Part
1 1| király udvarából.~- No, most csípd meg, Peter Hans! -
2 1| érintetlenségéről.~- No, most csípd meg, Peter Hans! -
3 1| ravaszul elmosolyodott, mintha most jutott volna valami az eszébe. -
4 1| az újmódi adófizetéstől! Most már rendben vagyunk, Anna.
5 1| híres Ulászló sem vághatta most tollas süvegét a takácshoz,
6 1| senki sem tudja meg. Csak most segítsen innen kiszabadulnom.~
7 1| takácsnak a koponyájában. De most ne háborgassatok tovább.
8 1| kezével.~- Krisztus takácsa most valahol a bécsi vásáron
9 1| Hej, büszkék is voltak most még a ferde vállú Fáber
10 1| örvendezve felkiáltott:~- Most már emlékszem!... Erre jártunk
11 1| német menyecskéhez. Gyerünk most már felfelé.~Sziklába vágott
12 1| lányokat!~A zsoldos katona most már vérszemet kapott, és
13 1| dolgunk van addig! - dörmögte most közbe a zsoldos katona,
14 1| útból, szenátor uram! Itt most én beszélek. Ne féljetek
15 1| hanem a leányasszonyok most nem menekültek előle. Szisszenés
16 1| kocsikerékkel való bánásmódot.~Most már csak egy szege maradt.~
17 1| alig bírt, de a zöld vadász most adta fel a legcsábítóbb
18 1| mint egy gyermekfej.~- Most mutasd meg, hogy mit tudsz -
19 1| mondta a zöld vadásznak.~- Most már azt is látom, hogy nemcsak
20 1| szeretnék lenni.~A diák most nyomatékosan szólalt meg:~-
21 1| lábasokat és egyéb cserepeket. Most már majdnem biztos, hogy
22 1| a legtöbb aranyhím volt, most fél térdre ereszkedett Gaál
23 2| rossz fát tettek a tűzre -, most jövök a Székelyföldről.
24 2| hosszú út végén.~A király most felemelte a hangját:~- Vigyázz
25 2| fején.~- Hát jöjjenek elő most a törökjeim meg a moszkovitám,
26 2| morzsolgatta a bajszát.~- Most pedig jöjjenek elő a tatárjaim!~
27 2| Nem lehet ott valami baj most sem, mert hiszen odahaza
28 2| de a lengyel urak szemei most is, mint Pozsonyban, veresek
29 2| a kétezerhatszázan, mert most meg az idegen császárért
30 2| a végeknek volt a bánja, most is valahonnan Nándorfejérvárról
31 2| kutyafuttában kereshettem fel, és most ő meresztgeti a szemét amaz
32 2| az udvarra vetettek.~Mert most már itt volt Mária Magdolna
33 2| figyeltem, aki bizonyosan most van először ebben a nagy,
34 2| hosszabbra vonja.~No de most jön Miksa császár a sekrestye
35 2| Bakócz uram kiegyenesedett, most következett az ő dolga:
36 2| uraság a leszakításához: most következett az esketés,
37 2| Hiszen az ő kislányát esketé most az imént a prímás uram a
38 2| a rendelkezést adá, hogy most bizonyítsam be, hogy nem
39 2| is vacsora után, persze most már egymással, ami igen
40 2| Ulászlónak mit sem fizettek.~Most már javában mehettünk volna
41 2| király voltak a vesztesek. - Most már valóban igyekeztünk
42 2| EGY JÓ ÖREGEMBER HALÁLA~Most már aztán javában ráértünk
43 2| dőlt, mert mint mondá, csak most kezdi érezni, hogy mennyire
44 2| pedig idegenek - felelé most Bakócz uram azon a gyönyörű
45 2| nem követtem el! - hördült most fel uramkirályom, Ulászlóm. -
46 2| a prímás zsebre tette, most már ott maradhattunk a haldokló
47 2| szakáll, mozdulatlan volt. Most legalább megláthattam, hogyan
48 2| Nyugodalommal és szent áhítattal.~De most egyszerre csak felnyitotta
49 2| Patyolatinge ráncba szedve most is a nyakáig ért, és a gallérja
50 2| egy fehér hajú ember lesz most a férjem, amikor én egy
51 2| láthatott.~Mária királyné most megállott, és egy zománcos
52 2| hazudja a legnagyobbakat.~Most már nagyon ritkán ebédeltünk...~
53 2| szegény árnyékkirály.~No, most aztán Lajosunkon volt a
54 2| kezdte a királyné -, de most már elég volt a sok jóból.
