Part

 1     4|     származású ember, bizonyos M. Pilleau volt a gazdája. Ha hinni
 2     4|       lehet a följegyzéseknek, M. Pilleau ártatlan tagja volt a legtöbb
 3     4|           kis termetű férfiú volt Pilleau úr, aki állandóan hófehér
 4     4|          reggel tovább utazzanak.~Pilleau úr nem szerette azokat az
 5     4|          akkor sem melegedett fel Pilleau úr irányában, ha az utas
 6     4|          ne lássék jelentőségük), Pilleau úr nem törődött tovább vendégével.
 7     4|           nem érintették ilyenkor Pilleau úr kíváncsiságát. Unatkozó
 8     4|          ebben az esztendőben, M. Pilleau végre olyan vendéget fogadhatott
 9     4|        világított meg csupán a M. Pilleau lámpása, valamint gombos
10     4|         körül a sötét udvaron, és Pilleau úr füléhez hajolva, halkan
11     4|         mondta röviden az idegen.~Pilleau úr még egyszer tetőtől talpig
12     4|      kezével erőteljesen megfogta Pilleau úr karját.~- Ne fecsegjen
13     4|  felkiáltott volna a fájdalomtól. Pilleau úr azonban mosolygott csupán,
14     4|     idegen legyintett kezével.~M. Pilleau szinte reszketett már a
15     4| néhányszor megingott a levegőben. Pilleau úr szinte magánkívül ugrott
16     4|          hangon így szólott:~- M. Pilleau, mi önt ismerjük.~- Megbízható
17     4| Engedelmeskedni fogok - felelt M. Pilleau.~Az idegen újra az ajtóra
18     4|      háromszor megkopogtatták.~M. Pilleau örvendezve dörzsölte össze
19     4|      mindnyájan együtt voltak. M. Pilleau némán fölvezette a hallgató
20     4|        mellette ülő férfiúnak. M. Pilleau a mennyezet hasadékán át
21     4|     Jámbor utazóból, anélkül hogy Pilleau úr kaput nyitott volna előtte,