Part
1 1| törvényeknek, amelyeken én már ne jártam volna.~- No,
2 1| csendesen közbeszólt:~- Az én nagyanyám egész életében
3 1| parancsolja, elviszik.~- Hát azt én nem engedem! - felelt harciasan
4 1| harciasan az özvegyasszony.~- Én kardot fogok a rablókra! -
5 1| törvénykönyv.~- Csend legyen, mikor én beszélek! - kiáltott a sánta
6 1| törvény azt parancsolja. Tudom én a törvényt. Boldogult uram
7 1| kérkedve a sánta Parka. - Én a sötét erdőben egyedül
8 1| lett tőle a hátam. Mert én ismertem már ezt a citerahangot.
9 1| kéményt bepecsételjük! Ismerem én már az effélét. Hajdanában,
10 1| Szepességben... Mármost hogy menjek én a Szaniszló király elébe
11 1| csemcsegett a szájával.~- Mert én már csak sehogyan sem hiszek
12 1| által tud menni. Láttam én Nürnbergben azt a lakatot
13 1| eddig se fizettek. Majd én megvizsgálom ezt az ügyet.
14 1| megvizsgálom ezt az ügyet. Az én eszemen ugyan nem jár túl
15 1| rajtam, Kornádi bácsi!~- Én segítsek?! - zörrent fel
16 1| zörrent fel a takács. - Én?! Hát azért töltöttem el
17 1| ő már nagyon öreg... És én a cselédje leszek a nénikének.~-
18 1| csak haza a Szepességbe. Én még itt maradok. Majd kiszagolom
19 1| maradok. Majd kiszagolom én, hogy hová tette Krisztus
20 1| szenátor sóhajtott:~- Hát az én keresztlányom, a kis Budeusz
21 1| Anna, talán megéri ezt az én szürke fejemet? Dehogyis
22 1| fejemet? Dehogyis megyek én nélküle haza. Inkább a Dunajecba
23 1| Az nehéz lenne. Majd én csak magamban kelek útra.
24 1| Stockholmból.~- Hová mégy?~- Ha én ezt tudnám! Megyek addig,
25 1| katona vállat vont.~- Kaptam én már szöges csizmát is a
26 1| legyintett a kezével.~- Ahogy én ismerem ezt a várat, Kornádi
27 1| Kornádi széket emelt rám, én meg buzogányt fogtam rá.
28 1| lányokkal kereskedjenek. Az én nagyapám még Isztambulba
29 1| elítélnek...~- Hol leszek én már akkorára! - nevetett
30 1| zsoldos.~- De itt marad az én deres fejem!~Aztán mégiscsak
31 1| szakadt be.~- Megállj! Majd én lépek be.~Bakkecskeugrásokkal
32 1| hóval.~- Hopp, ne féljetek! Én vagyok, Parka szenátor...
33 1| manónak félnétek tőlem? Én csak egy sánta öregember
34 1| szájatoknak? Előbb itt vagyok én, aztán jön a lőcsei hóhér.
35 1| szenátor uram! Itt most én beszélek. Ne féljetek tőlem,
36 1| beszélek. Ne féljetek tőlem, én csak egy vándor katona vagyok.
37 1| erős fogai megvillantak.~- Én már attól sem félek, te
38 1| Rakjunk tüzet, asszonyok. Én majd vacsorát főzök.~Parka
39 1| meg néhanapján... Aztán én nem is tudom, hogy mit esztek
40 1| szomorúan az öreg szenátor -, én már öreg ember vagyok ugyan,
41 1| ábrándult ki annyi idő alatt.~- Én vagyok a Gaál - felelt szolgálatkészen. -
42 1| felelt szolgálatkészen. - Én vagyok a vándordiákok patrónusa,
43 1| mind énhozzám kerül, mert én ingyen dolgozom. Mutasd
44 1| ajándékba.~- Mit csinálnék én a várral, uramkirály! Csak
45 1| nyomatékosan szólalt meg:~- Én nem vagyok király, Gaál.
