Part
1 1| takács találta ki ugyanis azt a legendát, hogy a gyermek
2 1| akasztották fel a lábánál fogva azt a pernahajdert?~Az öreg
3 1| parancsolja, elviszik.~- Hát azt én nem engedem! - felelt
4 1| fog menni, mert a törvény azt parancsolja. Tudom én a
5 1| kapitányai. Behajtották azt az ottani atyafiak, apák,
6 1| bolondok a szepességiek. Azt hiszik, hogy a menyecskék
7 1| menni. Láttam én Nürnbergben azt a lakatot is, amelyet valamely
8 1| a Szentföldön járt. Hát azt a lakatot is ki lehetett
9 1| beleszólt a mellénye zsebébe.~- Azt mondod, hogy a király már
10 1| szívekbe, ha eresztik őket! Azt mondod, hogy akkor nem fizetnek
11 1| szorította a két kezét.~- Azt üzenem neki - kezdte tompán -,
12 1| ludas ebben a dologban. Azt kell elővennünk. Hová tette
13 1| ahol a leggyorsabb az ár. Azt fogom csinálni, hogy elindulok
14 1| visszafordult az ülésben.~- Legalább azt mondja meg, nagy jó uram,
15 1| itt. A szenátor jól tudta azt, hogy Krisztus takácsa valamikor
16 1| valamikor itt tartogatta azt a feleségét, akivel balkézről
17 1| kellett felfedezniük.~Hát azt is megtalálták. A katona
18 1| aztán gyújtsatok tüzet. Azt hiszem, hogy még a csonka
19 1| után. De ezen a vidéken azt nem ismerték.~Csak egy öreg
20 1| lehunyta a szemét. Éppen azt álmodta, hogy az eperjesi
21 1| zöld vadásznak.~- Most már azt is látom, hogy nemcsak ügyes,
22 1| tudok róla többet, mint azt, hogy az isten áldja meg.~-
23 1| diákra pislogott.~- Hallottam azt is, hogy nemesember szeretnél
24 1| volt már udvari pletyka - azt tartotta, hogy a király
25 1| álruhákba öltözötten felkereste azt a népet, amelyet az éjszaka
26 1| csizmát magával, a hátán: azt a legrongyosabb csizmát,
27 1| és akkor a lábára húzta azt a nagyon rongyos csizmát.
28 1| gondját, sőt elfelejtette még azt is, hogy nem nemesember.
29 1| mormogta Gaál Sámuel, mert azt hitte, hogy az álom folytatódik.~
30 1| már könnyebben kezelte. Azt megitta a kristályüvegből.~
31 1| már jókedve volt.~- Lássuk azt a vászoncselédet! - rikkantott
32 2| kopogtatták az alabárdosok, mintha azt az üreget keresnék, ahová
33 2| kezét, és lázas ajkaival azt suttogta: "Vigyázz a gyermekeinkre!" -
34 2| meg ne haragítsátok, mert azt nem nevelem olyan béketűrő
35 2| nagy orrával egész életében azt szimatolta, hogyan foglalja
36 2| magyar trónust, és biztosítsa azt a maga pereputtyának? A
37 2| kovácsmesterséget. De az elöljárók azt felelik, hogy annyi szarvas
38 2| közönségesen használni szoktak. Hát azt már azelőtt is tudtuk a
39 2| kongresszusra, amelyről azt hittük, hogy ünnepélyes
40 2| szövetségből származik, ha azt sikeresen megkötjük a szultán
41 2| Ma délben, mikor éppen azt fejtegette, hogyan kellene
42 2| képességéről? A mailandi követ azt feleli, hogy az ilyen okos
43 2| király vállát az asztalnál, azt javasolta neki, hogy ideje
44 2| éjszakán félig leégett. Azt beszélték, hogy a bíbornok
45 2| prímás uram, mert őkelme azt hitte magában, hogy urunk-királyunk,
46 2| lovam nyergében. Későbben azt mesélték a bécsi cimborák,
47 2| ünnepeken, amikor az egész világ azt várja tőle, hogy örömében
48 2| Egy tartományért nem adnám azt a ruhát, ami a császáron
49 2| uram és káplánom ugyanis azt a rendelkezést adá, hogy
50 2| A bécsi cimboráktól még azt is megtudtam, hogy ez a
