Part

  1     1|        mutatóujját felemelte. - A mi őseink se estek a fejük
  2     1|          takácsának háza előtt.~- Mi az? - ugrott fel Parka János. -
  3     1|         Úgyis előre tudom, hogy a mi lányunk lesz a legszebb
  4     1|       medvebőrök között aludva.~- Mi van a királyi pecséttel? -
  5     1|         aludt a jó király!)~- No, mi az? Tűz van? - kérdezte,
  6     1|    harapnivaló is a háznál. Ugyan mi a manónak félnétek tőlem?
  7     1|        való vén banyák vagytok.~- Mi nem vagyunk vének - mondotta
  8     1|           fajtája.~Gaál Sámuel, a mi csizmadiánk ott a messzi
  9     1|       hallgatott csendesen. Ugyan mi lesz ennek a vége?~A vége
 10     2|      tudott úgy csoszogni, mint a mi szegény királyunk Anna királyné
 11     2|    villant meg, és felkiáltott:~- Mi ez, te deák?! Csapszék lett
 12     2|            a lengyel király) és a mi urunk, Ulászlónk, adának
 13     2|         Zsigmond lengyel király a mi urunknak, Ulászlónak a következő
 14     2|             no de a nagymise után mi, kisebb udvari emberek legalább
 15     2|    mindennap a mezőn rendeztek. A mi urunk-királyunk kétezer
 16     2|     kengyelbe a lábát, mint ahogy mi magyarok szoktuk. Csak gubbaszkodott
 17     2|        megfélemlíti a szultánt.~- Mi történt, az istenért?! Ifjú
 18     2|   urunk-királyunk történetén, míg mi, az asztal végén ülők hamar
 19     2|       vonatkozhatik másra, mint a mi kilencesztendős királyunkra,
 20     2|           erdőért nem adnám oda a mi visegrádi erdőnket, ahol
 21     2|           értünk az erdő szélére.~Mi jöttünk Ulászló és Lajos
 22     2|           csizmát találhat. Míg a mi Ulászlónk, mióta búskomorságából
 23     2|           feltűnik ím egyszerre a mi kis királyunk, Lajosunk,
 24     2|        vittem az elmúlt években. (Mi magyarok megint csak összenéztünk,
 25     2|         döfésnek, amelyet éppen a mi kis királyunk, Lajosunk
 26     2|         hol töltendi az éjszakát. Mi Ulászlónkkal, Lajosunkkal
 27     2|        laxendorfi várba vonult. A mi uraink nagyon irigykedve
 28     2|    kastély jutott Margarethenben. Mi lesz a világból, ha már
 29     2|         akarja magának jegyezni a mi kis királykisasszonyunkat,
 30     2| borporciónk a bécsi várban is, de mi már csak olyan emberek vagyunk,
 31     2|         szemét kinyitni, amikor a mi kis magyar lányunk, Annánk
 32     2|      intésére kiugrik a középre a mi kis királyunk, Lajosunk
 33     2|      gyermekeket táncolni láttam. Mi vár még rám, rongyos életemben?
 34     2|           fel Bornemissza uram, a mi budai kincstartónk, pedig
 35     2|           öltött magára, amennyit mi Budán együtt sohasem láthattunk.
 36     2|          Fugger jutott eszembe, a mi zsidónk, aki bizonyosan
 37     2|       mondta a misét, amikor is a mi Bakócz Tamásunk, a nagy
 38     2|   vármegyéjével felér, valamint a mi kis hamupipőkénk, akit néhány
 39     2|        Olyan virág volt, amilyent mi magyarok még eddig sohasem
 40     2|    mindenkor jobban ismerik, mint mi, szegény budaiak, elmondták
 41     2|          ez a Mária kisasszony, a mi jövendőbeli királynénk,
 42     2|        éppen úgy elborult, mint a mi Ulászlónké a felesége halála
 43     2|           a gyülekezetben, mint a mi szegény Lajosunk.~A bécsi
 44     2|      micsoda hűséggel tartoznak a mi kis Lajos királyunknak is.
 45     2|           Gersei Pethő uramnak, a mi gyermekeink, Lajos és Anna
 46     2|          pénzesládája kiürült, és mi magyarok maradtunk nyertesek.
