Part

  1     1|            híreket Késmárkra.~A fürge, öreg emberke, aki macskabőr bekecsében
  2     1|            helyeslőleg bólintottak. Az öreg Gábriel Péter (a híres borovicskafőző
  3     1|                esztendőben Késmárk. Az öreg Ulászló király integette
  4     1|           fogva azt a pernahajdert?~Az öreg Gábriel Péter vállat vont.~-
  5     1|                ki, amint egyik kezével öreg édesanyja, másikkal pedig
  6     1| hamispénzverőket. Csakhogy már annyira öreg volt, csupán a ló hátán
  7     1|         amelyeken a kocsisok pipáznak! Öreg Kozsnyiczki! Hitted volna
  8     1|              mondod, hogy a király már öreg ember? Nono, hiszen nem
  9     1|        vidrabőr sapkás, sárga topánkás öreg emberke, és nagy óvatossággal
 10     1|                kertben a fehér derekú, öreg nyárfák alatt álldogált.~
 11     1|             gyorsan beszélt:~- Van egy öreg nénikém Podolinban. Oda
 12     1|              már nem lát, ő már nagyon öreg... És én a cselédje leszek
 13     1|        sikerüljön.~- Nono - morgott az öreg. - Az üzlet nagyon meggyengült...
 14     1|       feltünedezett a Krisztus takácsa öreg alakja, amint keleti nagyúr
 15     1|               szelíden és szomorúan az öreg szenátor -, én már öreg
 16     1|                öreg szenátor -, én már öreg ember vagyok ugyan, de még
 17     1|           Palkó. Vándorútra indult.~Az öreg Zobrói útravalónak ezt a
 18     1|             azt nem ismerték.~Csak egy öreg kovács tudott annyit mondani,
 19     1|                zöld vadász történetét. Öreg kovácsmester gazdája mosolyogva
 20     1|           vadász senki más - mondta az öreg kovács -, mint Mátyás, Magyarország
 21     1|                mindent a házban, és az öreg Gaál szelíden biztatta őket:~-
 22     2|               kezet.~Miksa császár már öreg ember volt, de olyan egyenesen
 23     2|           találkozásból."~Ámde a három öreg király mellett feltűnik
 24     2|               Vladiszlausz! - szólt az öreg Miksa császár, amikor Ulászlónak
 25     2|          Ludovikusz! - kiáltott fel az öreg császár, amikor tündöklő
 26     2|               zabot hegyezni, mert egy öreg kerülő olyan ügyesen hajtott
 27     2|              én könnyfátyolos szemmel, öreg deák módjára csak sóhajtoztam,
 28     2|         Királylányok táncolnak vala az öreg deák előtt... Nem kell boroskancsó-val
 29     2|         megváltozásukért ebben van.~Az öreg Miksa császár a koronával
 30     2|          királyon eret vágni? Az ilyen öreg embernek már nem való az
 31     2|              fizetnek talán, ha már az öreg Ulászlónak mit sem fizettek.~
 32     2|              Mit tegyek? - kérdezte az öreg király, és fogai összevacogtak,
 33     2|            olyan madarászunk volt (egy öreg, mezítlábas, madártollas
 34     2|             Néha még annyi se, mint az öreg király alatt, aki valamely
 35     2|                Hát várjunk! De jött az öreg Bornemissza uram, Mátyás
 36     2|         előttük a kincstárt - monda az öreg Bornemissza -, mert abban
 37     3|             unalmas és veszedelmes, az öreg Szunyogh vagy káromkodik,
 38     3|                azoknak is a nagy része öreg, törődött legény, akik még
 39     3|         Kaluzsni Ferencné. Egynémelyik öreg hajdú, aki még Munkács várában
 40     3|                Siska János becsületes, öreg arca.~- No, már látom, öcsém -
 41     3|       szakállából a leolvadt havat.~Az öreg Siska Jánosnak felvillant
 42     3|              és nem felelt mindjárt az öreg katona beszédére. Csak későre
 43     3|             Késmárk városába, hogy egy öreg katonának, akinek mindennapi
 44     3|              vitéz nyugodtan nézett az öreg szemébe.~- Az én nevem Kanizsi,
 45     3|          többet is hallasz felőlem.~Az öreg városi katona megtört szeme
 46     3|               kiáltott fel lelkesen. - Öreg ember vagyok. Nekem már
 47     3|                 hogy készen vagyok!~Az öreg katona az őrtorony sarkába
