Part
1 1| elgondolkozva széledtek el. Egyes homlokok elborultak,
2 1| városban futótűzként terjedt el a nagy újság, amit Krisztus
3 1| Budeuszné -, hogy megkérdezzük: el kell-e menni Annának Krakkóba?~
4 1| keresztapád kérdi, hogy el akarsz-e menni Krakkóba
5 1| kóborló zsoldos katonák adtak el a szepesi polgároknak. A
6 1| a sánta szenátor kísérte el a nagy útra. Félig-meddig
7 1| leányasszonyok láttára:~- No hiszen, el is megy örökre a gusztusa
8 1| asszonyának szobáját foglalták el. Ott nagy tüzet gyújtottak
9 1| ajtóról, ahol a leányok el voltak zárva. Megszámlálták
10 1| ijedt sikoltással bújtak el Veronka szoknyája mögött.~
11 1| bácsi van itt! - kiáltotta el magát valamennyi leányasszony,
12 1| mintha a kocsirúd tört volna el. Haragosan bökött az ujjával
13 1| Én?! Hát azért töltöttem el becsülettel az életemet?
14 1| közé, ha... Az ördög vigye el, hát miért nem vigyáztál
15 1| melyik hadnagyom szerette el az adómat?~Soltyk gróf vállat
16 1| lőcsei hóhér kerekén utaztak el a másvilág felé, de a várak
17 1| Dunajec völgyében helyezte el az üresen maradott Giskra-várban.
18 1| éppen a leányasszonyokat is el akarja adni a takács - vélekedett
19 1| volna soká élni. Higgyétek el nekem, hogy minden kedvem
20 1| csak amúgy mezítláb indult el a hosszú útra. Vitt úgyis
21 1| istenadta, szebb teremtést már el sem lehetett képzelni. És
22 1| hirtelen vidám mosoly terült el.~- Tudom már, ki vagy. Te
23 2| meghalhasson? A jóság költözött el vele a budai palotából.~
24 2| mert sohase felejthetem el neki, hogy a podolini kolostorban
25 2| parancsaimat! Nem külditek el a leveleket, amelyeket kívánok!
26 2| uramkirályom még mindig nem készült el a maga éjszakai mondókájával,
27 2| szimatolta, hogyan foglalja el a magyar trónust, és biztosítsa
28 2| következő történetet mesélte el vala az asztalfőn:~- Vala
29 2| soha az életben nem hagyják el. Örökké állani fog a Jagelló-ház:
30 2| következő történetet monda el Zsigmond királynak:~- Flórencban
31 2| maga nem szívesen indult el abba a városba, ahol annyi
32 2| másfélezer aranyforintot költött el a trombitásokra, illetőleg
33 2| vagy Ferdinánd) nevében el akarja magának jegyezni
34 2| dolgát. Olyan gyorsan végezte el az egybekelést a szegény
35 2| nyomban, annyi idő sem telt el belé, amíg kis királyunk
36 2| diák, éppen te veszítenéd el itt az eszed, amikor az
37 2| magamat, a szédület nem múlott el rólam azon ideig, amíg a
38 2| között, hadd induljanak el a császári futárok a bécsi
39 2| eseménye következett volna el. Én még a magam baja mellett
40 2| legalább a lovagok nem felejtik el vala tán, hogy micsoda hűséggel
41 2| kártyázni.~Ki mondhatná el örömünket, amikor a játéknak
42 2| ültették, jóformán még csak el sem búcsúzhattunk tőlük,
43 2| megmutatni, hogy nem mentek el a téllel, amikor csak nagy
44 2| fáradtan így szólott:~- Mondd el, deák, mit csináltunk az
45 2| Én hibát nem követtem el! - hördült most fel uramkirályom,
46 2| valaminek.~(Nem felejtettem el, még az iramodásban sem,
47 2| szultán parancsából jött volna el kémlelődni a budai palotába,
48 2| volt az a mulatság, ahová el lehetett vinni a bánatos
49 2| király szeme láttára bántak el a vadakkal. Itt döfték le
50 2| Roggendorf báró meg a sehonnan el nem maradható pap, Speranzi
51 2| Pozsonyig is.~Másnap este értük el hajóval az óbudai partokat,
52 2| fiatalabb gyermekkel jegyeztem el magam.~- A király sokat
53 2| prépostnak nyújtott.~- Fogadja el az egyház javára. Szegény
54 2| ha ugyan az udvarmesterek el nem lopták az egész pénzküldeményt,
55 2| aki évek óta nem számolt el sem Visegráddal, sem Solymárral,
56 2| városába, amíg a magyar urak el nem veszítik a türelmüket.~
57 2| velencei követet nyomban el kell kergetni Budáról, mert
58 2| mindnyájan! - kiáltotta el magát éjfélkor királyném,
59 2| fáklyatáncban szünet volt. - Hozzuk el az ölünkben, a hátunkon
60 2| Csehországból szöktetett el a Brandenburgi, akitől aztán
61 2| akitől aztán Budán szöktette el a hölgyet Szalkay uram.
