Part
1 1| megharagítottátok. Nagy mesterség volt, de sikerült. A király visszaállítja
2 1| Kornádi Kassára, Budára, de még Bécsbe is eljárt a vásznakkal.
3 1| dörmögte odavetőleg. - De hát mit csináljon az ember,
4 1| vásznakhoz érthetsz te, de a törvényeket már csak bízd
5 1| az ott levő leányainkat, de mindjárt újat is kell adni
6 1| Elmenni, mondom, nem kellene, de ha a király parancsolja,
7 1| vagyok annak elrontója. De itt már elhibáztátok a dolgot,
8 1| Mindjárt kitépem a hajad!~De ezt már özvegy Budeuszné
9 1| kapitányságnál szolgált, de ott kellett hagynia szeretett
10 1| a sánta Parka logikáját, de már megszokták, hogy a szenátor
11 1| vigyázni, a legszebbre. De azért te is vigyázz magadra.~
12 1| tapasztottam a két tenyeremet. De a szemem nem bírtam behunyni
13 1| mint a késmárki piacon. De nem baj! Csak túladjak már
14 1| minden fát, minden bokrot, de minden fogadósnét is a két
15 1| kifejezni a folyosói képekről. De hát a híres Ulászló sem
16 1| A másik meg meghízott. De az aranypecsét a Szaniszló
17 1| mit csináltok? - kérdezte, de nemigen várt feleletet,
18 1| uram nemcsak az esküvőket, de a temetéseket is számon
19 1| hunyorított a szemével a takács. - De a csodák nem viselnek szoknyát.~
20 1| van - susogta a leány. - De nemsokára letépik rólam,
21 1| takácsnak a koponyájában. De most ne háborgassatok tovább.
22 1| leányainkra, amíg ébren volt. De ő is csak ember. Az éjjel
23 1| lehet kifogása senkinek. De a leányokat csak nem vitte
24 1| Kornádi uram ravasz ember, de Parka szenátort sem a gólya
25 1| megvigasztalja a bírót. De ki vigasztalja meg a búsongó
26 1| elhagyogatták az asszonyok. De hát nem lehetséges-e, hogy
27 1| utaztak el a másvilág felé, de a várak itt-ott megmaradoztak.
28 1| akad a két királyságban, de Parka... Parka csak egy
29 1| ide férfnemen levő embert. De hát bolond volna, ha eresztene...
30 1| tigrisszakállú zsoldos.~- De itt marad az én deres fejem!~
31 1| fésületlenül repkedett a szélben. De a válluk együtt világít
32 1| Budeusz Annához:~- Ejnye, de megfényesedett a szemed
33 1| királyi pincéből loptak. De kis, erősen megvasalt hordócskákban
34 1| a fehér fogaival rágta, de a szeme úgy ragyogott, mint
35 1| Bácsi, ma nem vacsorázol, de holnap se.~- Megbolondultál?!~
36 1| kiserkedt fehér vállukból, de nem mozdultak. A katona
37 1| öreg ember vagyok ugyan, de még szerettem volna soká
38 1| elvégezni a lakatosok munkáját, de még a fegyvercsináláshoz
39 1| vadásznál kell letenni. De a zöld vadászt nem lehet
40 1| mindenfelé a zöld vadász után. De ezen a vidéken azt nem ismerték.~
41 1| ment egy darabig előre, de akkor útját állta a tenger.
42 1| kastély állott a hegyen, de a kastély kapuja zárva volt.~-
43 1| mondta a zöld vadász. - De még nem vagyunk túl a bajon.