55 2| kereskedőktől. Deák - fordult most hozzám az égi tünemény -,
56 2| volt egész Flandriában.~- Most majd én fogok pénzt szerezni! -
57 2| börtönben is ült a hazájában. Most pedig azért jött Budára,
58 2| Ámde királyném, Máriám most már hangosan hirdeté vala,
59 2| éjszaka következett Budán.~- Most pedig talpra mindnyájan! -
60 2| karmos madárral.~Királyném most szembefordult a bástyán
61 2| maguk hangos mondókáit, most a csillagok szikráztak néma
62 2| Ludovikuszom! - tört fel most a királyném hangja, mint
63 2| Eb ura fakó! - kiáltott most Mária királyném, aki német
64 2| valahonnan a külországból.~Most is, alighogy elszundítottam
65 2| merte jó ómennak mondani.~Most már lassabban mentünk. Az
66 2| konyhamester ugyan esküdözött, hogy most is ugyanazokkal a szakácsokkal,
67 2| okoskodók mondták, hogy most olyan nagy erővel jött a
68 2| Nagynyárád felé, amerről most jött, és a Németboly felé
69 2| parancsolhatott volna.~- Eb ura fakó, most jövök Nyárádról, és elhozám
70 2| csillagokat? Kölked község felől most kakasszó hallatszott. Azon
71 2| megfutamodtak a csatából, és most elözönölvén az országutakat,
72 2| A korvinák! - kiáltotta most a királyné. - A korvinákról
73 2| hálószobájában őriztetnek.~- Most máshol lesz a helyük! -
74 2| Magyarország királynéját.~...És most, mielőtt végleg elhagyta
75 2| királynak más dolga volt Budán. Most is más dolga van... Akkor
76 2| adja át Bornemissza uram.~Most már ott voltunk tehát az
77 2| palotájában idegenek laktak. Most aztán kórusban kiáltozhattuk: "
78 2| imádkozáshoz sem volt ideje. Most már nem az volt a kérdése
79 2| határszélen rekedt, no de most már aztán itt volt Pozsonyban,
80 2| tartanak, de dicséretest most még ők sem tudnak vala mondani.~
81 2| házi őrsége is legyen. Volt most már katonai parádé, őrségváltás
82 2| szerettek gyönyörködni. Most már nem győzte egy társzekér
83 2| haramiának! - csattant fel most dominám hangja, amely hangot
84 3| fürteit.~- Julianna! - szólt most kemény hangon. - Megtiltottam
85 3| Budetint elhagyjad, és te most mégis itt vagy! A Felvidék
86 3| lépett hozzá.~- Grófnő, most az egyszer helytelenül cselekedett.~
87 3| Jávorka? Hogy kerültél ide? És most hová viszel?~Jávorka sötéten
88 3| nem akadályozhattam meg. Most elviszem oda, ahol megérdemlett
89 3| mogorván a darabont. - Éppen most érkezett futár a főbíró
90 3| elárulta nekik küldetésemet. Most jönnek a nyomomba a hollók.