62 2| gondolkozását.~Így érkeztünk el a házhoz, a Keresztelő Szent
63 2| a királyt. Ne felejtsék el, hogy én Csehország királynéja
64 2| Vadászatok, mulatságok foglalják el egész idejét.~- Lelkem,
65 2| királyaink alatt már javában el volna választva az ilyen
66 2| tegnap magam készítettem el az ugorkasalátát.~- Vigyázz
67 2| amelyeket még az éjjel el kell küldened a pápához,
68 2| Pénteki napon indultunk el Budáról a török ellen, mert
69 2| vadászatok, mulatságok sem űzik el vala a kísérteteket királyom
70 2| a királyt a királynétól el tudják választani.~- Sohasem
71 2| akik olyanformán jöttek el messzi zárdáikból Magyarországba,
72 2| Miklóst ültesse lóra, küldje el a királynéhoz Budára, hogy
73 2| A szájad íze romlott el, vén szamár - mondja konyhamester
74 2| hogy kevesedmagával jött el a csatába. Legjobban szerettünk
75 2| Batthyány és Tahy uram indultak el legelsőnek, mert nekik a
76 2| Perényi Gábor uram indult el, mikor még olyan sötét volt,
77 2| eszméltem rá, hogy reggelizni el is felejtettem, pedig nem
78 2| hogy hány kutyafejű bukott el a kardom alatt. Nagy szomorúság
79 2| tőlünk messzebb, ahová a szem el nem láthatott a tengernyi
80 2| királyné még az éj folyamán el akarja hagyni a palotát.~
81 2| utolsó levelében. Csak innen el! - felelt Mária, és a két
82 2| mert még nem menekültek el Budáról az órások. A palotába
83 2| már holnap itt lehetnek. El innen, Bornemissza, amíg
84 2| palotában, aki nem vesztette el a fejét a csatavesztés hírével
85 2| hogy a király maga ment el a csatába. Fel kellett öltöztetni
86 2| lettem. Koldusként hagyom el a palotát, ahová egykor
87 2| megnyugtatására, hogy nem menekedik el az országból a törökök elől,
88 2| akkor innen másoknak is el kell menni! Lóhalálában
89 2| felségedet, hogy ne hagyja el addig Budát, amíg biztos
90 2| nehézségek árán vergődtünk el Budáról Esztergomba. Mindig
91 2| megdühödtek.~- Tehát alattomban el akarjátok foglalni a várost?! -
92 2| étkezés nélkül nem viselhetők el az izgalmak, amelyeknek
93 2| szólott:~- Hát akkor hozd el nekem a holttetemet, mert
94 2| szavait. - De ugyan ki visz el levelet ily zavaros időkben
95 2| Budáról velünk indultak el, 6000 forintot vettek el
96 2| el, 6000 forintot vettek el a kincstártól, és azóta
97 2| amúgy sietve fogyasztottuk el, nem is volna méltó beszélni
98 2| utazásakor, sohasem felejthetem el.~Komáromban találkoztunk
99 2| a férjéről, amit nyomban el ne hitt volna.~A pozsonyi
100 2| vitézek, akik nem mentek el Mohácsra.~- Előre tudtuk,
101 2| konyhamester nem lophatott el mindent.~És mindennap érkeztek
102 2| Brodarics ruháját rablók szedték el, amikor a mohácsi csatából
103 2| udvari embereknek mondhatá el vitézi magatartását a csatában,
104 2| gyomorral senki se menjen el. Itt sírtak egymás nyakába
105 2| gazdagabb, tehát én jöttem el ide, ahol tudom, hogy gyűlölködő
106 2| királynőm. - Tüstént hagyja el a palotát!~- Fegyvereseim
107 3| sok száz esztendőkig látja el drágasággal a magyarság
108 3| voltak. Évezredek múltak el a világ felett: a férfi
109 3| asszony, akivel könnyen el lehetett volna végezni az
110 3| amíg te értem jössz. Innen el nem mozdulok.~Ocskay nevetett.~-
111 3| lábával.~- Eh, akkor hagyja őt el Ocskay, amikor én akarom!~
112 3| csúfondáros nevetéssel fordult el a várnagytól.~- Van: ördög.
