Part

 1     1|          édesanyja, másikkal pedig szomorú képű vőlegénye karjába kapaszkodik.
 2     1|        énekelt, és az a nóta olyan szomorú volt, hogy napestig lehetett
 3     2|     mindenfelé lehorgasztott fejű, szomorú emberekkel találkozánk.
 4     2| veszekednének is vele. Megint csak szomorú volt, mint szokott néha
 5     2|        őket Innsbruck felé, sötét, szomorú zárdába, ahol majd bőségesen
 6     2|     hazafelé menet már megint csak szomorú volt, hogy megint csak a
 7     2|        lehet elmenni.~A csónakosok szomorú nótákat danoltak. Mint már
 8     3|     teríték volt, egy sápadt arcú, szomorú szemű, deresedő fejű férfiú
 9     3|      kurucok!~- Ki háborgat minket szomorú rabságunkban? - kérdezte
10     3|            sem tudom miért, nagyon szomorú vagyok.~- Életem legszebb
11     4|          hallgatta végig a szelíd, szomorú ember kifakadását, aztán
12     4|      kisuhant a szobából, mint egy szomorú árnyék. A léptei kopogása
13     4|       Livinska búsan mosolygott.~- Szomorú, hogy balvégzetednek nevezel,
14     5|          szelíd nem lett volna, ha szomorú nem lett volna, tán el se
15     5|          mosolygott halavány arcú, szomorú apámra.~Az apám is mosolygott
16     5|          Csak az apám ült halvány, szomorú arccal a vigadók között:
17     5|       keresztút, ahol a hazai sors szomorú útra tért, okozója egy bús