51 2| Magyarországba, Budára. Persze azt álmodtam, hogy a szerencsés
52 2| elcsigázott voltam, hogy már azt hittem néha, hogy a bormérésben
53 2| dörmögtem magamban, és azt néztem, hogy fejezném be
54 2| boszorkánymesterei, és azt mondják, hogy nem addig
55 2| köhögnek a városban, mintha azt akarnák megmutatni, hogy
56 2| felemeli fejét, amelyről azt hittük, hogy már semmi erő
57 2| szerencse, ez a ledér, amelyről azt hivém, hogy örökre elhagyott.~
58 2| volt már a jegyességből. Azt akarom, hogy végre mellettem
59 2| fiatalembereket, a király egyre azt hangoztatta, hogy meg akar
60 2| Magyarországon, mindig van pénze. Azt már ő tudja, honnan.~A prépost
61 2| elbúcsúzhasson az unokájától. Én azt gondoltam magamban, hogy
62 2| császár átadja majd nekünk azt a kétszázezernyi magyar
63 2| nem ebédel, az nem ember. Azt könnyen megkörnyékezi mindenféle
64 2| csak lovagokat, akik mindig azt hiszik, hogy a középkorban
65 2| növesztette meg a szakállát, mert azt hitte, hogy abban van a
66 2| csökkent. A kisasszonyaim már azt mondogatják, hogy valami
67 2| Lajosom, és megcsókolta azt a kezet, amelynél szebb
68 2| királyi kötelezvényt, miután azt előbb betisztátlanítja,
69 2| keresztelőmedence ezüstből volt Budán, azt elhozták.~Korán reggel,
70 2| Budán. A kereskedők még azt is megtetézik, mert ők csak
71 2| foglalkozni.~- Átengedik azt a kancellárnak - tódította
72 2| elfödte arcát is. Én pedig azt gondoltam, hogy régi királyaink
73 2| budai Fuggerokhoz, hogy azt németországi rokonaihoz
74 2| Németországba, hogy eltöröljük azt a törvényt, amelyet a lutheránusok
75 2| volna ebben a percben, aki azt mondja: "Dobzse!"~Hát várjunk!
76 2| régen megbánták ők már azt, amit királyuk ellen vétettek.~-
77 2| Györgyöt hívatja sátorába, és azt mondja vala neki, hogy nagyon
78 2| feleségéért. Végre aztán káplánom azt tanácsolja a királynak,
79 2| aki nagyon felkavarta még azt a kis étvágyunkat is, amely
80 2| kötöttek vele a törökök, akik azt mondják róla, hogy a gonoszoknak
81 2| tölti derekán az éjszakát, azt is kölcsön lehetne kérni
82 2| a csatának vége volt, és azt néztük, hogy merre meneküljünk
83 2| földre dobta a kulcsokat.~- Azt hiszed, hogy nem rabolnak
84 2| polgárokat, akik váltig azt hangoztatták, hogy a budai
85 2| volt annak az embernek, aki azt mondta, hogy hetvenhat hajót
86 2| szállítani, amelyik ellenkeznék, azt meg kell kötözni. Hát a
87 2| király kamarása, aki váltig azt hangoztatta, hogy a csatában
88 2| férjem nincs az élők sorában.~Azt beszélte a pletyka, hogy
89 2| családi tulajdonságuk, de azt a drágalátos étvágyat, amelyet
90 2| pozsonyi várba, és nem hajlandó azt átadni másnak, mint az új
91 2| körülvették dominánkat, és azt magyarázták neki, hogy szép
92 2| békülnünk egymással, ha azt akarjuk, hogy Magyarország
93 2| jövője. Hogyan képzelheti azt, királyné, hogy egy szegény
94 2| kezemben megremegett a tőr. - Azt várja itt, hogy az arcába
95 3| távíró útján tudták meg azt, ami őket érdekelte. Szunyoghné
96 3| mérte végig Juliannát.~- Azt hittem, Budetinban vagy -
97 3| Heister uram jól elbújjon, ha azt nem akarja, hogy csizmát
98 3| asszonynál, akit eddig ismertem. Azt akarod, hogy én menjek már
99 3| lépését. Amit én akarok, azt akarja ő is. Én vagyok az
100 3| asszonynak.~- Ne akarja azt sohasem, grófnő. Van Isten!