46 1| nem vagyok király, Gaál. Én csak a király szolgája vagyok,
47 1| csizmadiára.~- Ki vagy te, aki az én csizmáimat hordod?~A csizmadia
48 1| amelyeket a lábadon viselsz. Én vagyok Mátyás, a király.~ ~
49 2| ilyesmit a káplán úrra bízni. Én már levelet csak a végvári
50 2| léptei közeledtek, és az én hátamon futkározott a hideg,
51 2| A búskomor királyt talán én, a szegény deák szerettem
52 2| béketűrő embernek, amilyen én voltam világéletemben.~Nem
53 2| reájuk taposott.~- A fiam, az én Lajos fiam majd rendet csinál
54 2| turkálók, istentagadók!~Én már tudtam - mert a két
55 2| szerencsekívánó leveleket, én jól tudom, hogy őkelmének
56 2| aranycsináláshoz, nem úgy, mint az én Bakóczom, aki csak megenni
57 2| királynak a bordézsmával, aminek én adtam meg az árát száraz
58 2| a királyfi elé, követém én is példáját.~~
59 2| Pozsonyba megyünk mulatozni.~Én persze tudom már vala a
60 2| arra nem gondolhattam, hogy én is helyet kaphatok a vendégségben,
61 2| püspökök, tanácsosok és főurak. Én persze ezalatt a lófuttatásra
62 2| kellett erednünk Bécsbe. Én leginkább arra emlékszem,
63 2| mit gondoltak magukban, én könnyfátyolos szemmel, öreg
64 2| amaz újságokon, amelyekkel én szolgálok neki. Hiába, az
65 2| lányuk Magyarországba kerül - én nyomban, annyi idő sem telt
66 2| eseménye következett volna el. Én még a magam baja mellett
67 2| leend a lovagok hűségére?~Én már nagyon örültem, amikor
68 2| az oltár előtt megszólal.~Én majdnem a föld alá süllyedtem
69 2| kérlelhetetlenül az érsek.~- Én hibát nem követtem el! -
70 2| nemzetet szipolyozták. De én mindig csak jó, türelmes
71 2| suttogta a király, és én szaladtam végig a folyosón,
72 2| rázogatták felém, mintha én lennék okozója valaminek.~(
73 2| keresgélné az éji vendég. Én keresztet vetek magamra,
74 2| szélére kuporodott. Jobbról én öleltem át uramat-királyomat,
75 2| BUDÁRA HOZZUK A KIRÁLYNÉT~Én bizony már régen nem hittem
76 2| aki őt szemügyre vette.~Az én szívemen is komor jégkéreg
77 2| házasság, mint a királynak. Én hol a kocsis mellett üldögéltem,
78 2| elbúcsúzhasson az unokájától. Én azt gondoltam magamban,
79 2| nagyon megkedvesítették. (Én, miután a konyhamestert
80 2| lesz most a férjem, amikor én egy nálamnál fiatalabb gyermekkel
81 2| egyház javára. Szegény Lajos, én mindig gondoltam rá.~A hajóhídon
82 2| meghívatták magukat vendégségbe.~Én már csak olyan ember vagyok,
83 2| hallatszó szavakat megértsük.~- Én Németalföldről jöttem ide,
84 2| esztendős se vagy. Ezentúl majd én veszem kezembe a dolgokat,
85 2| szabad elküldened, amelyeket én is lepecsételek a gyűrűmmel.~-
86 2| Flandriában.~- Most majd én fogok pénzt szerezni! -
87 2| fordulót játsszon Lajosunkkal.~Én futamodtam az ebédlőbe,
88 2| eltüntetnék a budai rejtekutakban. Én parancsolom, Mária, Magyarország
89 2| midőn meg kell halniok.~Én uram, királyom mellett maradtam
90 2| királyné lakosztályában. Én nem láttam, mert ilyesmit
91 2| Helénének ennyi palota?~Erre én bizony nem tudtam válaszolni,
92 2| minden éremdarabra.~- Hát már én nem csinálhatok semmit szerencsével? -
93 2| mi baja van magának az én pénzemmel?~Szalkay uram
94 2| bízni, azok értenek hozzá.~- Én gyermekkorom óta önálló
95 2| megint királyném szava.~- Én ugyan az ország kancellárja
96 2| királyt. Ne felejtsék el, hogy én Csehország királynéja is
97 2| menteni a királyt! Még az én életem árán is.~Ó, hogy
98 2| ruhaszegélyét megcsókolni! De én csak szegény szolga voltam,
99 2| amellyel elfödte arcát is. Én pedig azt gondoltam, hogy
100 2| kincstárnok számadásait.~- Én szívesen felnyitom előttük
101 2| a lyukas zsebedet, de az én háztartásomhoz semmi közük!