113 3| Ilonát még nem felejtették el, ő volt akkor a példányképe
114 3| Eszterházy Juliannát nem felejti el az, aki egyszer a szemébe
115 3| egy fejszecsapástól dől el. Villámcsapásnak kell annak
116 3| gonosz emlék torzította el a szép asszony arcát, amikor
117 3| labancokat puskatussal verték el az őrök az asszonyház elől.~-
118 3| meredélyek szélén robogott el a kocsi, talán elég lett
119 3| vissza az az idő sohasem. El van temetve mélyen a föld
120 3| Hány esztendő is múlott el azóta? Az ujjaimon se tudom
121 3| is csak az álmokat mondod el, amilyen álma minden embernek
122 3| vannak. Azt nem kobozhatták el tőlem. Íme, lásd, uram,
123 3| megmondani, hogy Siska bátyámnak el ne járjon a szája, mert
124 3| mintha a föld nyelte volna el őket. Eleinte azt hitték,
125 3| az őszi falevél takarta el a bujdosó kurucok nyomát.
126 3| akik vele együtt mentek el a bujdosásba. Egy András-napi
127 3| nem kisebb bűnt követett el, mint azt, hogy minden ezüst-
128 3| polgárok se meg nem haltak, se el nem bujdostak, hanem itt
129 3| szelek szárnyán tűntek volna el, amidőn a városi őrtoronyban
130 3| Egy óriási hordó állta el az útjukat, amelyben puskaport
131 3| megerőltetés nélkül végzett el.~A hordó mögött titkos ajtó
132 3| sziklába vájt kémények vezették el, és a földön széles medvebőrök
133 3| kerek kőasztal foglalta el, körülötte medvebőrrel letakart
134 3| késmárki polgár foglalta el a székeket. Boroskupa állott
135 3| kérdezte:~- Miért távolították el innen a Rákóczi-címert,
136 3| jövevényekre mutatott.~- Fogjátok el a felségsértőket. Ettől
137 3| vannak, ahová sohasem jut el a napsugár.~Ez volt egy
138 3| Micsoda vétséget követtek el? Mi lesz a büntetésük? Örökös
139 3| Rákóczi zászlója alatt esett el, mert lelkesedett a szabadságért.
140 3| csatlakozott -, bocsássa el az apád a kurucokat, mert
141 3| Benneteket nem árulnálak el soha - felelt komolyan Jávornoki. -
142 3| valami hibát követett volna el - felelt Ágneske, és könnybe
143 3| környéken.~Ezért nevezték el aztán Kacsinszky uramat
144 3| hősét: akkor állt volna el a szátok, szemetek!~Burkónál
145 3| hőstetteket nem a gazdám követte el, hanem én. Senki más, mint
146 3| zászlója.~Futótűzként terjedt el a városban az esemény híre.
147 3| ezzel felségsértést követtél el, fiatalember?~Roskoványi
148 3| aki felségárulást követ el. Most pedig felelj arra
149 3| fejét.~- Nem. Nem hagyom el kedves gazdámat - felelte,
150 3| Darabontok! Fogjátok el a kapitányt!~A városháza
151 3| hatalmas magiszter varázsolt el mindnyájatokat. Amióta az
152 3| gyöngének - mondta. - Vezessétek el a foglyot!~- Még nem! -
153 3| magiszter. - Élve nem hagyom el ezt a várost.~- János magiszter! -
154 3| fejedelem nevéről keresztelték el az öreg harangot.~Az öreg
155 3| törni minden tárogatót. El köll égetni! Ne maradjon
156 3| Szakolczai Mihálynak nevezik el.~- Szakolczai Mihály uramnak -
157 4| ön nem vesz észre, mélyen el van merülve gondolataiba,
158 4| mely sóhajtás nem kerülte el az öreguracska figyelmét. -
159 4| Remélem, még nem felejtette el az alkímiát!~Az öreguracska
160 4| diadalmas kifejezése árulta el, hogy nagy lelki gyönyörűségen
161 4| eleven léptekkel hagyta el az Angol Szállót.~A Grabenről
162 4| és kedvetlenül taszította el a figurákkal megrakott asztalkát.~-
163 4| asztalkát.~- Nos, nem foglalod el helyedet, Ignác? A kis zsámoly