101 3| kontyukon. Stupovszki kapitány azt hitte, hogy álmodik.~A kis
102 3| remegve hallgatta szobájából azt a beszélgetést, amelyet
103 3| asszonyoknak. Ámde a látszat azt mutatja, hogy a grófnő igazat
104 3| lenni, amely megingassa. Azt a villámot pedig nem mérheti
105 3| hegyeken, völgyeken, erdőkön át azt az asszonyt, akinek fekete
106 3| mondta csendes hangon:~- Hát azt nem tudja kend, bátyám,
107 3| Tudom, hogyne tudnám. Még azt is tudom, hogy ahány öregember
108 3| tanultsága nem sok. Mert hisz azt sem tudja, hogy annak a
109 3| Hallottuk róla, hogy még azt sem tudja: ki volt az apja,
110 3| ki volt az apja, nemhogy azt tudná, hogy merre van Magyarország,
111 3| imába foglalva emlegetik azt a szent nevet, amelynek
112 3| megvannak. Jó helyen vannak. Azt nem kobozhatták el tőlem.
113 3| idelent - kezdte a barát. - Azt gondoltam magamban, itt
114 3| fejemet nem sajnálom, de azt sajnálom, ha a rám bízott
115 3| hogy saját városaikban azt se csinálhatják, amit akarnak.~
116 3| nyelte volna el őket. Eleinte azt hitték, hogy elbujdostak
117 3| mellette ültek a vacsoránál, azt mondták, hogy semmi baja
118 3| kisebb bűnt követett el, mint azt, hogy minden ezüst- és aranymarháját
119 3| kucsmát.~- Most már tudjátok azt, amit tőlünk, a halottaktól
120 3| örökös fogsággal büntették azt, aki a város titkainak nyomára
121 3| mogorván a főbíró. - Csak azt mondom neked, hogy ne tüzelj.
122 3| felkelés zászlaját.~- Hát azt nem fogjátok megtenni! -
123 3| hiszen katonaság tartotta azt megszállva, de mégis megtalálták
124 3| esztendő óta. Egyszer csak azt vették észre a késmárkiak,
125 3| legbizonytalanabbul állott a helyén. Azt ütötték le legelőször.~Azért
126 3| dologgal nem számított, midőn azt hitte, hogy végképpen eltaposta
127 3| fiatalember volt, akiről bízvást azt lehetett hinni, hogy háromig
128 3| hogy bocsássa már szabadon azt a két kuruc vitézt.~Benci
129 3| az apád bűneiért, mert én azt mondom neked, hogy nagy
130 3| ételt a tömlöcbe.~- Ágneske, azt a két derék vitézt nekünk
131 3| kiszabadítani, hogy jóvátegyük azt, amit atyánk vétett.~Ágnes
132 3| ifjuram. Hét lakat őrzi azt a börtönt - felelt Siska
133 3| várnak azok már egyebet, mint azt, hogy mikor viszik őket
134 3| fejét.~- Hiszen szólni: azt lehetne velük. Úgy a vasrácsos
135 3| alól.~- Jóbarát van itt.~- Azt mindenki mondhatja - felelt
136 3| magiszter, amit ma kaptunk? Azt meg Ágneske főzte nekünk
137 3| a váromladékra, bízvást azt gondolhatta magában, hogy
138 3| nevezte, és rosszkedvében azt mondogatta, hogy a várfalak
139 3| sok bajunk volt! Teszem azt: Svéciában kétszáz burkus
140 3| levágtam a fejét, akkor azt mondta, hogy elég is lesz
141 3| háznál nem kapta meg Burkó azt, amire szüksége volt. Akkor
142 3| időket. Jobb idők alatt azt gondolták, hogy valahol
143 3| értették meg egykönnyen azt sem, hogy miért hordanak
144 3| kardot, és mi célból viselik azt a köpönyegük alatt?~Jávornoki,
145 3| diák nyugodtan felelt:~- Azt kiáltottam: "Vivát Rákóczi!"~
146 3| Nem tudom, mi a bűnöm! Én azt hiszem, hogy ártatlan vagyok.