91 3| felé indult.~- Márpedig én most itt is hagyom a tisztelendő
92 3| előtte álló harangot.~- Most pedig a távollevő tanácsosok
93 3| a késmárkiak. De a hordó most üres volt. Nincs szükség
94 3| felől jövő sóhajtásokat. Most már tehát tudod, hogy ki
95 3| öreg sasnak fia próbálja most a repülést. Sasfiókhoz méltóan
96 3| mellette lehessek mindig. És most megindult Rákóczi fia, hogy
97 3| megigazította fején a kucsmát.~- Most már tudjátok azt, amit tőlünk,
98 3| halottaktól kérdezni akartatok. Most menjetek, és kérdezzétek
99 3| A torzonborz öregember most így szólt:~- Engem Jávornoki
100 3| és Liczer, a takács.~- Most tehát menjünk - mondotta
101 3| Csöndesen mormogta magában:~- Most még sikerült eltaposnom
102 3| víz elapadt a kútból, és most már az egész város megtudta,
103 3| kút környékén találtak.~Most már aztán egyébről sem beszéltek
104 3| nem pedig a könyvet. De most olyanok voltak az idők,
105 3| suttogva Siska János. - Most pedig megyek a városkaput
106 3| felelt a csúfolódásra:~- Most a gazdám viseli. Ő van soron.~
107 3| és még tréfálkozott is:~- Most olyan idő jár, hogy én tartom
108 3| rendelik a régi törvényeink. És most hadd hozzák elő a magiszter
109 3| felségárulást követ el. Most pedig felelj arra a kérdésemre,
110 3| felelt Kázmér diák. - Most még kérni jöttünk nemes
111 3| kivillant.~A diákok csoportjából most előlépett egy halvány arcú,
112 3| atyádat!~A férfiak tömegén át most egy lenge, gyermeteg leányalak
113 3| bújja, mert bezzeg nem érne most rá. Fegyvertől zörgő vén
114 3| De a rettentő földindulás most elmaradt.~- Gyávák! - ordított
115 3| olvasója kaszált, mint a halál.~Most rohamot intéztek a dragonyosok
116 3| lepipálták" Nagyváradot.~Most már az a kérdés merült fel:
117 4| félig nyitott állapotában most ugyancsak ócska, sokat forgatott
118 4| csodálkozva nézi látogatóját, aki most kedélyes nevetéssel vonja
119 4| kegyelmes uram! - felelt most már hidegvérűen a szerzetes. -
120 4| az üvegházak mögött. És most isten önnel. Remélem, még
121 4| fürkésző tekintete előtt, de most előkereste az utazóláda
122 4| függönyös ajtóval volt elzárva, most egy furcsa öregasszonyka
123 4| halottainkról szokás. És most menj a császár elébe.~Martinovics
124 4| helyén furcsa öltözetében, most összeszedte magát, és gúnyosan
125 4| arckifejezésű katonatiszt fölött, most már csak a medret kell eltalálnia,
126 4| igaza van - szólalt meg most csöndes hangon. - Nagy reformokra
127 4| utat választottam tehát. És most kérem, jelentse őfelségének,
128 4| Ez éppen olyan járvány most az emberek között, mint
129 4| Gondolni fogok reájuk. És most Isten önnel, az ajtónál
130 4| fölépült a leégett külváros, és most már csak idő kérdése volt,
131 4| Erre a harangra fordította most minden figyelmét, mert a
132 4| előrehajolt.~- Mondd meg most, jámbor utazó, hogy hívják
133 4| iramodtak az erdők felé.~- Most majd itt marad a három vadállat
134 4| unokáit vezette kezén, és még most is izgatott volt a tűztől
135 4| apát! - mormogta.~- Nem. Most Democrite Lamontague a nevem,
136 4| felelt Hebenstreit.~- Most pedig én mondom el nektek
137 4| férfiú. - Mire készülsz?~- Most megyek Magyarországba, és
138 4| sietéstől. - Szeretném, ha most rögtön elutazna!~- Az lehetetlen! -
139 4| senki sem látja őket. És most menj, megáldalak a szabadság
140 4| Köszönöm, kedves testvérek. És most hallgassátok meg mai szakmányunkat! -
141 4| lerázására. Ha a keserves igát most le nem rázzuk a nyakunkról,
142 4| lépését szokta meg eddig. Most egy nyúlánk, tüneményes
143 4| A nehéz indiai függöny most megmozdult a hálószoba hátterében,
144 4| hátterében, és az olasz táncosnő most már szintén álarc nélkül
145 4| tartó titkos társaságokról. Most legalább tudom hogyan kormányozzák
146 4| jelszavakat vésett. Az apát most sem csalatkozott a nőkben.~
147 4| mulattatni szokott.~Saurau most már nemcsak a homlokát ráncolta
148 4| fehér vászonszoknyát.~- Most már hordják, felség, a gyász
149 4| diák a császári könyvtárban most újra előbukkan ábrándos
150 4| Átkozott borovicska! Még most is szédülök tőle.~A kolostor
151 4| az idegen, és a zsebéből most egy összehajtogatott írást
152 4| valódiaknak látsszanak. Most már mit sem ér többet az
153 4| kimondották a halálos ítéletet. És most tizenöten megyünk a halálba.
