Part

 1     5|       öntött a vonójukba: a híres Dócziné forgolódott a szilvafák
 2     5|    főzőasszonyok legutolsója volt Dócziné. Lehet, hogy rajta kívül
 3     5| városokban, vármegyékben híresek. Dócziné az egész országban híres
 4     5|         milyen a jó étel, mikor a Dócziné főztjét ették. Vagy az is
 5     5|         hogy boszorkány volt ez a Dócziné: boszorkányosan jó volt,
 6     5|       gyógyította.~Büszke is volt Dócziné az ő nagy hírére. Miután
 7     5|      citromért. Csak akkor tálalt Dócziné, akárhogy türelmetlenkedett
 8     5|  vendégsereg.)~Ott pasziánszozott Dócziné most is a szabad konyha
 9     5|      előtti falat is nagyon édes.~Dócziné rakta a kártyáit a gyepre,
10     5|          megszemléltem a konyhán.~Dócziné mérgesen kapta fel a fejét.~-
11     5|      vissza a kufsteini börtönbe.~Dócziné a kártyáira ügyelt.~- Szüretkor
12     5|          Akkor elviszik! - felelt Dócziné.~Egy darabig még üldögéltem
13     5|        hozom szégyenbe a zászlót.~Dócziné megkongatott egy üstöt.
14     5|        pecsenye foglalta el, amit Dócziné nagy diadallal hozott a
15     5|          cselédleány hozta utána. Dócziné abban is nagy mester volt. ~
16     5|           volt. ~Mikor mellém ért Dócziné, megrántottam a szoknyáját.~-
17     5|        közeledik az úton - mondta Dócziné, és mosolygott halavány
18     5|    tekintetes úr - figyelmeztette Dócziné az apámat a pecsenye finomabb
19     5|       jutott eszébe megköszönni a Dócziné főztjét. Pedig az az asszony
20     5|       hosszas gondolkodás után.~- Dócziné - felelt az apám.~Erre elcsendesedtek.
21     5|       kiáltott. Talán azt hitték: Dócziné. Kialudt a mécses az asztalon,