Part

 1 1 |         valamely képecskét magában, midőn a pirosruhás kis énekesek
 2 1 |       barátom.~Én az őszt szeretem, midőn a kis madarak elbújnak az
 3 2 |           nők, mint ez esztendőben, midőn a pékbolt előtt rendőrök
 4 2 | reputációját, hírnevét védelmezték, midőn hallgatásba borították azoknak
 5 4 |             vagy szavakat mondanak, midőn az éj beáll, és emberi fülnek
 6 4 |             A délutáni bécsi vonat, midőn estve átgurul az országhatáron,
 7 4 |            azzal mulattat éjszaka - midőn magamban azt számlálom:
 8 4 |       ismerve, tanulják e háborút - midőn világosabb, megérthetőbb
 9 4 |            kisfiúknak a jövendőben, midőn történelemnek, magyar történelemnek
10 4 |            szívek, mint mostanában, midőn Mátyásról vagy Rákócziról
11 6 |      kézcsókra nyújtsák a kezüket - midőn a kesztyűcske felhajlik
12 6 |          bolthajtásos szobák falai, midőn százötven esztendő múltával
13 7 |         mondták az elmúlt napokban, midőn esőzés volt a városban.~
14 7 |           világot talál maga körül, midőn Magyarországon először széttekint.
15 7 |         Földvári budapesti kémikus, midőn Párizsba utazott, a pályaudvaron
16 7 |        akkor fordult a közfigyelem, midőn Edisonnal együtt automobilozott
17 7 |         színpadon a messzi években, midőn Sz. M. még kedvelője volt
18 8 |             körül foglalatoskodott, midőn egyszerre, mint a varázslat,
19 9 |             a balatoni szállodában, midőn ismét és mindig színjátékot
20 9 |             tart csupán a rettenet, midőn merev lábunkat megpillantjuk
21 11|        megszokott, kedves pincérek.~Midőn pedig egyet üt az óra, a
22 12|        tizenkét órakor intézkedett, midőn a provincia már türelmetlenül
23 12|          viselték a macskanadrágot, midőn már többé soha se mentek
24 12|           tartották a vizslakutyát, midőn már felhagytak a vadászattal.~
25 12|    hangulatát a fogadók ebédlőiben, midőn a sarokasztaltól szemügyre
26 12|         amint a nők kártyát vetnek, midőn egyedül vannak.)~A vidéki
27 13|          nem koplalnának idegenben, midőn hazánk ügyeiben tanácskoznak.
28 14|           női kaszárnyák környékén, midőn egy megbízható, komolykodó
29 14|          figurát mutathat az arcuk, midőn szerelemről beszélnek és
30 14|             a szegény telefonosnők, midőn kenyérre valót kérnek maguknak
31 15|             könyvekből az idő tájt, midőn egy-kétezer példányban nyomtatták
32 15|            kedvvel vezeti a tollat, midőn kezébe veszi. Ez egy alapos
33 15|             demokrácián, még akkor, midőn Dickens regényeiből az új
34 15|          bizonyosan közeleg az idő, midőn ismét szükség lesz a terjedelmes,
35 15|             Habsburg-színdarabjain, midőn megidézi dolgozószobájába
36 15|             arannyal és cinóberrel, midőn iniciálékat rajzolgat. Zarándok
37 15|         aranyszoknyás múlt időkért. Midőn az utcákon bevert fejjel
38 15|          ifjúságom hűséges barátai, midőn a megsárgult füzetekből
39 15| élethalálharcot vívó nemzetet, mint midőn benne élt. Egy magyar emléket
40 15|      országútján magyar eredetének, midőn a magyarság az égbe lőtte
41 15|   böngészgető tudósok naptára lesz, midőn a méhek, a mostani írók
42 15|           volt, mint a többi zsidó. Midőn azonban a társadalomban
43 15| szükségszerűség szerint az új elem, midőn mindenféle keserűségek,
44 15|             kocsisnak, a pincérnek. Midőn végre öröksége megérkezett,
45 15|          élete abban a korszakában, midőn szőke fürtjei már hulladoztak,
46 15|             nyitva a szerkesztőség, midőn a fehérkötényes szobaleány
47 16|                kérdeztem tőle néha, midőn már az állami aranyérmet
48 16|      korszakból jött át napjainkba, midőn a kövér, pénzes embert úgy
49 16|         ragadni a kellő pillanatot, midőn a vásárló gombolgatni kezdi
50 16|      élhette meg furcsa napjainkat, midőn a festők bevágják a műterem
51 17|        tükröm előtt ültem akkor is, midőn ön még Budára járt andalogni
52 17|             csak akkor lassítottak, midőn eltűntek a szemhatárról.