44 1| amíg megbirkózott a zárral. De csak kinyitotta az ajtót.~
45 1| mondta a zöld vadász.~De tán még ki sem mondta a
46 1| hogy mozdulni is alig bírt, de a zöld vadász most adta
47 1| Alig bírta kinyitni őket.~De harmadnapra levette az utolsó
48 1| látom, hogy nemcsak ügyes, de becsületes ember is vagy,
49 1| talléraimmal nemcsak a süveged, de a zsebed is - mondta a zöld
50 1| lett volna az országban! De volt sok más csizmadia akkor
51 1| ugyancsak csizmadia volt -, de mikor ő nemesember szeretett
52 1| nemesember lett az illető. De ez csak a külföldről bevándorolt
53 1| érdemes emberről beszél a hír. De ugyan mit beszélne a hír
54 1| Tovább szeretnék menni, de lyukas a csizmám, mind belefolyik
55 1| és mindenéből kiették.~De a varga mind tovább rendületlenül
56 1| lyukkal. Talán Debrecenből. De minek is varrattad volna
57 1| Gaál a munkához látott, de fél szemmel mindig a diákra
58 1| vagyok, és a nevem Tamás. De annyit mondhatok, hogy nehezen
59 1| mert kedvét találta benne. De megfordult ő másfelé is.
60 1| a csizmát, hol a hátán. De mégis inkább a lábán, mert
61 1| nemesember, hol csizmadia. De akármelyik állapotot álmodta,
62 1| A csizmaszárhoz nyúlt, de nem találta ott a bicskáját.
63 2| az Úristen, amikor Anna de Foix királynénkat, XII.
64 2| leveleket, amelyeket kívánok! De majd egyszer felnő a fiam,
65 2| sarkatokat. Vigyázz, te skríba, de vigyázzon magára a barát
66 2| ellenségei ellen kitört. De az imádság lepergett, és
67 2| ökrökből aranyat csinálni; de még csak Perényi uramé sem,
68 2| miért megyünk Pozsonyba, de arra nem gondolhattam, hogy
69 2| Talán csak maga a király - de hát ez egy Jagelló.~Pozsonyba
70 2| érti a kovácsmesterséget. De az elöljárók azt felelik,
71 2| mondának a parasztok -, de vagyon is falunkban két
72 2| fáradtságtól elaludt), no de a nagymise után mi, kisebb
73 2| ördög ez a Szapolyai.~No de az utolsó napon, amikor
74 2| utánozni akarta a moszkovitát, de hanyatt esett a lóról, úgy
75 2| után küldte ugyan követeit, de maga nem szívesen indult
76 2| ritkácska volt az erdő.~De már oda is értünk az erdő
77 2| Hamburgban éjszakázott, de a lengyel urak szemei most
78 2| császár már öreg ember volt, de olyan egyenesen ült hintájában,
79 2| borporciónk a bécsi várban is, de mi már csak olyan emberek
80 2| kocsmába megyünk.)~Igen ám, de a bormérő másnap egyéb újsággal
81 2| táncokhoz volt szokva.~Igen ám, de ekkor csak a német hopmester
82 2| is, amelyet a püspökök, de a császár titkos varázslói,
83 2| még hosszabbra vonja.~No de most jön Miksa császár a
84 2| legszebben misét mondani. No de elment a bécsi püspök a
85 2| okoznak fenn a palotában. De apámnak mégis könnyebb dolga
86 2| a felesége halála után. "De hát éppen az ilyen gyermekek
87 2| jegyzékbe tudja foglalni..." De hiába biztatám magamat,
88 2| elfáradhatott ebben a császár, de legalább a lovagok nem felejtik
89 2| hoztak abban az időben, de a szép, ifjú királynőnek
90 2| lányát férjhez adta.~- Igen, de mit ér az, ha a lányok nincsenek
91 2| főurak a király látogatására, de még hiába mutatkoznak vala
92 2| idegenbe küldött levelek miatt, de királyom, Ulászlóm is nyugtalankodni
93 2| a nemzetet szipolyozták. De én mindig csak jó, türelmes
94 2| Nyugodalommal és szent áhítattal.~De most egyszerre csak felnyitotta
95 2| udvaron, sem a folyosókon, de hát bele kellett nyugodnunk,
96 2| vetett véget a mulatságnak, de a király hazafelé menet
97 2| Lajos király búcsúzásnál, de a tarisznyánkba elfelejtett
98 2| meg gyalogosan baktattam, de mégiscsak elérkezénk Innsbruckba.