147 3| milyen célból viselitek azt a köpönyeg alatt?~- A kardot
148 3| hallatszott.~Nem is lehetett azt nevetés nélkül nézni, ami
149 3| üggyel-bajjal kihúzta a kardját, és azt parancsolta Burkónak, hogy
150 3| vagyok. Már gyermekkoromban azt mondták, hogy olyan nehéz
151 3| Jól ismered az apámat.~- Azt tanácsolnám tehát neked,
152 3| meghallja a hangját, és azt mondja magában:~- Rákóczi
153 3| utcában sem hallották meg. Azt határozták tehát a debreceniek,
154 3| szív... meghalt Rákóczi! Azt siratja a harang.~A városi
155 4| arcot, szemet és szájat, azt tapasztaljuk, hogy sok vad
156 4| odalent az utcán észrevehetné azt, akit látni szeretne. A
157 4| annyira eksztázisba, hogy azt sem tudom már, hová tettem
158 4| keresett kinevezési okmányt. Azt átnyújtotta Martinovicsnak.~-
159 4| utazóláda rejtett fiókjából azt a bársonyköntöst, amelyet
160 4| hosszabbak a kezei, mint azt mi megláthatjuk.~- Te félsz,
161 4| nem, Livinska! Ám az ész azt is parancsolja, hogy ne
162 4| nevetve Livinska -, Ignác azt akarja, hogy menjek vissza
163 4| forradalmi tanoknak különösen azt a részét magyarázták nagy
164 4| valamelyest a vegyészethez, és azt hiszem, hogy meg lehetne
165 4| egész emberiségben. Szinte azt lehetne mondani, hogy a
166 4| szedni a messze Toscanában, azt mind a termek díszítésére
167 4| sehogy sem tudta belátni azt, hogy a császárt öltözködés
168 4| cselekszenek. Én ismerem azt az ajtót is, amely egyenesen
169 4| előtt elővette ruhájából azt a kis aranykulcsot, amely
170 4| szuronyoknak, ha Livinska azt parancsolja.~Martinovicsot
171 4| bécsi policájnak volt esze. Azt mondta, hogy inkább csak
172 4| kíváncsiságát. Unatkozó arca azt látszott mondani, hogy neki
173 4| zsinór van az ágy felett. Ha azt meghúzza, nyomban szolgálatára
174 4| lelkesen csapott az asztalra.~- Azt nem fogja tenni! A klub
175 4| az én nagyapám még látta azt a farkascsordát, amelyet
176 4| üvöltve követte a kocsit. Azt mondják, hogy a nép között
177 4| tőrt hordott a ruhájában.~Azt nyomban elővette, míg Riedl
178 4| váltsak. Útközben azonban azt kellett észrevennem, hogy
179 4| pedig én mondom el nektek azt, amit még esetleg nem tudtok -
180 4| üldöztetésünket!~- Magam is azt vélem, hogy Saurau gróf
181 4| bizalmasa, a trónkövetelőnél még azt a kabinettitkári állást
182 4| halkan összesúgott.~Az apát azt gondolta magában: "Nini,
183 4| kakasok kukorékoltak.~Aztán azt gondolta magában, hogy az
184 4| ablakon a függönyt.~Megismerte azt, aki álmából felköltötte.~
185 4| éjszakai jelentésről, és azt fogom kérdezni, hogy nincs-e
186 4| arcokat olyankor is, amikor azt hiszik, hogy senki sem látja
187 4| fordítani való munkára.~Ott azt felelték neki, hogy köszönik
188 4| tréfásan intett, mintha csak azt akarta volna mondani: "Az
189 4| megszorította a kezét. És hangosan azt mondta az esetleg hallgatózó
190 4| étterembe.~Ott kikereste azt az álarcost, aki előtt a
191 4| nevetni, hogy Barkó generális azt hitte, hogy megbolondult.