102 2| mondja a pénteket. Ámde én, szegény diák, már kora
103 2| ilyen vízi emberek szoktak. Én nappal is - fene meleg volt
104 2| királyuk ellen vétettek.~- De én asszony vagyok, nekem nem
105 2| ti férfiak prédikáljátok. Én majd megfizetek nekik, ha
106 2| vacsorákat, mint Budán, de én sok mindennek a hiányosságát
107 2| de a konyhára, pincére én vigyázok. Kérdezd meg a
108 2| ad az emberbe a borivás. Én mindig mértékletesen ittam,
109 2| igazságot mástól a pap, én bizony nem állok oda, hogy
110 2| kitöltsék.~- Mindegy az, hogy én verem agyon a cimborát,
111 2| Fél szemmel szundikáltam én is királyom sátrának közelében,
112 2| verekedtünk az első sorban. Én nem tudnám megmondani, hogy
113 2| elöl, elhatározom, hogy én ugratok előbb a makrancos
114 2| kiáltom uramkirályom felé. Az én lovam partot ér. Hátranézek.
115 2| bátran viselem sorsomat? Én nem akarok meghalni, mint
116 2| kendővel fején üldögélt, míg én egy páncéltörő, háromélű
117 2| egyszer Magyarország legyen. Én vagyok az erősebb, a hatalmasabb,
118 2| hatalmasabb, a gazdagabb, tehát én jöttem el ide, ahol tudom,
119 2| magyarok, amíg itt vagyok én, Szapolyai János, a leggazdagabb
120 2| éppen olyan jól tudja, mint én, hogy ebben az országban
121 2| felborult a magyarokkal. És én megint királynévá teszem,
122 2| megszállottak a házat, az én parancsaimnak engedelmeskednek.~-
123 3| királya. Ki ne félne téged? De én csak gyönge asszony vagyok.
124 3| ismertem. Azt akarod, hogy én menjek már tovább a hadaimmal.
125 3| Tudod-e, hogy ki vagyok én, kapitány? Én vagyok a Rákóczi
126 3| ki vagyok én, kapitány? Én vagyok a Rákóczi villámának
127 3| Rákóczi villámának a lelke. Ha én nem volnék, Ocskay se volna.
128 3| volnék, Ocskay se volna. Én vagyok a lelke, a gondolata,
129 3| gondolata, a bátorsága. Az én két kezem irányítja minden
130 3| irányítja minden lépését. Amit én akarok, azt akarja ő is.
131 3| akarok, azt akarja ő is. Én vagyok az álma, én vagyok
132 3| ő is. Én vagyok az álma, én vagyok a sóhajtása; mikor
133 3| fergetegként rohan a labancra, az én nevemet kiáltja, és kardját
134 3| és kardját úgy húzza ki. Én vagyok az ő csillaga, én
135 3| Én vagyok az ő csillaga, én vagyok a szerencséje. Ha
136 3| vagyok a szerencséje. Ha én akarom, még Rákóczi zászlóját
137 3| csak akkor látja őket, ha én küldöm, ha én megengedem.
138 3| látja őket, ha én küldöm, ha én megengedem. Az a szegény
139 3| minden férfiak legelsőjét, ha én megengedem. De hát minek
140 3| hagyja őt el Ocskay, amikor én akarom!~A lengyel kezet
141 3| ördög. Majd megmutatom én, hogy ördög van, azoknak
142 3| Stupovszki ijedten hátrált.~- Én az ördögöt jól ismerem! -
143 3| kiáltott a lengyel. - Én megadom magam.~- Stahrembergnek
144 3| bajuszát.~- Lehet, lehetséges. Én sohasem hiszek az asszonyoknak.