99 2| amiket móringba ígért, de a császár nem hívatott se
100 2| nézték az idegen kocsikat, de meg nem ismerik vala Mária
101 2| ebéddel vár Sárkány főispán.~- De hiszen ma péntek van! -
102 2| nevét sem tudnám elsorolni. De volt viza is, amely közönségesen
103 2| úgy éget, mint a szégyen, de ebédelni mindennap szeretek,
104 2| hiszen ők napestig aludtak, de annál többet szomorkodtunk
105 2| régen itt hagytalak volna. De szeretlek, te szegény árnyékkirály.~
106 2| adósságodban - kezdte a királyné -, de most már elég volt a sok
107 2| Megyerig tartó szigettel, de Kos- és Csepel-szigetekkel
108 2| borosedényeket elhelyezzünk. De inkább pénzt vertünk.~Mária
109 2| kancellár szép derék ember volt, de mégis inába szállott a bátorsága,
110 2| konyhapénzre tegyen szert, de a pénzcsinálást mégiscsak
111 2| ravaszsággal az egri püspök úr -, de azért kellő engedelemmel
112 2| ruhaszegélyét megcsókolni! De én csak szegény szolga voltam,
113 2| még egy szál köntösben is. De védelmet kér a magyarok
114 2| Dobzse!"~Hát várjunk! De jött az öreg Bornemissza
115 2| nekik a lyukas zsebedet, de az én háztartásomhoz semmi
116 2| ezeket a nótákat hallottam. De beteg voltam attól is, hogy
117 2| királyuk ellen vétettek.~- De én asszony vagyok, nekem
118 2| régi királyom, Ulászló. De az öregúrnak csak kölcsönkérési
119 2| nekimenni a kísérteteknek, de félő, hogy a király sátra
120 2| lelkét is kettéhasítaná.~De azért csak utaztunk tovább,
121 2| vacsorákat, mint Budán, de én sok mindennek a hiányosságát
122 2| csigalassúsággal jönnek utánunk, de a konyhára, pincére én vigyázok.
123 2| magyarok élhetnek pulyán, de a halállal szemközt bátrak
124 2| meggyőzésére kevesen vagyunk. De hát mire való a magyar vitézség,
125 2| szerettünk volna egymásnak menni, de aztán meggondolkoztunk,
126 2| magát balról Perényi uram? De nekünk menekülni kellett,
127 2| Golyó találta a mellvértjét, de nem sebesíté meg.~Itt volt
128 2| csata Mohácsnál elveszett, de a király sorsát senki se
129 2| nekivágnom az utazásnak.~- De hát hová megyünk?! - sikoltozott
130 2| körmei között a parazsat, de néha jobban megriaszt a
131 2| zúzták az uralkodás évei. De néha jobb lélektelenül cselekedni.~-
132 2| újabb zsákmány után nézne. De a magyar rablók esetlegesen
133 2| életemet vinném is magammal. De Magyarország királynéja
134 2| itt akarja hagyni Budát. De hiszen akkor innen másoknak
135 2| gazdája ugyan távol volt, de a kamrák, pincék telve voltak,
136 2| egyiket-másikat jól ismertem Budáról, de nem mertem mukkanni, amikor
137 2| szerencsésen megmenekült, de a patakot nem tudta átugratni
138 2| egyetlen könnyet sem ejtett. De bezzeg nem tudta a haragtól
139 2| kiáltotta dominám.~- De hírt kaptunk Lesieczki Márton
140 2| sarokból dominám szavait. - De ugyan ki visz el levelet
141 2| ez családi tulajdonságuk, de azt a drágalátos étvágyat,
142 2| és tatai vár kapitánya, de mielőtt bármi is eszébe
143 2| felírtak mindent, amit adtak, de ez nem is volt baj, mert
144 2| a határszélen rekedt, no de most már aztán itt volt
145 2| hogy Zápolyával tartanak, de dicséretest most még ők
146 3| emberi életben rengeteg idő, de a legendáknál semmi. Hipp-hopp!
