Part

 1     2|           amikor megint csak rám mosolygott a szerencse, ez a ledér,
 2     3|          asszonyra, aki gonoszul mosolygott.~Ocskay begombolta aranyhímes
 3     3|  gyermekei is vannak.~Szunyoghné mosolygott.~- Dőreséget beszélsz, Stupovszki.
 4     3|          Jávornoki csúfondárosan mosolygott.~- Félj Rákóczi fiától! -
 5     4|       szemeket és a jó füleket - mosolygott az öreguracska. - Ezt a
 6     4|        Az udvari vegyész finoman mosolygott.~- Grácia, nagyságos tanár
 7     4| császárnak?~Martinovics szelíden mosolygott.~- Őfelségének tömérdek
 8     4|   nyugodtan!~Martinovics finoman mosolygott.~- Ne fárassza magát, kapitány.
 9     4|  fájdalomtól. Pilleau úr azonban mosolygott csupán, és gyönyörködve
10     4|            Saurau diplomatikusan mosolygott.~- Éppen elegendő volt egy
11     4|          jókedve volt. Csendesen mosolygott magában, és még Akli Miklósnak
12     4|      balvégzetem?~Livinska búsan mosolygott.~- Szomorú, hogy balvégzetednek
13     4| jakobinusok?!~Saurau diadalmasan mosolygott.~- A jakobinusok megkapják
14     5|         törpe.~A vén őrmester is mosolygott a bajusza alatt.~- Te fújtad
15     5|        úton - mondta Dócziné, és mosolygott halavány arcú, szomorú apámra.~
16     5|       szomorú apámra.~Az apám is mosolygott és a pecsenyére nézett.~-
17     5|        Az elvadult ember büszkén mosolygott.~- Ej, volt annál már nagyobb