak lengyelek
210 3| hegyek mögött, a kuruc dandár már eltűnt Detrekő alól. Hová,
211 3| hadnagyai messze jártak. Már a sóhajtás sem érte utol
212 3| Ha kegyelmed nem volna, már régen vége volna ennek a
213 3| alatt. A négylovas hintó már ott állott az udvar közepén,
214 3| beértem a kapitányokkal, ma már csak brigadérossal elégszem
215 3| úrral együtt.~Szunyoghné már a hintajába szállott. Körülnézett
216 3| őrök voltak állítva, kik már messziről fegyvert emeltek
217 3| későn érkeztem. Az árulást már nem akadályozhattam meg.
218 3| fekete sast - megfordították már régen: a kuruc világ a legendák
219 3| becsületes, öreg arca.~- No, már látom, öcsém - felelt dörmögve -,
220 3| egytől egyig, akik a kardot már elbírtuk a nagy időkben.
221 3| Törökországban. Nem való már az öregembernek a háború.~
222 3| helyébe. Hanem olyan fa már nem nő többé a magyar nemzet
223 3| nevet, amelynek viselője!~- Már tudja - felelt a vitéz.~
224 3| Öreg ember vagyok. Nekem már meg van számlálva a napom.
225 3| dragonyosok engem keresnek. Már Eperjesen is a sarkamban
226 3| éreztem a meleget.~A barát már nem volt fiatal ember, de
227 3| sóhajtott.~- A déli kapu felől már hallatszik a dragonyosok
228 3| Jávornoki Jánosnak hívták. Már az apja főbírája volt Késmárknak,
229 3| diákot, a késmárki piacon már hallatszott az ellenséges
230 3| ismerte. Egy-két perc múlva már a föld alatt voltak. Keresztül-kasul
231 3| voltak kiterítve pihenésre.~Már jó darab ideig haladtak,
232 3| fel:~- Hogyan? Rodostóban már tudják, hogy Magyarországon
233 3| jövő sóhajtásokat. Most már tehát tudod, hogy ki vagyok.~-
234 3| apja örökébe. Talán azóta már a Havasalföldön áll a kis
235 3| halottak, hogy köszörülik-e már a kardokat?~Harminc tompa,
236 3| fején a kucsmát.~- Most már tudjátok azt, amit tőlünk,
237 3| feltámadok, mert éjjelente már ragyog a csillag a Kárpátok
238 3| minden szem könnybe lábadt.~Már messzire jártak a föld alatt
239 3| mámorából, és Rákócziban ma már csupán megrontóját látja.~-
240 3| lehet eltagadni. Az ország már elfelejtette Rákóczit. Az
241 3| kincset, a szabadságot! És ha már temető és csupa sírhalom
242 3| szolgáltatta az ivóvizet Késmárknak már száz esztendő óta. Egyszer
243 3| se látott életében. Itt már csak Hunkár segíthet, a
244 3| elapadt a kútból, és most már az egész város megtudta,
245 3| környékén találtak.~Most már aztán egyébről sem beszéltek
246 3| Késmárkon mindig sok diák volt. Már Rákóczi Ferenc idejében
247 3| Jávornoki Benci is, és már akkor a külföldet is megjárta,
248 3| tanításáról hazafelé ballagott, és már előre örvendezett magában,
249 3| az apádnak, hogy bocsássa már szabadon azt a két kuruc
250 3| tehát elhagyta a szobát.~Már estére hajlott az idő, és
251 3| szegényeket? Úgysem várnak azok már egyebet, mint azt, hogy
252 3| előbbeni hang. - Nekünk már nincsenek jóbarátaink. Elhagyott
253 3| érkezett idáig? Átlépte-e már a kis Rákóczi az ország
254 3| szabadulni.~- Akkor közeledik is már a kis Rákóczi diadalmas
255 3| egyszerre felsóhajtottak:~- Csak már Rákóczi fiáról hallanánk
256 3| hagyján. Hisz vitéz ember volt már más is. De láttátok volna
257 3| vitézi toll lengett, de már csizma dolgában nagyon hiányos
258 3| nevetés utcahosszat. Mert az már igaz, hogy a Szélkakas kapitány
259 3| hűséggel várjuk. A csillaga már ott ragyog a Kárpátok felett.