 47     2| elmélkedhetnek jövendő életükről.~Mi talán még többet szomorkodunk
 48     2|    meghalt-e már a magyar király.~Mi letérdepeltünk az ágy körül,
 49     2|   hallhatóan monda:~- Valaki jön.~Mi nem hallottunk lépteket
 50     2|   szüntelenül ostromolja a várat, mi pedig már kifogytunk mindenből.~-
 51     2|      haldoklásának tanúja legyen. Mi többiek a királyhoz siettünk,
 52     2|        kiáltott fel a királyné. - Mi Innsbruckban pénteken böjtölni
 53     2|        halak felúsznak Komáromig, mi aztán itt megfogdossuk őket -
 54     2|        annál többet szomorkodtunk mi, régi udvari emberek, akik
 55     2|        hajóiknak való árbocfákat. Mi áruljuk a legjobb paripákat
 56     2|         falusi kovácsműhelyben.~- Mi dolog ez?! Nem veritek a
 57     2|         Mondja csak, püspök uram, mi baja van magának az én pénzemmel?~
 58     2|          háztető a fejünk felett, mi pedig még sokáig mérgelődtünk
 59     2|       bizony nem sokat törődtek a mi nagy bajunkkal. Ámde vadászatok,
 60     2|           vigyázok. Kérdezd meg a mi urainkat, hogy melyik nem
 61     2|          a táborban, és sétájában mi, udvari emberek távolról
 62     2|          követtük.~Hiszen voltunk mi itt annyian, amennyien már
 63     2|        éjfélkor elindultak.~- Hát mi hova megyünk, uramkirályom? -
 64     2|        haldokolva.~Ki tudná, hogy mi történt tőlünk messzebb,
 65     2|        akkor mindegy nekünk, hogy mi történik az elhagyott palotával.~-
 66     2|    halálba szökni a bánat elől... Mi történt a pénzemmel, ötven
 67     2|      Esztergomba. A várnagy, akit mi udvari emberek magunk között
 68     2|           a németnek.~- Hát abból mi igaz, hogy királyomat a
 69     2|       báró hírül hozta neki, hogy mi történt komornáival.~- Hol
 70     2|      tudja tapasztalásból, hogy a mi hírnökeink és kémeink mindig
 71     2|     Pozsony felé menekül.~- Akkor mi is Pozsonyba megyünk! -
 72     2|           háborút! - kiáltozták a mi legényeink után a komáromiak.~
 73     2|       kérdése a vendégekhez, hogy mi hír Lajos királyról, mert
 74     2|      hittek a szemüknek, amikor a mi pozsonyi házunkban megtraktáltuk
 75     3|           grófnő. Van Isten! Csak mi nem látjuk.~Julianna csúfondáros
 76     3|     bennünket Stahremberg.~- Vagy mi őket - felelte a fiatal
 77     3|       kiáltott.~- Három évig csak mi is kitartjuk az ostromot -
 78     3|      időkre, a Rákóczi idejére.~- Mi volt kend, bátyám, a nagy
 79     3|       fejedelmünk katonái voltunk mi egytől egyig, akik a kardot
 80     3|            amilyen az a vén fa, a mi nagyságos fejedelmünk.~A
 81     3|           Te vagy az, Sámuel? No, mi újság van a városban? -
 82     3|        Siska János.~- Ott leszünk mi is. Abban a sarokszobában,
 83     3|      postájuk - felelt a barát. - Mi, ha ott messze Rodostóban
 84     3|      Tudjuk, hogy kik vagytok, és mi járatban vagytok, mert mi
 85     3|         mi járatban vagytok, mert mi itt a föld alatt többet
 86     3|        felett. Az a régi csillag. Mi halottak mindent tudunk,
 87     3|         Nem olyan emberek vagyunk mi, akiknek a déli harangszóra
 88     3|            zavarossá válni. Vajon mi történhetett a kúttal?~Fabriczkyt,
 89     3|      pedig nagyon jól tudta, hogy mi baja van a kútnak.~Mielőtt
 90     3|     Micsoda vétséget követtek el? Mi lesz a büntetésük? Örökös
 91     3|          néző nem látja meg, hogy mi történik körülötte a földön.~
 92     3|          bátyja felindultságát.~- Mi bajod van, Benci? - kérdezte,
 93     3|       Ágnes. - Itt főznek nekik a mi konyhánkon, az öreg Siska
 94     3|        föld alól egy hang.~- Mert mi még szabadságunk árán sem
 95     3|      Burkó. - Nem olyanok vagyunk mi a gazdámmal, hogy csak úgy
 96     3|       Szélkakas kapitány.~- Ugyan mi ütött Szélkakas kapitányba? -
 97     3|    magiszter diákjai a kardot, és mi célból viselik azt a köpönyegük
 98     3|      kiegyenesedett.~- Nem tudom, mi a bűnöm! Én azt hiszem,
 99     3|     oldalán. Jön Rákóczi haza! És mi hűséggel várjuk. A csillaga
100     3|        félkézkalmárok nem valók a mi táborunkba. Mi önzetlenül
101     3|        nem valók a mi táborunkba. Mi önzetlenül szeretjük a hazát.~
102     3|          Késmárk piacán állott?~- Mi a vérpadtól nem félünk,
103     3|          álmodol, atyám. Valamint mi sem álmodunk, amikor a csillagot