147 3| felmerült eszmék diktálták, de az asszonyok minden időben
148 3| akármelyik középkori hercegnőnél, de hát nem mindig a realitás
149 3| nemcsak a szépségükről, de az erényeikről is nevezetesek
150 3| jókora futamodás Detrekőtől, de a féltő, szerelmes asszonyi
151 3| szépségéről, erényéről, de talán, mert asszony volt,
152 3| sziszegte Szunyoghné.~De már nem Ocskayval törődött,
153 3| grófnő visszakísérésére, de Julianna se volt az az asszony,
154 3| beszélt:~- Igaz, László, de Budetinban mégse maradok.
155 3| királya. Ki ne félne téged? De én csak gyönge asszony vagyok.
156 3| folyt a kurucok mulatsága. De Ocskay többé nem vett részt
157 3| hogy van két apró cselédje, de csak akkor látja őket, ha
158 3| legelsőjét, ha én megengedem. De hát minek is annak az asszonynak
159 3| éppen felhő mögé búvott, de a zászlótartó világosan
160 3| Az volt a szándékom. De aztán láttam, hogy a kísértet
161 3| lehetett őket beosztani, de viszont szélnek se ereszthette
162 3| az neked elég, te huncut! De Stahremberg nem ijed meg
163 3| meg a maguk árnyékától. De meg mulattatta őket, hogy
164 3| bátorította a hajdúkat, de azok mind kedvetlenebbek
165 3| hajdúkat szélnek eresztette, de a tiszteket és főként az
166 3| olyan nagyon bizonyos.~- De bizonyos - felelt a grófnő,
167 3| fosztogatta az épületeket, de az elé a traktus elé, amelyben
168 3| küldött az ön őrizetére, de fájdalom, későn érkeztem.
169 3| utolsó kétszáz esztendőben. De a rossz asszonyokra az ördög
170 3| ezen a kemény téli napon, de aki a lovas vitézt látta,
171 3| fiatalembert -, kerüljünk beljebb.~De bizony a vitéz alig tudott
172 3| Nyáron is jókora iramodás, de így télidőben kétszer olyan
173 3| elbírtuk a nagy időkben. Hej, de szép idő is volt!~- No hát,
174 3| a szeme a vitéz szavára, de aztán szomorúan csóválta
175 3| okos embernek látszik, de tanultsága nem sok. Mert
176 3| meg van számlálva a napom. De esküszöm, hogy amint kibontják
177 3| apja egykori vitézeiből. De a kardja fényes lesz mindegyiknek.
178 3| Késmárkot egy század dragonyos. De lehetséges, hogy még vacsorára
179 3| rendje-módja szerint eltemetnek. De erre még ráérünk.~Siska
180 3| már nem volt fiatal ember, de öreg se. Roppant nagy feje
181 3| egy bivalybőr talp volt, de a csuhája vastag posztóból
182 3| A fejemet nem sajnálom, de azt sajnálom, ha a rám bízott
183 3| halálra kereste az ellenség, de sohasem keríthette őket
184 3| titokzatos - mondták az emberek.~De igazán csak akkor lett titokzatossá
185 3| nagyon keveset beszélt, de annál jobb étvággyal evett.
186 3| ellenség közeledését jelentve.~De még a város ügyes-bajos
187 3| ez idő tájt bujdosásban, de mind a harmincat látni lehetett
188 3| tartottak a késmárkiak. De a hordó most üres volt.
189 3| voltam Késmárk városának. De újra feltámadok, mert éjjelente
190 3| tartotta azt megszállva, de mégis megtalálták a módját,
191 3| tartogatnak bebörtönözve.~De hát hol, melyik börtönben
192 3| Vagy látják még a napot, de csak annyi időre, amíg a
193 3| forgatná, nem pedig a könyvet. De most olyanok voltak az idők,
194 3| került kétszáz aranyforintba. De csak az kapta meg a könyvet,
195 3| Az én apám lengyel volt, de Rákóczi zászlója alatt esett
196 3| tanulószobájában érezte jól magát. De megszokta Ágnes, hogy senkinek
197 3| Kacsinszky Frigyes lett volna, de ezen a néven emberemlékezet
198 3| egyik országból a másikba, de a remélt szerencsét eddig
199 3| vára legmélyebb pincéjébe.~De még a kapitány csak hagyján.