260 3| nincs, Rákóczi csak volt. Ma már csak álom ez a név. Egy
261 3| nézni! Szélkakas kapitány már kitűzte a lobogót.~E percben
262 3| emelni? Nem emlékeztek-e már a vérpadra, amely Késmárk
263 3| Havasalföldnél, és holnap talán már a haza szent földjét érinti
264 3| Ugyan, miért nem ébredek már fel?~Jávornoki Benci megerősítette
265 3| ismételte Benci.~- Én már nem vagyok atyád. Bírád
266 3| Az alkonyat ereszkedett már le Késmárk városára, de
267 3| Fiaim, nagyon nehéz vagyok. Már gyermekkoromban azt mondták,
268 3| Rákóczi fia. S azóta talán már az országban van. Hisz manapság
269 3| az a harangkongás szűnne már meg. Olyan vészessé, rettenetessé
270 3| utolsó kuruc is rég elveszett már?~- Még nem! - felelt János
271 3| Kanizsit.~- Nekünk nincs már egyéb keresnivalónk itt,
272 3| rodostói remete felsóhajtott:~- Már akkor igazán nem tudom,
273 3| Századok óta vetélkednek már egymással. Ha a váradiak
274 3| lepipálták" Nagyváradot.~Most már az a kérdés merült fel:
275 4| lélegzetvételén meglátszik, hogy már nagyon régen vár az ablaknál
276 4| kedélyesen a kis öreg. - Én már láttam önt az utcáról az
277 4| kegyelmes uram! - felelt most már hidegvérűen a szerzetes. -
278 4| gondolkozással fölhagytam. Nem akarok már egyebet, mint biztos megélhetést
279 4| kormánytanácsos, az ön régi barátja, már nem tud megváltozni. Kedves
280 4| öreg barátját. Az a könyv már régen megjelent, mégpedig
281 4| Bizalmas jelentésekből már hallottunk is egyet-mást
282 4| közelébe juthatok. A többi már az én dolgom.~A kormánytanácsos
283 4| hogy megöregszem. Manapság már a ruhák különös szabása
284 4| eksztázisba, hogy azt sem tudom már, hová tettem a kinevezési
285 4| csiklandoznák.~- Kár, hogy már vége! - mondta, fölemelkedve
286 4| keze ökölbe szorult, mintha már érezte volna a hatalmat,
287 4| helyedet, Ignác? A kis zsámoly már két nap óta hiába vár, hogy
288 4| felé, de a közeledő hajnalt már nem akadályozhatja meg az,
289 4| Hát vajon félhetek-e én már valamitől, amidőn mindent
290 4| Te sokkal gyanúsabb vagy már Bécsben, hogy tovább is
291 4| keresztültáncolta a szobát.~- Már megyek, már menekülök, futok!...
292 4| a szobát.~- Már megyek, már menekülök, futok!... Ó,
293 4| meggyőződéssel Marie tant. - Mi már együtt várjuk meg a napot,
294 4| szorosabban hozzákapcsolódott már az életem, a szívem a forradalomhoz,
295 4| megnyugvó asszonynak. Én már határoztam sorsom fölött.