145 3| asszony. És azért félek én az asszonyoktól, mert ilyen
146 3| letépték rólam a ruhát, és én ruhátlanul menekültem előlük,
147 3| felelt a tábornok.~- Nos, az én kívánságom az, hogy szeretném
148 3| bajuszát.~- Engedelmet, grófnő. Én nem vagyok játékszer az
149 3| mint amilyen messziről én jöttem.~- Ugyan honnan jöttél,
150 3| nézett az öreg szemébe.~- Az én nevem Kanizsi, és diák vagyok.
151 3| Ne féljetek. Nem vagyok én kísértet - szólalt meg az
152 3| magamban, itt az ideje, hogy én is beleszóljak a társalgásba,
153 3| felé indult.~- Márpedig én most itt is hagyom a tisztelendő
154 3| dörgő hangon a barát. - Én János pap vagyok. Aki János
155 3| rejtekutakkal, amelyeket én mind jól ismerek, mert fiatalkoromban
156 3| fiatalkoromban sokat időztem én ebben a városban. Ne félj
157 3| velem vagy. Mert nem vagyok én neked ellenséged, hanem
158 3| szemembe, diák! Tedd a kezed az én kezembe. Egy ugyanazon csillag
159 3| ketten. A te csillagod az én csillagom...~Kanizsi megbűvölve
160 3| Sokat kérdezel egyszerre, és én mégis röviden tudok felelni.
161 3| másképp nem tehetek. Az én életem Rákóczié. Mióta az
162 3| apja fia a kis Rákóczi. Én ismerem őt, én mellette
163 3| Rákóczi. Én ismerem őt, én mellette voltam, inasa voltam,
164 3| kis Rákóczi hadaival. Az én hivatásom a Szepességet,
165 3| Késmárknak. Hát hogyne ismerném én Késmárkot!~- Veszedelmes
166 3| magiszter felemelte a fejét.~- Én nem félek az örökös fogságtól.~
167 3| új láng a házfedelekre? Én megteszem kötelességemet,
168 3| ifjú tovább folytatta:~- Az én apám lengyel volt, de Rákóczi
169 3| tehetsz az apád bűneiért, mert én azt mondom neked, hogy nagy
170 3| mint gondoljátok. Hisz az én nagyapám is "halott", a
171 3| Benci. - Ezt a szégyent én nem tudom elviselni. Tudod,
172 3| bátyám - felelt Ágneske -, én mindenben engedelmeskedem
173 3| kérdezhessük meg akkor őt?~- Én nem tudom, hogy édesapánk
174 3| legszomorúbb zene a föld alatt.~- Én azért jöttem - folytatta
175 3| Most olyan idő jár, hogy én tartom a gazdámat. Nincsen
176 3| gazdám követte el, hanem én. Senki más, mint én.~- Hogy
177 3| hanem én. Senki más, mint én.~- Hogy lehet az, Burkó?~-
178 3| Nem tudom, mi a bűnöm! Én azt hiszem, hogy ártatlan
179 3| álmodom csupán, hogy az én egyetlen, tudós, jó fiam
180 3| rabjai - mormogta a főbíró. - Én nem értelek meg benneteket.
181 3| késmárki levegőbe. De az én fejem tiszta, és mindent
182 3| atyám - ismételte Benci.~- Én már nem vagyok atyád. Bírád
183 3| János? - kérdezte. - Nos, én magam teszem fel a rabság
184 3| mit akarsz te itt?...~- Én is Rákóczi leánya vagyok -
185 3| kardomat kipróbálhatom.~- Én úgy érzem, hogy nekem az
186 3| lépett a szobába.~- Főbíró, én megbocsátok neked - kezdte
187 3| kiegyenesedett.~- Olyan ember vagyok én, aki menekülni képes? Nem,
188 3| közbevágott:~- Kend is János, én is János, az isten is János,
189 4| szerzetes. - Ön itt van, és én hátat fordítottam önnek?~-
190 4| kedélyesen a kis öreg. - Én már láttam önt az utcáról
191 4| burnótszelencéje fedelét. - Lássa, én egy kissé megértem önt.