 48     3|           szorgalmasan fényesítenek az öreg katonák. És a kardok csak
 49     3|             arra tért magához, hogy az öreg katona a vállát rázogatja.~-
 50     3|              nem volt fiatal ember, de öreg se. Roppant nagy feje széles
 51     3|               ébresztett a diákban.~Az öreg Siska János tipegett-topogott
 52     3|        főbírája volt Késmárknak, és az öreg Jávornoki volt az, aki Késmárk
 53     3|           fejedelem megbízottjának. Az öreg Jávornokit sok más késmárki
 54     3|         Jávornoki esküvőjén a késmárki öreg templomban ott volt az édesapja
 55     3|        édesapja is, a halálra keresett öreg főbíró. Némelyek még emlékeztek
 56     3|        titokzatossá a dolog, amikor az öreg főbíró után egymás után
 57     3|           fejére. Pedig hát ott ült az öreg Linczer a vacsorázóasztal
 58     3|            hogy semmi baja sem volt az öreg takácsmesternek, csak egy
 59     3|             megjelentek a bujdosók. Az öreg Jávornoki uram az unokáit
 60     3|            tudom, Rákócziért éltem. Az öreg sasnak fia próbálja most
 61     3|             harminc őszbe csavarodott, öreg késmárki polgár foglalta
 62     3|                   szólalt meg egy mély öreg hang, amely úgy hangzott,
 63     3|              nekik a mi konyhánkon, az öreg Siska János hordja nekik
 64     3|              tornyokra, háztetőkre. Az öreg Siska János, a város őrmestere,
 65     3|      szólította meg Jávornoki Benci az öreg katonát -, egy szavam volna
 66     3|             volna egy szavam velük.~Az öreg katona csóválgatta a fejét.~-
 67     3|          Jöjjön az ifjú úr - felelt az öreg katona, és a beálló estében
 68     3|             mécsvilág csillant meg. Az öreg Siska János tért vissza,
 69     3|                rólam.~Másnap, mikor az öreg Siska János a foglyoknak
 70     3|            tanácskozóteremben. A város öreg szenátorai, mint megannyi
 71     3|           megdöbbenve nézett körül. Az öreg, ősz fejek, amelyek a szenátori
 72     3|             helyeslően bólintottak. Az öreg arcok kipirosodtak, és a
 73     3|           Bírája lesz saját fiának.~Az öreg Siska János megtört léptekkel
 74     3|                  dördült meg egy mély, öreg hang a terem hátterében.~
 75     3|               a föld alól harminc ősz, öreg ember tolakodott be a terembe.
 76     3|             János -, hallgasd meg ősz, öreg atyádat!~A férfiak tömegén
 77     3|                követő mély csendben az öreg Jávornoki hangja dördült
 78     3|                 halottaiból" feltámadt öreg főbíró - vette át a főparancsnokságot
 79     3|                száműzött és visszatért öreg polgárt rendelték. A déli
 80     3|               vén daliává változott az öreg ezen az estén, és még a
 81     3|          amelyeket a leányka valamikor öreg dajkájától hallott.~Éjszakára
 82     3|          felelt a magiszter -, hogy az öreg Jávornoki János a diákokat
 83     3|                ködös világosságában az öreg Jávornoki János állott legelöl,
 84     3|              tovább él! - kiáltotta az öreg Jávornoki.~Mögötte a harminc
 85     3|             Mögötte a harminc késmárki öreg polgár visszhangként ismételte
 86     3|                sincs, mint a debreceni öreg harang. Ezt az öreg harangot -
 87     3|          debreceni öreg harang. Ezt az öreg harangot - büszkesége a
 88     3|             nevéről keresztelték el az öreg harangot.~Az öreg harang
 89     3|                el az öreg harangot.~Az öreg harang nemcsak abban különbözik
 90     4|         fölnyílik, és egy hajlott hátú öreg úr lép a szobába, aki az
 91     4|              nevetett kedélyesen a kis öreg. - Én már láttam önt az
 92     4|            alázatosan a szerzetes. ~Az öreg uracska jóízűen nevetett.~-
 93     4|            hideg szívvel vezetné félre öreg barátját. Az a könyv már
 94     4|            érdekel. Ha majd estére mi, öreg hivatalnokok, szokás szerint
 95     4|               este a Söröskocsiban, mi öreg hivatalnokok, a dolog fölött.