104     3|   szegezve, nyugodtan kérdezte:~- Mi keresnivalód van e helyen,
105     4|           érdekel. Ha majd estére mi, öreg hivatalnokok, szokás
106     4|          ma este a Söröskocsiban, mi öreg hivatalnokok, a dolog
107     4|      hosszabbak a kezei, mint azt mi megláthatjuk.~- Te félsz,
108     4|      meggyőződéssel Marie tant. - Mi már együtt várjuk meg a
109     4|       hangját sem hallom többé. A mi utaink elválnak. Én a császár
110     4|       aranycsináláshoz?~- Felség, mi vegyészek a laboratóriumunkban
111     4|      hangon -, valóban nem tudom, mi kifogásod lehetne Trenk
112     4|           pedig tegyétek félre. A mi vetésünk még nem érett meg
113     4|        megfogta a kezét.~- Ignác, mi ébren várakozva töltjük
114     4|        így szólott:~- M. Pilleau, mi önt ismerjük.~- Megbízható
115     4|           A gyilkosság hiányzik a mi káténkból.~- Alávaló hamisítás! -
116     4|        üdvözletünk a magyaroknak! Mi ezalatt Bécsben maradunk,
117     4|       messzire, hogy elérhessék a mi kezeinket!~- Óvakodjatok
118     4|  virágkosarak a szép női fejeken! Mi? Azok a virágkosarak!~~
119     4|            Remélem, tudja, hogy a mi legnagyobb erényünk a titoktartás.~
120     4| megengedtük "a szép mosónőket".~- Mi, erről nem is szóltál, Saurau! -
121     4|    rendőrség, csak felséged.~- És mi az?~- Felséged feje!~A császár
122     4|     Saurauhoz fordult:~- Tudod-e, mi jutott eszembe?~A rendőr
123     4|        Istvánra.~- Azért lehetünk mi észrevétlenek!~A rendőrminiszter
124     4|           Hadd lássa Ferenc, hogy mi nem törünk az életére.~-
125     4|    nyargalt egy szakasz vértes.~- Mi történt? - kérdezte Ferenc
126     4|       sarkantyúját összeütötte. - Mi a kívánsága?~- A hármas
127     4|        kiszabadítása érdekében. A mi sorsunk akkor már eldőlt.
128     4|       istenigazában borzadozott a mi színeinktől. De hát mért
129     4|        nem borzadozott jobban?... Mi legalább tudjuk, hogy miért
130     4|          meghallgasd szavaimat. A mi halálunk a legnagyobb igazságtalanság
131     4|       igazságtalanság e földön, a mi vérünk lángba borítja a
132     4|     jutalmunk a hóhér pallosánál. Mi így semmit sem tettünk!~-
133     4|        öreg, nem mozdult. Talán a mi vérünktől majd megifjodik.
134     4|           tudták, tudhattuk volna mi is, hogy a politikai körökben
135     4|    Körülbelül hónapok óta tudtuk, mi budaiak, hogy az elfogott
136     4|         volt pallos a kezében!...~Mi Gutfreundékkal messziről
137     5|           beszélnek a bölcsek, de mi már inkább csak tudatlan
138     5|         puha homokban - s akkor a mi fiaink, unokáink mosolyogva
139     5|            legendákon", amelyeket mi igazabbnak hiszünk a bibliánál.~
140     5|       olyan tréfás operett, ahogy mi száz esztendő ködén át látjuk.
141     5|         hogy a harcias vitézség a mi ősi hagyatékunk. Van benne
142     5|           nektek, szájhősök, hogy mi az igazi vitézség!~Az öreg
143     5|      tízszer annyian vannak, mint mi. ~- No, akkor vissza kell
144     5|   ellenség a városból. Menjünk be mi addig, amíg észre nem veszik
145     5|   csapatban. Később deres fővel a mi házunk zászlajára vigyázott.
146     5|             az apám mögött.~Vajon mi lehetett odabenn?~A titokzatosság
147     5|       törődjünk bele sorsunkba. A mi nemzetünket örökös szolgaságra
148     5|         az üldözött vad, ne pedig mi. Hat esztendő óta kergetnek
149     5|            Kálmán, igazad van. De mi nem léphetünk nyomaidba.
150     5|          nem léphetünk nyomaidba. Mi élni akarunk a hazáért,
151     5|         elveszett. Mit csináljunk mi jámbor emberek, kik itt
152     5|          Ábrahám.~- Hát az adóval mi lesz? - tódította Mezőssy
153     5|            Éretlen ország vagyunk mi még a szabadságra. Apáink
154     5|       szőke Márkus József, akiről mi vidéki hírlapírók azt hisszük,
155     5|           a cigánybanda.~ ~Holott mi, vidéki magyarok (az egy
156     5| Nyíregyházán követ lenni.~- Vajon mi az oka elhatározásának? -
157     5|          Ferenc Jóska nem engedi? Mi itt Nyíregyházán azt tesszük,
158     5|   megjelölte őt a jövendőre. Csak mi nem láttuk ezt a jelet darab
159     5|           sorsdöntő figurát, mint mi, aki személyesen ismertük.
160     5|         második lámpákat.~- Vajon mi lesz holnap? - kérdezem