192 4| jönnöm az ön lakásához, és én az Oroszlán közön fordultam
193 4| juthatok. A többi már az én dolgom.~A kormánytanácsos
194 4| mormogta magában:~- Majd szólok én a császárnak, és ő látni
195 4| Amíg az enyém vagy, amíg én reád gondolok, addig nem
196 4| félelmet. Hát vajon félhetek-e én már valamitől, amidőn mindent
197 4| Bécsben, polgártárs! Az én megrendelőim ugyan még húzódoznak
198 4| lehet kifogni. Azért tudok én beszélni, polgártárs, hogy
199 4| Hát lehetséges az, hogy én innen elmenjek?~- Nem, az
200 4| felemelkedett helyéről.~- Én megtettem, amit megtennem
201 4| veszedelemre. Aztán valószínű, hogy én nemsokára olyan állomást
202 4| többé. A mi utaink elválnak. Én a császár szolgálatába állok,
203 4| metsző hangon fölkiáltott:~- Én itt maradok, Martinovics!
204 4| mindenben megnyugvó asszonynak. Én már határoztam sorsom fölött.
205 4| nézett.~- Így gondoltam én is - dörmögte. - A flórenci
206 4| már nyugtalankodtak, de én buzdítottam őket, hogy te
207 4| Grácia, nagyságos tanár úr! Én uram és parancsolom, Leopoldus
208 4| jelentéséből hiányoznék az én pesti utazásom hiteles története.~-
209 4| húron pendülnek. Hisz az én esetem csak égbe kiáltó
210 4| főúri magántitkár -, a vért én nem kívánom, de igenis,
211 4| felől közelednek hozzánk. Az én életem már úgysem ér sokat.
212 4| pápaszemét.~- Nos, látod, én pedig gondoskodtam a számodra
213 4| nemzetnek a megváltása reád vár. Én már nagyon öreg ember vagyok,
214 4| Szeretném, ha a magok, amelyeket én ültettem el, egy gondos
215 4| rebellis embereket! Maradjatok, én egyedül távozom, mert bizonyos,
216 4| hogy mit cselekszenek. Én ismerem azt az ajtót is,
217 4| útból, és így szólott:~- Én majd felelek odabent a vakmerőségemért! -
218 4| megbocsátani a jezsuitáknak! Nos, én nem azonosítom magamat az
219 4| császár?! - kiáltotta.~- Én nem tudok többet, mint amit
220 4| eddig nem ismertél engem. Én Riedl báró vagyok, aki mostani
221 4| tanítottam ifjú korában. Én szeretett tudományomat,
222 4| kiváltságokat a föld színéről. Én tehát úgy terveztem, hogy
223 4| találkozunk valamennyien, és én századokra, ezredekre osztom
224 4| csak három medve! De az én nagyapám még látta azt a
225 4| Hebenstreit.~- Most pedig én mondom el nektek azt, amit
226 4| útból. Hiszen tudjátok, hogy én, az elhunyt király bizalmasa,
227 4| Schloissnigg a kabinetirodában az én helyemen tölt be bizalmi
228 4| testvéreim. Magyarországot én ismerem. Tüzes üszök van
229 4| oszladozóban van. És a lámpást én viszem magammal, hogy megvilágítsam
230 4| megvilágítsam hazám minden táját. Én leszek a mécses, én leszek
231 4| táját. Én leszek a mécses, én leszek a parázs. Egy lángba
232 4| állapotával.~- És ezért utazzak én el? - kérdezte Martinovics
233 4| szászvári apátot. Hiszen én tudom, hogy nem messze van
234 4| akarta volna mondani: "Az én szememet akarod te megcsalni?"~-
235 4| tovább, öreg Bolingbroke! Én már eleget ittam mára. Megyek.~
236 4| lesz többet Pesten, amíg én vagyok a generális.~De ne
237 4| kezét.~- Tudjátok, hogy én ki vagyok?~- Testvérünk
238 4| reszketett dörmögő hangjában:~- Én lefordítottam a szabad polgár
239 4| hogy ehhez nem értek!... Az én egyenes, nyílt természetem