164 4| És éppen te csüggednél el ebben az időben, páter Martinovics?~
165 4| mozdulatot tett.~- Nyomban dugd el a sapkát, Livinska! Veszedelembe
166 4| erre teli szájjal kezdett el kacagni. A jakobinussapkát
167 4| olyan állomást foglalok el a császár környezetében,
168 4| szívesen időztem. Sajnos, el kell hagynom a kedves baráti
169 4| tiszteltetem Leopoldust!~- El ne feledd a kopogtatást,
170 4| Domini, a jezsuita nyerte el azon értekezése révén, amelyet "
171 4| császári kertek terülnek el, amelyek abban az időben
172 4| Martinovics. - És nem zárkóztam el e tanok elől.~- És a titkos
173 4| tudósok nem zárkózhatnak el műszereik közé manapság,
174 4| műhelye fölé akasztották el az aranycsizmát. Pest sötét
175 4| megboldogult nőm mondhatná el azon lelki gyötrődéseket,
176 4| nőmet is azért veszítettem el, mert nem viselhette el
177 4| el, mert nem viselhette el nemtelen állapotomat. Hogyne
178 4| Köszönöm, tanár úr, nem fogadom el! - felelt csendesen Martinovics.~-
179 4| magok, amelyeket én ültettem el, egy gondos kéz ápolásával
180 4| kicsíráznának, és nem vesznének el a semmiségben az eszmék,
181 4| szélgyorsasággal futott el a sötét éjszakában.~Martinovics
182 4| ruhás rendőrkémek állottak el az útját.~- Add meg magad! -
183 4| ideje még nem következett el. A haj fehérségét, az orca
184 4| alázatossággal, amely nem rejtette el a mögötte rejtőzködő gúnyt,
185 4| meglátogatott. Ma énekli el először Hebenstreit barátunk
186 4| ijedelmet és felindulást árult el, a lámpák egy pillanatig
187 4| tűzvészek után sem tűnt el azonban egyetlen elővárosa
188 4| utazókat, akik nem takarták el arcukat köpenyegük szárnyával,
189 4| hirtelen lelkes pír öntötte el az arcát. - A forradalomnak
190 4| vakmerő herceget nyomban el nem fogták!) Louis a vérpadról
191 4| volt egész életében, annyit el tudott mondani, hogy ezennel
192 4| Most pedig én mondom el nektek azt, amit még esetleg
193 4| milyen úton-módon tegyék el láb alól a császárt...~-
194 4| császár szemére. Leopoldus még el sem helyezkedett a kapucinusok
195 4| hűséges embereit tették el először is az útból. Hiszen
196 4| lépésem alá aknát helyezett el a fekete cimbora, és megfenyegetett,
197 4| kutatás után sietve oltották el a lámpát, és gyorsan eltűntek
198 4| vagy valakit nyomtalanul el akartak tüntetni. A föld
199 4| Martinovics, tudom, hogy el szándékozik hagyni Bécset! -
200 4| Semmi sem lehetetlen. Önnek el kell utaznia. Az éjjel szolgálatban
201 4| állapotával.~- És ezért utazzak én el? - kérdezte Martinovics
202 4| indulatot és szenvedélyt el nem áruló arccal nézek szembe
203 4| szenvedélyesen kipirult arccal hagyta el a házat.~A virradatban,
204 4| ősz öreg uracska fogta el hátulról a kabátját. Gotthardi
205 4| Belvárosban töltötte, sőt onnan el sem mozdult, öregségére,
206 4| színészek játékán kívül igen jól el lehetett szórakozni Pesten
207 4| Fekete selyemálarc takarta el az arcukat. Az ember nem
208 4| ezt már nem ereszthette el szárazon Barkó generális.
209 4| indiai függöny választotta el a lakosztályt a mulatságra
210 4| Nehéz tölgyfaajtó zárta el az utat, amelyen a grófi
211 4| És mely utakon érhesse el a legésszerűbb és legideálisabb
212 4| hálószobájában történt. Hogy eddig el nem fogták önöket, azt csak
213 4| jakobinusokról a leggonoszabbat is el lehet hinni. Ezek az emberek,
214 4| császár elgondolkozva nézett el a kert lombos fái felett.
