Part

 1     1|         engem tömlöcbe vetnek, mire hazaérek Lublóra - mondta
 2     1|      még ki sem mondta a szót, mire Palkó már egy fél rőf kolbászt
 3     2|       keserűségét eloszlassuk. Mire a városba értünk volna estefelé,
 4     2|   nyakában függő aranygyapjút, mire vadászok, urak, léhűtők
 5     2| hétlusta! - kiáltotta főnököm, mire talpra ugrottam, és egy
 6     2|        ágy előtt a medvebőrön.~Mire felkaptuk, már nem volt
 7     2|  lovasát a kiáltozókra küldte, mire nagyon csendes éjszaka következett
 8     2|        is volt egymás mellett, mire a királyné csendesen ezt
 9     2|   Rácvárost szoktuk látogatni.~Mire a konyhába értem volna,
10     2|        kevesen vagyunk. De hát mire való a magyar vitézség,
11     2|         Az éj múlik, reggelre, mire a budaiak észrevennék, messzire
12     2|       palotában! - üzente még, mire az ausztriai gyalogosokat
13     3|   dalokkal mulattatta Ocskayt.~Mire a nap felkelt a hegyek mögött,
14     3|    Gyerünk az ellenség elé.~...Mire a vérvörös nap felbukkant
15     4|        észrevenni kegyeskedik.~Mire Martinovics észrevette volna,
16     4|       ami a szobában történik.~Mire a fogadós a padlásra érkezett,
17     4|     búcsút vett a társaságtól.~Mire észrevették volna, már eltűnt
18     4|  elbűvölten hallgató férfiú. - Mire készülsz?~- Most megyek
19     4|       nézte a táncoló párokat.~Mire a suta uracska a terem közepére
20     4|        húszasért. Tudtuk, hogy mire kell a köszörűkő, és senki
21     5|     bácsi pedig utánabicegett.~Mire felzendült a dal a dombon
22     5|      és ez az utolsó sóhajtás, mire eljut Magyarországig, az
23     5|      egy krajcárt fizethessék. Mire a sürgönyváltás Debrecen