200 3| vitéz ember volt már más is. De láttátok volna csak Burkót,
201 3| hosszú, vitézi toll lengett, de már csizma dolgában nagyon
202 3| abbahagytam a vagdalkozást. De a karomat úgy kellett lefogni
203 3| mit sem lehetett látni. De délfelé, amidőn az idő kitisztult,
204 3| sem értették meg a dolgot. De nem értették meg egykönnyen
205 3| kardjait is elkobozták. De elvette az ellenség azokat
206 3| emlegeted. ~Jávornoki elsápadt, de elszántan felelt:~- És legyen
207 3| hogy hívja le a főbírót.~De Burkó jobbnak látta nem
208 3| volna a késmárki levegőbe. De az én fejem tiszta, és mindent
209 3| előtted. Ma még kérünk... De ki tudja, hogy holnapra
210 3| már le Késmárk városára, de ez a téli alkonyat nem volt
211 3| zászlójához csatlakozik. Hej, de meg is dicsér majd érte
212 3| rohantak rájuk a kurucok.~De a rettentő földindulás most
213 3| másvilágon tért magához. De a második és harmadik is.
214 3| kard, csattogott a fegyver, de a vad harci zajon is áthallatszott
215 3| fáklya, égett a torony, de a Rákóczi-zászló még sértetlenül
216 3| Halottak borították az utcákat, de itt-ott még folyt a harc.
217 3| maroknyi csapattal hadakozott, de végre elnyomta őket a túlerő.
218 3| vezettek. Az arca sápadt volt, de a szíve nyugodt. A bakó
219 3| nyugodt. A bakó megragadta, de ő eltolta magától a hóhért.
220 3| dicsőséges kuruc időknek.~De a csillag tovább is ragyogott
221 3| kedves országát többé.~- De legalább a hangom itt marad
222 3| Addig is volt harangjuk, de csak amolyan apró, amelynek
223 3| a polgármester.~Igen ám, de hogy lehet uramnak hívni
224 4| ruha födi a férfiú testét, de fekete bajusza és szakálla
225 4| emeletekre fölkapaszkodom, de megfigyeltem, hogy ön nem
226 4| a ruhák lehetnek újak, de a szemek a régi jó szemek.~-
227 4| amelyről álmodni sem mert! De a hangját megszilárdította,
228 4| bűbájosságot nemcsak magában, de másban is meggyökerezteti.
229 4| fürkésző tekintete előtt, de most előkereste az utazóláda
230 4| vele a férfi fürtös fejét, de az csöndesen eltolta magától
231 4| húzódoznak még a sötétség felé, de a közeledő hajnalt már nem
232 4| még húzódoznak a divattól, de Marie tanton nem lehet kifogni.
233 4| nyitva állanak előtted. De amíg nem jössz, úgy beszélünk
234 4| Rousseau-t és Raynal abbét. De ismerte Linnét, a természetrajz
235 4| egész világ nemességét.~De a császári kegy gondolkozóba
236 4| Martinovics hideg arccal, de dobogó szívvel nézte a Burg
237 4| flórenci levelek hazudnak, de Martinovics soha, sohasem
238 4| Társaim már nyugtalankodtak, de én buzdítottam őket, hogy
239 4| porosz burgonya-háborúban, de Belgrád megvívásában is
240 4| sem A macedóniai vitézt. De különben is ez utóbbi Trenk
241 4| vette? Bizonnyal nem. No de meg is fizetett a burkus
242 4| a vért én nem kívánom, de igenis, szívesen feláldoznám
243 4| egyszer a királyt elfogná. De már a paraszt is tudja,
244 4| habozott, hogy a nő után siet, de nem sok ideje volt a gondolkozásra,
245 4| sem adományozták senkinek. De nem hibáznak a királyi mellről
246 4| udvari vegyész mosolyogva. - De másképpen valóban nem juthattam
247 4| Martinovics meghajolt, de nem mozdult helyéről. A
248 4| jeges szele süvöltene előre.~De nem, a császár újra mosolyog.