192 4| tartott szállása felé. Magában azt gondolta, hogy a dolgok
193 4| eddig el nem fogták önöket, azt csak annak köszönhetik,
194 4| lengyel asszony.~- Tehát azt akarja, hogy Bécsbe utazzam? -
195 4| mondta Martinovics.~- Azt helyesen teszi. Barkó generális
196 4| kiszabadítására, mert némelyek azt hiszik, hogy bizonyos gyanús
197 4| István-torony csúcsa. Mintha azt a toronycsúcsot nézte volna
198 4| bezáratása. A ravasz Saurau azt elhallgatta, hogy katonasággal
199 4| alatt. A beavatottabbak azt beszélték, hogy sok tisztességes
200 4| szakasza volt az, amidőn azt hittem, hogy őrangyalom,
201 4| világosan a helyzeteket. Azt hiszed, hogy Sauraunak egyéb
202 4| vele!...~A császár csak azt érezte, hogy erős karok
203 4| betegen hajtotta le fejét.~- Azt hiszed, hogy nem véletlenül
204 4| hevesen, indulatosan Ferenc. - Azt várod, hogy előbb megöljenek
205 4| A jakobinusok megkapják azt a marék puskaport, amelyet
206 4| lehúzza az égből. Egyszer még azt is szemébe vágta a királyi
207 4| hoztam a levelet.~- Tudja ön azt, hogy kivételes nagyon ritka
208 4| láthatta a köpenyeg alatt azt a bizonyos kétfejű sasos
209 4| mintha nem is hallotta volna azt, amit Livinska mondott. -
210 4| kerékbetörést is az öregebbek, mind azt mondták, hogy ez a pap vagy
211 4| amelyet még senki sem hallott. Azt mondták, hogy most átkozzák
212 4| ajkához emelhette volna azt, az érsek hevesen kiragadta
213 4| haladt. Mintha csak ismét azt mondaná, mint a bíróság
214 5| freskók a nemesi fölkelésből azt jelentik, hogy tulajdonképpen
215 5| régi krónikák búvói tán azt mondhatnák, hogy a harcias
216 5| be voltak jegyezve. De én azt hiszem, hogy ez a nagy könyv
217 5| Hová lettek az iskolák? Azt már a legöregebb levéltárosok
218 5| De még a Bodó kedvéért azt is elfeledte, és szívesen
219 5| azonban otthon mindennap azt hallotta az apjától (a híres
220 5| gyülekeztek a nemesurak. Ha azt mondanám, hogy a világ fönnállása
221 5| a vármegyeház kapujában. Azt megkérdi Bodó uram:~- Hol
222 5| érte utol. De hát bánta is azt Bodó uram. Ment, mendegélt
223 5| mindenütt a csapat nyomában. Azt pedig könnyű volt tudni,
224 5| táborba szálltak. Majd meg azt hozták hírül, hogy nem bántja
225 5| az egész magyar nemzetet. Azt mondta, hogy olyan vitéz
226 5| rágyújtott a dalra:~Kossuth Lajos azt üzente...~A század énekelve
227 5| lehet. Hozzátok csak ide azt a kondást!~Egy huszár kiugratott
228 5| elkövettek a világ kezdete óta, azt mind elkövették Vad Marcival.