240 4| rázta meg bozontos fejét.~- Én huszár vagyok! Szeretek
241 4| az asszony célzását.~- Ó, én már régen elfelejtettem
242 4| nagyobb biztonságban van ön. Én pedig majd nemsokára megmondom
243 4| elkedvetlenedve a császár. - Nem, én nem tartom képesnek arra
244 4| tartom képesnek arra az én kedvelt bécsi népemet, hogy
245 4| nézett a császárra.~- Majd én előhozom a metszeteket -
246 4| hagyja el őket!... És amíg én itt vagyok, francia ide
247 4| úr karját.~- Martinovics, én hiszek az álmokban, és egy
248 4| tartottam Bécset. Saurau, én beteg vagyok!~A hintó már
249 4| Hát már nem sétálhatok én többé a Grabenen vagy a
250 4| levelet hozott?~- Az vagyok! Én hoztam a levelet.~- Tudja
251 4| Ki ön voltaképpen?~- Én a császári kabinet megbízottja
252 4| Azonban már kihirdették.~- Én mégis beszélni akarok vele! -
253 4| Livinska. - Miért nem mehetek én is veletek?~A szászvári
254 4| csókolt a halálraítéltnek.~- Én még remélek...~Ezt mondta
255 4| jakobinus volna, Félix.~Amire én igen csodálkoztam.~Aztán
256 4| borzalmasan káromkodott...~...Én tovább nem láttam már semmit,
257 5| mint az öreg Bodó Sámuel az én gyerekkoromban. (Erre a
258 5| birtokosok be voltak jegyezve. De én azt hiszem, hogy ez a nagy
259 5| família milliomos volt. Az én nagyapám is sokáig kereste
260 5| kátai komposszesszor.~- Oda én! - felelte nagy büszkén
261 5| költötte. Majd megmutatom én nektek, szájhősök, hogy
262 5| Hát olyanok is voltak? Én senkivel se találkoztam
263 5| lustán csóválta a fejét.~- Én nem hallottam róla. Grácia
264 5| Grácia szegény fejemnek, de én nem emlékszem semmire.~Nagy
265 5| a tülköt? - kérdezte.~- Én hát - felelt hetykén a törpe
266 5| Megálljatok, majd megmutatom én egyszer, hogy ki vagyok!~
267 5| akkor jött a világra, amikor én születtem, és így tízéves
268 5| kártyáival, elsompolyogtam. Hátha én zavarom a gondolkozásban.
269 5| Galambos bácsi - mondtam én.~- Jó, jó, kisleány, a maga
270 5| gyomrával törődjék. Vigyázok én a vendégeinkre. Nem hozom
271 5| olyan ember volt, hogy ha az én apámtól valami irányban
272 5| főzőasszony tud mindent, míg én semmit - mondta kedvetlenül.~
273 5| elszomorodott. Franciául felelt, de én megértettem.~- Önnek gyermekei
274 5| zúgtak össze, mint a szél. Az én szívem pedig úgy vert, hogy
275 5| hangon kezdett beszélni.~- Én is Törökországból jövök,
276 5| remegő hangon kiáltotta:~- Én pedig azt mondom, folytatni
277 5| öreg követ. - Ti tudjátok, én nem. De ha meghalni kell
278 5| Mindenbe beleegyezem. Én nem mondhatok semmi jót
279 5| hangján folytatta:~- Az én házamban nem ér baj benneteket,
280 5| elkerüli azt a helyet, ahol én vagyok, mert magam is pecsovics
281 5| Váradon meg Klapkát, hát én azt mondom, hogy nekünk
282 5| szakállát simogatta.~- Azt még én sem tudom előre megmondani.
283 5| kedvetlenül. - Vénember vagyok én már. Talán már dikciózni
284 5| megbukott a függetlenségi követ? Én nem védelmezem őt, mert
285 5| nem védelmezem őt, mert én nagyapámtól, a honvédmenház
286 5| például Nyíregyházán az én nagyapámat, aki már a világon
287 5| kell cikket írnom, mert én tudatlan vagyok a politikában,
288 5| tudatlan vagyok a politikában, én ráérek megfigyelni azokat
|