249 4| hogy fáradtan és szomorúan, de mégis mosolyog.~- Nagyon
250 4| dolgokhoz vajmi keveset értett, de szívesen nekiment volna
251 4| számíthatott ugyan Bécshez, de maga Bécs, a bécsi polgár
252 4| és a külváros végződik, de már a kapun belül, ebben
253 4| magyarok, mint politizáljanak.~De hagyjuk az Arany Oroszlánt
254 4| alakultak mindenféle célokra, de a legfőbb cél volt mindig
255 4| Kosciuszko, mikor Bécsben járt. De lakott itt körül más nevezetesség
256 4| ki az ajtót. Fejcsóválva, de büszkén lépkedett lefelé
257 4| polgártárs? - kérdé az idegen.~- De igen! - felelt a helyparancsnoksági
258 4| hangon kezdett beszélni, de hangja mindinkább megerősödött:~-
259 4| Amire valaki felelt:~- Igen, de a medvék kiszabadultak,
260 4| medve, az csak három medve! De az én nagyapám még látta
261 4| beszélni akart a néphez, de Henri Samson gyorsan levágta
262 4| tovább is beszélt volna, de a polgárok már nagyon türelmetlenek
263 4| A dobok peregni kezdtek, de a dobpergésen is keresztülhangzott
264 4| nem hangzott föl a Place de Révolutionon. A kiküldött
265 4| a jól elzárt szobákban, de többé nem a szászvári apát
266 4| A lázadást elfojtották, de a tüzet, amely a föld alatti
267 4| köszönik eddigi szolgálatait, de továbbra nem veszik igénybe.
268 4| Gréven-huszárkapitány káromkodott nagyokat. De ezt már megszokták a hatóság
269 4| nyomban vegye le az álarcot!~- De generális úr, hogy tudja
270 4| amíg én vagyok a generális.~De ne vágjunk az események
271 4| voltak a divat hullámain. De sok volt a középkori polgár:
272 4| guillotint a pesti Place de Révolutionon.~- Óvatosság,
273 4| Sokáig nem akartam fölvenni, de Szolarcsik testvér jótállott
274 4| farsangi estélyen a kelleténél. De reggelre kialussza magát,
275 4| szelídsége van szívében, de egy intésemre vérben gázolna..."~
276 4| bálba megyünk.~- Helyes, de senkinek sem szabad ám tudni.
277 4| ilyent senki sem Bécsben.~De a császárral nem lehetett
278 4| Saurau úr lehet veszedelmes, de a császár kegyes és jóindulatú.
279 4| kiáltotta az asszonyi rendőr, de az apát többé nem hallgatott
280 4| sejtek, ha téged látlak. De ma a külső jelek is megerősítik
281 4| ragadták meg az apátot, de az nem védekezett.~Nyugodtan
282 4| hagyják aludni a rabot.~De hát Barkó generálisnak ezt
283 4| Halálraítélttel nincs joga beszélni.~- De még nem kézbesítették az
284 4| leghűségesebb fogságom alatt.~- De elszöktetni mégsem tudtalak -
285 4| borzadozott a mi színeinktől. De hát mért nem borzadozott
286 4| gyáva nyulakként menekülnek, de a forradalom agárkutyái
287 4| királyhoz hűtelen voltam, de annál hűségesebb voltam
288 4| szólani akart a néphez, de az érsek intett, és a papok
289 4| apátnak, hogy igyon belőle.~De mielőtt ajkához emelhette
290 4| Köszörűkövet akart venni, de nem kapott senkitől. Végre
291 4| villogott szeme, és csöndesen, de állandóan káromkodott.~A
292 5| így beszélnek a bölcsek, de mi már inkább csak tudatlan
293 5| kilencvenesztendős se volt még az öreg. De hát az öregemberekből se
294 5| öreg ember, mint manapság. De hát azelőtt minden másképpen
295 5| miközben bajuszát megnyálazta. De már akkor ő se emlékezett
296 5| hőstetteiket emlegetik, de majd egyszer ők is elhagynak
297 5| fegyverkovács tudta elsütni... No de hát mindegy. Táblabíró apáink
298 5| egész anekdotakör fűződött.~De azért mégiscsak ott voltak
299 5| verekedtünk, akkor szónokoltunk. De hát nem mindig járt jó idő
300 5| Hivatalnok minden ember. De hajdanta nem voltak hivatalok.