215 4| mindenfelé rémhírek terjedtek el közelgő francia csapatokról.~-
216 4| hogy a császár nem hagyja el őket!... És amíg én itt
217 4| vidám pattantyúsról nevezték el. Ez volt a neve akkor is,
218 4| páholyok mellett robogott el táncosnőjével, és egyes
219 4| igazán.~Körülbelül éjfél múlt el, amikor a Stephanplatzon
220 4| Hogy senki se menekülhessen el ma éjjel a városból.~Az
221 4| zárdából, feketén terül el a májusi éjszakában.~Vajon
222 4| keletről, ahová nemsokára el fognak menni.~Körülbelül
223 4| először egy pisztoly dördült el odabent, azután egy hegyes
224 4| részesült a generális úrtól?~- El voltam készülve rá.~- Ki
225 4| fogoly lábához.~Percek múltak el vagy órák?~Mintha egy egész
226 4| egész végtelenség telt volna el addig az ideig, amíg a fogoly
227 4| A legkisebb mécsest is el kell oltani a két országban,
228 4| mert semmit sem követtetek el.~Az apát oda sem hallgatott.~-
229 4| gyönge, szegény asszony indul el útjára, a szent világosság
230 5| tartjuk, és dehogy engednénk el egyet is belőlük.~Hogyne
231 5| mellett, mint a jó barát: soha el nem hagyja, búban-bajban,
232 5| öregek nem felejtették még el. Az volt a nekünk való forradalom!
233 5| Tán egy kézlegyintéssel el lehetett volna oltani a
234 5| tudják tán. Így veszett el az egész régi Magyarország.
235 5| háborúzott, azért keresztelte el a fiát a porosz császárról.)
236 5| Vajon minek mozdultak volna el erről a tájról? Az ilyen
237 5| amelyeket úton-útfélen el kellett szenvednie.~- Az
238 5| ellen.~De bizony nem indult el soha.~Ha táblabíró nagyapáink
239 5| legyet nem szívesen kergette el az orráról, ám ekkor az
240 5| Dehogy is nem volt meg.~Még el sem hangzott a dáridó utolsó
241 5| de már ezt senki se hitte el. Honnan hozta volna hát
242 5| kicsinylőleg intett.~- Hagyjátok el. Ha tudtam volna, hogy ennyire
243 5| Sok, sok esztendő múlt el. Rákóczi óta a holicsi utat
244 5| szomorú nem lett volna, tán el se hinném, hogy éppen olyan
245 5| magunk előtt... Hadd mondom el, ki volt az apám.~Volt az
246 5| mintha a tavalyi szüret óta el se mozdult volna arról a
247 5| mintha homok nyelte volna el. Pedig csak a vándorok ittak
248 5| figyelmét a pecsenye foglalta el, amit Dócziné nagy diadallal
249 5| mikor a nagy drótos is el akart sompolyogni, észrevettem,
250 5| futóbetyárt. De sohase múlott el nap, hogy kárt ne tettem
251 5| Alig egy emberöltő telt el azóta, hogy a kutyabőrt
252 5| hamarosan nyomtalanul enyészett el az erdei avarban. Itt-ott
253 5| azt a lapszust követte el, hogy mikor verbunkos huszárok
254 5| sáskaraj módjára lepték el a vármegyét, gúnyverseiket
255 5| amit ökrös szekéren vittek el.~Az elvadult ember büszkén
256 5| szárnyra felőle. Hogy titkon el akarja hagyni a vármegyét,
257 5| még mindig nem felejtette el a szenvedett sérelmeket?~~
258 5| mondható, mint kéknek -, akik el nem mulasztható kötelességüknek
259 5| arcvonásával sem árulta el, hogy eszébe jutnának a
260 5| lakott, olyanformán jött el a látogató, mint aki mindhiába
261 5| legvérmesebb turistának sem ért el odáig a fantáziája, hogy
262 5| káromkodásokkal akkor is el tudott mulatni, amikor hallgatóság
263 5| persze más érzelmekkel megy el a korszak magyarja a visegrádi
264 5| madárijesztőnek helyezte el a közvélemény. Kiáltozhattak
265 5| csak azért suhant volna el annyi száz esztendő, hogy
266 5| történelmi lámpásokat helyezett el megtört fényű szemekbe is;
267 5| évre kevesebb példányt ad el Kossuth könyveiből, az Irataim
268 5| urunk, fejedelmünk ültetett el, amelynek lombjai alatt
269 5| szavakat, amelyek nem hagynak el egész életen át. Felismerni
270 5| exteriőrjéhez. Egymástól tanulnak el nyegleségeket: mint csupa
271 5| Párizst. Annyi pénzt költött el, hogy azt már se az Első
272 5| akik közé most azért megy el a földesuruk, hogy a birtokát
273 5| olyan könnyen felejtik majd el az urat és ispánt, az új
274 5| szónoklat sem hangzott még el a kápolnai mezőn - örökké
|