 96     4|                még mindig csaponganak. Öreg földünk teste ifjú forradalmi
 97     4|                nekem gyönyörűséget. Az öreg Hackel bölcs szavait sem
 98     4|              az ő embereit - mormogta.~Öreg, beteges, fáradt férfiúnak
 99     4|            egykor nyitott sebeimet.~Az öreg Gyurkovics, aki félig gúnyosan,
100     4|                 erre nem gondoltam!~Az öreg tanár a homlokára tolta
101     4|                kiáltott fel hevesen az öreg professzor, és izgatottan
102     4|                reád vár. Én már nagyon öreg ember vagyok, holnapután
103     4|         életben még szükséged lehet az öreg Gyurkovics tanácsaira.~-
104     4|     Martinovics, és kezét nyújtotta az öreg tanárnak.~- A kátéban megtalálsz
105     4|                és Krantz Ferdinánd, az öreg komornyik foglalatoskodott
106     4|            segítségével veszem föl.~Az öreg komornyik eltűnt a szobából.~-
107     4|         puncsot a társaság. Hackel, az öreg kereskedő a sarokban ülve
108     4|   forradalomról és az asszonyokról, az öreg báró Riedl, a híres matematikus
109     4|           havas felöltőben egy sovány, öreg uracska lépett a szalonba.
110     4|                 szólott nyöszörögve az öreg uracska. - Végem van, meghalok!
111     4|       borzasztó dolgokat kell megérnem öreg fejemmel.~- Megyek a Burgba! -
112     4|              tartott ülésében, ahol az öreg Payne Tamás, az Emberi jog
113     4|                szónoka, Lux Ádám és az öreg Trenk Frigyes voltak az
114     4|               parancsolja! - felelt az öreg Riedl báró.~- Ő rendelkezik
115     4|            Hebenstreit főhadnagy és az öreg Riedl báró egy kapumélyedés
116     4|          király fejét is leüttette.~Az öreg Riedl fanatikusan mormogta:~-
117     4|           lovasok elől.~Hebenstreit az öreg Riedl karjába kapaszkodott,
118     4|               Democrite Lamontague!~Az öreg Riedl megölelte Martinovicsot.~-
119     4|              egy tubákszínű ruhás, ősz öreg uracska fogta el hátulról
120     4|                felelte Martinovics.~Az öreg uracska félig szemrehányóan,
121     4|             indulok Magyarországba.~Az öreg uracska némán megszorította
122     4|               régiek helyén -, hogy az öreg pesti polgár, aki gyermek-
123     4|            házsorok közé.)~Valóban egy öreg kegyelmes úr lakott e palotában,
124     4|             hang, és az álarca alól az öreg kegyelmes úr, a házigazda
125     4|               csapott.~- Igyál tovább, öreg Bolingbroke! Én már eleget
126     4|                szem vigyáz ma éjjel az öreg Istvánra.~- Azért lehetünk
127     4|           nyomtalanul eltűntek. Még az öreg Bruder Klos is hibázott,
128     4|        röpködtek a leányok. A vértesek öreg kürtösét, a népszerű Hexenberg
129     4|               előtte. Nini, hisz az az öreg uracska ott Gotthardi, a
130     4|    Prandstetter, a városi tanácsos, az öreg Gotthardi, Billek kapitány
131     4|             bezörgetett a szobájába az öreg kapus.~Szokás szerint először
132     4|            lábaink alatt. A föld pedig öreg, nem mozdult. Talán a mi
133     4|             férfiak könnyeztek, még az öreg Gutfreund úr is számtalanszor
134     4|             Vízivárosban Majercsik, az öreg hóhér, ahol tíz esztendeje
135     4|               ott állott pallosával az öreg Majercsik. Hetvenesztendős
136     4|              emelvényre a legények. Az öreg hóhér elhibázta az első
137     5|              betűt írhassunk,* mint az öreg Bodó Sámuel az én gyerekkoromban. (