301 5| lehetett volna oltani a tüzet, de nem volt, aki a kezét legyintse.
302 5| vették a jegyzőkönyvbe. De nem sok köszönete volt benne
303 5| lustaság pálmáját elnyerte - de ne tekintsünk a deres, kerek
304 5| birtokosok be voltak jegyezve. De én azt hiszem, hogy ez a
305 5| iskolákra, kolostorokra hagyott. De hová lettek a milliók? Hová
306 5| fiát a porosz császárról.) De már mondtam, hogy a szájhagyományokra
307 5| mint a váradi püspökség; de az is meglehet, hogy csak
308 5| ilyen volt Magyarországon. De kell-e palotában születni
309 5| Teréz volt a leánykori neve. De még a Bodó kedvéért azt
310 5| a Teréz dicsekvését!)~No de mindegy. Ma már aligha lehetne
311 5| használták a becses acélt. De hát a disznót is le kellett
312 5| tánc vitéz emberhez való.~De hát ennek a szép életnek
313 5| végig a piacon kesely lován.~De nyomakszik ám valaki fekete
314 5| süvege; szorítja a lovat, de hiába szorítja. A fekete
315 5| Persze hogy nem érte utol. De hát bánta is azt Bodó uram.
316 5| a kakasokat is megették.~De szorította kancáját, és
317 5| Valóságos tatárjárás az útjuk.~De minden szenvedésnek vége
318 5| maholnap ő is a frankus ellen.~De bizony nem indult el soha.~
319 5| elbujdosott ott, ahol lehetett. De hát nagyapáink szerették
320 5| közülük, csak Bodó uram. De hát ki törődött volna Bodó
321 5| Lehet, hogy ezelőtt volt, de hát régen volt az. Ma már
322 5| sarkantyúja a csizmájáról; de jött, jött a megyeház felé.
323 5| Grácia szegény fejemnek, de én nem emlékszem semmire.~
324 5| a csodálatos dolgokat. ~De legjobban mérgelődtek a
325 5| A színét se láttuk.~No de már ezt senki se hitte el.
326 5| is kevés van a világon.~De hát ez az út se olyan, mint
327 5| lónak, lovasnak egyformán.~De a sereg előtt szaladt száz
328 5| választotta a völgyben.~De nem lehetett ám mindenkinek
329 5| az öreg bajusza csavarva, de most fagyos az is, mint
330 5| jegyezte meg egy vén huszár.~De hát most már azon kellett
331 5| Mentem volna már magamtól is, de mindenütt kinevettek. Sehol
332 5| nagyapja ruháját öltené fel. De Marci büszkén pödörgette
333 5| trombitás pedig búsult, búsult, de nem segíthetett magán. Csak
334 5| mikor az apám meghalt. De még most is csodálatos regényes
335 5| abba öltözik, amije van. De akkor még a piros nadrág
336 5| kívül volt még egynéhány, de olyan, mint ő, nem volt
337 5| Dóczinénak a nagy fejtörésben. De alighogy a kártyáiba pillantottam,
338 5| emlékszem erre a névre, de gyermekkoromban reggel,
339 5| vörössapkások egykori zászlaját.~De most nem félt az öreg semmitől.