53 17|              hogy nem jöttem akkor, midőn kényelmes, kedves és mulatságos
54 17|    gondolhatott volna a régi ember, midőn a párnára lehajtotta a fejét,
55 18|             Minden éjjel más nótát, midőn a világos éjszaka lenyújtogatja
56 18|     elkezdenek beszélgetni a halak, midőn a hold elbújt a nádasok
57 18|           tánca a Kesergő Szerelem, midőn Rózája már a sümegi temetőben
58 19|         ereszkedni -, az evezéstől, midőn hullámzik a tó, s a part
59 19|               Ilyen lehet az ember, midőn végleg elfáradt élni, és
60 19|             de bizonyos idő múltán, midőn erőink visszatértek, ismét
61 20|         hazárdjátékhoz mérten.~~Ma, midőn megérkezel Pestre, legelőször
62 21|          ott az ifjú János próféta, midőn jelenéseket lát. Ez a rongyos
63 22|            megszólalt, olyankor is, midőn hallgatni kellett volna.
64 22|             betűk báljáról beszélt, midőn álarcban lejtik a táncot
65 22|          vágott, mint egy fülemile, midőn bölcsességeit hangoztatta.
66 24|     mondogattak, mint a vén iharok, midőn a behavazott házikókban
67 24|     akasztanak, hogy kéznél legyen, midőn lidércnyomásos álmokra keresnek
68 24|           vállukat egymáshoz vetve, midőn veszedelem fenyegette a
69 24|     tanulták a magyar nő szerelmét, midőn szívük először megmozdult;
70 24|           téli esték kályhatüzében, midőn ifjú jegyesük lépteit követték
71 24|    zendítették meg szívük hárfáján, midőn szerettek, szenvedtek, boldogok
72 24|             arcai lebegtek előttük, midőn gondos, komoly asszonyéveiket
73 24|            kilombosodott erdei fák, midőn az ifjak nemes pírral égő
74 24|           fiatalemberek példaképül, midőn az első lépést teszik az
75 24|            meg Kárpáthy Zoltán-ban, midőn a regényfolytatásokat e
76 24|   örvendezni tud a pünkösdi délnek, midőn fehér hajón, orgonavirágos
77 24|            csalatkoztam ideálomban, midőn személyesen is megösmertem
78 24|      ideáljaihoz hű Benedek Aladár, midőn olykor új magyar verseskönyv
79 24|            olyankor járt a városba, midőn a Vendéglősök Lapjának kéziratot
80 25|         hoztak magukkal a harangok, midőn Rómából visszatértek, a
81 25|     közönyös fülek is felfigyeltek, midőn a nagyheti szünet után felzúgtak
82 26|        szokásos nyárias alkonyaton, midőn a bécsi gőzhajó fehéren,
83 26|          madárnak érezzük magunkat, midőn a piros hajókerekek, mint
84 26|             lábai verdesik a vizet; midőn lila és rózsaszínű kendőket
85 26|          gyárkéményeket sem látják; midőn felzendül ablakunk alatt
86 26|       jótékony és andalgó szavakat, midőn belefáradnak a fülemilék
87 27|            lány tűnik fel előttünk, midőn a zavaros mustban az ifjúság
88 30|        amelyet felállítottam akkor, midőn még abból éltem, hogy a