154 4| hallott. Azt mondták, hogy most átkozzák meg a bűnös apátot.~
155 4| átkozzák meg a bűnös apátot.~Most két misemondó pap - a széles
156 4| elé kísérik. Az apát még most is magasan tartja a fejét,
157 4| papok énekelni kezdtek. Most a két áldozópap az oltári
158 5| égette, mégis nyoma veszett. Most jó volna az a nagy könyv,
159 5| Bizonyosan nem azoké, akiké most. Csakhogy még a gazdájuknak
160 5| maradtak. Bezzeg nem pengett most sarkantyú az ablakok alatt,
161 5| törődött volna Bodó urammal most, amikor itt voltak a hősök,
162 5| udvarházban - ugyan ki törődnék most azzal? Zengett a dal az
163 5| strázsamester vezeti. Ő most a kapitányuk, hadnagyuk,
164 5| öreg bajusza csavarva, de most fagyos az is, mint egy bokor.
165 5| meg egy vén huszár.~De hát most már azon kellett lenni,
166 5| megszállva tartja az ellenség. Most már visszafordulhatnak,
167 5| az apám meghalt. De még most is csodálatos regényes és
168 5| piros nadrágban jártak. Most már csak a párizsi meg londoni
169 5| Ott pasziánszozott Dócziné most is a szabad konyha közelében,
170 5| vörössapkások egykori zászlaját.~De most nem félt az öreg semmitől.
171 5| szükséges-e megcselekedni azt? De most egyszerre felugrott az asztaltól,
172 5| vert, hogy majd kiugrott.~Most már tudtam, kik vannak odabenn.~
173 5| és ragyogó kék szeme még most is kísért álmomban. Dacosan
174 5| koldusról beszéltek... Íme, most itt jön az áruló!~Eszeveszetten
175 5| hogy minden embert elhív most a haza, Dobokay uram egy
176 5| azt beszélték:~- Persze most kellene nekik az öreg bölcsessége,
177 5| az egyik csatlósa éppen most segíti elébe a kengyelvasat...
178 5| magyar múlt időnek, hogy most már alig emlékeznek rá.
179 5| legszebb regényét írta.~ ~Most már vonhatta Rácz Károly,
180 5| fogja karon e sorok íróját most is, mint a háború éveiben,
181 5| végét, és ugyanígy jósolja most a Nemzeti Tanács és vele
182 5| bepillantson a jövőbe!)~ ~De most ne gondoljunk a böjti prédikátorra,
183 5| már befejezte előadását, most már megindul az általános
184 5| felhevült vidéki úr, aki most olyan nagyon igyekszik azon,
185 5| a parasztok, akik közé most azért megy el a földesuruk,
186 5| bánatos tájképeivel, amelyen most a lakodalmas menet halad.
|