340 5| dúdolgatott magában néha, de csakhamar elunta.~Galambos
341 5| Marad annak még elég bora.~De a vándorlók nem nagyon nyúltak
342 5| szükséges-e megcselekedni azt? De most egyszerre felugrott
343 5| nagy Napóleon?~- Még nem, de még kijöhet, ha egy vak
344 5| elszomorodott. Franciául felelt, de én megértettem.~- Önnek
345 5| vármegyére, mint egy futóbetyárt. De sohase múlott el nap, hogy
346 5| Nagy pénzt tűztek fejemre. De vannak jó barátaim, akik
347 5| van, Kálmán, igazad van. De mi nem léphetünk nyomaidba.
348 5| szélétől a másikig lobogott.~- De a hamu alatt parázs van! -
349 5| Ti tudjátok, én nem. De ha meghalni kell a hazáért,
350 5| fel a házat, és menekülj!~De hová menekülhetett volna
351 5| Mátyás fekete serege. Volt, de elmúlt. Szép ábrándképnek,
352 5| ábrándképnek, szép regének, de már nincs. A régi kutyabőrök
353 5| között, a nemzet erdejében.~De egyszer még föltámadt. Igaz,
354 5| történelem erről mit sem tud, de a nagykállói vármegyeházban
355 5| másképpen, mint az "öregúr", de azért egy tucat levél még
356 5| némi repedés, horpadásféle, de azt nyilvánvalóan az elmúlt
357 5| Könnyű volt ezt kimondani, de nehezebb keresztülvinni.
358 5| háta, megkopott a ruhája, de a sors, ez a nagy színházigazgató,
359 5| hazaárulót, az üldözöttet. De az cseppet sem látszott
360 5| nótát, mint a vén cigány.~- De Ferenc, a megtiszteltetés
361 5| ilyen haragtartó az öreg. No de ha nem akart követ lenni
362 5| szabadságharcát nevezték, de jóformán mindennap lehetett
363 5| fiatalság mulatozásában. De voltak más okoskodók is
364 5| keleti nyelveket tanította, de igazában csak úszóruhában
365 5| időjárás azt megengedné. De hát mit is lehetett volna
366 5| ugyan pihent a testi erő, de a lélek annál többet szenvedett.
367 5| nemzedék. - Kossuth meghalt, de fiai hazajönnek.~ ~K. Ferenc
368 5| a Himnusz helyett a Jaj de huncut a német kezdetű keserves
369 5| korrekt Csajthay Ferencet, de még azon is nagyot nevetne,
370 5| a körülményt, hogy a Jaj de huncutot Rácz Károly elvonta
371 5| megmondják életkorát... de egyébként ugyanaz az ízes,
372 5| idegenszerű úrnak a Jaj de huncut a nótája?~Idegenszerű
373 5| szövetből készült ez az öltöny, de mégis úgy tetszett, mintha
374 5| érkeznek Magyarországba, de a szembetegségtől megóvó
375 5| Magyarországon mosolyogni szokás, de első, országos körútja alatt
376 5| olyan művésze, mint atyja. De mégis könnybe borult szemmel
377 5| nagyváros volt már ekkor is, de két költő nem fért meg benne.
378 5| tudósítások bízvást elmaradhattak, de nem hiányozhatott a mindennapi
379 5| banketton össze akartak csapni, de még hetek múltán is vagdalják
380 5| Károlynak ama hírhedett, de a nemzet szívéből fakadott
381 5| felett nemcsak Debrecenben, de egész Magyarországon. Akkoriban
382 5| mindenfelé az országban. De K. F. komoly, tudományos,
383 5| szorítva tartja kezét zsebében, de a tegnapok ködlovagjai közül
384 5| dinnyehéjakkal volt tele a Váci utca; de mit keres Károlyi Mihály
385 5| ezt a jelet darab ideig. De ha majd jön egy történelmi
386 5| bepillantson a jövőbe!)~ ~De most ne gondoljunk a böjti
387 5| hogy nem szívesen hittek, de hát muszáj volt hinni, mert
388 5| kérdezem magamban fásultan.~ ~De még jött egy kedves, tavaszias
389 5| fog kiáltani valakinek - de mit csinálnak majd a nép
390 5| szegény néppel bánni!~No de hát ennek is vége volt,
|