138     5|      kilencvenesztendős se volt még az öreg. De hát az öregemberekből
139     5|              hogy azelőtt több volt az öreg ember, mint manapság. De
140     5|               hallom gyerekkoromban az öreg Bodó Sámuelt, miközben bajuszát
141     5|                jobban ragyogtak, és az öreg toronyban kongott egy vén
142     5|                becsületes Murok János, öreg ember volt, megette már
143     5|               mi az igazi vitézség!~Az öreg korcsmáros bólongatott deres
144     5|                Bodó Sámuel.~Szorította öreg kancáját, csörgött a fegyverzete,
145     5|         parancsolójuk. A fülére van az öreg bajusza csavarva, de most
146     5|               sok huszár hiányzott.~Az öreg Pap János, a marcona őrmester,
147     5|               volt. Fiatal volt-e vagy öreg? Ki tudná megmondani? Az
148     5|               AZ ASSZONYFÁI SZÜRET~Egy öreg néni mesélte ezt nekem:~
149     5|               nem tüzes, nem rúgós; az öreg, szelíd lovacskának még
150     5|                Szerda volt a neve.~Egy öreg írnoka is volt az apámnak,
151     5|             bácsit is intette olykor: "Öreg, megcsípik egyszer, aztán
152     5|         zászlaját.~De most nem félt az öreg semmitől. Diktálta a bort
153     5|         körömszakadtig muzsikáltak. Az öreg egyedül vigadott, mert azt
154     5|               országgyűlési követ.~Egy öreg, táblabíró formájú bácsi
155     5|      gerillavezér.~- Lehet - mondta az öreg követ. - Ti tudjátok, én
156     5|             érdemesnek följegyezni.~Az öreg nyírségi emberek tudják,
157     5|                azon elmúlt években. Az öreg Dobokay, hajdanában több
158     5|               is jött többé vissza. Az öreg táblabíró pedig lelke mélyéig
159     5|               eltemetni, ha meghal. Az öreg pedig az emberek gyűlölete
160     5|           Persze most kellene nekik az öreg bölcsessége, nagy tapasztalata!
161     5|               hogy ilyen haragtartó az öreg. No de ha nem akart követ
162     5|             mindent tudó fáma, hogy az öreg táblabíró azzal fenyegette
163     5|               Még csak annyit, hogy az öreg Dobokay azért mégsem lett
164     5|           emlegették őt? Emlegették az öreg honvédek, akik még annyian
165     5|         vízivárnak neveztek: amerre az öreg Görgey lakott, olyanformán
166     5|          kezelésében; úgy látszott, az öreg Madarász József egyedül
167     5|                 amelynek lombjai alatt öreg magyarok mindig szent függetlenségi
168     5|        lapszerkesztőségekben üldögélő, öreg, eberlasztingcipős redaktorok
169     5|               halhatatlan megírója, az öreg Boz-Dickens tudná tán pontosan
170     5|              Lajos fia lett volna. (Az öreg debreceni polgárok sehogy
171     5|               az új üstökös, akiről az öreg Krúdy, a nagyapám házában
172     5|            reménykedtek abban, hogy az öreg egyszer mégis csak megbolondul,
173     5|           rosszul teszi - dörmögött az öreg.~K. F. elmondja, milyen
174     5|     tartózkodnak a kihalt városban. Az öreg Podmaniczkyról mindenki
175     5|        csodáktól elámult szemek, és az öreg belvárosi polgár, aki nem
176     5|         mellett, hogy valamely hasonló öreg úrral megbeszélje az eseményeket...
177     5|               Talán negyvenen voltunk: öreg szerkesztők, akik már évtizedek
178     5|               csaknem ökölre menjen az öreg szerkesztővel Károlyi jelenlétében.
179     5|        lépcsőin megint felhangzanak az öreg szerkesztők bütykös lábainak