296 4| Martinovics észrevette volna, már egyedül áll a pálmafa mellett,
297 4| katonatiszt fölött, most már csak a medret kell eltalálnia,
298 4| Hm, úgy látszott, mintha már néha megtaláltuk volna,
299 4| járunk, valóban nem rejthetne már méhében nagyobb eseményt
300 4| meggondolt.~Martinovics már térdre ereszkedett, és így
301 4| a torkában, és a császár már messze járt, midőn az udvari
302 4| kilépett a kapun. Odakünn már bealkonyodott, és a Szent
303 4| XVIII. század végén sem volt már sokkal fiatalabb a Kék Duna,
304 4| pengése. Lehetséges, hogy már Ali Musztafa idejében is
305 4| csaknem egy vonalban volt már a föld színével, és lépcsőkön
306 4| tartják a rozsdás karikákat, már zárva van. A szél süvöltve
307 4| vendégszobában, ahol kívüle már hárman üldögélnek.~Három
308 4| mondja mély hangon. - Társaim már nyugtalankodtak, de én buzdítottam
309 4| estét, mester! Csakhogy már eljött.~A harmadik egy fehér
310 4| napsugárban.~- Valóban ideje volna már valamely kedvező auspiciumokat
311 4| kinevezés? A hitelezőim már fojtogatnak.~- A király
312 4| idealista, szelíd férfiú, talán már te is a vért kívánod, mint
313 4| közelednek hozzánk. Az én életem már úgysem ér sokat. A végzet
314 4| biztosítunk az államnak. Te már nem ismered ezt az országot,
315 4| bennünket, hisznek bennünk, és már nagyon sokan együtt vagyunk,
316 4| egyszer a királyt elfogná. De már a paraszt is tudja, hogy
317 4| nyugaton egy ország, ahol már fölvirradt egy új hajnalhasadás.
318 4| megváltása reád vár. Én már nagyon öreg ember vagyok,
319 4| vagyok, holnapután vagy talán már holnapra elmegyek az örök
320 4| szabályait.~Martinovics már magára öltötte bő köpönyegét,
321 4| lesz a Burgban, a császár már öltözködik a bálra, senkit
322 4| lándzsákat, senki sem jöhet már, akinek feszesen tisztelegni
323 4| Egy-két másodperc múlva már visszatért, és olyan alázatossággal,
324 4| Martinovics Ignác ebben az időben már nagyon jól ismerte helyzetét
325 4| Többször jelentettem már, hogy sok megbízhatatlan
326 4| Isten önnel, az ajtónál már hallom Sauzou pálcájának
327 4| Riedl, a híres matematikus már elővette kedvenc témáját,
328 4| éjféltájban, midőn a hangulat már tetőpontjához érkezett,
329 4| hírekkel!~Martinovics erre már nem felelt.~ ~Hajnalfelé
330 4| város nagyobbik részében már eloltották az olajlámpásokat,
331 4| Bécs egész területén, amely már akkor is hatalmas város
332 4| tűzvészt maguk sem tekintették már egyébnek, mint mulatságnak,
333 4| fordult egyet az esztendő, már újra fölépült a leégett
334 4| leégett külváros, és most már csak idő kérdése volt, mikor
335 4| a külváros végződik, de már a kapun belül, ebben az
336 4| mormogta:~- Az ördögbe! Ez már aztán komoly dolognak látszik.~
337 4| Pilleau szinte reszketett már a kíváncsiságtól.~- Messziről
338 4| elaludt.~A Jámbor utazóban már régen kialudt minden világosság,
339 4| házakba.~A lovasság galoppja már messzire dübörgött, amikor
340 4| érkezett, az éjszakai emberek már levetették köpönyegeiket,
341 4| jövő jeladást.~- A jeladás már megérkezett! - kiáltotta
342 4| Mire észrevették volna, már eltűnt a titkos szobából.
343 4| fekete alak álldogál, aki már előbb menekült a kapu alá
344 4| beszélt volna, de a polgárok már nagyon türelmetlenek voltak.
345 4| testvér!~Hebenstreit azonban már nem tudta magát tartóztatni.
346 4| hírekre!~- Amit tudtam, már elmondtam! - felelt Hebenstreit.~-
347 4| Ferenc császár is. Mert már csak a jakobinusok elhatározásán
348 4| elhelyezve. Zalában, Szabolcsban már három esztendő előtt talpra
349 4| eloltani nem lehet. A sötétség már oszladozóban van. És a lámpást
350 4| zivataros éjszakába, amelyben már a hajnal sárgás köde látszott
351 4| amely nyugat felől jött, már besüvít a békés polgárházak
352 4| beszélnek. Olyan ember manapság már nincs az élők között, aki
353 4| széles, vaskosaras ablakaival már messziről elárulta, hogy
354 4| káromkodott nagyokat. De ezt már megszokták a hatóság emberei.