229 5| segíthetett magán. Csak azt emlegette mindig:~- Megálljatok,
230 5| Fújta, teli tüdőből fújta azt az indulót, amellyel a huszárok
231 5| ollóval mérik a párkák. Azt hiszem, mindenki így van
232 5| Az ilyen kis béka akarná azt tudni, amit az öregek se
233 5| öreg egyedül vigadott, mert azt a néhány fáradt, poros utasembert,
234 5| fortyant fel. Hát már ezt is, azt is neki kell végezni? Nem
235 5| szükséges-e megcselekedni azt? De most egyszerre felugrott
236 5| Törökországból? - kérdezte apám.~- Azt, hogy várjunk és reméljünk.
237 5| menekültektől. Nem üzennek semmit. Azt mondták, hogy törődjünk
238 5| hangon kiáltotta:~- Én pedig azt mondom, folytatni kell tovább
239 5| bajtársaim. Zsandár elkerüli azt a helyet, ahol én vagyok,
240 5| zengő hangon elszavalta azt a költeményt, amely abban
241 5| kérdezte, ki kiáltott. Talán azt hitték: Dócziné. Kialudt
242 5| NEMESI FELKELÉS~Közönségesen azt tudjuk, amire a történelem
243 5| Váradon meg Klapkát, hát én azt mondom, hogy nekünk egyik
244 5| repedés, horpadásféle, de azt nyilvánvalóan az elmúlt
245 5| a szakállát simogatta.~- Azt még én sem tudom előre megmondani.
246 5| nemes vármegye táblabírája, azt a lapszust követte el, hogy
247 5| az emberek rámutattak, és azt mondták:~- Aki elárulta
248 5| deputáció láttára. Csak azt a csizmát tette le, amit
249 5| megelégedve a világ folyásával, azt beszélték:~- Persze most
250 5| egész falu; Bodó Emánuel azt a rozsdás kardot kötötte
251 5| mindennapi magyar ember azt hiszi, hogy már javában
252 5| valamit, amikor az időjárás azt megengedné. De hát mit is
253 5| ifjúnak kell lennünk, hogy azt a csodálatos érzést újra
254 5| Kossuth Lajos visszaadja azt a csodálatos lelket teremtőjének,
255 5| nagyot nevetne, ha valaki azt mondaná neki, hogy rövidesen
256 5| akiről mi vidéki hírlapírók azt hisszük, hogy nincs más
257 5| európai botránnyá fújják föl azt a körülményt, hogy a Jaj
258 5| cigánybanda zenélése - megszokták azt itt, hogy a cigányok (például
259 5| tán pontosan meghatározni azt a különbséget, amely a debreceni
260 5| mintha készen vette volna azt tulajdonosa valamely milánói
261 5| volt hivatva eltakarni - azt hiszem, német találmány,
262 5| szeletnél, mert tegnap is azt ették. Külföldi, főleg londoni
263 5| körülötte a csatározás. Ő azt a gúnydalt sohasem hallotta
264 5| tetőtől talpig mustrálgatta.~- Azt hiszem, öcsém, ha magyar
265 5| engedi? Mi itt Nyíregyházán azt tesszük, amit akarunk. Kimondjuk,
266 5| kezdődik: Kossuth Lajos azt üzente... Mayer, az órás,
267 5| Annyi pénzt költött el, hogy azt már se az Első Hazai Hitelbank,
268 5| aki személyesen ismertük. Azt mondják, hogy nem történnek
269 5| munkatársai, akik tegnap még azt a különös lármát, élénkséget
270 5| mindenható Wilsonban? - Azt hiszem, hogy nem szívesen
271 5| azokat a jeleket, amelyek azt mutatnák, hogy nemsokára
272 5| mondanak a káli harangok? Talán azt: "Nincsen kenyér Kálon!" -
|