355 4| esténkint Pest városában, azután már csak az őrjárat csizmáinak
356 4| A kegyelmes úr általában már nem csinált egyebet, mint
357 4| Másnap újra felkerekedett már korán reggel, hogy a bezigue-t
358 4| minden második ember tagja már az összeesküvésnek."~"Éljen
359 4| és testvériség!"~No, ezt már nem ereszthette el szárazon
360 4| jakobinusvezér iránt - erre már csak mosolyogni tudott a
361 4| és ivott a borából. Ha már bolondokat kell hallgatnia,
362 4| tovább, öreg Bolingbroke! Én már eleget ittam mára. Megyek.~
363 4| benneteket nem tekintenélek, már régen nyílt sisakkal állottam
364 4| forradalmár, és ha rajta múlna, már régen felállította volna
365 4| és az olasz táncosnő most már szintén álarc nélkül lépett
366 4| révén. A szép Ürményiné már a zenénél és éneklésnél
367 4| sem csalatkozott a nőkben.~Már elérte szállását, és a kapukulcsot
368 4| politikai rendőrséget, fájdalom, már értesítették arról a titokzatos
369 4| az apát. - Hát nincsenek már megbízható falak, hangfogó
370 4| asszony célzását.~- Ó, én már régen elfelejtettem akarni,
371 4| mondta egykedvűen. - Énbennem már csak az tartja a lelket,
372 4| elveszett, a lelkem jobbik fele már meghalt. Csak az az ágyúdörgés
373 4| léptei kopogása sem hangzott már, Martinovics még mindig
374 4| félrevezet túlságos előrelátásod, már gyóntatómat is kioktattad.
375 4| van!~- Hányszor hallottam már ezt tőled, Saurau?! - kiált
376 4| mulattatni szokott.~Saurau most már nemcsak a homlokát ráncolta
377 4| tovább?~- Péter-Pál ünnepén már fehérlett az éjszaka a vasalt
378 4| fehér vászonszoknyát.~- Most már hordják, felség, a gyász
379 4| akik a reggeli piacról már hazafelé hajtottak a városból.~
380 4| Nem. Tanuló vagyok...")~Már tökéletesen besötétedett,
381 4| a miniszter. - Nem hord már ilyent senki sem Bécsben.~
382 4| titkosrendőr-ügynökök, amelyeket már minden bécsi gyerek ösmert,
383 4| az óriási teremben, pedig már nem volt akkor fiatal menyecske.)
384 4| pattantyús lámpásai égtek. Már csaknem elérte a táncterem
385 4| türelmetlenül Martinovics. - Már mindenki tudja Bécsben,
386 4| kettő, három, négy... Végül már számlálni sem tudom a levágott
387 4| mániába esik élete végén. Te már nem látod világosan a helyzeteket.
388 4| Borzasztó! Rettenetes! Hát már nem szeret engem a népem?
389 4| én beteg vagyok!~A hintó már a schönbrunni kertek alatt
390 4| ismét megszaporodnak. Hát már nem sétálhatok én többé
391 4| marék puskaport, amelyet már régen szárazon tartatok
392 4| asszony csöndesen kötött.~- Már nem lehet segíteni többé
393 4| a szobába léptél volna, már hallottam az utcáról a titkosrendőrség
394 4| börtönökbe. Hebenstreit már elfogatott. Még az éjjel
395 4| komédiás, a nádor kamarásához már benyújtotta.~- Te asszony,
396 4| helyzettel ismerős ember már úgyis tudja a bevezetést,
397 4| ítéletet a fogolynak!~- Azonban már kihirdették.~- Én mégis
398 4| valódiaknak látsszanak. Most már mit sem ér többet az ügyességed,
399 4| felmentették, és az este már a falakon át meghozta a
400 4| mielőtt elítéltek volna, már bizonyos volt, hogy sorsunk
401 4| akaratának. Hebenstreit már előrement. Szépen halt meg,
402 4| érdekében. A mi sorsunk akkor már eldőlt. A császár kimondta,
403 4| újra kezdhetném! Börtönök már régen nem volnának Pesten,
404 4| csöndesen sírdogált a sarokban. Már megtanult sírni, már asszony
405 4| sarokban. Már megtanult sírni, már asszony lett újra.~- És
406 4| sohasem pardont. Ő tudta, hogy már elvégeztetett. Bécsben egy
407 4| lengyel asszony fölemelkedett. Már nem sírt többé. Még egyszer
408 4| mondogatta, hogy a papnak már csak azért is pardont kellene
409 4| végrehajthassa ítéletét.~Hát az már igaz volt, hogy a főtisztelendő
410 4| csöppet sem volt megijedve a már kimondott halálos ítélettől.
411 4| ítélettől. A budaiak, akik pedig már sok mindent láttak, még
412 4| generálisok kaszálórétjén már hajnal óta sok nép gyülekezett
413 4| halotthalovány - fél lábbal már a másvilágon van. A generálisok
414 4| generálisok kaszálórétjén már ott állott pallosával az
415 4| Én tovább nem láttam már semmit, mert elveszítettem
416 5| fölkelés" történetét csupán már a levéltárasládák őrzik -
417 5| beszélnek a bölcsek, de mi már inkább csak tudatlan gyarlók
418 5| százesztendős ember is ritka már, mint a fehér holló. Mondják,
419 5| inszurrekcióról élő embertől már nem hallhatunk. Régen a
420 5| bajuszát megnyálazta. De már akkor ő se emlékezett egyébre,
421 5| egyedül otthon. Hisz Hevesből már a táborozás első hónapjában
422 5| inszurrekció. Hogy verekedne már az ember jóízűen, ha odahaza,
423 5| nem is szenvedély: az maga már az ember.~Haj, a lustaságra
424 5| fölsóhajthatunk: annak is vége van már, mint sok mindenféle magyar
425 5| ott több!), manapság talán már egy lusta sincsen. A lusták
426 5| magyar virtusok. A kardot már rég letettük, csak szóval
427 5| kíváncsian nézték, mikor mozdul már meg a híres lusta ember.~
428 5| meg a szemhéját. Pedig tán már a nyakát is csiklandozta
429 5| ünnepélyes ember volt - erre már kijött a sodrából a főispáni
430 5| uramnak.~Mondják, hogy akkor már deres fejű, deres szakállú
431 5| Magyarország térképét alkotta, ma már rég eltűnt. Tűz fel nem
432 5| Hová lettek az iskolák? Azt már a legöregebb levéltárosok
433 5| generáció.~Azért ne keressük ma már a bisztrai nemesi birtokot
434 5| a porosz császárról.) De már mondtam, hogy a szájhagyományokra
435 5| dicsekvését!)~No de mindegy. Ma már aligha lehetne eldönteni,
436 5| lett egyszer. A vármegyéből már összegyűlt mindenki, akiben
437 5| ragyogva tapadnak a közeledőre. Már látszik kunkorgós fekete
438 5| ahol az asszonyok testét már föltörte a vállfűző a sok
439 5| öreg ember volt, megette már kenyere javát: ő ugyan nem
440 5| mondogatta, ha Bodó Sámuel már nagyon hánykolódott, hogy
441 5| oldalán.~Tavasz felé járt már az idő, midőn egyszer nagy
442 5| Mondják Bodó uramról, hogy már ebben az időben is oly lusta
443 5| de hát régen volt az. Ma már nincs is meg.~Dehogy is
444 5| beszélt virradatig. Mikor már elszökdösött mellőle mindenki,
445 5| uram gyerekeinek.~Tyű, ez már nem volt tréfadolog.~Az
446 5| színét se láttuk.~No de már ezt senki se hitte el. Honnan
447 5| a Kárpátok között, ahol már csupán a sasok járnak, és
448 5| unalmas a huszárok útja! Már negyednapja mennek az ember
449 5| pedig hogy szeretnének már otthon lenni! Szükség van
450 5| sok esztendővel ezelőtt már erre jártak a szabadság
451 5| sóhajtanak a legények. Talán már sohase lesznek otthon.~Délután
452 5| vén huszár.~De hát most már azon kellett lenni, hogy
453 5| Még a paripák is értik már a trombitajeleket.~Hát mármost
454 5| tudnád-e fújni?~- Tudnám hát! Már hogyne tudnám, mikor tudom.~
455 5| akarsz-e huszár lenni?~- Már hogyne akarnék - felelt
456 5| gyönyörűségtől. - Mentem volna már magamtól is, de mindenütt
457 5| tartja az ellenség. Most már visszafordulhatnak, vagy
458 5| és így tízéves korában már nagyon hagyogatta szürkés
459 5| szerette, Galambos bácsi már felülvizsgálta a Ráró szerszámjait,
460 5| kocsival. Galambos bácsi már ott pipázott a présház előtt,
461 5| piros nadrágban jártak. Most már csak a párizsi meg londoni
462 5| a vályogvetők, és miután már hajnal óta muzsikáltak,
463 5| feldarabolására került a sor. Ahhoz már nekigyürkőzött és szaladt
464 5| kérdeztem Dóczinét, mikor már mindent megszemléltem a
465 5| az apámat. Kufstein! Ma már alig emlékszem erre a névre,
466 5| hordta, a derekára csavarva, már hosszú évek óta a vörössapkások
467 5| velük legalább maga. Ha már nem ültetem őket asztalomhoz,
468 5| sértődötten fortyant fel. Hát már ezt is, azt is neki kell
469 5| hogy majd kiugrott.~Most már tudtam, kik vannak odabenn.~
470 5| élőhalottaknak? Minden elcsöndesült már, és a paraszt ismét dalolva
471 5| engem is, mert élni érte már úgyse tudok.~Felemelte a
472 5| vigadók között: az ő kedvét már nem hozta meg a bor.~Egyszerre,
473 5| szegény apám? A zsandárok már körülvették a présházat.
474 5| hadvezérek, híres államférfiak már éppen misera plebs - nyomorú
475 5| s nemesi fölkelés ezután már nem volt. Pedig dehogyis
476 5| kelt föl utoljára, amikor már voltaképpen nem is volt
477 5| ábrándképnek, szép regének, de már nincs. A régi kutyabőrök
478 5| Magyarországot úgy, hogy már azok sem emlékeznek rá,
479 5| Nagyon korhadt, vén lehetett már ez a fa, amely egyetlen
480 5| egykori megyei fiskus, akit már fiatalkorában se hívtak
481 5| koponyák nehezen hozzáférhetők. Már az ősapáknak olyan kemény
482 5| villogtak szürke szemei, később már csak nevetett magában, és
483 5| mosolygott.~- Ej, volt annál már nagyobb is.~Ekkor Turcsányi
484 5| kedvetlenül. - Vénember vagyok én már. Talán már dikciózni se
485 5| Vénember vagyok én már. Talán már dikciózni se tudnék. Az
486 5| csóválták a fejüket.~- Talán már teljesen elment az esze.
487 5| nagy, kerek piacon, amely már nagyon sok mindent látott -
488 5| század képzelemvilágában élt.~Már másfél emberöltő is elmúlott
489 5| nagyon ritkán veszekednek már a kertben azon, hogy kinek
490 5| esektől, politikai érvekkel már régen beverdesték egymás
491 5| magyar ember azt hiszi, hogy már javában ismeri történetüket. (
492 5| magyarok Visegrád felé. Már elment innen az is, aki
493 5| magyar múlt időnek, hogy most már alig emlékeznek rá. Nagyobb
494 5| tavaszi földekhez hasonlóan már csak a szabályos, pontos
495 5| baloldalon, nem kell itt már senkinek függetlenségi eszme,
496 5| emigrációból című munkából... Már a keménykötésű, Árpád apánk
497 5| utolsó szent magyar ember, már a végét járja, nemsokára
498 5| végvárában... Senyved, sorvad, már alig virágzik az a gyönyörű
499 5| Megrázkódik a magyar föld, amelyet már a táncos Andrássy Gyula
500 5| trónjavesztettnek nyilvánítja.)~Már ruhája szabása se nekünk
1-500 | 501-532 |